Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-07-27 / 30. szám

A Gyülekezeti Bibliaszolgálat hírei BIBLIATERJESZTÉS INDIÁBAN Indiában és Ceylon szigetén az elmúlt esztendőben 35 000 példány­ban terjesztették el az Üjtestamen- tumot és a Zsoltárokat az ottani diákok között. 1956-ban csak. 15 000 és 1955-ben csak 11 000 példányt ad­tak el. Ezzel kapcsolatban az indiai és ceyloni Bibliatársulat főtitkára kijelentette, hogy az indiai egyházak bibliahiánnyal kiizdenek és nagy szükségük van a gyülekezeti tagok ilyen irányú támogatására. Indiá­ban hatmillió keresztyén él s a Bib­lia csak kétmillió példányszámban jelenik meg. Milyen kevés ez, ha arra gondolunk, hogy az evangéliu­mot egy 400 milliós népnek kellene hirdetni. A BIBLIA ÜJ NYELVEKEN A Brit és Külföldi Bibliatársulat ta elmúlt évben megjelentette a tel­jes Bibliát három olyan afrikai nyelvjárásban, amelyre a teljes Bib­lia eddig még nem volt lefordítva. Az Űjtestamentumot négy olyan nyelven jelentették meg, amelyre az eddig még nem volt lefordítva. Eb­ből három afrikai és a negyedik egy középausztráliai nyelv volt. Egyes evangéliumokat négy afrikai, két in­diai és egy formózai nyelvjárásban jelentettek meg. ÜJABB BIBLIAI KÉZIRATOK Néhány esztendővel ezelőtt Felső- Egyiptomban egy közel 100 oldalt kitevő papyrus kéziratköteget talál­tak, amelyben többek között Jézus­nak több mint 100 mondása van fel­jegyezve. A kopt nyelvű kézirat való­színűleg Krisztus után 500-ban ke­letkézéit. A benne közölt jézusi mondások sok egyezést és hasonló­ságot mutatnak a 3 első evangé­lium némely mondásával. így pél­dául: „Senki sem lovagolhat két lovon, nem feszíthet két íjat és nem szolgálhat két Űrnak” (Mt. 6,24.), vagy: „Isten országa tibenne- tek van és körülöttetek van. Ha megismeritek magatokat, bennetek van, ha nem ismeritek meg maga­tokat, szegények maradtok” (Lk 17,24) stb. Ez a gyűjtemény sem tar­talmaz azonban lényeges és alap­vető újat a négy evangélium anya­gához képest. A BIBLIA BRÜSSZELBEN A brüsszeli világkiállításon a Bib­liatársulatok Világszövetsége külön pavilont állított fel. Ebben többek között egy óriási felütött Biblia van kiállítva, amely 8 méter széles és 13 méter magas. 800 villanyörte vilá­gítja meg felváltva különböző nyel­veken a Szentírásnak egy-egy igé­jét. * A stuttgarti (württenbergi) Biblia- társulat kiadta János evangéliumát Rembrandt rézkarcaival díszítve. Az illusztrált, képes Bibliák után általá­ban világszerte nagy a kereslet. így különösen a missziói munkában nagy a képes Bibliák jelentősége, így legutóbb Afrikába, Kamerunba küldöttek illusztrált Bibliákat, ame­lyek az afrikai lakosok körében igen nagy tetszést arattak. „Sztarejsi" Szlovák nyelvű gyülekezeteinkben ma is sok jó és dicséretes kegyes hagyomány él. Érdemes eze'ket a hagyományokat megőrizni és új élet­tel megtölteni. Ilyen régi hagyomány a „sztarejsi” szolgálata is. A szó szlovák. Magyarul olyan embert je­lent, aki valamiről gondoskodik, va­lamivel törődik. Talán ez lenne a legrövidebb fordítása: gondoskodó. A sztarejsi bizonyos egyházi alkal­makon ének vezetésével, irányításá­val, imádsággal, igehirdetéssel szol­gál. Beszéde mindig kegyes. Mon­danivalója kötött. A legritkább eset­ben beszél szabadon. Imádságait, beszédeit legtöbbször elődeitől írta le és tanulta meg. Szolgálata igen változatos. Min­den olyan közösségi alkalmon ott találjuk, ahol emberek összegyüle­keznek családi öröm vagy szomorú­ság Okából. Így szolgál: keresztelőn, lánykérésen, eljegyzésen, esküvőnél, lakodalomban, disznótoron, lakomán, emlékünnepeken (családban) név­napon, halottvirrasztásnál, temeté­sen, halotti toron, sírkőavatásnál stb. Az elvilágiasodó mai ember a sztarejsi ezen szolgálatait egyre szőkébb térre szorította. Ma már ksak a virrasztásnál és a lakodalma­kon hívja meg. Ott is a lelkire kö­tik, hogy csak minél rövidebben. — Ezen kegyes szolgálata mellett ő in­tézi el a hivatalos elintézni valókat a lakodalom és a temetés esetén is mind a tanácsnál, mind pedig at egyháznál. A szlováknyelvű gyülekezetekben nagyon régi idő óta végzik ezt a laikus munkát. Hogy milyen mun­kát végeznek, azt statisztikával le­mérni nem lehet, he hogy mennyit szolgálnak, azt igen. Csak egy pél­da. Gyülekezetünk nagy gyülekezet. Ebben a nagy gyülekezetben szol­gált mint sztarejsi Frankó János 1888—1924-ig. Harminchat esztendő alatt 778 esküvőnél szolgált. Rokon­sága, mint egy ereklyét őrzi azt a könyvet, amelybe másolgatta imád­ságait, beszédeit a különféle alkal­makra. Ennek a könyvnek a végén sorolja fel azokat a párokat, ame­lyeknek az esküvőjén ő volt a szta­rejsi. — Így szolgált Frankó bácsi, de így szolgál még ma is Paulik Mihály is, aki már eddig 450 teme­tést tart nyilván, amelyek virrasz­tásain és torain szolgált. A kitelepülés következtében meg­ritkultak a sztarejsik sorai, no meg ki is halták. Kár lenne ezért a régi hagyományért. Ennek megmentése érdekében tartottuk meg az új szta­rejsik kiképzését szolgáló tanfolya­mot. — Áldja meg az Isten ezeket az új munkásokat az Ö Szentleiké­vel, hogy a mai embernek is tudja­nak szolgálni a régi keretben a so­ha meg nem öregedő evangélium­mal. Koppány János kell ma — ez volt az első gondola­tom, amikor belefeledkeztem Sajtó- osztályunk legújabb kiadványának olvasásába. Eredetijét két éve Ber­linben adták ki, s a fordító, Groó Gyula igen jó szolgálatot tett az egyház népének, mindenekelőtt a fiataloknak,' hogy magyarra átültette ezt a mély tartalmú könyvecskét. Merészen dicsérem: ilyen imádsá- gos könyv magyarul még nein jelent meg. Ezt elsősorban azzal igyekszem jellemezni, hogy a legjobb értelem­ben modem: a ma sokrétű, hajszolt ütemű világában élő ember számára igyekszik ima-vezérfonallá lenni, s mondanivalóját, szellemét mégsem egyszerűen „a ma” határozza meg, hanem Jézus Krisztus, aki mindig ugyanaz, akit azonban természetesen minden kor a maga nyelvén keres. Nagyon örülök annak, hogy hangja teljesen sallangmentes, a cifra kör­mondatok teljesen hiányoznak belő­le: ez az imakönyv ebben is mo­dern. Világos, egyszerű, őszinte. Kü­lönösen a szókimondó nyíltságot húznám alá ebből, s ezzel kapcsolat­ban azt, hogy tárgy tekintetében életünk minden fontosabb területé­re kiterjed, anélkül, hogy a közép­pontban álló Urat egy pillanatra is szem elöl veszítené. Nincs ebben az imakönyvben semmi érzelmi ömlen­gés, semmi póz, semmi dagályosság. S ez nagyon jó. Mert az Isten iránti engedelmesség harca viszont min­den sorát átfűti. Lehet együttimádkozni ezekkel az egyszerű s nagyfeszültségű monda­tokkal! Semmiféle kacskaringós mondatszerkesztéshez, jelzőáradathoz nem kell az embernek hozzáerősza­kolnia a lelkét. Ezek az imádságok rövidek, de annál tömörebbek. S át­ütő erejűek. Csak engedjük, hogy Isten rajtuk keresztül irányítsa lel­künket, tanítson minket imádkozni — mert ezt a legjobb imádságos könyv sem végezheti el, csak Ö! S minden bizonnyal az Q Lelke ve­zette azokat, akik útmutatására fi­gyelve így imádkoztak s imádkoznak az egyházzal. Üdítően eleven s nagyon meggon- dolkoztatóan komoly imádságok ezek. Persze nem elég könyvből imádkozni. Lélekben és igazságban kell. De Isten eszközökét használ fel. íme egy! Amikor elolvastam, el­lenállhatatlanul kötelezve éreztem, magam, hogy lelkesen és szeretettel ajánljam. Különösen fiataloknak. S aki belső szomjúsággal veszi a ke­zébe, aligha fogja áldás nélkül ten­ni le. Bodrog Miklós Ilyen imádsáqos Könyv : Megjelent az IMÄDSÄGOS j S KÖNYV az ifjúság számára • i GROÓ GYULA fordításában, j Ara: 12,— Ft. • Kapható a Sajtóosztály irattér- : t jesztésében, Bp., VIII. Üllői út 24. • j,..................................................................5 Társaságban voltam... s azt hallottam felőled, hogy... — Régi társasjáték ez és, aki nem „flegmásodott” el teljesen, mindig izgalommal lép be a körbe, meghall­gatni, mi a többiek véleménye ró­la. — Tanulságos játék. — Több mint játék. Mintahogy a társaság is több mint szórakozási lehetőség. Egymás megismerésének helye a társaság. Sok mindent megtudunk egymásról a munkahelyen vagy az iskola padjaiban is, de ott a figyel­münket javarészt leköti az, amivel foglalkozunk. Még egy bibliakör, — ahol pedig, ha jó, sokszor kitárul a lélek, — sem alkalmas annyira egy­más megismerésére, mert köt az ige tematikája, amely adva van. — A társas együttlét kötetlenségével, vagy laza, kötöttségével alkalmat ad arra, hogy szélesre táruljon ben­sőnk ajtaja egymás felé. Ahogy já­ték, beszélgetés vagy eszmecsere váltogatják egymást, egyrészt el­mondhatjuk véleményünket az élet kérdéseiről, egyéni problémákról, filmről, zenéről, eseményekről stb., másrészt emberekről, rólunk is vé­lemény alakul ki. így fejlődnek 'ki aztán a komoly, mély baráti kap­csolatok a közös nézetek, vagy néha éppen az ellentétesek (a partnerség) alapján. Nagy mértékben formálja egyéni­ségünket a társaság. — Azok a kér­dések, amelyek előkerülnek, arra késztetik az embert, hogy gondolkoz­zék, tisztázza maga számára a kér­déseket és döntsön azökbán jó belá­tása szerint. A vélemények, amelyek elhangzanak mások részéről, hozzá­segítenek a tisztázáshoz, mert rend­szerint több oldalról világítják meg ugyanazt a kérdést. Segít az ilyen beszélgetés, eszmecsere a helytele­nül kialakított vélemény és gyakor­lat kiigazításában is. Közben min­dig jobban '■kiformálódnak az egyé­ni sajátosságok, melyek nemcsak a társaság összképéhez adnak színt, hanem igen gyümölcsözővé lehetnek a mindennapi életben, munkában, társadalmi együttélésben. Ide tartozik az is, hogy a társa­ságnak mindig van közös arca is. Közös vélemények, állásfoglalások, elhatározások születnek. És ez rend­szerint már nemcsak „befelé" hat, hanem „kifelé” is, a nagy emberi közösség felé. Végül — nem kis mértékben — fegyelmező erő is a társaság. Má­sok véleménye, magatartása nagy hatással van az emberre. Megaka-* dályozza abban, hogy olyan cseleke­deteket hajtson végre, vagy úgy nyi­latkozzék, hogy emiatt rossz véle­ményt alkossanak róla. Másrészt meg éppen ösztönöz bizonyos általá­nos emberi normák megtartására és teljesítésére. Így „szokja meg” az ember, hogy tekintettel legyen má­sokra és alkalmazkodjék az emberi közösséghez. Persze mindez csak a „jó” társa­ságra vonatkozik. — Alakulhatnak olyan társaságok is és sajnos ala­kulnak is, amelyekről mindennek pontosan az ellenkezőjét lehet el­mondani és amelyek ennélfogva nagii kárára vannak egyénnek és közösségnek egyaránt. — Az ilyen társaságtól minél hamarabb szaba­dulni kell, sőt ezt nem bűn meg­bontani mások onnan való kivoná­sával sem. Bennünket, keresztyén fiatalokat mindenesetre köt a társaságban is Isten igéje. — Ez nem azt jelenti, hogy keresztyén fiú vagy leány csak valami különleges „szent” társaság­ban vehet részt, ahol tilos moso­lyogni, szórakozni, játszani, profán dolgokkal foglalkozni, én mindig csak „egytémájúnak” szabad lenni. Inkább arról van szó, hogy a tár­saságba is mindig azt viszi az em­ber, ami benne van. Amikor meg­szólalunk, véleményt nyilvánítunk, viszonyulunk a többiekhez, Iközös tevékenységbe kapcsolódunk bele, — ezt úgy tesszük, hogy valamiképpen visszatükröződjék Jézussal való kap­csolatunk. A társasági élet sem esik ki. az ige mértéke alá vetett életünk 'körén kívül, hanem ott is köt az isteni szeretet erős kötele és rögzít az Isten iránti hűség horgonya. Mezősi György 1 Óh Hozzá ki hasonlatos — 113. zsoltár — Halleluja! Dicsőítsétek Urunk szolgái, Urunk nevét Dicsérje s áldja ima, ének Ma s mindörökké! Zengjen szent hevének Híre napkelettől napnyugatig minden szívekbe szét Óh minden nép ismerje legmagasztosabbnak Urunkat, az Örökkévalót a dicsőségeset, Akinek útjai minden utaknál magasabbak S ott ragyog dicsősége minden egek felett. A mi Urunkhoz földön-égben Öh kicsoda hasonlatos A mennyben Ö magasan él fenn, De letekint s lelát a földre mélyen S fölemeli mind a szegényt, aki porban, sárban roskadoz S odaülteti fő-fő nagyjai mellé. Mert ö a mi istenünk, ég, föld mindenható Ura: Aki rég meddőket is áldhat anyai szívvel teljesekké És gyermek-rajjal boldogakká. — Halleluja! Fordította: Telekes Béla A problémátlan Füled ólmos, fakó fényű szemed vak pusztaság. Megtelt! — hirdeti homlokod felett a lustaság. Bodrog Miklós Szeretet A szeretet nem mindig nagy kövekből rakja dómok pilléreit. Jelentéktelen kicsinyekből alkotja legszebb m-ssterműveit, Fcesche M. után németből Turmezei Erzsébet Jézus példázatai 3. A kősziklára és homokra épített ház X „Szelek alatt ” nevű Karmel hegyi kis faluban lakott egy nagyon öreg pásztor ember, Ismael. Bizony rég volt, amikor még követ­hette a nyájat a legelőre. A falu szélén, a legutolsó ház mellett, egy öreg olajfa állott. Egyidős volt a faluval. Nyá­ron, amikor a felhőtlen égboltról erősen tűzött a nap, az olajfa koronája hűvös árnyékot adott azoknak, akik alatta megpihentek. Ez alatt az olajfa alatt szokott üldögélni nap­hosszat az öreg Ismael, amióta nem tudott dolgozni. Hátát neki döntötte az öreg fának és csendesen szemlélődött. Ez volt minden­napi, megszokott fogialatosssága. Amikor a gyermekek jöttek arrafelé, meg­élénkült mindig az öreg. Mosolyogni kezdett, tekintetével magáhaz hívogatta a gyermeke­ket. Amikor köréje ültek, elkezdett nekik mesélni. Saját életéből, vagy a kis falu tör­ténetéből mondott el érdekes eseményeket. A gyermekek mindig nagy figyelemmel hallgat­ták szavait. Tisztelték és szerették az öreget. Jákob, Lévi és Simon, Melki fiai szaladtak végig egy napon a falu utcáján. Az utolsó ház mellett megállották. Jákob az olajfa felé pil­lantva, így szólt testvéreihez: — Egyedül van Ismael. Gyertek menjünk hozzá. Már el is indultak csendesen az olajfa felé. Üdvözölték illendően Ismaelt és letelepedtek vele szemben, a fűre. — Miről beszéljek néktek ma? — kérdezte Ismael a fiúkat. — Beszélj nekik Betnahalról, arról a patak parton álló magános házról! — kérlelte Jákob öreg Ismaelt. — Az a ház nem állott mindig egymagá­ban ott a patak parton — mondotta Ismael. Figyeljetek csak ide! Elbeszélem a történetét: — Húsz évvel, ezelőtt két 'pásztor jött Kelet felől. Az egyiket Jóábnak hívták a másikat Jóelnek. Jóábnak negyven juha volt, Jóelnek csak harminc. Mindketten a hegyi legelőn legeltették juhaikat. Egy idő múlva, ott a pa­tak parton, mindegyik házépítésbe kezdett. Jóáb hosszasan kereste az alkalmas helyet, ahová házát felépítheti. „Szikla, mindenfelé csak szikla” — mondogatta magában. Igaz, sokat kellett fáradnia, mégis sziklára építette a házát. Ez az a magános ház ott a folyópar­ton, amit ti is ismertek, — Hol van Jóéi háza? — kérdezték egy­szerre a fiúk. — Ti is tudjátok, hogy amikor a téli esőzés elkezdődik és a sok víz lezúdul a hegyekből, kiárad a patak — folytatta Ismael. A víz mindig sok homokot hoz magával. Amikor az áradás véget ér, a homok lerakódik a part mellett. Jóéi, amikor helyet keresett., ahol házát felépítheti, talált egy homokkal borított tisztást a patak mellett. Nagyon örült annak, hogy nem kell sokat fáradoznia. Nem kell a kemény követ törnie, hogy alapot vethessen. A partmenti homokra építette házát. A pász­torok, akik azon a vidéken laktak, figyelmez­tették arra, hogy másik helyet keressen. Jóéi azonban nem hallgatott a jó szóra. Annak örült csak, hogy háza hamar készen lett. Jóáb még javában dolgozott, amikor ő mór beköl­tözött az új házba. — Aztán mi történt? — kérdezte Simon. — Jöttek a szelek és bele ütköztek a házba. A víz lezúdult a hegyéből és körülvette Jóáb és Jóéi házát. Jóáb háza szilárdan állt, mert szikla volt az alapja. A víz nem tudott elbánni vele. Jóéi hiába bíztatgatta magát azzal, hogy az ő háza is kőből van s nem lehet ezért semmi baja. Egy reggel összeomlott a homokra épí­tett ház. A víz kimosta a ház alól a homokot. Ha ti is házat akartok építeni, biztos ala­pot keressetek! — fejezte be Ismael a törté­netet. Krisztus Urunk azt mondotta, hogy aki kő­sziklára építi élete házát, az bölcs .ember, mert meghallgatja a ő szavát és megteszi azt, amit ő" mond. Hallgasd te is Jézus szavát! Figyeld, hogy mit parancsol néked! Engedel­meskedj szavának! így leszel bölcs ember, hasonló ahhoz, aki kősziklára építette a házát. (Svédből: F. Z.) Uj szív „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, imé újjá lett minden.“ (2 Kor 5,17.) „Aki Istentől született, megőrzi magát és a gonosz nem illeti őt.“ (1 Jn 5,18.) /1]aszkepitun, a Szaszkacsevan mentén *J't- lakó úgynevezett „feketelábú“ indiánu- sok büszke törzsfőnöke volt. Evans Jakab hir­dette e között a nép között Isten üzenetét. Maszkepitun megszerette ugyan Istennek azt a követét, de Isten üzenetéről, amit a misszio­nárius hirdetett, az Evangéliumról hallani sem akart. — Addig nem leszek keresztyén, amíg a „feketelábú“ indiánok ellenségeinek fején van még a skalp és amíg van még ló, amit ellop­hatok ellenségeinktől — mondogatta mindig. (Skalpnak nevezték az indiánok a fejbőrt, melyet győzelmi jelként kanyarítottak le el­lenségeik fejéről.) Isten azonban erősebb volt, mint Maszkepi­tun gyűlölete. Az Evangélium nem hangzott el hiába. Isten szava győzedelmeskedett a kemény szív felett. Maszkepitun keresztyénné lett. Még pedig olyan keresztyénné, aki meg­tanulta a legnehezebbet is. Azt. hogy az el­lenségnek meg kell bocsátani. Az egyik el­lenség különösképpen nagyot vétett Maszke­pitun ellen. Mély sebet ejtett apai szívén: fiát ölte meg. /yjaszkepitun egy napon egymagában vág- tatott a végeláthatatlan prérin. Egyszer­esük a messze távolban egy lovas alakot lá­tott feltűnni, aki, mintha éppen feléje tar­tott volna. Éles szeme már messziről ráismer a szembejövőre. Amikor ráismer, szíve na­gyot dobban. Fiának gyilkosa az. aki mind közelebb jön hozzá. Iszonyú harc kezdődik Maszkepitun szívében. íme itt a pompás al­kalom, hogy rettenetes bosszút álljon fia ha­láláért — születik meg benne a gondolat. Igen ám, de éppen az előző este hallgatta a tábortűz mellett a misszionárius igehirdeté­sét: „Ha meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeit, a ti mennyei Atyátok sem bo­csátja meg a ti vétkeiteket.“ Minek engedjen most, a vérbosszú szavának, vagy Isten üze­netének? Kemény küzdelem ez! Közben sebe­sen száguld mind a két ló. Nemsokára egy­mással szemben megtorpannak. Maszkepitun magasra emeli harci bárdját, tomahavkját. Fiának gyilkosa elsápad és biztosra veszi, hogy elérkezett halálának perce. Maszkepitun azonban nem sújt le a csatabárddal, hanem így szól:-- Indián jog szerint megérdemelted volna a halált! De én megtanultam, hogy Isten ne­kem is csak akkor bocsátja meg bűneimet, ha én is megbocsátok azoknak, akik vétkeztek ellenem. Én tehát megbocsátok teneked! Már nyújtotta is kezét fia gyilkosának, reá mosolygott, azután csendesen iolytatta tovább útját. Valóban megújult az élete. A gyűlölet helyét a megbocsátás és szeretet foglalta el szívében. /~7~alán vannak iskolatársaid, akik nagyon megbántottak téged és ezért jogos is a haragod. Számba is vetted talán, hogy mi módon fogod megbosszulni azt, ami veled tör­tént. Csak az alkalmat várod még a leszámo­lásra. Tudod mi lesz, ha bosszúdat szabadjára ereszted? Társad szívében is a gyűlölet lesz úrrá és ő is csak az alkalmat keresi, hogy neked visszafizessen. És akkor te megint visszaadod, amit kaptál? Véget nem ér így a gyűlölet. Most, amikor még kicsiny a szíved­ben. most űzd ki. Jézusra gondolj, aki gyűlö­letre megbocsátással válaszolt. Még a keresz­ten is ellenségeiért imádkozott. Isten igéje így figyelmeztet: Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg! Zoli bácsi /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom