Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-12-06 / 49. szám

Zí30 éves a Káté IVégyszáharminc évvel ez­’ előtt, 1529-ben jelentek meg dr. Luther Márton kátéi, a Kis Káté és a Nagy Káté. Gyülekezeti lelkészeknek és igehlrdetőknek írta a refor­mátor e két művét, a cím­felirat szerint. Hamarosan azonban a gyülekezet, a ke­resztyén ember, az evangé­likus család nélkülözhetetlen olvasmányává, mindennapos lelki táplálékává váltak. Kü­lönösen is áll ez a Kis Káté­ra. Nemzedékek nőttek fel és erősödtek hitben, mélyültek el a hivő ismeretben ezen a könyvecskén. Hogyan született a Káté? A katekizmus, vagyis a kérd­ve kifejtő forma, az egyház alapvétő tanításának kérdé­sekben és feleletekben való feldolgozása Luther kora előtt is fellelhető már és kedvelt az egyházban. Maga Luther azonban akkor gondolt efféle könyvek írására, amikor gyü­lekezetlátogató útjain, vizitá- cióln megdöbbenve tapasz­talta a gyülekezetek, de a lelkészek és más gyülekezeti munkásoknak is hitben való tudatlanságát. A gyakorlati szükség indította tehát a reformátort arra, hogy olyan könyveket adjon a nép kezé­be, amikből megismerhetik az evangéliumi hit velejét. Rövid, egyszerű, könnyen ért­hető és megtanulható, emlé- kelhető írásra volt szükség, amiből érthet és tanulhat gyermek és egyszerű ember egyaránt. A kátéformát is ezért választotta. A kérdés és felelet egymásba kapcsolódik, az élénk, párbeszédes fői-ma fenntartja az érdeklődést, gondolkodásra ösztönöz s egy­aránt szól az észhez és a szív­hez. A káték azonban prédiká- cióból születtek és ezt nem lehet eléggé hangsúlyoz­ni. Aminthogy Luther egész élete műve lényegileg ige­hirdetés, prédikálás. Utolsó szolgálata is igehirdetés Eisle- benben, szülőhelyén. Nem szobatudós, elméleti ember, hanem ízig-vérig a gyakor­lati, gyülekezeti szolgálat el­kötelezettje. Ez a szempont: a gyülekezet szolgálata irá­nyítja minden munkájában, ebből az érdekből születnek tudós, vaskos könyvei is; mindegyikből átsüt a prédi­kátor és lelkipásztor meleg szíve, embert szerető, lelket mentő szenvedélye. Luther évekig (1516—28) prédikált a Káté anyagáról, vagyis a tízparancsolatról, a hitvallásról, az Űr imádságá­ról s a szentségekről is. 1528- oan több igehirdetés sorozatot is tartott ezekről a témákról: májusban, szeptemberben és decemberben. Közben már nekiült a kátészöveg leírásá­nak is, úgyhogy november végén az első rész (tízparan- «-solat) kézirata nyomdába is került. Ez azonban a Nagy 'laté szövege volt. December­ben elkészült a hitvallás és a bátyánk magyarázatának kéziratával is. Megbetegedése miatt a munka elakadt és csak 1529. márciusában tudta folytatni. Áprilisban jelent meg azután a „Német Káté” — ez volt az eredeti címe, a Nagy Káté elnevezés nem* Luthertől ered, Wittenberg- ben. Még ebben az évben megjelent a II. kiadás, bőví­tett szöveggel illusztrálva. A képek égy részét Cranach Lukács készítette. A Nagy Kátéval szinte egy- idejűleg készült a Kis Káté szövege. 1528. decem­berében kezdett hozzá. Az a gondolat vezette, hogy nem­csak a lelkkészeknek, gyüle­kezeti vezetőknek, hanem a családfőknek a kezébe is ad az evangéliumi hit alapele­meit tartalmazó könyvet. Nem kivonata, rövid foglalata azon­ban a Kis Káté a Nagy Káté­nak, mint sokan vélik, ha­nem egészen önálló mű. Ez az első olvasásra kitűnik, ha a kettőt együtt vesszük ke­zünkbe. A Kis Káté 1529 ja­nuárjában és márciusában je­lent meg először Wittenberg- ben, részletekben, falitáblá­kon (plakátszerűen). Május- { ban már könyvalakban is ki­adták, képekkel díszítve. Még megjelent. Lefordították őket latinra, a tudomány akkori nemzetközi nyelvére, majd a reformáció terjedésével szá­mos más nyelvre. Ezzel a két káté megkezdte áldásos útját a reformáció hatása alá került népek életében. Micsoda is tulajdonképpen a Luther-Káté — itt elsősor­ban a Kis Kátéra gondolunk. Laikusok bibliájának is szok­ták emlegetni, e cím azonban félreérthető. Nem kivonata a Szentírásnak s így semmi­képpen sem pótolhatja annak olvasását. Ellenben abból tá­madt, Luthernek az igével való foglalkozásából, igehirde­téséből és maga is azzá akar lenni; igehirdetéssé. Az a célja, hogy segítsen Isten igé­jének megértésében. S ezt úgy teszi, hogy reáirúnyítja figyel­münket Isten igéjének közép­ponti mondanivalójára. A bib­liai üzenet velejére mutat, amikor a tízparancsolatot, a Szentháromság egy Istenről való hitvallást, az Űrtói tanult imádságot, a keresztséget és I az úrvacsorát magyarázza né­hány egyszerű szóval. 'Történeti, egyháztörténeti -*• emlék a Káté? Az is, minden bizonnyal. Mutatja, hogyan értette Luther a maga korában a Szentírás központi üzenetét. E könyveket azon­ban az egyház felvette hitval­lási iratai sorába. S ezzel arról tett bizonyságot, hogy bennük ma is érvényes magyarázatát találja Isten igéjének. Ma is eligazíthat a Káté bennünket az ige megértésében, sőt ez a szolgálata felbecsülhetetlen és drága. Így tapasztalták, élték át • ezt nemzedékek s így lett egyházunk drága kincse, gyű. lekezeteink tanítómestere év­századokon keresztül. A Káté megjelenésének 430 éves évfordulóját aligha ün­nepelhetnénk méltóképpen, mint hogy ha magunk is igye­kezünk a Káté tanítványai lenni. Hadd végezze el reformátor műve munkáját a mi nemzedékünkben is. Groó Gyula Ne gátolói, hanem serkentői legyünk a haladásnak A teológiai konferencia első napján több hozzászólás hangzott el az előadásokhoz. Helyszűke miatt vala­mennyi felszólalást közölni nem tudjuk. Az alább kö­zölt hozzászólások is szemléltetik azonban, hogy egy­házunk túljutott az útkeresés állapotán és megtalált útjának a szolgálatot tekinti. Egyre biztosabban és ha­tározottabb lépésekkel halad ma már ezen az úton. Egyházunk szeretet-munkáj'áról Az élethez hozzátartozik a cselekedet is. Az egyház életé­hez hozzátartozik az egyház szeretet-szolgálata — mondot­ta felszólalásában Prőhle Ká­roly professzor. Majd kifejtet­te, hogy a diakóniáról (az egy­ház szeretetszolgálata) egészen egyetemes (univerzális) érte­lemben kell szólanunk. Semmi esetre sem abban az értelem­ben, ahogy a diakónia szót ma használni szokták. Igaz az, hogy az elesetteket pártol- J nunk kell és ez hozzátarto­zik az egyház szeretetszolgá­latához, de ez a szeretetszol­gálatnak csak egy kis része. Az egyház szeretetszolgálata távolról sem merülhet ki vala­milyen, a szokásos értelemben vett diakóniában, hanem az egyház szeretetszolgálata a mindennapi munkában végző­dik el, vagy nem végződik el. Ez a mindennapi munka, ame­lyet Luther tanítása alapján az újabbkori lutheranizmus hajlandó volt egy individuális etikára beállított hivatás­teológiában megfogalmazni, már magánál Luthernél is sckkal szélesebbkörű, mint egyszerűen az. hogy én, X ál­lam polgára becsülettel el­végzem mindennapi kis fel­adataimat, aztán, hogy a vi­lággal mi történik, az nem számít. Olyan iratok, mint Luthernek a kereskedelemről, a katonai szolgálatról, az is­kolázásról írt értekezései és tok-sok egyéb megjegyzése, világosan mutatják azt, hogy a keresztyén embernek min­dennapi szeretetszolgálatát Luther nem nyárspolgári in­dividuális értelemben értel­mezi, hanem az egész világ nagy problémáira — ameny- nyire ő áŰ tudta tekinteni, kiterjesztette. Tehát — most ezt kell nekünk világosan lát­nunk — az egyház szeretet­szolgálatába, szeretetmunká- jába a híveknek ez a min­dennapi cselekvő élete bele­tartozik, beletartozik a házi­asszonynak sokat emlegetett becsületes munkavégzésétől egészen odáig, hogy beledob­juk a teljes erőnket a világ­nak mai nagy problémáiba: az atomkérdésbe, a békeiigy- be és hasonló kérdésekbe. Tehát a legkisebbtől a legna- gyobbig, vagy a legnagyobb- tól a legkisebbig. Ezt a nagy távlatot feltétlenül meg kell tartanunk, amihez képest kis szektor az, hogy termé­szetesen a mai világnak az elesettéire is gondolunk és azok felé is szeretettel fordulunk az egyházi diakónia .kérdésé­ben. Káldy Zoltán püspök fel­szólalásában többek között szorongását fejezte Ki ate- kintetben, hogy a világ felé folytatott szeretmunkát a lel­bogy a szeretetmunka gya­korlása pl. a -béke kérdésé­ben való t.evékenykedés lel- készi gondolkodásunkban sok­szor abba az irányba esik hogy azért jó tennünk, mert ezáltal az egyház szolgálatát az egyházban is jobban tud­juk biztosítani. Ha aggoda­lomból folyik a világ felé a szeretetszolgálat, akkor az a szolgálat helytelen! Hitből kell folynia! Szabó József püspökhelyet­tes: „Hála Isten, hogy igaz, hogy az egyház akkor is egy­ház, hogy a gyülekezet akkor is együtt van, amikor a hí­vei egy-egy istentisztelet után kifelé átlépik a küszöböt és mennek haza és a munkába. Ha ez nem így volna, az azt jelentené, hogy én csak a templomban, az istentisztelet egy órájára vagyok keresz­tyén, de kinn az utcán már nem vagyok az és az üzem­ben sem vagyok az.“ A to­vábbiakban az aktuális gyü­lekezet jelentőségéről szólott. Az egyházi hagyomány és a ma júniusban megjelent a II. ki- i - f T j, _ . ., , keszi karunk és gyülekezeti adasa. Gyors egymásutánban, ta*jalnk egy része nem sze, még Luther életében mind a j rétéiből, hanem aggodalom­két káté több kiadásban is ból végzi. Olyan értelemben, „Hálás vagyok Istennek, hogy éppen itt, az épülő szo­cializmus országában, Krisz­tus evangéliumának a szolgá­ja és hirdetője lehetek" — mondotta Mekis Ádám espe­res. Majd arról szólott, hogy valamikor milyen nagy érték­nek tartotta az egyházi ha­gyomány a tradíciót, a kere­tet. Ezek évszázadok óta ki­fejlődtek abban a nagv gyü­lekezetben, ahol felnőtt és elképzelni sein tudta, hogy Jétezhet az egyház ezek nél­kül. Isten azonban beleszólt a világnak és az egyháznak is az életébe. Különösen is a második világháborúra gon­dol és meglátta, hogy amit eddig nagy értéknek tartott; az egyházi tradíció és keret, nem is olyan nagy érték. Is­ten gyülekezőiének a lénye­ge másutt van. Az a felada­túnk, hogy bízzunk Istenben ás legyünk hálásak, nagyon hálásak, hogy itt és ma az ő egyházának képviselői és evangéliumának hirdetői le­hetünk. A vidéki kis gyülekezet lel­késze szólalt meg Biczó Fe­renc hozzászólásában. A 400 lelkes rábcakapi gyülekezeté­nek lelkésze elmondotta, hogy az ő gyülekezete tipikusan falusi jellegű, és ez év ta­vaszán áttért a szövetkezeti gazdálkodásra. Ebben a kis gyülekezetben is a mai élet minden kérdése zajlik, igen fontos tehát, hogy maga a lelkész eligazodjék a ma kér­déseiben, hogy híveinek is segítségére lehessen. Tudato­san foglalkoznunk kell szo­cialista világunkkal. Nem ma­gától értetődő, hogy egyház van, amin „a pokol kapui «em vehetnek diadalmat“, hanem meg kell látnunk hogy egyház ott és akkor van. ahol Krisztus van. A mi világunkat az emberiesség, a (Folytatás a 4. oldalon) HÍREK Advent 2. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A vasár­nap oltárl igéje: Máté 3,1— 10.; szószéki igéje: 1. Tessz 5,1-11. Lelkészeink figyelmébe! Félreértések elkerülésére kö­zöljük a lelkészekkel, hogy a folyó egyházi esztendőben a szász egyházi perikópát kell használni. Oltári szolgálatnál a' száz egyházi perikoparend evangélium, szószéki szolgá­latnál az igehirdetés alapigé­jéül a száz egyházi perikopa­rend levélbeli igéjét kell ol­vasni. * LELKÉSZI MUNKAKÖZÖS­SÉGEK. November 26-án, csütörtökön a PESTI és BU­DAI Egynázmegyék lelkészi munkaközössége, a budavári egyházközség gyülekezeti ter­mében közös értekezletet tar­tott. Várady Lajos esperes „A nyugat-németországi agyházi helyzet — magyarországi szem­mel“ címen tartott érdekes beszámolót nyugatnémetor szági útjának élményeiről és tapasztalatairól. Dr. H Krü­ger egyházi főtanácsos, aki Frankfurt am Mainból egy­házunk vendégeként tartóz­kodott Magyarországon, hoz­zászólásaival egészítette ki Várady Lajos esperes előadá­sát. A beszámolót a lelké­szek érdeklődéssel hallgatták. * A PEST MEGYEI Egyház­megye lelkészi munkaközössé­ge november 25-én Budapes­ten tartotta értekezletét. Az úrvacsorái szolgálatot Maróti János acsai lelkész látta el. A közös bibliatanulmányt Pribelszky Mihály tápiószeut- mártoni lelkész vezette be. Győri János nagytarcsai lel­kész a temetési szolgálatról tartott előadást. Végül a mun­kaközösség az egyházi Nyug­díjosztály kérdéseivel foglal­kozott. rk A KELET-BÉKÉSI Egy házmegye lelkészi munkakö­zössége november 26-án Bé­késcsabán tartotta ez évi VII. munkaülését. Dr. Gubcsó András: „A megigazulás és munkaetika összefüggése Kun-Kaiser József és Mekis Adám: „A gyülekezet új élet­formájának kialakulása tár­sadalmunkban“, Balogh Pál Dr. H. Vogel 60 tétele“ cím mel tartott előadást. Mekis Adám esperes beszámolt ,Lelkipásztor-ankét“-ról és az országos esperesi értekezlet­ről. * A VESZPRÉMI Egyházme­gye lelkészi munkaközössége november 26-án a Hazafias Népfront és a Megyei Béke­bizottság rendezésében Veszp­rémben, közös értekezletet tartottak. Vigh Sándor, a Központi Statisztikai Hivatal Veszprém megyei igazgatója tartott előadást az ötéves teri'ről. Az értekezlet nevé­ben Halász Béla esperes fe­jezte ki a Veszprém megyei protestáns leikészek egységes és szilárd elhatározását, hogy az ötéves terv megvalósulá­sáért a maguk helyén min­dent elkövetnek Az értekez­let, Bartha . Cábornénak, a megyei Békebizottság kép­viselőjének zárcszavaival ért véget. A% utolsó advent 1. Tessz. 5, 1—11. A keresztyén ember élete örök ádvent. Jézus Krisztus az igében és a szentségekben napról napra jön hozzánk, hogy hitünket erősítse, s alkalmassá tegyen hivatásunk hűségei be­töltésére, embertársaink szolgálatára. Jézus azonban azt ie megígérte, hogy egyszer majd nem ilyen rejtett formái»» jön e világra, hanem nyilvánvalóan, látható hatalommal ée dicsőséggel. Krisztus Urunknak erről a dicsőséges visszajöve- teléről, az utolsó ádventről szól mai szentígénk. 1. Az utolsó ádvent váratlanul lep meg bennünket, azért legyünk állandó készültségben! A nagy napot nem lehet előre kiszámítani. Időpontját senki sem tudja, még az ég angyalai sem, csak egyedül az Atya. Mint éjjel a tolvaj váratlanul lepi meg a házat, olyan váratlanul jön el hozzánk a nagy nap. Igénk ezt azért hangsúlyozza nagy nyomatékkai, hogy állan­dóan legyünk készenlétben, nehogy váratlanul találjon ben­nünket. Ha számadásunk mindig napra kész állapotban van, ha a reánk bízott munkát mindig becsületesen és pontosan el­végezzük, akkor nem lephet meg a számonkérés. Ha keresz­tyén életünk szolgálatát Isten igéje szerint komolyan és hűsé­gesen végezzük, ha minden cselekedetünkkel önfeláldozó sze­retettel embertársaink javát szolgáljuk, akkor Krisztus Urunk dicsőséges visszajövetele nem talál készületlenül bennünket! 2. Az utolsó ádvent fényes dicsőséggel jön el, azért járjunk már most világosságban! A hívő emberek tudják, hogy Jézus a világ világossága, hogy belőle fény, öröm, békesség és élet árad az emberek szívébe. A keresztyén emberek élete már most is tükrözze a világ felé a Jézus Krisztusból áradó vilá­gosságot. Isten gyermekei legyenek a nappal fiai. Ez necsak abban nyilatkozzék meg, hogy a keresztyének életéből hiá­nyoznak a sötétség cselekedetei, a részegség, paráznaság, lopás és egyéb bűnök, hanem abban is, hogy a keresztyén ember élete célját és értelmét a nappali munkában, a másokért való életben és szolgálatban találja meg. A sötétség cselekedetei­vel nemcsak saját és embertársunk életét tesszük boldogta­lanná, hanem szégyent hozunk Urunkra is, aki az ő dicső­ségét a ml keresztyén életünkön akarja felragyogtatok 3. Az utolsó ádvent kegyelemmel jön el, ezért teljék meg szivünk örömmel és boldog reménységgel. Bármennyire igyek­szünk is világosságban járni, mégis gondoljunk komoly fele­lősséggel a nagy találkozásra. Hiszen napról napra vétkezünk. Ha visszatérő Urunk bűneink szerint ítélne, csak haragot és büntetést érdemelnénk. De azt is tudjuk, Isten arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által üdvösséget nyerjünk. Azért vetette bűneink büntetését a kereszten egyszülött Fiára, hogy sok bűnünk és mulasztásunk ellenére az utolsó ádventkor mindannyian bemehessünk az örök dicsőségbe. Nem csüggedünk, hanem boldog örömmel és reménységgel nézünk a jövőbe. Ezért csendül fel ajkunkon az ének, amikor az utolsó, nagy ádventre gondolunk: „Ö, jöjj megváltó Jézusom, a szívem néked megnyitom! Tevéled tér be gazdagon az élet és az irgalom. Szentlelked által járj velünk, míg hozzád mennybe érkezünk, S ott mondunk majd neked dicsérő éneket!” Selmeczi János ISTENTISZTELETI REND A GYÖR-SOFRONI Egy­házmegye lelkészi munkakö­zössége november 30-án Győ­rött tartotta értekezletét. Prőhle Károly teológiai ta­nár tartott tájékoztatót a ké­szülő agendáról. Biezó Fe­renc, Bojtos Sándor, Weltler Rezső: „Ezt hallottuk Buda­pesten november 18—20-ig" a Lelkipásztor ankétről, Luká- csy Dezső pedig a Nyugdíj- osztály ügyeiről számolt be. * A BÁCS-KTSKUN Egyház­megye lelkészi munkaközössé­ge november 25-én Dunaegy- házán ülésezett. Előadást tar­tott Bachát István és Hulej Alfréd, az esperesi értekezlet fontosabb határozatairól pe­dig Sikter András esperes számolt, be. evangélikus elet a Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság^ Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: CJádor András Szerkesztőséé és kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Üllőt út 24. Telefon- 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30.— Ft Csekkszámla: 20412.—vm. Árusítja a Magyar Posta in ooo példányban nyomatott BUDAPESTEN, 1959. DECEMBER 6-AN Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 Trajtler Gábor. Fa­sor de. fél 10 tfj. Blázy Lajos, de. 11 (úrv.) Koren Emii, du. 5 Adven­ti-est, Koren Emil. Dózsa Gy. u. 7. de. fél 10 (úrv.) Sülé Károly. Ül­lői út 24. de. fél 10 Grünvalszky Károly, de. 11 Grünvalszky Ká­roly. Rákóczy út 57 /b. (de. 10 szlo­vák), de. háromnegyed 12 Kardos József. Karácsony Sándor u. 31. de. 10 Kardos József. Thaly Kálmán u. 28. de. 11 (úrv.) Rédey Pál, du. 6 Drenyovszky János. Külsö-Ullői út du. 5 Drenyovszky János. Kő­bánya de. 10 Veöröes Imre, du. 5 Veöreös Imre. Utász u. de. 9 Veö­reös Imre. Vajda P. u. 33. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. 9 Karner Ágoston, de 11 Karner Ágoston, du. 4 szeretetvendégség, Grünval­szky Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Boros Károly. Rákosfalva de. fél 12 Boros Károly. Fóti út 32. de. 11 (úrv.) Gádor András. Váci út 129. de. 8 (úrv.) Gádor András. Új­pest de. 9 Blázy Lajos, de. lo (úrv.) Bencze Imre. Pesterzsébet de. 10. Rákospalota MAv-telep de. ( (úrv.) Bolla Árpád. Nagytemplom de. 10 (úrv.) Bolla Árpád. Kis- templom du. 3 Kökény Elek. Pestújhely de. 10 Kürtösy Kálmán, Rákosszentmihály de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9 várady La­jos, de. 11 Várady Lajos, este 7 (úrv.) Madocsai Miklós. Torockó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9 Madocsai Miklós. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. lo (úrv.) Vámos József, du. 5 Fülöp Dezső. Tarcsay Vilmos u. 11. de. 9 Zoltal Gyula, de. 11 Zoltai Gyula, este fél 7 Ruttkay Elemér. Pcsthidegkút de. fél 11 Károlyi Er­zsébet. Budakeszi de. 9 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 (úrv.) Ken- deh György, de. fél 10 gyermek­istentisztelet: Kendeh György, de. 11 (úrv.) Kendeh György, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. H. Nagytétény de. í. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. du. 6. 592406/2 — Zrínyi Nyomda, Budapest NAPROL-NAPRA VASÁRNAP: — ZSOLT 146,9. — Árvának és özvegynek nem kell a szomszédba mennie szomorúságért. Tele van vele az életük. Mégsem kell csüggedniük. Az a Krisztus, aki egy­szer Nain városában könyörült az özvegy asszonyon, ma ií megoltalmazza az elesettet. HÉTFŐ: — ÉZSAIÁS 40,27. — Minden lépésünknél észre­vehetjük Isten kegyelmét. Jézus Urunk sem feledkezett meg ígéretéről: velünk van minden napon. Miért zúgolódunk hát olyan sokat?! Tanuljunk meg inkább hálátadni! KEDD: — 1 SÁMUEL 7,12. — Csak az önmagával eltelt ember tulajdonítja saját magának a sikereit. A hivő tudja, hogy minden győzelem Isten ajándéka. — Sikereink ne el- bizakodottá. hanem alázatossá és hálássá tegyenek ben­nünket. SZERDA: — JOEL 2.21. — Vannak nehéz idők. amiko' ember-milliók néznek aggódva a jövőbe: mit hoz a holnap Lesz-e béke a világon, vagy elpusztít mindent a háború. Mi­lyen jó ilyenkor Isten biztatását hallani: „Ne félj, te föld!” CSÜTÖRTÖK: — ZSOLT 142.6. — Nagy veszedelemben hiába várunk emberektől segítséget. Nincs más menekülés) lehetőség, csak az, amit a Zsoltáríró mond; „Uram, te vagy oltalmam.” — Boldog ember az, akinek Isten az oltalmazójs PÉNTEK: — 1 SÁMUEL 16,7. — Megdöbbentő kép tá rulna elénk, ha egyszer belenézhetnénk egymás szívébe. Ha nemcsak azt látnánk, amit mutatunk, hanem azt is. amit el­titkolunk. — Ne felejtsük el, hogy Isten a szívbe néz. SZOMBAT: — ZSOLT. 37,4. — Kergetjük a boldogságot és meglepődve tapasztaljuk, hogy az mindig csak vágyódás marad. Hiába az önfeledt szórakozás vagy elért siker, mindig van hiányérzetünk. A Zsoltárírónak felragyogó megoldás ez: „Gyönyörködjél az Ürban!’’ Bárány Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom