Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-08-24 / 34. szám

Aratási hálaadás

1. AZ IDEJE ilyenkor szokott lenni, augusztus végén, mikor nemcsak az aratás történt mái- meg, hanem a betakarítás és a cséplés Is. Ilyenkor, amikor néhány családban már ott van az asztalon az aratás áldott gyümölcse: az új kenyér. Ilyenkor tartjuk évszázadok óta aratási hálaünnepünket országszerte, melyen fel-felcsendül szép énekünk: „Letarolva a mező, Az áldás begyüjtve, Jó Atyánk, ez ünnepen Hála kél szívünkbe“.

Tudok olyan evangélikus gyülekezetekről is, ahol októberben van az aratási hálaadás megszokott ideje. Akkor, amikor az oltárra oda tehetik a búzakalászok mellé, fáradságos munkájuk többi fontosnak tartott gyü- molcsét is: piros almákat, viaszsárga körtét, hamvas szilvát, hatálmas szőlőfürtöket. És szebb az oltáruk hálaadásuk ünnepén, mint a legjobban sikerült ,.csendélet“, a szívük jobban tele van Isten iránti hálával, mint a csordultig telt pohár, az énekük pedig túlharsogja az orgonaszót is ezen a vasárnapon.

Ilyen gyülekezeteink is vannak!

De olyant nem tudok elképzelni, ahol nem lenne aratási hálaadás, ahol nem ünnepelnék meg évről évre, illendőképpen az aratási munkák befejezését. Hogyan is lenne ilyen gyülekezet? Hiszen az aratásban mindenki érdekelve van, akár falusi, akár városi legyen.

2. A JELENTŐSÉGE nem lett kisebb évszázadok lepergése után sem. Példátlanul nagy volt akkor is, amikor még sarlóval arattak és az marad, ha kombájnnal aratnak is. Az aratók öröme régen is a legnagyobb öröm volt és az marad akkor is, ha kevesebb ember, könnyebb munkával is elvégezheti. A barázda Isten egyik legszebb élethivatásának területe volt mindig és az is marad. Az aratás a földműves ember munkájának a koronája marad, amíg csak a világ világ lesz.

3. ISTEN ÍGÉRETE teszi azzá, amit megígért: „Még Noénak régen, hogy míg a föld el nem múl, Aratás is lészen". Vagy, amint a Szentírásban olvassuk: „...míg a föld lészen, vetés és aratás... meg nem szűnnek“. Ez az ígéret azt jelenti, hogy a vetés és aratás mint törvény van beleiktatva, a Teremtő Isten által, a természet rendjébe, ö maga gondoskodik feltételeiről, az Ö védelme alatt áll. Nem szűnik meg, mindig lesz, sohasem válik feleslegessé. Azt is jelenti, hogy ez a munka értelmetlenné sem válik soha: a vetést mindig aratás kötfeti. Azóta, hogy Istennek ez az ígérete elhangzott, a szántóvető ember mindig azzal a hittel léphet bele a barázdába, hogy munkája nem lesz hiábavaló, megtenni a maga gyümölcsét: „némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit“. Ha nem lesz is mindig vidám aratása a vetésének, de a mindennapi kenyeret meghozza, az mindig kitelik belőle.

Nincsen a vetés és aratás munkáján kívül más munka, melyhez istennek ilyen ősi, ilyen bizonyos, ilyen gazdag ígérete fűződnék. És azért olyan nagy dolog minden aratás, az idei is, mert minden aratás arról tesz bizonyságot, hogy Isten ezt az ígéretét — mint minden mást — hűséggel megtartja.

4. ISTEN MUNKATÁRSAI az aratók — ez a másik magyarázata annak, hogy az aratás minden munkának a. koronája. Mindenki tudja, hogy az aratás társas munka. Mikor elérkezik az ideje, akkor mozgósítva van a család apraja-nagyja. Sőt sokszor a rokonok is „összeállnak“, hogy egymást segítve, a munkafolyamatokat célszerűen megosztva, közösen végezzék el. Az aratási munka természete követeli meg ezt a közösködést. Már ez is nagyon szép benne!

De ennél is szebb az, hogy az aratásban nemcsak egymásnak, hanem istennek is a munkatársaivá lesznek az aratók. Nem csupán abban az értelemben, ahogyan a közismert mondás ezt minden munkára vonatkoztatja, hogy emberé a munka. Istené az áldás, hanem sokkal mélyebb értelemben is. Hogy ezt belássuk, ahhoz elég, ha Krisztus urunknak szavaira gondolunk: „Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban“. Ez a „magától”, amiről Jézus beszél, munkát jelent: Isten kegyelmes, gondviselő munkáját, mely nélkül a vetésből sohasem lenne aratás. Ez, egész világosan, munkatársi viszonyt fejez ki Isten és az aratók között. A Kiskáté szavai is erről a kitüntető viszonyról beszélnek a negyedik kérés magyarázatánál: „Isten kérésünk nélkül is ad mindennapi kenyeret“. Persze, hogy megadja, hiszen ezzel tartja fenn az életet földi gyermekeiben. De hogyan adja meg mindenkinek? A tiedből Testvérem. Abból, amit te takarítottál be verejtékes munkával a magtárodba. Ügy, hogy megérteti veled: az mind mégsem a tied, mások része is benne van. És te tovább is adod jó lélekkel, azt ami a másé, hogy azok éhező szája is megeléglttessék, akik „nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak”. És amikor ezt teszed, akkor a gondviselő Isten jóitevő keze vagy, hasznos munkatársa maradsz aratás után is.

Szép dolog a gondviselő Isten munkatársának lenni, de ne feledd: engedelmes, önzetlen szív kell hozzá!

5. JELKÉP IS AZ ARATÄS, mellyel Isten két dolgot akar mindig az eszünkbe juttatni: az utolsó aratást és az élő kenyeret.

Már Keresztelő János úgy prédikált Jézusról, mint aki az 5 gabonáját csűrbe takarítja. Később maga Jézus is úgy beszél a konkolyról szóló példázatában az utolsó napról, hogy az az aratás napja lesz: „Hagyjátok, hogy együtt nőjjöm mind a kettő az aratásig“’. Mt. 13, 30. A Jelenések könyvében pedig azt olvassuk: „Bocsátá azért, aki a felhőn ül az ő sarlóját a földre és learattaték a föld”. 14. 16. Az evangélikus keresztyén embernek tehát tudni kell, hogy lesz egy ilyen utolsó aratás is. Minden aratásnak jelképpé kell lenni a számára, mely ezt juttatja szüntelenül eszébe.

És készülni is kell rá! Ügy, hogy a teste mellett gondja van.a lelkére is, a mindennapi kenyér mellett az élő kenyérre Is, mely a mennyből szállott alá: „Ha nem- eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az Ö vérét, nincs élet bennetek“. Ján. 6, 53. Kutas Elek

Luther Márton a mindennapi kenyérről

„Hiszem, hogy Isten teremtett engem minden teremtménnyel együtt, ő adta testemet, lelkemet, szememet, fülemet és minden tagomat, értelmemet és minden érzékemet és ezeket most Is fenntartja. Ezért ad nekem ruhát és lábbelit, ételt és italt, házat és gazdaságot, feleséget és gyermeket, szántóföldet, barmot és mindenféle jót. Testemet s életemet naponként mindennel bőven ellátja s táplálja.“

KIS KÁTÉ: I. HITAGAZAT

„Isten kérésünk nélkül is ad mindennapi kenyeret, még a gonoszoknak is, mégis kérjük ebben az imádságban, hogy ezt velünk megláttassa és ezért hálaadással vegyük mindennapi kenyerünket.“ KIS KÁTÉ: A MIATYÄNK 4. KÉRÉSE

Gyülekezeti tiirek

Szentháromság utáni 12. vasárnapon az olt ártéri tő színe: zöld. A vasárnap oltár! igéje: Márk 7, 31—37; szószéki igéje: Csel 16, 9—15.

A felsőpetényi gyülekezetben jj augusztus 10-én csendesnap volt. A jj szolgalatokat Győry János nagytar- csai, Harmati Béla ősagárdi és Zá- borszky Csaba lelkészek végezték.

Halálozás. — Dr. Szuchovszky Lajos ny. ev. lelkész 67 éves korában elhunyt. Temetése augusztus 19-én volt nagy részvét mellett a budapesti farkasréti temetőben.

Augusztus 6 -án Balassagyarmaton elhunyt Kirchner Rezső Gyula volt püspöki titkár, tb. esperes, ny. sámsoriházi lelkész. Temetése augusztus 9-én volt Balassagyarmaton.

A szertartást Szabó József ny. püspök végezte.

Augusztus 10-én temették 54 éves J korában özv. Szalay Józsefnét, a jj Marcalgergelyihez tartozó külsővati | filia buzgó tagját, az Evangélikus | Elet hűséges olvasóját.

— özv. dr. Matiasek Rezsőné, szül. Ursziny Erzsébet, a pesterzsébeti egyházközség presbitere és évtizedek óta hűséges, áldozatkész tagja, hosszas szenvedés után elhunyt. .Temetése augusztus 11-én volt a pesterzsébeti köztemetőben.

ADOMÁNY. — A balatonszárszói lelkészt szolgálat támogatására N.

N. olvasónk 100,— forintot adományozott.

Űt és engedelmesség

Szentháromság ünnepe u. 12. vasárnap. — Csel. 16:9—15.

Az életben vannak utak, amiket nem mi emherek készítünk. Utak, amiket nyilvánvalóan Isten keze nyit meg és mutat meg nekünk. Sokszor nem tetszenek ezek az utak. Bizonytalanok, nyugtalanítók, idegenek és ismeretlenek. Nem így képzeltük el talán az életünk útját, szeretnénk másfelé menni, mégis ezen kell menni tovább. Sokszor álmodom, hogy boldog és napsugaras utak várakoznak reám és aztán kiderül, hogy végig kell mennem az árnyékos oldalon. Viszont sokszor sivár zsákutcának látszik az életem és aztán kiderül, hogy Isten úttalan utakon át meg sem álmodott, gyönyörű vidékekre vezet. És ez így van jóll Nem az út tartozik reám, hanem az engedelmesség. Nem a lépés a fontos, hanem a megérkezés.

Pál apostol Kisázsíában él. Erre járt Jeruzsálemtől északra és észak* keletre. Itt akart a Jézus Krisztus szolgája lenni. Erre rendezkedik be. Arról álmodik, hogy ez a vidék lesz az ő világa, boldog temploma, ahol frissen épített oltárok előtt az ő Urát, Jézus Krisztust fogja megmutatni az embereknek. Ügy néz erre a világra, mint a kertész az elhagyatott, sivatagi földre: ezt a vidéket fogom beültetni rózsával. Ügy készíti piainak terveit messzeségbe csillogó szemmel, mint ahogy a szerelmes a vágyak ablakán át már előre berendezi az otthonát.

De nem így történik. Isten lezárja előtte az utat. Pál meghívást kapi „Jer át Macedóniába és légy segítségül nékünk!“ — Pál remegve áll meg Európa kapujában.

Pá[ törékeny testével, de törhetetlen hitével engedelmesen elindul az új úton, hogy vigye Jézus Krisztust és vigye az evangéliumot Isten parancsa szerint ismeretlen emberek felé.

Megérkezik Macedóniába, amelyik nem ismert és híres helye a világnak, de Isten szemében mégis ez volt az alkalmas hely, ez volt a kapu, amelyen át Jézus Krisztus elérkezett az európai ember szivéhez. Pál viszi engedelmesen Krisztust, gyülekezetek születnek, templomok emelkednek és boldog emberi szívek tüzesednek át az örök életre.

