Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-05-31 / 22. szám
ARCKÉPEK Savonarola Jeromos A TIBETI VALLÁS A wormsi Luther-emlékmű egyik mellékalakja Savonarola. Nem véletlenül mintázta oda a művész. Savonarola abban a haldokló korban jelfent meg a történelem színpadán, amikor bírálat, a jövőért való kiállás veszélyt, nem egy esetben halált jelentett. Fellépésével azok számára hasított ugart, akik aztán új vetéssel gazdagították a világot. Halála mintegy sorsa a középkornak, élete munkája és szándéka pedig már az „újkor” és a reformáció felé mutat. 1452-ben született Ferrarában. Dominikánus barát lett. Tudása és tehetsége fiatalon a rend tanítójává, később perjelévé emeli. 1490-bén a firenzei San Marco templom prédikátora. Itt bontakozik ki Savonarola küldetése és nagysága. Firenze a XIII. század óta, főleg a gazdag és haladó gondolkodású Medici-család vezetése mellett, a tudományok és művészetek városává fejlődik. A XV. század végén, tehát amikor Savonarola Firenzé- beh megjelenik, már korántsem ez a helyzet. A nép teljesen elvesztette szabadságát, elszegényedik, az egyház (Róma) pedig kiszolgálója a zsarnokságnak. A prédikátor Savonarola egycsapásra megnyeri a tömegek bizalmát, és Medici Lorenzo felé kimondhatja: „Isten választott engem ide, egyedül neki tartozom engedelmességgel.” Lorenzo egy nagyobb pénzösszeggel akarja megvásárolni a „lázas” prédikátort. Savonarola a pénzt kiosztatja a szegény nép között. Lorenzo 1 újra követeket küld hozzá, hogy szüntesse meg *, lázi tó” beszédeit. így szól a követekhez: „Lorenzo az állam első polgára, én csak szegény, idegen szerzetes vagyok, mégis én vagyok, aki maradok, Lorenzonak mennie kell. Mondjátok neki, térjen meg.” És amikor 1492 telén Lorenzo halálos beteg és elhivatja Sa- vonarolát, hogy lelki vigaszt adjon és feloldozza, ő odaáll a fejedelem betegágyához, s a megbocsátás és feloldozás feltételéit így szabja meg: •„Egyedül Isten kegyelmében bízzál, a népnek mindent adj vissza, amit igazságtalanul elvettél, add vissza a nép szabadságát!” Medici mindenre igent intett, csak az utolsóra nem. Ezért feloldozás nélkül hagyta őt Savonarola. 1494-től Firenze politikai életében is vezető szerepet játszik. Prédikációi nyomán a nép elűzi a zsarnok Medici- családot, demokratikus vezetést vív ki, vagyönosztáit rendez, visszaállítja a régi jogot és a puritán erkölcsöt. A firenzei tanács Savonarola indítványára Krisztust kiáltotta ki a köztársaság „királyává”. Hívei, a nép engedelmesen követik őt az új úton. Maga pedig abban reménykedik, hogy a szétesett Itáliában diadalra juttatja az új rendet. Látja, hogy ennek legnagyobb ellenzője a pápaság, az egyházvezetés romlottsága és mint korábban, rriost is újult hévvel ostorozza annak bűneit. A fejedelmekhez küldött leveleiben egyetemes zsinat összehívását sürgeti. Ezzel azonban az egyszerű szerzetes mintegy az egész világot hívta ki maga ellen. Az idő még nem érett a reformációra. VI. Sándor pápa a régi, sokszor bevált recept szerint, hogy leszerelje Savo- narolát, bíborkalapot kínál fel neki. A prédikátor nem fogadja el. 1497-ben a pápa felhívja a várost, hogy űzzél el a felforgatót. De a tanács Savonarola mellé áll és megtagadja az engedelmességet. A nép egysége azonban a szigorú törvények miatt megoszlott. Amikor ez Róma tudomására jut, a pápa egyházi átokkal sújtja. 1498 elején Savonarola még nagyobb hévvel prédikál a pápa ellen. Rendtársai pedig, hogy isteni küldetését bebizonyítsák, istenítéletet ajánlanak. Az istenítélet azonban elmarad s ez még inkább felbőszíti a népet, amely egy látványosságtól esett el. Most már teljesen elvesztette a nép bizalmát. A tanács elfogatta, majd hosszú eljárás és kínvallatás után máglyahalálra ítélte, mint eretneket és lázítót, két dominikánus társával együtt. „Kegyelemből” azonban előbb megfojtották és csak azután égették el holttestét. Hamvait az Arno folyóba szórták 1498 május 23-án. * „Az egyház elavult fonnál veszendőek. Róma terhelt a bűnöktől és második süllyedése előtt áll. A szerencsétlenség el nem kerülhető. Ezekről szólni azonban végzetes. Az egyháznak meg kell újulnia, Róma utolsó napjait éli. Mindez igen közel van.” Ezzel a próféciával kezdte Savonarola működését Firenzében. Nem tudta, hogy valóban mindez igen közel van. Előkészítője és hírnöke a reformációnak. Jól látta, hogy az egyház reformálásával újulhat meg az erkölcs, •a fennálló, de elavult társadalmi rend. Firenze népe, a tömegek először megértéssel és lelkesedéssel fogadták az új idők emberét, de később szembefordultak vele. Még éretlenek voltak az „új” megértésére és megtartására. A , “ máglyát körülállták, pedig azon az értük küzdő hős égett, s az ő jobb életük reménysége hamvadt el. A máglya fénye azonban már a holnapba világított. Az Arno Savonarola hamvaival egy halódó kor utolsó napjait mosta el. Még egy-két évtized és az emberiség a reformáció hajnalára ébred. Rédey Pál KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK A HOLLANDIAI római katolikus és az összes protestáns egyházak május 3- án könyörgő istentiszteleteket tartottak a genfi külügyminiszteri konferencia sikeréért. * D. NIEMÖLLER MARTONT, a hessen—nassaui evangélikus egyház elnökét Frankfurtban újból egyhangúan további két évre elnökévé választotta a Németországi Keresztyén Egyházak Munkaközössége. E közösséghez a prostestáns egyházakon kívül az ókatolikus egyház, a hermhuti testvérközösség, a menónniták és az Üdvhadsereg tartoznak. * DÉL-AFRIKAI EGYHAZAK A FAJI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS ELLEN A következő . esztendőben ünnepli a Délafrikai Unió fennállásának 50. évfordulóját. A Délafrikai Keresztyén Egyházak Tanácsa legutóbbi ülésén elhatározta, hogy ezt az esztendőt a faji megbékélés gondolatának kell szentelni. Fel kell rázni az emberek lelkiismeretét — mondja a határozat — közös istentiszteleteket kell tartani fehérek és színesek számára, prédikációkban és az előadásokban az evangélium fényével kell megvilágítani a faji kérdést s bűnbánati napot is kell tartani, az e téren elkövetett vétkekért. Az Egyházak Tanácsa ezzel magáévá tette a Délafrikai Megbékélési Szövetség nyilatkozatát, amelyben többek között ez áll: „Fel kell rázni a keresztyén lelkiismeretet Dél- Afrikában. Szilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy a mód, ahogyan a színes emberekkel bánunk, ellentétben áll a keresztyénséggel és bűn, amit meg kell bánnunk.” A legújabb tibeti események érdeklődésünk előterébe hozták a tibeti vallást. Mondják, hogy az európai kultúra, a keresztyénség területén nevelődött gondolkodásunk merőben alkalmatlan a tibeti viszonyok, elsősorban a tibeti vallás