Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-07-27 / 30. szám

Három új kántor Ismét ülést tartott az Egyetemes Kántorképesítő Bizottság. A Lut­her Márton Intézet tízhónapos kán­tori tanfolyamának három növen­dékét vizsgáztatták július 15-én dél­után az Egyházegyetem székházának kápolnájában, az Üllői úton. A tan­folyam létrejöttét és eredményes be­végzését betegségéből alig felépült orgonaművészünk, Peskó Zoltán oda­adása, nem csüggedő lelkesedése tette lehetővé. Múlt év szeptemberében, a tanfo­lyam indulásakor többen is jelent­keztek. A vidékiek részvételét azon­ban nem lehetett biztosítani megfe­lelő külső keret hiányában. A tízhó­napos tanfolyam nem ad teljes napi elfoglaltságot. A részvevők, mindhár­man idejük viszonylag kis részét tudták csak tanulmányaiknak szen­telni. Ezt azonban nagy áldozatos­sággal és lelkesedéssel tették. A csü­törtök délutáni, késő estébe nyúló órákra az egyik részvevő vonaton járt be rendszeresen Sárszentmiklós- ről. A másik ápolónő Üjpesten, nem egyszer 24 órás kórházi szolgálata után vett részt a munkában. A har­madik félórás késéssel jöhetett csak, miután bevégezte a fodrászüzletben is gondosan végzett, megbecsült munkáját. Ide írjuk nevüket is: ítemler Katalin, Bátky Julianna, Selényi Sarolta. A muzsika, az egy­házi ének és az egyházszeretetet megszégyenítő példája az ő tízhó­napos munkájuk. Közülük csak egyik rendelkezett előképzettséggel, de a vizsga előtt mindhárman vezettek íe önállóan liturgikus istentisztele­tet. A vizsgán Vető Lajos püspök tá­vollétében Koren Emil püspökhe­lyettes elnökölt. A vizsgáztató bi­zottság tagjai Sulyok Imre, dr. Gár­donyi Zoltán, Kiss János készsége­sen, szívesen tűrték a rekkenő nyári hőséget. Szívügyük a kántorképzés és tudják, hogy népünk általános zenei élete szempontjából sem mind­egy, hogyan énekelnek gyülekezete­ink és hogyan szolgálnak kántora­ink. A vizsgán szép számmal vettek részt volt kántorképzősök, hozzátar­tozók. A gyülekezeti hátteret is érezni lehetett. A Józsefvárosi gyü­lekezet télen fütött sekrestyéjét, harmóniumait, zongoráját és az or­gonát biztosította a tanfolyamnak. Eljött a vizsgára a kőbányai gyüle­kezet énekkarának néhány tagja. Ennek a kis énekkarnak vezényleté­vel mutatták be vizsgázó kántoraink karvezetői készségüket. örülnünk kell, hogy egyházunk­ban él a felelősség az egyházi mu­zsika iránt. Vannak kiválló szakem­bereink, lelkes nevelőink. Évről év­re szép számmal jelentkeznek gyü­lekezeteinkből tanulni szándékozók. Fiatal lelkészeink között többen tesznek szert magasabb képzettségre az orgonajátékban. Ha arra gondo­lunk azonban, hogy pl. a romániai szász evangélikus egyházban kétéves kántori tafolyamot indítottak az állam anyagi támogatásának segít­ségét is használva, őszintén meg kell mondanunk, hogy nálunk a ke­retek kissé szűkösek szegényesek. Még Foton is, ahol nagy áldozatok­kal sikerült a képzés időtartamát meghosszabbítani és hangszerekről is gondoskodni. A középfokú kántor­képzés kereteiről őszintén meg kell mondanunk, hogy jelenleg nem ki­elégítők. Pedig egy „éneklő egyház­ban’1 egész szorosan a lelkészkép­zés ügye mellé csatlakozik a kántor­képzés ügye. B. L. isiestiszteleti remiig Ki ne ismerné Paul Robeson-nak, a világhírű néger énekesnek a hang­ját? Néhány hete ünnepelték világ­szerte 60. születésnapját. A Rádió külön adásban emlékezett meg róla. „Itt állok...” címen önéletrajza je­lent meg magyarul. „Itt állok, más­képp nem tehetek’’ — ezt a lutheri idézetet választotta a nagy néger énekes könyvének címéül. — Olvas­suk a kepékben is gazdag tartalmú könyv külső borítólapjára nyomta­tott ismertetésből. Luther evangé­liumi hitből merített bátor, határo­zott magatartása így hat 400 év múltán is egy angolul beszélő, ame­rikai, néger énekesre. Paul Robeson 1898. április 9-én született Princetonban. Egy néger methodista lelkész ötödik gyermeke. Középiskolai és főiskolai tanulmá­nyait kiváló eredménnyel végezte. Művészi pályáját a huszas években kezdte el az Egyesült Államokban, de a megalázó bánásmód miatt Lon­donban telepedett le, ahol nagy sze­retettel és megbecsüléssel fogadták. Amerikába a harmincas évek végén tért vissza, azóta ott él. A néger nép érdekében kifejtett tevékenysége miatt hét évig nem hagyhatta el az országot. Bátor, szókimondó határozottság jellemzi Robeson emberségét. Sem­mi pénzért sem volt hajlandó éne­kelni olyan hangversenyen, ahol el­különítették egymástól a néger és a fehér hallgatóságot. A Szovjetunió iránt azért érez meleg rokonszenvet, mert más magatartást tanúsít a szí­nes népek ügyében. A saját népe, a négerek érdekében vívott harca azonban nem a faji gyűlölködésből veszi erejét. „A szeretet majd meg­találja az utat” — ez az elv vezeti. „Amint egyre inkább négernek, egy­re inkább afrikainak éreztem magam lélekben, úgy bontakozott ki ben­nem az az érzés: egy vagyok azok­kal a fehérbőrű dolgozó embereikkel is, akiket megismertem és megsze­rettem.” „Megtanultam, hogy való­ban rokonok vagyunk valameny- nyien, s jó okunk van rá, hogy ne csak tiszteljük, de testvériesen sze­ressük is egymást”. — Ilyen gondo­latok éneklés közben ■ villantak át rajta, amint írja. Amilyen nyíltan beszél népe irán­ti szeretettről, politikai nézeteiről, ugyanolyan természetes hangon em­lékezik meg lelki otthonáról és egy­házáról. Könyvét ezekkel a sorokkal kezdi: „Nem messze lakik innen Ben bá­tyám: háza a Cion templom paró­kiája. Itt lellcészkedik már régóta Ben-Benjamin Robeson tiszteletes. Szeretete körülfon , és mint drága, élő kötelék fűz apámhoz, William Drew Robeson tiszteleteshez, aki már 40 éve meghalt és mindenkinél nagyobb hatással volt életemre. Ben nem csak egyszerűen bátyám. Olyannyira emlékeztet Apámra, hogy háza mintha annak a másik Robeson tiszteletesnek, csodálatos, drága jó apámnak átható szellemét sugározná.” „A parókia szomszédságában van a templom, ahol vasárnap reggelen­ként testvéri egységben találkozom népem ezreivel. Velük éneklem da­laikat, érzem kézfogásuk, mosolyuk melegét — ez is fiatal koromhoz fűz: a princetoni, westfieldi, somervillei gyülekezetekhez, ahol felnőttem.” — „Igen sziklára épült az én ottho­nom!” Apja fiatalkorában még rabszolga volt. ö maga is sokat szenvedett a négereket elkülönítő bánásmódtól. Mindezek a benyomások keresztyén emberek részéről érték. Kegyetlen élességgel lát. Princetonról, ahol if­júkorának egy részét töltötte így ír: „Kálvin volt a vallása — de a kész­pénz az istene ennek a városnak.” Mégsem általánosít. Mégis tud kü­lönböztetni. Azt kell látnunk, hogy az evangélium ereje nagyobb, haté­konyabb, mint azok a társadalmi bűnök, amelyekkel az egyház élete különösen az utolsó évszázadban sokszor összefonódott. Isten igéje nincs bilincsbeverve, a rabszolgatar­tással, gyarmatosítással, faji gyűlö­lettel sokszor nagyon mély és benső szövetségre lépő keresztyénség bi­lincseibe se. Ezért élnek mindennek ellenére az ifjú egyházak mindenütt a színes népek világában. Ezért je­lent vigasztalást, erőt a mai ameri­kai néger számára is és Robeson számára is a spirituálékat éneklő gyülekezet. Ha jól meggondoljuk, csoda ez. Nem emberi érdem. Az evangélium csodája. Robeson különben nem régen megkapta útlevelét ismét és Euró­pába érkezett. Egyik napilapunk vasárnapi száma cikket jelentetett meg ezzel a címmel: Meghívó levél Paul Robesonhoz. A cikket Mihályfi Ernő, egyetemes felügyelőnk írta. Ezzel a mondattal végződik: Jöjjön el hozzánk, kedves Paul Robeson. Több olvasónk kérte, hogy a nyári hóna­pok Idején az Evangélikus Elet rendsze­resen közölje a Balaton-menti gyüleke­zetek istentiszteleti rendjét. Kérésüknek eleget teszünk, és az e következendő hó­napokban minden számban közöljük, hogy a balatoni üdülőhelyeken hol és mi­kor vannak evangélikus istentiszteletek. Siófokon (Fő u, 111.) minden vasárnap de. ll órakor. Balatonkenesén július, augusztus hó 2. és 4. vasárnapján du. 2 órakor a refor­mátus templomban. Balatonvilágoson a nyári hőnapok 2. és 4. vasárnapjain 5 órakor a Drenyovezky villában. Zamárdíban minden hónap 2. vasárnap­ján 11 órákor, minden hónap 4. vasár­napján 2 órakor a református imaházban. Balatonszárszón az egyházi üdülőben minden vasárnap 10 órakor a lelkészt hl- 1 vatai-ban a hónap 4. vasárnapján n óra­kor. Balatonszemesen a hónap 2. és 4. va­sárnapján y29 órakor a fatemplomban. Balafconlellén -a hónap 1. vasárnapján este y28 órakor és a hónap 3. vasárnap­ján de. 9. órakor a református templom­ban. Balatonbogláron a hónap 1. vasárnap­ján este 'A7 órakor, a hónap 3. vasárnap­ján Váll órakor a református templom­ban. Fonyódon a hónap 1. vasárnapján Való órakor, a hónap 3. vasárnapján 2 órakor a közös protestáns templomban. Balatonfenyvesen a hónap 1. vasárnap­ján 11 órakor, a hónap 3. vasárnapján 4 órakor. Keszthelyen minden vasárnap de. 10 órakor. Tapolcán a hónap 2. és 4. vasárnapján de. Vall órakor. Sümegen a hónap 2. és 4. vasárnapján du. 4 óraikor a protestáns templomban. Badacsonytomajban minden hónap 1. vasárnapján de. 11 - órakor a katolikus plébánia alagsorában. Ba’atonmáriafürdőn minden hónap 3. vasárnapján du. y.6 órakor. Gyenesdiáson minden vasárnap du. 3. órakor a Kapernaumban. Révfülöpön a hónap 2. és 4. vasárnap­ján de. 9 órakor. (Blbliaóra minden pén­teken du. 5 órakor.) Balatonszepezden minden vasárnap de. Vsll órakor. Ábrahámhegyen a hónap 1., 3. és 5 va­sárnapján. Balatonfüreden minden hó utolsó va­sárnapján de. 9. órakor a református templomban. Balatonakaliban minden hő utolsó va­sárnapján 12 órakor az evangélikus templomban. Balatonalmádiban minden vasárnap du. 4 órakor az evangélikus templomban. Baiatonfűzfön minden hó 4. vasárnap­ján a református templomban V=5 órakor. Alsóörsön jú'ius 13-án és szeptember 14-én du. ‘/iá órakor a református templomban. Benczúr László OROSZ FILM AZ EGYHÄZRÖL Moszkvában bemut-attak egy do- kumentumfilmet, mely az orosz or­todox életet eleveníti meg. A moszkvai, leningrádi és pszkovi gyülekezetek istentiszteleti alkal­main kívül a film ábrázolja a ko­lostori életet és a teológiai szemi­náriumok s akadémiáik életét. A külföldi egyházi vezetők Szovjet­unióban tett látogatásairól készült felvételekkel záródik a film. *>*£-*-­NAPRÓL—NAPRA HÉTFŐ: — Ézs 9,7. — Jézus Krisztus uralma állandóan növekedik ebben a világban és békességének nincsen vége. KEDD: — Ézs 42,5. — Az Isten, aki teremtette ezt a világot, lelkét adta a világ minden emberének. SZERDA: — Dán 3,33. — Isten nagy és hatalmas csodákat tesz a világban, az ő örökkévaló országa nemzedékről nemzedékre száll. CSÜTÖRTÖK: — Zsolt 25,18. — Isten meglátja benne bízó gyerme­keinek szegénységét, gyötrelmeit és bűne'ket megbocsátja. PÉNTEK: — 5 Móz 5,33. — A mi Istenünk azt akarja, hogy azon az úton járjunk, amelyet ő parancsol nekünk és akkor -jó dolgunk lesz. SZOMBAT: Zsolt 25,4. — Könyörögjünk Istenhez, hogy útait mu­tassa meg nekünk és ösvényeire tanítson meg minket. P. K.----­Szen teld meg az ünnepnapot Szentháromság ünnepe utáni 8. vasárnap. 2 Tim. 1,7—14. Mennyei kincs /Vrök emberi vágy: szerezni, gyűjteni, minél több maradandó érté- két magunkénak mondani. Krisztus Urunk ismerte az emberi szívnek ezt a szándékát, ezért tanítványainak ezt a tanácsot adta: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a rozsda és a moly megemészti, ahol a tolvajok kiássák és ellopják Hanem gyűjtsetek kin* cselket a mennyben, ahol sem. a rozsda, sem a moly meg nem emészti és ahol a tolvajok nem ássák ki, sem el nem lopják“ Az, akinek kincsét a rozsda vagy a moly tönkretette, vagy akit megloptak, az a maga kárán megtanulja, hogy múlandó értékekért nem érdemes nagy áldozatokat hozni. Krisztus Urunk meg akar kímélni az il’jin fajta tapasztalatszer­zéstől, azért tanácsolja mennyei kincs gyűjtését. Az a kincs, amit a mennyben lelhet gyűjteni, az üdvösség. Üdvösségünk Isten kezében van! Mennyei Atyánk „örök időknek előtte“ döntött afelől, hogy minket örök élettel ajándékoz meg. Isten volt tehát a kezdeményező. Nem mi harcoltuk ki, szereztük meg üdvösségünket. Még nem is voltunk és Isten már akkor elhatározta, hogy magához fogad bennünket, gyermeken ként élhetünk mellette. Előbb szeretett minket, mint mi Öt. Az örök élet olyan nagy ajándék, hogy jó tetteinkkel se tudjuk kiérdemelni. I sten Jézus Krisztus elküldésével ajándékozta nekünk az üdvös­séget. ő szabadított meg a bűntől, ami meggátolt bennünket abban, hogy Istenhez menjünk s vele éljünk. A mennyei gazdagságból jött, de értünk szegénnyé lett. Amint Luther tanította a Kis Kátéban, üdvösségünkért nagy árat fizetett. Megváltott minket „nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával." Amint a földi kincs szüntelenül veszedelemben forog, (rozsda és moly pusztítja, tolvajok ellophatják) úgy a mennyei is. Az ördög meg akar tőle fosztani. De ami Isten kezében van, afölött nincsen hatalma a go­nosznak. Isten őrzi üdvösségünket. Nem kell aggódni amiatt, hogy mi lesz Evangéliumával. Aki elkezdte a megváltásunk munkáját, az be is fej 0ZÍ. Nem vagyunk azonban tétlen szemlélői Isten üdvözítő munkájának.! Kicsiny gyermekek kezébe nem adunk törékeny tárgyakat, mert tudjuk, hogy nem tudnak vigyázni rájuk. Milyen különös, hogy Isten ránk meri bízni Evangéliumát. Meg lehetne a mi segítségünk nélkül is. Mégis arra méltat, hogy bizonyságtevői lehetünk. Nagy felelősség a kezünk között tartani az üdvösség mennyei kincsét. x seg kell őrizni Isten ajándékát. De nem úgy, mint az a szolga, ■i-Vl kiről Jézus szólott példázatában. Tálentumot kapott urától és el­ásta azt. Elvetett minden gondot magától, ahelyett, hogy gondját viselte volna a rábízott kincsnek. A Bibliát olvasva és az igehirdetést hallgatva, „őrizzük“ Isten ajándékát. Isten azért szólít meg igéjében, hogy az szívünk­ben mind erősebb legyen a bizonyosság örök életünk felől. Isten ajándéka, a mennyei kincs, akkor lesz igazán a miénk, ha to­vább adjuk másoknak. Isten azért örvendeztet meg minket az örök élet reménységével, hogy mi mások szívében ébresszünk örömöt. Hiszen Isten minden ember számára üdvösséget készített! Pál apóstól így tesz bizonyságot az Istentől kapott mennyei ajándék­ról: „Tudom kinek hittem és bizonyos vagyok benne, hogy Ö az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra." Ferenczy Zoltán lll>l!lll!!lll!lllllll!!l!llllllllllllllll>lll!lllll>lllllll>lllllll!l>l!!l!lll!llllllll fa étet-4%4 A FALU egyre közelebb kerül a városhoz. Az országot befonó autó- buszhálózat félreeső, „Isten háta mö­götti“ falvakat hoz egy-két_ órányi távolságra a legközelebbi városihoz. A művelődés terén is megfigyelhet­jük ezt a közeledést. A rádió — a legegyetemesebb népművelési esz­köz —- ugyanazt a szellemi _ táplálé­kot és zenei élményt sugározza a nagyvárosi bérház ötödik emeletére, mint falusi derűs, tiszta konyhákba. És a többi kulturális és szórakozási tényező, a mozi, a könyvek, lapok, képes újságok, faluszínház erősen bontogatja az elválasztó falat a vá­ros és a falu között. Megváltozik a.z élet falun. Az öl­tözködés egyre városiasabb lesz. Az igények is nőnek. Mosógép, motor- kerékpár, városias bútorok, más ké­nyelmi cikkek szerepelnek falusi emberek bevásárlási programjában. A mezőgazdasági munka gépesítése is „városi“ levegőt hoz magával. Apró jelenség, de jellemző: falusi lelké3zi»merősöm számolt be arról, hogv délutánonként munka után a legények város’asan kiöltöznek és úgy sétálnak az utcákon. A FALUSI EMBER életformájá­nak átalakulása örömmel tölthet el bennünket. A falu sok ősi értéket őrzött meg a magyar nemzeti kul­túra számára, amit ma már eléggé megbecsülünk, például népdalban. Ugyanakkor azonban a falusi élet igen sok maradi dolgot is hurcolt magával, aminek elhagyása, újjal, helyesebbel pótlása emberibb élet­hez segíti a falusi embert. Nem két­séges például, hogy a városi öltöz­ködés egészségesebb és olcsóbb a népviseletnél. A fürdőszoba kisfize­tésű városi embereknél is eléggé megszokott már. Falun ott sem épí­tettek. ahol pedig mód lett volna rá. A falunak ai városihoz közelebb kerülése azonban kát kísértéssel jár, amelyet evangélikus falusi híveink is megéreznek. A fiatalok menekül­nek a földtől. Annyira megtetszik nekik a városi élet, hogy szíveseb­ben mennek dolgozni oda, mintsem a földdel vesződjenek. Nincs ked­vük többé az istállóba menni. — A másik pedig, hogy a várostól sok­szor azt veszik át, ami selejtes — például a jampeckedést, amire szin­tén van már nem egy példa falun. Itt válik egyéni életkérdéssé a falu számára a város. A város nem szívhatja fel a falut: — a barázda Isten egyik legszebb élethivatásának területe! És a falu nem veheti át azt, ami rossz a városon. Kialakí­tani azt az új egyéni életberendezést és életstílust, amely a falu mai kö­rülményei között magasabb színvo­nalat képvisel, emberibb, művel­tebb, egészségesebb, szebb — ez a falu fiataljainak jövőjüket építő fel­adata. S ehhez keresztyén hitük sok lendületet és tisztánlátást adhat. „UTOLSÓ PARADICSOM" címein fut most egy szélesvásznú színes film. A déltengeri szigetvilág benn­szülött lakéinak egzotikus életét; küzdelmes gyöngyhalászatát, ősi népszokásait mutatja be. A kísérő rövid színes film pedig Buják köz­ségünk húsvét-körüli népszokásait vetíti elénk. Nos, a városi nézőnek nem kevésbé távoli a kis magyar falu lányainak bábu-égetése, mint a barnabőrű bennszülötteknek sűrű dobpergéstől kísért különös tánca. Előb'b-utóbb néprajzi muzeális em­lék lesz mind a kettő. Az élet ha­lad. De fejlődő korunkban megta­lálni helyét és életformáját az elma­radt viszonyok körött élő emberek­nek — ez nem idegen a keresztyén­ség felelősségétől. Veöreös Imre Gyermekszerető háztartási alkalmazot­tat, esetleg bejárónőt felvennék. Günther XIV., Jávor u. 5/b. Hl. 2. Tel.: 29-S—528. Kapi Béla „Békesség’» c. könyvét meg­venném. Cím: a kiadóban. OLTÄRTERtTÖKET TERVEZ ÉS KÉ­SZÍT Koszorús Lásrióné kézimunka sab­lonkészítő, Paks. Díjtalan tanácsadás. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarország) Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groő Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői u. 24. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft. félévre 30,— Ft. Telefon: 142—074. Csekkszámla: 20412—Vilii 10 000 példányban nyomatott. ZRINT1 NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. [ISTENTISZTELETE rend Budapesten, vasárnap, július 27-én. • Deák tér de. 9 (úrv.) Hafemscher Károly, de. ll (úrv.) Kékén András dr., du. s Kékén András dr., Fasor de. 11 Friedrich Bajos, du. 7 Sülé Károly. Dózsa Gy. üt 7. de. fél 10 Friedrich Bajos. Üllői út 7. de. 11 Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de háromnegyed 12. Karácsony S. u. 31. de. 10. Tiialy K. u. 28. I de. la Bonnyai Sándor, du. 6 Bácskai fi Gusztávné. Kőbánya de. 10 Sülé Károly. I Utász u. 7. de. 9 Sülé Károly. Vajda P. u. H 33. de. fél 12 Sülé Károly. Zugró de. 11 5 (úrv.) Scholz Bászló. Gyarmat u. ll. I de. fél 10 Scholz Bászló. Rákosfalva du. fi 5 Drenyovszky János. Fóti u. 22. de. 11 1 (úrv.) Dulcz Pál. Váci ü. 129. de. 8 fj Dulcz Pál. Újpest de. 10 Blázy Bajos, fi Pesterzsébet de. 10 Szabó István, du. 7. S Soroksár-üjtelep de. fél 9 Szabó István, jj Rákospalota, MAV-telep de. fél 9. Rákos- | palota de. 10. Rp. Kistemplom du. 3. Pest- I újhely de. 10 Kürtösi Ká mán. Rákos- S szentmlhály de. fél 11 Tóth-Szöllős Mi­hály. Bécsikapu tér de. 9 Várady Bajos, de. 10 (német-úrv.) Várady Bajos, de. 11 Ma- docsai Miklós, du. 7 Várady Bajos. To- roczkó tér de. fél 9 Madocsai Miklós. Óbuda de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Kom­játhy Lajos. XII., Tarcsay V. ú. 11. de. 9 Jánossy Lajos dr., de. 11 Danhauser László, du. fél 7 Danhauser László. Diana u. 17. de. fél 9 Ruttkay Elemér. Pesthi- degküt de. fél 11 Ruttkay Elemér. Ke­lenföld de. 8 (úrv.) Bottá István, de. 11 Bottá István, du. 6 Rezessv Zolán dr. Németvölgyi út 138. de. 9 (úrv.) Rezessy Zoltán dr. Kelenvölgy de. 9 Schreiner Vilmos. Budafok de. u Schreiner Vilmo3. Nagytétény de. 8 Visontai Róbert. Csil­laghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Cse­pel de. 11. du. 7.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom