Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-11-09 / 45. szám

I Áz Egyetemes Presbitérium felhívása a gyülekezetek tagjaihoz A Magyarországi Evangélikus Egyház Presbitériuma október 29-ér tartotta ülését. Az ülésről az alábbi felhívást bocsátották, ki a Magyaror­szági Evangélikus Egyház gyülekezeteihez és tagjaihoz: A Magyarországi Evangélikus Egy­ház Egyetemes Presbitériuma hittest­véri szeretettel köszönti egyházunk gyülekezeteit és azok tagjait: „Ke­gyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Űr Jézus Krisz­tustól. Ámen.” Szeretett testvéreink a Jézus Krisz­tusban! A november 16-i országgyűlési kép­viselői és tanácstag-választások nagy eseményt jelentenek hazánk életé­ben. Népi demokráciánkban az or­szággyűlés hozza a törvényeket, a tanácsok pedig biztosítják azok vég­rehajtását. Jelölő gyűléseken szemel­te ki népünk azokat, akiket törvény­hozókként és tanácstagokként akar az élen látni. November 16-án pedig népünk megválasztja azokat, akiket maga jelölt e fontos tisztségekre. Mi evangélikusok mélyen érdekel­tek vagyunk mindabban, ami orszá­gunkban történik. Jézus Krisztus a Szentírás tanítását ebben foglalta össze: „Szeresd az Urat, a te Istene­det, — és szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” (Máté 22,37—40.) Jézus Krisztus te­hát szorosan egybekötötte az Isten szeretetét az emberek szeretetével. János apostol ezt így fejezi ki: „Az a parancsolatunk is van őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a ma­ga atyjafiát is.” (Ján. 4,21.) Mi Jé­zus Krisztustól tanultuk az emberek szeretetét. Ezért érdekel minket minden, ami az emberek sorsával összefügg. Ezért veszünk részt min­denben, ami az emberi életet előbbre viszi. A tisztább, becsületesebb, őszintébb emberi élet munkálásában fáradozunk s ebben keresünk egybe­fonódó kezeket. Olyan feladat ez, mely kitágítja a templomfalakat s egész népünk szolgálatára hív. Ezért örülünk annak az alapvető változásnak, mely hazánk életében a múlttal szemben történt. Egykor két világháborúnak a borzalmaiba hajszolták bele népünket, — ma ha­talmas táborral együtt küzdünk a világ békéjéért. Egykor egyedül áll­tunk a világban, — ma a népek ba­rátsága fűzi össze erőinket a világ hatalmas népeivel. Egykor nincstele­nek százezrei éltek mellőzve hazánk­ban, — ma pedig az egész nép az ország gazdája. Egykor vallási, faji és nemzetiségi gyűlölet állította szembe egymással az embereket, — ma pedig nemzeti egységben fog össze minden becsületes ember ha­zánk felvirágoztatása céljából. Egy­kor a mások kárán való haszonhú­zás volt a fődolog — ma pedig tisz­tességes munkája alapján nyer ki-ki megbecsülést. Aki Jézus Krisztustól tanulta az emberek szeretetét, annak Isten iránti hálával kell emlékeznie mindarra az eredményre, ami hazánk életében eddig történt. Aki tehát evangélikusnak tartja magát, annak életében nincs és nem is lehet lelkiismereti összeütközés egyházunkhoz tartozása és a szoci­alista hazához tartozása között. Az az emberszeretet, amely ma érvénye­sül hazánk életében és célkitűzései­ben, az evangélikus keresztyén élet­nek is központjában áll. Ezért mi nemcsak a „békés egymás mellett élés” viszonyában akarunk élni ál­lamunkkal és kormányunkkal, hanem együttműködésünkkel akarjuk segí­teni azt a társadalmi fejlődést, mely mindnyájunk boldogulásáért folyik. Államunk is megadja egyházunknak mindazt, ami működéséhez szüksé­ges. Alkotmányunk biztosítja a val­lásszabadságot. A kormány pedig ennek gyakorlásához jelentős anyagi segítséget is nyújt. Egyházunknak mindene megvan ahhoz, hogy a Jé­zus Krisztus iránti hűségben végez­hesse szolgálatát. Szeretett testvéreink a Jézus Krisz­tusban! Hazánk felvirágoztatása csak az egész nép műveként születik meg. Nagy nemzeti céljaink megvalósítá­sából mi evangélikus magyarok is vegyük ki részünket. Fogjunk hát össze mindazokkal, akik legfőbb tör­vénynek az ország javát tekintik, akiknek jövőt építő tervét az ember­ről való gondoskodás, a nemzet fel­emelésének szelleme hatja át. Intünk, kérünk és buzdítunk ezért benneteket, szeretett testvéreink, hogy nevember 16-án szavazatotok­kal álljatok azok mellé, akik a dol­gozó nép hatalmát védik, jólétén munkálkodnak, a népek békés egy­más mellett élését szolgálják. Ez zel egyúttal a békét választjátok, a nép hatalmát erősítitek, hazánk jö­vőjét munkáljátok, egyházunk és ál­lamunk további jó viszonyára sza­vaztok. Kérjük Istent, áldja meg népün­ket továbbra is, és koronázza teljes sikerrel mindazok munkáját, akik hazánk javát akarják és a világ bé­kéjén fáradoznak. Befejezőül a Kérészijén Bélíekenferencia debreceni tanácskozása Október 31-től november 2-ig Deb- | recenben ülésezett a Prágai Kérész- J tyén Békekonferencia állandó bizott­sága. D. dr. Vető Lajos püspök, dr. Bartha Tibor református püspök, dr. J. Hromadka prágai teológiai pro­fesszor, dr. H. Vogel berlini profesz- szor, Jan Kiivit, a Szovjetunió észt evangélikus egyházának érseke, Zsit- kov, a Szovjetunió baptista egyházé­nak elnöke, Zankov bolgár teológiai professzor és mások részvételével a konferencia az idén júniusban Prá­gában kidolgozott alapelvek irányá­ban foglalkozott az atomháború elle­ni küzdelem s a népek közötti béke és barátság biztosításának kérdései­vel. A konferencia fontos határozato­kat hozott, többek között, hogy a keresztyén egyházak a hirosimai bombázás évfordulóján egyetemes bűnbánati napot tartsanak. A kon­ferencia előkészítette további, még szélesebb alapokra (helyezett mun­kájának folytatását. A tanácskozás résztvevői táviratot intéztek a Szovjetunió, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság Genfben ülésező képviselőihez, akik épp e napokban folytatnak tárgya­lásokat az atofhkísérletek megszün- [ tetőséről. A távirat szövege a követ­kező: „A Prágai Keresztyén Békekonfe­rencia Debrecenben ülésező állandó bizottságának tagjai a Krisztus nevé­ben kérik önöket: szabadítsák meg a világot minden időkre az atom­bomba-kísérletek által való szörnyű fenyegetettségtől. A történelem Urá­nak színe előtt való felelősségben kérjük önöket: Mentsék meg az embert!” * A konferencia résztvevői számára november 2-án Benke Valéria mű­velődésügyi miniszter vacsorát adott, ahol bensőséges, meleg együttlétben barátságos beszélgetést folytattak a konferencia eredményeiről és a to­vábbi munkáról. # A rendkívüli jelentőségű értekez­letre lapunk további számaiban visszatérünk. beiktatták hivatalába Káldy Zoltán püspököt 1958 november 4-én délután 5 órakor a Deák téri templomban a Déli Egyházkerület rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek keretében iktatták be hivatalába a Déli Egyházkerület újonnan megválasztott püs­pökét, Káldy Zoltán pécsi lelkészt, a tolna-baranyai egyházmegye esperesét. Ebből az ünnepélyes alkalomból a meghívott vendégek, a kerü­let lelkészei és egyházunk hívei zsúfolásig megtöltötték a Deák téri templomot. A rendkívüli közgyűlés jelentőségét emelte, hogy a múlt héten Debrecenbe# lezajlott Keresztyén Békekonferencia munkabizott­sági ülése külföldi részvevőinek nagy része is megjelent a Déli Egyház- kerületnek ezen a fontos eseményén. A meghívott állami és egyházi vezetők közül többek között jelen volt Mihályfi Ernő, az Evangélikus Egyetemes Egyház felügyelője, D. dr. Vető Lajos püspök, Horváth Já­nos, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese, Grnák Károly főelőadó, Herling Jakab, az Országos Béketanács tit­kára, dr. Pálfy Miklós, az Evangé­likus Teológiai Akadémia dékániá, a református egyház képviseletében dr. Esze Tamás főgondnok, dr. Bartha Tibor és Darányi Lajos püspökök, Gaál István, a Reformá­tus Egyetemes Konvent vezetője, dr. Czeglédy István dékán, a Ma­gyar ökumenikus Tanács képvise­letében Muraközy Gyula református lelkész. Berky Feriz, a magyar orto­dox egyház adminisztrátora, dr. Szabó Lás^ó, a baptista egyház el­nöke, Hecker Ádám, a methodista Koren Emil püspökhelyettes imád­sága után Darvas József egyházke­rületi felügyelő nyitotta meg. aki üdvözölte a megjelenteket. A megnyitó után Koren Emil püspökhelyettes ismertette a Déli Egyházkerület presbitériumának ha­tározatait a püspöki szék megüre- sedésével és a püspökválasztással kapcsolatban. Ezután dr. Szalatnai Rezső, a szavazatbontó bizottság tagja jelen­tette a közgyűlésnek, hogy a szava­A közgyűlés a jelentéseket tudo­másul vette, majd 3 tagú bizottsá­got küldött ki — dr. Szalatnai Rezső, Sikter András és Bru- hács János személyében —, hogy a megválasztott új püspököt a köz­gyűlésbe meghívják. A kiküldött bizottság meghívására egyház szuperintendense, dr. Kiss Ferenc, a Szabad Egyházak Taná­csának elnöke, Pethő István, az unitárius egyház püspöki helynöke, dr. Benesovszky Imre főrabbi, az izraelita egyház képviselője. Az ünnepségen részt vett külföldi vepdégek: Jan Kiivit, a Szovjet­unióbeli észt evangélikus egyház érseke, Andrej Ziak, a szlovákiai evangélikus egyház egyetemes fel­ügyelője, Alfred Hermann, a romá­niai egyház püspökhelyettese, Mezei István, a romániai magyar evangé­likus egyház esperese, dr. Andrej Wantula, a varsói evangélikus teo­lógiai akadémia professzora, dr. Stefan Turnski, a prágai Comenius fakultás professzora, dr. Milan Se- zan, a nagyszebeni ortodox Teoló­gia professzora. Zsitkov, a szovjet­unióbeli baptista egyház elnöke, dr. Novak, a Csehszlovák Egyház püs­pöke. zatra jogosult egyházközségek 320 érvényes szavazatából 318 esett Káldy Zoltán pécsi lelkészre, a tolna-baranyai egyházmegye espe­resére. Ezek szerint Káldy Zoltán a Déli Egyházkerület törvényesen megválasztott püspöke. Bejelentette a közgyűlésnek azt is, hogy a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa az 1957. évi 22. számú törvény- erejű rendelet értelmében 98/1958. sz. határozatával előzetesen hozzá­járult Káldy Zoltán püspökké való jelöléséhez és megválasztásához. Káldy Zoltán püspök megjelent a közgyűlésen, ahol Darvas József egyházkerületi felügyelő közölte vele a választás eredményét. A ke­rületi felügyelő kérdésére válaszolva Káldy Zoltán püspök kijelentette, hogy a püspöki tisztet elfogadja és a hivatali esküt hajlandó letenni. Evangélikus Egyházkerületben a püspöki hivatalt minden velejáró kötelességekkel és jogokkal vállal­ni. Ezután vallást tett hitéről, messzehangzó szóval elmondván az Apostoli Hitvallást, majd pedig Vető püspök felszólítására ünnepé­lyesen letette a püspöki tisztség hivatali esküjét, mely után Vető püspök átnyújtotta Káldy Zoltán püspöknek a püspöki szolgálatot jelképező keresztet és testvéri csók­kal köszöntötte szolgatérsát. A Déli Egyházkerület esperesei az ősi Confirma Deus eléneklésével meg­áldották az új szolgálatba induló püspököt. Az áldás után a Luthe­ran ia énekkara énekelt, mialatt az új püspök elfoglalta helyét az ol­tárnál, ahol elmondotta Luther Márton sekrestye-imádságát, majd megáldotta a gyülekezetét. A közgyűlés újbóli megnyitása A püspökszentelő istentisztelet után Darvas József egyházkerületi felügyelő újból megnyitja a köz­gyűlést. Az új püspöknek hivatala jeléül átadja az Egyházkerület pe­csétjét. Javasolta a közgyűlésnek, hogy az Egyházi Alkotmány 141. paragrafusa értelmében a választás­ról és a beiktatásról hivatalosan értesítse a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsát, az egyetemes fel­ügyelőt és a testvér egyházkerü­letet. Ezután az új püspököt elsőnek az egyházkerület nevében Darvas Jó­zsef felügyelő köszöntötte. Köszön­tésében örömének adott kifejezést afölött, hogy az egyházkerület bi­zalma teljes egészében mutatkozott meg Káldy Zoltán püspök iránt. „Mindnyájan reméljük, hogy püs­pök úr munkája válasz lesz erre a bizalomra. A mi magyar evangélikus egyházunk a haladás szellemében született, és ezt a szolgálatot vál­lalta. Ebben a szolgálatban mindig össze tudott forrni a magyar nép igazi érdekeivel. Azt szeretnénk mindnyájan, ha Püspök Ür a hala­dó protestantizmus szellemében dol­gozna. Az elmúlt 10 esztendő azt bi­zonyította, hogy azok járnak helyes úton, akik az Egyezmény szellemé­ben dolgoztaik, és nem azök, akik az Egyezmény ellen. A két évvel ezelőtti ellenforradalom egyházunk életében is sok zűr-zavart, visszavo­nást okozott, örülünk, hogy Püspök Ür megválasztásával és beiktatásá­val egyházunk élete nyugodt, nor­mális keretek közé helyeződött vissza. Biztosak vagyunk abban, hogy Püspök Űr szolgálata az egy­ház és a szocializmust építő magyar állam jóviszanyát szolgálja majd egyházunk és egész népünk érdeké­ben. A világ és az egész emberiség nehéz és nagy döntések keresztút- ján áll ezekben az időkben, súlyo­sabb elöntések előtt, mint bármikor az emberiség történetében. Vagy si­kerül elérnünk azt, hogy az atom­erőt békésen használjuk fel az em­beriség érdekében, vagy soha nem látott katasztrófa felé rohanunk. Mi, akik hiszünk az életben és igazság­ban, reméljük, hogy a béke erői győznék majd és e béke megterem­téséhez odaadni a mi egyházunk erejét és szolgálatát: nemes és szép feladat. Nyugodtak vagyunk afelől, hogy Püspök Ür ezt a szolgálatot is szívén hordja majd” — fejezte be köszöntését Darvas József egyház- kerületi felügyelő, (Folytatás a 2. oldalon) A püspökszentelés Az elnöklő felügyelő ezután a köz­gyűlést felfüggesztette és felkérte D. dr. Vető Lajos püspököt, hogy istentisztelet keretében iktassa be Káldy Zoltánt a Déli Egyházkerület püspöki tisztébe. D. dr. Vető Lajos püspök Koren Emil püspökhelyettes és Sikter András esperes kíséreté­ben az oltárhoz vonult és kezdetét vette a püspökszentelés. D. dr. Vető Lajos püspök Fii 2,1—5 alapján tar­tott igehirdetésében többek között a következőket mondotta: „Ez az ige és az egész Üjtestamentum is többes számban szólítja meg az ige hallgatóit. Ez is figyelmeztet arra, hogy az egyház nem egyes elszige­telt emberek dolga, hanem közös­ség, a hívők közössége. Az ilyen közösségben lehet örülni és lehet másoknak is örömet szerezni. En­nek az örömnek megvan az alapja és az oka. Ezeket az okokat mi ma­gunk munkálhatjuk. Mégpedig első­sorban a mások iránti áldozatos szeretettel. Ez a szeretet csak azért lehetséges, mert Krisztus Urunk is szerette a bűnös embert. Az ö krisztusi szeretete hasson át minket. Az ilyen szerető magatartás adja szolgálatunk és életünk örömét. — Az öröm másik oka a hiábavaló versengés és dicsőség kikapcsolása cselekedeteinkből, mert az ilyenek csak megosztják együttmunkálkodá- sunkat. — Az örvendezés harmadik oka és alapja az az alázatosság, amellyel a másikat különbnek tud­juk tartani magunknál. — Te sok­szor tettél bizonyságot Krisztusról — mondotta igehirdetése végén Vető püspök — a szeretetnek tel­jességéről. Mint püspöknek első­sorban az lesz a feladatod, hogy gyakorold ezt a szeretetet egyház­kormányzó munkádban. Honnan vennéd ehhez az erőt, ha nem ma­gából Jézus Krisztusból, aki testé­nek és vérének erejével vár téged püspöki szolgálatod kezdetén. Alázd meg magad ennek a szeretetnek a szépsége és mélysége előtt, s meríts az erőnek forrásából, hogy sokakat vezethessen szavad és szolgálatod az Istennek tetsző, embereknek igaz örömet szerző dicsőséges életre.” A püspöki eskü letétele Az új püspök úrvacsora-vétele után válaszolt D. dr. Vető Lajos püspök kérdésére; akarja-e a Déli Az ünnepi közgyűlést As új püspök megjelenik a közgyűlésen

Next

/
Oldalképek
Tartalom