Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-12-06 / 49. szám
Politikus, vagy egyházi vezető? c^l iihna néger nem Iwjlong már Elgondolkoztató címfeliratot lehetett olvasni a „Fränkischen Presse” november 3-i számában: „D. Martin Nie- möller egyházelnöknek nem szabad beszélni az evangélikus gyülekezeti házban. A bayreuthi egyházvezetőség megtagadta a termet.” Ezt a hírt a többi újság is átvette. Niemöller a háborút ellenző nemzetközi szervezetben akart békeelőadást tartani. A termet idejében lefoglalták, az időpontot szabályszerűen előre bejelentették. A terem megtagadása váratlanul történt Amikor azt kérték, hogy írásban indokolják meg, miért tagadták meg a termet, Kari Geuder dókán egyháztanácsos írásban közölte, hogy a tervezett rendezvénynél „lényegileg az atomfegyverkezés kérdéséről és a fegyveres szolgálat megtagadásáról lett volna szói Mindnyájan tudjuk, milyen nehezek és sokat vitatottak ezek a kérdések a jelenlegi világhelyzetben. Bizonyára önök is ismerik az evangélikus zsinat idevonatkozó magatartását. Minden elkép- zelhetőt meg kell tennünk egy jövőbeni háború elkerülésére, melynek hatása beláthatatlan lenne... A módszerekben: hogyan akadályozható meg a háború, nyilván lehetnek éles ellentétek: lehet követelmény, hogy radikálisan le kell mondani Németország megvédésére irányuló mindenfajta készülődésről, de lehet követelmény az is, hogy a leghatásosabb védekezésre kell felkészülni. Amit D. Niemöller — akit 1932 óta személyesen ismerek s akivel az egyházi harc éveiben a legmesszebbmenőkig egynek tudtam magaitat — a tervezett rendezvényen mint keresztyén politikus, úgy is mondhatni, mint politikailag felelősséget hordozd keresztyén akar mondani, előttünk általánosságban nem ismeretes. Eddigi kijelentései alapján némiképpen elképzelhető azonban, hogy mi lehet mondanivalója. Tudjuk, hogy lelkiismerete irányítja.- Nem kelthetjük .azonban azt a benyomást, mintha keresztyén alapon csakis ez a mondanivaló volna lehetséges és kívánatos. D. Niemöller Bayreuthban nem mint egyházelnök, hanem mint politikus beszélne. Elkerülhetetlen lenne, hogy őt, mint az egyház képviselőjét hallgassák és nézetéit ha nem is mint az egyház nézeteit, mégis mint az egyház által méltányosakat értsék. És hogy elkerüljük egy politikusnak egy „egyházi vezérrel” való összeté- vesztését. szívesebben vesszük, ha a rendezvényt nem az egyház tulajdonában levő, hanem valami »-semleges-« teremben tartják meg.” ' Az egyháztanácsos írásban tett nyilatkozata nem meggyőző. Niemöller Mártont nemcsak hazájában, de annak határain túl, így nálunk, Magyarországon is jól ismerik. Niemöller soha nem hagyott kétséget afelől, hogy amikor megszólal, nem mint politikus, mégcsak nem is mint egyházelnök — akinek már hivatala után is jár valami megbecsülés — beszél, hanem mindig mint Isten előtt felelősséget hordozó keresztyén. Soha nem igényelt különleges méltánylást, nem várta, hogy szavait az „egyház szavának” tartsák, csak azt várta és várja ma is, hogy szavait az evangéliummal mérjék le. Niemöllernél szó sem lehet arról, hogy nála összetéveszthető a „politikus” és az „egyházvezér”. Meggyőződésűnk, hogy amikor Niemöller a1 béke kérdésében megszólal, méltán teszi ezt „sajátos egyházi keretek között”. Világos előttünk, hogy itt a „politikus” és a „keresztyén” ösz- szetéveszthetőségéhez nem Niemöller vonatkozásában van szó, hanem sokkal inkább azok vonatkozásában — így Kari Geudernél is — akik az - előadói emelvényt ki akarják húzni az egyházban Niemöl- ler lábai alól. És ez előttünk annál nyilvánvalóbb, sőt megdöbbentőbb, mert a szóban- forgó gyülekezeti terem nyugatnémet híradások szerint is, minden politikai párt és szervezet rendelkezésére áll, ösz- szejövetelek céljából. Mi az a keresztyénség, vagy ha úgy tetszik, mi az a politika, amely Niemöllert kitessékeli onnan. Politikus, vagy egyházi vezető? Ezt a kérdést mi is feltesszük, de nem Niemöllerrel kapcsolatban, hanem Otto Di- belius püspökkel kapcsolatban. Nem azért, mintha Di- belius megszokott „teologizá- lásának” tulajdonítanánk túl nagy jelentőséget, hanem azért, hogy megkérdezzük: miért nem olyan érzékenyek nyugatnémet egyházi körökben Dibelius esetében is, mint Niemöllerében? Valahogy azt érezzük, hogy itt nem arról van szó. hogy Niemöller politikus-e vagy keresztyén, hanem arról, hogy nem olyan politikus, vagy ha úgy tetszik, nem olyan keresztyén, mint amilyennek őt egyesek szeretnék. Mint amilyen pl. Dibelius. Az a születésnapi levél, amit Dibelius Lilje püspökhöz címzett, a híressé, helyesebben: hírhedtté vált Obrigkeit, valóban szentírás- ellenes. Niemöller nyilatkozatairól viszont eddig még senki sem mondhatta, hogy közülük csak egy is, ellentmond a szentírásnak. Ennek ellenére az egyiket támogatja, és elismeri az egyház, a másikat éppen ellenkező elbírálásban részesíti. Azt is jó tudnunk, hogy Dibelius az Obrigkeit közismertté válása után november 1-én závartalanul prédikálhatott a kelet-berlini Mária-templomban. Niemöl- lertől pedig a „szabad Nyugaton” elzárta az egyház a maga kapuit. Dibelius a Liljóhez írott születésnapi levélben figyelemre méltó kijelentéseket tett a keresztyének magatartásáról egy olyan állammal szemben, melynek kormánya nem örökösödési monarchia, hanem amelyet a pártokból a többségi elv alapján a nép választott. Fejcsóválva olvassa az ember: „Ha már most én a kisebbséghez tartozom, amely nem részesül a hatalomban, mindig azzal a gondolattal tekintek a hatalmon levőkre: megteszek mindent, ami csak módomban áll, hogy a legközelebb adódó alkalomkor lekerüljetek a trónotokról .•.. És nem szabad, hogy ez csupán jámbor óhaj maradjon, hanem kötelességemnek vallom — éspedig államunk alkotmánya alapján teljes joggal, sok esetben tiszta lelki- ismeretem kedvéért is —, hogy bukásukra törekedjem. Hogyan lehet - valakinek is, akinek bukására törekszem, tekintélye előttem?” (Idézve az Obrigkeitből.) A fejcsóvá- lásból megdöbbenés lesz akkor (olvassuk a Stimme der Gemeinde című nyugatnémet lapban), amikor az ember tudomásul veszi, amit Dibelius mond arról a közlekedési táblán levő figyelmeztetésről, mely az autósokat a gyorshajtás tilalmára figyelmezteti: „A Szövetségi Köztársaságban- figyelembe veszem, mert különben áthágása miatt mint keresztyénnek rossz lenne a lelkiismeretem. A Német Demokratikus Köztársaságban egy ilyen tilalom a legkevésbé sem hatna rám kötelező erővel. mert nem tudom törvényesnek elismerni.” Dibelius Obrigkeitjének elolvasása után az olvasóban egy sereg kérdés marad. Ezért folytatott a Berlin amerikai szektorában levő RIAS rádión közvetített beszélgetést Dibeliussal, Lilje püspökkel és Scheuner bonni egyház- jogásszal a felsőbbség -fogalmáról. Az adás érdekessége, hogy annak szereplőd nem jöttek össze erre a beszélgetésre, hanem a rádió külön-külön a maguk helyén szólaltatta meg őket.' Ha bennünk is felmerült a kérdés, hogy Dibelius politikus-e vagy egyházi vezető, ezt a talányt a rádióbeszélgetés sem oldotta meg. Dibe- lius ugyan többször is hangoztatta, hogy ő semmiképpen sem tényleges engedetlenségre adott felhívást egy kormányzat rendelkezéseivel szemben. „Ha az ember egy totális állam hatalmi területén él — mondotta Dibelius — engedelmeskednie kell annak törvényeivel és rendelkezéseivel szemben, különben az ember nem élhet.” Tehát: célszerűségi alapon — mert különben a fejembe kerül — engedelmeskedem! Pál apostol Róma 13.-ban a római állam vonatkozásában valami egészen mást mondott! Dibelius azt is kijelentette, hogy „a keresztyén számára a mai totális államban lehetetlen Isten szolgáját látni, nem is igenel- heti tehát belsőleg”. Még leplezetlenebb ez a kijelentése: „Az a püspök, aki a közlekedési szabályok szabotálására akar felszólítani, mégcsak most fog megszületni.” Ez a mondata a Szentírásnak: „Istennek kell inkább engedelmeskedni, sem mint az embereknek” gyarló kis megmagyarázást kap, ha a közlekedési figyelmeztető tábla példájával akarjuk megmagyarázni mondanivalóját. Semmiképpen sem arra vonatkoznak a Szentírás szavai, hogy egy állam rendelkezéseivel szemben jogom van Istenre hivatkozva állást foglalni vagy másokat arra felbujtani. Dibelius számára kézenfekvő illusztráció lehetett volna a Harmadik Birodalom. Hitler-Német- országban ugyanis mindenkitől megkövetelték, hogy részt vállaljon abból a jogtalanságból és embertelenségből, ha úgy tetszik istentelenségből, amely a szociáldemokratákkal, kommunistákkal, a zsidókkal és mindazokkal szemben történt, akik lelkiismeretük megszólalásának legcsekélyebb jelét is adták. A Harmadik Birodalom örök időkre szóló jó példa, hogy milyen körülmények között kell inkább Istennek engedelmeskedni. A közlekedési- szabályok figyelembe vétele, vagy figyelembe nem vétele azonban nehezen igazolható az idézett szentírási hellyel. De még valami történt a RIAS-megbeszélésen. Az adás végén Dibeliust megkérdezték, nem akar-e valami olyant mondani, ami nem elméleti, hanem inkább gyakorlati és konkrét a keresztyének magatartását illletően a totális államban. Az olvasóra bízzuk, hogy megítélje, politikus volt-e vagy egyházi - vezető Dibelius akkor, amikor elmondotta válaszképpen, hogy a Harmadik Birodalomban volt egy kis irodája, ahol éveken keresztül illegális iratokat szerkesztett és ebből az irodából terjesztette. „Ez az állami előírások elleni dolog volt, de jó volt a lelkiismeretem és ez a jó lelkiismeret nem egyes döntő mozzanatokban volt jó, hanem egész belső magatartásomban, hogy ez ellen az állam ellen cselekedhettem.” Jól jegyezzük meg: ezt a feleletet arra a kérdésre adta, hogy véleménye szerint milyen legyen a keresztyének magatartása a Német Demokratikus Köztársaságban. Vajon egyházi vezetőhöz illik-e, hogy ilyen felelőtlenül beszéljen és különösképpen illik-e olyan egyházi vezetőhöz, akinek gyülekezetei nagyrészben a Német Demokratikus Köztársaságot vallják hazájuknak és ennek a köztársaságnak területén vannak. (Dibelius maga a Német Szövetségi Köztársaság területén él. Ami szerintünk valamicskét levon „karakánságának” értékéből.) Ha pedig netán az a kérdés merülne fel az ő esetében is: politikus, vagy egyházi vezető, úgy gondoljuk, hogy politikusnak sem valami politikus. Az idősebbek még jól emlékeznek arra, hogy régen, amikor beléptek egy-egy üzletbe, főleg gyarmatáru üzletbe, ahol kávét, vagy teát árultak, a bejáratnál egy néger állt kék vagy piros libériában. Arcára mosoly volt mázolva, kezében tálcát tartott, mintha előkelő úr várná vizitre látogatóit, csak a. névjegyet kell a tálcára dobni. A tálcán kávés-, vagy teáscsésze állt a cég reklámjával. Ugyanígy álltak némán, ajkukraía- gyott mosollyal a kávéházak és szállodák halijaiban, kezükben a réztálcával, hogy elegáns mozdulattal elnyomják rajta a vendégek a cigarettavégeket. A kereskedelem és kávéház , világának néma tanúi még ilyen formában is a megalázóttság, a szolgaság jegyeit hordták magukon. A két világháború a gazdasági & társadalmi élet szerkezetét alaposan megváltoztatta. A világ nagy részén a társadalmi, gazdasági igazságtalanságok tűnőiéiben vannak és egyre több figyelem és segítség jut a gyarmati vagy félgyarmati országoknak. Már az első világháború után megindult a gyarmati országokban az ipari féjlődés és Ázsia, Afrika népei az iparosodás révén dolgozó emberek lettek. A második világháború után pedig egyre erőteljesebb lett a törekvés a gyarmatok felszámolása, önállósulása, a teljes szabadság felé. A néger ma saját emberi méltóságáért-, szabadságáért, önállóságáért küzd. A gyarmati, kapitalista iga rozs-: dás rabláncai csörögve hullanak le. Napjainkban éppen ennek a kibontakozásnak lehetünk szemlélői. A négerek, Afrika, Ázsia elnyomott népei ma már nem hallgatnak. Gyűlések, kongresszusok szavai, határozatai döngetik a gyarmati börtönök kapuit. Napilapjaink beszámolnak Afrika és Ázsia hangjáról és arról, hogy felszabadulásuk lassan nemcsak álom, de valóság lesz. Ez a változás mindenesetre kihat a keresztyén misszió kérdéseire is. Még emlékezünk arra a perselyre, amelynek tetején kis néger gyermek ült és minden bedobott fillérre többször meghajtotta a fejét. Ez a persely a misszió célját szolgálta. Nekünk úgy mondták, hogy fej hajtással köszöni meg a néger az adományt. (Ilyen gyűjtés még ma is van, pl. Nyugat-Németor- szágban.) Ez az idő elmúlt, A fiatal egyházak önállóak és népük, társadalmuk között megtalálták helyüket. Sőt, a fiatal egyházaknak szava van felénk. Es ez a szó nem akármilyen. Az ázsiai keresztyének első konferenciája a Thai-földi Bangkokban 1949-ben, majd ugyanez évben a Malakka- félszigeten levő Kuala Lumpurban, ahol /afrikaiak' is részt vettek, komoly üzenetet küldtek a „fehér testvérednek. „Minden keresztyénnek fel kell ismernie, hogy a Munkáját és felelősségét ebben a szekularizált világban Istentől elsőrangú követelményként kapta ... Jézust olyannak akarjuk látni, mint amilyenek mi vagyunk.” • Szavuk mindezeken túl vár dől is bennünket. A keresztyén egyházak társadalmi és szociális kérdésekben nem tettek meg mindent, amit meg kellett, vagy megtehettek volna. A keresztyén lelkiismeret nem mozdult meg, vagy legalább is ritkán a történelmi igazságtalanság idején. A tűzzel és vérrel létrehozott gyarmatoknál az egyházak csendben statisztáltak. A misszió öncélú volt, a szenvedés hangjainál befogta a fülét. Némán tűrte az egyház a XVIII—XIX. század nagy afrikai embervadászatát és a néger rabszolgák piaci adásvételét. A fából faragott néma szolga-figurák, vagy a perselyre erősített hajlongó babák a múltból így vádolnak bennünket De szavuk most egyre hangosabb. Nincsen szükségük fillérjeinkre. A felszabadult népek megteremtik a munka lehetőségét és a munka kiemeli őket a szolgaságból. Az összefogás és a haladó emberiség támogatása pedig a gyarmati népeket egyre közelebb hozza az őket is megillető szabadsághoz. Mi keresztyének ennek szívből örülünk és kívánjuk is, hogy mielőbb valóság legyen álmuk, törekvésük. Évszázadok bűne a gyarmatosítás. Módszerében kegyetlen volt, a valóságot álszent módon takarta. Ma látjuk, hogy ezek a népek lelkesednek, élnek, halnak a szabadságért. Ki ne tudná ezt közülünk megérteni? És ki ne tudna azért együtt érezni velük és kívánni sikerüket. Rédey Pál Felsőpetény és Ipolyszög A Nógrádi Egyházmegye egyik legrégebbi és egyik legújabb temploma jubileumán, Felsőpetényben és Ipoly- szögön végzett igehirdetési szolgálatot november 22-én Szabó József, az északi egyházkerület püspökhelyettese. A felsőpetényi templom 175 éves. Oldalán tábla hirdeti, hogy műemlék. A külső formája nagyon egyszerű, szinte dísztelen. A tornyot 1820-ban építették hozzá. A belsejét két évig tartó munkával és 25 000 forint költséggel nagyon szépen rendbehozatta a jubileumra a gyülekezet. A Német Demokratikus Köztársaságból kapott segélyből 5000 forint támogatásban részesültek, a többit a 412 lelkes gyülekezet áldozatkészségéből fedezték. Az istentisztelet végeztével tartott díszközgyűlésen Zá- borszky Csaba helyi lelkész ismertette az egyházközség történetét és a renoválás munkálatait. A gyülekezet régebbi történetéből nincsen sok feljegyzés. Annyit tudunk, hogy 1783-ig a banki anyaegyházközség filiája volt. Bizonyosra vehető, hogy ennek a ma is túlnyomó részben evangélikus vallású községnek a lakosai már a XVI. század közepén megismerkedhettek az evangéliumi vallással, hiszen Nógrád megyében igen gyorsan terjedt a reformáció, de az is bizonyos, hogy az ellenreformáció idejében a legerősebb üldöztetésnek voltak kitéve. Ebben az időben a Nógrád megyei evangélikus lelkészek és tanítók közül hitükért többen szenvedtek börtönökben. Felsőpetény község közvetlen szomszédságában levő, alig két km-re fekvő Ál- sópetény földesura a XVI. század elején az erős római katolikus vallású, igen nagy tekintélyű Verbőczy István volt, aki ,1513—1514-ben itt írta „Opus Tripartitum” (Hármaskönyv) c. híres törvénygyűjteményét és azután itt tüzelt a reformáció hívei ellen. Tudni vélik, hogy az 1525-i rákosi országgyűlésen elfogadott és "hírhedtté vált, vallásszabadságellenes törvény gondolata is itt született meg, mely kimondja: „Lutherani omnes comburantur” (a lutheránusokat mind meg kell égetni); Elgondolhatjuk, hogy Felsőpetény evangélikussága azután mennyit szenvedhetett ebből a szellemből táplálkozó, itt birtokoskodó római katolikus vallású földesurak önkényeskedése miatt az ellen- reformáció korában. Helyzetükben a Türelmi Rendelet hozott enyhülést. 1783-ban elszakadtak a bánki egyházközségtől és önálló anyagyülekezetté alakultak, 1784-ben pedig felépítik templomukat. Ipolyszög a balassagyarmati anyaegyház filiája. Templomát 1949-ben szentelték fel, de tulajdonképpen csak a múlt évben fejezte be egészen az építést (belső berendezéssel együtt) ez a 264 lélekből álló lelkes és áldozatkész kis gyülekezet. Tíz éves temploma egyházunk egyik legszerényebb, de egyszerűségében is egyik legszebb kis temploma. A két gyülekezet templomszentelési emlékünnepén igehirdetési szolgálatot végzett még Csákó Gyula. Menyhár István és Csengődy László lelkész. Csákó Gyula KÜLFÖLDI EQYHAZI HÍREK Egyházi hírek DUNAEGYHAZA. November 25-én gyülekezeti estet tartottak a templomban, melyen az egyházmegye lelkészei szolgáltak. Az est összefoglaló témája: „Az egyházi év fordulóján* volt. Igét hirdetett Bachai; István és dr. Murányi György, Sikter András esperes németországi útjáról tartott előadást. Saját verseiből olvasott fel Seben István és Murányi Árpád. * A BORSOD-HEVESI Egyházmegye lelkészi munkaközössége november 16-án ülésezett Diósgyőrött. Scholz László hatvani lelkész: „El- hivatásom", Solymár András 'és Túrmezei Sándor: „Hogyan tudunk szolgálni társadalmunkban a VII. parancsolat prédikálásával", Morav- csik Sándor és Völgyes Pál: „A keresztyén ember viszonya hazájához, népéhez és az emberiséghez' címen tartott I előadást. Az értekezlet ez- j után a Nyugdíjosztály javas- 1 latait tárgyalta. A H AJDÜ—SZABOLCSI Egyházmegye lelkészi munka- közössége december 7-én és S-án Nyíregyházán tartja értekezletét. Halasy Endre „A gyülekezet új életformájának kialakulása társadalmunkban", Benkóczy Dániel: „A keresztyén ember viszonya hazájához, népéhez és az emberiséghez" címen tart előadást. Szabó Gyula és Megyer Lajos pedig a „Lelkipásztor-ankétről' tart előadást. * GYŐR. A gyülekezet két filiájában, Győrújfalun és öt- tevényen, Fehér Károly és Magassy Sándor szolgálatával ötnapos igehirdetés-sorozatot > tartottak. * CSALÁDI HÍR. Asbóth László tési lelkész és felesége, Magassy Erzsébet két- esztendós Erzsébet nevű kislánya elhunyt. Lelkésztestvérünk és családja gyászában osztozunk és Isten vigasztalását kérjük számukra. SZfiNKRfZIS ÉS EGYHÁZ A nyugat-németországi Ruhr-vidék számos szénbányájában megszüntették a fejtést, mert már az eddigi készleteket sem tudják eladni, mivel a német ipart jórészt olajtüzelésre állították át. A bányák számos munkását elbocsátották, a munkanélküli bá- 1 nyászok száma egyre szaporodik. — Ezzel kapcsolatban a wesztfáliai egyházkerület be- theli zsinatán állást foglalt. D. Wilm elnök kérést juttatott el az illetékesekhez, melyber kérte, hogy ne rideg gazdaság" és politikai szempontok sze rint döntsenek akkor, amiko ezrek kenyeréről van szó. Ne gátolói, hanem serkentői legy ünk a haladásnak (Folytatás a 3. oldalról.) testvériesség, egyszóval a humánum jellemzi. Volt idő, amikor az egyház sem volt humánus, nem volt testvéri, hanem vé/eskezű egyház volt kínzykamrákkal és más eszközeivel. Ezért sok mindent méltán vethet a világ az egyház szemére! Ma újra kell tusakodnunk ebben a mai világban a hitünket, evangélikus egyházunk minden kérdését. Magyarországon a falu is. melyben a falusi lelkész szolgál, megváltozott. „Az én falum eléggé eldugott helyen van, távol f várostól, a városi élet forrná jától, de most teljesen átalakult. Már maga az, hogy hetente mozielőadások vannak, egészen megváltoztatja falum népének gondolkodását. Mozielőadások révén lát oiyan dolgokat olyan problémákat, olyan életet, amelyek eddig egészen ismeretlenek voltak előtte Televíziót kapott községünk és ezzel még tágabbra nyílik a horizontja. Ezt tudomásul kell venni, hogy ne gátlói, hanem egészséges értelemben serkentői legyünk haladásunknak.“
