Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-09-13 / 37. szám

1939. szeptember 1. najnau ora aa percitor a uanzig melletti wester- platte nevű lengyel hadikikötő parancsnoka rádióüze­netet küld a varsói hadügyminisztériumba, hogy a Schleswig-Holstein német sorhajó tüzet nyitott a ki­kötőre. 4 óra 45 perckor a német Wehrmacht Hitler pa­rancsára Lengyelország egész határszakaszán támadás­ba kezd. Kitört a második világháború! A második vi­lágháború kitörésének huszadik évfordulóján vagyunk, az emlékezetes őszi éjszaka és az azt követő hat esz­tendő borzalmai remegnek át szívünkön. A második világháború előjátékát szinte ölhetett kézzel nézte végig Európa. Voltak ugyan kísérletezések a háború meg­akadályozására, vagy elodá­zására, de azok vagy nem voltak őszinték, vagy hatal­mi érdek, nemzeti gőg háló­jába hulltak, vagy egyáltalá­ban nem voltak komolyak és így eredménytelen kísérletek­nek bizonyultak. (Népszövet­ség, 1919., a nemzetek közötti vitás ügyek elintézésére, — Locarnói egyezmény, 1925., német—francia, német—belga határ sértetlenségéről, Kel- log-Briand féle paktum, 1928., a háborút bűncselekménynek minősíti, de csak 15 ország írta alá.) Hogy a tűzfészek hol van Európában, senki előtt nem volt vitás. Mindenki előtt világos volt, hogy Hitler uralomra jutásával a revans és az imperia­lista politika jutott dia­dalra. A fegyverkezés, a fenyege­tés alig-alig mozgatta meg az illetékesek lelkiismeretét. A feneketlen gyomrú Führer így szinte minden ellenállás nélkül nyelte le Ausztriát, (Anschluss, 1938.) Szudéta-föl- det (1939.) és készülhetett a totális háborúra. A német nemzeti szocializmus egész munkája szemfényvesztés volt, a dolgok igazi lényege: háborúra való készülés. A nyugat ámulva nézte a nagy ipari teljesítményeket, a „szociális intézményeket”, in­tézkedéseket, és nem merte feltenni a kérdést: mi a vég­ső cél? Építettek szanatóriu­mokat, melyek hadikórházak lettek (és tudták, miért kell sokat építeni belőlük!), hatal­mas Auto-Bahn-okat létesí­tettek, amelyek a hadiforgal­mat, és szakaszonként repülő­tér céljait voltak hivatva szolgálni, kiránduló- és sze­mélyhajókat építettek, és csak ágyúkat kellett rájuk szerel­ni, hogy hadihajók legyenek, vasutat és vasúti kocsiparkot fejlesztettek, de a hadsereg szállítására alkalmasat, kór­házvonatot stb., a Volkswa­gen gyár szerepéről nem is szólva. Az egész ipar, az egész termelés egy óriási erő­feszítés volt a háborúért. A katonai nevelésről, ki­képzésről külön kellene beszélni. Mindezt páholy­ból végignézni vétkes könnyelműség volt. 1939. szeptember 1-én aztán bekövetkezett a katasztrófa A pusztulás ördöge rá­szabadult Európára, majd az egész világra, és akik tétlenül nézték a lengyel megsemmisülést, Varsó szőnyegbombázását, né­hány hónap múlva maguk is áldozatai lettek Európa hóhérának. Anglia és Franciaország, noha formálisan hadat üzent Németországnak, lábhoz tett fegyverrel szemlélte a védte­len, magára hagyott Lengyel- ország leigázását. Hogy mi­lyen fordulatot vett volna a világtörténelem, ha azonnal beavatkoznak, arra a legbe­szédesebb bizonyítékot Jodi, a Wehrmacht akkori főnöke szolgáltatta a nürnbergi per alkalmából: „Noha abban a helyzetben voltunk, hogy Lengyelországot egyedül is szétverjük, semmiképpen sem voltunk abban a helyzetben, hogy a szövetséges hatalmak koncentrált támadását kiáll- juk. Hogy nem omlottunk össze már 1939-ben az csak azért volt, mert a nyugati szárnyunkon állomásozó 110 francia és angol hadosztály az egész lengyelországi had­járat során tétlenül, lábhoz tett fegyverrel állt szemben a ml 23 hadosztályunkkal.” Így festett a „Blitzkrieg” és ha nem így lett volna, mennyi szenvedéstől lehetett volna a világot megmenteni. Es mi következett azután ? A hat esztendő olyan mér­hetetlen szenvedést zúdított a világra, hogy azt felmérni, kimondani sem lehet. Kelet­től nyugatig, északtól délig majd minden földrészen lán­gokban állt a világ. Alig akadt ház Euró­pában, ahonnan nem hiányzott valaki, alig akadt katona, aki ne sé­rült volna, alig akadt falu vagy város, amelyet nem bombáztak, vagy nem volt hadszíntér. A féktelen gyűlölet mil­liókat tett hajléktalanok­ká, hurcolt koncentrációs táborokba, és pusztí­tott el. Megbomlott az Istenbe ve­tett hit, a józan ész, meg­dőlt az erkölcs és minden, de minden a feje-tetejére állt. A hat esztendő űzött állatot csinált az emberből és fenevadat, akiből kiveszett az emberség. Dante poklá­ban nem volt talán ilyen kétségbeejtő a helyzet, mint szerencsétlen földrészünkön. Az Istentől elfordult gonosz­ság orgiáját ülte. És miért? Ezt a kérdést számtalan­szor felvethetjük, de nem kapunk rá megnyugtató vá­laszt. Miért kellett annyi millió embernek meghalnia? Miért kellett annyi kultúrá­nak, annyi szépnek és jó­nak elpusztulnia? Miért hagyta Isten ennyire elsza­badulni a gonosz erőket? A sok miérthez tegyünk még egyet! Magyarország 1942. április 11-től, tehát csak három évvel a háború kitörése után vett részt iga­zán a háborúban. Hónapok alatt elveszett az ún. 2. ma­gyar hadsereg (Jány-féle, kb. 150 000 ember!), 1944 áp­rilisától őszéig bombázták városainkat amerikai kötelé­kek. 1944 őszétől 1945 áp­rilis 4-ig hadszíntér volt Magyarország, Budapest. Miért?l Igen, miért? Hogy évekig sirattuk az elveszet­teket és reménykedtünk ab­ban, hátha valahonnan ha­zajönnek, hogy özvegyek­nek, árváknak, rokkantak­nak kerültük a tekintetét és nem mertünk a szemükbe nézni, hogy évekig takarítot­tuk el csak a romokat, és újjáépíteni még ma sem tud­tunk mindent, hogy évekig nélkülöztünk, és gyerme­keink betegek voltak a hiá­nyos táplálkozástól, vagy el­pusztultak a nélkülözéstől... miért? A néhány nap híján lévő hat esztendős háború aztán egy óriási crescendoval feje­ződött be: Hirosima, N aga­szaki ... hogy utána ne tud­jon örülni senki a békének, hanem néma csönd és gyász legyen mindenütt, ahol még érezni tud a szív, és hogy új félelem csírája keljen ki: a következő háború ezzel fog kezdődni. Miért? Egyet tudunk: háború még megoldást nem nyúj­tott! Azt is tudjuk, hogy a béke már sok mindent megoldott. Emlékezetünkben még ott a második világháború min­den borzalma, a sebek nem gyógyultak könnyen. Nem akarjuk fel tépni őket, de nem akarunk a világ új se­beiben sem iszonyodni. Van a népeknek más útja is! Is­ten bennünket erre az útra szólított. És ha van még igaz ügy, amelyért őszintén kiáll­hatunk, akkor ez az: ki­állni a békéért. Isten nem gyönyörködik a halálban, a pusztulásban. Nekünk Isten azért adta az evangéliumot, hogy hirdes­sük a megváltást, a bűnbo­csánatot, az életet. Az éle­tet hirdetjük, soha többé há­borút. soha többé szenvedést, pusztulást, halált! kapcsolatban bizonyára sok olvasónknak eszébe jut még a harmincas években nálunk is nagy port felvert, ún. ox­fordi csoportmozgalom. A fe- lekezetközi jellegű mozgalom a megtérés követelésével lé­pett fel, jelszava volt a „fel­tétlen igazmondás, feltétlen tisztaság, feltétlen becsületes­ség”, munkamódszeréhez tar­tozott a nyilvános bűnvallás. Vallásos kenetű teaesteken, melyek főként a „magasabb” társadalmi körökben váltak hamar közkedveltté, jöttek össze csoportonként — innen a mozgalom neve — a hivők s kerestek „épülést”. — Egy ideig tartó jóindulatú várako­zás után vezető egyházi em­berek, teológusok élesen bí­rálták a mozgalmat, amely nálunk nem is tudott jelentő­ségre találni. Számos nyugati országban annál inkább. — A második világháború alatt, s még inkább előtte F. Buch- man leplezetlenül kimutatta rokonszenvét a nemzetiszocia­lizmus iránt. Himmlert nagy embernek tartotta és kapcso­latot tartott vele. 1936-ban, a német olimpiai játékokról visszatérve kijelentette: „Há­lát adok az égnek azért, hogy Hitler Adolfot adta, aki meg­véd minket a kommunista Antikrisztustól.” A háború után mozgalmá­nak az „Erkölcsi felfegyver­zés” nevet adta. A katonai fegyverkezés és újabb hábo­rúra készülődés mellett Buch- man mozgalmával a lélektani hadviselést akarta erősíteni — természetesen a szocializ­mus ellen. Nem szükséges megjegyezni, hogy bőséges anyagi támogatásban volt ré­sze bizonyos körök részéről. A mozgalom európai székhe­lye a francia—svájci Caux, ahol előkelő hotel várja azo­kat, akik a lélektani hadvise­lés tudományában ki akarják képezni magukat. Ducnman nut 01 eves. aiua annak idején érdeklődéssel, kezdetben talán rokonszenv- vel, utóbb fokozódó idegenke­déssel figyelték az oxfordi- csoportmozgalmat, most ta­lán megdöbbenéssel értesül­nek arról, hova „fejlődött” ez a kezdeményezés. Az út azon­ban törvényszerű. Találóan mutatott reá korunk nagy egyházi tanítója, Barth Ká­roly már 1936-ban megjelent füzetében az alaphibára: Cso­port vagy egyház! Az oxford- izmus teológiai fékek és be­látás híjával a keresztyénség alapkérdéseiben tévedett vég­zetes módon és így vált elke­rülhetetlenül politikai eszköz­zé nálánál hatalmasabbak ke­zében. Mert nem az a kérdés, hogy vállal e az egyház, a ke­resztyénség politikai felelőssé­get, vagy nem, hanem az, hogy helyesen teszi e ezt? S helyesen csak helyes teológiai előfeltételekkel, alapvetéssel teheti ezt. Ahol baj van a politikai állásfoglalással is — és fordítva . __________________________G. — Várkonyi Endre buda­vári orgonistát szeptember 3-án temették el nagy részvét mellett a Farkasréti temető­ben. A szolgálatot Várady La­jos budavári és Ruttkay Ele­mér pesthidegkúti lelkészek végezték. A sírnál a Lutherá- nia énekkara énekelt és Koch István iskola-igazgató a volt tanítványok és munkatársak nevében mondott búcsúztatót. * — László Miklós nyugalma­zott lelkész, aki Vadosfán volt 10 éven át lelkipásztor, 30 éven át pedig a Dunántúli Egyházkerület püspöki titkára volt, augusztus 22-én Gyenes- diáson életének 80-ik eszten­dejében elhunyt. Keszthelyen temették el augusztus 24-én. A temetési szertartást Mes- terházy Ferenc lelkész vé­gezte. HÍREK, PÉTERRE Péterke két éves lehetett, amikor a villamoson találkoz­tam vele. Ott ült csendesen az egyik ülésen, szemben az édesanyjával. Én éppen liheg­ve léptem fel a kocsira. Pé­terke mamája megszánt és megszólalt: — Péterke, add át a helye­det a bácsinak! — Ó nem! — mondtam - és megsimogattam a gyermek fejét. Nem akartam zavarni az örömét. A mama azonban finom mozdulattal levette Péterkét az ülésről. Leültem. De egy pillanat múlva már az ölembe vettem. Péterke rámnézett, mosoly­gott és kérdezett. Nem hara­gudott, hogy elvettem a he­lyét. Helyet talált a szívemen. Megfért velem. Három megállót ment ve­lünk a villamos. Ez mindössze pár perc volt az életéből és mégis volt ideje megbarát­kozni velem. Volt ideje ked­vesnek, jónak, vidámnak lenni. Amikor elindultam a leszál­lás felé és visszatettem őt az ülésre, Péterke arca elkomo­lyodott. Szinte szomorú volt, amikor utánam szólt: e— Már. elmegy a bácsi?! * Persze, Péterke még tisztá­séivá gyermek volt! Csak a szeretet ábécéjét ismerte: a mosolyt és a könnyet. Az ön­zést még nem írfa bele a bűne a kicsi szótárába... ______________ (L.) — Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnapon az ol­tárterítő színe: zöld. A va­sárnap oltári igéje: 1. Pétéi 22—25; szószéki igéje: Máté 11,25-30. — Az Evangélikus Teoló­giai Akadémia szeptember 1-én megkezdte első félévi munkáját. — A Budapest-Fasori gyü­lekezetben szeptember 13-án vasárnap délután 5 órakor szeretetvendégség lesz, ame­lyen Koren Emil, a gyülekezet lelkésze tart előadást leg­utóbbi finnországi útjáról. — A kispesti egyházközség templomában szeptember 13- án, vasárnap iktatja be lel­készt állásába az egyházmegye esperese a gyülekezet egy­hangúan meghívott lelkészét, Bonnyai Sándort. — Evangélikus vallásos fél­óra lesz a Petőfi Rádióban szeptember 13-án reggel 8 órakor. Igét hirdet Detre László mendei esperes. — A gyömrői gyülezetben szeptember 13-án du. 3 óra­kor templomi ünnepély lesz, amelyen „Evangélium az Ószövetségben” címen elő­adást tart Muncz Frigyes bu­dapesti lelkész. — A Veszprémi Evangéli­kus Egyházmegye szeptember 14—15-én Gyenesdiáson tart­ja legközelebbi Lelkészt Mun­kaközösségi ülését. Az ülésen „Hogyan tudunk szolgálni társadalmunkban a 7. paran­csolat prédikálásával?” cí­men Boros Lajos „A keresz­tyén'ember felelőssége a tár­sadalmi, kulturális, tudomá­nyos és technikai haladásért” címen Németh Ferenc tart előadást. Igehirdetéssel szol­gál Szentgyörgyi Ferenc, Bá­rány László és Tóth Sándor. A sajtóosztály kéri a gyü­lekezeti lelkészeket és az iratterjesztéseket, hogy az át­vett Bibliák árát azonnal beküldeni szíveskedjenek. A munka eredményessége érdekében kéri a Sajtóosztály az iratterjesztési hátralékok mielőbbi szíves beküldését is. — A Borsod Hevesi Egy­házmegye a hernádbüki szór­ványgyülekezetben tartja szeptember 9. és 10-én Lel­! készt Munkaközösségi ülését. ' Az ülésen „A modern tech­nika által felvetett hitbeli i és lelkipásztori kérdések” cí- I men Pintér Károly és Pintér Károlyné. „Hogyan tudunk szolgálni társadalmunkban a i VII. parancsolat prédikálásá­val?” címen pedig Turmezei Sándor tart előadást. — HARANGOK újraöntését, ha­rangkoronák, harangállványok ké­szítését, átalakítását újrendszerű­re vállalja Ducsák István harang­öntő, Orszenímiklós, Dózsa Gy. út 26. — Házvezetéshez és varráshoz értő özvegy asszony elhelyezke­dést keres. Cím a kiadóhivatalban. JÖJJETEK ÉNHOZZÁM! „Abban az időben Jézus ezt mondta: Hálát adok neked« Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől és kinyilatkoztattad a tanulatla­noknak. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted. Min­dent nekem adott át az én Atyám és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagyok terhelve, és én nyugodalmat adok nektek. Vegyétek fel magatokra az én igámat és taftuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugodalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.” — Máté ev. 11, 25—30. Az őszi nap sugarai bearanyozzák a balatoni, mátrai és egyéb helyen levő üdülők megüresedett épületeit. Hány és hány ember, — munkások, értelmiségi vagy műszaki dolgozók ezrei és tízezrei — pihenték ki egy erősen munkás esztendő fáradalmait ezekben az épületekben. S most felfrissülve, nap- bamítottan, megnyugodott idegekkel és megpihent izmokkal újra ott állnak a munkapadoknál — termelni, építeni. — Iga­zán hálásak lehetünk, hogy a mi népünknek már ilyen nagy lehetőségei vannak a jól megérdemelt pihenésre. Kicsit időszerűtlennek hat hát a mai vasárnapon közöt­tünk megszólaló ige, melyben Jézus megfáradt és megterhelt embereket hív magához a nyugalom ígéretével. Jézus azonban most nem a testileg megfáradt és megterhelt embereket szó­lítja meg — bár van hatalma ezeken is segíteni. — Jézus azo­kat szólítja meg itt elsősorban, akik lélekben erőtleneknek és csatátvesztettnek érzik magukat. Akik harcot vívnak a bűneik ellen és ebben a harcban kevésnek érzik erejüket, — akik ké­szek ugyan, hogy megszentelt életet éljenek, de tapasztalják a bűn megkötő erejét. Mert a bűn a legerősebb és legpihentebb emberre is úgy tud ránehezedni, mint ökörre a lerázhatatlan iga. A bűnnel vívott harcban megfáradt és a bűn súlyát teher­nek érző embernek Jézus nyugalmat kész adni. Teszi ezt a bűnbocsánat által. — Mindent néki adott át az Atya. Az ítélet jogát Is, de a kegyelmét is. S ö inkább akar kegyelmezni, mint ítélni. Azzal akarja és tudja megnyugtatni nyugtalan lelkiismeretünket, hogy elejti a jogos vádat és bo­csánatot ad minden elkövetett bűnünkre vagy mulasztásunkra. — Nincs felszabadultabb érzés, mint az, amit a bocsánat kelt szívünkben. Mintha mázsás súly alól, vagy gyötrő korból sza­badulnánk pillanatok alatt. A lélek nyugalmát adja vissza Jézus a Szentlélek ereje által. Felkínálja számunkra, hogy Isten akaratának megvaló­sításáért — ami nem könnyű feladat —, Vele vívjuk a megszen- telődés harcát. Képletesen utal erre, amikor arra biztat, hogy igájába hajtsuk fejünket. A kereszten, feltámadásakor és most az Atya jobbján közbenjáró szolgálatában, ö vállalta fel és hordozza a küzdelem nagyobb terhét. S a Vele egy igában levőkkel, a hozzátartozókkal megosztja Lelkének erejét. Ezért lesz könnyebbé Vele Isten akaratának betöltése. Lelkünket biztonsággal és reménységgel tölti el ez a közösség, mert a cél elérhetővé válik. Bűn harcában megfáradt, bűn súlyának terhét hordozó emberek - bűnboesánat és Szentlélek ajándékával Jézusnál nyugalmat nyerhetünk. Mezősi György innmiiiniiiuaiiiiiiuiiinmiiiiHiiniiiiiinmnnimiiiiiiimniinmimniinmnimiinniniiiiiiiiiHiiiiiiiiiiimiiiiinTmiiiiiiiiiHu» ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN, SZEPTEMBER HO 13-AN Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6 Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10 Mezősi György, de. 11 Mezősi György, du. 5 szeretet­vendégség: Korén Emil, du. 7 Me­zősi György. Dózsa Gy. út 7. fél 10 Sülé Károly. Üllői út 24. de. fél 10, de 11. Rákóczi út 57 b. de. 10 (szlovák), de. háromnegyed 12. Karácsony Sándor u. 31. de. 10. Thaly Kálmán u. 28. de. 11 Dulcz Pál, du. 6 Dulcz Pál. Kőbánya de. 10, du. 5. Utász u. 7. de. 9 (úrv.). Vajda P. u. 33. fé 112 (úrv.). Zugló de. 11 Karner Ágoston, du. 4 sze­retetvendégség: Scholz László. Gyarmat u. 14. de. fél 10 (úrv.) Karner Ágoston. Rákosfalva fél 12 Scholz László. Fóti út 22. de. 11 Baranyai Kálmán (szuppl.). Váci u. 129. de. 8 Baranyai Kálmán. Új­pest de. 10. Pesterzsébet de. 10 Reuss András (szuppl.). Rákospalota, MAV-telep de. fél 9 Kökény Elek. Rákospalota de. 10 Kökény Elek. Rákospalota-Kistemplom du. 3 Bolla Árpád. Pestújhely de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Bécsi­kapu tér de. 9 Madocsai Miklós, de. 11 Schreiner Vilmos, du. 7 Schreiner Vilmos. Toroczkó tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 Vámos Jó­zsef, du. 5 Fülöp Dezső. XII., Tar- csay Vilmos u. 11. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Várady Lajos, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Diana út 17. de. fél 9 Csonka Albert. Pesthideg- kút de. fél 11 Csonka Albert. Ke­lenföld de. 8 Rezessy Zoltán dr.. de. 11 Rezessy Zoltán dr., du. 6 Kendeh György. Németvölgyi út 138. de. 9 Kendeh György. Kelen- völgy de. 9 Schreiner Vilmos. Bu­dafok de. 11 Visontai Róbert. Nagy­tétény de. 8 Visontai Róbert. Csil­laghegy de. fél 10. Csépel de. 1L du. 7. NAPROL-NAPRA HÉTFŐ: — ÉZSAlAS 48, 18. — Isten szava élet és üdvös­ség. Az Ö útján való járás, igéjének megtartása békességet ad: Figyeljünk az ö szavára. KEDD: - PÉLDABESZÉDEK 3, 26. - Az emberi élet Is­ten és a bűn között vezet. Ha Hozzá térünk, ö megőriz a bűn­től, megszabadít a gonosztól, hitet, bizodalmát ad: Figyeljünk az Ö szavára. SZERDA: — JEREMIAS 32, 41. — Isten szíve állandóan kitárva áll a számunkra. Kész arra, hogy a Hozzá térőt, a se­gítséget keresőt megsegítse: Figyeljünk az ö szavára. CSÜTÖRTÖK: — EZÉKIEL 36, 26. — Isten állandóan végzi újjáteremtő munkáját közöttünk. Bűnös szív helyett új szívet ad, amely szüntelenül érte dobog. Űj lelket ad, Szentlelkével megajándékoz: Figyeljünk az Ö szavára. PÉNTEK: — AGGEUS 2, 23. — Isten választottal,’ féltve őrzött tulajdonai vagyunk. Ne szégyenére, hanem ékességére legyünk Atyánknak: Figyeljünk az ö szavára. SZOMBAT: — ZSOLT. 147, 1. — A hívő embert Isten sze- retete arra tanítja, hogy állandóan dicsérje és magasztalja öt: Figyeljünk az Ö szavára és áldjuk öt! H. L. AZ ÉLET KENYERE címen megjelent az evangélikus tanítás az ÜRVACSORÄRÖL összeállította: GROÓ GYULA Kapható a Sajtóosztályon 'Budapest, Vili., Üllői út 24. I. em.) Ara 5 FORINT EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő- D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: »Budapest vm.. Üllői út 24. Telefon 142—074 Előfizetési ara egy évre 60,— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla 20412.—vin. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 590 889/2 — Zrínyi Nyomda. Frank Buchman...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom