Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-05-31 / 22. szám

Krisztus tanúi az Én jüRÄiMftRÄCCGÄTnaK ÄZ EH fiÄüGOMRÄ 'Válasz Isten szeretetére „En vagyok az igazi szőlőtő és az én Atyán a szölöműves. Minden szőlővesszőt, amely bennem gyümölcsöt nem terepi* lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok a beszéd által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok énbennem és én tibcnnetek. Amint a szőlővessző nem teremhet gyümöl­csöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad, úgy ti sem, csak ha énbennem maradtok. Én vagyok a ssőlőtő, ti a szőlő- vesszők: aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt; mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad bennem, kivettetik, mint a szőlővessző és megszárad: és ezeket összegyűjtik és tűzre vetik és meg­égnek. Ha bennem maradtok és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz nektek. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy ti sok gyümölcsöt teremtek és az én tanítványaim lesztek i Amint az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek tite­ket; maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetem­ben; amint én megtartottam az én Atyám parancsolatait és megmaradok az ő szeretetében. (Jn 15,1—10.) Az egyházi esztendőnek az a fele, amely Adventtel kéz. dődött és Szentháromság vasárnapjával záródott le, az el. hangzott igehirdetésekben Isten szeretetét tárta fel előttünk. Mostantól fogva úgy szólnak hozzánk az igék, hogy e szere- tetre várják szívünk és szánk, gondolataink és cselekedeteink válaszát. Gyümölcstermésnek nevezi János evangéliumában Urunk ezt a választ. Az ige ugyanis nem magában és nem magáért szól, ahogy ez világosan kitűnik Karácsony, Húsvét és Pün­kösd üzenetéből is, hanem az emberhez és az emberért. Az emberhez, aki bűnben van és azért ki kell abból szaba­dítani — meg kell menteni a feje felett lebegő ítélet, bün­tetés alól. Az emberhez szól, hogy új élete legyen szentség­ben és engedelmességben. Ahol a bűnt felváltja a szentség, az engedetlenséget az engedelmesség, ott elkezdődött a gyű. mölcstermés. Az új élet tehát nem abban van csupán, hogy bűnbocsánatot nyelve harcolunk a bűn újraszületése ellen, hanem úgy lesz teljessé, ha harcot kezdünk a tisztának, igaz­nak, jónak megszületéséért is: Isten akaratának e világban való kiteljesedéséért. Ilyenekről van szó, mint Pál írja a galáciabelieknek: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szíves­ség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az emberért szól az isteni ige. Mert világos, hogy ezek a gyümölcsök, melyeket a megújult ember élete terem, nemi csak Istennek tetszők, hanem hasznosak, jók, táplálóak, él­vezhetők az egész embervilág számára. Ahol az önzés helyét megértő és tevőleges szeretet, a háborúság és viszály helyét a béke és nyugalom megteremtése, a sértődés és bosszúvágy helyét a megbocsátás és mások gyengéinek elviselése, az éri zéketlenség helyét a szív együttérzése és segítőkészsége stb. foglalja el — ott gyümölcstermés van Istennek kegyelméből. A gyümölcstermés feltétele: Jézussal közösségben ma­radni. Ahogy a bűntől ö szabadít meg, úgy a jóra ö ád erőt. Akit, azért megtisztított a bűnbocsánattal, annak most újra Őrá kell figyelnie, hogy meghallja, mit kell tennie — hozzá kell folyamodnia, hogy a tetthez ereje is legyen. Ennek 3 közösségben maradásnak, figyelésnek és erőfelvételnek az alkalmai az igehallgatás és tanulás, az Ürvacsoravétel és az imádkozás. Emberileg ezzel mindent megteszünk, ami a gyü­mölcstermés feltétele. S ha ezt megtettük, Ő biztosan szól tovább, tanít és gazdagon adja Lelke erejét. Ez a közösség, ben maradás a biztosítéka annak is, hogy a bűnök nem tér­nek vissza, vagy ha mégis úrrá lennének megint felettünk, újra megtisztíttassunk. A Krisztussal közösségben maradó életnek nemcsak gyü­mölcstermés az eredménye. Jutalma is van. Az egyik imáink meghallgatása. Az az ígéret, hogy amit kérünk, az meglesz. Még nagyobb ennél az, hogy Isten szeretetében megmara­dunk. Ez a szeretet pedig örökkévaló. Akit ez a szeretet magába ölel, azt örökkétartó, boldog életközösségre ölelte magához. Mezősi György NAPROL-N APRA HÉTFŐ: — Zsolt, 17, 5. — A bűneim kegyetlen kísértései kö?ött egyedül Isten őrizhet meg engem. KEDD: >— Ézs. 66, 10. — Isten úgy őriz meg minket, hogy az Iránta való szeretetben színtelenül átölelve tart. SZERDA: — Zsolt. 119, 59. — Isten úgy őriz meg minkéi hogy útját és szavát szeretteti meg velünk. CSÜTÖRTÖK: — Zsolt. 79, 13. — Isten nemcsak szeret és szól hozzánk a kísértések között, az életünk nehéz óráin, hanem táplál is minket erővel, eledellel, terített asztallal és terített oltárral. PÉNTEK: — Ézs. 53, 11. — Isten őriző kegyelme a Krisz­tus keresztjében látható igazán, ahol bűneinket megbocsátja és új útra és új életre elindít. SZOMBAT: — Ez. 34, 30. — A bűneiből megszabadított, megváltott embert Isten nem hagyja el: gyermekei Atyjukra ismernek Benne és 0 velük marad minden napon végig az úton, árnyékban és napsugárban, életben és halálban. (f) ▼»****▼** »»»».»». »TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTi-TZTTTZTTT-TTTTTTTTTTTT ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN MAJUS 31-ÉN A búcsúzás mindig felejt­hetetlen pillanat. Tengerparti kikötőkben, amikor a hajó lassan távolodik a parttól, mindenkinek megdobban a szíve, mindenkinek megered a könnye. Egymást szerető emberek még egyszer egymás szemébe néznek, hogy az utol­jára látott arcot halálukig a szívükön hordják. A búcsúzás mindig ünnepi pillanat. Az utolsó szó akkor is hangzik még, amikor már nagyon messze ment az, aki kimondta. Édesanyánkról ta­lán nem maradt más, mint egy halvány fénykép, de az utolsó szó, amit mondott, ma is sokszor megsimogat. A Cselekedetek könyvének első fejezetében azt olvassuk, hogy Jézus utolsó szavai ezek voltak a tanítványaihoz: „fesztek nékem tanúim a föld végső határáig!” így is történt. A tanítvá­nyok Pünkösd után szerte szé- ledtek a nagy világba és Jé­zus tanúi lettek. Nem voltak ők rendkívüli, vagy zseniális emberek. Nem voltak bölcsek és hatalmasok, nem voltak a világ nagyjai. Csak egyszerű, Krisztussal telített, Szentlé- lektől indított emberek, akik Jézusról beszéltek. Nem úgy érkeztek rrtfeg, mintegy új tu­domány hordozói, úgy jártak keltek, mint új felfedezések büszke birtokosai, csak egy­szerű tanúk, akiknek ajkán és az életében Krisztus élete to­vább élt. Senkit nem kény­szerítettek, ' mégis milliók in­dultak el utánuk, amikor az ő tanúságukon át megismer­pr. Pálfy Miklóst, az Evan­gélikus Teológiai Akadémia dékánját lakása dolgozószobá­jában kerestem fel. Sok irányú elfoglaltság* között kértem, hogy néhány percet szenteljen lapunk olvasótáborának és szóljon röviden a lelkészkép­zés időszerű kérdéseiről. Teológiai Akadémiánk, ahol a lelkészképzés folyik, ebben a tanévben 45 hallgatót része­sít oktatásban. Ezt a tudomá­nyos és részben gyakorlati munkát 4 professzor, 3 nyelv­tanár és 1 énektanár végzi. Most, amikor a tanév vége felé járunk és ismét fiatal segédlelkészekkel fog gyara­podni az igehírdetők tábora, különösen is aktuális azokról a kérdésekről beszélni, ame­lyek nem csak a Teológiai Akadémia tanárai, egyházunk püspökei, hanem minden hívő egyháztagunk számára kér­dések: milyenek is lesznek az új lelkészek egyházunkban. Gyülekezeteink minden esz­tendőben szerettei várják a fiatal lekészeket, akik Krisz­tust kívánják szolgálni ma­gyar népünk evangélikus gyü­lekezeteiben. —• Dékán úr! Hogyan látja a Teológiai Akadémia szolgá­latát a lelkészképzésben? — A mi munkánk — mond­ja Pálfy dékán, — nem köny- nyű. Hiszen ettől a munká­tól függ nagyrészben az, hogy milyenek lesznek azok az új lelkészek, akik kikerülnek az Akadémiáról. Éppen ezért munkánknak kettős irányú­nak kell lennie. Egyrészt kép­zett hallgatókat akarunk kibo- csájtani, akik tudományos szempontból is megállják a (Folytatás a 2. oldalról) ben jelent meg ilyen kézi­könyv Raffay Sándor munká­jaként. Már az elmúlt hosszú idő is indokolttá teszi, hogy a mai igényeknek megfelelő, világszerte az evangélikus egyházakban megjelent újabb hasonló munkákat figyelem­bevevő ágendát jelentessen meg egyházunk. A kiadandó kézikönyv részletesen kidol­gozott tervezetét Prőhle Ká­roly teológiai professzor ké­szítette el. Munkáját hazánk határain túl is figyelemre­méltó alkotásnak minősítették a liturgiái szakértők. Prőhle Károly már 1956 elején ka­pott megbízást és tervezetének elvi szempontjait ez év augusztusára össze is állította. 1957 júliusában benyújtotta a részletesen kidolgozott 250 ol­dalas tervezetét a hozzácsa­ték, hogy kicsoda Krisztus. Ök voltak Krisztus tanúi, Pál apostol nem volt más, mint a Krisztus tanúja. Ke­lettől Nyugatig, amikor ván­dorolt végig a világon, kicsi faluban, nagy városokon át, csak ennyit mondott: „Nekem az élet Krisztus!” Luther Márton, az első 3 világ 85 millió evangélikusa közül, szintén csak egy hang­ja Krisztusnak. A wormsi bi­rodalmi ülés nagytermében, az élete harcaiban, de a halá­los ágyán is ezt vallotta Róla: Krisztus él és ez nekem* elég! A konfirmációi oltár előtt Jézus Krisztus minket is megkérdez: akarsz-e tanít­vány lenni? Akarsz-é a Krisz­tus tanúja lenni? De hogyan lehetek 3 Krisz­tus tanúja? — Sokan azt hi­szik, hogy akkor lesznek a Krisztus tanúi, ha nagy sza­vakat mondanak a Krisztus tanításáról, az Isten országá­ról. Pedig ez nem a Krisz­tus tanúira tartozik. Ezt ma­ga az Isten mondja el örök Igéjében, amely felhangzik ebben a világban a teremtés hajnalától az utolsó nap al­konyáig. Sokan azt hiszik, hogy ak­kor lesznek a Krisztus tanúi, ha vitára kelnek az emberek­kel. A vitatkozás nem tarto­zik a Krisztus tanúira. Ezt is maga az Isten végzi el. Isten maga vitázik minden ember­rel külön-külön az élet út­ján, a halálos ágyon és az íté­let termében. Krisztus tanújának lenni egyszerűen annyit jelent, mint elmondani és az életemmel helyüket az egyházi szolgálat­ban. Másrészt ügyelnünk kell arra, hogy az elméletet át is tudják ültetni a gyakorlatban. Szerintem ma különösen is fontos a tudás, mert min- d*enki tanul, képezi magát és ezen a téren lelkészeink sem maradhatnak el. Csak a tudo­mányosan jól képzett lelké­szek képesek arra, hogy az evangélium hűséges hirdetése mellett és azon belül megért­sék egyházunknak azokat a feladatait, amelyek ebben az új világban adódnak. A Teológiai Akadémiának éppen ezért ma az a feladata, hogy ezt a két szempontot: az elméletet és a gyakorlatot — szem előtt tartva végezze munkáját. Tudományos tekin­tetben kielégíthetőnek mond­ható Akadémiánk munkája. Ismételten hangzik el idősebb lelkészek ajkáról olyan meg­állapítás, hogy a fiatal lel- kéfznemzedék „többet tud”, mint ők. A gyakorlati lelkészi mun­kában már kevésbé állják meg helyüket fiatal lelké­szeink. Ennek több oka van. Aki nem ismeri evangélikus egyházunk alakulását és mun­káját a két világháború kö­zött, az csak nehezen tudja megérteni az 1945 utáni ese­ményeket. Ügy gondolom, hogy a magyar protestáns egyháztörténetnek súlyponti kérdésévé kell tennie enne#* a korszaknak a tárgyalását; másrészt igen erősen befolyá­solja fiatal lelkészeinknek a mai világról alkotott képét az idősebb lelkészek itt-ott meg­mutatkozó konzervatív ma­gatartása. tolt indoklást pyújtó terjedel­mes kísérőirattal együtt az Egyetemes Ének- és Liturgia­ügyi Bizottságnak. Közben az ágenda-üggyel való foglalko­zás elakadt egyházunk belső rendezetlen kérdései követ­keztében. A Bizottság a most felkértektől június 15-ig vár­ja indokolt és írásban elkészí­tett megjegyzéseiket. Ezek át­tanulmányozása után Prőhle Károly külön megbeszélésre hívja össze a hozzászólókat, hogy a szempontok tisztázása után a kézirat kidolgozását megkezdhesse. Az új ágenda istentiszteleti hagyományain­kat tekintetbe véve, a jelen­legi gyakorlattal szoros kap­csolatot tartva, istentiszteleti életünk gazdagodását és to­vábbfejlődését fogja szol­gálni. Benczúr László * * csendesen megmutatni, hogy mit jelent nékem a Krisztus. Elmondani, amit én láttam meg belőle. Elmondani, amit énvelem cselekedett. Talán csak annyit, hogy amióta öt ismerem, csendes a szívem és a békesség útját járom. Talán csak annyit, hogy amióta őt szeretem, már nem szeretem a régi bűneimet. Talán csak annyit, hogy amióta a tanít­ványa lettem, nincs többé iri- gyem, haragosom és ellensé­gem, mert azóta minden em­ber a testvérem. Talán csak annyit, hogy egyszer sírva jöttem az úrvacsorái oltárhoz és most reménykedve megyek tovább. Talán csak annyit, hogy volt egy gyötrődő csen­des órám, amikor minden be­borult és én akkor éreztem, hogy Ö fölibém hajolt. Talán csak annyit, hogy volt egy bibliaolvasásom, amikor fá­radt életem érezte, hogy most már ketten megyünk tovább. Akarsz-e a Krisztus tanúja lenni?! Akkor ne szégyelj Vele együtt lenni mások előtt sem. Hogy lehetek a Krisztus ta­núja? — Csak a Szentlélek által! Krisztus azt mondta: „Én az én Lelkemet adom be­létek, hogy megelevenedje­tek!” Ezt Ő nemcsak ígérte, de adja is. Adja minden Igé­ben és minden úrvacsorában. Adja azoknak, akik kérik. A konfirmáció enpek a ké­résnek az első alkalma és szent lehetősége. Küszöb, ahonnét szép és szent útra indulnak a Krisz­tus tanúi. Friedrich Lajos i— Hány teológiai hallgató fejezi be idén tanulmányait és Dékán Ür milyen remény­séggel bocsátja őket gyüleke­zeti szolgálatra? — Négy hallgatónk fejezi be teológiai tanulmányait ebben az esztendőben. Mi Isten se­gítségével öt esztendő alatt mind tudományos mind gya­korlati szempontból igyekez­tünk lelkiismeretesen felkészí­teni őket a gyakorlati lelkészi munkára. Az a reménységünk, hogy az elhintett mag termé­keny talajra talált. Arra ké­rem gyülekezteinket és lel­késztársaimat, hogy ezeket a most szolgálatba indulókat fogadják szeretettel és biza­lommal; kellő türelemmel nyesegessék le róluk az eset­leges „vadhajtásokat”, tanít­sák és neveljék őket, hogy minnél alkalmasabb szolgáivá váljanak az Egyház Urának abban a hazában, ahol nagy felelősséget követel, de Isten­nek tetsző dolog ma evangéli­kus lelkésznek lenni. — Végül mit üzen Dékán XJr azoknak a fiataloknak, akik Teológiai Akadémiánkra ké­szülnek. — Az Akadémia szeretettel hívja és várja mindazokat, akik meg akarják ismerni a teológiai tudományokat és majdan lelkészek akarnak lenni Krisztus követségében. Egyházunk és államunk min­den anyagi támogatást meg­ad ahhoz, hogy teológusaink különösebb anyagi gondok nélkül végezhessék öt eszten­dőn keresztül tanulmányaikat. Püspökeink is egyházunk el­sőrendű feladatának tekintik, hogy megfelelő keretek között és jó irányban történjék a lel­készképzés. Ök maguk szemé­lyesen is résztvesznek ebben a munkában. Éppen ezekben a napokban Káldy Zoltán püspök úr csendes napokat tartott hallgatóink részére. Arra kérem a gyülekezeti tagokat és lelkésztestvéreimet, hogy foglalják imádságaik­ba Teológiai Akadémiánkat, a tanárok nehéz munkáját és tegyenek meg ök is mindent, hogy az innét kikerülő fiatal lelkészek az Ige minnél hű­ségesebb hirdetőivé és ezt a hazánkat szerető lelkészekké formálódjanak. A dolgozószoba falán lévő óra tizenkettőt mutat. Elbú­csúzunk Pálfy Miklós dé­kántól, megköszönve neki a beszélgetést. Azzal a tudattal lépek ki a forgalmas buda­pesti utcára, hogy az a szol­gálat, melyet Teológiánk vé­gez egyházunkban, nehéz de szép szolgálat. Karner Ágostpn egyházi hírek t- Szentháromság utáni 1. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap oltári igéje: Rm. 10, 8—18; szószéki igéje: Jn. 15, 1—10. — Az oroszlányi gyülekezet­ben pünkösd vasárnapján Bodrog Miklós teológiai elő­adó, pünkösd 'hétfőjén Lábos­sá Lajos tatabányai lelkész hirdette az igét. A mencshelyi gyülekezet pünkösd ünnepén helyezte el először oltárán vertcsipker oltárterítöjét, amelynek anya­gát Isó Margit révfülöpi test­vérünk adományozta, Gazdag Károlyné tervezte és a mencs­helyi asszonyok és leányok ké­szítették. Az oltárterítő meg­felelő színű alátéttel bármi­kor használható. — A diósgyőri gyülekezet­ben Exaudi vasárnapján avat­ta fel Virágh Gyula borsod- hevesi esperes a Varga-fivérek adományát, egy 845 kg súlyú, elektroacélból készült haran­got. A megható ünnepséget közgyűlés, majd istentisztelet követte, ahol a vasárnapi tex­tus alapján Virágh Gyula es­peres bizonyságtétele hangzott el. Este 7 órakor a gyülekezet vallásos ünnepélyén Duszik Lajos ny. esperes szólt a ha­rangok jelentőségéről a hit­életben és a gyülekezet lelké­sze ismertette a gyülekezet ha­rangjainak történetét. A ha­rangot a gyülekezet névében Palkovics András felügyelő vette át.-t- A szombathelyi evangé­likus gyülekezetben május 24- ón volt a konfirmáció, Dél­után vallásos est volt, ame­lyen Grcó Gyula, a Magyar Bibliatainács gyülekezeti titká­ra tartott előadást „Az élet könjrvé“-ről. Kovács Viktor felügyelő köszöntötte a konfir­mandusokat. — A bács-kiskuni egyház­megye május 20-án Budapes­ten tartotta rendes közgyűlé­sét. Sikter András esperes je­lentésében két esztendő mun­kájáról számolt be. Jelentésér ben az egyházmegyei béke­munkáról, a békemunka. 10 éves múltjáról is megemléke­zett. A közgyűlés több pont­ból álló nyilatkozatot fogadott el, melyben a nulkleáris le­fegyverzést és a háborús ve­szély megszüntetését kérte. Az egyházmegye gyülekezeteiből szép számmal vettek részt ki­küldöttek a közgyűlésen. ■— A pestmegyei egyházme­gye 1959. május 20-án Buda­pesten tartotta évi rendes közgyűlését. Detre László es­peres! jelentésében, az 1956 őszétől történt eseményekről számolt be és kiértékelte az egyházmegye életét. Az őszin­te beszámolót nagy figyelem­mel fogadta a közgyűlés. — A kondorosi evangélikus egyházközség május 31-én ik­tatja he hivatalába két egy­hangúan meghívott lelkészét: Fábry Istvánt és Táborszky Lászlót. A beiktatás szolgála­tát Koszorús Oszkár esperes és Roszik Mihály lelkész vég­zi. —- Az uraiújfalui gyüleke­zet április 26-án Cantate va­sárnapján egyházzenei hang­versenyt rendezett, amelyen Bach János Sebestyénről és az egyházi zenéről előadást tar­tott dr. Mihály Sándor egy­házmegyei felügyelő, orgonáit Németh-Farádi Mihályné, éne­kelt Siklós Gabriella, hegedűn játszott dr. Boros László. — CSALÁDI HlR. Püski Gyula és felesége, Tomira Emília, május 8-án ünnepel­ték házasságuk 50. éves év­fordulóját Kőszegen. Az Evan­gélikus Életnek kezdettől fog­va előfizetői. Isten áldása kí­sérje további életüket. — A gryenesdíási Kapernaum szeretettel várja és hívja nya­ralni és pihenni vágyó hívein­ket. Jelentkezni lehet a követ­kező címen: Kapernaum, Gyer.es- rii.is, Veszprém megye. — Nyugdíjas mérnök korrepetá­lást vállal, ha bútorozott szobá­hoz juthat. Lakbért fizetne, eím a kiadóban. — Alié használt, templomba is alkalmas barmónium eladó. Ér­deklődni lehet: Húsz Pál. Csll- dömölk, Zalka Máté u. címen. EVAwr^LKKUS ÉLET A Magyarországi Éva- • :’*u.s Egyetemes Egyház F -•:tQQS2t$lyánafc lapja Szer’- i a szerkesztőbizottság Fős" 'rkesztő; D. dr. Vető Latos Felelős szerkesztő* Gádor András Felelős kiadó* Groó Gyula Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,-r- Ft, fél évre * 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vin. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott Zrínyi Nyomda, felelős: Bolgár Imre. Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. li (úrv.) Káldy Zol­tán, du. 6 Haíenscher Károly, de. fél 10 (gyerm.) Sülé Károly, de. 11 Mezősi György, du. 7 Sülé ! Károly. Dózsa György üt de, fél 10 Mezősi György. Üllői út 24. de. 10 (úrv.) Grúnvalszky Károly, de. 11 közgyűlés. Rákóczi üt 57/Ó. de . 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed. 12 Drenyovszky János. Karácsony S. u. 31. de. 10 Drenyovszky «János. Th"ly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 7 Bonnyai Sándcr. Kőbánya de. 10 Juhász Géza. Utász u. 7. de. 9 Veörgös Imre. Vajda P. u. 33. de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Karner Ágoston., du. 6 Scholz László. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Szuchovszky Gyula. Rákosfalva de. fél 12 Szu­chovszky Gyula. Fóti u. 22. de. 11 (úrv.) Dulcz Pá^ Váci út 129a de. 8 Dulcz Pál. Wjpest de. 10 BJázy I^ajos. Pesterzsébet de. 13 Szabó István. Soroksár-újtelep de. I fél 9 Szakó István. Rákospalota i MÁV-teRp de. fél 9. Rákospalota de. 10. Rákospalota Kistempiom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösj Kálmán. Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szöljög Mihály. Becsikapu tér de. 9 Madocsai Milliós, de. u Schreiner Vilmos, i du. 7 Madöcsai Miklós. Toreczkó I tér de. fél 9 Schreiner Vilmos- Óbuda de. 9 (gyerm.) Vámos Jó­zsef, de. ío (úrv.) Komjáthy La­jos, du 5 Vámos József. XII., Tarcsay v. u. 11. de. 9 Ruttkav Elemér, de. H Ruttkay Elemér, du. fél 7 Ruttkay Elemér, Budakeszi de*. 9. Pesthideg- kút de. fél 11 Csonka Albert. Kelenföld de. 8 Rezessy Zoltán I dr., de. 11 Rezpssy Zoltán dr., du. 6, (úrv.) Kendeh György. Németvölgyi út 138. de. 9 (úrv.) Kendeh György. Kelenvölgy de. 9 Benes Miklós dr. Budafok de. 11 Benes Miklós tír. Nagytétény du. 3 Benes Miklós dr. Albert­falva de. 7 Benes Miklós dr. Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Csepel de, ll Várady La* jós, du. 7. Beszélgetés a Teológiai Akadémia dékánjával Az Egyetemes Ének- és Liturgiaügyi Bizottság ülése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom