Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-02-22 / 8. szám

Hogyan hallgassak az igehirdetést? ni. Nemcsak a testi és a lelki, szellemi életünknek vannak különböző betegségei, hanem a hitéletünknek is. A hitéletnek a megbetegedése vagy talán már krónikussá is vált beteg­sége leggyakrabban az igehall­gatással kapcsolatos. Baj van az igehallgatással! Néhány tü­netével („nem hallgatom az igehirdetést”; „máshová járok, mert...”) már találkoztunk. Maga a betegség: az igehirde­téstől való idegenkedés, illetve a nem helyes igehallgatás olyan régi, mint maga az ige­hirdetés. Időnként azonban különbözőképpen nyilatkozik meg. Semmiképpen sem fogad­ható el az a sopánkodás, hogy ez mai tünet! (Annál is inkább nem, mert minden korban ezt mondták.) Így volt ez mindig, mióta csak ember van a föl­dön. A rossz igehallgatás kórokozója Mint minden más betegség­nél, hitéletünknek az igehall­gatás területén jelentkező meg­betegedésénél is, nem elégsé­ges a tünetek felismerése és a tüneti kezelés. A kórokozót kell megtalálni! És ez az ős­bűn: az Isten iránti engedet­lenség, azaz hitetlenség. E mö­gött pedig a Sátán mesterke­dése rejlik. Mikor először hangzik az Isten igéje az em­berhez, akkor lép akcióba a Sátán is, és megkérdőjelezi, majd megmásítja Isten igéjét, hogy az embert engedetlenség­be, bűnbe és ezáltal kárhozat­ba vigye. (1. Móz. 3,1—5.) Ma­ga Jézus többször szól a Sá­tánnak erről a mesterkedésé­ről és különösen szemléletesen leplezi le az igehallgatás tönk- retevésére törő kártékony munkáját a magvetőről szóló példázatában, illetve annak magyarázatában. (Lk. 8,4—15) A Sátán az ősellenség. Évez­redek hosszú sora azonban nem tette őt ósdivá és elavult­tá, az igehallgatás megrontá­sán ma is a legmodernebb eszközökkel dolgozik. Lássunk ezekből néhányat, amelyeket talán nálad is alkalmaz. Múzeumlátogatók Luther írja a 117. zsoltárról 1530-ban tartott magyarázatá­ban: „Ha egyszer hallod Isten­nek valamelyik igéjét, úgy fi­gyelsz arra, mint valami ré­giségre ... pedig, amit hallot­tál, mondhat neked valami újat.” Arról is vallomást tesz Luther, hogy mindettől mind a mai napig ő maga sem men­tes. Noha régi doktor és ige­hirdető, nem mondhatja, hogy a Miatyánk régi, hogy ismeri a Tízparancsolatot, hogy tudja a Hiszekegyet jól, hanem napon­ként kell ezeket újra tanulnia a Kátéból, mert Isten igéjét soha nem lehet „kitanulni”. Milyen gyakran hallgatod te is úgy Isten igéjét, mint va­lami régiséget. Ügy nézel a szószékre, mint régi „bibliai idők” ittfelejtett muzeális tár­gyára, az igehirdetőre pedig úgy, mint aki ott a régisége­ket ismerteti. Sajnos, sokszor van is ebben valami! Pedig az ige, csak mint írás lehet régi, de mint Isten törvénye és evangéliuma nem régi, hanem örök, tehát tele van mai mon­danivalóval. Ezt a mai monda­nivalót kell kiszabadítania az igehirdetőnek a régi keretei­ből (hely, idő, helyzet — szi­tuáció) és kell nem a jelenre „alkalmaznia”, hanem a jelen­ben elevenen megszólaltatnia. Jézus a magvetőről szóló pél­dázatában azt mondja, hogy: „eljön az ördög és kikapja az igét a szívükből, hogy ne higy- gyenek és ne üdvözüljenek.” Ezt én úgy is értem, hogy ami nem ige, azt meghagyja. És csak azt hagyja meg! Az ma­rad meg, hogy mindez régen történt — olyan világban tör­tént, amelyhez ma semmi kö­zünk — olyanokkal történt, amilyenek mi nem vagyunk. És nem marad meg az ige. Nem igehallgatóvá, hanem múzeumlátogatóvá leszel. Mú­zeumba pedig általában rit­kán jár az ember! Lélek és élet A magvető példázatában Jé­zus Isten igéjét magnak mond­ja, János evangéliumából pe­dig ezt olvassuk: „A beszédek, amelyeket én mondtam nek­tek, lélek és élet.” Mindkét esetben az az ige (mag, Szent­lélek) hivatása és célja, hogy termést hozzon, életté legyen. Ami a magban az élet csírája, az az igében a Szentlélek. Az igehirdetés, és természetesen az igehallgatás éppen az ige (mag) természete miatt nem lehet élettagadás, nem lehet életellenes. Az igehirdetés és az igehallgatás nem öncélú, nem önmagáért, hanem az éle­tért, a „termésért” van. Eszte­len ember volna, áld gyü­mölcsfája termését nem vinné haza, hogy üdítő tápláléka le­gyen családjának, illetve elke­rüljön mások, sokak asztalára is. De jó is a bő termés! Amint a gyümölcs nem a fá­ért, hanem a vele táplálkozó- kért van, úgy Isten igéje sem a szószékért van, hanem élet­re való. Ezt az életrevaló igét keresd az igehirdetésben! Sze­retném nyomatékosan figyel­medbe ajánlani: lélek és élet az ige, nem pedig: lélek vagy élet. Igecsonkítás A lélek és élet vitathatat­lanul egymásért vannak. A Szentleiket azért adja Isten, hogy övéinek élete legyen, az élet pedig arra való, hogy az ember Isten Szentleikének ha­tása alá kerüljön, és teremje a Lélek gyümölcseit. Az ige­hallgatók sokszor igénylik, hogy az igehirdető egyoldalú­an vagy az egyikről, vagy a másikról prédikáljon. Szóljon az a prédikáció az egyéni lel­ki élet nagy és örök dolgairól: bűnbánat, bűnbocsánat, meg­váltás, üdvösség. Az élet dol­gai nem ide tartoznak! Legfel­jebb az örökélet dolgai! Má­sok viszont azt igénylik, hogy csak az élet dolgaihoz szóljon hozzá az igehirdetés, hiszen amit a lelkiélet kérdéseiről le­het elmondani, azt már az is­koláskor óta százszor és száz­szor hallották, és már unják. Mindkét álláspont egyformán hamis, mert mindegyik meg­csonkítása az igének. A ketté­vágott gabonaszem nem igen terem! Az egyoldalú (kettévá­gott) igehirdetés sem segítség sem erre, sem pedig az örök­1546 február 18-án húnyta le örökre szemét Luther Márton. A nagy reformátor azonban már évekkel előbb érezte a ha­lál közeledését. A túlfeszített munka, mely egész életét jel­lemezte, fölemésztette fizikai erejét. 1537-ben már a sír szé­lén érezte magát, 1539-ben pe­dig így ír: „Hogyha acélból lennék, harcaim súlya alatt össze kellene rogynom.” 1541- ben ismét nagy fizikai gyönge- ség lesz úrrá rajta, így érthe­tő, hogy 1542 január 6-án elké­szíti végrendeletét. A VÉGRENDELETBEN sze­retett és hűséges Katalin há­zastársának élete végéig tartó, a legjobb belátása és tetszése szerinti használatra hagyomá­nyozza a Zülsdorfi (Lipcse és Born közt) jószágot, a Witten- bergben levő Bruno-házat és a körülbelül 1000 aranyat érő kelyheket, gyűrűket, láncokat és érméket. (Ez utóbbiakat Lu­ther mind ajándékba kapta!) Hangsúlyozza, hogy ezt fele­sége iránti hálából teszi és fő­képpen azért, hogy ne kerül­jön gyermekeitől függő hely­zetbe, akik esetleg az ördög ne­gyedik parancsolat elleni uszí­tásának engedve hálátlanok le­hetnek vele szemben, különö­sen, ha vők és menyek is ke­rülnek a házhoz. A szülőanya viszont gyermekeivel szemben mindig önzetlen szeretettel vi­seltetik. Hozzáfűzi Luther azt is, hogy Katalin asszony tarto­zik* Luther adósságait kifizet­ni, melyek esetleg halálakor is fennállanak. Ezután János Frigyes herceg, választófejedelemhez fordul, hogy vegye oltalmába felesé­ge vagyonát, de egyúttal min­den jóbarátját is felkéri a fe­lesége melletti tanúskodásra, - hogy ő Luther törvényes fele­sége volt. Végezetül arra mutat rá, hogy ez a végrendelet, bár nem a törvényes formákat kö­veti, mégis hiteles akarata, mert sajátkezűleg írta és le is pecsételte. Az okmányt Me- lanchton Fülöp, Creuciger Gás­pár és Bugenhagen János ‘lát­ták el sajátkezű hitelesítő zá­radékkal. A KÖRÜLMÉNYEKET VIZSGÁLVA feltűnik, hogy Luthernek ez a műve nem életre. Istennek a Jézus Krisz­tusban a Szentlélek által nyúj­tott nagy ajándékairól, arról, hogy Isten Krisztusért minden bűnt naponta kegyesen meg­bocsát és hogy azt akarja, hogy minden ember üdvözül- jön — soha nem hallgathat a keresztyén igehirdetés. De nem hallgathat arról sem, hogy az örök életre a földi hivatás jó betöltése a földi élet útján le­het csak megérkezni. Isten nemcsak az egyháznak, hanem az egész világnak Istene. Jé­zus Krisztus nemcsak a lel­kek Megváltója, hanem a világ « Megváltója, a Szentlélek nem g az üdvözülteket szenteli meg „odaát”, hiszen azok már szen­tek, hanem az ember földi éle­tét akarja megszentelni az örökéletre. Az ige csonkítatla- nul lélek és élet, és nem meg­csonkítva vagy lélek, vagy élet. Így is hallgasd! (Folytatjuk.) Gádor András A Prágai Keresztyén Békekonferencia Az 1958. november elején Debrecenben megtartott folyta­tólagos bizottsági ülés döntése alapján a Keresztyén Béke- konferencia második gyűlése Prágában lesz ez év április 16-től 19-ig. A meghívó a Ke­resztyén Békekonferencia prá­gai vezetőinek aláírásával ér­kezett egyházunkhoz. A meghí­vó szerint az áprilisi békekon­ferencia feladata lesz többek között az első atombombának Hirosimára történt ledobásá- val kapcsolatos bűnbánati nap előkészítése, továbbá egy álta­lános keresztyén kongresszus lehetőségének megvizsgálása, mely az atomfegyverek kérdé­sében az egyházak világos és kötelező szavát mondaná ki. szabványos végrendelet, a sző köznapi értelmében. Ugyanis nem vagyonának a sorsával foglalkozik, nem földi viszony­latainak rendezését tartal­mazza, hanem annál szűkebb térre korlátozódik, de ugyan­akkor sajátos erkölcsi értéket kap. A felesége sorsát akarja ugyanis biztosítani. A vég­rendelet nem említi a nagy wittenbergi volt ágostonrendi kolostort tartozékaival együtt, melyet János választófejede­lem Luthernek adományozott és melynek értéke 1564-ben 3700 arany volt. A végrende­letben szereplő zülsdorfi jó­szágot pedig csak 1540-ben vette meg Luther sógorától épp azért, mert felesége ked­ves tartózkodási helye volt. Az úgynevezett Bruno-házat is csak 1541-ben vette, való­színűleg már eleve azzal a szándékkal, hogy feleségének városi lakhelyet biztosítson. Mindkét vásárlás tehát már tudatos előkészítése volt a ter­vezett végrendeletnek, amely a feleségéről való gondosko­dás végleges betetőzése. MIÉRT VOLT erre szükség? — merülhet fel a kérdés. A választ a kor adja meg. A val­lásháborúk kellős közepén va­gyunk, ne felejtsük el, hogy Luthert a pápa kiátkozta, hogy ő szerzetes volt, Bóra Katalin pedig apáca, tehát a kánonjog szerint házasságuk törvényes­sége megtámadható volt. Lu­ther tehát méltán aggódott, hogy adódhat olyan fordulat, amikor ezt a körülményt Ka­talin asszonnyal szemben fel­használhatják. Ilyen megvilágításban ért­hetővé válik a végrendelet sa­játos célzatos szerkezete, mely Luther meleg családi életé­nek, házastársi hűségének és felesége iránti, síron túl is tartó, elszakíthatatlan szerete- tének megható és megrázó do­kumentuma. LUTHER VÉGRENDELE­TÉT az Evangélikus Országos Levéltár őrzi Budapesten, illő gonddal, féltő szeretettel. Ho­gyan került hozzánk ez az igen értékes irat, merül fel a kérdés, és merült fel már ré­gebben is. Amikor az 1878. évi Gyülekezeti hírek — Böjt 2. vasárnapján az oltárterítő színe: lila- A va­sárnap oltárt igéje: Rm 8, 31— 39; szószéki igéje: Lk 9, 51—56. — Evangélikus val'ásos fél­óra lesz február 22-én vasár­nap délelőtt fél 9 órakor a Pe­tőfi rádióban. Igét hirdet: Dr. Ottlyk Ernő teológiai tanár. — Az őriszentpéteri kis szór- vány egyházközség (83-es lelkes anyagyülekezet, 70 lelkes fiók­gyülekezet és 460 szórvány­hivő) január 25-án istentiszelet keretében új öltárterítöket avatott, amelyeket részben a gyülekezet tagjai adományoz­tak. Az istentiszteleten Fülöp Dezső büki lelkész hirdette az igét, A gyülekezet híveinek ál­dozatkészsége nő, az ez évi költségvetés szerint elérik a 32 forintos személyi átlagot. — A Borsod-Hevesi egyház­megyében Balikó Zoltán kez­deményezésére az 1958. decem­ber 10-én tartott lelkészi mun­kaközösségi ülés foglalkozott az egyházmegye vezetésének törvényességével és ennek kö­vetkeztében Balikó Zoltán az esperesi tisztet átadta, illetve visszaadta Virágh Gyula es­peresnek. Az egyházmegye Tanácsának 1959. január 15-én tartott ülése ezt a tény tudo­másul vette és megállapította, hogy ezzel az egyházmegye tör­vényes rendje és egysége hely­reállt. — Balikó Zoltánt a pécsi gyülekezet hívta meg lelki- pásztorának. — A Budapest—'Rákóczi úti szlovák egyházközség február 22-én, du. 5 órakor szeretet- vendégséget tart. — CSALÁDI HlR: Dr. Csen- gődy Lajos ny. evangélikus lelkész február 13-án, életének 65. évében váratlanul elhunyt. Temetése február 19-én volt a farkasréti temetőben. — Eladó: Dächsel: Die heilige Schrift mit Auslegung 7 kötet; Arper-Zillesseh: Evangelisches Kirchenbuch I. Band: Der Gottes­dienst; Raffay; Üjtestamentum. Cím a kiadóban. — Vennék Luther: Jer, örvend­jünk. keresztyének című könyvét. Evangélikus lelkészi hivatal, Tokaj. — Templomok építését és tataro­zását vállalom. Cím a kiadóban. i egyetemes közgyűlés egy bi­zottságot (Pulszky Ferenc, I Haan Lajos, Doleschall Sán­dor Ede, br. Nyáry Albert, Győri Vilmos és Zsilinszky Mihály voltak a tagjai) kül­dött ki a végrendelet megvizs­gálására, és ez a bizottság két­séget kizáróan megállapította hitelességét, nagy nemzetközi sajtóvita támadt, mert az oszt­rák Reuss Károly kétségbe vonta a bizottság megállapítá­sait, miközben nem átallott — mint utóbb Doleschall Sándor megállapította — lelkiismeret­lenül valótlan adatokat össze­hordani. Ma már nemcsak hi­telessége áll vitán felül, ha­nem történetét is ismerjük: A kézirat a tudós német Carp- cov-család birtokában volt. 1803-ban Helmstedtben meg­halt Carpcov János Benedek teológiai doktor, a család utolsó férfi tag ja, így értékes könyv- és kézirattárát elárve­rezték. A katolikus Jankovich Miklós, hazánk egyik legáldo­zatkészebb műgyűjtője ekkor szerezte meg „ab aureis 40” — azaz negyven aranyért. Ké­sőbb Jankovich az evangé­likus levéltárügy buzdítására nekünk ajándékozta nagylel­kűen a végrendeletet. Érde­mes az egyetemes gyűléshez 1815 február 5-én kelt levelé­ből idézni: „Ígérem, fogadom és kezeskedem róla, hogy D. Luther Márton eredeti vég­rendeletét, kéziratgyűjtemé­nyemnek ezen legbecsesebb kincsét, még ha nem is vonat­kozik a magyar reformációra, mégis végső akaratommal csak a magyar evangélikus egyház levéltárában akarom elhelyezni, hogy az oly nagy férfi keze alkotását megillető tisztelettel megőrizzék”. VALÖBAN ez a „legbecse­sebb kincs” az evangélikus le­véltárba került. Jankovich Miklós nagylelkű ajándéka azonban kötelez is bennünket, kötelez arra, hogy Luther vég­rendeletét, de evangélikus egyházunk minden kul.urális értékét is az „oly nagy férfi keze aiivo.aiaí” megillető tisz­telettel, a*. ...adással és szere-1 tettel gOiiüozzuk és őrizzük. Dr. Gyapay Gábor I Luther Márton végrendelete a magyar evangélikus egyház tulajdonában van NEM __li FÜ GADW7 BE m. mivel JERUZSÁLEMBE % ff szandekozottJM MENNI ———' 9,53 Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek Mikor pedig elközelgett az ő felemeltetésének az ideje, és szi­lárdan elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe, követeket küldött maga előtt. És azok útnak indulva, bementek egy samáriai faluba, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be őt, mi­vel Jeruzsálembe szándékozott menni. Mikor pedig látták ezt az ő tani ványai, Jakab és János, így szóltak: Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből és eméssze meg őket! De ő feléjük fordult, megdorgálta őket és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek. Mert az Ember Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, ha­nem hogy megtartsa. És más fa­luba mentek. (Lukács 9,51—56.) Sokszor találkozunk azzal a lélekkel, amelyik a fenti igé­ben így szólal meg: „Szálljon le tűz az égből és eméssze meg őket!” Gyakran egy csekélyke bántás vagy vélt sérelem is kiváltja az emberből a haragos indulatnak ilyen vagy ehhez hasonló kitörését. A történet szerint Jakab és János csak azért szeretné Isten tüzes ítéletét aláhívni az égből, mert a samá- riaiak bezárták előttük ajtajukat. Ilyen az ember, ilyenek vagyunk mi: elég az, hogy valaki elzárkózzék előlünk, vagy „más nézetet” valljon s más véleményéből kifolyólag ne ked­vünkre cselekedjék és máris kész az ítélet: „a tűz égesse meg” a „pokolra valót”. Emberi ítélkezésünknek — mint a történet szerint a tanít­ványokénak — biblikus színezetet ad az a vélekedés, hogy Sodorna és Gomora története (1. Móz. 19, 24.), meg az, ami Illés életében megtörténhetett (2. Kir. 1, 9—12.), megismétlőd­het: Isten ítélettel sújthatja a gonoszokat. Amikor azonban ezeket a bibliai történeteket eszünkbe idézzük, sohasem szabad elfelejtenünk, hogy a mennyből alászálló tűz egyik esetben Sem az emberi harag s gyűlölködés eszköze volt, hanem Isten ítéletének s dicsőségének kinyilatkoztatása. Nem lehet tehát ma sem helyesnek, biblikusnak s egyáltalán keresztyénnek mondani azt a felfogást, amelyik az „égből alászálló tűztől”, az atomháborútól várja az egész emberiséget érintő, világ­méretű kérdések megoldódását. Aki az atomháború tüzét akarja lehívni az égből a másik oldalon állók táborára, az nemcsak hogy biblikusán nem gon­dolkodik, de egyenesen ördögi módon vélekedik. Az ilyenek­nek oda kell kiáltanunk: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek!” Az ilyenek azt hiszik, hogy keresztyének, pedig „az ördög atyától valók”, aki „emberölő volt kezdettől fogva” (Jn. 8, 44.). Niemöllert, az ismert német egyházi férfiút azért fogták perbe, mert azt merte mondani, hogy a nyugatnémet hadseregben hivatásos embergyilkosokká képezik ki a kato­nákat. S vajon nem mondott-e igazat? Milyen lélek készíthet elő két nemrég lezajlott s borzalmas pusztításokat okozó há­ború után egj> még borzalmasabb harmadikat? Csak az ördög lelke. Jézus lelke egészen más. „Az Ember Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy megtartsa.” Jézus nem engedett a „mennydörgés fiai” (Márk 3, 17.) kéré­sének, nem pusztította el a samáriai falut és ma is megítél minden olyan kívánságot, amely a harag, a bosszú, a gyűlöl­ködés eszközéül tüzet kér az égből. Jézus nem halált, hanem életet hozott az embereknek, a samáriaiaknak éppen úgy, mint a maiaknak. Ha ő azt akarta volna, hogy az embereket Isten ítélete sújtsa, akkor nem kellett volna e világra jönnie. Ö azért jött, hogy Isten haragját elhárítsa, mint ahogy a villámhárító a villámcsapás veszélyét és hogy keresztje alatt megtartó menedéket találjunk. Végül hadd kérdezzem meg: van-e benned ebből a lélek­ből, Jézus leikéből? Akarod-e, munkálod-e az életet, a máso­két éppúgy, mint a magadét? Vagy közömbös talán számodra a másik ember élete, nem törődsz vele? Ha ez a magatartásod, még nem gondoltad meg, hogy milyen lélek van benned! Gondolj Jézusra! Ö nem akarja elveszíteni az ember életét, hanem meg akarja tartani. Aki az Ő Leikéből való, nem akarhat mást! Vető Béla NAPRÓL-NAPRA HÉTFŐ: — Péld. 19, 17. — Az adakozással és mások meg­segítésével az Űrnak szolgálunk. KEDD: — Dán. 3, 28. — Az Isten követei által viszi véghez az ő kegyelmes akaratát. SZERDA: — Zsolt. 74, 21. — Jézus Krisztus szeretetéve! a bűnös embert is be tudja állítani megváltói tervébe. CSÜTÖRTÖK: — Zsolt. 97, 10. — Azzal a biztos tudattal élhetünk, hogy Isten megőrzi mind testünket, mind lelkünket. PÉNTEK: — Jer. 15, 20. — Az Űr a mi erős várunk és oltalmazónk. SZOMBAT: — Zsolt. 129, 2. — Aki mindvégig megáll áll­hatatosan, az üdvözül. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, február 22-én, vasárnap Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (ürv.) Káldy Zoltán, du. 6 Kékén András dr. Fasor de! fél 10 (gyerm.) Mezősi György, de. 11 (úrv.) Mezősi György, du. 6 Mezősi György. Dózsa Gy. út 7. fél 10 Sülé Károly. Üllői út 24. de. fél 10 de. 11. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromn. 12, Karácsony S. u. 31. de. 10. Thaly K. u. 28. de. 11 Bony- nyai Sándor, du. 6 Bácskai Gusz- távné. Kőbánya de. 10 Takács József. Utász u. 7. de. 9 Veöreös Imre. Vajda P. u. 23. de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Scholz László, du. 6 Scholz László. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Scholz László. Fóti u. 22. de. 11 (úrv.) Gádor András. Váci u. 129. de. 8 Gádor András. ÜJpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Bencze Imre. Soroksár-Üjtelep de. fél 9 Bencze Imre. Rákospalota mAV- telep de. fél 9. Rákospalota de. 10 Rp. Kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákosszent­mihály de. fél 11 Tóth-Szőllős Mi­hály. Bécsikapu tér de. 9 Madocsal Miklós, de. 11 Várady Lajos du. 7 dr. Benes Miklós. Toroczkó tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 (gyerm.) Vámos József, de. 10 (úrv.) Vámos József du. 5 Kom­játhy Lajos. XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Csonka Albert, de. li Csonka Albert, du. fél 7 Danhauser László, liana u. 17. de. fél 9 Danhauser László. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 (úrv.) Csengődy László de. 11 Csengődy László, du. 6 (úrv.) Re- zessy Zoltán dr. Németvölgyi u. 138. de. 9 Rezessy Zoltán dr. Ke- ienvölgy de. 9 Schrei aer Vilmos. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Nagytétény de. 8 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Csepel de. 11, du. 6. SPANYOLORSZÁG A spanyol rendőrség három barcelonai protestáns templo­mot bezáratott. Ezek közül az egyiket nemrégiben adták át rendeltetésének, mivel az ed­digi épület kicsinynek bizo­nyult. Bezárattak még egy másik protestáns templomot is Pueblo Nuewoban, ami a pol­gárháborúban elpusztult és most újra felépítették. Továb­bá egy másik vidéki baptista templomot. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Telefon. 142—074. Előfizetési árá egy évre 60,— Ft félévre 30,— Ft. Csekkszámla: 20412—VIH. Árusítja a Magym Posta 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom