Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-01-19 / 3. szám
Tjí pcdiíj upi intcuLközzaiők Együtt imádkozik a világ keresztyénsége EGYETEMES IMAHET 1958. január 18—25. Az évente megismétlődő Imahét tárgya ez alkalommal az Űri imádság. A hívás gyülekezetekhez, családokhoz és csendes órájukban közösségre vágyó keresztyénekhez szól. ' 1. nap: „MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN.. Ige: 1. Kir. 8,22—30. Efézus 4,4—6, „Mi Atyánk“. Ha ezt szívünk mélyéből mondjuk, egy nagy család tagjaként mondjuk. Gondoljunk arra, hogy az egyház csak néhány évtizede vette komolyan a maga egységét. Isten a külső történésekkel rávezet arra, hogy mennyire egy az egész embercsalád, mennyire összefonódnak külső és belső, anyagi és szellemi kapcsolataink. Imádságunk tárgyai: Megváltjuk mint egyház és mint egyén, mennyit vétkeztünk a lelki egység ellen, saját egyházunkban nem tudunk igazi közösséget átélni egymással. — Hálaadással emlékezünk meg arról, hogy ez alkalommal is any- nyian egyek lehetünk imádságban, hogy nem aludt el az egyetemes keresztyén egyházban a felelősség egymásért. — Kérjük Istent, hogy kegyelmesen tekintsen egész egyházára, újítsa meg Szent Lelke által a keresztyéneket, népeket, egyházakat, egyéneket. 2. nap: „SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED...” Ige: 2. Mózes 6,1—8, 15,11—18. Megszenteljük Isten nevét a megváltott keresztyén élet által, egyházban és egyházon kívül. Bizonyságtételünk legyen határozott vallástétel, de nemcsak szóban, hanem életünk gyümölcseiben is. Imádságunk tárgyai: Valljuk meg némaságunkat, bizonytalan szavunkat, amikor Róla vallást kellene tennünk. — Valljuk meg, hogy ez a vallástétel sokszor csak szóval történik. — Áldjuk Istent, hogy Szent Leikével kész megerősíteni bennünket. — Kérjük öt, hogy minél több bizonyságtevő élet mutassa meg az Ö szentségét ennek a világnak is. 3. nap: „JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD...” Ige: Jel. 21. Jöljön él életünkben hit által, egyházunkban szeretet által, a világban Reménység által. imádságunk tárgyat: Valljuk meg szerctetnélküli hitünket és hogy hit nélkül próbálunk (Szeretni. — Adjunk hálát, hogy országának követeivé tett minket a mi íJrunk. — Könyörögjünk külső és belső békességért, megújuló egyházért. •— Emlékezzünk meg azokról, akik a szociális igazságért küzdenek a világ Winden részén. í nap: „LEGYEN MEG A TE AKARATOD Ige: KoL 1,9—28, Először egyéni életünkre, azután egyházunkra vonatkozik e könyörgés. Az egyházban igazság által, a világban igazságosság által legyen meg a Te akaratod. imádságunk tárgyai: Valljuk meg ellenszegülésünket, lázadásunkat egyéni életünkben, egyházunkban Isten döntéseivel szemben. — Köszönjük meg, hogy Ö erősít meg engedelmességre. — Könyörögjünk azért, hogy mindenütt az Ö akarata szerint éljünk, dolgozzunk, szolgáljunk. 5. nap: „ADJ NAPONKÉNT KENYERET S BUNBOCSANATOT!” Ige: János 1,13—17. Tiszta lélekkel kérjünk mindent. Krisztus vére lemossa vétkeinket, * elfelejteti velünk mások vétkeit. Imádságunk tárgyai: Valljuk meg önző imádságainkat. — Kérjük saját bűneink teljesebb megismerését, a megbocsátás lelkét. — Adjunk hálát a gondviselő Istennek, Megváltó Urunknak, aki nekünk megbocsát. 6. nap: „ÉS NE VIGY MINKET A KÍSÉRTÉSBE...” Ige: Zsid. 4,14—16. Luk. 4,1—4. Ne kapjunk nagyobb kísértést, mint amit gyönge hitünk még elhordozhat. Imádságunk tárgyai: I,átható, láthatatlan próbatételek alatt gyengék voltunk. — Könyörögjünk türelmes, bölcs lélekért Krisztus által és a benne való győzelemért. — Adjunk hálát sokféle bűnünkből való szabaditasért. 7. nap: „SZABADÍTS MEG A GONOSZTOL...” Ige: János 17,15—26. A sátán a megosztottságnak, az egymás vádolásának, a vitatkozásnak, a hamis önbizalomnak a lelke. Imádságunk tárgyai: Valljuk meg, hogy Krisztussal való igazi egységünk hiányzik ahhoz, hogy egymással egységben legyünk. — Hálaadás Krisztusért, aki az ö dicsőségét nekünk adta. Könyörgés mcgszentelődésért. 8. nap: „MERT TIED AZ ORSZÁG...” Ige: Máté 28,16—20. Szemléljük a mi Urunkat, mint a mindenség Urát, ne csak parányi életünk szabadító] át. Imádságunk tárgyai: Valljuk meg könyörgéseink szűk, félénk, bizonytalan voltát. — Adjunk hálát Isten nyilvánvaló jeleiért életünkben, az egyházban, a történelemben. — Könyörögjünk örvendező életért, bizonyságtevő egyházért, megújuló világért, s a 31 lelkészünk közül 17-en jelen voltunk. A tatrangi egyházközségből pl. 20-an vettek részt a felemelő ünnepélyen. A szász evangélikus, a református, ortodox és katolikus testvéregyházak két-két lelkipásztorral és világiakkal képviseltették magukat. A négy órát igénybevevő istentiszteleten és díszközgyűlésen résztvevő mintegy hétszáz hivő 50 százaléka ülőhely hiányában állni kényszerült s így sem távozott senki az ünnepély befejezése előtt, annak ellenére, hogy néhány tucatra tehető azok száma, akik egy szót sem értettek magyarul s mégis türelemmel és áhítattal várták meg az igehirdetések lényegének román nyelven történt tolmácsolását. — A templom még nem készülhetett el teljesen. A külseje vakolatlan, hiányoznak még a padok, a benyitható tanácstermet elválasztó ajtó és a terem felszerelése sincs meg, de így is olyan bensőséges, meleg hangulata volt a templom belsejének, hogy én az ünnepély megkezdődése előtt egy fél óráig gyönyörködtem egyszerű nemes vonalaiban, harmonikus pasztell színeiben és ügyes beosztásában. Az új zöld oltárterítő a nyugdíjas templomtakarítónő adománya, aki 30 évvel ezelőtt saját használatra vásárolta a gyönyörű plüss anyagot, azóta szekrényében őrizgette és_ma úgy látta, hogy a templom oltára és szószéke a legméltóbb hely az ő féltve őrzött kincse számára; Az oltárkép egy másik testvér ajándéka, aki ihletett művészkezekkel készítette el azt; a megfeszített Krisztust ábrázolja. A határtalan lelkesedésükre és nem lanyhuló áldozatkészségükre jellemző, hogy a felszentelés előtt két héttel a gondnok javaslatára napok alatt gyűlt össze egy szép összeg (3000 L), amellyel egy régi és igen szép velencei kristálycsillárt vásároltak kéz alatt s már tervezik egy másodiknak a beszerzését is. — A tanácsterem feletti és a lelkészt iroda előtti karzatot olyan ügyesen oldották meg, hogy száztagú énekkar is szerepelhet azon. Sajnos, ezidö- szerint még csak harmóniummal vezetik az éneklést. Szeretnénk valahogyan elintézni, hogy a fővárosban élő kicsiny gyülekezetünk is kaphatna egy orgonát. Annál nagyobb jelentősége lenne ennek a kérdésnek, niert a Hosszúi altiba távozotti Kovács László utóda, Szedressy Pál művészi színvonalon tud orgonálni. B. L. A PERS E LY — Már Jézus korában is volt persely a templomban? — kérdezik olyanok, akik az igét (nemcsak hallgat] ák, hanem gondolkozni is szoktak felőle. Kérdezik olyanok is, akik nem jó szemmel nézik, hogy ma is van a templomban persely. Mert vannak ilyenek is. Vannak, akiknek botránkozás az, hogy az egyház az istentisztelet után igényt tart az ő adományukra s ezt az igényét olyan leplezetlenül fejezi ki, hogy a templomajtóba, ahol szinte ki sem lehet kerülni, perselyt helyez el. Vagy — ami még bámtóbb — nyélre szerelt csengős zacskót dug a hívek elé, mely nyitott szájával szinte követelődzik. Vannak, akiket felháborít az, hogy az istentisztelet áhítatát, akár közben, akár az istentisztelet végén, pénzcsörgéssel zavarják meg. Sok persely-ellenes kifakadást hallottam már olyanoktól, akik legalább azzal fejezték ki rosszallásukat, hogy a persely mellett következetesen érdektelenül, talán zsebredugott kézzel, de minden esetre a nyitott templomajtón beáradó fénybe meredve mennek el. Nos igen, ezeknek ma tudomásul kell venni, hogy a templomban már Jézus korában is volt persely. Azit is tudomásul kell vermiök, hogy Jézus egy szóval sem ellenezte a perselyt, sőt arra méltatta, hogy néhány pillanátra megálljon a per- | sellyel szemben és figyelje, hogy ki mennyit vet bele. S ott volt a persely már a régi, dicsőséges salamoni templomban is. Királyok 2. könyvének 12. részében olvassuk, hogy Jójáda pap vett egy ládát, aminek tetején nyílást vágott s azt elhelyezte az oltár mellett, ott, ahol az Ür házába mennek. Jójáda pap pedig Jaás király idejében, tehát körülbelül 850 évvel Krisztus születése előtt élt. A templomi persely tehát .nem mai találmány. Nem az elanyagia- sodott egyház keze, amellyel szinte belenyúl a templomból távozó hívek zsebébe. A persely kezdettől fogva a templomi berendezés szerves tartozéka. A perselyezés pedig nem „piszkos anyagiaskodás”, hanem lelki ügy és kimondottan az isten- tiszteletnek a része. Eltekintve az ószövetségi bizonyítékoktól, maradjunk meg az evangéliumi történet mellett és kérdezzük: vajon az a Jézus, aki korbáccsal verte ki a templomból a pénzváltókat és galambárusokat, mert nem tűrhette, hogy az imádság házából latrok barlangját csinálják, szó és tiltakozás nélkül tűrte volna-e a perselyt a templomban és tulajdonított volna-e olyan nagy jelentőséget a perselye- zésnek, ha a persely és a perselye- zés valóban nem kapcsolódott volna szervesen az istentisztelethez? S ha így van, akkor a templomi persely nem múlta idejét ma sem. Az önmagára eszmélt egyház helyes úton jár, amikor anyagi szükségleteinek biztosítását egyedül a hívek önkéntes adományaiban látja. A templomi persely az igazi önkéntesség jelképe. Aki azt kényszerítő eszköznek tekinti, abban már Isten végezte el munkáját, éppen a persely által. Sok magyar evangélikus egyházközség van, amelyben már nincs önkéntes felajánlás, önkéntes egyházfenntartói járulék-befizetés sincs. Nincs járulékbeszedési napló. Csak persely van, és az egyházközség abból él, abból fizeti alkalmazottait, abból tartja rendben épületeit, abból rója közegyházi tartozásait, amit a templomozó hívek a perselybe dobnak. Nagy hitbeli bátorság kell ehhez, de a hit mindig bátor és sohasem szégyenül meg. Erre gondolva, nem félek kijelenteni, hogy — ahelyett, hogy a perselyeket, mint idejétmúlt holmikat leszerelnénk a temploma jtók mellől — a perselynek egyre nagyobb szerepe lesz az egyházban és sokak bíráigatása és kifogásolása ellenére lassan átveszt az egyházi földek, bérházak, adókönyvek, végrehajtások méltatlan szerepét méltóvá teszi és a hívek adományát Istennek tetsző áldozattá szenteli. Persze, hogy ez így legyen, nem szabad elfelejteni sem az egyháznak, sem a híveknek, hogy, aki a perselybe vet — ha csak egy kis fillért is — az istentiszteletet végez, és azt. sem, hogy a persellyel szemben mindig ott áll az Úr és az ő dolga, hogy a perselybe vetett adományok felett ítéletet mondjon. Ruttkay-Miklian Géza Külföldi egyházi hírek MEGGONDOLKOZTATÓ SZAMOK Az anglikán egyháznak a brit szigeteken 12 G00 gyülekezete van. Az utóbbi három évben a húsvéti ünnepek alkalmával átlagban két és lel millió hívő vett úrvacsorát. Egy a közelmúltban megejtett kutatás szerint Angliában vasárnaponként minden 50 emberből 14 a rádió cs televízió mellett ünnepel, 8-an látogatóba mennek, 8-an sétára indulnak, négyen kertészkednek, 4 dolgozik, 4 vendéglőbe megy, hárman mennek templomba, hárman autókirándulásra és ketten a moziba. Persze, ezek a számok azért nem tükröztetik az egyházi élet valóságos helyzetét. Vannak statisztikusok, akik kedvezőbb eredményekhez jutnak. A számok azonban mindenesetre elgondolkoztatóak. Hogyan épült meg a bukaresti új evangélikus templom? Az Evangélikus Élet röviden hírt adott már a bukaresti evangélikus gyülekezet új templomának felszenteléséről. 1956. nyarán, mikor egyházunk két küldötte látogatta meg a Romániában lévő evangélikus gyülekezeteket, a bukaresti evangélikusok a látogatás alkalmával erős elhatározásukról tettek bizonyságot a jelenlévő Argay György püspök és Mezei István esperes előtt, hogy egy év leforgása alatt megépítik gyülekezeti házuk helyén templomukat, ha a többi gyülekezet is segíti őket ebben a szándékukban. Akkor úgy tetszett ez a szándék, mint valami álom. Az álom egy év leforgása alatt mégis valóra vált főleg Kovács László bukaresti lelkész és Mezei István esperes odaadó lelkes fáradozása nyomán. Egy magánlevélből most a templomépítés és a templomszentelés részletei is ismertté váltak. Közöljük ezeket, hogy olvasóink is részesüllUUpIf es Vm i Íz Q rocfi • otto r\ rfól i In t r/\lr Mondhatom neked, hogy napokig a hatása alatt voltam annak a szép ünnepélynek, amelyet Isten kegyelméből október , 16-án -megtarthattunk. Csodálatos áldozatkészségről tett bizonyságot ez az alig 1000 lelket számláló, a nagykiterjedésű fővárosban szétszórtan élő gyülekezetünk. A templomépítéssel kapcsolatosan az egy esztendő alatt összeadott adományaik s az önkéntesen ■vállalt közmunkájuk értéke meghaladja a 100.000 leit. Emellett jelentős mértékben nyújtott segítséget számunkra egyházkerületünk többi gyülekezete. A krizbaiak pl. egy vagon burgonyát gyűjtöttek erre a célra s azt értékesítve, a legnagyobb összeggel segítették a hősies munkába kezdett testvéregyházat. A hosszúfalui gyülekezet odaajándékozta temploma harmadik harangját, hogy ezután a Szentlélek hívogató szava mellett a harang is hívja a megfáradt lelkeket az Élő Vizek forrásaihoz. A termelésben nagymértékben elfoglalt férfikezeket a nők pótolták, akik nem riadtak vissza a lapátolástól, habarcskeveréstől és téglahordástól sem. — Hálával tartozunk a Minisztériumnak is, mert az építkezési anyagokra kiutalást adott s így az egyházközség az előnyös hivatalos áron tudta beszerezni azokat. — A felszentelést ünnepi istentisztelet közegyházi jelentőségét s a testvérgyülekezetek együttérző örvendező szereietét bizonyította az, hogy egyházkerületünk legtávolabbi gyülekezeteiből is voltak vendégek azon,
