Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-12-14 / 50. szám
AsSveitSi bűnbánal — ádvenli öröm Az ádventi bűrabánat és az ádventi öröm testvérek. Mégpedig nem mostohatestvérek. Nem a sorsuk kapcsolta őket össze, akaratuk ellenére, s nem a kényszer állítja egyiket a másik mellé. Ök édestestvérek! Mind a kettőben ugyanaz a vér lüktet: az Advent, Vadidegenek — egymás mellett ? Hiszen önmagukban öröm és bánat — még a bűnbánat is — ellentétesek. Egészen idegenek. Nem fémek meg együtt. Legfeljebb váltogatni tudják egymást. Elmúlik a bánat és betoppan az öröm. Borúra derű. Öröm és bánat csak az ÁDVENT-ben lesznek testvérekké! Vagyis Krisztusban! Az ö eljövetelében. Éppen abban, hogy Ö jön! Jön Jézus, amint megígérte: „Nem hagylak titeket árvákul, eljövök tihozzátok!” (János 14,18). Jézus komolyan veszi ígéretét! Ö valóban jön, ha egyszer megígéri. Komolyan vette szavát az első pünkösdkor is: jött a Lélek által, zúgó szélnek, tüzes nyelveknek jelenésében, a Vigasztaló Szent Lélekben és nem hagyta magukra, egyedül, árvaságban övéit S Ö jön most is! Igaz: ma is lélekben jön, vagyis szem számára láthatatlanul, rejtve. Egyszerűen és szegényen, a szentségek jegyeibe burko- Iódzva, titokzatosan. És eljön ö, egész biztosan jön: dicsőségben is! Mielőtt az utolsó óra ütne, ö megjelenik! Hatalommal, erővel, ítélettel. Ügy, hogy minden szem meglátja öt. Jön, hogy uralmát átvegye, országát megvalósítsa. Eljön az Űr! Ez az ádvent. Kibékülnek a „vadidegenek“ És ez teszi testvérré az örömöt és a bűnbánatot! Mert amikor ebben a hitben élsz, nemcsak végtelen öröm tölt el, hogy Megváltód és Üdvözítőd közelít feléd, siet hozzád sza- badításodra, üdvözítésedre —, hanem egyszerre nagynak látod bűnödet, méltatlannak saját szívedet, érdemtelennek magadat a nagy kegyelemre. Krisztus eljövetelében nemcsak az Ö kegyelmét, szerete- tét és hűségét látod meg, hanem felfedezheted teljes valóságában a magad kegyetlenségét, gonoszságát, hűtlenségét is. Mert Krisztusban mindig kettőt láthatunk — s ez éppen a jó: — az Istent és az embert. A szentet és a bűnné lettet. Öt és magunkat. S amikor így — kettősen — látunk, akkor öröm és bűnbánat összeölelkezik. Testvérekké lesznek. Hiszen látjuk az Eljövendőt — s mi örülünk Néki. De megpillantjuk készületlen énünket is — s fájnak a bűneink. Imádkozó közösségünkbe a minap megkésve tért be egyik testvérünk. Nem akart eljönni — vallotta be —, de valami mégis erre vézette lépteit. Előbb csendben hallgatott, de aztán megnyílt a bezárt szív, ömlött ajkáról a bűnbánat panasza, szeméből a keserű könny. „Reménytelen eset vagyok" — mondta önmagáról... De valaki közülünk kinyitotta előtte az Ige ablakát, Szergény a legrégebbi evangélikus gyülekezeteink egyike. Első ismert nevű lelkésze, Sárvári Draganosdts György 1631-ben ott volt a Konkordia- könyv, a lutheri hitvallási iratok aláírói között. Ennek a gyülekezetnek életútján azonban „több volt a vándor lábát sebző éles kő, mint az azt simogató selymes fű". Az ellen- reformáció itt is el akarta söpörni az evangéliumi hitet és megsemmisíteni a gyülekezetét. Zimendorf győri r. k. püspök, akinek a birtokaihoz tartozott Szergény község is, 1732-ben elkergette a szergé- nyi anyagyülekezet utolsó lelkészét, Perlaky Jánost, akit a szomszédos Veszprém megyei Gergöli hívott meg lelkészének. A szergényi hívek erre lemondtak önállóságukról és a pásztoruk iránti ragaszkodó szeretettel fiijaként szintén a gergöli (jelenleg: Marcalger- gelyi) anyaegyházhoz csatlakoztak. Templomuk kb. 200 esztendővel ezelőtt épült. A szergényi gyülekezet élő gyülekezet, amit mutat és igazol az az áldozatkészség, melyről a legutóbbi tíz esztendő is beszél. Ez alatt renoválták a templomot kívül és belül, új oltárt állítottak és új oltárképet festettek, újjáépítették a templomi karzatot és új ülőpadokat készíttettek, most pedig új orgonát építtettek 45 000 forintos költséggel. A templom egész belső berendezése, az oltár, szószék, padok és a karzat is tölgyfából készült. A gyülekezet ma is hűséges és áldozatkész. A 700 lelkes gyülekezet ezeket a munkálatokat a saját erejéből végeztette eL De már a közeli jövőre is megvan a terve: tágas sekrestyét szándékozik építtetni a templomához. Ez a gyülekezet szereti az egyházat, de szeret a templomba is járni. November 30-án, Ádvent első vasárnapján tartott orgonaavatási ünnepi istentisztelet után mondta egyik idősebb egyháztag: Nemcsak most volt ilyen tele a templomunk, máskor is így szökött lenni. Az orgonaavatást D. dr. Vető La.jos püspök végezte. Lk. 1, 67—79. alapján hirdette az igét. Szólott a gyülekezet hogy kipillanthasson az Eljövendő felé — s ádventről beszélt neki. Krisztusról, aki eljön. Egyszerre mosolyra mozdult testvérünk szája, s az omló könny örömkönnyé vált. Az ádventi bánat mellé odalépett édestestvére: az ádventi öröm. „Jön Jézus, az én Megváltóm!” — újjongta a boldog szív. Mert az ádventben testvérré lesz az öröm és a bűn- bánat. Igazi testvérekké! Elszakíthatatlan társakká! Bencze Imre áldozatkészségéről, melynek révén az orgonát beszerezte és öröméről, hogy most már ezzel is szolgálhatja Isten dicsőségét. De szólott arról is, hogy a mi Istenünknek nem mindegy, hogy ezen a világon mi történik, az emberek hogyan élnek egymás között, szeretetben és békességben élnek-e, vagy pedig gyűlölködnek és egymást elnyomják. Az Isten azon van, hogy igazság, békesség és szeretet uralkodjék a világon. Jézus Krisztus által Isten megbékéltette magával a világot. Az egyháznak és az egyház lelkészeinek is fő feladata a békéltető szolgálat egyes emberek és a népek között. Az istentiszteletet díszközgyűlés követte, melyen a püspököt Kiss Zsigmond egyházközségi felügyelő köszöntötte. Síkos Lajos gyülekezeti lelkész az orgonabeszerzés körülményeit ismertette, Halász Béla esperes pedig Síkos Lajos lelkészt köszönötte abból az alkalomból, hogy közel tíz éve működik a gyülekezetben. Ez alatt szeretetben ösz- szeforrott gyülekezetével. A hét változatú új orgona Ádám József szombathelyi orgonaépítőmester műve. Díszközgyűlés után a gyülekezet a Petőfi kultúrházban közebédet adott, melyen felszólalt Böröcz Ferenc, a községi tanács titkára és D. dr. Vető Lajos püspököt, mint országgyűlési képviselőt és a világ békéjének fenntartásiéért fáradhatatlanul munkálkodó embert köszöntötte. Válaszában a püspök az egyház és az állam jó kapcsolatairól, valamint a békéért és a szocializmus építéséért folyó közös munkáról beszélt. Az ünnep délutánján a marcalgergelyi anyaegyház templomában iktatta be Halász Béla, a veszprémi egyházmegye esperese a marcalgergelyi anyaegyház, valamint a szergényi és külsőavati leány egyházakból álló össz- gyülekezet megújított tisztikarát és presbitériumát. Orgonaavatás Szergényben ifjúság. S Erzsébet haját is belepte már a dér. Kisírt, kiégett szemű asszonnyal s reményét vesztett férfivel játszott a torz szó. Erzsébet aludt már, mire hazaérkezett. Jó lett volna ugyan valakivel beszélni még a furcsa dologról, de az alvót nem akarta már felkelteni. Másnap pedig — életében először — lélek- telenül élesztette a szent oltár füzét. A lángba bámult. Az oltár lángjába, ami most pillanatok alatt felfényesedett. Jaj, a Mózes Atya csipke bokra... ez jutott eszébe, ahogyan kémlelte az izzó fehérre váló fényességet. A csodát, mert azzá lett az oltár... csivke bokorrá... amiben megjelent régen az Úr! Alak formálódott ki a fényben... láthatóvá lett... s Zakariás arca elé kapta két öreg kezét... Az Isten angyala... suttogta, láttam ... S nem mert mégegyszer a lángokba nézni. S beszéd is hangzott a fényből: „ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te imádságod és a te feleséged, Erzsébet, fiat szül néked, és nevezd az ő nevét Jánosnak... És lészen tenéked örömödre és vigasságodra és sokan fognak örvendezni az ö születésén.” „És betelik szent Lélekkel és Izrael fiai közül sokaidat megtérít.” Nem igaz, nem igaz, sírt fel kínzottan Zakariás, nincs és nem is lehet már fiam, Erzsébet is vén s én is idős vagyok. Nem tudok hinni már; 6 jelet... jelet! Gábriel, az Úr hírnöke hosszan nézett az eltakart arcú Zakariásra. Jelet?... Azt kértél?... „Imé, megnémulsz és nem szólhatsz mind ama napig, amelyen ezek meglesznek, mivelhogy nem hittél az én beszédemnek, amelyek beteljesednek az ö idejükben”. S e pillanattól fogva néma lett Zakariás. Kilenc hónapig tartott Zakariás némasága. S mikor a rendelt idő letelt, muzsikálni kezdett körülötte a világ. A kicsiny kőpad, amin oly sokszor álmodoztak együtt, énekelt. S a megvénült rózsatövek is énekeltek. S a Kidron patak gyöngyvize is dalokat hordott a hátán. S a szellő is muzsikált. S az olajfák hegyéről lombok boldog suttogásával szaladt kicsi házuk felé az ujjongó öröm... S énekelt Erzsébet lelke is. Az este megtelt. a dallamával. És szólalt is. Ujjongó hangon, mint régen, nagyon régen. Azt kérdezte az ő különös életű nagy papjától: mi légyen a gyermek neve? Énekelt Zakariás lelke is. Egy táblát kért s míg írt, Gábriel arkangyal [képe lebegett előtte. Szemébe nézett most a roppant látomásnak s szántotta a nehéz, vastag betűket a táblára. „János”. S amint leírta e drága nevet, megoldódott a nyelve. S hallelujázni kezdett. Egyetlen szóval, egyetlen imádsággal dicsérte az ő nagy Urát: „János... János... János ...” Régen történt mindez. Azon az estén, amikor 1kéz a kézben ott ültek ismét a zsoltárt lehelő öreg kőpadon. Amikor annyi idő múltán ismét együtt néztek az égre. Fel a magasba, ahol ragyogott már az új csillag fénye, Jakus Imre Gyülekezeti hírek — Advent harmadik vasárnapján az oltárterítő színe: lila: A vasárnap oltár! igéje1. Tim. 2,4—6; szószéki igéje: Lk. 3,15—17. — A debreceni gyülekezet ádvent 1. vasárnapján Zsoltárok ádventje összefoglaló címmel zsoltár-estet tartott templomában. Az igehirdetésnek, a szóló, és karéneknek és szavalatoknak is zsoltárok képezték alapját. Szolgáltak: Ági Gézáné, Titkos Sári, dr. Sonkoly István, Garanvölgyi Vilmos és a gyülekezet női kara. Az igét a gyülekezet lelkésze hirdette. — Diakóniai napot tartottak Szombathelyen, melyen mintegy 15 környékbeli gyülekezet diakóniai előadója is részt vett. Előadással és igemagyarázattal Bojtos Sándor, Garam Zoltán, Lehel Ferenc lelkészek és Kiss Béla cell- dömölki diakóniai előadó szolgáltak. A résztvevők megbeszélték az időszerű diakóniai feladatokat. A diakóniai napot vallásos esttel zárták, amelyen Németh-Farádi Mi- hályné Bach- és Liszt-műveket adott elő orgonán. Siklós Gabriella pedig Schubert és B-»ethoven-dalokat énekelt. A 347 forintos offertorium az országos diakónia céljait szol- gálja. — CSALÁDI HÍREK: Bujdosó J. János ny. ev. lelkész és neje ez évben tartották 50 éves házassági évfordulójukat Budapesten. Szalay György és neje, Erdélyi Zsófia rábcakapi lakosak szeptember 10-én ünnepelték házasságuk 50. évfordulóját, mely alkalommal oltárterítőt ajándékoztak a rábcakapi templom számlára. — Biczó Ferenc rábcakapi lelkészt és feleségét, Tóth Borbálát Isten negyedik gyermekkel ajándékozta meg. Neve: Csaba Gábor. — Beteget, gyermeket szeretettel gondoznék gyakorlattal, félnapi bejárással. Leveleket kelenföldi evangélikus lel- készi hivatalba (XI., Bocskai út 10.) kérem. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, félévre 30,— Ft. Csekkszámla: 204±2—VITT. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI nyomda Felelős: Bolgár Imre. Sztrtcdd mc^ xz űímcpmpoc! Kire mutat a prófétai újj? Mikor pedig a nép feszült várakozásban volt és szívükben mind azon gondolkodtak János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus? János mindnyájuknak így felelt: „En ugyan vízzel keresztellek titeket, de jön, aki erősebb nálam és én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: 6 majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket. Annak kezében ott van a szórólapát, hogy megtisztítsa szérűjét és a gabonát csűrébe takarítsa; a polyvát pedig megégeti majd olthatatlan tűzzel.” (Lk 3,15— 17.) Grünewald híres isenheimi oltárképére odafestette Keresztelő Jánost is. Ez ujjával a Megfeszítettre mutat, aki a kép' központi alakja. Mozdulatába beleadta a művész minden kifejező készségét. Ezért a mozdulatért érdemes Keresztelő Jánossal foglalkozni négy ádventi vasárnap igehirdetésében. Nézzünk a mutatóujj irányába és lássuk meg Jézust! 1. Jézust, o mi Urunkat! Keresztelő János nem tartozott az „udvar” puharuhás emberei közé. (Mt 11, 8) Hízelgés, tömjénezés nem fért hozzá. Igazmondó szava „nagyok” bűnét is megszellőztette. (19. vs.) De Jézust, ugyanúgy, mint Dávid (Mt 22, 43), „lélekben Urának mondja”. „... nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam..nyomós beszéd ez olyantól, akinek az alázatos csúszás-mászás nem kenyere. A saruszíj megoldása tényleges teendő volt abban az időben, de a legalantasabb rabszolgaszerep. Az ajtón belépve ugyanis az ember akkor ugyanúgy letette a saruját, mint ma a kalapját. — Válogatunk szolgálat és szolgálat között. Sokszor méltóbb szerepet szánunk magunknak a meglevőnél. Gondoljunk Keresztelő Jánosnak erre a szavára, továbbá arra, hogy ki az, akit szolgálunk és kik vagyunk mi, akik szolgáljuk! 2. Jézus Krisztus a mi Urunk egyben életünk megtisz títója. Az elközelítő Istenországa hírével Keresztelő János a megtisztulást sürgette és munkálta. „Az Úrnak tökéletes népet készíteni” — ez volt az élete programja. (Lk. 1, 17.) Ezért is keresztelt, de „csak vízzel”. Így a megtisztulás szükségességének érzetét sikerült erősítenie azokban, akik bűneiket megvallva, hozzá sereglettek, azzal azonban még nem tisztul meg az ember, ha vágyik rá. Keresztelő János csak a himök. Nyomában maga az Űr jön. ö a Szentlélekkel száll majd síkra. A Szentlélektől van újjászületés. Tévedéseket beláthatok, sőt meg is sirathatok emberi ráhatás-: bői, „saját eszemből és erőmből” is telik valamicske ezen a téren. Hitre azonban a „Szentlélek hívott engem“. Keresztelő Jánosi csodálatos eredményt ért el. Mellüket verték a bűnösök, falu és város bűnei egyformán előkerülték a zugból. De a bűnbánó még mindig csak magába néző, magával elfoglalt ember. Az ember sok különleges mezben tetszeleg és keresi mások tetszését. Néha és néhol a bűnbánat a divatos mez és némelyik úgy véli, ez áll neki jól. Keresztelő János szolgálata csak az Isten országának a küszöbéig juttat el. Az igazi megtisztulás Az által van, Aki „Szentlélekkel és tűzzel keresztel”. 3. Jézus Krisztus a mi Urunk és Szentleikével életünk megtisztítására hozzánk érkező Megváltónk, egyben ítélő bírája is élőknek és holtaknak. Hitünkben együtt van a „most” és a „majd”. Űr ő, aki akaratának érvényt szerez. Amit elrendel, nem mulasztja el számonkérni. Keresztelő János prófétai perspektívában látott. Időileg se vált el látásában a Szentleikével tisztogató Megváltó és az ítélő Ür tevékenysége. Jézus eljövetele azonban kegyelmi időt nyitott. A szórólapátos Emberfia immár két évezrede vár a szórólapáttal és jár köztünk és jő hozzánk a Szentlélek keresztségével tisztogatva. Hogy az ítéletben mi lesz a sorsunk, attól függ, hogy közben mit végezhet el köztünk és rajtunk. Szabó Lajos Országos sajtóértekezlet Az egyházi sajtó munkásai az egyházmegyék kiküldötteivel és püspökeink részvételével kétnapos értekezletet tartottak december 3—5-én a mátraszentistváni egyházi üdülőben. December 3-án délután D. dr. V e t ő Lajos püspök nyitotta meg a konferenciát. 4-én délelőtt Groó Gyula, a Sajtó- osztály vezetője, lapunk szerkesztője tartott bevezető előadást „Sajtómunkántk néhány alapkérdése” címen. Délután Koren ^ Emii esperes, püspökhelyettes beszélt „Hetilapunk sajtó- X feladatai” címen, korreferens volt Selmeci János lelkész. " Dr. Ottlyk Ernő professzor, a Lelkipásztor szerkesztője Havilapunk feladatai"-ról tartott előadást, korreferátumot M e kis Ádám esperes tartott. 5-én délelőtt Juhász Géza kiadó-szerkesztő, hetilapunk rovatairól számolt be. Délután Jakus Imre arról beszélt: Hogyan segítheti hetilapunk a gyülekezeti munkát, Lehel Ferenc pedig arról, hogyan segítheti elő havilapunSk a lelkészek továbbképzését. Az összes előadásokat beható eszmecsere követte. Reggelenként Káldy Zoltán püspök tartott bibliatanulmányt, az esti áhítatok szolgálatát V ár ady Lajos és Hafenscher Károly lelkészek látták eL A konferencia végén Káldy Zoltán püspök mondott zárószót, Groó Gyula pedig összefog- j lalta a tanácskozások eredményét és erről javaslatot terjesztett az értekezlet résztvevői elé, amit a konferencia megbeszélt és elfogadott. Ezek szerint az országos Sajtókonferencia résztvevői munkájuk eredményét a következő pontokba foglalják össze: 1. Egyházunk szolgálata: az ; evangélium hirdetése minden {teremtésnek, mert az az Isten 5 akarata, hogy mindenek üd- X vösségre jussanak. X 2. Az egyházi sajtó feladata: X egyházunknak, a Magyarorszá- X gi Evangélikus Egyház szolgálatának segítése a nyomtatott [betű eszközeivel. Sajtónk ma- [ gatartása határozott: szilár- [ dán és ingadozás nélkül halad [ azon az úton, amelyre egyházunk rálépett. t 3. Egyházunk útja: a Jézus t Krisztus evangéliumával való 1 szolgálat a magyar hazában, ! az épülő szocializmus világá- í ban. Ezért sajtónkban, minden ! írásunkban is félreérthetetle- I nül, világosan és egyértelműen I el kell határolnunk magunkat ! mindenféle reakciótól, attól is, 1 amely esetleg vallásos köntös- ! ben meghúzódva akarna érvé- X nyesülni. 1 4, Sajtószolgálatunkat Urunkban a Jézus Krisztusban való bizakodó reménységgel örvendezve és megtapasztalt kegyelméért való hálaadással kívánjuk végezni. Azt akarjuk, hogy ez a lélek sugározzék minden írásunkból. 5. A sajtóban is minden szolgálatunkat alapos és tervszerű teológiai előkészítéssel, a Szentírás és Hitvallási Irataink zsinórmértéke alatt szeretnénk végezni. 6. Egyházi sajtónkban a tanítás és nevelés módján való igehirdetéssel segítünk kialakítani egyházunk közvéleményét és építeni egységét. Ezt hitből való meggyőződéssel és a meggyőzés szándékával tesz- sziik, szeretetből, szeretettel és szeretetre. Abból a szeretetből táplálkozva, amivel Urunk szeretett minket, mikor önmagát adta érettünk, azzal a szeretettel, amire a Lélek indít, arra a szeretetre buzdítva, amely a felebarát javát keresi. Segíteni akarjuk egyházunk népét abban is. hogy megtalálja helyét a szocializmus társadalmában és jó lelkiismerettel, jó munkát végezzen a szocializmus új világának építésében. 7. Különös szeretettel fordulunk falvainkban élő lelkészeink és gyülekezeteink felé. Sajtómunkánkkal is segíteni szeretnénk őket abban a nagy átalakulásban, amely falvainkban a szocializmus építése közben végbemegy. 8. Ezzel a szolgálatunkkal is a magyar evangélikus egyház jó cs szép hagyományainak útján járunk. Azon az úton, amelyen hajdan Bél Mátyás, Ráth Mátyás szolgáltak az egész magyar sajtónak és a művelődésnek. Minden írásunkban szép feladatnak érezzük a drága magyar nyelv művelését. Szerény szolgálatunkkal is hozzá kívánunk járulni valamivel az egyetemes magyar művelődéshez, a nemzeti célok előmozdításához. 9. Sajtószolgálatunkat az emberért, az egyetemes emberiségért való* felelősségben végezzük. Ezért harcolunk a betű fegyverével is az atomhalál ellen és a békéért. Szót emelünk minden jó ügyért, elnyomott népek felszabadulásáért, az emberi haladásért, a népek békés együttéléséért azzal a lélekkel, amelyre Urunk az irgalmas samaritánus példázatában tanított minket. 10. Szót akarunk érteni a földkerekségen élő más egyházakkal is. Szívesen tanulunk tőlük jót és jószívvel felajánljuk nekik tanulságul azt, amire eddig minket Isten tanított. Ebben a szolgálatban világosan látjuk a célt, amely felé megyünk és Urunk kezéből fogadjuk el a mindennap feladatait, a jó cselekedeteket, amiket bizonyára elkészített, hogy azokban járjunk.
