Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-05-31 / 22. szám
Krisztus tanúi az Én jüRÄiMftRÄCCGÄTnaK ÄZ EH fiÄüGOMRÄ 'Válasz Isten szeretetére „En vagyok az igazi szőlőtő és az én Atyán a szölöműves. Minden szőlővesszőt, amely bennem gyümölcsöt nem terepi* lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok a beszéd által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok énbennem és én tibcnnetek. Amint a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad, úgy ti sem, csak ha énbennem maradtok. Én vagyok a ssőlőtő, ti a szőlő- vesszők: aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt; mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad bennem, kivettetik, mint a szőlővessző és megszárad: és ezeket összegyűjtik és tűzre vetik és megégnek. Ha bennem maradtok és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz nektek. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy ti sok gyümölcsöt teremtek és az én tanítványaim lesztek i Amint az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket; maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amint én megtartottam az én Atyám parancsolatait és megmaradok az ő szeretetében. (Jn 15,1—10.) Az egyházi esztendőnek az a fele, amely Adventtel kéz. dődött és Szentháromság vasárnapjával záródott le, az el. hangzott igehirdetésekben Isten szeretetét tárta fel előttünk. Mostantól fogva úgy szólnak hozzánk az igék, hogy e szere- tetre várják szívünk és szánk, gondolataink és cselekedeteink válaszát. Gyümölcstermésnek nevezi János evangéliumában Urunk ezt a választ. Az ige ugyanis nem magában és nem magáért szól, ahogy ez világosan kitűnik Karácsony, Húsvét és Pünkösd üzenetéből is, hanem az emberhez és az emberért. Az emberhez, aki bűnben van és azért ki kell abból szabadítani — meg kell menteni a feje felett lebegő ítélet, büntetés alól. Az emberhez szól, hogy új élete legyen szentségben és engedelmességben. Ahol a bűnt felváltja a szentség, az engedetlenséget az engedelmesség, ott elkezdődött a gyű. mölcstermés. Az új élet tehát nem abban van csupán, hogy bűnbocsánatot nyelve harcolunk a bűn újraszületése ellen, hanem úgy lesz teljessé, ha harcot kezdünk a tisztának, igaznak, jónak megszületéséért is: Isten akaratának e világban való kiteljesedéséért. Ilyenekről van szó, mint Pál írja a galáciabelieknek: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az emberért szól az isteni ige. Mert világos, hogy ezek a gyümölcsök, melyeket a megújult ember élete terem, nemi csak Istennek tetszők, hanem hasznosak, jók, táplálóak, élvezhetők az egész embervilág számára. Ahol az önzés helyét megértő és tevőleges szeretet, a háborúság és viszály helyét a béke és nyugalom megteremtése, a sértődés és bosszúvágy helyét a megbocsátás és mások gyengéinek elviselése, az éri zéketlenség helyét a szív együttérzése és segítőkészsége stb. foglalja el — ott gyümölcstermés van Istennek kegyelméből. A gyümölcstermés feltétele: Jézussal közösségben maradni. Ahogy a bűntől ö szabadít meg, úgy a jóra ö ád erőt. Akit, azért megtisztított a bűnbocsánattal, annak most újra Őrá kell figyelnie, hogy meghallja, mit kell tennie — hozzá kell folyamodnia, hogy a tetthez ereje is legyen. Ennek 3 közösségben maradásnak, figyelésnek és erőfelvételnek az alkalmai az igehallgatás és tanulás, az Ürvacsoravétel és az imádkozás. Emberileg ezzel mindent megteszünk, ami a gyümölcstermés feltétele. S ha ezt megtettük, Ő biztosan szól tovább, tanít és gazdagon adja Lelke erejét. Ez a közösség, ben maradás a biztosítéka annak is, hogy a bűnök nem térnek vissza, vagy ha mégis úrrá lennének megint felettünk, újra megtisztíttassunk. A Krisztussal közösségben maradó életnek nemcsak gyümölcstermés az eredménye. Jutalma is van. Az egyik imáink meghallgatása. Az az ígéret, hogy amit kérünk, az meglesz. Még nagyobb ennél az, hogy Isten szeretetében megmaradunk. Ez a szeretet pedig örökkévaló. Akit ez a szeretet magába ölel, azt örökkétartó, boldog életközösségre ölelte magához. Mezősi György NAPROL-N APRA HÉTFŐ: — Zsolt, 17, 5. — A bűneim kegyetlen kísértései kö?ött egyedül Isten őrizhet meg engem. KEDD: >— Ézs. 66, 10. — Isten úgy őriz meg minket, hogy az Iránta való szeretetben színtelenül átölelve tart. SZERDA: — Zsolt. 119, 59. — Isten úgy őriz meg minkéi hogy útját és szavát szeretteti meg velünk. CSÜTÖRTÖK: — Zsolt. 79, 13. — Isten nemcsak szeret és szól hozzánk a kísértések között, az életünk nehéz óráin, hanem táplál is minket erővel, eledellel, terített asztallal és terített oltárral. PÉNTEK: — Ézs. 53, 11. — Isten őriző kegyelme a Krisztus keresztjében látható igazán, ahol bűneinket megbocsátja és új útra és új életre elindít. SZOMBAT: — Ez. 34, 30. — A bűneiből megszabadított, megváltott embert Isten nem hagyja el: gyermekei Atyjukra ismernek Benne és 0 velük marad minden napon végig az úton, árnyékban és napsugárban, életben és halálban. (f) ▼»****▼** »»»».»». »TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTi-TZTTTZTTT-TTTTTTTTTTTT ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN MAJUS 31-ÉN A búcsúzás mindig felejthetetlen pillanat. Tengerparti kikötőkben, amikor a hajó lassan távolodik a parttól, mindenkinek megdobban a szíve, mindenkinek megered a könnye. Egymást szerető emberek még egyszer egymás szemébe néznek, hogy az utoljára látott arcot halálukig a szívükön hordják. A búcsúzás mindig ünnepi pillanat. Az utolsó szó akkor is hangzik még, amikor már nagyon messze ment az, aki kimondta. Édesanyánkról talán nem maradt más, mint egy halvány fénykép, de az utolsó szó, amit mondott, ma is sokszor megsimogat. A Cselekedetek könyvének első fejezetében azt olvassuk, hogy Jézus utolsó szavai ezek voltak a tanítványaihoz: „fesztek nékem tanúim a föld végső határáig!” így is történt. A tanítványok Pünkösd után szerte szé- ledtek a nagy világba és Jézus tanúi lettek. Nem voltak ők rendkívüli, vagy zseniális emberek. Nem voltak bölcsek és hatalmasok, nem voltak a világ nagyjai. Csak egyszerű, Krisztussal telített, Szentlé- lektől indított emberek, akik Jézusról beszéltek. Nem úgy érkeztek rrtfeg, mintegy új tudomány hordozói, úgy jártak keltek, mint új felfedezések büszke birtokosai, csak egyszerű tanúk, akiknek ajkán és az életében Krisztus élete tovább élt. Senkit nem kényszerítettek, ' mégis milliók indultak el utánuk, amikor az ő tanúságukon át megismerpr. Pálfy Miklóst, az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánját lakása dolgozószobájában kerestem fel. Sok irányú elfoglaltság* között kértem, hogy néhány percet szenteljen lapunk olvasótáborának és szóljon röviden a lelkészképzés időszerű kérdéseiről. Teológiai Akadémiánk, ahol a lelkészképzés folyik, ebben a tanévben 45 hallgatót részesít oktatásban. Ezt a tudományos és részben gyakorlati munkát 4 professzor, 3 nyelvtanár és 1 énektanár végzi. Most, amikor a tanév vége felé járunk és ismét fiatal segédlelkészekkel fog gyarapodni az igehírdetők tábora, különösen is aktuális azokról a kérdésekről beszélni, amelyek nem csak a Teológiai Akadémia tanárai, egyházunk püspökei, hanem minden hívő egyháztagunk számára kérdések: milyenek is lesznek az új lelkészek egyházunkban. Gyülekezeteink minden esztendőben szerettei várják a fiatal lekészeket, akik Krisztust kívánják szolgálni magyar népünk evangélikus gyülekezeteiben. —• Dékán úr! Hogyan látja a Teológiai Akadémia szolgálatát a lelkészképzésben? — A mi munkánk — mondja Pálfy dékán, — nem köny- nyű. Hiszen ettől a munkától függ nagyrészben az, hogy milyenek lesznek azok az új lelkészek, akik kikerülnek az Akadémiáról. Éppen ezért munkánknak kettős irányúnak kell lennie. Egyrészt képzett hallgatókat akarunk kibo- csájtani, akik tudományos szempontból is megállják a (Folytatás a 2. oldalról) ben jelent meg ilyen kézikönyv Raffay Sándor munkájaként. Már az elmúlt hosszú idő is indokolttá teszi, hogy a mai igényeknek megfelelő, világszerte az evangélikus egyházakban megjelent újabb hasonló munkákat figyelembevevő ágendát jelentessen meg egyházunk. A kiadandó kézikönyv részletesen kidolgozott tervezetét Prőhle Károly teológiai professzor készítette el. Munkáját hazánk határain túl is figyelemreméltó alkotásnak minősítették a liturgiái szakértők. Prőhle Károly már 1956 elején kapott megbízást és tervezetének elvi szempontjait ez év augusztusára össze is állította. 1957 júliusában benyújtotta a részletesen kidolgozott 250 oldalas tervezetét a hozzácsaték, hogy kicsoda Krisztus. Ök voltak Krisztus tanúi, Pál apostol nem volt más, mint a Krisztus tanúja. Kelettől Nyugatig, amikor vándorolt végig a világon, kicsi faluban, nagy városokon át, csak ennyit mondott: „Nekem az élet Krisztus!” Luther Márton, az első 3 világ 85 millió evangélikusa közül, szintén csak egy hangja Krisztusnak. A wormsi birodalmi ülés nagytermében, az élete harcaiban, de a halálos ágyán is ezt vallotta Róla: Krisztus él és ez nekem* elég! A konfirmációi oltár előtt Jézus Krisztus minket is megkérdez: akarsz-e tanítvány lenni? Akarsz-é a Krisztus tanúja lenni? De hogyan lehetek 3 Krisztus tanúja? — Sokan azt hiszik, hogy akkor lesznek a Krisztus tanúi, ha nagy szavakat mondanak a Krisztus tanításáról, az Isten országáról. Pedig ez nem a Krisztus tanúira tartozik. Ezt maga az Isten mondja el örök Igéjében, amely felhangzik ebben a világban a teremtés hajnalától az utolsó nap alkonyáig. Sokan azt hiszik, hogy akkor lesznek a Krisztus tanúi, ha vitára kelnek az emberekkel. A vitatkozás nem tartozik a Krisztus tanúira. Ezt is maga az Isten végzi el. Isten maga vitázik minden emberrel külön-külön az élet útján, a halálos ágyon és az ítélet termében. Krisztus tanújának lenni egyszerűen annyit jelent, mint elmondani és az életemmel helyüket az egyházi szolgálatban. Másrészt ügyelnünk kell arra, hogy az elméletet át is tudják ültetni a gyakorlatban. Szerintem ma különösen is fontos a tudás, mert min- d*enki tanul, képezi magát és ezen a téren lelkészeink sem maradhatnak el. Csak a tudományosan jól képzett lelkészek képesek arra, hogy az evangélium hűséges hirdetése mellett és azon belül megértsék egyházunknak azokat a feladatait, amelyek ebben az új világban adódnak. A Teológiai Akadémiának éppen ezért ma az a feladata, hogy ezt a két szempontot: az elméletet és a gyakorlatot — szem előtt tartva végezze munkáját. Tudományos tekintetben kielégíthetőnek mondható Akadémiánk munkája. Ismételten hangzik el idősebb lelkészek ajkáról olyan megállapítás, hogy a fiatal lel- kéfznemzedék „többet tud”, mint ők. A gyakorlati lelkészi munkában már kevésbé állják meg helyüket fiatal lelkészeink. Ennek több oka van. Aki nem ismeri evangélikus egyházunk alakulását és munkáját a két világháború között, az csak nehezen tudja megérteni az 1945 utáni eseményeket. Ügy gondolom, hogy a magyar protestáns egyháztörténetnek súlyponti kérdésévé kell tennie enne#* a korszaknak a tárgyalását; másrészt igen erősen befolyásolja fiatal lelkészeinknek a mai világról alkotott képét az idősebb lelkészek itt-ott megmutatkozó konzervatív magatartása. tolt indoklást pyújtó terjedelmes kísérőirattal együtt az Egyetemes Ének- és Liturgiaügyi Bizottságnak. Közben az ágenda-üggyel való foglalkozás elakadt egyházunk belső rendezetlen kérdései következtében. A Bizottság a most felkértektől június 15-ig várja indokolt és írásban elkészített megjegyzéseiket. Ezek áttanulmányozása után Prőhle Károly külön megbeszélésre hívja össze a hozzászólókat, hogy a szempontok tisztázása után a kézirat kidolgozását megkezdhesse. Az új ágenda istentiszteleti hagyományainkat tekintetbe véve, a jelenlegi gyakorlattal szoros kapcsolatot tartva, istentiszteleti életünk gazdagodását és továbbfejlődését fogja szolgálni. Benczúr László * * csendesen megmutatni, hogy mit jelent nékem a Krisztus. Elmondani, amit én láttam meg belőle. Elmondani, amit énvelem cselekedett. Talán csak annyit, hogy amióta öt ismerem, csendes a szívem és a békesség útját járom. Talán csak annyit, hogy amióta őt szeretem, már nem szeretem a régi bűneimet. Talán csak annyit, hogy amióta a tanítványa lettem, nincs többé iri- gyem, haragosom és ellenségem, mert azóta minden ember a testvérem. Talán csak annyit, hogy egyszer sírva jöttem az úrvacsorái oltárhoz és most reménykedve megyek tovább. Talán csak annyit, hogy volt egy gyötrődő csendes órám, amikor minden beborult és én akkor éreztem, hogy Ö fölibém hajolt. Talán csak annyit, hogy volt egy bibliaolvasásom, amikor fáradt életem érezte, hogy most már ketten megyünk tovább. Akarsz-e a Krisztus tanúja lenni?! Akkor ne szégyelj Vele együtt lenni mások előtt sem. Hogy lehetek a Krisztus tanúja? — Csak a Szentlélek által! Krisztus azt mondta: „Én az én Lelkemet adom belétek, hogy megelevenedjetek!” Ezt Ő nemcsak ígérte, de adja is. Adja minden Igében és minden úrvacsorában. Adja azoknak, akik kérik. A konfirmáció enpek a kérésnek az első alkalma és szent lehetősége. Küszöb, ahonnét szép és szent útra indulnak a Krisztus tanúi. Friedrich Lajos i— Hány teológiai hallgató fejezi be idén tanulmányait és Dékán Ür milyen reménységgel bocsátja őket gyülekezeti szolgálatra? — Négy hallgatónk fejezi be teológiai tanulmányait ebben az esztendőben. Mi Isten segítségével öt esztendő alatt mind tudományos mind gyakorlati szempontból igyekeztünk lelkiismeretesen felkészíteni őket a gyakorlati lelkészi munkára. Az a reménységünk, hogy az elhintett mag termékeny talajra talált. Arra kérem gyülekezteinket és lelkésztársaimat, hogy ezeket a most szolgálatba indulókat fogadják szeretettel és bizalommal; kellő türelemmel nyesegessék le róluk az esetleges „vadhajtásokat”, tanítsák és neveljék őket, hogy minnél alkalmasabb szolgáivá váljanak az Egyház Urának abban a hazában, ahol nagy felelősséget követel, de Istennek tetsző dolog ma evangélikus lelkésznek lenni. — Végül mit üzen Dékán XJr azoknak a fiataloknak, akik Teológiai Akadémiánkra készülnek. — Az Akadémia szeretettel hívja és várja mindazokat, akik meg akarják ismerni a teológiai tudományokat és majdan lelkészek akarnak lenni Krisztus követségében. Egyházunk és államunk minden anyagi támogatást megad ahhoz, hogy teológusaink különösebb anyagi gondok nélkül végezhessék öt esztendőn keresztül tanulmányaikat. Püspökeink is egyházunk elsőrendű feladatának tekintik, hogy megfelelő keretek között és jó irányban történjék a lelkészképzés. Ök maguk személyesen is résztvesznek ebben a munkában. Éppen ezekben a napokban Káldy Zoltán püspök úr csendes napokat tartott hallgatóink részére. Arra kérem a gyülekezeti tagokat és lelkésztestvéreimet, hogy foglalják imádságaikba Teológiai Akadémiánkat, a tanárok nehéz munkáját és tegyenek meg ök is mindent, hogy az innét kikerülő fiatal lelkészek az Ige minnél hűségesebb hirdetőivé és ezt a hazánkat szerető lelkészekké formálódjanak. A dolgozószoba falán lévő óra tizenkettőt mutat. Elbúcsúzunk Pálfy Miklós dékántól, megköszönve neki a beszélgetést. Azzal a tudattal lépek ki a forgalmas budapesti utcára, hogy az a szolgálat, melyet Teológiánk végez egyházunkban, nehéz de szép szolgálat. Karner Ágostpn egyházi hírek t- Szentháromság utáni 1. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Rm. 10, 8—18; szószéki igéje: Jn. 15, 1—10. — Az oroszlányi gyülekezetben pünkösd vasárnapján Bodrog Miklós teológiai előadó, pünkösd 'hétfőjén Lábossá Lajos tatabányai lelkész hirdette az igét. A mencshelyi gyülekezet pünkösd ünnepén helyezte el először oltárán vertcsipker oltárterítöjét, amelynek anyagát Isó Margit révfülöpi testvérünk adományozta, Gazdag Károlyné tervezte és a mencshelyi asszonyok és leányok készítették. Az oltárterítő megfelelő színű alátéttel bármikor használható. — A diósgyőri gyülekezetben Exaudi vasárnapján avatta fel Virágh Gyula borsod- hevesi esperes a Varga-fivérek adományát, egy 845 kg súlyú, elektroacélból készült harangot. A megható ünnepséget közgyűlés, majd istentisztelet követte, ahol a vasárnapi textus alapján Virágh Gyula esperes bizonyságtétele hangzott el. Este 7 órakor a gyülekezet vallásos ünnepélyén Duszik Lajos ny. esperes szólt a harangok jelentőségéről a hitéletben és a gyülekezet lelkésze ismertette a gyülekezet harangjainak történetét. A harangot a gyülekezet névében Palkovics András felügyelő vette át.-t- A szombathelyi evangélikus gyülekezetben május 24- ón volt a konfirmáció, Délután vallásos est volt, amelyen Grcó Gyula, a Magyar Bibliatainács gyülekezeti titkára tartott előadást „Az élet könjrvé“-ről. Kovács Viktor felügyelő köszöntötte a konfirmandusokat. — A bács-kiskuni egyházmegye május 20-án Budapesten tartotta rendes közgyűlését. Sikter András esperes jelentésében két esztendő munkájáról számolt be. Jelentésér ben az egyházmegyei békemunkáról, a békemunka. 10 éves múltjáról is megemlékezett. A közgyűlés több pontból álló nyilatkozatot fogadott el, melyben a nulkleáris lefegyverzést és a háborús veszély megszüntetését kérte. Az egyházmegye gyülekezeteiből szép számmal vettek részt kiküldöttek a közgyűlésen. ■— A pestmegyei egyházmegye 1959. május 20-án Budapesten tartotta évi rendes közgyűlését. Detre László esperes! jelentésében, az 1956 őszétől történt eseményekről számolt be és kiértékelte az egyházmegye életét. Az őszinte beszámolót nagy figyelemmel fogadta a közgyűlés. — A kondorosi evangélikus egyházközség május 31-én iktatja he hivatalába két egyhangúan meghívott lelkészét: Fábry Istvánt és Táborszky Lászlót. A beiktatás szolgálatát Koszorús Oszkár esperes és Roszik Mihály lelkész végzi. —- Az uraiújfalui gyülekezet április 26-án Cantate vasárnapján egyházzenei hangversenyt rendezett, amelyen Bach János Sebestyénről és az egyházi zenéről előadást tartott dr. Mihály Sándor egyházmegyei felügyelő, orgonáit Németh-Farádi Mihályné, énekelt Siklós Gabriella, hegedűn játszott dr. Boros László. — CSALÁDI HlR. Püski Gyula és felesége, Tomira Emília, május 8-án ünnepelték házasságuk 50. éves évfordulóját Kőszegen. Az Evangélikus Életnek kezdettől fogva előfizetői. Isten áldása kísérje további életüket. — A gryenesdíási Kapernaum szeretettel várja és hívja nyaralni és pihenni vágyó híveinket. Jelentkezni lehet a következő címen: Kapernaum, Gyer.es- rii.is, Veszprém megye. — Nyugdíjas mérnök korrepetálást vállal, ha bútorozott szobához juthat. Lakbért fizetne, eím a kiadóban. — Alié használt, templomba is alkalmas barmónium eladó. Érdeklődni lehet: Húsz Pál. Csll- dömölk, Zalka Máté u. címen. EVAwr^LKKUS ÉLET A Magyarországi Éva- • :’*u.s Egyetemes Egyház F -•:tQQS2t$lyánafc lapja Szer’- i a szerkesztőbizottság Fős" 'rkesztő; D. dr. Vető Latos Felelős szerkesztő* Gádor András Felelős kiadó* Groó Gyula Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,-r- Ft, fél évre * 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vin. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott Zrínyi Nyomda, felelős: Bolgár Imre. Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. li (úrv.) Káldy Zoltán, du. 6 Haíenscher Károly, de. fél 10 (gyerm.) Sülé Károly, de. 11 Mezősi György, du. 7 Sülé ! Károly. Dózsa György üt de, fél 10 Mezősi György. Üllői út 24. de. 10 (úrv.) Grúnvalszky Károly, de. 11 közgyűlés. Rákóczi üt 57/Ó. de . 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed. 12 Drenyovszky János. Karácsony S. u. 31. de. 10 Drenyovszky «János. Th"ly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 7 Bonnyai Sándcr. Kőbánya de. 10 Juhász Géza. Utász u. 7. de. 9 Veörgös Imre. Vajda P. u. 33. de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Karner Ágoston., du. 6 Scholz László. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Szuchovszky Gyula. Rákosfalva de. fél 12 Szuchovszky Gyula. Fóti u. 22. de. 11 (úrv.) Dulcz Pá^ Váci út 129a de. 8 Dulcz Pál. Wjpest de. 10 BJázy I^ajos. Pesterzsébet de. 13 Szabó István. Soroksár-újtelep de. I fél 9 Szakó István. Rákospalota i MÁV-teRp de. fél 9. Rákospalota de. 10. Rákospalota Kistempiom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösj Kálmán. Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szöljög Mihály. Becsikapu tér de. 9 Madocsai Milliós, de. u Schreiner Vilmos, i du. 7 Madöcsai Miklós. Toreczkó I tér de. fél 9 Schreiner Vilmos- Óbuda de. 9 (gyerm.) Vámos József, de. ío (úrv.) Komjáthy Lajos, du 5 Vámos József. XII., Tarcsay v. u. 11. de. 9 Ruttkav Elemér, de. H Ruttkay Elemér, du. fél 7 Ruttkay Elemér, Budakeszi de*. 9. Pesthideg- kút de. fél 11 Csonka Albert. Kelenföld de. 8 Rezessy Zoltán I dr., de. 11 Rezpssy Zoltán dr., du. 6, (úrv.) Kendeh György. Németvölgyi út 138. de. 9 (úrv.) Kendeh György. Kelenvölgy de. 9 Benes Miklós dr. Budafok de. 11 Benes Miklós tír. Nagytétény du. 3 Benes Miklós dr. Albertfalva de. 7 Benes Miklós dr. Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Csepel de, ll Várady La* jós, du. 7. Beszélgetés a Teológiai Akadémia dékánjával Az Egyetemes Ének- és Liturgiaügyi Bizottság ülése