Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-09-13 / 37. szám

MÜEMl ÉKEINK A jubiláló győri öregtemplom A győri evangélikus egyház- községnek ma két temploma van: öregtemploma műemlék, újtemploma műkincs. Az öreg­templomban a régiségen van a hangsúly, de azontúl puritán egyszerűségében korát doku­mentálja nemcsak építészeti, de hitelvi gondolkodás tekin­tetében is. Belső elrendezésé­ben pedig számos dunántúli templomnak szolgált példa­ként A türelmetlenség két évszázada Az egyházközség keletkezé­sét 1566-ra teszik, 1685-ből már anyakönyveink vannak. De hogy mit álltak ki őseink két évszázadon át. azt felmon­dani is fárasztó történelmi lec­ke. Ebben a katolikus püspöki városban valóságos tüzes pa­rázsra rakták fészküket az evangélikusok. Mint űzött va­dak vándorolnak templomról templomra, nyomukban ár­mány és erőszak. Eleinte a várparancsnok, Rüber ezredes házában tartott istentiszteleteken vesznek részt, ahol Magdeburgi Joa­chim a prédikátor. Majd meg­veszik a mai megyeháza he­lyén állott roskadozó „német templomot” s helyrehozva, azt használják, míg Rudolf csá­szár az evangélikus istentiszte­letek tartását meg nem tiltja. Később sok utánjárás árán Pataházán, tehát a belső vá­roson kívül, a Duna túlsó partján építenek templomot. Néhány év múlva azonban, 1626-ban, a Győrött letelepült jezsuiták kieszközölték annak elkobzását. Akkor a reformátusokkal közösen bérelnek házat a j,Szerecsenfej utcában”, abban lakik a két lelkész és a két ta­nító. Széchenyi György római katolikus püspöknek azonban a kis imaház is szúrja a sze­mét s 1671. augusztus 4-én hajdúk és fegyveres katonák- törnek rájuk és Bognár György evangélikus lelkészt, Komáro­mi István református lelkészt, Aách Mihály evangélikus taní­tót és az ismeretlen nevű »re­formátus tanítót megkötözve viszik a püspökvár alá. A püspök kinyitja az ablakot és gőgösen lekiált: „Vigyétek az ebeket a pusztai kapura!” És kitoloncolják őket a városból. Az 1681. évi soproni ország- gyűlés engedte meg nekik új­ból a templomépítést. Az ének­költő Lövey Balázs ekkor a gyülekezet lelkésze. A Kossuth utcán épül meg ez a templom, de titokzatos módon három íz­ben is leégett. Vajon kinek a keze lehetett ebben? S mikor negyedszer is helyreállították, 1749-ben Mária Terézia rende­letileg elvétette és a katoliku­soknak adita. Évtizedekig nem volt azután evangélikus isten- tisztelet Győrben. Vasárnap hajnalonként szekerek sora gyülekezett a kármelita temp­lom mellett, azon indultak napi elemózsiával felszerelve Tétre vagy Felpécre, az utca népe pedig incselkedve muto­gatott rájuk: Itt mennek a ta- risznyások! — A „tarisznyá- sok” kitartottak. A türelmi rendelet Elképzelhetjük, hogyan lé­legeztek fel, mikor 1781. őszén megjelent II. József türelmi rendelete. Sebtiben, még a rendelet évében fél hónap alatt összeróttak egy fatemplo­mot s két év alatt megépítet­ték a mai öregtemplomot. Telket csak a városon kívül, a Rába és Rábca összefolyásá­nak árterületén kapnak, de ingyenfuvarok százaival töltik fel. A fundamentumhoz Po­zsonyból hozatnak egy hajó­rakomány terméskövet. Ter­mészetesen csak udvarban épülhetett, torony és harangok nélkül, de a földszintes épü­letek közül magas tetőszerke­zetével így is imponálóan ki­emelkedett s a papiakkal, ta­nítólakással, iskolaépületekkel egész kis birodalmat képviselt. Ráth Mátyás nélkül ez a célratörő sietség alig volna elképzelhető. Ö volt a gyülekezet akkori agilis lelkipásztora. A győri hentes­mester fia győri pap lett. De mögötte már jelentős munkás­ság állott. Göétingeni tanulmá­nyai után hazatérve Pozsony­ban nem kisebb dologba kezd, mint hogy megindítja az első magyar nyelvű újságot, a Ma­gyar Híradói. így írta be ne­vét nemcsak egyházunk, de a magyar irodalom történetébe is. Ma pedig az egyházi épüle­tek előtti teret nevezik róla Ráth Mátyás térnek. Az első fatemplomi prédi­kációját így kezdi: „Harminc­négy esztendőnek és hét hét­nek eltelte után ma gyülekez­tünk először össze a végre, hogy az egy mindentudó és mindenható Istent közönséges­képpen dicsérjük”. Az öreg­templom felszentelési prédiká­cióját pedig ezekkel a nagy­lelkű . szavakkal fejezte be: „Szánt szándékkal nem szólot­tám a különböző vallásúaknak egymást tűréséről. Mert a mi vallásunk annál sokkal többet kíván mitőlünk ... Mi halálos ellenségeinkkel is tartozunk jót tenni.” Torkos András még nem eb­ben a templomban szolgált, de Haubner Mátét már innen vit­ték el a szabadságharc alatti hősi magatartása miatt és a kufsteini várfogság után itt ünnepelte a felekezeti különb­ség nélkül mellé bátorodott város, mikor a katolikus püspök négyesfogata a hajó­állomásról behajtott vele. Itt káplánkodott Payr Sándor, Pálmai Lajos itt hirdette meg a Szeretetház eszméjét. Isko­lájában többek közt Kis János későbbi püspök tanított. Copf stílus A templomudvarra kőbolto­zatos kapu és árkádos bejárat vezet, némán őrizve régi idők emlékeit. Maga az épület 27X19 méter alaprajzú téglalap, 10 méter magas belső térrel. Akkor született, mikor a cifra barokk helyett keresni kezdték az egyszerűséget. A copf stílus legfeljebb copfra emlékeztető virág- és gyümölcsfüzéreket alkalmazott díszítésül. De itt annak sincs szerepe. Nincs egyéb, csak a stukkó-keretek sima vonala. A zömök épület külső nagy falfelületeit kiemelkedő lizé- nák tagolják. A sík mennyezet felett hatalmas padlástér, amelybe gondos, szinte művé­szi faragással egész erdőt épí­tettek bele. Ékessége mind­össze két kovácsoltvas kereszt. A kapuk borítása még le­mezhengerlés kora előtti, te­hát kovácsolt lemezekkel fe­dett. Vasalása pedig barokk ékítményű. „Csűr-stílusnak” csúfolják sokan azt, amelyben ez idő tájt egész sor templomunk épült s amelyek elé sok he­lyütt később tornyot húztak. Kétségtelen, hogy belseje in­kább karzatos előadóterem, mint hagyományos templom, de öntudatosan akart az lenni. Szépsége a vonalakban és az arányokban van. Ahogyan az oldalfal hajlított felületekkel lágyan zárul az oltár két ol­dalán, nemes ízlésű architek­túrára vall. Ugyanilyen lágy és teljesen fedett a négy eny­hén csigavonalú karzati fel­járó, mely nem érinti a temp­lomhajó belső terének egysé­gét. Az oszlopok és a falak tisztán fehérek, a templom festésével sohasem kísérletez­tek. Csak óarany díszítése van a karzatnak, orgonának és ol­tárnak, mely századokat ki­bírt A reggeli napsütésben minden ragyog! A korabeli fenyőpadok ba­rokk oldalfalakkal készültek és 1200 férőhelyet kínálnak. Egybeépített szószékoltára ellen talán lehet istentisztelet­történeti érveket emelni, de ez is annak a kornak a gon­dolkozását fejezi ki. A mai, dús aranyozású barokk oltár későbbi eredetű. Kompozita oszlopfői tartalmazzák az ión csigát és az akantuszleveleket. A gecsemánei jelenetet ábrá­zoló oltárképe, bár nincs szig­nálva, kétségtelenül Orlai Pet­ries Somának, Petőfi barátjá­nak műve 1871-ből. Az oltári feszület „tűzből kikapott üszők”, még a korábbi templo­mokból, 1711-ből való ezüst ötvösmunka. Vörösmárvány keresztelő­medencéjén, mely a reformá­ció háromszázados évforduló­jára készült, a német felirat a gyülekezet kétnyelvű jellegé­nek emléke. Borítóharangján Jézus megkeresztelésének szob­rocskája. Orgonája valamikor a Leh- ner-család adománya volt, 1926-ban azonban teljesen át­épült, csak külső aranyozott fakerete maradt meg. A 3 ma- nuálos, 34 változatú Angszter- orgona az ország egyik leg­jobb romantikus orgonája. Padján ült valamikor Zathu- reczky Sámuel, Berecz Imre és Kirchner Elek, legutóbb pedig Fodor Kálmán, ki a gyülekezet nagyhagyományú énekkari kultúráját még magasabbra fejlesztette. Oltárterítőiről, úrvacsorái edényeiről az Evangélikus Templomok c. kötet bő sze­melvényeket közöl. Amit az öregtemplomba a sietség miatt a gyülekezet nem tudott beleépíteni, amit csak megálmodott, azt mind a sok- tornyú új templomba építette bele. Sándy Gyulának talán ez legszebb alkotása. Külső és belső kiképzéséről, művészi felszerelési tárgyairól, szimbo­likus ábráiról, melyek mind az újraeszmélt templomépítés klasszikus példái, érdemes lenne külön cikkben megemlé­kezni. . Várja új ruháját Az öles falak rendületlenül állták az évtizedeket, ágyú- tüzet és bombázásokat — de köntöse megkopott. Pedig nagy nap előtt áll: 1960-ban ünnepli 175 éves jubileumát. A tataro­zásra készülődés közben derült ki, hogy valamennyi ablaká­nak faragott kőkerete van, melyet sok réteg mész takar. Most amikor országszerte és városunkban is oly sok szép példáját látjuk a művészi res­taurálásnak, mikor az épüle­tek sorra levetik üzleti por­táljaikat és előbújnak a gyö­nyörűbbnél gyönyörűbb közép­kori házak, szépnek szeret­nénk mi is látni a fakó öreg- templomot. Kinyitjuk szívün­ket és meghozzuk áldozatun­kat, hogy külsejének harmo­nikus szépsége méltón kép­viselje belső értékét. Böjtös Sándor •■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ A bűn önmagában is bor­zalmas dolog. Valaki mesélte, hogy amikor szabadságon volt, gyönyörű vidéken robo­gott vele a vonat, ö ott állt az ablaknál és mohón és bol­dogan szívta magába a szép­séget, amit a varázsos vidék rálehelt. Egyszercsak egy por­szem szállt a szemébe. Ettől kezdve vége volt minden örömének. Hiába dörzsölte a szemét, annál rosszabb lett, nem látott semmit és elrom­lott az útja. A bűnnek egyet­len porszeme elég, hogy az ember előtt elromoljék az élet útja és összekuszálódjék előtte a világ. A bűn akkor lesz Jcomoly- lyá, amikor kígyóként kúszik oda két ember élete közé. Pillanatok alatt pokollá tudja tenni a mennyországot. Két ember, aki eddig szerette egy­mást, boldogan mosolygott egymásra, a harag pillanatá­ban úgy áll egyszerre egy­mással szemben, mint két idegen szobor egy néma mú­zeumban. Egy csepp harag, egy kicsi bűn elég ahhoz, hogy méreg legyen az élet po­harában. A bűn akkor lesz tragikus­sá, végzetessé az ember szó­RHODOS (Folytatás az 1. oldalról) ségnek, hogy a megegyezésre törekedjenek a fegyverkezés területén. A mindkét fél ál­tal jelenleg birtokolt rendkí­vüli pusztító erő egy