megértésére, nyelvünk sem alkalmas sajátosságainak megjelölésére, csupán megközelítő, körülíró kifejezésére. Nem fogadjuk el ezt a véleményt teljesen. Az emberi megismerésinek semmitől sem szabad visszatorpannia. Mégis, jó, ha megértésünk párosul a megismerés óvatosságával és alázatával, megemlékezve hazánkfiának, Körösi Csorna Sándornak vállalkozásáról, aki elsőként hatolt be Tibet rejtelmesnek tűnő szellemi világába. Azal a kulturális hőstettével, hogy megalkotta tibeti-angol szótárát, megnyitotta az utat Tibet igazi megismerése felé. A VI. SZAZADBAN (i. e.) élt a buddhizmus megalapítója Siddharta indiai herceg, aki később a Buddha (megvilágosodott) nevet kapta. Lelkének nyugalmát keresve minden áron, elhagyta családját, vándordíján megismerte az élet nyomorúságait: a betegséget, az öregséget, a halált. Úgy vélte, hogy az élethez való Vágy az, ami mindig új és új nyomorúságokba visz bele minket, nem ereszt el és a halál után is új meg új létbe' öltöztet bele a lélekvándorlás, az újra Aestöltés útján. Egy kivételes pillanatában azonban, lelkében megvilágosodva, felfedezte, miképpen szabadulhatunk meg nyomorúságainktól, ezeknek legfőbb okától, az életvágytól. Arra a felismerésre jutott, hogy meg kell állítanunk az életvágy folyton forgó kerekét, meg kell szabadulnunk a léttől magától s ezzel elérhetjük a végső megnyugvást, a nirvána állapotát, mely negative megsemmisülés, pozitíve örökkévalóság. De hogyan is állíthatjuk meg az életvágy szüntelenül forgó, és bennünket magával ragadó kerekét? Különböző lelki gyakorlatokkal, önmegtartóztatással, magunkba merüléssel, legfőképpen pedig az értelmi megvilágosodás erejével. E vég bői alapította a nép közé is, hogy tanítsanak a megváltásról, a helyes életfolytatásról s ezért a néptől anyagi áldozatokat kapnak és fogadnak el a hála kifejezéseképpen. Különben azt tartják, hogy ők a nép helyett és a nép érdekében is végzik az életvágy megöldöklését s ezért joggal fogadhatják el tőle szemlélődő életüknek, kolostoraiknak fenntartását, segítését.. Mikor Siddharta Buddha számára először világosodott meg az önmegváltás útja. mindjárt bemehetett volna a nirvánába. Legyőzte azonban ezt a kísértést, mert erőt vett lelkén a könyörület azok iránt, akik még nem ismerik a megváltás útját s ezért hirdetni kezdte és tanítványokat gyűjtött maga köré. Mozgalma csakhamar átlépte India határát, átterjedt Kínába, Japánba s Ázsia más országaiba is: világvallássá lett. Idők folyamán többféle " irányzatra szakadt, a legtöbb helyen felszívta az ősi népvallást, pl. Tibetben is, így alakult ki a tibeti vallás. A buddhizmus eredetileg isten nélküli vallás, miután azonban az ősi népvallással keveredett, a későbbiek folyamán már tud és tanít istenekről is. Az embernél magasabb ' rendű lényeknek hiszi az isteneket, de nekik is szükségük van arra, hogy megváltassanak. A TIBETI VALLÁST LA- MA1ZMUSNAK is nevezik. A kolostorok magasabb rangú szerzeteseit nevezik lámáknak, magasabb rangjuk nemcsak pozíciót, de elsősorban a megvilágosodott- ság lelki rangját jelenti. A lámák közül idők folyamán két láma emelkedett ki, a dalai láma és a tasi látna, vagy pancsen láma. ök Buddhának illetve Buddha lelki tulajdonságainak újra tesfetölté- sei. 1530-ban,. az időrendben harmadik nagy-láma a buddhizmusra térítette Altan Khan mongol fejedelmet, akinek révén bizonyos külső, politikai hatalomhoz is jutott s felvette a „dalai“ nevet, mely a bölcsesség óceánját jelenti. Székhelye Lhasában van. Ha a dalai láma meghal, utódját szerzetesrendjét, azokat a ko- úgy választják ki, hogy ki1 ostorokat, ahol hívei a nirvá- I csíny gyermekeket figyelnek | üdvösség útját felismerte, ha- nára készülhetnek elő. Időn- | meg, akiken valami különös- | nem hirdette azt másoknak is* ként kimennek a szerzeteseit ség, különös jel található. Az Gyermeknapra A gyermekek napja olyan szép, mint amikor frissen nyíló liliomok előtt állunk meg. Olyan kedves, mint amikor a cseresznyefa virágcsokrában gyönyörködünk. Ezen a napon Istennek adunk hálát a gyermekekért és boldogan imádkozzuk a 110. zsoltár 3. versét „ ... hajnalpír méhéből lészen ifjaid harmata”. Imádkozunk a gyermekekért, hogy maradjon tiszta a szemük, játékaikat ne fertőzze be a háború réme és mentes legyen az életük egy olyan gondkorszaktól, mint amilyenen át mi idáig érkeztünk! Imádkozunk, hogy mint erőtől duzzadó méhraj gyűjtsék a tudás édes mézét, növekedjenek Isten és emberek előtt való kedvességben és ahogy felnőnek, legyenek készek minden jó munkára! Imádkozunk, hogy később vegyék át tőlünk a munka stafétabotját és általuk adjon Isten országunknak és az egész világnak békét, örömöt és örvendező jólétet. Ezen a napon elmondjuk csendben a gyermekek előtt a negyedik parancsolatot: Tiszteld atyádat és anyádat! Gyermekek, tiszteljétek az édesapátokat, aki erősen fogja a kezeteket és munkábaindulás előtt boldogan rátok mosolyog! Tiszteljétek az édesanyátokat, akinek áldó csókja a bölcsőtől kísér benneteket. Ha betegek vagytok, ápoló szeretettel fölétek hajol, a sötétben fogja a kezeteket, kabátotokat féltő szeretettel begombolja, ha fúj a hideg szél és minden ebédre azt készíti, amit szerettek! Tiszteljétek tanítóitokat, akik olyan nagy türelemmel tanítanak benneteket és elöljáróitokat, akik olyan sok jóban részesítenek titeket! Ezen a napon egy kicsit gyermekek leszünk mi is! Játszunk veletek és játszatok velünk! Arcunk ráncárkain és gondredőin túl keressétek meg a gyermekarcunkat. Mi meg megkeressük a padláson és a kamrában gyermekkorunk poros játékszereit és együtt leszünk vidámak! . Gyermekek, veletek ünnepiünk! Kérünk benneteket, engedjétek meg, hogy legalább ezen a napon olyan tisztán és boldogan ragyogjon a mi szemünk is, mint a tiétek! Fülöp Dezső ilyenek ' elébe aztán kiraknak mindenféle tárgyat, néhányat köztük az elhalt dalai láma tulajdonából is. Ha a gyermek ezek felé kap, arról felismerik, hogy az az elhalt dalai láma „isteni lelkének lakása“. A pancsen láma alsóbbrendű a dalai lámánál politikai, valláskormányzati tekintetben, de felsőbbrendünek számit nála mint tantekintély. Bár a dalai láma 1040 óta a kínai uralkodótól kapott és egész Tíbetre kiterjedő investitura- jogokkal rendelkezik, melyeknél fogva ő iktatja' be hivatalukba a vallási és világi tisztségviselőket, közte és a pancsen láma között bizonyos verrsengés támadt az elsőbbségért, melyet politikailag igyekeztek kihasználni. A buddha-vallás érdekes és jellemző jelképe, jelvénye: az élet kereke, mely Tibetben oly általánosan elterjedt, mint a keresztyének között a kereszt és a feszület. Az élet kereke olyan gyűrű, melyet hat küllő hat egyenlő részire, küllőtalpra oszt. A küllőtálpaK mindegyike ismét két részre osztva, a gyűrű egészében tizenkét egyenlő mezőre tagolódik Mindegyik mezőben különböző, vallási jelentést tartalmazó kép van kiábrázolva. Ezek a képek az „okok-lánco- latát“, az élet-állapotok sorozatát jelentik, melyekbe az életvágy, mint forgószél belesodorja az embert s a nyomorúságok állapotain keresztül egyre előbbre viszi a mindig új és új létbe öltözés útján a megvátlódás felé. Ha valaki megismeri a lét okainak láncolatát, megvilágosodik, mint Buddha s meg tud szabadulni tőlük. A TIBETI VALLÁST idővel nagyon átitatta a babona és varázslat. A buddhizmussal párhuzamosan, vagy alatta vagy benne felszí vódottan élt tovább az ősi népvallás is* Va- rázskönyvek és varázscédulák, ima-malmok és ima-cilinderek, imazászlók és rózsafüzérek, sőt ereklyék sokasága van forgalomban a tibetiek- között. Az ima-malmok olyan kézi csörgők, melyekben mágikus szövegekkel teléírt papírszalagok vannak. Vagy kézzel forgatják ezeket vagy patakok vizébe állítva. Az imacilindereket templomok falába illesztik, valahányszor elhaladnak mellette, megütik, mozgásba hozzák, hogy az érdemszerző ima meginduljon. A legelterjedtebb varázs-szöveg ez: „Üdv néked, aki a lótusz virágon ülsz“. Az, akinek ez az üdvözlés szól, a tibeti nemzeti istenség, az újra testet öltő Buddha, kinek neve: „könyörületes úr“. Azért könyörületes ti., mert nem ment be mindjárt a nirvánába, mikor megvilágosodásakor az Tibetben mintegy 3000 láma kolostor van, a legnagyobb kolostorokban ezer szerzetes is él. Nagy gondot fordítanak a lelkigyakorlatok és az él- merülés mellett a szent iratok tanulmányozására s viszo ly- lag magas kultúrfokot értek el. Ennek a vallásnak lámái fékezték meg és nevelték meg a Himalája vad hegyi lakóit s tartományuknak bizonyos autonómiát tudtak kivívni, biztosítani. NEKÜNK KERESZTYÉNEK« NEKNEK is meg kell látnunk vallásunkban azt a szinte elemi erővel feltörő vágyat a megváltás felé, amely többé-kevésbá minden emberi lélekben megtalálható. Rokonszenves bennük a lelki önzetlenségnek az a szociális vonása, hogy elégtelennek tartják az egyén üdvösségének keresését és elnyerését, a hívek a többi emberek üdvével együtt akarják munkálni a maguk lelkének nyugalmát. Erőszakos térítést nem folytatnak, életükkel és példájukkal prédikálva szereznek híveket s vallásuk így is világvallássá lett. A KÖZELMÚLT* ESEMÉNYEI megrazködtattak a kínai népköztrsaságon belül viszonylagos önkormányzatban élő tibeti népet és vallását. A kerületi önkormányzattal visszaélő vezetők, a felső társadalmi osztályok és egyéb elemek ellen- forradalmi, fegyveres felkelést robbantottak . ki, hogy elszakítsák Tibetet az anyaországtól. Foglyul ejtették, elhurcolták Indiába a dalai lámát. A kínai népi kormány leverte a fegyveres felkelést és megkezdette a tibefi autonóm terület újjárendezését a pancsen láma bevonásával. Hogy a tibeti vallás az ellenforradalmi kísérlet során annyira előtérbe került, annak magyarázata abban van, hogy a tibeti nép élete századok óta és a jelenben is, szorosan és mélyen összeszövődött vallásosságával, valamint abban a mindig újra jelentkező, hiú igyekezetben, hogy a vállast politikai célok érdekében használják fel és sajátítsák ki. Az ilyen kísérlet minden vallás számára megpróbáltatást, sok szenvedést hoz, az a vallás, amely ennek a kísérletnek és kísértésnek nem tud ellenállni* önmagát csúfolja meg. Ferdinand István dr. Svéd prépost Moszkvában A moszkvai patriarkátus meghívására Rundbiom vaste- rasi dómprépost május végén tanulmányútra a Szovjetunióba utazik. Meg fogja látogatni az észtországi és lettországi evangélikus egyházat is. ui> Igaf történet egy kis fiúról Valóságos ördögfióka volt. Nem lehetett vele bírni egy egész esztendőn keresztül. Hiába volt figyelmeztetés, rá se hederített. Hiába állítottam a sarokba, ott is grimaszolt, nyelvét öltögette, visszafordulva a többi felé. Olvasni nem tudott, a betűket nem ismerte rendesen, az iskolában mindig csak szidást, korholást kapott. Külön ültette osztályfőnöke egy magányos padba, mert mindig verekedett és a lányok copfját húzgálta. Teljesen reménytelen esetnek látszott. A hittanórákon is mindig baj volt vele. A többi figyelmét is elvonta csintalanságaival. Padot faragott, a tintaiartó fedelével csattogott magyarázat alatt, borotvapengét szúrt a padba és azzal brummogott. Ha felelni hívtam fel, dacosan összeszorította keskeny ajkait és makacsul hallgatott. Soha nem készült és egy épkézláb feleletet sem lehetett belőle kihúzni. Mi lehet ezzel a gyerekkel? — tűnődtem magamban órák után. Miért ilyen rossz, miért ilyen makacsul megátalkodott? Honnan van ennyi gonoszság kis szívében? Szóra bírni nem lehetett. Kezdtem kutatni magatartásának az okát. Édesapja elvált ember volt, másodszor nősült. A fiú új környezetbe került, új anyukát kapott, akinek volt egy kedves kisleánya. Apja elfoglalt ember volt, csak ritkán tudott a családdal együtt lenni, keveset tudott foglalkozni fiával. Az új anyuka pedig nem tűrhette Jani rendetlenségeit és kordába fogta. Ez sem tetszett kis barátunknak. Mindenütt csak szidást, korholást ka- vott. Otthon is. az iskolában is. Nem kavott szeretetet, megértést, és dicséretet, és elkese fó redésében csinálta a legelképesztőbb gaztetteket. Pedig alapjában véve melegszívű, jó- lelkületű gyerek volt, ami később a napnál világosabban is kiderült. Az elmúlt nyáron hívogattam gyermekbibliakörre. Egyszer el is jött. Figyelmesen végighallgatta az órát és az aranymondást hiba nélkül elmondta. Igen örültem neki. „No tatod Jani, ha figyelsz, milyen szépen tudsz te is felelni” — mondtam neki. A szemei felcsillantak, jóleső melegség futott át kis szívén és láttam, hogy Jani boldog. Amikor a gyerekek elmentek, ö utolsónak maradt. „Tisztelendő bácsi! Ezután min&ig fogok járni templomba és gyermekbibliakörre” — mondta lelkesülten. „Jól van, Janikám" — feleltem —, „majd meglátom, mennyit ér az ígéreted!” Egy kis dicséret, egy meleg szó többet jelentett Janinak, mint a tengernyi szidás. Megváltozott.' Ígéretét nagyon komolyan vette és be is tartotta. Soha nem maradt volna el. Egész nyáron át hűségesen kitartott. Amikor az idei iskolaév elkezdődött, a tanulásnak is nekigyürkőzött. Pótolta mulasztásait és rendesen tanul azóta is. Egyike a legjobb tanítványaimnak. Mindig tudja a bibliai történeteket hibátlanul és az énekeket is. Magaviseleté is megváltozott. Rendesen ül, figyel és a kérdésekre legelsőként jelentkezik felelni. Szüleivel is beszéltem, azok is mondják, hogy a gyerek nagyon megváltozott, szófogadó, engedelmes. Az iskolában is többször volt már vigyázó és jó feleleteiért képet is fog kapni tőlem, mert megérdemli. Garami Lajos
