Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-09-13 / 37. szám
KP. BfiRM. BP, 72. HODOS Hírt adtunk már arról, hogy az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága Rho- dosban tartotta ez évi ülését, aug. 19-től 28-ig. A magyar- országi protestáns egyházakat Bartha Tibor református püspök, Káldy Zoltán evangélikus püspök és Muraközy Gyula református lelkipásztor, az ökumenikus Tanács főtitkára képviselte. A gyűlés helye Rhodos az Égei-tenger egyik legnevezetesebb szigete. Athéntől másfélnapos hajóúton közelíthető meg. Fővárosa Rhodos. A sziget többször játszott tislavából, A. Wantula püspök Varsóból. Nagy számmal voltak jelen a görögországi ortodox egyház képviselői, püspökei és teológiai profesz- szorai. A római katolikus egyház néhány megfigyelője is jelen volt. A gyűlés jelentősebb eseményei A gyűlés általánosságban jó munkát végzett. A kitűzött témákról hozott dolgozatok elmélyedő, körültekintő munkáról tanúskodtak. Alapos munkát végzett dr. Schlink heidelbergi professzor és A Filippos hajón útban Rhodos felé. (Wantula, Káldy és Bartha püspökök és Hromádka professzor) szerepet a történelemben. Ma Görögországhoz tartozik. Az egyháztörténelemben is említést érdemel Rhodos neve. Pál apostol harmadik missziói útja alkalmával — amikor Macedóniából Kos szigetén keresztül Jeruzsálembe utazott — Rhodos szigetén is kikötött (Csel. 21,2). Az is valószínű, hogy Pál másodízben is volt a szigeten éspedig akkor, amikor mint foglyot szállították Rómába. — A sziget 1309-től 1522-ig a Johannita lovagrendé volt, amely igen nagy építkezést folytatott. Általuk épített, szép, épen maradt középkori lovagvárban folyt, le a Központi Bizottság mostani ülése. Magát a szigetet pálma,- olaj-, füge-, citromfák díszítik, amelyek igen széppé és hangulatossá teszik a szigetet és a várost. A Központi Bizottság ülését nyilvánvalóan azért rendezték Rhodosban, hogy ez alkalommal a görög keleti egyház területén lehessenek együtt a világ minden részéből összesereglő protestáns és ortodox keresztyének. A gyűlés színhelyének megválasztása tehát az ortodox egyházak felé való testvéri lépés volt. A résztvevők Néhány bizottsági tag kivételével jelen volt a 90 tagú Központi Bizottság. 14 bizottsági tagot helyettes képviselt. A Központi Bizottság tagjain kívül számos meghívott vendég, érdeklődő és megfigyelő volt jelen. A létszám állandóan 200—250 körül mozgott. Nyilvánvaló volt a nagy érdeklődés a gyűlés után. Az elnöklést dr. F. C. Fry New York-i evangélikus püspök végezte, mellette dr. E. A. Payne alelnök és Visser't Hooft főtitkár munkálkodott. A gyűlésen jelen volt többek között dr. M. Niemöller elnök, H. Fuglsang-Damgard dán püspök, Dagadu püspök Ghánából (Afrika), továbbá J. L. Hromádka professzor Prágából, J. Chabada püspök BraKonstantinides professzor, akik a keleti és nyugati egyházi hagyományok jelentőségéről hoztak dolgozatot. Mindketten keresték azokat a kapcsolópontokat, amelyek a ke- resztyénség két nagy ága, a protestáns és ortodox egyházak között fennáll. Kitűntek a különbségek is, de világossá lett előttünk sok kapcsolópont is. A különbségeknél elsősorban az „egyházi hagyományok” különböző értékelése lett szembetűnővé. Az is világossá lett előttünk, hogy a keresztyénség e két nagy ágának egyre inkább közelednie kell egymáshoz és inkább az összekötő, nem pedig az elválasztó tényezőket kell hangsúlyozni. — Dr. D. T. Niles az evangelizáció teológiájáról tartott előadást annak a gyűjtő munkának eredményeképpen, mely már évek óta folyik e témakörben. Az előadás mélyrehatoló volt. Feltűnt nekünk, hogy Niles az evangelizációval kapcsolatban sok olyan megállapítást tett, amit magyarországi protestáns egyházaink már évek óta hangsúlyoznak, de amelyek nyugati teológusok előtt mindeddig nem voltak szimpatikusak. Örültünk annak — ha nem is tudtunk az előadás minden pontjával teljesen egyetérteni —, hogy nyugati emberek előtt is egyre világosabb lesz az, amit Isten nekünk az evangelizációval kapcsolatban már előbb megmutatott. — A vallásszabadsággal kapcsolatban mélyrehatóbb megbeszélésre nem került sor, mert idevonatkozó tapasztalatok összegyűjtésére még szükség van. — Ugyancsak további munkára van szükség a Biblia helye és használata tárgykörben. Általánosságban a már felsorolt és itt fel nem sorolt témákkal kapcsolatban minden esetben az volt a döntés, hogy a III. világgyűlésig még további szorgalmas és elmélyedő teológiai munkát kell végezniük a különböző tagegyházaknak és a témák feldolgozására kijelölt bizottságoknak. Az orosz ortodox | egyház megfigyelői Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságánál, ülésére először küldte el megfigyelőit az orosz ortodox egyház. Jelen volt az ülésen Vitaly M. Borovoy lelkész és Viktor S. Alexejev, a moszkvai patriarchátus tisztviselője. Az orosz ortodox egyház lépése igen jelentős és remélhető az Egyházak Világtanácsa és az orosz ortodox egyház kapcsolatainak kiépítése. Erre utal Nyikolaj metropolita levele, melyet a Központi Bizottsághoz intézett. INyikolaj metropolita levele Igen mély benyomást gyakorolt a Központi Bizottság tagjaira Nyikolaj metropolita levele. Mélyenjaró, szeretetet sugárzó mondanivalója mind a nyugati, mind a keleti delegátusok között nagy visszhangot keltett. A gyűiés résztvevői nagy tapssal juttatták kifejezésre egyetértésüket Nyikolaj metropolitával. A levelet olyan jelentősnek tartjuk, hogy azt szószerint, teljes terjedelmében közöljük: „Kedves Barátaim és Keresztyén Testvéreim! — Emlékezve az Egyházak Vilag- tanácsa képviselőivel ’ a múlt évben Utrechtben létrejött találkozásomra és megbeszéléseimre, nagy örömmel ragadom meg ezt az alkalmat, hogy az ökumenikus mozgalom vezető munkatársaihoz eljuttassam együttérzésem és jókívánságaim kifejezését. A Világtanács Központi Bizottságának tagjait mindenek előtt úgy köszöntőm, mint a keresztyén egység munkásait. Mi ortodox keresztyének nagy szimpátiával viseltetünk az ökumenikus mozgalom iránt, mert meg vagyunk arról győződve, hogy nyugati testvéreink komolyan törekszenek a káros hitszakadások legyőzésére, „igyekezvén megtartani a Délek egységét a békesség kötelékében” (Ef. 4,3.). A mi szimpátiánk az ökumenikus mozgalom iránt, mely kifejezésre jut az egyház imádságában, „hogy a mi Urunk Jézus Krisztusban mindnyájan egyek legyünk" — abban a tényben gyökerezik, hogy mi keresztyének a különféle szakadások ellenére sem szűntünk meg együttesen imádkozni a „Miatyánkot”, hogy mi mindnyájan ragaszkodunk Isten igéjéhez, ahogyan az a Bibliában és a szent evangéliumokban reánk maradt és hogy mindnyájan a mi Urunk Jézus Krisztusunk iránti szeretetben kapcsolatban vagyunk egymással. Ez a mi közös keresztyén örökségünk szolgálja a mi szeretett egységünket, amely elég erős ahhoz, hogy minden keresztyén az igaz hit világosságában járjon és ez által az egyházi életben közösségre találjon. Mi ortodox keresztyének csak helyeselhetjük azokat a lépéseket, amelyeket az Egyházak Világtanácsa tett és amelyek korunk számos szociális problémájának megoldására irányulnak. A szociális igazságtalanság elleni küzdelem, — mivel mi már megismertük Krisztus igazságát — a fáradozások, hogy az elmaradt népeket segítsük, a gyarmati politika és a faji megkülönböztetés elítélése —, mindez a keresztyén hit reménysége szerint rászolgál valamennyi keresztyén cselekvő támogatására. Közös erkölcsi kötelességünk az atomfegyver-kísérletek betiltásáért és azok teljes megsemmisítéséért harcolni. Ezért osztozkodunk mi ortodox keresztyének az Egyházak Világtanácsa fáradozásaiban és támogatjuk azokat ezen a téren. Mindazonáltal szükségesnek tartom kifejezésre juttatni reménységemet, hogy az Egyházak Világtanácsa szociális célkitűzései nem szorítják háttérbe az ökumenikus mozgalom fő feladatát, mely a különféle felekezetek által szétszaggatott egység hitben való visszaállítása. Nekünk keresztyéneknek korunk politikai ellentétei felett kell állnunk és a megosztott népeknek az egység, a békesség, a testvériesség és a szeretet példáját kell nyújtanunk, minden öncélúságról és az ellenségeskedés valamennyi formájáról lemondva. Ezekkel a gondolatokkal köszöntőm még egyszer az orosz ortodox egyház nevében az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának résztvevőit és kifejezésre juttatom megelégedésemet afelett, hogy képviselőink első alkalommal figyelhetik meg az ökumenikus szervezetek munkáját és így ■ a kölcsönös megértéshez hozzájárulnak. Isten áldása kísérje az ökumenikus tanács Központi Bizottságának munkáját. Áldást, sikert kívánok azoknak a kérdéseknek megoldásában, amelyekről most tárgyalnak és kérem önöket, legyenek meggyőződve, hogy mi azokon a területeken együtt fogunk dolgozni önökkel, melyek a keresztyének újraegyesítésének nagy feladatát, valamint a népek közötti békesség erősítését szolgálják.” Nyilatkozat az atomfegyverekről Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága foglalkozott a CCIA 14. végrehajtó bizottsága által elfogadott nyilatkozattal és azt teljes egészében a magáévá tette. Ez a nyilatkozat ez év augusztusában született Spittalban. Csak örülhetünk annak, hogy az Egyházak Világtanácsa komolyan foglalkozik az atomfegyverek eltiltásának kérdésével és olyan nyilatkozatot tett közzé, amely a békétsze- rető emberiség javát munkálja. Minden jel azt mutatja, hogy az Egyházak Világtanácsa egyre jobban felismeri felelősségét ezen a téren is és kész jó szolgálatot végezni a népek megbékélése és békességben élése érdekében... Az elfogadott . nyilatkozat így hangzik: „1, Atomfegyver-kísérletek. Arra ösztönözzük a nagyhatalmakat, hogy ne kezdjék, el újra egyoldalúlag a kísérleteket és így az államférfiaknak idejük lehessen egyezmények elérésére és hogy ez által a nemzetközi helyzet ne romolják. Minden kísérlet — légköri, a világűrben és a föld alatt — beszüntetéséről szóló szerződést sürgősen keresni kell, nem utolsó sorban azért, mert sajátos ellenőrzés kezdetét fogja jelenteni és valódi leszereléshez vezethet és segítséget nyújthat abban, hogy kiküszöbölődnek az egészséget fenyegető veszedelmek. Ennél fogva nemzetközi ellenőrzés alatt kell lenniük a békés célokat és az esetleges földalatti robbantásokat biztosabban megállapító kísérleteknek. Egyebekben pedig ameddig a nemzetközi ellenőrzés vita alatt áll, azok a hatalmak, amelyek eddig még nem végeztek kísérleteket, sehol se kezdjék el katonai célokból. 2. Külső légtér. — A külső légtér használata új technikai előnyöket nyújt ez emberiségnek, a nemzeteknek nyomban meg kell ragadniuk a békés együttműködés és megegyezés minden alkalmát, hogy hasznuk í legyen ezekből az előnyökből. Világűr-konfliktusok még nem törtek ki, de problémáik sürgetőek. A káosz elkerüléséhez szükséges, hogy nemzetközi szabályozás alá legyen vetve minden tevékenység a külső légtérben. Egyenlő alkalomnak kell lennie a békés, tudományos kezdeményezések számára. Túlságosan veszélyes a világűrbe kivetíteni a földi katonai vetélkedéseket. Ezért az Egyesült Nemzeteknek e szükségletek kielégítése érdekében tett pozitív erőfeszítéseit minden kormánynak támogatnia kell, különösen azoknak, amelyeknek a legnagyobb tapasztala-^ tűk van a külső légtér problémáiban. Minden kormány legyen kész módosításokra, hogy a nemzetközi akció méltányos és hatékony lehessen. 3. A kelet—nyugati tárgyalások és a lefegyverzés Az egyházaknak örömmel kell üdvözölniük a nemzetközi eseményekben beállott új fordulatot, amelyet a nagyhatalmak között a legmagasabb szinten folytatott tanácskozások kezdeményezésére szolgáló döntés hozott létre. A nagyhatalmak fokozódó mértékben vannak tudatában az atomháború közös veszélyének és annak a szükségestF oly tat ás a Z. oldalon.) Rhodos városa Krisztus igája Az ember élete folyamán különféle igákat vesz a nyakába. Az egyiket kényszerűségből, a másikat önként vállalja. A diák tanév kezdetén kénytelen-kelletlen veszi kezébe az újabb ismereteket nyújtó könyveket, a dolgozó ember már többé-ke- vésbé a hivatásáért égő lelkesedéssel végzi sokszor fáradságos munkáját, míg a házasság „igáját” általában szívesen és örömmel vállalják a közös életúton indulók. Krisztus igáját is fel lehet venni kényszerűségből, de lehet igazi lelki örömmel is hordani. Volt idő, mikor hazánkban is sokan kényszerből jártak templomba, hitoktatásra, kercszteltetlék meg gyermekeiket s kötöttek egyházi házasságot, mert hát mit szólnának az emberek, ha ezek elmaradnának. Ma mindez nem kényszerűség rajtunk, csupán lehetőségi Lehetőségük van a Krisztus igájának felvállalására mindazoknak, akik meg akarják találni lelkűk nyugodalmát. A mai vasárnap evangéliuma (Mt. 11,25—30) Krisztus igájának nem kényszerből, hanem önként, szíves-örömest való vállalására akar elvezetni. Krisztus igájában tanulunk, ismeretekre teszünk szert. Bár maga a tanulás sokszor nem kedves és kellemes dolog, a cél: a tudás, a bölcsesség megéri a fáradságot. Krisztus igájában az Ö követésében megismerjük az Atyát. Ha felvesszük Krisztus igáját, kétségkívül terhet is veszünk a nyakunkba. Nem szabadulunk meg a fáradságos, , verejtékes munka nyűgétől, sőt még ráadásul az Isten országában való szolgálat kötelezését is elnyerjük, de örömünk lehet abban a nagy vigasztalásban, hogy Krisztusnál nyugodalmat is találhatunk. Ö a megfáradtaknak és msgterheltek- nek nyugodalmat ad. A Krisztus igájában járó ember terhének többlete abból adódik, hogy szolgálatát Istentől veszi és a Neki yaló számadás felelősségét is hordozza. Atyafiúi szereteíre, a buzgó, tiszta szívből, képmutatás nélkül való szeretetre, amire a mai vasárnap levélbeli igéje (I. Pét. 1,22—25) is tanít, — úgy lehet eljutni, hogy engedelmeskedünk az Isten igazságot szerető és kívánó akaratának. Ez az új engedelmesség pedig a Lélek újjáteremtő, átalakító ereje által valósul meg bennünk. Fejet kell tehát hajtanunk Isten jótetszése és a Szentlélek hatalma alatt. Nagyobb a Krisztus követésében járó ember igája, mint másoké, de mégis örömest vállalja és hordozza azt a keresztyén ember, mert Krisztus igája gyönyörűséges és az Ö terhe könnyű, az Atya megismerésének és a lélek nyugodalmának ajándéka kárpótol minden terhes fáradságért. Vető Béla i