bizony­talan egyensúlyt hozott létre, így kézenfekvő az eszmecsere és az új tárgyalás alkalmai. Szörnyű nehézségeket kell legyőzni és nem szabad, hogy a keresztyéneknek ábrándjaik legyenek. Ilyen körülmények között mindig kívánatosak a komoly véleménycserék és tárgyalások és mindenkinek ezek elősegítésére és nem megakadályozására kell töre­kedniük. Az egyházak tovább­ra is imádkozzanak és mun­kálkodjanak a békéért, az igazságért, a mérsékletért és tanúsítsanak nagy felelősséget a jelenlegi helyzet láttán.” Meg kell említenünk, hogy Dagadu ghanai néger püspök felszólalásában kifogásolta, hogy a franciák Afrika terü­letén atomrobbantást óhajta­nak végrehajtani. Kijelentette, hogy ezt minden áron meg kell akadályozni. De ha a franciák még sem állnának el az atomrobbantástól, akkor azt javasolja, hogy ne Afriká­ban robbantsanak, hanem odahaza és így figyeljenek fel az atomrobbantás borzalmas veszélyére. A magyar delegáció mind­egyik tagja aktívan vett részt a Központi Bizottság munká­jában. Részt vettek az albi­zottságok munkáiban, ahol hozzászólásaikkal igyekeztek jó eredményeket elérni. A két püspök a plenáris ülésein is felszólalt. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK a nemzetközi ügyekkel foglal­kozó plenáris ülésen szólalt fel és hangsúlyozta az egy­házak nemzetközi felelősségét és jó szolgálatának szüksé­gességét. Felszólalásában a következőket mondotta: „Elöljáróban szeretném megmondani, hogy az Egyhá­zak Világtanácsa munkáját magyarországi protestáns egy­házaink segíteni akarják. Fel­szólalásom is ebből a segíte­ni akarásból fakad. Felszólalásomra indítást ad az is, hogy Bartba püspökkel együtt nemrégen Kínában voltunk, ahol egy teljes hó­napot töltöttünk kínai protes­táns testvéreink között. Örömmel állapítjuk meg, hogy látásunk szerint az egy­házak felelősség tudata a nemzetközi helyzet megjaví­tása érdekében az egész vi­lágon fokozódóban van. Az Egyházak Világtanácsa és a CCIA állásfoglalásai sokolda­lúan közelítették meg a leg­lényegesebb nemzetközi prob­lémákat. Ezt mutatják az előttünk fekvő jelentések is. Az egyházaknak ma egyik legfontosabb feladata az, hogy tudjanak hidak lenni a külön­böző társadalmi, gazdasági és politikai rendekben élő orszá­gok között. Éppen ennek a célnak érde­kében az egyházaknak s az Egyházak Világtanácsának nagyon kell vigyáznia arra, hogy a legkisebb mértékben se legyenek a hidegháború eszközeivé. Kínával kapcsolatban is több nyugati egyházi lap a valóságnak meg nem felelő híreket közöl. Többek között azt Írták, hogy a kínai keresz­tyének nsm gyakorolhatják szabadon vallásukat és hogy a kormány nyomására kény­telenek voltak a felekezete­ket összeolvaszíani. Az ilyen hírközlések a hidegháborút mozdítják elő. Az igazság az, hogy a kínai keresztyének szabadon gyakorolhatják hitü­ket és igen eleven élet van a gyülekezetekben. A felekeze­teket sem szüntették meg, ha­nem azok közös szolgálatban élnek a felekezeti különböző­ségek fenntartásával. A kínai keresztyének felé több szere- tetet, tapintatot és megértést kell tanúsítanunk. Tibettel kapcsolatban is tesz megjegyzést az előttünk fekvő jelentés. Itt nagyon kell vigyázni arra, hogy miközben a „humanitás és igazságos­ság” nevében — a jelentés szerint — az Egyházak Világ­tanácsa anyagi segítséget nyújt a Tibetből eltávozottak­nak, aközben ne legyen az Egyházak Világtanácsa annak az ókori társadalmi, politikai és gazdasági rendnek a védő­je, amelyet éppen a „felkelők” szerettek volna Tibetben tar­tósítani. örülünk annak, hogy Vls- ser’t Hooft főtitkárt a moszkvai pátriárka meghívta a Szovjet­unióba és hogy a meghívást a főtitkár elfogadta. Ez is az enyhülés jele. Az Egyházak Világtanácsa nemzetközi jó szolgálatára Isten áldását kérem.” DB. BARTHA TIBOR PÜSPÖK a misszió és evangéiizáció kérdéseivel foglalkozó előké­szítő bizottság ülésén hang­súlyozta a teológiai tanulmá­nyi munka jelentőségét. Rá­mutatott arra, hogy a ma élő egyházi nemzedék előtt a misz- szió és evangéiizáció bibliai je­lentéstartalma elhomályosult. Ezért nem elégedhetünk meg az örökölt és hagyományos misszióelméleteinkkel és evan- gélizációs gyakorlatunkkal. Üjből és újból Isten igéjéből kell megértenünk: mit jelent az egyház Krisztustól vett küldetése. Mit jelent az Is­ten megbocsátó kegyelméről szóló örvendetes üzenet tu­domásulvétele és tudtuladása. Ha az egyház missziói és evangélizációs feladatát nem Isten igéjéből érti meg, ál­dozatul eshet annak a kísér­tésnek, hogy evangélium he­lyett valami emberi üzenetet, világnézetet, vagy akár társa­dalmi rendet képvisel. Ezzel kapcsolatban kérte, hogy a Központi Bizottság elé terjesztendő missziói és evangélizációs munkaterv té­telei teológiailag jól átgon­dolt és biblikus tételek le­gyenek. Kifogásolta, hogy a misszió „a keresztyénség ex- panziója”-ként szerepeljen a fogalmazványban. Nem a ke­resztyénség expanziójára, ha­nem az evangélium hirdeté­sére kaptunk megbízatást. Niemöller Visser’t Hooft, Newbigin és mások hozzá­szólása után a kifogásolt szö­vegrészt úgy az előkészítő bi­zottság, mint a Központi Bi­zottság módosította. Augusztus 26-án a plenáris ülésen Bartha püspök a val­lásszabadság kérdésével fog­lalkozott. E kérdéssel kapcso­latban is a teológiai kutatás jelentőségét hangsúlyozta. „E kérdés vizsgálatában — mon­dotta — nem valami általános ideológiai vagy politikán vagy természetjogon alapuló vallásszabadságfogalomból in­dulunk ki. Minket Krisztus egyházának szabadsága érde­kek Más szavakkal kifejezve; a probléma abban áll: van-e szabadsága Krisztus egyházá­nak arra, hogy betöltse a hi­vatását? Rendkívül jelentős, hogy Isten igéje alapján tisz­tázzuk: mi az a hivatás és szolgálat, amely hivatás és szolgálat számára Krisztus egyháza a világtól szabadsá­got igények Tragikus lenne, ha a szolgálatra való szabad­ság helyett Krisztus egyháza olyan célokért, jogokért küz- dene, amelyeket Krisztus nem igazol.” A vallásszabadság kérdésével kapcsolatos tanul­mányi anyaggal foglalkozva kifogásolta,, hogy mint az EVT tanulmányi bizottságai­ban általában, úgy e tanul­mányi bizottságban sincsenek a keleti egyházak teológusai képviselve. Bartha püspök felszólalá­sával Dibelius püspök foglal­kozott részletesen. Bár a fel­szólalásában a hangsúlyt ar­ra helyezte, hogy a bibliai teológiai vallásszabadság fo­galmának alkalmazása »— vé­leménye szerint —■» milyen nehézségekbe ütközik, a ma­gyar delegátus elvi fejtegeté­sének helytálló voltát mara­déktalanul elismerte. Az új világgyűlés 'A Központi Bizottság úgy határozott, hogy az Egyházak Világtanácsa III. világgyűlé­sét 1961. novemberében tart­ja Indiában Űj-Delhiben. Káldy Zoltán Sajtóosztályunk IRATTÉR JESZTÉS ÉBEN KAPHATÓ Biblia 60,- Rt Újszövetség (kötve) 20,— „ Újszövetség (fűzve) 12,-* „ Énekeskönyv (kötve) 40,— „ Énekeskönyv (műbőr) 50,— „ Énekeskönyv (új rész) 13,— „ Imakönyv (Raffay) 25,— „ Imakönyv (Jávor) 20,— „ Imakönyv (Groó) 12,— » Hitvallási iratok I. 45,— „ Hitvallási iratok IL 45,— „ Káldy: Bev. az Űj- szövetségbe 30,— » Karner: A testté lett Ige 45,— „ Pálfy: Krisztus tanúja 5,— „ Groó: Az élet kenyere 5,— „ Ferenczy: Üj szív 10,— „ HITTANKÖNYVEK Bottá: Bibi. történet IV. o. 7,— „ Pröhle: Az evangélium igazsága 12,— „ Groó: A Szentírás 9,— „ PORSZEM A SZEMEDBEN Máté 6,12/a — mára, ha egyszer Isten sze­mében látom meg magamat a bűneim foltjaival, a tönk­retett életemmel. Régi francia mese beszél róla, hogy egy rút kis törpe egyszer beke­rül a király tükörtermébe. Először olyan furcsának lát­szik, hogy egy ismeretlen arc néz vissza reá a tükörből. Az­után elfordul és látja, hogy a másik tükörből is ugyanez az emberi szörny áll vele szem­ben. A harmadiknál siratni és sajnálni kezdi a szegényt. A negyedikben ráismer önmagá­ra és ebben a felismerésben megszakad a szíve. A Miatyánknak ezt a kéré­sét: „bocsásd meg a mi vét­keinket!’’ majd akkor fogod tudni igazán elimádkozni, ha egyszer idáig megkeseredik a szíved. Isten azonban nem engedi, hogy előtte megszakadjon a szívünk. Isten kegyelmes Is­ten. Szeret és meabocsát- Nem azért, mert kéred, ha­nem azért, mert Jézus Krisz­tus a te bűneidért is meg­halt a keresztfán. Az ö meg­váltó vére a te bűneidet is elmosta Isten szemei elől. És most újra a gyermeke vagy. Újra szeret és újra a szívére ölel, mint igaz és tiszta gyer­mekét. Isten bocsánata teljes és tökéletes. Az Írás úgy beszél Istenről, hogy Ö „háta mögé veti” az ember bűneit. Igen, Isten úgy bocsát meg, hogy mindent elfelejt, mert min­dent a háta mögé vetett. Istenhez nemcsak lehet, de kell is bocsánatért imádkozni. Mindennap kell. Mert az éle­tünk mindennap Isten szemé­be fújja a bűneink porát. Luther a 95. tételt így fejezi be: „A keresztyén ember élete naponkénti megtérés.” Megtérés Istenhez a bocsánat mindennapi imádságával. Isten bocsánata mindig bé­kességet jelent. Nagy örö­möt, felszabadulást, új életet. Ez a keresztyén ember, az új­jászületett és bocsánatot nyert ember állandó és szent öröme. Isten azonban úgy adja a bocsánatot, hogy ezt mi is to­vább adjuk. Hogy mi is így cselekedjünk. A Bibliában szereplő gazda 100 millió fo­rintot engedett el a szolgájá­nak, de az 100 forintért is börtönbe vetette a másika: A kegyelmet így vesztheti f az, aki kegyetlen. Aki égi szer a bűnben elbukott. Is. bocsánatával még újra 1c emelkedhetik, de haragvó l. cal és gyűlölködő szívvel lehet kárhozni! Isten sokszor elibéd ki embereket, hogy kipróbái rajtad a Miatyánkot. Kü valakit, akit nehéz szeret., elhordozni, mert sokat kel. neki megbocsátani. Lehe. hogy ez az ember az irigye. haragosod, vagy az ellense ged. De mindenképpen a test­véred. Es Isten, néz, hogy ho­gyan vizsgázol ilyenkor a Mi­atyánkból. Mert Isten nem úgy hallgatja a Miatyánkot, ahogyan mondod, hanem úgy, ahogyan éled. Milyen könnyű adni annak, akinek sok van. Milyen köny- nyű neked megbocsátani, ami­kor az egész életedet annak köszönheted, hogy néked az Isten mindennap megbocsát. Friedrich Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom