Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-09-21 / 38. szám

Az újra megtalált javendo

Lk. 7, 11—17.

_ Fantáziáink messze szállhat, ha részleteiben be akarjuk járni azt az utat, amit lélekben megtett az ismeretlen nevű naini özvegyasszony, miközben egyetlen fia kopo óját kisérte ki a temetőbe.

A mély fájdalom rendezetlenül dobja fel az emlékképeket a lélek felszínére. A gyászoló anyai szívbe egyként mar bele elveszett gyermeke első mosolya és a talán már fiatalemberré serdült ifjú konok dacossága alatt lappangó szeretete. Es a koporsó mellett nem lehet szabadulni az emlékektől.

Az evangélista így nevezi őt: özvegyasszony, aki egyetlen fiát temeti. Hallgat ez a tudósítás arról, hogy vajon Nain városka szegénysorából indult-e el a szomorú karaván, vagy a „felváros“ egyik emeletes, ragyogóan felhérre meszelt, előkelő háza elöl, mely körül büszkén állnak őrt a sötétzöld ciprusok.

Arról sem tudunk, hogy az egyik szűk sikátorból összesereglett egyszerű népek állták-e körül a koporsót, őszinte megdöbbenésük mögött egy oldalpillantásnyi kíváncsisággal, vagy a város véneinek, bölcseinek komor szavaiban szólaltak meg ott az Ótestamentum vigasztalást és reménységet kifejező igéi.

Annyi bizonyos, hogy a gyászoló számára mindaz idegen és távoli volt, ami körülötte történt. A mély gyász és halál mindig jogos, és emberileg mindig megválaszolhatatlan ,,miért“-jei előtt megszűnik minden különbség,ember és ember között.

Az elvesztett jelen

Egyetlen fiát vesztette el. A jövendő zálogát, özvegysége támaszát: reménységét. Azt, akiért még érdemes volt számára élni; tűrni, szenvedni, dolgozni. Az ő számára Nain kapujánál a jövendőt, az élet értelmének utolsó reménységét temették.

Nain kapuja bizonyára régen ösz- szeomlott. A régi gyászokat mélyen betemette az idő pora. De az embernek mindig van temetnivalója, és a naini városkapu az emberi sors egyik örök jelképe. Ki nem kerülheti senki.

A jövendőt nemcsak emberekben lehet gyászolni. Be nem teljesedett vágyakkal, meghiúsult terveinkkel, valóra nem vált reményeinkkel, csalódásainkkal is a jövőt siratjuk.

A megtalált jövendő

A naini városkapu útja, a jövendő gyászának útja az ember sorsa. De nem végzete, Ki nem kerülhető ugyan ez az út, de ma is elénk kerül ezen az úton Az, Aki egyedül tudott felemelt fejjel szembenézni az emberi élet minden nyomorúságával és kilátástalanságávai. Szembe jön velünk- az emberi reménytelenség minden helyzetében és — mint igénk mondja — könyörüíetességre indul rajtunk is. Mellénk áll ma is és egyszerű, szerétéiből fakadó, józan emberi szavak és tettek által azt végzi el ma is, hogy reményeink életre keljenek, és az életben és jövőben való bizalmunk tartós és igaz legyen.

A naini ifjú feltámaszttatása után sem kerülhette ki az ember örök sorsát, a halált. Jézusnak az özvegy édesanya felé rég elhangzott szavai azonban ma is erőt adnak arra, hagy az élet minden útját az igazi jövendő reménységében járjuk végig.

Képzeletünk felmondja a szolgálatot, ha a feltámadott ifjú, az élete reménységét visszanyert édesanya és a csodálattól megdöbbent sokaság érzéseit szeretné megközelíteni. De Jézus életet teremtő szavait visszhangozza ma is a keresztyének élete.

Schreiner Vilmos

NAPRÓ L-NAPRA

HÉTFŐ: — Zsolt. 54, 6. — önmagunkban gyöngék és erőtelenek vagyunk. Isten támogat bennünket az Ö Szentlelke által.

KEDD: — És. 27, 3. — Életünk akkor lesz gyümölcstermő élet, ha Isten táplál bennünket.

SZERDA: — Jer. 31, 7. — Az ilyen gyümölcstermő élet szóval és cselekedettel hirdeti az Űr dicséretét.

CSÜTÖRTÖK: — Zsolt. 117, 1. •— Az Űr dicsérete kiterjed az egész földre.

PÉNTEK: — 5. Móz. 28, 1—6. — Az Űrnak való engedelmesség nem eredménytelen. Az engedelmes hitben járót az Űr áldása kíséri.

SZOMBAT: — Jer. 14, 7. — Az Űr dicsérete mellett a bűnbánat szavának is meg kell szólalnia, hiszen magunktól terméketlen lenne életünk.

„Két férfi, leeresztett 'kezét összekulcsolva, egymás mögött lépked körbe-körbe egy fehér kriptában, és vontatott, egymástól elütő hangon egyházi éneket énekel: Ha nem ragyog többé néked csillag és napsugár, emeld magasba lelkedet, a menny rád várva vár... Sikerült kinyitni a szemem. Senkit nem látok. Csak mi vagyunk itt — ők ketten, meg én. Rajtuk kívül senki. Dekát akkor kinek énekelnek? ...örök fényesség int feléd, rád Jézus maga vár... Temetés. Egész biztosan temetés. De kit temetnek? Talán az én temetésem?" Julius Fucik híres, „Üzenet az élőknek" c. börtönnaplójából valók ezek a sorok. A német titkosrendőrség elfogta összerugdalták, tönkre verték, kétnapi ájult önkívület után először eszmél újra. Két szobatársa egyházi éneket énekel. Ö halotti éneknek véli. Megriad: csak nem saját temetéséről van szó?

Fucik kiváló író, publicista; A Rudé Právo és a Tvorba szerkesztője. Forradalmi magatartása miatt 1942-ben a Gestapo börtönébe kerül. 1943. szeptember 8-án Berlinben végzik ki. Pankráci börtönében papírhoz és ceruzához jutott. Sűrűn teleírt, megszámozott lapjait egyik börtönőr egyenként csempészte ki. Feljegyzéseit felesége gyűjtötte ösz- sze halála után s tette közzé. Halálának 15. évfordulója alkalmából emlékezetére rendezték meg az újságírók nemzetközi szolidaritásának napját.

Vajon mindössze ennyi benyomást kapott a keresztyénségről börtönében ez a forradalmár író? Az egyházi ének idegenül érintette. Siratóéneknek, kornyikálásnak nevezi naplójában. Taíálkozik-e számára érthetőbb, megfoghatóbb formában is a keresztyénséggel?

Egyik fogiára a börtön felcserét is helyettesíti. Német pedellus. Elvégzett valami elsősegély tanfolyamot. Ezt írja róla: „Az első volt, tíkivel itt a börtönőrök közül összeköttetésbe kerültem. Becipelt a zárkámba, lefektetett a szalmazsákra, kezelte sebeimet, ő rakta rám az első borogatúsökat. Talán csakugyan segített megmenteni életemet. Mi mutatkozott itt meg: az ember? .Vany az elsősegély tanfolyam? Nem tudom De akkor egészen biztosan a nácizmus mutatkozott meg benne, mikor az elfogott zsidóknak kiverte a fogait, s aztán arra kényszerítetfe őket, hogy lenyeljenek egy púpozott kanál sót vagy homokot, mint csodaszert minden nyavalya ellen." Az „Emberek és bábok" c. fejezetben rajzolja meg ezt a börtönőrt, s nyilván nem az emberek, hanem a bábok csoportjába osztja. Idézőjelbe téve „samaritánusnak" nevezi. A gúny mögött egy nagy igény, nagy sóvárgás is érezhető — az igazi felebarát, az irgalmas samaritánus, az igazi embertárs iránt. Vele is találkozhatott.

Egy 60 éves tanítóval hosszabb időt tölt cellájában. „Apának“ nevezik. Ezt írja róla: „Éjszakákon virrasztóit felettem, vizes borogatásokkal hessegette a körülöttem ólálkodó halált, önfeláldozóan tisztogatta gennyes sebeimet, és sohasem mutatta, hogy érzi a rothadásnak szalmazsákom körül terjengő bűzét. Mosta, foltozta az első kihallgatás áldozatául esett ingem nyomorúságos rongyait és mikor már nem volt segítség, saját ingét adta rám. Megkockáztatta, hogy a reggeli félórás séta alatt a pankráci fogház udvaráról füvet és százszorszépet szakítson — nekem tépte. Szerető szeme elkísért, mikor új kihallgatásra vittek s új borogatást rakott sebeimre, mikor visszatértem. Ha éjszaíka mentem kihallgatásra, nem aludt eh míg vissza nem tértem, lefektetett a szalmazsákra és gondosan bebugyolált a takarómba." — „Apa“ egyike volt annak a két egyházi éneket éneklő embernek, akiket először pillantott meg Fuöik a börtönben. A fiatalabbat hamar elvitték. Az öreg akinek hallása sem volt és mégis énekelt, továbbra is a 267-es zárkában maradt. Éneke talán érthetetlen kántálósnak tetszett, amit azonban a szeretet irgalmas tetteivel | mondott el, az mindenki számára y érthető beszéd.

B. L. I

Gyülekezeti hírek

— Szentháromság utáni 16. vasárnapon az olíárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Lk 7, 11—17; szószéki igéje: Zsid 13, 18—24.

— Az Egyházegyetem Diakóniai Osztálya szeptember 15—17-ig diakóniai munlcások számára értekezletet tartott Gyenesdiáson.

— A Dunaharaszti Missziói Egyházközség megválasztott lelkipásztorát, Lukács Lászlót szeptember

14-én iktatta hivatalába Detre László espereshelyettes.

— A zuglói templom főbejárata hosszú munkálatok után elkészült és megnyílt a hívek előtt. Ez alkalomból szeptember 21—27-ig minden este fél 7 órai kezdettel igehirdetés-sorosat lesz a templomban „Megnyílt kapu” címen. Szeptember 28-án délután fél 7 órakor hangverseny lesz, melyen a Budahegyvidéki Énekkar szerepei Rezessy László vezényletével.

Cinkotán augusztus 17-én, a Budapest—Fasor-i gyülekezetben pedig szeptember 14-én Rimár Jenő gyöm- rői lelkész végzett szolgálatot. Mindkét alkalommal az offertorium a gyömrői építkezések céljait szolgálta.

A gyömrői gyülekezet új parókiát épített. A felavatás szolgálatát Koren Emil püspökhelyettes végzi szeptember 28-án du. 3 órakor.

Koren Emil, a Déli Egyházkerület püspökihelyettese szeptember elején megtekintette a brüsszeli világkiállítást.

Az újpesti gyülekezet befejezte temploma renoválási munkálatait. A befejező ünnepségen, szeptember 14-én, Koren Emil püspökhelyettes a gyülekezet szeretetvendégségén előadást tartott.

A marcalgergelyi gyülekezetben

folyó hó 14-én jól sikerült .szeretet- vendégséget rendeztek, amelynek műsoros részét a templomban tartották, utána pedig a lelkészlak udvarán volt együtt terített asztalok mellett a gyülekezet. A kétszólamú leánykar énekszámokat adott elő. Verset mondták: Sülé Ilus, Bíró Irén, Maródi Zsüzsi, Hajba Ilonka, Szabó Zsuzsi és Dómján Tibi.

A gyülekezet szergényi filiájának templomában új orgonát építtet 40 000 Ft-os költséggel.

A gyülekezet külsővati filiája ebben az évben emlékezett meg Balogh István lévita-kántorának 50 éves hűséges gyülekezeti szolgálatáról.

Orgomaharmónium, zongora, harmonika javítás, hangolás. Pokorny Károly, Űjpest, Rózsa utca 59.

— Villamos orgonafújtatók szerelését rövid határidőre vállalja garanciával Szuny! István orgonépitő, Budapest XX., Soroksár-külső, Vörösmarty u. 222.

í7)OSTALÁDA

Sz. Katalinnak!

Levelét megkaptuk, arra azonban érdemben lapunk hasábjain nem tudunk válaszolni, mert nem ismerjük életének körülményeit. Keresse fel esetleg személyesen szerkesztőségünket: Budapest, VIII. Üllői út 24. I., s ha legközelebb levelet ír, írja meg címét is,

ISTENTISZTELETI REND

Szeptember hó 21-én, Budapesten.

Deák tér d. e. 9. (úrv.) Keiken András dr. d. e. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, d.u. 6. Hafensoher Károly. Fasor d. e. 72

10. (gyerm.) Koren Emil. d. e. 11. (úrv) Koren Emil, d. u. 7 Koren Emil. Dózsa Gy. u. 7. d. e. Ya10. Sülé Károly. Üllői út 24. d. e. Y2IO. d. e; 11. Rákóczi út 57/b. d. e. 10. (szlovák) Szi- lády Jenő dr. d. e. S/412. Karácsony S. u. 31. d. e. 10. Thaly K. u. 28. d. e. 11, Bonnyai Sándor, d. u. 6. Bácsíkai Gusz- távné. Kőbánya d. e. 10. Veöreös Imre. Utász u. 7. d. e. 9. Takács József. Vajda P. u. 33. d. e. Y2I2. Veöreös Imre. Zugló d. e. 11. (úrv.) Schoiz László, d. u. 6. Scholz László. Gyarmat u. 14. d. e. Y2IO. Drenyovszky János. Rákosfalva d. e. V213. Direnyovszky János. Fóti u. 22. d. e. 11. (úrv.) Gádor András. Váci u. 129. d. e.

8. Gádor András. Újpest d. e. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet d. e. 10. Sárkány Tibor. d. u. 6. Ferenczy Zoltán. Soroksár- Üjtelep d. e. y29. Bencze Imre. Rákospalota MAV-telep d. e. y29. Rákospalota d. e. 10. Rp. Kistemplom d. u. 3. Pestújhely d. e. 10. Kürtösi Kálmán. Rákosszentmihály d. e. y2ll. Tóth-Szőllős Mihály.

Bécsikapu tér d. e. 9. Benes Miklós Ír. d. e. 11. Nagy Gyula óv. d. u. 7. (úrv.) Benes Miklós dr. Torockó tér d. e. Y29. Friedrich Lajos. Óbuda d. e. 9. (gyerm.) Komjáthy Lajos. d. e. 10. (úrv.) Komjáthy Lajos d. u. 5. Komjáthy Lajos. XII., Tarcsay Vilmos u. 11. d. e.

9. Danhauser Lászr’ó. d e. 11. Danhauser László, d. u. Y27. Csonka Albert. Budakeszi d. e. 9. Csonka Albert. Pesthideg- kút d. e. »/all. Ruttkay Elemér. Kelenföld d. e. 8. (úrv.) Kendeh György, d. e.. 11. (úrv.) Kendeh György, d. u. 6. Rezessy Zoltán dr. Németvölgyi u. 138. d. e. 9. Rezessy Zoltán dr. Keienvölgy d. e. 9. Schreiner Vilmos. Budafok d. e. 11. Schreiner Vilmos. Nagytétény d. u. 3. Schreiner Vilmos. Albertfalva d. e. 7. Schreiner Vilmos. Csillaghegy d. e. Y2IO. Kaposvári VHnrvSi Csepel d. e. 11., d. u. H

Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnap. ■— Zsid 12, 18-—24.

„Térj magadhoz drága Sión !“

Az egész fejezet,, amiből ez a szakasz való, nagy buzdítás hitünk megerősödésére (12, 1. v., 12, 12. v.), bátorítás bizakodó hitre. Isten népe, Sión népe! Vegyétek számba, kik vagytok, örvendjetek Isten cselekedeteinek, ébredjetek fej minden aléltságból lamkadtságból, fásultságból, buzduljatok fel reménységre! Nézzetek a hitnek fejedelmére, Jézus Krisztusra! (12, 2. v.)

Ez a bibliai szakasz is példa arra, hogy az Űjtestamentumot csak az értheti meg, aki ismeri az Ótestamentumot is. Különösen a Zsidókhoz írt levél marad érthetetlen annak, aki nem ismeri az ószövetségi előzményeket. Ha vasárnapról vasárnapra újtestamentumi igehelyekről szól is az igehirdetés, az evangélikus keresztyén embernek forgatnia kell az Ószövetséget is, különben rejtve marad előtte Isten sok-sok mondanivalója.

Amikor Isten az Ószövetséget kötötte a Sinai hegyen Izrael népével és Mózes a törvényt kapta a két táblán, akkor senkinek sem volt szabad a hegy közelébe lépnie. 2. Móz 19, 12. v.-ben ezt olvassuk: „Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek, még a szélét se érintsétek; minden ami a hegyet illeti, halállal haljon meg” és az ősi tudósítás szerint a szent Isten földrengés közben adta szent törvényét, úgyhogy mindenki,- még Mózes is remegett. „Az egész Sinai hegy füstölgött, mivelhogy leszállóit az Űr arra tűziben és felment annak füstje, mint a kemencének füstje és az egész hegy rengett.” (Móz 19, 18.) Ez az ítélet és szentség hegye volt. Az Isten szentségétől az ember csak félni és rettegni tud, mint ahogy Luther Márton is mindig remegéssel gondolt a szent Istenre, ameddig nem melegítette át a szívét a drága evangélium.

Ez az ige azt mondja a keresztyéneknek: Űjszövetség népe! Mennyivel jobb nektek, mint a törvenyszövetség gyermekeinek! Maga az ófcstamen- tumi közbenjáró Mózes is megrendült Isten szentségének a közelében, ti pedig az Űjszövetség közbenjárója által. Jézus Krisztus által a legbensőbb kapcsolatba kerültetek Istennel, úgyhogy Ö, mindenek megítélője, Édesi- atyátdk lett, aki úgy kezel mint gyermekeit, ahogyan ugyanebben a fejezetben olvassuk. (12, 5—11. v.)

Azoknak, akik könnyen veszik a kegyelmet, figyelmeztetés ez az ige, hogy Isten szent Isten és az lenne a természetes, hogy szentsége elpusztítaná a közelébe, merészkedő emlbsrt. Isten dolgaival nem lehet játszani, mint ahogyan a magasfeszültségű vezetékkel sem lehet, amelynek állványára ki van írva: „Vigyázat, életveszélyes!”, pedig az életet segíti, munkát végez, az emberért van.

Azoknak viszont, akik rettegnek Isten haragjától, nagy vigasztalás ez

I

az ige. Ne féljetek! Isten Jézus Krisztusért nagyon szeret titeket, legyetek bizalommal hozzá! Jézus vére rísm bosszúért és átokért, vagyis pusztulásért kiált, mint Ábel vére, hanem könyörületért, irgalomért (9, 14—15 v.). „Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre szorulunk!’* (4, 16. v.)

Ez az ige azt., is mondja, hogy mivel már Isten szeretett _ gyermekei vagyunk, élő reménységünk lehet a mennyei örökségre. Mi már nemcsak a földhöz, hanem a mennyhez is tartozunk, a mennyei Jeruzsálem polgárai lettünk, ahol a magdicsőült Ember Fia trónol, mint egykor Dávid a Sionon és a szolgáló lelkek serege veszi körül Öt. Mi az Ö gyülekezetének tagjai vagyunk, az elsőszülöttek -serege, ahogyan ezt Jakab apostol fejezi ki (1, 18.). akik notba a földön élünk még, de a nevünk már föl van írva a mennyekben (Lk. ,10, 20.).

H. K.

EMBERI

BESZÉDSTÍLUSUNKAT jelentősen határozza meg* az, hogy milyen jelzőket használunk. A stílus pedig nagyon közvetlenül jellemzi az embert. Ezért szeretnék foglalkozni most egy, az ifjúság körében különösen elterjedt, nyegle jelzővel, „az állati”-val. „Állati jó film volt” — mondják a gyermekek hazajövet a moziból. A jó vicc „állati poén”. Ami nagyszerű, pompás, kitűnő, azt most mind ez a jelző hivatott helyettesíteni és kifejezni: állati. Meg- rovóan, ítélkezőén is szokták természetesen használni. A villamoson nagy a tolongás, egy padra két ember egyszerre akar leülni. Ebből veszekedés, tolakodás támad. Egy kisgyermek sír, a lépcsőn lógnak, a vezető nem hajlandó elindítani a kocsit. „Állati színvonal” ;— jegyzi meg valaki. Egy fiatal lány nyáron „állatian unatkozott”.

SOKKAL JOBBAN szeretem, mikor valaminek az elismeréséül, értékeléséül ezt a jelzőt használják: emberi. Egy lelkészi hivatal olyan ósdi, avatag sivárságot mutatott sötétre festett komor falaival, a régi hatalmas iktatókönyvekkel, poros könyvállványával, legyektől össze- pettyegetett képeivel, feketére festett kopott bútoraival, hogy az egyik kifüggesztett fali mondás egészen sajátos értelmet nyert. Ez állt rajta: Hát Jézus mit szól hozzá? Lelkészválasztás után újra festették, átrendezték. Függöny került az ablakra, sőt még virág is a vázába. Most már nem valami temetkezési vállalat, vagy anyakönyvi hivatal, hanem inkább egy fogadószoba légköre áradt benne. Ez most már „emberi” — mondották.

NIEMÖLLERT egyik magyarországi útja alkalmával két újságíró kereste fel egyik nagy napilapunk részéről. Másfél óra hosszat beszélgettek vele. Rendkívüli közvetlenséggel, világosan, evangéliumi meggyőződését megfogható módon tanúsítva beszélt. Megkérdezték pl. azt is, hogy Nyugat-Németországban milyen pályákra készül legszívesebben

az egyetemi ifjúság és hol kevés á jelentkező. A mérnöki és orvosig pályára özönlenek, viszont a pedagógiai pályákon kevés a jelentkező, mondotta. Nyilván nagyon alacsony a tanítóik és tanárok fizetése, próbálták indokolni az újságírók. Niemöl- ler méltányolta ezt az indoklást, de ha a végső miértet keressük — mondotta —, akkor neki mint teológusnak kell megszólalnia. Szerinte minden más pályán inkább csak dolgokkal, ügyekkel foglalkozik az ember. A pedagógusnak állandóan és szüntelenül az emberrel magával van dolga. Az ember fjedig nagyon fárasztó- tud lenni. Ahhoz, hogy érdemesnek tartsuk az emberekkel való bibelődést, nagyon sok szeretet szükséges. Hogyan szeressen azonban az, aki még maga nem tapasztalta meg a szeretet erejét? A szeretetnek valahol el kell kezdődnie. Nagyon' sokan tudják, hogy már elkezdődött.

Nyilvánvaló volt, hogy gyorsírással teleírt jegyzetfüzetükből nem tudnak elkészítendő riportjuk számára mindent felhasználni az újságírók, de látszott rajtuk, hogy örömet jelentett számukra is a beszélgetés, mondották búcsúzóul.

MIRE ALKALMAZHATÓ tulajdonképpen ez a jelző: emberi? Mindenre, ami emberhez méltó, ami tiszteletben tartja, megbecsüli, szereti az embert. Emberi az őszinte, igazmondó, tapintatos, bizalmat kínáló magatartás beszédben, öltözködésben, viselkedésiben, a környezet és a légkör kialakításában. Ami elvont, vagy durva, bizalmatlan és nem őszinte, ami tehát nem embert, az nem állati — az pokoli. Hitünk szerint Jézus Krisztusban az igazán emberit is megismerjük. Pál apostol keresztyén nevelő szándékát, alapérzését fejezd ki, mikor a galáciaiaknak így ír: „Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szülök, míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus.” (Gál. 4, 19.)

Benczúr László