Isten előttünk sokszor lezár utakat és elküld másfelé. De mindig úgy zár le előttünk utakat, hogy ugyanakkor kinyit: egy kaput a lépéseink felé. El kell fogadnunk azt az utat, amelyre Ö kíván vezetni. Később mindig kiderül, hogy ez volt az alkalmas út, a helyes út, a legjobb út.

Betegágyakon, szórványok magányában sokszor nehéz felismerni azt az igazságot, hogy ez az út is az én utam, az Isten útja. Sokan az élet alkonyán, amikor a bölcsesség határkövénél visszanéznek, veszik csak észre, hogy az életük számára ez volt a legjobb, a legigazabb út. Istentől ajándékba kapott, megáldott út.

Nem az út dönti el sohasem az életet, hanem az útitárs. Boldog ember az, aki mindennap Istentől fogadja el ajándékba az útját és boldog ember az akinek ezen az úton Jézus Krisztus az Űtitánsa.

F. Xm

Szeptemberben jelenik meg

új évfolyamának első száma. Felelős Szerkesztője dr. Esze Tamás gyűjteményi főigazgató, dr. Bucsay Mihály és dr. Tóth Endre teológiai akadémiai tanárok közreműködésével.

A folyóirat a magyar református egyház s ezen túl az egész magyar protestantizmus múltjának kutatását és megismertetését tűzte ki célul.

Az EGYHÁZTÖRTÉNET evente négy füzet (összesen 24 ív) terjedelemben fog megjelenni. Előfizetési díja egyéni előfizetőknek évi 30 forint, egyházközségeknek és intézményeknek évi 100 forint.

A szerkesztőség címe: Budapest, IX., Kálvin tér 8. I. 10/c. A kiadó- hivatal címe: Budapest, XIV., Abo- nyi utca 21. Konventi Sajtóosztály. Megrendelhető a Konvenji Sajtóosztály 209.803—XIV. számú csekkszámláján az összeg rendeltetésének megjelölésével.

ISTENTISZTELETI REND

NAPRÓL-NAPRA

Az emlékező ember

HÉTFŐ: — 98. Zsolt. 3. — A keresztyén ember emlékező ember! Vissza^

néz az életén és ilyenkor mindennap meglátja Isten szabadító szeretetét.

KEDD: — Jób 10,12. — A keresztyén ember emlékező em^er! Minden* nap látja, hogy a hivő ember Isten bocsánatából ék

SZERDA: — 12. Zsolt. 4

___A keresztyén ember emlékező ember! Nem*

cs

ak a múltban látja Isten jelenlétét az életében, hanem a jelenben is. Ezért őszinte és ezért igaz ember. Tudja, hogy Isten előtt csak tiszta és igaz ajakkal lehet megszólalni.

CSÜTÖRTÖK: — 40. Zsolt. 6. — A keresztyén ember emlékező ember! Amikor beszél, vagy cselekszik, akkor is Istenre emlékezik és életével Rólá tesz az emberek előtt boldog vallomást,

PÉNTEK: — Ézs. 11,2. — A keresztyén ember emlékező ember! Munlká* jához, útjához és életéhez Istentől kér lelket és erőt, megemlékezvén arról; hogy Istentől való minden áldás és minden jó adomány.

SZOMBAT: — Ézs. 58,9. — A keresztyén ember emlékező ember! Mindennap estéjén, de minden hét végén is Isten kegyelmére emlékezik, ameljik tanácsolja, tartja és vezeti őt. Ezért a keresztyén ember imádkozó ember! így búcsúzik a héttől és köszönti az új hetet: „örül az én szívem az Űrban;

vnziT»!- crroKoi-Kfóeni-lnol/- nm'ilKL- An 1” Alföldi

BUDAPESTEN 1958. augusztus 24-én

Deáktér de. 9 (úrv.) Halenscher Károly, de. 11 (úrv.) Kékén András dr.. du. 6 Dóka Zoltán. Fasor de. 11 Mezősi György, du. 7. Mezősi „György Dózsa Gy. u. 7. de. fél 10 Mezősi György Üllői u. 24. de. fél 10, de. 11. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Gaudy László de. háromnegyed 12, Karácsony S. u. 31. de. 10. Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné. Kőbánya de. 10. Utász u. 7. de. 9. Vajda P. u. 33. de. fél 12. Zugló de. ll. (úrv.) Scholz László. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Scholz László. Rákosfalva du. 5 SzuhovBZky Gyula. Fóti u. 22. de. 11. (úrv.) Dulcz Pál. Váci u. 129. de. 8 Dulcz Pál. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Bencze Imre du. 7 Bencze Imre. Soroksár-újtelep de. fél 9. Bencze Imre. Rákospalota MAV-telep de. fél 9. Rákospalota de. 10. Rp. Kistemp- lom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth- Szőllős Mihály.

Bécsikaputér de. 9 Groó Gyula, de. 10 (német-úrv.) Groó Gyula, de. ll Madocsal Miklós, du. 7 Sárkány Tibor. Toroczkó tér de. fél 9 Madocsal Miklós. Óbuda de. 9 (gyerm.) Sárkány Tibor, de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du 5 Sárkány Tibor. XII. Tarcsay V. u. ll. de. 9 Danhauser László, de. ll Danhauser László, du. fél 7 Csonka Albert- Diana u. 17. de. fél 9 Csonka Albert. Pesthidegkút de. fél 11 Jánossy Lajos dr. Kelenföld de. 8 (úrv.) Bottá István, de. 11 Bottá István, du. 7. Németvölgyi u. 138. de. 9. Kelenvölgy de. 9. Schreiner Vilmos, de. 11 Schreiner VJfmos. Nagytétény de. 8 Visontai Róbert. Csílaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Csepel de. 11, du. 7.

mert szabadításodnak örülök én!” Alföldi Péter

A Gyülekezeti Bibliaszolgálat hírei

Nyugat-Németországban az elmúlt esztendőben 24 Bibliatársulat végzett bibliaterjesztést. 755 929 bibliát, újtestamentumot és bibliai részt terjesztettek el.

Ebből a Württemberg! (stuttgarti) Bibliatársulat maga 440126 teljes bibliát terjesztett el. Ez a legmagasabb évi eredmény, amit ez a társulat 146 éves fennállása óta elért. Alapítása óta a Stuttgarti Bibliatársulat 41 690 113 bibliát és újtestamentumot adott ki és terjesztett el.

A Skót Bibliatársulat festő és rajzolóművészek számára pályázatot hirdetett. A pályázat célja, hogy megfelelő anyagot biztosítson képes biblia kiadása számára. A pályázat nagy érdeklődést keltett.

*

A brüsszeli világkiállítás protestáns pavilonjában 36® különböző nyelven kapható a Biblia. A láloga- , tők eddig 48 féle nyelven vásároltak í bibliát, vagy bibliai részletet.

A babiloni füge

(Arab mese nyomán)

Kegyetlenül sütött a nap, noha nem volt már messze a láthatár szélétől, s Kazim aligha tudta volna megmondani, hogy izmos lábai, vagy csélcsap fejének gondolatai mozognak-e nehezebben. Folyton úton lenni, nem éppen a legkellemesebb. Minden másképp lenne talán, ha ez a kelekótya egyiptomi nem beszéli tele gazdája fejét a gázai fogadóban, hogy akit Ra isten szekere tervei keresztülvitelében megelőz, az inkább ma szálljon alá az alvilágba, mint holnap. így aztán a tüzespil- lantású istenség reggel óta úgyszólván szüntelen perzseli őket tarkótól talpig — hogy is tudná egy szegény szolgafiú kitalálni, honnét szerezzen két drachmát, hogy visszafelé megadhassa a kockajátékban nyertes fogadósnak, aki az összes római, babiloni és egyiptomi istenekre fogadta, hogy kirázza Kazimot abból az egy bőréből, ha visszaútban meg nem adja a tartozást. Most még legalább harminc sztadiont 'kell megtenniük Askalor.ig, másnap, vagy harmadnap vissza, s aztán Kazim megválik a bőrétől.

— Hé, naplopó-haramia!

. Ez neki szólt. Készségesen zárkózott fel gazdájához.

— Parancsolj, uram.

— Ettél-e már olyan finom fügét, amely a méznél édesebb volt, és hibátlan, mint egy áldozati kos?

Kazim nagyot nyelt.

— Még nem, uram.

— Hát most sem fogsz. De venni, azt igen. Végigszaladod az átmenti házakat, s ahol ilyet találsz, nyomban elhozod. Itt van rá négy drachma. De ugorj ám!

Kazim ugrott is: keze-lába úgy járt, mintha a négy drachma külön-külön mozgatta volna őket.

— Mutasd, te semmirekellő!

Kazim rejtelmes arccal terjesztette ki ujjait a bugyor fölé.

— Vigyázz, uram, meg ne süsse őket a nap! Nergal istent a harc után ez a gyümölcs üdítette föl, s varázserejű édességét rút férgekkel űzi el Ra isten, ha rátekinthet! Majd Askalonban, ha eljön a hűs alkony... Még csoda, hogy ideadták négy drachmáért... Babiloni fáról babiloni füge!

Harun el Feledet, a tisztes kalmárt és ugrifüles szolgáját Askalon árnyas vendégfogadójában érte az este.

— Gyújts mécsest és hozd Nergal fügéit!

— Nem fog megártani a fény a fügének, uram?

— Nem! De ha nem csinálod, amit mondtam, majd én megártok neked!

A mécses egykettőre égett és előkerült a babiloni gyümölcs is. A kalmár vágyakozva nyúlt a halomba s mohón szakította ketté az elsőt, amely a kezébe akadt. A füge már útban volt a szájához, amikor a derék Harun egy virgonc kukacot vett észre rajta.

— Ördögbe szolga, mit vettél a drachmáimért?! Szíjat hasítok a hátadból!

Kazim a földre lapulva nyöszörgött.

— Uram ... mit is tehetne szegény szolgád a napisten haragja ellen... A mécsből is ő pillant a fügére s küld bele férget... Oltsd el a mécsest, és Rimmonra mondom, elfeleded a föld összes kukacait...

Harun el Feled eddig csak undorodott a férgektől, de ezektől még félt is, ha már Ra

küldte őket — bár erősen ingadozott, hogy az egyiptomi isten helyett ne inkább a sunyi Kazimot okolja-e a rusnya állatok jelenlétéért. Mert nyilván több is akad. A gyomra azonban korgott, a szolga pedig reszketve sur sogott.

— Uram... avagy nem fordítottad-e el te* kintetedet arról a csupa-seb koldusról, aki az út szélén könyörgött? Mert bizony ugyanazzal verhettek volna meg a dzsinnek! Es nem zártad-e el szemed sugarát, valahányszor észrevetted eladó kelméden a hibát? Bizony másnak kellett volna azt meglátnia, nem neked! Miért késlekedel hát, hogy eloltván a világot hódolj Nergalnak, elkerüld Ra haragját s háborítatlanul fogyaszd, mit becsülettel szerzett drachmáidnak köszönhetsz?

Harun el Feled tisztelte az összes isteneket, azonkívül igen éhes volt és a pénzét is sajnálta volna. S ha netán valamit hazudik is a szolga, már ami a férgeket illeti, nem bölcseb b dolog-e tekintélyben és fügében menteni a menthetőt és csillapítani, amit csillapítani kell?

Elfújta a mécsest és hozzálátott a fügézés- hez. ízük remek volt és egyben sem látott kukacot. Bodrog Miklós