Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-06-28 / 26. szám

„Halottaknak nem lehet prédikálni" Lapunk hasábjain már be­számoltunk Szudy Nándor fes­tőművész, református lelkész kiállításáról, melyet az Orszá­gos Béketanács rendezett. Itt most nem is a kiállításról, ha­nem annak csupán egy képé­ről szeretnék említést tenni. A festmény egy csatateret ábrá­zol, hullák - fekszenek szana- - szét és egymáson, előttük pe­dig egy pap áll, akin látszik, hogy beszél, beszél, erőlködve, kiabálva, de hiába, mert a halottak nem hallják. A kép címe: „Halottaknak nem le­het prédikálni”. MILYEN szomorú igazság! A beszédet, de az emberi be­széden keresztül az emberhez eljutó Isten igéjét is csak az élők hallják és értik meg. És csak élőkre lehet annak ha­tása. A halállal nemcsak a mosoly, a könny, a munka, a szeretet, és minden más is, ami az életet jelenti, múlik el, hanem egyszer s minden­korra annak lehetősége isi, hogy Isten üdvösséget hirdető igéje hitre juttasson és hit­ben tartson meg embereket. Isten megtérésre hívó és a ke­gyelem ajándékát közlő igéje e földi életre és életben szól, „a halottaknak nem lehet prédikálni”! EZ A TÉNY kettős felelős­séget ró ránk. Az egyik éppen az, hogy hirdetnünk kell Is­ten üzenetét, amíg meghall­gatják emberek. Ez a mi leg­nagyobb szolgálatunk. De a másik felelősség sem kisebb. Az ember bűne által okozott erőszakos halál — így a há­ború bűnös gyilkolása is — azon felül, hogy életeket olt kd, megfosztja emberek száz­ezreit,. sőt millióit Isten igé­jének megbánásától. A keresz­tyén ember nem nézheti tét­lenül a háborút, nem hallgat­hatja el annak bűnét és nem mondhatja, hogy ez nem a mi dolgunk, hanem a világé és Isten majd őket vonja ezért felelősségre. Minket az ötödik parancsolaton felül felelőssé tesz minden háborúban el­pusztult ember üdvössége, vagy kárhozata is. EZEKET A SOROKAT kü­lönösen időszerűvé teszi az a gyászos évforduló, amely felé közeledik a világ. A hirosimai atomtámadás évfordulójáról van szó. Egyetlen — ma már kezdetlegesnek mondható — atombombától majd 200 OOO ember pusztult el! Egy pilla­nat műve volt és 200 000 élet — megszűnt. 200 000 ember nem mosolyog, nem dolgozik, nem tervez és nem remél többé. Es ezen kívül: hányán haltak meg ezek közül Isten igéjének meghallása nélkül! Ezért nem egyszerűen poli­tikusok és katonák a felelő­sek, nem egyszerűen tőlük fogja Isten számonkérni ezek­nek az embereknek életét és üdvösségét, hanem tőlünk, az egyház népétől is. Belerémül­hetünk, ha erre. gondolunk. Tizennégy év telt el azóta. És ma már ott tartunk, hogy egy-két tucat kobaldbornba az egész föld elpusztítására ele­gendő. Pedig Isten a XX. szá­zad emberének milyen nagy lehetőséget és áldást adott a tudomány fejlődésével. És az ember kezében az áldás átok­ká válik. Hogyan is mondta Isten?: „Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a ha­lált adtam élőtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod” (5 Móz 30,19). 1945 augusztusában az ame­rikai hadsereg szűkszavú ha­dijelentése rá sem döbbentet­te a világot az atompusztítás nagy vétkére. Maguk az ille­tékesek sem tudták, milyen következményekkel jár az atombomba ledobása. Kísér­leti nyűiként használták egy óriási japán város lakosságát Japán kapitulációja után tu­dósokat küldtek Hirosimába, hogy tanulmányozzák a rob­banás hatását. DE MA MÁR nemcsak a tudósok és katonai parancsno­kok tudják, hogy mi vár a világra egy esetleges atom­háború esetén. Tudja minden egyszerű ember, tudja az egy­ház népe is. De az egyház népének azt is tudnia kell, ha ez bekövetkezik, nem lesz kinek hirdetni és nem lesz ki hirdesse Isten igéjét. Nem lesznek templomok, nem lesz gyülekezet és nem lesz egy­ház sem! A MI EGYHÁZUNK az elmúlt évtizedben felismerte, hogy az egész világ és benne az egyház számára is létkér­dés ez. Felismertük, hogy Is­ten a világ békéjének szolgá­latát ránk is bízta, ezért száz és százmilliókkal együtt egy­házunk is hallatta szavát: soha többé háborút De még azok is, akik pozitiven foglal­tak állást a béice kérdésében, sokszor azt gondolták, hogy ez a keresztyéneknek csupán úgy szolgálatuk, hogy ez az üdvösség szempontjából kö­zömbös dolog, pusztán a józan ész diktálja, hogy felemeljük szavunkat e világi kérdésben. MA MÁR MEG KELL LÁTNIA minden hivő keresz­tyénnek, hogy nagyon is ránk tartozik a béke ügye, mert életbevágóan üdvösségkérdés. A mi üdvösségünk, a 200 000 hirosimai halott üdvössége és minden ember üdvössége fo­rog kockán. DE MIT TEHET az egyház? Mit tehetünk mi egyszerű em­berek? Megváltoztathatjuk katonai parancsnokok dönté­sét, lefoghatjuk pilóták kezét, elmehetünk Genfbe, hogy po­litikusoknak dirigáljunk? Nem a mi kezünkben van a világ sorsa! — Így igaz ez? Nem! Isten nem így akarja! Igaz, hogy azt sem akarja, hogy mi egyház beleszóljunk a világ irányításába, de azt akarja, hogy amit ránk bízott — ti. az Ö igéjének hirdetését —, azt maradék nélkül, megalku­vás nélkül hirdessük. Hirdes­sük azt is, hogy Ö azt akarja: béke legyen a földön ember és ember között, és hirdessük a felelősséget mindenkinek emberek életéért és üdvössé­géért. Hitünk szerint ez a hirdetett ige megtermi gyü­mölcseit és így igenis le lehet fogni a pilóta kezét, eljuthat szavunk Genfbe, de minden olyan emberhez is, akik még mindig nem látják az egyház szolgálatát és felelősségét a világ jövőjéért. Juhász Géza Közgyűlések után Mióta hazánk a szocialista fejlődés útjára lépett, egyha­zunkban sok magánvita és nyilvános eszmecsere folyt követendő magatartásunkról. A helyes irányt először csak néhányan ismerték fel, de ma már egyre világosabb, hogy nekik volt -igazuk. Termékeny teológiai és politikai eszmél- kedésre azok serkentettek bennünket egyházunkban az elmúlt évtizedben, akik a leg­pozitívabb viszonyt vállalták új helyzetünkkel. Most májusi-június hóna­pokban tartották meg ország­szerte egyházkormányzó gyű­léseinket: 16 egyházmegyei, 2 egyházkerületi közgyűlést és mire e sorok napvilágot lát­nak, az egyetemes közgyűlést is. Ezeken a gyűléseken elvi természetű megnyilvánulások is hangzottak el a beszámoló jelentésekben. Érdemes figyel­ni a jelentésekből adódó össz­képre. Ez azt mutatja, hogy egyház vagyunk a szocializ­musban. Lehet ezt a hitvallásszerű tételt úgy is fogalmazni, hogy egyház akarunk lenni a szo­cializmusban. Ebben az eset­ben arra esik a hangsúly, hogy az egyház sohasem lehet elégedett önmagával. Egyház­nak lenni mindig feladatot je­lent. Viszont van értelme je­len időben mondani a tételt: egyház vagyunk a szocializ­musban. Ezzel jut kifejezésre, hogy egyház-voltunkat nem kiküzdeni akarjuk, sem a jö­vő alakulásától várjuk, hanem a jelen tényének valljuk. Ezt szegezzük szembe azzal a ha­mis felfogással, mintha a szo­cialista rendszer nem engedné vagy nem tenné lehetővé, hogy egyház legyünk és ma­radjunk. Nem csupán mai megfigyelésekre alapítjuk ezt a meggyőződésünket, hanem az egyház Urába, Jézus Krisz­tusba vetett hitünkre, aki az Ö egyházát mint kovászt bele­keverte a világba, s az ott él, hat, ma is, itt is. S ha valaki nem hinné, hogy a szocializmust építő Magyarországon lehetünk és ■vagyunk is egyház, szívesen vezetném körül az országban az esperesi és püspöki jelen­tések nyomán egy kis csendes egyházi körsétára. Észrevétle­nül beülnénk városi és falusi templomokba istentiszteletre, elkísérnénk a lelkészt néhány pásztori látogatására, belete­kintenénk gyülekezeti pénz­tárkönyvekbe és figyelnénk az adakozás emelkedő grafikon­ját. A magyarországi egyházi élet újra meg újra kínálko­zik összehasonlítási alapul a nyugati világ egyházi jelensé­geihez, s ezt az egybevetést mindig bizakodó örömmel, Is­ten iránt való hálaadással szemlélhetjük. _ A népi demokráciában el­foglalt helyünk két irányban is sajátossá teszi egyház-vol­tunkat. Az egyik: az egyházi élet formáinak, módszereinek módosulása. Anélkül, hogy törést szenve­dett volna az egyházunk múltjával, hagyományaival való összefüggés — sőt meg- szakíthatatlan a folytonosság — a megváltozott új magyar világban a gyülekezet életfor­mája is lassan átalakuláson megy keresztül. Elmaradnak olyan munkamódszerek, ame­lyek nem illenek bele a kö­rülöttünk épülő szocialista rendszerbe. Ezt úgy lehet meghatározni, hogy egyre in­kább az istentisztelet lesz a gyülekezeti élet szívverése. A régebbi sokféle egyházi mel- lékmunkaág helyett itt lép működésbe és innen sugárzik szét az egyház legtöbb élet­funkciója Az egyházi élet kereteinek folyamatos átalakulása — amint új világunk is állandó­an alakul — csak. a kicsiny- hi tűeket aggaszthatja. Krisz­tus egyháza nincs kötve a ré­gi formákhoz, bejárt utakhoz, hanem mindig megtalálja Urának új, friss lábnyomát járatlan úton. Egyház-voltunk másik irá­nyú sajátossága politikai jellegű. Gyakorlatilag is meg kell mutatnunk azt az elméletileg sokszor kimondott igazságéi. hogy az egyház nincs hozzá­nőve semmilyen társadalmi és politikai rendszerhez, a mi esetünkben: a két világháború között kialakult lelkiséghez, életfelfogáshoz. Ellenben min­den társadalomban munkálnia kell a jót. Ez a meggyőződé­sünk akkor lesz nyilvánvaló és ható, ha vállaljuk az új magyar rendszerben a közjó szolgálatát. Ezt a szolgálatot azokon a pontokon végezhet­jük, ahol a szocialista állam­ban erre megbecsült lehetősé­günk nyílik. Egyházunknak közjót szol­gáló munkája elsősorban az igehirdetés keretében folyik. Mi mindig bibliai igék alap­ján prédikálunk. Az alapigék pedig újra meg újra odatár­nak elénk olyan vonatkozáso­kat, amelyeknek elmondása Isten parancsának való enge­delmesség mellett egyúttal a szocializmus építését is előse­gíti. Amikor evangélikus szó­székeken az igének ilyen ter­mészetű időszerű üzenete megszólal, alkalomszerűen, nem csupán ünnepélyes köz­egyházi megnyilatkozásként, hanem magunk között, félre­eső templomokban — lelkiis­meretből fakadó, tiszta, be­csületes, egyszerű kőműves- munka folyik az ország falán. Az igehirdetésen és lelki­pásztori szolgálaton kívül van­nak olyan társadalmi alkal­mak, amelyek keretében a lel­kész és az egyháztag végzi annak a jónak munkálását, amihez szíwel-lélekkel csatla­kozhat a körülöttünk folyó építésben. Ehhez mindenek­előtt a Hazafias Népfront és a békemunka nyújt lehetősé­geket. Ezek az építő feladatok az egyház számára ma leginkább a béke melletti állásfoglalás­ra, a közösségi gondolat ős a közösségi embertípus kialakí­tására, a szocialista gazdasági élet továbbfejlesztésére, az életszínvonal emelésére vo­natkoznak. Mindez összefügg azzal, amit Isten Jeremiás próféta száján keresztül üzent kora hívőinek: Igyekezzetek a városnak jólétén, mert annak ífolytatás a 4. uidalcntj MINDENT „Hasonló a mennyek országa a szántóföldben el* rejtett kincshez, amelyet az ember mikor megtalál, elrejt és örömében elmegy, eladja mindenét, amije van és megveszi azt a szántóföldet. Ismét hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres. Mikor egy nagyértékű gyöngyre talál, elmegy, mindenét eladja és megvásá­rolja azt.’* Máté 13, 44—46. Az ember, aki a szántóföldben kincset talált, midenétől megvált, hogy megvásárolhassa a földet. A kereskedő, ami­kor ujjai között tartotta a nagy értékű gyöngyöt, semmit sem sajnált: mindenét eladta, hogy megszerezhesse. Aki igazán rátalált Krisztusra, kész Érte mindenét cserébe adni. Miért cselekszik így? Azért, mert Jézust megtalálva, megértette azt, hogy Jézus is mindent odaadott érte. Ott­hagyta mennyei dicsőségét. Lemondott minden földi előnyről. Meghurcoltatást, gúnyolódást, szenvedést halált vállalt. Jézus valóban mindent odaadott az emberért. Akinek Isten vilá­gossá, megragadhatóvá teszi Jézusnak ezt az önmaga-oda­adását, az az ember nem tehet mást: mindenét odaadja Krisztusért. Micsoda a „minden”? Vajon a Krisztusra talált ember­nek el kell szakadnia mindattól, amit addig magáénak mon­dott? El kell hagynia családját? Váljon meg foglalkozásától? Ne szórakozzon soha többé? Égesse el kedves könyveit? Sza­kítsa félbe azt a munkát, amelyben életének értelmét és cél­ját látta? Semmiképpen sem! „Csak” a szívünket kell oda­adnunk! Azt a gondolkodásmódot kell feladnunk, amelyben sajátmagunk vagyunk a középpontban. Annak az elképze­lésünknek kell megszűnnie, hogy körülöttünk forog mindem Jézusnak kell egészen Úrrá lennie az életünk felett: nekünk meg kell tennünk mindent, hogy valóban Ö lehessen életünk Ura. A „minden” odaadása: sajátmagunk belső odaszánása Krisztusnak. Mivel „belső” és „külső” dolgaink szoros kap­csolatban állanak egymással, ezért belső magatartásunk vál­tozása külső kapcsolatainkat is megváltoztatja. Másképpen élünk majd tovább családunkban. Több lesz bennünk a sze­retet és a megértés. Hűségesebben járunk hivatásunkban. Tisztábbá válik a szórakozásunk. A megtalált Krisztusért akkor adunk mindent oda, ha övé lehet a döntő szó életünk belső és külső dolgai felett egyaránt. De érdemes-e mindent odaadni? Hiszen ez teljes kiszol­gáltatottság! Hiszen ez mindannak elveszítését is jelentheti, ami számunkra megszokott, vagy kedves volt! Hiszen ez csaknem annyit jelent, mint meghalni! Valóban! De: „ ... aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig el­veszíti az ő életét énérettem, megtartja azt”. Aki Krisztusért mindent odaad, az Krisztustól mindent megkap: életet, üd­vösséget. És ez a legfontosabb! Bohus Imre (nnnmtiiiiiiuiuniiiminiiiniiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiMiiiiiimiiuiiinnHHinittnHiimiiiiiiiiiiumnimüiiiiiiiMniiiiiiiTtTmnnmiHili NAPRÓL-NAPRA HÉTFŐ: — Zsolt. 150, 1—2. — Isten gyermekei mindig és mindenütt az imádság közösségében élnek Istennel. KEDD: — Zsolt. 22, 16. — Isten gyermekei imádkozó em­berek, mert a halál porában is együtt vannak a feltámadott és élő Krisztussal, Akiben van reménységük, üdvösségük és örök életük. SZERDA: — 1. Mózes 18, 19. — Isten gyermekei imádkozó emberek, mert tudják, hogy az imádság tartja meg őket Isten gyermekeinek, a hívők házanépének. CSÜTÖRTÖK: — Ézs. 66, 13. — Isten gyermekei imád­kozó emberek, mert tudják, hogy a szomorúság és a szenve­dés könnyei között is az Áldott Orvos: Jézus Krisztus az ő gyógyulásuknak, vigasztalásuknak és visszatérő örömüknek irgalmas ajándékozója. PÉNTEK: — Zsolt. 90, 8. — Isten gyermekei imádkozó emberek, mert tudják, hogy a kísértések kegyetlen küszöbén, elbotló életünk bűneiben Jézus Krisztus a bünbocsánat és az újrakezdés egyetlen lehetősége. SZOMBAT: — Zak. 2, 10. — Isten gyermekei imádkozó emberek, mert tudják, hogy az otthonunk örömei között is Ö van: a mi Urunk Jézus Krisztus, a mi legdrágább Hozzá­tartozónk, Társunk és Testvérünk! (f) ISTENTISZTELETI REND B U DA PESTEN Június hó 28-án egyházi hírek — Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnapon az oltárterí­tő színe: zöld. A vasárnap oltár! igéje: Csel. 5., 34—42; szószé­ki igéje: Mt. 13, 44—46. — A veszprémi evangélikus egyházmegye lelkészi munka­közössége folyó hó 15-én éj­ként tartott munkaülésit. Ha­lász Béla esperes beszámolt az időszerű egyházi kérdések­ről, Mohácsi László, Kiss Fe­renc és Sárkány András lel­készek igehirdetéssel ég elő­adással szolgáltak. — Aranyi Attila, Aranyi Jó­zsef csépai lelkész fia, az oros­házi Táncsics Mihály gimná­zium most érettségizett nö­vendéke az országos tanulmá­nyi versenyen orosz nyelvű szakból második helyezést ért eL A Vasi Evangélikus Egyház­megye Lelkészi Munkaközös­sége a folyó évre kitűzött or­szágos témák közül kettőt: „A mai teológia humánum felé fordulása“ és „A gyülekezet új élteformájának kialakulása a mai társadalomban“ vezérté­mául választott. A májusi ülé­sen Fliegenschnee Frigyes a teológia természet értékelésé­ről“, a júniusi ülésen Iíízés Gábor a „test értékeléséről“, Garam Zoltán pedig „Mi vál­tozhat és mi nem az egyház életformájában“ c. rövid elő­adással vett részt a témáik kollektív feldolgozáséiban. Megtárgyalták az esperesi je­lentést. A megbeszélést Szabó Lajos és Bánfi Béla vitaindító hozzászólása nyitotta meg. „A keresztyén ember (viszonya né­péhez, hazájához .és az embe­riséghez“ címmel Fülöp Dezső, „Hogyan szolgálhatunk társa­dalmunkban a 7. parancsolat hirdetésével“ címmel Bánfi Béla tartott előadást. A „Nap­tár rovat“ keretében rendsze­resen hangzanak el megemlé­kezések. Barmenről is meg­emlékezett az L. M. K. annak idején. Hromádka József teoló­giai fejlődéséről és szolgálatá­ról — születésének 70. évfor­dulója alkalmával — Lehel Ferenc emlékezett meg. — Az ajkai gyülekezet új felügyelőjét, Csabai Károlyt folyó hó 14-én iktatta be tiszt­ségébe Halász Béla esperes. Egyúttal felavatta a hívek ál­dozatkészségéből létesített gyü­lekezeti termet. Délután a csé- kúti filia gyülekezeti termét avatta fel. Este Bach-emlék- est volt Ajkán. Előadást tar­tott dr. Bányai Béla várpalo­tai lelkész orgonáit Szent- györögyi Ferenc bakonyszeni- lászlói lelkész, Boros Lajos somlószőllősi lelkész és a gyü­lekezet több tagja énekszámo­kat adott elő, orgonán kísért a református papné. — A Sajtóosztály értesíti az iratterjesztés vevőit, lelkésze­ket és gyülekezeti tagokat, hogy július 15—augusztus 15-ig az Iratterjesztés nyári szünetet tart. Kérjük a gyülekezeti lelké­szeket, iratterjesztési vezető­ket és gyülekezeti tagokat, hogy nyári iratterjesztési ren­deléseiket július 5-ig postára adni szíveskedjenek. — A Szarvasi Evangélikus Sze­rété tin tézmenynél kedvezményes nyaralási lehetőség van. Érdek­lődni az ó-templomi evangélikus Lelkészi hivatalnál. — CSALÁDI HÍR. Néhai Pusz­tay József gádorosi lelkész és fe­lesége, Micsinay Aranka leányát,' Emesét, május hó 16-án vezette oltárhoz Mányi , Béla. Az esketési szertartást a Deák téri templom­ban dr. Kékén András lelkész végezte. — Komoly fiatal leány szobát keres. Telefonon megkereshető 9—5-ig. Tel.: 314—178. — Orgona harmonium-, zongora-, harmonika] avítás, hangolás több évi garanciával, szakiskolai vég­zettséggel. Pokorny Károly, Új­pest, Rózsa u. 59. — Templomok építési munkáit, tatarozását vidéken is vállalom. Meghívásra leutazom, szaktaná­csot, költségvetést díjmentesen adok. Szentgyörgyi Gyula építész, Budapest, II., Nyúl utca 14. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő: Gádor András Felelős kiadó: Groó Gyula Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott Zrínyi Nyomda, pnlgáj» Deák tér de. 9 (úrv.) Kéken András dr., de. 11 (úrv.) Hafen- scher Károly, du. 6 Kékén And­rás dr. Fasor de. 11 Koren Emil, du. 7 Koren Emil. Dózsa Gy. u. 7. de. fél 10 Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 10 (úrv.) Dre- nyovszky János, de. ll Grün- valszky Károly. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12 Drenyovszky János. Karácsony S. u. 31. de. 10 (úrv.) Grünvalszky Károly. Thaly K. u. 28. de. 11 Bonny ai Sán­dor, du. 7 Bonmyai Sándor. Kő­bánya de. lo Csengődy László. Utász li. 7. de. 9 Veöreös Imre. Vajda P. u. 33. de. fél 12 Csen­gődy László. Zugló de. 11 (úrv.) Karner Ágoston, du. 6 Karner Ágoston. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Scholz László. Rákosfalva de. fél 12 Scholz László. Fóti u. 22. de. 11 (úrv.) Nagy István. Váci u. 129. de. 8 Nagy István. Üjnest de. 10 Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10 Bencze Imre, GENF A genfi egyetem most ün­nepelte fennállásának 400. éves évfordulóját. Az egye­tem alapítója Kálvin János reformátor. Kálvin egykori szószékéről az ünnepségek so­rán Marc Boegner, a Fran­ciaországi Protestáns Szövet­ség elnöke prédikált. A ju­bileumi ünnepség során az egyetem 24 személyt avatott tiszteletbeli doktorává, töb­bek között Barth Károly bá­zeli teológiai professzort és Thomas F. Torrance edia- j .bucsiú professzori, .4 . de. 9 (gyerm.) Szabó István. Soroksár-újtelep de fél 9 Benicze Imre. Rákospalota MAV-telep de. fél 9. Rákospalota de. 10. Rp. Kis- templom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szőllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 Madocsai Miklós, de. 11 Schreiner Vilmos, du. 7 Madocsai Miklós. Toroczko tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 (gyerm.) Vámos József, de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Vámos József. XII., Tarcsay V. u. ll. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Várady Lajos, <Iu. fél 7 Ruttf kay Elemér. Diana u. 17. de. fél 9 Csonka Albert. Pesthidegkút de. fél ll Csonka Albert. Kelenföld de. 8 Rezessy Zoltán dr., de. 11 Rezessy Zoltán dr., de. 11 Rezessy Zoltán dr., du. 6 (úrv.) Kendeh György. Németvölgyi u. 138. dej. 9 (úrv.) Kendeh György, Kelen- völgy de. 9 Benes Miklós dr. Budafok de. 11 Benes Miklós dr. Nagytétény de. 8 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Csepel de. 11, du. 7. „ Vilmos. Csepel de. 11, Juhász Gé-* za, du. 7. Juhász Géza. HELSINKI A finnországi evangélikus egyház új egyházkerületet lé­tesített Helsinki főváros te­rületén melynek püspökévé a Köztársaság elnöke, dr. Martti Simojokit nevezte lü. Ezzel a finn egyházkerüle­tek száma nyolcra emelke­dett. Az új egyházkerületnek 37 gyülekezete van és alakí­tására azért volt szükség, mert a tamperei egyházkerü­let túlságosan nagy volt; ezt osztották most meg. Ezzel a finn főváros elsőízben váJif .püspöki székhellyé. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom