Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-06-21 / 25. szám

* EGYHÁZI hírek MILÉTUSZ az én JünaiManaLCGarnaK az eh fianCOMRft Kősziklára épített élet „Mindenki, aki hallja tőlem e beszédeket és cselekszi azokat, hasonló ahhoz a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött az eső, megjöttek az áradások, fújtak a szelek és rá­zúdultak arra a házra, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. És mindenki, aki hallja ezeket az én beszédeimet és nem cselekszi azokat, hasonló lesz ahhoz a bolond emberhez, aki a fö­vényre építette a házát. És ömlött az eső, megjöttek az áradá­sok, fújtak a szelek és rázúdultak arra a házra, úgyhogy össze­omlott és nagy lett a pusztulása.” (Mt 7,21—27) A kőszikla-alap Isten igéje. Krisztus tanítványa erre építi életét minden más helyett. Tudja, hogy benne kap erőt, vigasztalást, útmutatást. Tudja, hogy ebből árad feléje bűn- bocsánat, ebből látja Isten szeretetét, parancsát. Az igében találkozhat élő Megváltójával. Isten ilyen kőszikla-alapot akar adni életünknek. Egyébként úgy járunk rossz alapokra épült életünkkel, mint sok régi ház... Repedeznek a falai* megszáll egyik vagy másik része, meg sem lehet javítaná Az ok az, hogy amikor építették, nem tudtak még arról, hogy van cement, amelyből szilárd alapot lehet készíteni és ezért nem is használhatták. Az ilyen épületen csak az segít, ha lebontják és új alapra építik. A keresztyén élet alapjáról úgy szerezhetünk tudomást, ha hallgatjuk Isten igéjét Azért hangzik a prédikáció és azért adja Isten kezünkbe a bibliát; hogy feltárja előttünk a lehetőséget: építhetünk kősziklára. Ez azonban még nem elég. Amikor a cementet használni kezdték, biztosan voltak sokan, akik tudtak róla, mégsem alkalmazták, mert nem bíztak benne. Aztán nagyon meg­bánhatták. Hiába hallgatjuk Isten igéjét, ha nem bízunk: benne. Krisztus tanítványa azonban tudja, hogy bízhat Isten­ben. Isten szava valóság, ígéretei beteljesednek, nem keli csalódniok a benne hívőknek. A kősziklára építés módja: cselekedni Isten igéjét. Sok keresztyén ember csak hallgatója az igének, de nem megtar­tója. Az ilyenről azt mondja Jézus, hogy amikor jött az ár­víz és fújtak a szelek, összeomlott ennek az embernek az élete. Hogyan építhetünk erre az alapra? Mit jelent csele­kedni Isten igéjét? Jézus erről beszélt alapigénk előtt az egész hegyibeszédben. Olvassuk csak el! S akkor megtudjuk, hogy mit vár az övéitől: másoknak világítani, másokért élni; farizeus módra nem a saját igazságunkban bizakodni, Isten irgalma az egyetlen reménységünk, Krisztus tanítványa állandóan azt kéri Istentől, hogy adjon neki erőt és Szent- leiket, hogy cselekedhesse Isten akaratát, hogy életét az ige kőszikla alapjára építhesse. A kősziklára épített élet megáll a viharban. Vannak egé­szen törékenynek látszó emberek, akiken csak csodálkozni tudunk: honnan van erejük. Betegségben, gyászban nem csüggednek, megpróbáltatások közt is boldogok. Megállnak a viharban. Ezek az emberek megtalálták életük igazi alap­ját és építettek is reá. Nem kell csalódniok, megbízható az alap. Nem azt várják, hogy életük épületét ne ostromolják árvizek és viharok. Nem is saját erejük vagy hatalmuk az, amelyben bizakodnak. Menekülni sem akarnak a nehézségek elől. Mégis szilárdan áll az életük. Eeteljesedik rajtuk Krisz­tus ígérete: aki az ige kősziklájára, Jézus Krisztusra építette életét, nem omlik össze a megpróbáltatások alatt. Ezek az emberek azt is tudják, hogy amikor eljön majd az utolsó nap nagy vihara, akkor sem kell félniök. ök akkor is meg­állnak az utolsó ítéletben, mert életük tartó alapja Isten igéje volt. Krisztus tanítványa tudja, hogy mire építheti remény­séggel az életét és építi is reá. Hiszi, hogy Isten — ígéretéhez híven — megtartja földi viharokban, de örökre is. Ezért az az imádsága, hogy lehessen mindig — neki is, az egyháznak is — egyedüli fundamentuma Isten igéje. Bárány Gyula NAPROL-NAPRA HÉTFŐ: — Zsolt. 46. 11. — Szomorú botorkálás a sorsa minden vak embernek. A Jézus Krisztusra rátalált ember előtt láthatóvá válik Isten atyai arcának szerető közelsége.' KEDD: — Józs. 7, 12. — A bűn borzasztó vakságába min­dig a saját bűneink sodornak minket: a szívből származó go­nosz gondolatok... SZERDA: — I. Móz. 9, 6. — A bűn vaksága miatt nem látjuk nagyon sokszor testvérnek a másikat, mert önzés* irigység, kívánság és sóvárgó vágy homályosítja el a sze­münket. CSÜTÖRTÖK: — Ézs. 43, 16. — A bűn vaksága miatt szállj a meg a szívünket nagyon sokszor a félelem, a nyugta­lanság, a gond és a rettegés, mert ilyenkor elfelejtkezünk Isten hatalmáról, szeretetének csodálatos cselekedeteiről. PÉNTEK: — Zsolt. 73, 25. — A bűn vaksága miatt nem látjuk meg sokszor az életünk belső nyugtalanságát: a hitünk honvágyát, örökkévaló kincsek keresését, az életünk boldog hazatalálását az örökkévaló élő Istenhez. SZOMBAT: — Péld. 10, 12. — A látáshoz szeretet kell! Ahogy Jézus mondotta: „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők az Istent meglátják”. Tiszta szívvel szeretni Istent és az embe­reket — ez az út a vakságból a világosságra, a bűn árnyékai közül a napfényes életre. * (t.) ISTENTISZTELETI REND s,... másnap Milétuszba mentünk.” (Csel. 20.) —- Várj egy kicsit Fiam, tedd félre az írónádat, hadd teremtsek rendet a fejemben és a szívemben. Majd szólok, ha folytatom a diktálást. Jegyzeteimben csak néhánv mondat van a milétuszi bú­csúzásról, de ez a néhány mondat eszembe juttatja a többit. Hadd gondolkodjam egy kicsit. Szeretném, ha ti krisztus­követők itt Rómában mindent tudnátok a tarzusi PÁLRÓL egészen addig, míg eljutott hozzátok. Négy éve pihen a sírjában. Holttestét kiváltottuk a Colos­seum centuriójától és eltemet­tük a külváros sikátorában Nem tették csúffá a vadálla­tok, mert vékony volt és so­vány. Bordáit beroppantották, lábát egy helyen felszaggat­ták, de ott hagyták és teste­sebb áldozatokon marakodtak. Így aztán könnyűszerrel fel­ismerhettük a hullaszállító rabszolgák targoncáin. Sírjáról el ne feledkezzetek! Keresztet véstem a sírkövére, mert a Kereszt Krisztusának volt apostola. Nemsokára elmegyek tőle­tek vissza Pál gyülekezeteibe, ahol együtt szolgáltam ővele Ha az Űr megengedi, Efezus- ban telepszem meg, mert neki is ez volt a legkedvesebb gyü­lekezete. De az is lehet, hogy Filippibe megyek. Ott nagyon szerették Pált. Egy hónap múlva nem le­szek már közietek. De addig befejezem, amint megígértem jó Teofilus barátomnak és nektek, az Űr mennybemene­telétől Pál római fogságáig az apostolok cselekedeteinek fel­jegyzéseit. Azazhogy Krisztus cselekedeteit, mert mindent Krisztus cselekedett. Pál, Pé­ter és János is csak eszközei Voltak Szentlelkének. Ha olvassátok majd, emlé­kezzetek meg egy-egy imád­sággal rólam is, Lukácsról, az orvosról. Ott hagytuk abba ugye Fiam az írást, hogy a harma­dik út végén Jeruzsálembe menet elhajóztunk Efezus mellett Siettünk, mert Pál szerette volna a pünkösdi ün­nepeket a jeruzsálemi gyüle­kezetben tölteni. De két napi járófölddel odébb kikötöttünk Milétusz- ban. Viharos volt a tenger és a hajónak előreláthatólag egy hétig kellett vesztegelnie a kikötőben. Ezt le is írhatod: Milétuszból elküldött Efezus- ba és magához hivatta a gyü­lekezet véneit. A hét végére megjöttek. Tízen jöttek. Mi nyolcán vol­tunk Pállal, rajtunk kívül ve­lünk jöttek Jeruzsálembe: So­pater, Aristarchus, Secundus, Gaius, Tikhikus és Trofimus Az efezusi gyülekezet vénei egy egész napot velünk töltöt­tek. Pál sokat kérdezett az efezusiaktól. Bámulatos me­móriája volt, mindenkire em­lékezett a gyülekezetben. Ta­nácsokat adott, főképpen a hit és szeretet útjairól. Az esti agapén Krisztus Urunk szenvedését prédikálta Csodálatos volt az igeszolgála­ta. Mintha csak ott lett volna ő is a Golgotán, olyan szívet- rázón, lélegzet-elállítón mu­tatta meg nekünk a kereszten szenvedő Urat. Nem beszélt bűneinkről, minket mégis le­nyomott a bűntudat a kereszt láttán. Hiszen helyettünk szenvedett! A feltámadás igéi az egek­be ragadtak minket. Isten ha­talmas jelet adott Fia felől. Bizonyosságot ajándékozott nekünk örök életünkről. Olyan öröm sugárzott az arcokon mincha máris ott lennénk az Űr előtt. Olyan boldog volt az énekünk, mintha már a szentek seregében dicsőíte­nénk az ég és föld örökké­való Istenét. Későn tértünk nyugovóra. Másnap reggel korán ki­mentünk a kikötőbe. Az ég derűs volt, ragyogva kelt a nap. Szívünk olyan volt, mint a tenger, megbékélt és csen­des. A vének bensőségesen búcsúztak Páltól és unszolták, hogy minél előbb térjen visz- sza hozzájuk. Pál tagadólag ingatta fejét. Mindnyájunknak elszorult a szívünk. Nem jön vissza töb­bet? Érzi, hogy élszólítja az Űr? És ő kimondta az igent. Megindultságában arcát kön­töse szárnya mögé rejtette. És mi már szavai előtt megérez­tük, hogy nem látják arcát többet az ő gyülekezeteiben. Hangosan sírt mellettem Gaius. És az efezusi vének is könnyező szemmel értették meg, hogy ez a búcsú örökre szól. Beszéd közben kinyújtotta felénk kezeit. Megértettük, hogy miért. Mert tiszták vol­tak ezek a kezek. Erőszak, ember vére nem tapadt hoz­zá. "Haszonlesés, anyagiasság nem szennyezte be, hiszen még a legcsekélyebb ado­mányt sem fogadta el magá­nak, csak a jeruzsálemi sze­gényeknek. Noha a lelki ke­nyeret ő osztogatta nekik és elfogadhatta volna a testi ke­nyeret is, nehogy haszonlesés­sel vádolják, maga dolgozott az élelemért a sátorponyva- szövő rámán. És másokat is eltartott ezzel a munkával. Két mutatóujján évek alatt göb nőtt a vetélő-orsó tologa­tásától. Ezt az ujjat néztem, ami­kon intőn felemelte. Es tud­tam miért, mielőtt kimondta volna. Vigyázásra intette a gyüle­kezet vezetőit. Éber helytál­lásra a hamis próféták tanítá­saival szemben. Ismerte a gyülekezetek Tudta, hogy esendő emberekből áll, akik nem erősek még a hitben és ezért könnyen félrevezetheti őket egy-egy sima szavú, ál- nok szívű hamis próféta. Hallgattuk a végrendeletét. Szakállunkba folyt a köny- nyünk, ruhánkat markolta ke­zünk és szemünk igézetten ta­padt őreá. Vékony kis alakja megnöve­kedett előttünk. Arca sápadt volt, féltem, hogy rosszullét környékezi. Tudod Fiam, hogy orvos va­gyok. A jeruzsálemi atyafiak is azért rendeltek melléje, hogy egészségére vigyázzak. Gyomorbajos volt, néha ke­gyetlenül kínlódott görcsei miatt. Ilyenkor gyógyító fü­vekből főzetet Itattam vele, hogy helyreálljon az egészsé­ge. Betegségét maga többször is úgy nevezte szelíd derűvel, mint „tövist”, amit Isten adott a testébe, hogy el ne bizakodjék. Megszépült barázdás arca a Mester sorsához hasonló szen­vedés gondolatára. — Kész vagyok érte szenvedni és meg­halni is — mondotta, de egész arca is ezt a készséget tük­Mai igénk szemléletes képét a Palesztinái építkezési mó­dok és az ottani éghajlat is­merete teszi világosabbá. Ügyszólván fél kézen meg lehet számolni azokat a fo-1 lyókat, amelyek Palesztinában télen-nyáron egyaránt dicse­kedhetnek vízzel. Különösen a nyugati országrész: Galilea, Samária és Judea szegény etekintetben. (Vagyis az a vi­dék, amelyen Jézus a legtöb­bet tartózkodott.) Jóval gya­koribb viszont az ún. vádi, az időszaki patak, amely télen, az esős évszakban megtelik vízzel, nyáron azonban kiszá­rad. („Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fe­nékig száradnak.” Jób 6, 17.) Az átmenet többnyire hirte­len. Az esős évszak elejétől fogva könnyen megesik, hogy felhőszakadás zúdul a vidék­re s az addig száraz patak­medrek nem képesek levezet­ni az óriási vízmennyiséget, mely aztán lerohan s akár épületeket is rombadönt. Ilyen „árvízzel” Palesztinában feltétlenül számolni kellett, mert szinte menetrendsze­rűen megérkezett, ha vidéken­ként és esetenként változó he­vességgel is. Senki nem mond­hatta, hogy „ezt nem gondol­tam volna”. A kicsit is előre­látó ember természetesen ko­molyan vette ezt a nagyonis valóságos veszélyt s ennek megfelelően alapozta meg a házát. A nomád-pásztorkodó Izráel szükségképpen csak sátorban lakhatott; később is csak az előkelők engedhették meg maguknak azt a fényűzést, rözte. Sosem vonakodott a szolgálattól, kereste inkább al­kalmait. S tudta, hogy szolgá­latát egykor Urához hasonló­an, talán életét is odaadva meg kell koronáznia. Ez volt mindene: a szolgá­lat. Az Űr szolgálata. S mikor felénk terjesztette kezét, mint apa a gyermekei felé, ha bú­csúzik tőlük, elszorult a tor­kom, mert tudtam, hogy a szolgálatot köti szivünkre. Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amelyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett az Isten egyházának le­geltetésére, amelyet tulajdon vérével szerzett! Itt van feljegyzéseimben ez a mondat, mindjárt a hajóút elején vetettem papiruszra. Drága mondat ez, szívemben őrzöm halálig. A véren vál­tott egyház Istenszolgálatát emberszolgálatát adta tovább nekünk. Felnőttek, vének is- .mét sírvafakadtunk. Mert gyengének éreztük magunkat Pál hite nélkül erre a szol­gálatra. Ezért terjesztette ég felé kezét imádságra, hogy erőt könyörögjön nekünk. Es imád­sága megnyitotta előttünk az eget. Közel hozta hozzánk a Mennyei Atyát, mert Krisztus nevében könyörgött hozzá tel­jes bizalommal. És nem ma­radt el az Atya válasza sem. Éreztük, tapasztaltuk Lelké­nek kiáradását, mert békes­ség és reménység áradt szét szívünkben. Aztán elbúcsúztunk az efe­zusi vénektől s ők Páltól. Nem ment ez könnyek nélkül. Emberek vagyunk Fiam, haj­lamosak vagyunk arra, hogy rajongásig szeressünk egy-egy áldott életű embert. És két­ségbeesünk, ha az Űr elszólít­ja őt a szolgálatból és az élet­ből. Az efezusiak nem tudtak szólni. Egyenként megölelték Pált, hosszan, sokáig. Aztán felszálltunk a hajóra. Amint a szél belekapott a vitorlákba és megmozdult a hajó teste, énekbe kezdtek az efezusiak. Velük énekeltünk mi is. Várj csak, nem emlék­szem biztosan, melyik zsoltárt énekeltük. Mintha ... mint­ha ... Koráh fiaiét: ... a se­regek Ura -velünk van, Jákob Istene a mi várunk. Aztán kifutottunk a milétu­szi kikötőből és elindultunk Jeruzsálem felé. H. Németh István hogy többhelyiséges kőházat építtessenek. (Jer. 22, 14: „Ezt mondja: Nagy házat építek magamnak s tágas felházakat, és ablakait kiszélesíti, cédrus­fával béleli meg és megfesti einóberrel.”) A vályogfal sok­szor olyan gyenge volt, hogy gyerekjáték volt kifúrni. (Ez 12, 5—7.) A hegyes vidékeken azonban, melyeket elsősorban fenyegetett a vész, nem volt messze a kő s inkább csak szorgalom és odaadás kérdése volt, hogy kőből építsék fel a szerény, ablaktalan, lapos­tetejű, általában 4x4 m-es alapterületű házakat, melyek világosságot az ajtó- s a füst­nyíláson át kaptak. Az alapozás igen fontos volt, ezért mélyre leástak, oly­kor 10 m-nél is mélyebbre, hogy szikla-alapra építhesse­nek. Amikor aztán a téli, esős évszakban megjött az árvíz, nem moshatta alá az épít­ményt. A ház különben bizonyos „mentelmi jogot” jelentett a benntartózkodó számára: a gazdáját éjszaka nem tartóz­tathatták le. Ezt a jogot még a különben nem túlságosan aggályos Saul király is tisz­teletbein tártotta Dáviddal szemben. (1. Sám. 19, II.) A hitelező sem mehetett be, hogy zálogot vigyen ki a ház­ból: „Ha kölcsön adsz vala­mit felebarátodnak, ne menj be házába, hogy magad végy zálogot tőle; kívül állj meg, és az az ember, akinek köl­csönt adsz, maga vigye ki hozzád zálogát” (5. Móz 24, 10—11.) Bodrog Miklós — Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnapon az oltár- térítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Csel 4, 23—31; szószéki igéje Mt 7, 24—27, — Június 28-án a Petöfi- rádióban reggel 8 órakor evangélikus vallásos félóra lesz. Igét hirdet Kráhling Dá­niel gyönki esperes-lelkész. Vető Lajos püspök betegsége D. dr. Vető Lajos püspököt az elmúlt vasárnap szívtro.r.- bőzissal a Kútvölgyi úti kór­házba szállították. Fordulja­nak híveink és gyülekezeteink Istenhez, hogy adjon püspö­künknek mielőbbi felgyógyu­lást és jó egészséget. Az egyetemes egyháztanács folyó hó 25-én megtartja ülé­sét, az egyetemes közgyűlést folyó hó 26-án ugyancsak meg­tartják. — A bőnyrétalapi (Győ<r megye) evangélikus gyüleke­zet nyugdíjazás folytán meg­üresedett állására Riesz György tapolcai segédlelikészt hívta meg. — A nyugat-békési evangé­likus egyházmegye lelkészt munkaközössége június 3-án Orosházán gyűlést tartott. Ige­hirdetéssel szolgált Feller Ádám. Előadást tartottak Zá­tonyi Pál, Fecske Pál, Szepesi Károly lelkészek és Koszorús Oszkár esperes. — Az orosházi gyülekezet renováltatja műemlék-templo­mát. A templom belseje már elkészült, külsejének rendibe­hozatala folyamatban van. A gádorosi gyülekezet a múlt év őszén elégett/' temp­lomi oltára helyébe újat ké­szíttetett. Az új oltárt Koszo­rús Oszkár esperes ünnepi is­tentisztelet keretében adta át a gyülekezetnek. A Budai Egyházmegye lel- készi munkaiközössége június 5- én munkaülést tartott. Igét hirdetett Juhász Géza csepeli h. lelkész, Vámos József óbu­dai segédlelkész, a békemoz­galom 10. éves évfordulójáról emlékezett meg. Előadást tar­tott Groó Gyula a Sajtóosz­tály ügyvivő lelkésze a bar- meni nyilatkozat 25, éves év­fordulójáról. — A Magyarországi Evan­gélikus Egyházegyetem köz­gyűlését folyó hó 26-án dél­előtt 10 órára az Egyházegye­tem székházába összehívta az egyetemes közgyűlés elnöksé­ge, — Á kelet-békési és a nyu­gat-békési evangélikus egyház­megye lelkésai munkaközössé­gei folyó hó 17-én, szerdán együttes munkaülést tartották Orosházán. Igehirdetéssel szol­gált Koszorús Oszkár esperes, előadást tartott a keresztyén- ség egységéről Mekis Ádám esperes, a hirosimai bűnbánati napról Cserháti Sándor fél­kész. * A Szatmár megyei kölesei evangélikus gyülekezet május 31-én, gyülekezeti istentiszte­let keretében adott hálát Is­tennek id. Máté Bálint és íd. Máté József gyülekezeti tagok 50 éves házassági év­fordulójáért. — Id. Máté Bá­lint az egyházközség életé­ben 40 esztendőn keresztül vezető tisztséget töltött be, gondnok majd felügyelő volt, jelenleg is az. Id. Máté Jó­zsef szintén évtizedeken ke­resztül presbiter és gondnok volt. — Az aranylakodalmu­kat ünneplők, a gyülekezettől szerény ajándékot kaptak, majd szeretteikkel együtt az Űrvacsorához járultak. — CS> ALAPI HÍREK: Magassy Sándor tárnokréti lelkésznek és feleségének Urbán Margitnak fo­lyó hó 5-éft Sáiídor nevű második gyermekük megszületett. — Mi- kula Zoltán ny. evangélikus lel­kész. aki 43 évig Gömörpanylton és Farnadon szolgált, folyó hó 6- án Klrályhelmeczen 68 éves ko­rában élhunyt. — Evangélikus lelkész dolgozó leánya részére Budapest IX. kerü­letében vagy ehhez közel bútoro­zott szobát keres. Cím a kiadóban. BUDAPESTEN, JUNIUS 21-ÉN Deák tér de. 9 (úrv.) Kékén András dr., de. 11 (úrv.) Kékén András dr., du. 6 Friedrich Lajos. Fasor de. 11 (úrv.) Koren Emil, du. 7 Mezősi György. Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Sülé Károly. Üllői út 2j. de. fél 10 Kovács József szuppl. de. 11 (úrv.) Kovács József. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12 Dre- nyovszky János. Karácsony S. u. 31. de. 10 Grünvalszky Károly. Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 7 Bonnyai Sándor. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre. Utász u. 7. de. 9 Veöreös Imre. Vajda P. u. 33. de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Scholz László, du. 6 Scholz László. Gyar­mat u. 14. de. fél 10 Karner Ágos­ton. Rákosfalva de. fél 12 (úrv) Karner Ágoston. Fóti u. 22. de. 11 (úrv.) Gádor András. Váci u. 129. de. 8 Gádor András. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Bencze Imre. Soroksár-Üjtelep de. fái S Bencze Imre. Rákospalota MAV-telep dé. fél 9. Rákospalota de. 10. Rp. Klstemplom du. 3. Pest­újhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rá­kosszentmihály de. fél 11 Tótit, Szűllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 Schreiner Vilmos, de. 10 (német úrv.) Groó Gyula, de 11 Madocsay Miklós, du. 7 Schreiner Vilmos. Toroczkó tér de. fél 9 Mádocsal Miklós. Óbuda de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos, dé. 10 (úrv.) vámos József, du. g Komjáthy Lajos. X1L, Tarcsay V, u. 11. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. fél 7 Cson­ka Albert. Budakeszi de. 9 Csőnké Albert. Pcsthldegkút de. fél 11 Sztehló Gábor. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 (úrv.) Kendeh György, du. 6 Rezessy Zoltán dr. Németvölgyi út 138. de. 9 Rezessy Zoltán dr. Kelenvölgy de. 9 Benes Miklós dr. Budafok de. 11 Benes Miklós dr. Nagyté­tény du. 3 Benes Miklós dr. Al­bertfalva de. 7 Benes Miklós dr. Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Csepel de. 11 Juhász Géza; du. 7 Juhász Géza. ÁRVÍZ, KŐSZIKLA, HOMOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom