Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-06-21 / 25. szám
A „GUSZTUSTALAN" KÉZ A vonat lassan, álmosan döcögött velünk Pápa felé. Az ablakok párás-vakon takarták el a tájat. Kinn szakadt az eső és vékony csíkokat hasított az ablakon. A kerekek csattogása egyhangúan verte a haladás ritmusát, ősz volt májusban. A lassan döcögő vonaton az utasok egy része ásítva olvasott, vagy olvasva ásított, másik része vontatottan beszélgetett. Ügy elmélázva keresték az emberek a szavakat, történeteket, de néha egy-egy ítéletes megjegyzést is megkockáztattak. Olvasni szerettem volna én is, de nem tudtam. Az agyam minduntalan bosszankodva vette fel a könyv mondatai helyett a szemben ülő két, nem is idős lány cinikus megjegyzéseit. Az egyiken lilába sötétülő kardigán, pepita szoknya és a lábán csau színű szandál tündökölt. A másikon sokmintás pulóver, világoskék szoknya és szürke körömcipő beszélt volna a legújabb divatról, ha e kisipari termékeknek megadatott volna a beszéd képessége. Ruházatuk tehát különbözött, de a fodrászok keze alól kikerült, gondosan torzon- borzra készített frizurájuk, tűhegyesre vágott, pirosra lakkozott körmük, kitépett szemöldökük fekete ceruzavonala és túlságosan pirosra rúzsozott ajkuk futószalagon készült. „Fekete-macska” kölnijük illatát meg a másik szakaszban is lehetett érezni. Tisztesség ne essék, a szolidan kikészített arccal és a gondosan ápolt kézzel békességben vagyok. Azt mondja halkan a lilába sötétülő kardigános a mintás pulóvert viselőnek: — Nézd, milyen gusztustalan keze van ott szélről annak a lánynak! A könyv mögül óvatosan átnéztem a velünk egy vonalban, de a másik oldal szélén ülő lány kezére és láttam a megszólt kezet egy divatjamúlt retikülön pihenni. A kéz napbarnított, eres, az átlagnál nagyobb formát előztem, hogy lesegíthessem a csúszós lépcsőkön. így foghattam meg az eres, napbarnított, az átlagnál nagyobb formát mutató kezet. Pápán, a híres hársfasoron át a város felé sietve jutott eszembe, hogy édesanyámnak is ilyen napbarnított, eres, de melegen simogató áldott keze volt. Fülöp Dezső A második mórföld ^ Máté 5,41 — Istennek szép gondolata volt a teremtés felől az, hogy emberi életünk éltetője legyen az öröm. Sokféle öröm van a világon, ami széppé és színessé teszi az életet. Ilyen öröme a munkának a siker, a kenyérnek a mosoly, a szerelemnek a boldogság és az imádságnak a mennyország. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK FINNORSZÁG Május utolsó napjaiban Finnországban a finnországi ökumenikus tanács rendezésében evangélikus és ortodox résztvevőkkel tanulmányi konferenciát tartottak. A konferencián részt vett a lemngná- di teológiai akadémia profesz- szora, N. Uspensky és Kíivit észtországi evangélikus érsek. A konferencia előadói között szerepelt dr. H. Wolf német teológiai professzor és John Lawrence (London). PÁRIZS A francia protestantizmus most ünnepli 400 éves jubileumát. Az ünnepségeket május 3 27-én ünnepi istentiszteletekkel 1 nyitották meg. Az évforduló összeesik Kálvin Jánosnak, al nagy reformátornak 450 éves’’ születési évfordulójával. DÉL-AMERIKA Az argentínai és umguay-i* árvízkatasztrófával kapcsolat-1 ban az Egyházak Világtanácsa és annak több tagegyháza is j a károsultak segítségére sie- * tett adományaival. Az elárasz- < tott területek szélessége 500 * mérföld, 1000 mérföld hosszúságban, A PAPNÉ’ Elsőnek nyitja barna nagy szemét s kutatva villan: fiókát keres ... alusznak még a fáradt gyermekek bár a napsugár táncol már, s repes örömében az ablak üvegén, míg kukorékol frissen egy kakas és táncba kezd az új nap, mint a lány bár mély a csend még, mint a szűz, havas hegytetők csendje s olyan tiszta is, mint a testetlen, szűzi szerelem, — se csendben súgja alig hallhatón „segítsd meg őket édes Istenem." — Azután felkel s csendben öltözik s a tűz pattog már s vödröket cipel, meleg víz kell és forró reggeli — bár a család még alszik, mint a tej — s már villogó fény... alig látható, csirke csipog és várja fenn a kert s palántát ültet, öntöz, s jaj a kisfiú nadrágja tegnap ... folt kellene, mert a fára mászott — rosszcsont — még se baj „csakhogy szegénynek nem esett baja“, letört az ág, s még fájdalom üli, mint tojását a gondos tyúkanya. S tízórait ken, csók és indulás s a búcsúzás fáj: apróságaim ... de várja már a seprő, s főzni kell, ó mit is kéne? mindennapi kín, bár néha így szól: mit főzzek kicsik? s kórus zeng ekkor „meggymártást Culám vagy mákos tésztát", — nincs is más parancs s én indulok a drága mák után, de hol kapok? mindegy, csak meghozom, mindent megér a tiszta, drága fény, mi úgy csillog majd láttán, mint a gyöngy a fáradt papné két meleg szemén. Es így tovább... Soha egy pillanat, kilencen vagyunk, s esszük az erőt s a kilenc közül rám is gondja van, sok a beteg most, s minden szenvedőt látni szeretne, s elmondja szegény hogy jó papnak ... nem is folytatom, — ő az éberség életem egén — s ha sír a lelkünk, minden fájdalom rajt viharzik át, s míg ki nem derül, alig is lehet hallani szavát, hiszen tudjátok, ő is épp olyan mint mindenütt és mindig az anyák. c S ha jő az est, a „fekvés“, még meséi, bár leragad már fáradt két szeme s eszébe jnt, de néha mondja csak, hogy tervekkel volt egyszer rég tele és könyvekről szói: olvasni idő? és látna is még messzi tájakat, aztán elhallgat ...... s utolsó szava mi nt a legelső; felfelé kutat félálomban már... Isten.., Istenem — értük könyörög akkor is híven, — míg én esetlen hullatom felé a szürke szókat: „aludj jól szívem". Jakus Imre * A lapunk 19-ik számában „Levél egy meg nem festett képről* címen megjelent cikkre válaszképpen küldte Jakus * Imre ezt a verset. vagy nem akarnak bennünket szolgálni. Vagy ki kísér el egy idegent, a haragosát, vagy éppen az ellenségét? Pedig a második mérföld éppen itt kezdődik. Knut Hamsunnak van egy elbeszélése. A havasi pásztorról szól, aki a ködben mozgó alakot lát és vadállatnak tartja. Amikor közelebb jön, látja, hogy ember. Amikor már csak pár lépés választja el tőle, akkor látja, hogy a — testvére! Csak az tud igazán szeretni, aki a második mérföldön jár. Mert itt derül ki, hogy mi emberek mindnyájan testvérek vagyunk. Krisztus mindig ezen a második mérföldön járt és ezen a második mér- íöldön halt meg a keresztfán A második mérföld olyan országút, aminek határköveit az áldozat oltárköveiből állítják. — Az első mérföldön tud az ember úgy is adni, hogy meg sem érzi. Hogy oda sem figyel, mint ahogy gondtalan járókelők filléreket dobnak a koldús kalapjába. A második mérföldön úgy adnak, mint a szegény özvegyasszony: aki a két fillért, utolsó vagyonát is odaadta a perselybe. A második mérföld az ajándékozás földje, ahol az együtt vándorlók megosztják egymással a tarisznyájuk kincsét, a kenyeret, a gondot, a hitet és a reménységet. A második mérföld a vidám adásnak a mérföldje! — Ezen az úton olyan emberek járnak, akik körül — mint ahogyan azt a franciák mondják — „Még a levegő is mosolyog!”. Ilyen volt Jézus, Aki mindig, mindenkit szeretett. Aki úgy ment végig a második mérföldön, hogy körülötta valóban az örökkévalóság vidámságától „mosolygott a levegő!”. Mi azért járunk annyit Jézus Krisztussal, hogy ezt á szeretetet Jézustól megtanuljuk és a szolgálatnak ezt á szép örömét Tőle átvegyük. , A templom küszöbéről kilépő embernek, a Bibliáját becsukó hívőnek, és az imádságától emberek felé elinduló embernek is szól e sorok csendes hívogatása: ne felejtsd el, hogy Jézus veled is találkozni akar sokszor, nagyon sokszor a szeretet és a szolgálat — második mérföldjén! Friedrich Lajos Az iráttérjeszlés hírei Közöljük kedves vevőink- ► kel, hogy irattér jesztésünk2 ben ismét kapható a teljes • Szentírás. Az új ármegállapí- ►tás szerint: Egészvászon kötésben 60.— b Ft. £ Pegamoid kötés vékony pa- £ píron 80.— Ft. Egész bőrkötés pegamoid tokkal 100.— Ft. Az eddig megrendelt és előjegyzett bibliák leszállítását, már megkezdtük. Kérjük megrendelőinket, hogy a bibliák árát lehetőleg postafordultával küldjék be a Sajtó- osztály 220 278—VIII. számú csekkszámláján. A LÁTHATÓ VILÁG Azt akartam írni, hogy Orbis pictus, vitatkoztam magammal, hisz ez a címe ismertebb Comenius képeskönyvének, nemzetközi íze van. Mióta? Éppen háromszáz év óta. Erre az évfordulóra adták ki most magyarul, abban az országban, ahol bölcs írója megálmodta és összeállította. Ki ne tudná, hogy ez Sárospatakon történt 1653-ban, amikor a hazájából elmenekült cseh tudós a magyar fejedelem vendégeként tanított a Hegyalja lábánál, ahol még a fenyőnek is édes borszaga van. Még ott, a mű bölcsőhelyén, azt akarta Comenius, hogy latin, magyar és német szöveggel jelenjék meg tanító könyve. Nem jelent meg így, magyarul csak évek múlva, 1669-ben látott napvilágot a könyv, párhuzamosan a másik két szöveggel. Ez volt a címe: A Látható Világ. S ezt a szöveget adta ki most példásan szép formában a Magyar Helikon könyvkiadó. Csak a magyart, pedig úgy érdekes valami, ahogyan eredetileg volt, együtt a három nyelvű szöveg. Meg kellett volna jelennie ennek, már csak tisztességből is, Sárospatak iránt, talán nem is nálunk, a világ valamely más sarkában, újra-buggyanó forrásként arról a jó szomszédságról, mely eredetileg Comenius művét létrehozta. Ceréb György, e kiadás gondozója és magyarázója, elmondja az előszóban, hogy a Csehszlovák Tudományos Akadémia egy hat nyelvű Orbis pictusi készít elő az évforduló alkalmából, sajnos ebből az egykorú magyar szöveg hiányozni fog. Íme, ezért jelent meg így külön, magyarul. Csak nekünk jelent meg, dokumentumként és távolból felvillanó fényként, amely fény nálunk ismerős. Azért csak állapodjunk meg mi is Comenius újra elénk ballagó alakjánál és igazánál, dupla jogcímünk is van hozzá. A Látható Világ ugyanis az ember anatómiáján kezdve, a növényvilágot, az állatvilágot, az ember mindenfajta foglalkozását és szokását mutatja be * elvezet a földrajzhoz és a csillagászathoz. Ezt a teljes ismeretanyagot Comenius érzékszerveink birtokába juttatja, egy tapintható, reális világot nyit meg az ember számára. S ebből az érzékelhető világból húzza elő az élet elv szerűségének szálait. Ez igen fontos körülmény. Ily érzékelhető, látható világot Európa számára a reformáció hozott. A reformáció pedagógiai ereje lobog az Orbis pictus-ban. Ablakot nyitott egy szürke, komor falon: megmutatta a világot s evvel azt, hogy az embernek ebben a világban kell élnie, hogy hasznos és értelmes élete legyen. Csak az ilyen élet Istennek tetsző élet. A művelődési forradalomnak, amit a reformáció hozott, többek között ez a képeskönyv is egyik összefoglalója. Comenius tulajdonképpen korának legjobb latin nyelvtanát állította össze, evvel vált híressé földrészünkön. De a hajszolt ember nem véletlenül került Magyarországra. Comenius a Habsburgok politikai bosszúja elöl menekült hozzánk és Sárospatakon olyan ablakokat is nyitogatott Rákócziéknál, amelyekből kilátás nyílt a cseh szabadság és függetlenség újra elnyerésére. Már túllátott a feudalizmuson, ő már,nagyon jól látta, hogy az országot nemcsak pár száz fő úr jelenti, hanem a milliónyi nép. Milyen reformációt képvisel az a nevelő, aki mégis az egyetlen latin nyelvhez hajlítja egy ország népét? A reformáció az anyanyelvek forrás-fakasztója Európában. A Látható Világ írója Sárospatakon már az anyanyelv szabadságát hirdeti, a legtermészetesebb szabadságot, a reformáció egyetemes vívmányát. „Használni fog ez a könyvecske, ha az magyar oskolákban magyarul élnek véle, hogy az egész anyanyelvet fundamentumból megtanulhassák" *— írja Comenius. Geréb György bizonyítja itt, hogy a Látható Világot a cseh Comenius eredetileg a magyar ifjúság használatára szánta. A javítás, tanítás és emberi boldogulás közvetlen eszközét formálta meg nekünk ebben a könyvben. Az ember eltűnődik ezen. Fölrévül előttünk a Cseh Testvérek egyházának utolsó püspöke, aki Comenius volt, amint ott ül a sárospataki házban. Este van, mindenki pihen, csak a tudós asztalán van világosság. A fáradhatatlan lélek ez órában pedagógiai író. Nappal politikus, pap, iskolaszervező s nyitott szemű megfigyelő, éjfél előtt arra a reformra gondol, amely leginkább megmarad: az ifjú szivekre. Érti már a magyar világot. Ezt a világot is, ezt a széttört országot, melyet egyfelől a török, másfelől az osztrák tart kezében, csak népének önerőből támadó szabadsága válthatja meg. A lélek szabad lehet, ha mindent megért, ha mindent kifejez s másokat is megtanít rá. Van a magyarban erő, hogy a természet rendjét kövesse s bölcs emberré váljék, amely bölcsesség harmóniát jelent. Comenius a magyar—morva határon született, régen tudott rólunk, mint érdemes szomszédokról. Tálán saját anyanyelvűnek megbecsüléséből s a cseh függetlenség firtatásából következtet 3tt a magyarok nyelvének és függetlenségének teljes elérésére. Mélységes a sárospataki éjszaka, mintha a jövőt zendítené. Magyar népdalt hallott, jobbágyok vagy katonák énekeltek a sötétben, s a száműzött pap a cseh énekre gondolt. Ki dalol ma csehül az ő hazájában? Kórusát hallotta a magyar és a cseh szónak, aztán a latinnak és a németnek, a lengyelnek s a törökne k. Népek énekét hallotta, az anyanyelvek szimfóniáját. Így írta meg ezt a könyvet. Nemcsak Goethének, hanem itt a Kárpátok alatt is kedves és szeretnivaló könyv volt a Látható Világ három századon át. Herman Ottó, a természettudós gyerekkorában ebből ismerte meg a természetet és a társadalmat, Eötvös Loránd 1892-ben, amikor kultuszmiri niszter volt s Comeniust ünnepelték Magyarországon, azt hangoztatta, hogy „Comenius iskolája minden egyes nemzetnek életet és fejlődést biztosít. „Mert nem a fajgyűlöletnek, hanem az emberszeretetnek szülötte." Ady Endre „Comenius utódjának“ vallotta magát. Így élt velünk, aki önzetlenül szeretett minket, mert megismerte emberségünket s igazunkat. S mert saját anyanyelvére és saját népére gondolt, amidőn a magyarral foglalkozott. 1 Bakos József már a harmadik mayiar Comenius-bibliográfiát publiik'lja (er’.'tal az Egri Pedagógrai Főiskola érkőn- Jbcr.) s megírja az Orbis pictus diadalmas magyar útját. Bakos kutatta fel, hogy a magyar fordítás soproni és ruszti magyaroknak ajánlva jelent meg s a fordító magyar evangélikus prédikátor, vagy tanár lehetett. Nevét egyelőre fátyol borítja. De a Ló,tható Világ magyar nyelve oly zamatos, tiszta, szép, hogy ma is gyönyörűséggel olvashatjuk. Csak Apáczai Csere János írt ilven ízzel. ..Az ács meg- faragba a színid bárdiéi az épületre *&t — írja eiy kén alatt Coman’us mya~ szövege — fűrészeli fűrésszel, fölemeli a rzeg- faragott fát a tekerőemelővel az ácsoló tőkékre, reászegezi vaskapoccsal, egyenesen megméri sinórral, akkor osztán öszvefoglalja a falakat s öszveszögezi a baronafólakat öreg vastag szegekkel." Ezt hagyta, ránk, Come- nius, az anyanyelv megbecsülését, a legszentebb törvényt mindnyájunknak, akik akkor egy sebesült ország s vérző nép barátságával vendégbe fogadtuk s bort öntöttünk kuvájába. Szalatnai Rezső mutató kéz volt Az első pillanatra is látszott, hogy akihez a kéz tartozik, 17—18 éves falusi lány. Uveggombos kötött kabátot, nem nylon fonálból készített harisnyát és az áruházakban kapható olcsó, de tartós szandált viselt. A haja is arról árulkodott hogy az eres, napbarnított, „gusztustalan” kéz ápolja. Azt a típust képviselte, aki falun is egyre ritkábban található. Ugyanis ruházkodás vonalán ma már nem olyan nagy a különbség a Váci utca és a falusi korzók között. A szívem nagyon a „gusztustalan” kéz felé húzott! Magam előtt láttam, hogy ez az eres, napbarnított kéz nemrégen répát egyezett, kukoricát kapált és gazt tépett. Esetleg az édesapja trágyás csizmáját tisztogatta, vagy az édesanyja helyett, ebéd után a babfőzeléktől zsíros tányérokat mosogatta. A csau színű szandálosnak és a szürke körömcipősnek szerettem volna valamilyen 'csattanó, mégis megértésre indító,, választ adni, készen is volt ez a válasz, de nem láttam értelmét, hogy elmondjam. Vagy szerettem volna nékik megmagyarázni: — Nézzék, hát ezt nem szabad! Az a kéz a munkától veszítette el az érdekességét. Ha eres is, „gusztustalan” is, napbarnított is, kissé megfakult, de a munkától fakult meg! Elhiszem, hogy a maguk kezének festői színezete érdekes, szájuk ultra cseresznye piros- sága nagyvonalú, de ne bántsák azt a kis falusi lányt! De erről is letettem, nem láttam célját, régtől fogva tudom, hogy azokat, akik másokat megszólnak, nagyon nehéz „kitanítani”. A belépő kalauz adta tudtunkra, hogy Pápa következik. A kifelé készülődök között a megszólt kezű kislány mögé álltam, aki ugyancsak Pápára utazott. A leszállásnál megElfonnyado es hamar meghaló örömök között ismeretlen. mert örök öröm az, amire Jézus tanított a Hegyi Beszédben: — a második mérföld öröme! Emberi életünk egyik szomorú fogyatékossága, hogy a megítélés mérföldjein mindig csak az mérhető le, ami látható, külső és kézzelfogható, így vannak emberek, akik külsőleg becsületesek, jók és kedvesek. Sőt talán imádkozok, vagy éppen adakozók. táég sohasem kerültek ellenkezésbe a törvénnyel. Mégis. Krisztus szerint ez nem elég! Ez csak az élet első mérföldje. A külsőség és a látszat útvonala. A második mérföld az őszinteség, a belső komolyság, a szolgálat és az áldozat krisztusi útja. — Ezen az úton ilyen kérdéseket szokott feltenni Isten az embernek Milyen vagy akkor, amikor nem látnak?! Milyen az arcod akkor, amikor az udvariasság, a nyilvánosság, az emberek között való mozgolódás még nem szedte rendbe az arcvonásaidat?! Milyen a munkád, ha senki se lát és milyen az imádságod, ha elhagyod a templomot?! Mi az, amit emberek nem láthatnak meg benned, milyen a te belső életed?! Mert Istent ez érdekli. Ö ezt figyeli és ezt veszi számon. A második mérföld a magától való szolgálat. — Adni akkor, amikor senki sem kényszerít. Ezen a második mérföldön járnak az édesanyák, amikor úgy állnak meg fiatalon egy bölcső felett, hogy beleöregednek és bele- hervadnak ebbe a szeretetbe. Ezen a második mérföldön járnak azok, akik a maguk szegénységéből másokat is gazdaggá tudtak tenni. Olyan kicsi az a mérföld, ameddig a mi szolgálatunk, vagy a mi szeretetünk valakit elkísér. — Az embereket legtöbbször csak az önzésünk kilométer-kövéig kísérjük. Az első mérföldön utitársaik vagyunk, amíg várunk tőlük valamit: kenyeret, holnapot, vagy szeretetet, de visszafordulunk, ha már nem tudnak,
