Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-08-16 / 33. szám

KP.- BERM. KP. ’tZ. Tízéves alkotmányunk ünnepén Ünnepe van népünknek. Tízéves Népköztársaságunk Alkotmánya. Népünk minden hű fia most szívből ünnepel. Ünnepeljük, hogy tíz évvel ezelőtt hangzottak el elő­ször és iktattak törvénybe ezek az ünnepélyes és sors­döntő szavak: „Magyarország Népköztársaság.” „A Ma­gyar Népköztársaság állama védi a magyar dolgozó nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét, harcol az ember kizsákmányolásának minden formája ellen, szervezi a társadalom erőit a szocialista építésre.” Ezek a mondatok — az Alkotmány többi mondatával együtt — alapjaivá lettek a boldogabb jövő építésének. Ezek a mondatok a mögöttünk levő tíz esztendőben a szemünk láttára formálódtak életté. Alkotmányunk tízéves évfordulóján örömmel nézhetünk körül hazánk földjén és boldogan állapíthatjuk meg, hogy kormányunk és népünk sok-sok fáradozása és erőfeszítése nem volt hiábavaló, mert — az ellenforradalom okozta átmeneti visszaesés ellenére is — népünk nagy utat tett meg a fejlődésben, egy boldogabb élet kialakításában. Az ország valóban a dolgozó népé lett és ez a nép a munkásság vezetésével nagy eredményeket ért el az ipar­ban, a mezőgazdaságban és a kulturális élet minden terü­letén. Az iparban a termelés állandó növelése és a mező- gazdaság fokozatos szocializálása következtében jelentő­sen növekedett népünk jóléte. Megbecsültebb lett és a gépesítés nyomán könnyebb és eredményesebb lett az ipari és mezőgazdasági munka. Szélesebb körűvé és mé­lyebbé vált a műveltség és nagyobbá lett a családok asz­talára odakerülő kenyér. A munka mindenki jogává és kötelességévé vált. Népünk politikai, társadalmi és kultu­rális öntudata emelkedett. Alkotmányunk a béke és szabadság alkotmánya. A békére épült és a szabadság őrzője lett. Alkotmányunk által programként előírt „szocialista építést” csak béké­ben lehet végrehajtani, azért Alkotmányunk minden sora igényli a békét és sugározza a békének szellemét. Mindezeken túlmenőleg az Alkotmány alapján az el­múlt tíz esztendőben létrejött egy nagy nemzeti össze­fogás, kialakult a nemzeti egység. Alkotmányunk meg­szüntetett minden kiváltságot, eltörölte az állampolgárok mindenféle megkülönböztetését és egy olyan társadalmi rendnek a kiépítését mozdította elő, amelyben mindenki munkája és képessége szerint boldogulhat és szerezhet magának megbecsülést. Egymás mellé került a fizikai és szellemi dolgozó. Az ipari és mezőgazdasági dolgozók nagy összefogása biztosította a nemzeti jövedelem ará­nyosabb elosztását és a jólét növekedését. Népünk min­den fiát egyre jobban egymás mellé állította Alkotmá­nyunk nagy célkitűzése: a szocialista építés előmozdítása. Alkotmányunk nemcsak a nemzeti összefogást hozta létre, hanem biztosította helyünket a szocializmust építő népek családjában. Éppen Alkotmányunkban lefektetett alapelvek sorolták be népünket ebbe a nagy családba és tették lehetővé, hogy a család többi tagja valóban úgy nézhessen ránk, mint családtagra, akit ugyanaz a családi szellem hat át és ugyanazokért a szép célokért dolgozik. Alkotmányunk kizár minden sovinizmust, amely magyar népünket bármely nép fölé akarná emelni, ugyanakkor olyan irányba lendít, amelyben népünk sajátos értékei­nek megtartásával és továbbfejlesztésével gazdagíthatja a szocializmust építő népek nagy családját, sőt az egész emberiséget. Alkotmányunk nemcsak a szocializmust építő népek nagy családjában biztosította helyünket, hanem általában kaput nyitott a haladásnak. Félreállított az útból minden olyan választófalat, amely hosszú ideig meggátolta né­pünket a fejlődésben és a haladásban. Olyan „levegőt” szív most népünk, amelyben határtalan lehetőségei van­nak arra, hogy a haladó emberiség legjobbjainak szel­lemi és anyagi kincseit felhasználva széppé és boldoggá tegye életét. A maradiság — amely már annyi bajt és szégyent hozott népünkre — már csak itt-ott ütheti fel fejét hazánk földjén és napjai meg vannak számlálva. Mindezt mi, evangélikusok Isten iránti hálával mond­juk el. A mi evangélikus egyházunk — ha néha más irányban meg is kísértetett — lényegében mindig a hala­dás oldalán állt. Mi Istennek adunk hálát Alkotmá­nyunkért. Ez az Alkotmány biztosítja számunkra az evangélium szabad hirdetését, általában a vallás szabad gyakorlatát. Mi is csak örülhetünk minden társadalmi igazságtalanság kiküszöbölésének, a nemzeti egység meg­valósulásának, a jólét növekedésének, a nagyobb darab kenyérnek, a társadalmi választófalak ledöntésének, a munka megbecsülésének, a béke munkálásának, a szocia­lizmust építő népek nagy családjának, általában annak, hogy népünk a fejlődés és a haladás útján jár. Mindent el kell követnünk, hogy lelkészeink, gyüle­kezeteink és egyháztagjaink szolgálataikon, becsületes és lelkes munkájukon keresztül segítséget nyújtsanak né­pünknek minden szépért, jóért való fáradozásban. Kell, hogy bennünket, evangélikusokat áthasson a forró haza- szeretet és keresztyén lelkiismeretességgel dolgozzunk népünk előrehaladásáért és boldogulásáért. Az Alkotmány ünnepén az elvett áldásokért szólaljon meg ajkunkon a hálaadás, minden mulasztásunkért fa­kadjon szívünkben bűnbánat és hitünkből fakadóan, jó szívvel segítsük népünket az új magyar világ építésében, a béke megőrzésében és a nemzeti egység további erő­sítéséhen. Káldy Zoltán írja: Káldy Zoltán püspök Igehirdetés Kínai utunk során nagy él­ményt jelentett számunkra a kínai keresztyénekkel, köze­lebbről a kínai protestánsok­kal való találkozás. Életük és munkájuk nem csak azért ér­dekelt bennünket, mert velük testvérek vagyunk a Jézus Krisztusban, hanem azért is, mert Kínának a gyarmatosító hatalmak és saját feudális uralkodóik igájából való fel­Pekingben Így valóban nemcsak kívülről való „megfigyelők” lehettünk, hanem részes társai mind an­nak, ami a kínai protestánsok közös kincse, szolgálata és problémája. És mindezek alapján csak Isten iránti hálával tudok beszámolni a kínai A legősibb és egyben leg- elterjedettebb vallás A KON- FUCIANIZMUS. Konfucse alapította, aki Krisztus előtt 550 körül élt. Tanításában az embernek az emberhez való viszonyát igyekezett szabá­lyozni. öt ilyen alapvető vi­szonyt szabályoz: az úr és szolga, apa és fiú, férj és fe­leség, bátya és öccs, barát és barát viszonyát. Nagyon hang­súlyozza a becsületességet és őszinteséget, szívességet és bölcsességet. A TAOIZMUST Laocse ala­pította, aki Krisztus előtt 500 körül élt. Ebben a vallásban igen nagy szerep jut az ész­nek és igen fontosnak tartja a nyugalmat. Megveti a gaz­dagságot, hirdeti a jó jutal­mazását és a rossz bűnhődé- sét. A BUDDHIZMUS indiai eredetű vallás. Megalapítója Sakyamuni. aki Krisztus előtt 530 körül élt. A buddhizmus szerint az ember legnagyobb gyönyöre, életének főcélja: megszűnni a létezéstől. Hisz­nek a lélekvándorlásban és nagyon hangsúlyozzák az el­mélkedés szükségességét. A MOHAMEDÁNIZMUS szintén délről hatolt be Kíná­ba. Alapítója az arab Moha­med, már Krisztus után 600 évvel élt. Ebben a vallásban már igen jelentős az imád­kozás. Több tanítása érintke­zik a keresztyén tanítással. Az evangélium első hirdetői Kínában... A legenda szerint JÉZUS KRISZTUS EVANGÉLIUMÁT Kínában először TAMÄS APOSTOL hirdette. Ezt persze nem lehet bizonyítani. De az tény, hogy már a VII. században, majd később a XVI—XVII. században folyt az evan­gélium hirdetése Kínában. protestánsok életéről és szolgálatáról. Istentisztelet után Pekingben szabadítása óta a nyugati egy­házi lapokban igen sok cél- zatos híranyag jelent meg. Többek között az, hogy a kí­nai keresztyónség „nagy el­nyomás” alatt van, sok temp­lomukat bezárták és a külön­böző keresztyén felekezeteket , .állami nyomással” összeol­vasztották. A volt kínai misz- szionáriusok is sok támadást intéztek cikkekben és konfe­renciai előadásokban a népi Kína és a kínai keresztyének, illetőleg azoknak vezetői el­len. A „keringő hírek” között nagyon érdekelt bennünket a „valóság. Annyit már előre közölhetek, hogy a kínai ke- resztyénséggel kapcsolatos, a nyugati sajtóban lábrakapott hírek, egyáltalában nem felel­nek meg a valóságnak és azok nemcsak tájékozatlan­ságból, hanem igen gyakran rosszindulatból származnak. A kínai keresztyének között... Egy teljes hónapon keresz­tül alkalmunk volt a kínai protestánsok életét, munkáját és körülményeit megfigyel­nünk. Sokat beszélgettünk ve­lük otthonaikban, gyülekeze­teikben, hosszú utazásaink közben. Részt vettünk istentiszte­leteiken, szőkébb és széle­sebb körű megbeszélései­ken. Magunk is szolgál­tunk templomaikban és gyülekezeti termeikben. Vettünk velük együtt úr­vacsorát. Olvastunk velük együtt Szentírást és imád­koztunk velük együtt. Megbizonyosodtunk afelől, hogy az Anyaszentegyház Ura vezeti és pásztorolja kínai ke­resztyén testvéreinket is és ők nagy éberséggel figyelnek a Jó Pásztor szavára. Vallási viszonyok Kínában .. Mielőtt a kínai keresztyén- ségrol szólnék, legalább nagy vonásokban vázolnom kell a kínai vallási viszonyokat. A tulajdonképpeni missziói munka azonban csak a XIX. században indult meg. Jelen­tősebb igehirdetők voltak itt Morrison, Taylor, . Williamson, Burns, Ross és 'még sokan mások. Angolok, németek, dá­nok, amerikaiak végeztek itt munkát, sőt magyarok is. A misszionáriusok munkájáról, szolgálatáról még többet kell beszélnünk, de azt máris meg­állapíthatjuk, hogy bár több misszionárius jó szolgálatot Pekingi istentisztelet után két kínai lelkésszel. Közismert tény, hogy a 650 millió lakosú Kínában a ke­resztyének száma nagyon ki­csi. Az összlélekszám mintegy 3 millió lehet, melyből 700 000 protestánst tartanak számon. A keresztyénség meDett négy nagyobb vallás van: a konfu- ciánizmus, a taoizmus, a buddhizmus és a mohame­dánizmus. végzett, mégis sokan közülük nemcsak az evangéliumot hir­dették, hanem az evangélium­mal össze nem egyeztethető munkát is végeztek. Sokan közülük letagadhatatlanul az imperializmus eszközeivé vál­tak és így a gyarmatosításban is részt vállaltak. Ebből igen sok baj származott, amelynek rossz hatása ma is igen érez­hető Kínában. Nyelvünk. gyógyúlása, Jézus egy süketnémát gyó­gyított meg. Kivitte a tömeg­ből és a négyszemköztiség szent pillanataiban megoldotta nyelvének bilincseit. Ez a bib­liai történet nyomja rá bé­lyegét a mai vasárnapra. Szó­székeinken és oltáraink előtt ezért hangzanak fel ma igék a nyelv bűneiről és a tőlük való megszabadulásról. A szó nagy hatalom. Lehet vele ütni és sebeket kötözni, porig alázni és friss életkedvet adni. Egy jó szó néha többet ér, mint az éhesnek a falat kenyér. Baj persze, ha valaki frázisok osztogatásába mene­kül a szeretet cselekedeteinek megtétele elől. De ne nézzük le a szavak melegséget sodró erejét. Vergődő, fázó szív újra éledhet, felmelegedhet egy szeretetből fakadó szótói. Kör­nyezetünk várja tőlünk a megértő, emberi szavak aján­dékát. Ha valaki tanácstalan vagy levert melletted, ne saj­nálj tőle egy negyedórái be­szélgetést. Te. talán elfelejted a következő. órában, az illető néha még évek múlva is em­lékezik rá hálásan, örömmel. A szavak fedezékek is le­hetnek, álarcok, amelyek mö­gött megbújunk. Szavainkkal el tudjuk rejteni azt, ami ben­nünk ván. Sőt — ami még rosszabb — félre tudunk- mást vezetni. Éppen a szó nagy hi­teléből következik ez. Amikor valaki mond nekünk valamit, bízunk abban, hogy az úgy is van. A hazugságnak az a leg­nagyobb kártevése, hogy nyo­mában a bizalom rendül meg, az emberi viszonynak pedig a bizalom az elsőrendű alapja. Tudom, hogy a gyakorlatban nem könnyű kérdés az igaz­mondás erkölcsi feladata. Né­ha összeütközésre is kerülhet sor lelkűnkben, mert a szere­tet és az őszinteség bizonyos esetben harcba lép egymással. Ezek a tehertételek vagy bot­lások azonban nem változtat­nak azon az alapvető tényen, hogy szavunk a valóság és az igazság feltárására, s nem lep­lezésére adatott. A szavak szárnyakká is válhatnak — Isten felé. Vala­hányszor egy-egy imádság hangzik el, ugyanolyan emberi szavak peregnek, mint amilye­nekkel egymás közt értetjük meg magunkat. Az imádság szavai is szétfoszlanak a hang­tan fizikai törvényei szerint a levegőben vagy a gondolatok­hoz hasonlóan a lelkűnkben — valójában azonban nem enyésznek el, hanem elérkez­nek a láthatatlan Istenhez. Néha elég egy röpke sóhaj, hogy Isten máris fölénk hajol­jon s szinte érezzük szereteté- nek közelségét: itt vagyok, fiam, leányom. Nyelvünk — ugyanúgy, mint testünk, lelkünk minden része — bűnös marad halálunkig. Közben azonban újra meg új­ra megtörténhet a csoda, hogy Jézus láthatatlan kezével meg­érinti, s mi meggyógyult nyelvvel tudjuk adni a szere- tetet, az őszinteséget és áldani az Istent. Veöreös Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom