Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-12-14 / 50. szám
Á törvény szövetsége (Folytatás az 1. oldalról) lárdabbnak bizonyult és ezért mondhatjuk ma, hogy újra rendeződött az evangélikus egyház és az állam viszonya. Az állam aktív támogatást ad az egyháznak, hogy működni tudjon és az egyház is aktív támogatást ad azokhoz a politikai colokhoz, amelyek népünk érdekében valók, népünk jelemelkedését szolgálják. Ezek a cé'.>k nem igénylik az egyház r izéről elvi, világnézeti állás: ltja jeladását. Minden lehetősége és jeltétele megvan annak, hogy tovább ja. u.jon az állam és az evangélikus egyház közötti viszony, hogy az együttműködés a jövőben még szélesebb mértékben bontakozzon ki. Az Egyezmény tíz éves ünnepségével egybeesik Vető Lajos püspök úr tíz esztendős püspöki működésének évfordulója. A Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatala és a magam nevében köszönteni szeretném Püspök Urat tíz éves püspöki működése alkalmából. Püspök Ür t z éves tevékenységében igen jelentős szerepet játszott az állam és az evangélikus egyház viszonyának megjavítása. Püspök Ür igen erőteljes tevékenységet fejtett ki abban az irányban, hogy a világ népeinek a békéjét fenn lehessen tartani, támogatta nemcsak az országon belül, hanem világméretekben is a béke fenntartására irányuló törekvéseket. Püspök Ür valóban olyan irányban tevékenykedett, hogy « hitnek a temploma a béke temploma is legyen és én azt gondolom, hogy ez helyes és nagyon tiszteletreméltó nemes cselekedet. Befejezésül engedje meg, hogy iá erőt, egészséget kívánjak további püspöki munkájához. Ezután Mekis Adám kelet- békcsi esperes szólalt fel. — Minden egyezmény és szerződés annyit ér, amennyire becsületes és őszinte szándékkal teljesíteni tudjuk — mondotta. — Az Egyezmény -— elmond- | hatjuk — jól bevált. Hálát adunk Istennek, hogy egyházunkat az elmúlt tíz évben vezette. Köszönjük a. Magyar Népköztársaságnak, hogy egyházunk jó szolgálatát elősegítette. Kérjük kormányunkat, segítse elő szolgálatunkat továbbra is. Ígérjük, hogy még fokozottabb mértékben szeretnénk az Egyezmény szellemében együttmunkálkodni — fejezte 'be felszólalását Mekis Ádám esperes. Halász Béla veszprémi esperes arról beszélt, hogy az Egyezménynek az élet volt a próbája. Egyezményünk ezt a próbát kiállotta. Egyházunk népe hálás azokért, amiket államunk az Egyezményben biztosított számunkra, sőt azoTíz éves az kért is, amikben azon felül részesített bennünket. Dr. H. Gaiídy László lelkész felszólalásában visszaemlékezett azokra a tíz évvel ezelőtti eseményekre, amelyek meghatározták az egyház helyzetét az Egyezmény aláírásakor. Az ünnepi ülés üzenete az egyházközségi presbitériumoknak Ezután dr. Göttche Ervin egyetemes ügyész határozati javaslatot olvasott fel, melyet az ünnepi ül^s résztvevői egy- hangaún elfogadtak. A határozat így szól: Mi, a magyarországi evangélikus egyház püspökei, egyetemes és egyházkerületi felügyelői, Teológiai Akadémiánk professzorai, egyházunk esperesei, lelkészei és felügyelői, ünnepélyes megemlékezésre gyűltünk össze abból az alkalomból, hogy tíz esztendővel ezelőtt köttetett meg államunk és egyházunk közt az Egyezmény. Ünnepi gyűlésünkből szeretettel köszöntünk benneteket, egyházközségi presbiter-testvéreink. Az öröm és a hála érzéseit szeretnénk megosztani veletek. Ezért emlékeztetünk benneteket mindarra az eredményre, amelyet az elmúlt évtizedben az Egyezmény alapján elértünk. Az Egyezmény lényegében két alapgondolaton nyugszik. Magnificat... Lukács 1,46—55 Méhzümmögés, madarak csicsergése mind néma áhítattal hallgat el. A csendet nem zavarja még a szél se. Lomb se mozdul: Mária énekel. Nem rezdül fenn az aranyhárfák húrja, nem zendül a kerubok hangja sem. Némán tekint az angyalkar az Ürra: Ö most egy hangot hallgat csendesen. És az az egy olyan kedves fülének. És mind a mennyet betölti az ének. A szeráfok elfedik arcukat. Mert végigzeng az egész mindenségen, s időtelen visszhangzik földönégen: „Magasztalja én lelkem az Urat”! Turmezei Erzsébet Egyezmény 1. Az egyik a magyar államnak az egyházakat, — közte a mi evangélikus egyházunkat is, — támogató szándéka. Az Egyezmény kinyilvánította egyházunk részére a teljes vallásszabadságot. Ismeretes az egyházunknak nyújtott anyagi támogatás rendszere. Mindebből az tűnik ki, hogy az állam a szocializmusban együttműködésre nyújt kezet az egyháznak. Bár az állam nem vallja magát keresztyén államnak, de békét akar az egyházzal. Az Egyezményből is kitűnik, hogy az állam mindent megtesz az egyházzal való jóviszony fenntartása érdekében. Mindezt nem átmenetileg teszi, hanem a jövőre nézve is ez a célkitűzése. 2. Ehhez kapcsolódik az Egyezmény másik alapgondolata. Egyházunk Szentírásban gyökerező tanítása alapján az államot megilleti az iránta való hűség. A Szentírás szerint az állami feisőbbséget Isten rendelte, hogy az ország békéjét, rendjét, az állampolgárok nyugodt munkáját biztosítsa, őrködjék az igazság felett és a kezében lévő hatalommal megtorolja a gonoszt. Luther szerint az államnak az a tiszte, ami az Finnországban ezidén iratkozott be a legtöbb teológus a háború óta. Helsinkiben 95, ebből 61 férfi és 34 nő. Turku- ban 11, ebből 5 férfi és 6 nő. — Hasonlóképpen növekszik a teológiai hallgatók száma Norvégiáiban is. A finn egyház egyetemes közgyűlése ez évi ülésén elvileg kimondotta, hogy nők is felszentelhetőik lelkész! szolgálatra. Az e kérdés megvizsgálására kiküldött szakbizottság 5 éven belül tartozik kidolgozni a női lelkészi szolgálat rendjét. Jelenleg 260 teológiát végzett nő közül csak kb 45 áll gyülekezeti szolgálatban. A női lelkészek szolgálatának kérdése Svédországban válságot okozott. Tiltakozásul a nők lelkészi szolgálatba bocsátása ellen, az uppsalai fakultás 12 végzett hallgatója, akiket karácsony után kellett volna felszentelni, közölte püspökével, hogy nem hajlandó a lelkészi esküt letenni. Danell dómprépost szerint a zsinat határozata, amely lehetővé teszi női lelkészek kibocsátását, „az egyház legsúlyoapának a családban. Ha az állam ezt az emberekről gondoskodó „atyai tisztét” betölti, Isten akaratát töltötte be. Az egyház azért imádkozik, hogy a világi felsőbbség betöltse ezt a rendeltetését. Ez a teológiai gondolkodás tükröződik az Egyezmény szövegében akkor, amikor az egyház kötelezettséget vállal az államért mondandó könyörgésekre. Ez magában foglalja a fenti államcélok egyházi támogatását, az egyház és állam közötti jóviszony fenntartási készségét. Az Egyezmény lényege tehát mind az állam, mind az egyház részéről kinyilvánított, egymást támogató magatartás. Ez az Egyezmény szelleme és célkitűzése. Ennek jegyében valósul meg hazánkban az egyház és állam jó- yiszonya. Szeretett presbiter-testvéreink! Hazaszeretetünk és egyházszeretetünk egyaránt azt kívánja, hogy a jövőben is tegyünk meg mindent az államunk és egyházunk közötti jóviszony fennmaradásáért és építéséért. így kell járnunk keresztyén hitünk útját és így teszünk eleget állampolgári hűségünknek is. Isten áldja meg szolgálatotokat! Isten áldja meg hazánkat és egyházunkat! sabb megaláztatása”. A püspökök hütelenek lettek a hithez és az emberekhez is — mondotta. „Mi, akik elutasítjuk a nők lelkészi szolgálatát, magunkat tekintjük a svéd egyház igazi képviselőinek.” Azok a püspökök, aíkik nőket szentelnek fel, nem tekinthetők igazi pásztoroknak és tanítóknak. A zsinati határozat ellenzői november elején összejövetelt tartottak és hitvalló front alapítását határozták el. Ha törekvéseiket nem koronázza siker, nincs más hátra — közölte Danell prépost — minthogy elszakadjanak a svéd államegyháztól és szabad egyházat alapítsanak. * A brüsszeli világkiállításon a protestáns pavilonban és a Bibliatársulatok Világszövetségének elárusító helyein több mint félmillió bibliai részletet adtak el, amiket külön erre a célra készítettek 15 nyelven. Ezenkívül mintegy 70 ezer bibliát és bibliai részletet adtak el 175 nyelven. AZ A JÓ, ha nincs szükség törvényre. S talán nem is annyira törvény volt az, amit Isten a bűneset előtt mondott az embernek, mint inkább felvilágosítás, eligazítás, hogy tudja, mit kell tennie: „Töltsétek be a földet s hajtsátok uralmatok alá!” „Ürrá tetted őt kezeid munkáin” — így szól erről a 8. zsoltár. Isten szava félelmetes törvénnyé csak a bűn miatt lett. Ezért van az engedetlen embernek rettegnivalója. ÚTMUTATÁS, TANÍTÁS — így lelhetne pontosabban lefordítani azt a szót, amelyet a héber Biblia az egész ótes- támentumi törvény megjelölésére használ. (Tóra.) A farizeusok ezt igyekezték rendszerbe foglalni: 248 parancsoló és 365 tiltó rendelkezést állapítottak meg — mintha Isten akaratát 613 vallásos paragrafussal ki lehetne fejezni. Ezt a problémát maguk is érezték, s ezért tették fel Jézusnak — bár buktatónak szánva — a kérdést: Melyik a nagy parancsolat? „ÉN, AZ ÜR VAGYOK A TE ISTENED” — így kezdő- f dik a tízparancsolat, s ebben tulajdonképpen már minden más benne van. A törvény: Isten feltétlen, egyedül jogosult teljes igénye az emberre, aki csakis az övé, neki tartozik engedelmeskedni minden fenntartás nélkül, hiszen Urának tulajdona. A „ne paráználkodjál” parancsot például ilyen formában nem olvassuk még a Bibliában, amikor József így hárítja el Potifámé csábítását: „Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném at Isten ellen?!” Magától értődő i volt számára: ez következik I abból, hogy az ő Istene az Ür, aki nem címzetesen az, hanem valóban uralkodni akar egész emberségén, A hivő József képtelenségnek látta, hogv is- tentisztelése ne legyen egészen gyakorlati. Bizonyosan nem gondolt arra, hogy Isten csak „lelkében” akarna egyedüli Úrnak bizonyulni. A TÖRVÉNY SZÖVETSÉGÉBEN Isten Izráelt szolgájává s gyermekévé fogadta. (E két fogalmat mind az Ö-, mind az Űjtestamentumban egy héber, illetve görög szó fejezi ki.) Atyjává s Urává lett népének. Kijelentette leal- kudhatatlan akaratát, hogy az Istennel való kapcsolat következményeként ember és ember között rend legyen, békesség. Ez a békesség, a „sálóm” az Isten elrendező igéjének a célja, ennyit láthatott az ószövetségi kegyes. S hogy közelebbről mi ez a sálóm, ez a békesség? Virágzásnak is fordíthatnánk, vagy kifogástalan külső és belső államotoknak. Erre áhítozott a világ s erről mondta Mikeás az ellövendő Megváltóra illáivá: ő a mi békességünk. Ha- 1 nem hogy ezzel mennyivel többet mondott, mint arneny- nyit pusztán az Ótestá- mentum alapján tudni és hinni lehetne, azt talán maga sem látta egészen. DÖBBENETES ERŐVEL ta-. tapasztalta meg az Isten akaratát több-kevesebb figyelemmel tudomásul vevő emberiség (már nem csupán Izráelt értjük Ide), hogy képtelen Istennek komolyan, maradéktalanul engedelmeskedni. Annakidején a Sinai hegynél a nép úgyszólvá provokálta a törvénv meghirdetését: „Valamit rendelt az Ür, mind megtesszük.” Szinte azt kell mondani: arra készültek, hogy karakánul megmutatják, hogyan kell Istent kielégíteni, mindent meghálálni. Nem akartak tartozni, még az Istennek se. Ellenben szerették volna biztosítani jóindulatát minden elképzelhető esetre. Ez a „majd mi megmutatjuk1” hangulat előzte meg a csúfc- bukást: amikor Mózes a kőiáb- lákkal visszatért, a táborban szörnyű bálványimádó orgia fogadta. Ezt mutatták meg — s mutatja meg minden ember, aki azzal áltatja magát, hogy meg tudja adni Istennek, amit Ö követel, semmivel nem tartozik. „Hogy minden száj be- dugassék s az egész világ Is- ten ítélete alá essék” — ezért is adatott a törvény. Hogy leleplezze: egyetlen ember sin. csen, aki ne szorulna rá a legteljesebb mértékben az Isten irgalmára. „Egyedül teellened vétkeztem" — olvassuk Dávid bűnbánó imádságában. Magyarán: Tulajdonképpen mindenekelőtt teellened vétkeztem, ez az én alapvető gonoszságom, betegségem, ebből kell meggyógyulnom, hogy ismét Ürrá légy bennem. A TÖRVÉNY SZÖVETSÉGÉHEZ azonban — hiszen jelentése „útmutatás, tanítás*» is — korántsem csupán a kérlelhetetlen parancsok tartoznak, hanem az üdvi géretek is. Hogy csak egy prófétai igét idézzünk (Jeremiás 31, 31—34): „Üj szövetséget kötök Izráel házával... nem ama szövetség szerint, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen kézenfogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptomból... Hanem ez lesz az a szövetség: törvényemet belsejükbe helyezem, szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek... mert megbocsátom vétkeiket...” Ennek a beltejesedésére várt a választott nép minden hitben erős tagja — hogy sokszázados ádventi várakozás után beteljesedjék, amit Isten rég megigért. B. M. Az ünnepi ülés méltó befejezése volt, amikor Káidy Zoltán püspök a miagyar evangélikus egyház hívei és lelkészei nevében meleg szavakkal köszöntötte D. dr. Vető Lajos püspököt tízéves püspöki szolgálata alkalmából. Egyház a világban 3Ce reszt elő sziiletése A templomtól távol, Jeruzsálem peremvárosában szerények voltak már a házak. Az Üj -város palotáihoz csak a zártságukkal hasonlítottak. Az utcafrnntra néző tömör falak egységét csak a telt kapuk törték meg s a ■ kémlelő nyitások, a szeglet-kövek, amik mellőzhetetlen tartozékai voltak minden zsidó háznak. Kinyúltak ezek a szegelet-kövek, mintha a házak minden terhe rajtuk nyugodott volna. Talán így is volt valójában. Ám a zárt kapuk mögött ezek az aprócska házaik is megteltek lélekkel és szépséggel, akár az új város ékes palotái. Kertje mindegyiknek volt s ha idegen szem nem is gyönyörködött bennük, azért mégis csak szépek voltak ezek a miniatűr kertecskék, igézetesen szépek... Megteltek a virágok illatával, ami szinte egész esztendőn át ott lebegett a kertek csendje felett. Alacsony kőpad is állt minden kertben, pihenést kínálva a ház lakóinak. Ilyen házikóban lakott Zakariás is, az Abia rendjéből való szent életű zsidó pap feleségével, az álmatag tekintetű Erzsébettel. Amikor a házat megvásárolták, fiatalok voltak még. Ebben az időben a szikár termetű pap szemében a reménység mélytüzű lángja lobogott állandóan. Kettős jövőről álmodozott ekkor még Zakariás. Ha szolgálatot teljesített a templomban, ott Izrael népének gazdag holnapját színezgette fénylő szemmel s otthon, a mély- csendű kis házban, a család gazdagnak hitt holnapjára gondolt remegő szívvel Az áldást várta; a legnagyobbat, a magot, az élet folytatását, a gyermeket. Gyakran ültek a kis kőpadon és kéz a kézben hallgatták szívdobogva az esti csendben csipogó madárfiókák álmos csivitelését. Erzsébet —■ szólalt meg egyik esten Zakariás —, ha fiunk születik, pap lesz belőle, nazir. És nagy, fényes, okos szeme lesz. És süt belőle majd az áhítat. Szinte látom már. Pap lesz belőle, de nem olyan, mint az apja. Nagyobb lesz nála. Nagyobb lesz talán még a főpapnál is. Ezt az utolsó mondatot alig- alig is ejtette ki, szinte csak úgy gondolta, s még a gondolattól is pírba szökött arca a bűntudattól. Erzsébet meg hallgatott. Hosszú, fehér ujjaival végigsimitoti Zakariás fekete haján, s ebben a féltő, szerető mozdulatban benne volt az igen és az ámen. Több szó nem is esett köztük ezen az estén. Érezték a csend roppant erejét, ami átölelte őket. Távolabb csobogott a Kidron patákénak sötét fodrú vize s a gyöngyhabok hátukra vették a két tiszta lelkű ember álmát s tovafutottak véle az éjszakában. Szellő csó- kolódzott még az estében s az olajfák hallgatag hegyéről az érett bogyók illata áradt. Fenn, a titokzatos égen ragyogtak a csillagok. Zakariás ezeket nézte. Erzsébet — szólalt meg később — nézz, óh nézz az égre! Mennyi, mennyi odafönn a csillag. S milyen fényesek. S látod, azok is várnak valamire. A megígért csillagra, a nagyra, a szikrázó fényűre, a legsugárzóbbra, aminek fel kell ragyogni egyszer. A próféták megjövendölték jöttét. A Messiás csillaga lesz az. Erzsébet asszony volt csak, a tudományban járatlan lélek s nem követhette Zakariást a megsárgult fóliánsok mondanivalójának útján. Féltette is Zakariást. Furcsa ember az ő nagy papja. Gyakran félt is tőle. S mindig akkor ébredt fel szívében a félelem, amikor elnyílt a pap két nagy, fekete szeme és sóvár vágy gyulladt ki bennük. Idegen világ követe ... gondolta ilyenkor. Néha, de igen nagy alázattal és félve is, beszélt erről a furcsa érzéséről a párjának. S Zakariás ilyenkor mindig hallgatott. Nem hazudtolta meg Erzsébetet, mert maga is érzett ilyesfélét. Ez az érzés fogta el az utolsó páska-.ünnepen is. Szolgálatot teljesített éppen: állt a kőoltár előtt és szította a tüzet. Rőten lobogott a láng és Zakariás hintegette rá időnként az illatot lehelő tömjént. Mások készítették elő áldozásra a kosokat, galambokat, gerlicéket, ő csak a lángok életére ügyelt. Éppen új tömjént szórt a tüzek fölé, amikor megállt oltára előtt egy ismeretlen zarándok. Rebesgették róla, hogy ifjúkora óta a Sinai hegy lakója, megigézettje a komor és kopár szikláknak s hogy Isten hegyének a szerelmese. S már szólt is a jövevény. Suttogva beszélt. Ügy, gerjeszd a lángot ó pap, az én áldozatom fényes fészkét. Szálljon a füstje felfelé, felfelé... felfelé... Ez az utolsó áldozatom, aztán elmegyek... De O már jön... S ha megérkezik, felkel Izrael hajnalcsillaga. Mert eljön... eljön a szegények támasza, akiről a próféta énekelt és hívják nevét csodálatosnak, erős Istennek, tanácsosnak, békesség fejedelmének... Ö, Atyám, látni akarom őt, a meghallgatott imádságot, az el- jövendőt. Zakariás szinte belebetegedett a forró és különös igézetű hang lázába. Rosszukét környékezte. Feje zúgott, szédült s hang nem jött ki a torkán. S lobogott az áldozati tűz. S füstje ujjongva, egyenesen szállt felfele. Zakariás az esszénust figyelte, aki térdelt már az oltár előtt. És porba hajtott fővel imát mormogott. A főpap alakja tűnt fel ekkor. Odaszólt Zakariásnak: fiam, hibát ne ejts. Zakariás meg sem hallotta a kitüntető szavakat. S az áldozat hozója sem. Az esszénus más földi hangot sem hallott már. Utolsó, maradék erejével felemelkedett s kiaszott karját az ég felé tárta. Arcát halálos sápadtság borította. Utoljára szólt. Atyám, látom, jön... Az imádság meg- hallgattatott. S a te fiad hírli majd a jöttét. Ó, áldott Gyermek! Aláássák az Ür szent neve. Ez volt az utolsó szava. Szeme megüvegesedett, karja lecsüggedt. Eldőlt a porba. Hörgőit is már. Keskeny ajka szélen pedig ki- csurrant a véres nyál. Két templomszolga lépett mellé: későn érkeztek. Meghalt — szólt egyszerűen az egyik, Hordágyat hoztak, s elvitték. Zakariás szemében csillogott a könny. AZ oltár elé pergett alá a megszentelt földre. Ezen az esten alig ért haza. Nem vitték a lábai. Egészen megzavarodott. Mit beszélt ez az őrült idegen? Az ő fia hírli majd jöttét annak, Akire egész Izrael vár? Mentében, a kis mezőnél meg is tántorodott. Mintha részegítő italt ivott volna. És sírt keservesen. Nincs is magja Zakariásnak — a halott hazudott. Amikor ezt a fájó mondatot az ég felé dobta, régen mögötte volt már at
