Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-06-22 / 25. szám
B&b&adi Usenet Egyházi újságunknak mostani példánya „borsodi szám“. A szerkesztőség megbízásából nagy részben mi adják a lap anyagát. Így az ország legnagyobb szószékén egy kevéssé ismert tájegység evangélikus hangja szólal meg. Bizonyára folytatás követi ezt a kezdeményezést. Hadd fonódjon minél szorosabbra az országos evangélikusság belső kapcsolata egymás megismerésében és az egymásra figyelésben. Az első kapavágás mindig ünnepélyes. Érezzük is feladatunk súlyát. Ha mégis fogyatékos lesz szolgálatunk, bocsássa meg az Olvasó. Mindent az egyért! Egyházmegyénk a borsod—abaúj—zempléni és hevesi vármegyék területén fekszik. Hegyalján. Valamikor innen is kapta nevét. Ez a terület a katolikusságnál érsekség, a reformátusoknál püspökség. Nekünk csak esperességünk van ezen a hatalmas észak-magyarországi területen. Mindenestül szórvány vagyunk. Nemcsak a községekben, hanem a városokban is. Tizenhét egyházközség fogja össze a tízezernél alig több evan- gélikusságot tizenkilenc templomban. Egyedül a miskolci gyülekezetnek nincséh szórványa, mert korábbi hatalmas szórványterülete az előző években önállósult. Valamennyi többi egyházközségnek három-négy, esetleg ötven-hatvan szórványhelye van. Pár gyermek tanításáért sok-sok kilométert utazunk vonaton, autóbuszon, motoron, kerékpáron vagy gyalog. Mindig úton! Mert nagy szám az egy. A legnagyobb! Isten matematikája ez: egy elveszett juh, egy elgurult drakma, egy tékozló fiú! Vasámaponta öt-hat istentisztelet templomokban, tantermekben, otthonokban. „ ... hogy egy se vesszen el... !“ Ez a harc bizony minden erőnket igénybe veszi. Rengeteg fájdalom a lélekhalászás és „titkos reverzális’“ miatt. Még mindig vannak papok, akik a belső békesség rovására megvetően beszélnek a másik keresztyén egyházról. S gyakran erőszakosan törnek hatalmi vagy anyagi céljaik elérésére. Bizony rendezetlen kérdés ez országszerte. Gyülekezetek tűnnek ei pár nemzedék alatt testvéri és testvértelen kezekben. Egyházunk drága kincsének, az evangéliumnak diadala, hogy még nincsen végünk s nem radírozták le egyházunkat Hegyalja vallási térképéről. Bízunk az evangélium reánk bízott hamisítatlan erejében Fájdalom és számtalan vereség mellett titokzatosan mégis sok győzelmet és messzeható áldást jelent szórványsorsunk. Kis egységekben folyó egyházi munkánk ritkán szorítkozik csupán a szórványtestvéreinkre. Másvallású családtagok, érdeklődők, betévedtek, szaporítják az igehallgatóink számát. S így a bűnbocsánat evangéliuma széles körben áthatja a velünk és köztünk élőket. Szolgálatunkkal láthatatlanul, de gyakran tapasztalhatóan Urunk megsózza és ízesíti népünk életét. Ezért nem mennyiségi, hanem mindig minőségi munkát kell végeznünk. Tömegvonzásnak, a helyben levő idegen templomok igézetének, a sodródásnak nem vethetünk mást elébe, mint az alkalmi szolgálatunk drága gyöngyét: a hamisítatlan igehirdetést! Jaj, ha fizikailag és szellemileg fáradtan végezzük eldugott kis falukban havonta, negyedévente ismétlődő szolgálatunkat. Tömegegyházakban nem érvényesül a rest pap és üres prédikáció csődje oly nyilvánvalóan és gyorsan. Ha igényesebbek el is maradnak, megtelik azért a templom. A mi szolgálatunknak élményt kell jelentenie! Erejéből, indításából életnek kell támadnia a szívekben. A hatalmas evangélium győzelmeinek vagyunk tanúi a Szentlélek csodájaként. Ide kellenek a legértékesebb papi egyéniségek. A kisebbség csak akkor marad meg, ha elit. Kisebbségi egyháznak létkérdése a minőségi „többlet“: igehirdetésben, hitben, tudományban, szeretetben, alázatban, bölcsességben, szorgalomban, imádságban, odaszánásban! Együtt a néppel a népért minden akadályon keresztül! Ez elsősorban egyházkormányzati problémát jelent. Területünkön a hihetetlen gyorsan fejlődő iparosítás az egyházi szolgálatunk folytonosságának biztosítására vonatkozóan állandó gondot ed. Falvak ahol nem is oly régen, ritka volt az idegen ember, most ipari centrumokká válnak. Gombamódra szaporodó ipari létesítmények, bányatelepek körül hónapok alatt létesülő lakóháztömbök és új városok jelzik lüktető borsodi életünket. Hogyan tudunk lépést tartani ezzel a lendületes változással?! Az egyik legizgalmasabb kérdés. Régi gyülekezeti központjainkból szolgálatunk súlya lassan áttevődik új helyekre és lakócentrumokra. Az ország minden tájáról vonzott és vonz dolgozókat a rengeteg munkaalkalom, a jó kereset és legtöbb helyen a munkábaállással egyidejűleg kapott lakás. Ezeknek megfelelő hányada evangélikus. Érettük mi felelünk. Sokan közülük keresnek bennünket, sokakat nekünk kell megtalálnunk. Azok, akik igénylik köztük egyházunk szolgálatát, nem szenvedhetnek kárt lelkiekben a régihez való görcsös ragaszkodásunk, a tradíció egészségtelen ápolása vagy egyházkormányzati koncepció hiánya miatt. Rugalmas és körültekintő magatartásra van szükségünk. Pezsdülő életformánk és fejlődő társadalmunk élete friss egyházi embereket magával visz, fáradtak, restek és megkötözött szellemiségűek lemaradnak. Együtt a néppel. Nem téveszthetjük el az ütemet! Aki nem siet, lemarad és holtvégányra kerül. Meg kell keresnünk a módját annak, hogy egyházunk együtt meneteljen népünkkel az új világot építő munkában és harcban. Hadd helyezzem szívetekre „borsodi üzenet“-ként ezt a hármat: lángoló felelősség a szórványért, gyermeki bizodalom a mi evangéliumunk erejében és forró szeretet népünk iránt! Baltkó Zoltán. Diósgyőr Vasgyár A béke kérdésében a keresztyéneknek hitvallási különbség ellenére is lehet együtt dolgozni Lapunk elmúlt számaiban hírt adtunk az e hónap elején Prágában megtartott Nemzetközi ökumenikus Konferenciáról. Múlt számunkban D. dr. Vető Lajos püspök számolt be a konferencia résztvevőiről, tárgy- sorozatáról és lefolyásáról. A konferencián résztvevő másik küldöttünk, dr. Pálfy Miklós teológiai tanár június 14-én reggel érkezett haza. ő ugyanis a prágai konferencia után egy hetet töltött a Német Demokratikus Köztársaságban, Berlinben és Halléban, ahol egyrészt tárgyalásokat folytatott az ottani egyházi vezetőkkel és a berlini egyházügyi államtitkárság vezetőivel, másrészről a Németországban kiadásra kerülő két teológiai könyvének sajtó alá rendezését beszélte meg. Hazaérkezése után megkérdeztük őt, hogyan látja és értékeli a prágai konferencia eredményeit. Németországból hazafelé tartva — mondotta — Prágában egy napot töltöttem, ahol Hromádka profesz- szorral és több cseh teológussal együtt kiértékeltük a keresztyén világzsinatot előkészítő konferencia eredményeit. Három pontba foglalom össze az értékelést: 1. Elértük, hogy ezen a konferencián nem egy ellen-ökumenét hoztunk létre, hanem éppen az egyházak ökumené- jének szellemében megmaradva, próbáltuk elkezdeni a beszélgetést olyasmiről, ami az ökumenében résztvevő minden egyháznak beszédtárgya kell, hogy legyen. 2. Elértük, hogy ez a konferencia komoly teológiai alapvetést dolgozott ki a béke kérdésében. Nem „leblokkolás” volt ez a konferencia Kelet vagy Nyugat mellett, mégcsak nem is a Béke Világtanács propagandája, hanem komoly teológiai alapon a keresztyén lelkiismeret megszólalása a termonukleáris fegyverekkel való kísérletezés megszüntetése mellett esi a béke érdekében. 3. Elértük azt, hogy talán „a legökumenikusabb” ökumenikus konferenciát tartottuk, hiszen Kelet, Nyugat és Dél egyházai képviseltették magukat és a protestáns egyházakon kívül részt vettek ezen a konferencián a keleti ortodox egyház oroszországi és bulgáriai képviselői, sőt a csehszlovákiai katolikus egyház küldöttei is. Mik azok a feladatok, amelyeken tovább fog dolgozni a konferencián megválasztott munkabizottság? Elsősorban Vogel német teológiai professzornak a konferenciai előadásában szereplő 60 tézisén való to- vábbdolgoaás a feladatunk. Másodszor, feladatul tűztük ki a nemzetközi etosz (erkölcs) teológiai kidolgozását. Mindkettő komoly feladat és reméljük, hogy az ezekkel való foglalkozás az egyház részéről hoz- zásegítés a nemzetek közötti békéhez. Mennyiben készítette elő gyakor- latilag ez a konferencia a tervezett keresztyén világkonferenciát? Ez a prágai konferencia a tervezett világkonferencia fundamentumának lerakása volt. Sikerült jól megfogalmazni teológiailag a tételeket, amelyek majd ezen a tervezett konferencián szerepelni fognak. Éppen ezek a megfogalmazott tételek bizonyítják azt, hogy a világ békéjének kérdésében keresztyéneknek lehet hitvalláskülönbség ellenére is együtt dolgozniuk, Ezt a jó reménységet hoztuk magunkkal Prágából és hisszük, hogy ennek a kezdeményezésnek valóságos folytatása is lesz. J. G. Német lelkészek érkeztek hazánkba Éj egyházi folyóirat A múlt héten új egyházi folyóirat jelent meg, Theológiai Szemle címen. Tulajdonképpen nem is új ez a folyóirat, hiszen ugyanevvel a címmel egészen 1948-ig közös protestáns kiadásként sok lelkésznek szerzett örömöt az annakidején Debrecenben megjelenő folyóirat. A református és evangélikus egyház vezetősége és teológiai tanárai jónak és hasznosnak látták — 10 évi szünet után — újból közösen megindítani a Theológiai Szemlét. Az új folyóirat hasábjain — idézzük a fő- szerkesztő bevezető cikkének szavait: „Megbeszélhetnénk, megvitathatnánk az evangéliumi egyházak mai közös teológiai kérdéseit, ha nem is a gyülekezetek élete fölött, de tudományos színvonalon, a kérdések mélyére — s ha kell az elevenére is — tapintva.” A Theológiai Szemle az egész magyarországi evangéliumi protestantizmus közös tudományos teológiai fórumaként jelenik meg. Az ízléses kiállítású első számban Dr. Pákozdy László főszerkesztő írt szerkesztőségi cikket. Négy cikk foglalkozik az evangélizáció kérdésével (Farkas József református püspökhelyettes: Evangélizáló szolgálatunk az elmúlt két évtized alatt; Dr. Czeglédy Sándor református professzor: Az evangélizáció kérdései: Csengődy László evangélikus lelkész: Megjegyzések 25 esztendő evangélizációs munkájáról; Dr. Vargha Zsigmond református professzor: Misszió és evangélizáció). A Világszemle rovatban dr. Hromádka József prágai professzor együttműködésünk fő feladatairól, dr. Kádár Imre, a lap felelős szerkesztője a Szovjetunióbeli utazásról ír. A Hazai szemlében dr. Pálfy Miklós társszerkesztő: „Merre tart a magyarországi evangélikus egyház” címen írt cikket. A könyv és folyóirat szemlében dr. Ottlyk Ernő, dr. Pákozdy László és dr. Pálfy Miklós könyv- ismertetéseit olvashatjuk. A Theológiai Szemle új színt jelent egyházaink életében. Szeretettel köszöntjük szerkesztőbizottságát és Istentől gazdagon megáldott munkálkodást kívánunk neki. A Jeruzsálemben, az Olajfák hegyén levő nagy evangélikus kórház április 25-én leégett. A tűzvész alkalmával súlyosan megrongálódott a kórház melletti evangélikus templom is. A 360 ágyas evangélikus kórház, melyben évente kb. 11.000 beteget kezelnek, az egyiptomi nagy állami kórház mellett a legnagyobb kórház Közel-Keleten. Emberéletet a tűzvész ugyan nem követelt áldozatul, a betegeket is sikerült mind kimenteni, de az anyagi kár több millió forint értékre rúg. A balatonszárszói egyházi üdülőnek két héten keresztül érdekes vendégei lesznek. A magyar—német protestáns lelkészcsere keretében június 14-én este három német lelkész érkezett az NDK-bó! hazánkba: Martin Penitzka Kittendorfból, feleségével, Johannes Pleszki Hohen- weidenből és Wolfgang Sachse feleségével Köthenből. A szombat estét és a vasárnap délelőttöt Budapesten töltötték. Megtekintették a várost, amelynek fekvéséről és szépségéről elragadtatással beszéltek, vasárnap délelőtt pedjg részt vettek a Kálvin téri református istentiszteleten. A szombat esti együttlétünk alkalmával beszámoltak gyülekezeteikről, a németországi evangélikus és uniált egyházban végzett munkájukról. Megkértük őket, hogy minderről az újságunk hasábjain számoljanak be olvasóinknak, amit ők készségesen és örömmel meg is ígértek. Wolfgang Sachse lelkész a Glaube und Wissen című egyházi folyóirat szerkesztője és kiadója, ö és Martin Penitzka az elmúlt évben más német egyházi személyekkel két hetet töltött Moszkvában. Leningrádban és Minszkben. Ez adott alkalmat arra, hogy a vacsora idején közös, úti élményeinkA hegyaljai egyházmegye egykori feljegyzések szerint 1743-ban alakult és 195_2-ig ezen a néven volt ismeretes. 1952. óta Borsod-Hevesi egyházmegyének nevezzük, de lényegében ugyanazok a gyülekezetek tartoznak hozzá. Valamikor, 1899-ig 13 megyére terjedt ki a területe. Ezért nevezték régen főesperesség- neík is. A területén levő gyülekezetek egy részének keletkezési ideje nem esik több évre a reformáció kezdetétől, mint 20—30 esztendő. Arnóton már 1550-ben voltak evangélikusok. Diósgyőrben 1537-ben kezdte meg papi szolgálatát a Melanchton által felszentelt Körtvélyesi Dániel. Itt keletkezett egyik legszebb énekünk: „Dicsértessék Uram örökké...“. Miskolcra 1543-ban érkezett el a reformáció első hullámverése. Ebben az évben hívta meg a városi tanács Dévai Bíró Mátyást szolgálatra, aki azonban hamarosan Tiszántúlra távozott innen. Ugyancsak régi gyülekezete ennek az egyházmegyének Putnok is. Sátoraljaújhelyt magyar „Wittenberg”-nek nevezi a történeti hagyomány. Első reformátora Sik- lóssy Mihály, aki 1522-től kezdve volt újhelyi pap. Segítőtársa egy fe- rencrendi szerzetes, Sztáray Mihály a nagr magyar reformátor. Ugyanról beszélgessünk. A vendég lelkészek vasárnap délelőtt tovább utaztak Balatonszárszó felé. Állandó kísérőjük, Rédey Pál, a következőket mondotta itt tartózkodásukról: Azokat a magyar lelkészeket, akik ennek az üdültetésnek keretében jártak az elmúlt évben és ezévben a németországi Tabarzban, annyi szeretettel, figyelmességgel vették körül német testvéreink, hogy a legkevesebb, amit megtehetünk: a mi lehetőségeink között viszonozni az ő vendégszeretetüket. Ezen a nyáron több turnusban érkeznek hozzánk német lelkészek, akik felváltva a balatonszárszói evangélikus és a balatonfüredi református üdülőben fognak üdülni és élvezik a Balatont. A most érkezett vendégeink e hó 29-ig Balatonszárszón üdülnek. Ez idő alatt több körutat teszünk a Balaton mellett, többek között Tihanyba, Balatonfüredre, Keszthelyre, Hévízre, Badacsonylábdiba és Veszprémbe visszük el őket. Talán tudunk egy napos kirándulást tenni Pécsre is. Június 29-től pár napot Budapesten töltenek. Vendégeinket szeretettel köszöntjük és kívánjuk; érezzék jól magukat hazánkban. csak itt élt Perényi Péter, aki igazi apostoli gyülekezetté avatta Üjhelyt, az általa behívott reformátorokkal: Gálszécsi Istvánnal és Batizi Andrással. Ez a Batizi András volt különben Tokaj első lelkésze, IJrágffy Gáspárnak, az evangélikus főúrnak udvari papja. Ezek az erős és hajdan népes evangélikus gyülekezetek 1567-ben a debreceni zsinaton egytől-egyig a kálvini tanokat tették magukévá és reformátussá válva, evangélikus szempontból teljesen megszűntek. A jelenlegi gyülekezetek javarésze 200 évvel későbben, 1720—40 között, főként telepítés útján keletkeztek. Ma az egész egyházmegye mintegy tízezer evangélikus lelket számlálhat, összesen 17 anyaegyházközségben. Jellemző az egyházmegye szórványhelyzetére. hogy a 17 egyházközség közül csak Miskolcnak nincs szórványa. Ezzel szemben pl. Sajókazá- hoz hetvennél több község tartozik. De a többi anyaegyházközségek is 20—30 szórványhellyel rendelkeznek általában. A legkisebb anyaegyházközségük Tokaj mindössze 80 lélekkel. Így válik érthetővé, hogy ebben az egyházmegyében egy négyzetkilométerre mindössze egy evangélikus hívünk esik. M. S.—F. I. Hegyalja múltja—jelene
