Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-12-06 / 49. szám
Második ötéves tervünk a világbéke ügye is Egyházunk ielk'észei országszerte örömmel üdvözlik a Hazafias Népfront már eddig is jói bevált kezdeményezését, hogy egyházmegyénként előadássorozatban kapnak tájékoztatót mai életünk legidőszerűbb kiil-,és belpolitikai kérdéseiről. Szép számban jelentek meg november 27-én Budapesten, az Űj Városháza tanácstermében a budapesti evangéliumi, ortodox, izraelita és unitárius lelkészek azon a papi békegyűlésen is, amely a külpolitikai helyzet ismertetése után most legégetőbb és mindnyájunkat leginkább érdeklő belpolitikai kérdésünkkel, a második ötéves tervvel foglalkozott. Hálásan vette a békegyűlésen jelen volt papság, hogy a kérdés egyik legavatottabb szakértője, dr. Antos István pénzügyminiszter vállalta, hogy tájékoztatást adjon: „Belpolitikai helyzetünk, a második ötéves terv irányelvei" címen. Belpolitikai életünk igen fontos eseménye — mondotta az előadd — a most összeülő VII. kongresszus, mely foglalkozik majd azzá: áz építő programmal, melyet népünk felemelkedése érdekében a második ötéves terv ,'::.ent. Rámutatott arra, hogy a második ötéves terv jellegében különbözik a legutóbbi hároméves tervtől. A hároméves terv a helyreállítás, a megszilárdítás, a konszolidálás é.i az ipar szervezetének sikeres terve volt. Az ötéves terv pedig teljes egészében az előrehaladás, a fejlődés, a gazdasági előnyomulás szép és nemes feladatait tervezi. A hároméves és ötéves terv alapvető különbségeinek megmutatásánál utalt az élőerő ma, hogy az összeomlás utáni első hároméves tervet is sikeresen oldotta meg né- j Csakúgy, mint az ellenforradalmi kártevésből kivezető hároméves tervet. Az igazi nagy feladatok abban mutatkoznak, hogy a lerakott alapokon jól építsünk tovább. Nem szabad elkövetnünk azokat a hibákat, melyek sajnálatos módon a múltban előfordultak és meg kell tartanunk és to- , vább kell fejlesztenünk mindazt, ami az eddigiekben jó volt. A terv két nagy területére vezette el ezután az előadó a hallgatóit: a mezőgazdaság és az Ipar területére. A mezőgazdaság szocialista átalakításával a társadalom szerkezeti átalakítása jár 'együtt — mondotta. Azt a nagy célt tűzi az ■ötéves terv a szocialista mezőgazdaság elé, hogy necsak a magyar nép asztalára, hanem külföldre is bőven termeljen. Ezért a termelés növekedését az eddigi 15 százalékos emelkedéssel szemben az ötéves terv 30—35 százalékra irányozza elő. Az ötéves tervnek ezt a célkitűzését tiszteletreméltó stratégiai feladatnak jelölte meg a pénzügyminiszter. Az ipari terv sajátossága, hogy nem a gyárak és üzemek nagyszámú növelésére alapít, hanem — bár egy-két tucat új gyár- üzem létesítését is tervezi — sajátossága, hogy olyan jellegű iparosítást irányoz elő, mely magas képességű munkát kíván és a legkorszerűbb technikát igénylő termékeket állít elő. Példák hosszú sorával szemléltette, hogy igen sok esetbén anélkül, hogy a meglevő gyárépületet egy téglányival is nagyob- bítani kellene, korszerű gépek és technika alkalmazásával hogyan érhető el magasabb termelés. Az elmúlt hét év 60 százalékos termelési növekedésével szemben az ötéves terv előirányzata nem mutat oly nagy különbség-számot, mint pl. a mezőgazdaságnál: csupán 65—70 százalékos emelkedést irányoz elő. Mégis ez azt jelenti, hogy a nem- %ßt jövedelme nem az eddigi arányban, hanem sokkal jobban emelkedik. Az eddigi 30 százalékos növekedéssel szemben a nemzeti jövedelem emelkedése 50 százalékos lesz az ötéves terv szerint. Ez pedig csakis gazdaságosabb termeléssel, az ipar műszaki fejlesztésével, a modern gyártástechnikai eljárásokkal és a legmodernebb gépek alkalmazásával lehetséges. A fő törekvés tehát a gyártásszerkezet egyre jobb megjavítása. Az ötéves tervet a minőségi tényezők jellemzik. Az előadó a legkülönbözőbb iparágak területéről vett példák során mutatta meg, hogy milyen nagrj lehetőségek bontakoznak ki az ötéves terv irányelvei szerint gyáriparunk előtt. Nemcsak szemléletessé, de lelkesítővé is vált az előadó mondanivalója, amikor a nyersanyagtejleszt&s lehetőségeiről, a vegyiipar terveiről és a könnyűipar távlatairól szólott. Abban volt az előadás nagyszerű, hogy azqkat a számokat, amelyeket a napi sajtóból többé-kevésbé ismerhettünk, nemcsak értelmünk, de szívünk számára is közel hozta. Valamennyi hallgató mélyen átérthette például az óbudai Goldberger-gyárban tett látogatás elbeszélésénél, hogy felelős állami szerveink, amikor hazánk gazdasági megerősödéséért fáradoznak, mennyire szívükön viselik a dolgozó ember munltakörül- mér.yeinek megjavítását, magát a dolgozó embert. Jólesett hallanunk, hogy azok, akik ma . népünk felelősei és vezetői, nem a szá- . mok rideg világában otthonosak csak, hanem közvetlen tapasztalatból, a dolgozók közötti forgolódásból ismerik a dolgozó embert. Munkahelyeiken és otthonaikban tett közvetlen tapasztalataik is ott vannak az ötéves terv elgondolásaiban. Igaza volt annak a hozzászólónak, aki azt mondotta, hogy egy pénzügyminisztertől senki sem venné rossz néven, ha a pénzügyminiszter elsősorban a számokra, a „haszon”-ra tekintene és éppen ezért tapasztaljuk olyan jólesően, hogy a számoknál és a haszonnál is fontosabbnak tartja a pénzügyminiszter magát az embert. Valóban ezt érezhette minden hallgató. Hiszen nemcsak az lelkesített, hogy egy olyan reális, jól megalapozott tervet ismertetett az előadó az ötéves tervben, amelyről mindnyájan érezhettük, hogy ez a mi ügyünk, nemcsak a terv megvalósításához szükséges előfeltételek előrelátó biztosítása (a szükséges import nyersanyag 70 százaléka államközi szerződésekben máris biztosítva van), nemcsak az a széleskörű, a legapróbb részleteket is kidolgozó és minden lehetőséggel számoló körültekintés imponódt, amely az előadásban olyan érzékelhető volt, hanem ott éreztük igazán magunkénak ezt a tervet, ahol a mezőgazdasági és ipari elgondolások, számok között és mögött megláthattuk az embert, akinek javáért, nemcsak a holnapjáért, hanem a mai életéért is mindez történik. Valami különleges adottság kell ahhoz, hogy a számadatokat, a tények realitását, magát az egész ötéves tervet, melynek természetéhez tartozik a tényszerű tárgyilagosság, úgy tudja valaki egy széleskörű hallgatóság előtt ismertetni, hogy — mint a hozzászólásokból kitűnt — azt mindenestül minden egyes hallgató saját ügyének érezze. Azt hiszem, ez azért lehetett így, mert aki beszélt, maga is egész szívével vallotta magáénak — nem elsősorban a számadatokat, a tervrészleteket és a terv egészét —, hanem az embert. Az embert, aki a tervet szorgalmával, tudásával, hazaszeretetével munkálja, sikerre viszi és az embert, akiért mindez történik, aki a terv sikerének áldásait kapja. Bizonyos, hogy ezért vált különösen meleggé az előadó hangja, amikor elmondotta, hogy a tervgazdálkodás nálunk nem öncél, hanem a szebb és jobb életünk alapvetése. A terv tengelyében végső fokon az ember áll. A szavak mögött: 45 százalékos kereskedelmi és ennek megfelelő fogyasztási emelkedést irányoz elő az ötéves terv, nemcsak a jobb és választékosabb élelmet, nemcsak a többszáz százalékkal több háztartási gépet, a 40 százalékkal több ruházat és az évi 50 ezer, a 15 éves lakásépítési program szerint 1 millió lakás említésénél, nemcsak a jobban öltöző és kényelmesebb körülmények között élő családokat láttuk, hanem egy derűsebb, egy boldogabb, egy élni jobban szerető és jobban is élő nemzedéket. Kicsit magunkat, de minden bizonnyal fiainkat és leányainkat Az ötéves terv így lesz mindnyájunk legszemélyesebb ügye. Nem a szerénytelenség, hanem a kötelezés tudatával valljuk, hogy hivő keresztyén népünk ügye is. örülünk annak, hogy híveink is ott lehetnek, együtt munkálkodhatnak a terv nagyszerű feladatainak —. amint az előadó mondotta: a szép és nemes feladatoknak — megvalósításában. A keresztyének hűségükkel, szorgalmukkal, becsületességükkel bizonyságát adják majd — reménységünk szerint —, hogy Isten iránti szereteteket az emberek iránti szeretetükben, az ember felemelkedéséért végzett jó munkában fogják megmutatni. A keresztyén imber szereti hazáját. Az előadó is rámutatott arra, hogy az ötéves terv a magyar nép ügye. Népünk ügyében tisztességgel helytállunk: ez keresztyén kötelességünk is. Ezen túlmenően az előadó szavai szerint az ötéves terv olyan ügy is, mely a világ jobb jövőjéért harcoló, haladó erőinek Is ügye. Rövidesen el kell érnünk — mondotta —, hogy a világ ipari termelésének a felét a szocialista államok adják. Ebből nekünk, magyaroknak is szorgalommal, hűséggel, jó munkával kell kivennünk részünket. Így lesz a mi ügyünk nemzetközi kötelesség ügyévé is.'Nemcsak jobb és korszerűbb fegyverekben, de a békés élet területén is, a termelésben is meg kell előznünk a kapitalista államokat. Így lesz a terv a világbéke ügye is. Hozzátesszük: keresztyénekhez méltó feladatnak tartjuk, hogy abban a harcban, amely azért folyik, hogy szerte a világon jólétben, biztonságban, békében éljenek az emberek, imádságunkkal és szorgos, napról napra való munkánkkal részt vegyünk. KÜLFÖLDI EQYHÁZI HÍREK WORMS Október 30-án és 31-én volt a háborúban elpusztult és most teljesen helyreállított wormsi reformációs-emlék- templom felszentelése. A templomot annak idején Luthernak a wormsi birodalmi gyűlés előtt tett hitvallása emlékére emelték. Az ünnepi istentiszteleten Niemöller Márton elnök tartotta az igehirdetést. „Ezt a templomot is, mint minden más templomot, az evangélium hirdetéséért emelték. Ha nem hallgat a gyülekezet Isten igéjére, akkor hiábavaló volt a nagy áldozat" — mondotta többek között beszédében Niemöller elnök. A templomot szinte az egész világ protestantizmusának segítő összefogásával állították helyre. Az ünnepségen a világ minden részéből vettek részt küldöttek. A vifág és társadalom evangélikus értelmezései Legutóbbi számunkban közöltük a „Lelkipásztor” rendezésében tartott konferencia első előadását. Az alábbiakban Ottlyk Ernő, a Lelkipásztor szerkesztőjének, teológiai akadémiai dékánnak előadását ismertetjük vázlatosan. Évszázadok tapasztalatai alapján kereste a feleletet arra, hogyan kell a konkrét történelmi helyzetben evangélikus módra viszonyulni a világhoz és a társadalomhoz. Előadásának első részében Luthert szólaltatta meg. Kgy korba vezette el hallgatói c, amikor a középkori egyház világhatalomra tört. A római egyházpoliiiisa „két kard ’ elméletével szemben, amely a világi kardot is a pápa kölcsönadott kardjának vallotta a világi hatalom számára, Luther „a kétféle kormányzásról” szóló tanításában világosan elhatárolta az egyház és a világi /elsőbbség területét. A határ megvonásával Luther az egyház és állam szétválasztása felé mutatott. És ezzel döntő csapást mért a középkori „keresztyén állam”, „keress,yén társadalom” fogalmára. Le szembefordult az egyház és világ szektás felfogásával is, mely a világot átadta az ördögnek, hátatför- dított neki, tudni sem akart róla, mert mindenestől gonosznak és megvetésre méltónak tartotta. Aki a világi felsőbb- séget megveti, az a felsőbbsé- get rendelő Istennel találja magát szemközt — vallja Luther. (Senkinek sem áll jogában e tekintetben a Széntírás tanítását neki nem tetsző államforma esetében érvénytelennek tekintem, pl. legutóbb Dibelius a hírhedté vált Ob- rigkeitjében. Szerk.) Feloldódik tehát az egyház és a világ feszültsége. A Szentírásból folyó méltó megbecsülésre jut a munka, melynek minőségét nem lehet azzal mérni, hogy az „egyszerű”, vagy a „lelki dolgokkal” van kapcsolatban. Ugyanakkor cselekedetek senkit sem tesznek kegyessé, nincs bennük érdemszerző erő, tehát a keresztyén ember nem érdekből, hanem Krisztus érdemeiért hálából végzi, hogy másoknak szolgáljon. A reformáció megtisztított erkölcsiséget hozott nemcsak a munka, hanem a családi élet, a felcbaráti szeretet területén is. Pogány álláspont az, mely az emberek közötti versengést arra használja fel, hogy mindenki magának akarja 'megszerezni az anyagi javak lehető legnagyobb meny- nyiségét. Mert egy ember meggazdagodásának így sok más nyomorba döntött ember adná meg az árát. Ami az egyiknek győzelem és uralkodás, az a másiknak vereséget és halált jelentene. A keresztyén ember csak a jóban versenghet, csak abban, ami előre viszi az emberi közösség életét. Előadásának második pontja a magyarországi reformáció hatását mutatta be a világ és társadalom kérdéseiben. Majd arról szólt, hogy 1848—49-ben milyen volt e kérdésben az evangélikus értelmezés. Hogyan fordult minden lelkesedésével és támogatásával az evangélikus egyház a nagy nemzeti ügy felé. A protestáns lelkesedés csak nőtt akkor, amikor háromszáz éves elnyomás után Kossuth Lajos előterjesztésében törvénybe iktatták a bevett vallásfelekezet egyenlőségét és viszonyosságát. Az evangélikus egyház nagy alakja e korban Haubner Máté püspök. Ö mondotta: „Kimondották törvényben, hogy minden embernek jogában kell állani, hogy emberré lehessen! S íme, támadott ellenség, ki ellene szegült s az előbbi embert embertelenítő zsarnokságot továbbra is fenn akarja tartani: és ezért 12 millió ember fölött folyik a fegyveres vita, ha tovább is barmoknak tekintessenek-e, vagy szabadjon emberekké lenniök?” (Szavai Windischgrätz herceg, császári tábornok bejelentésére vonatkoztak, hogy a szabadságharc leverésére a császári sereggel étlépi a magyar határt.) Windischgrätz kiálványára Hám János hercegprímás a magyar püspöki kar nevében felszólította a katolikus papságot, hogy a kiáltványt a templomban hirdessék ki a hívőknek és őket az ellenség előtti önkéntes be- hódolásra igyekezzenek rábírni. 1849 tavaszán, mikor újra feltündökölt a szabadság- harc győzelmének napja, Hám János Ausztriába menekült és a Habsburg-ház detronizálása után a nemzeti kormány hazaárulónak nyilvánította őt. Az előadás negyedik pontja a világ és társadalom értelmezésében bekövetkezett fordulatról szólt, a Bach-korszak, a Pátens és a kiegyezés korában. Vázolta, hogy a Habsburgok által háromszáz évig üldözött evangélikus egyház hogyan került közel és hogyan érezte jól magát az államegyházi gondolatban. Felsőházi tagságokért küzdött, közéleti jogait építgette, miközben az ország felett ültek a megoldatlan, égető társadalmi problémák. Bíztak a világháborúban is a porosz militarizmus győzelmében. A Monarchia összeomlása után a Magyar Tanácsköztársaságot leverte a nemzetközi reakció. A Horthy- rendszer „keresztyén Magyarországának” ideológiai alapja a „keresztyén kurzus” lett. Nőttek a társadalmi bajok. Itt-ott megszólalt a keresztyén felelősség, de hangja túl halk volt. Űj teológiai csillag tűnt fel, a pietizmus újabb változataként: az evangelizációs mozgalom. Ez arra tanította az egyházat, hogy tervszerűen húzódjék vissza a világtól, hagyja azt magára, csupán a hivő ember belső lelki világával törődjék. Különösen ;v fasizmus tombolása b idején vált tragikussá, hogy n hiányzott a keresztyén lelki- e ismeret megszólaltatása és az te egyház nem figyelmeztette a vesztébe rohanó világot, sőt nem figyelt azokra a hangokra sem, melyek magát az egyházat figyelmeztették. Az egyház és világ elmosódott határai következtében a „keresztyén társadalom”, „keresztyén Magyarország” annyira összekeveredett az egyház és a világ fogalma, hogy az egyház mindjobban a világ járszalag- jára került, érdekelté vált „az úri Magyarország” és egy korhadt társadalmi rendszer fönntartásában. „Isten irgalmas ítélete volt, hogy a Horthy-rendszer összeomlásából kimentette egyházunkat és új élet kezdés lehetőségével ajándékozta meg” —- mondta az előadó. Befejezésül a világhoz és társadalomhoz való viszonyunk mai alapvonalait rajzolta meg az előadás. A lutheri reformációban újra fölfedezett Szentírás és Isten igéje az a zsinórmérték, amely eligazítást nyújthat a keresztyén hit és élet mai kérdéseiben is. A felszabadulás utáni korszakban az egyetemes emberszeretet gyakorlásának két nagy területe van: az egyik a hazaszeretet, a másik az emberiség szere- tete. Isten az ő szolgálatát úgy várja el, hogy egyháza sohasem a világból kivett egyház, hanem a világban a mindig jóra való szolgálatot végző egyház. „A hit meglátja a szolgálatokat és feladatokat a templomban, a gyülekezetben, de ugyanakkor a szántóföldön, a gyárban, a közéletben is.” Nemzedékünk Istennek és a történelemnek színe előtt él és cselekszik — fejezte be előadását Ottlyk Ernő, barokk-templomunk Dél-Nógrád lankáin szerényen húzódik egy kis falu: Egy- házasdengeleg. Ki gondolná, ha végig megy ezen az egyszerű kis falun, hogy a történelem patinás levegője öleli körül. Árpádkori település. Dengeleg néven a Szolnok nemzetség ősi birtoka volt. A váci egyházi hatóság előtt létrejött 1260, évi egyezségben „Dengenec’’ néven szerepel. 1320-ban Dengelegh és 1542- ben már Egyházas-Dengelegh a neve. Ez a név jellegzetesen meghatározza. Egyház- Szentház-Istenháza-templom. Mai templomunk felépítéséhez két templomon át vezet a történelem útja. AZ ELSŐ EVANGÉLIKUS TEMPLOM Ma is ott áll a temetőkért csendes magányában, susogó akácok árnyas gyűrűjében. Homlokzatán egy körben az Árpádházi liliom. Román stílusú, erődszerű vár. Árpádkori műemlék. Az 1420-ös évektől 1717-ig, csaknem 300 évein át hangzott az evangélium szószékéről. A reformáció mag- 'jait a husziták hintették el. A templomot hatalmukba kerítették, ablakait ma is látható lőrésekkel látták el, védőfallal vették körül, melynek romjait 50 évvel ezelőtt még látni lelhetett. Luther életében már evangélikus gyülekezet van a templom körül. 1542- ben, névszerint meg nem nevezett evangélikus pap 1 arany forintot fizet a vármegyének. Ali Ben Hassan török tiszt, Denigeleg ura 1562-ben erősen pártolja a reformáció ügyét. A község evangélikus voltát bizonyítja a váci római katolikus egyházmegye történetéről írott könyv. Ebben olvashatjuk, hogy Alsó-Nógrád- ban 1611-ben csak két római katolikus plébánia volt: Ecse- gen és Szöllősön. Az ellenreformáció idején hősies harcot folytattak a hívek a templomért és papjukért. Önkény, erőszak ellenére hűek hitükhöz. Papjukat elűzik, megszüntetik a szabad vallásgyakorlásit, de ők kitartanak. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca alatt újra éled az egyház a templom körül. Első, névszerint ismert papjául Fröhlich Mátyást választja meg 1703-ban, A szabadságharc bukása után hét évre már nem tudnak ellenállni az erőszaknak, a templomot el- vesziikj papjukat elűzik és I IMIÉI 1720-ban Szirák leányegyháza lesz a kis gyülekezet Ettől kezdve a templomban nem hangzott többé evangélikus igehirdetés. A MÁSODIK TEMPLOM 1787-ben épült. Valószínű a földesúr, br. Podmaniczky János házi templomaként, mert különben a falu közepén, a legszebb helyen nem épülhetett volna. A gyülekezet mint filia 50 évig itt jött össze Isten dicséretére, majd Isten teljesítette a gyülekezet szívének óhaját és felépülhetett a nagyobb templom a régi helyén. Azt lebontották, de egy méter magasságban a régi templom falai Is beépültek hülyénkét az új templomba. MAI TEMPLOMUNK A falu közepén emelkedik ki a házak közül Kőkeretes, szegmentíves kapuján 1837-e* évszám áll. Közmunkával adományokkal, óriási áldozatokkal épült. Stílusa barokkos. Az oltárkép: „Jézus a Getse- máne kertben” jelenetet ábrázolja. Oltárrácsozata kemény tölgyfából készült. Három lelkész hirdette a falak között az igét. Két elődöm Wallentinyi Sámuel és Szeskej András, 40—40 évig szolgáltak a templomban. Áldozatos szívű, hű lelkipásztorok voltak, példás rendre oktatták a gyülekezetét. A tradíció ma is tovább él a régi énekes liturgiával együtt. Csendesen áll őrt a kis templom a falu felett. Ma két harangja van. Nem hiáíba szólnak. Gyülekezetünk figyel szavukra és szereti az elődök áldozatával és verejtékével megépített templomát. Garami Lajos
