Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-04-06 / 14. szám
Minőén embernek van sírja. Mert minden emberi élet végállomása ez a csendes pihenőhely az anyaföld ölén. S mert az ige testté lett, Isten Fia emberként jelent meg közöttünk, az Ö földi életének is ez lett az utolsó állomása. Kegyeletes kezek gyengéden nyúltak megtört testéhez s leemelték a gyalázat s a szenvedés fájáról. Arimáthiai József, ez a csendes és bátor tanítvány végzi az utolsó szolgálatot. Drága patyolatgyolcsba, királyokhoz illő halotti köntösbe takarják a názáreti ácsmester testét. Nikodémus, e másik szótlan tanítvány kincset érő illatos Jézus temetése balzsamokat hoz finomművű szelencében, Városszéli előkelő villa kertjében, fejedelmi sírbolt fogadja be annak tetemét, akinek, míg élt, oly sokszor nem volt fejét hova lehajtania. Az utolsó Út A gyászolóknak, azoknak,' akik ittmaradnak, sokszor a halálnak ez a pompája, a koporsó s a koszorúk, a temetési szertartás és a sír a legfájdalmasabb. Az emberi tehetetlenség lesz itt nyilvánvaló, mely ünnepi formákkal próbálja kendőzni a szörnyű valót: az elválást, a megfellebbezhetetlent és megváltoziha- tatlant, az elmúlást s az enyészetet. A törpe ember riadt hódolata ez a Nagyúr előtt, kinek suhintására koldus és király egyaránt lehull. .Jézusnak ezt a végső utat is meg kellett járnia s erre a végső állomásra is meg kellett érkeznie. Ki gyermekké született egykor, mint mindannyian, s tehetetlenül s védtelenül pihent anyja éltető kebelén, most tehetetlenül s élettelenül nyugszik szeretteinek karjában. Az Élet fejedelme, a menny s föld alkotója holttestté lett. Szűkszavú gyászjelentésként hirdeti róla ősi hitvallásunk: „megfeszíttetett, meghalt s eltemettetett” .3. Mindez azért lett így, hogy emberfia gyászában és bánatában, a halál színe előtt és sírparton soha ne maradjon egyedül, Jézus nélkül. Hogy ezen a legnehezebb úton is velünk legyen Jézus. Jézusnál mégsem az utolsó Minden, embernek van sírja, de Jézusnak nincsen, csak — volt. A történelem nagyjainak sírjait mutogatják: s elzarándokolhat hozzájuk a kegyelet, vagy a kíváncsiság. Megállhatunk Mohamed, vagy Napóleon sírja mellett: itt nyugszik a nevezetes férfiú. Jézusnál azonban nem így van. Jézus temetése nem utolsó útja életének s a sírbolt Ari- mathiai József kertjében nem a végső állomás. Kegyeletes és szerető emberi, tanítványi kezek megadták neki a végtisztességet. Többet nem tehettek, ember emberért többet a halálban nem tehet. Azon a titokzatos hajnalon azonban, Húsvét napjára virradóan, kinyúlt az eltemetett Jézus felé egy másik kéz. Az Atya keze. S ez a kéz előhozta a halálból azt, akit szerettei eltemettek és elsirattak s akiről ellenségei úgy vélték, hogy kitörölték nevét az élők sorából. Valami hallatlan és egészen új történt ez után a temetés után, ami nem esett még meg emberfiával: Jézus a halálból feltámadott! Elhagyta a sírt s megjelent isteni dicsőségében és hatalmában azoknak, akiknek ezt az örömhírt meg akarta jelenteni. Jézus él! S azóta hitünk bizonyosságával tudjuk, hogy ez az örömhír azt jelenti: Jézus ól, vele együtt én is élek! A temetés és a sír nem utolsó út és utolsó állomás. Csak e földi élet végét jelenti, de nem az egész emberi élet végét. Jézus Krisztus a győzedelmes, megáll sírjaink felett s megáll a gyászolók mellett. S ezért és azóta az emberi életben az utolsó -zó nem a gyászé és fájdalomé, a bánaté és kétségbeesésé, hanem a hité és reménységé: „Krisztus te vagy életem, nyereség halálom, reményem beléd vetem, a halál csak álom.” Groó Gyula Kinyílt a tél^kaíitkd1 A fákon bimbó pattant, örül a vak a járdán. Nyújtózkodik az élet s kacagás ül a hátán. Tavasz — zsongják az utcák, tavasz, — ejtik a lányok, tavasz, — motyog a vénség , s a szívben csalogányok énekelgetnek új dalt, sohase hallott szépet: Tavasz, rikong az utca, — megérkezett az élet. Pedig csak március van. Kapunk előtt a tél még s az emberek kacagják: „kiadta már a mérgét”. A téli gönc a sutban a bundák naftalinban. Üj csónakos evez, mint lány a kis ladikba bontott hajával, bátran, fényesre izzott szemmel, — evezőt márt az élet a napban és a szívben. Szirmozni kezdek én is. mint réti kis virágok. Harang a lelkem kelyhe és kongat új imákat, a szám pacsirta csőre, a szívem tágra nyitja, és boldogan csicsergi kinyílt a tél-kalitka s a rab madár, az élet az ajtaján kiröppen már fürdik is, csak nézzed a fényben és a füttyben. Jakus Imre — Hézköznapokra reggel 9-től du. 5-ig bejárótakarítónőt keresünk. Zuglói evangélikus szeretetház, Budapest, XIV.; Lőcsei út 32. Jelentkezés du. 2—4 között. — Belterületen fiatal pedagógus házaspár eltartást vagy járadékfizetést vállal lalkásért. tünk, aki méltó, hát csakis te vagy!" Mért éppen ő? Hát nem szakasztott olyan ember ő is, mint a társai? Iskolája sincs több, templomba se jár szorgalmasabban, szegény zsellér és halász, mint a többi. Amért módját ejti egy kis tisztálkodásnak olyankor is, mikor nekik lehetetlen, és otthon kertet ültetett a háza köré? Vagy amért nem verekszik, nem issza le magát? De hiszen ez csak véletlenség, mert a kedve megvolna hozzá. Ha valakit ok nélkül bántanak, pártjára kel szegénynek, de nem mindig, ahányszor kéne. Hát Ükkor mért választják éppen őt? Már jel akart állni, hogy megmondja nekik: „Nem érdemiem, válasszátok inkább a kormányosunkat, vagy Per Suzansát, mint legöregebbet.“ De olyan mélységes csend volt, hogy nehezére esett megzavarni. £s minden szem, minden arc sürgette: yMeg kell tenned.'“ A beteg most újra nyöszörögni, mormogni kezdett, és ez mintha intelem lett volna. Talán csakugyan nem szabad vesztegetni az időt. Rá kell, hogy szánja magát. Henrik Rabben jelállt. Szemébe nézett a társainak, de nem szólt. Elindult az ajtó jelé. — Elmégy? — kérdezte Kristaver. — Visszajövök. Megállt a partszélen, ahol szinte arcába mart a hideg. Lába előtt a hullám nyaldosta a fövenyt, a fjord világos volt a sok hajótól, és a fehérlő hegyormok felett csak úgy sziporkázott a csillagos ég. A hullámjárás most nyugat felé dübörgőit. Henrik ide-oda járkált, hogy ösz- szeszedje gondolatait és rájöjjön, mit kell tennie. De ott nemigen mozoghatott, mindjárt előtte volt a „Lidérc“ bódéja és amögött a tengerre kiugró meredek szikla. És akkor váratlanul sajátos hangok ütődtek a füléhez a fjord túlsó partjáról, ahol világos volt néhány ablak. Énekszót hallott. Zsoltáréne- két.i Mindjárt tudta, hogy lestadiánu- sOk vannak ott és ájtatosságot tartanak. mielőtt pihenni térnek. Csendesen állt és hallgatta a zsoltárt. Aztán felpillantott az eleven északi *f énnyel pásztázott téli égre, végig simította szakállát és maga elé suttogta: „Bocsáss meg. Uram, ha nem jól cselekszem.“ Már be akart nyitni, de az ajtó előtt megállt, hátrakerült és a kunyhó mögött térdre ereszkedett a hóban. Kezét összetette, amennyire a vastag kesztyű engedte. Mikor kis idővel azután belépett a szobába, társai látták, hogy ünnepi nyugalom van az arcán. Megállt előttük és végigjáratta rajtuk a tekintetét. — Ha engem választottatok, hát legyen, Isten nevében. Vegyük észbe, hogy az apostolok is egyszerű ha- lászemberék voltak. A két kormányos egymásra nézett. Hallgattak valamennyien, de a levegőben volt, hogy egyet gondolnak. Lars nehezen állta meg sírás nélkül. Nagy dolog ez, ami itt most végbemegy. Henrik még mindig állt. Tenyerét végighúzta homlokán és egyikről a másikra nézett. — No, és még valamit. Ha a magamfajta egyszerű ember ily szent dolgot végez, hát a lelkiösmeretének tisztának kell lenni. Megkérdem hát kendteket, társaim, vétettem-e valamelyiküknek? Mer alkkor most elibe állok és kérem, hogy bocsásson meg nékem. Ez sok volt Larsnak. Két kezével eltakarta arcát és félrefordította — legalább ne lássák, hogy sír. Hallotta az apját: — Afelől nyugodt lehetsz. Henrik, egyikünlkkel se cselekedtél olyasmit, amit nem köllött vóna. — Hát akkor.,. isten nevében. De csaík most gondolt arra, hogy hiszen kell is neki egy és más, márpedig se boruk nincs, se ehhez való kenyerük. Mindegy, most már nem ért tá tanakodni. ' A gyertyavég csak sercegett, ser- cegett az üvegben, a halászok szótlanul nézték Henriket. A ládájához ment, kivette a rigabalzsarhot, pár cseppet egy csészébe töltött, vizet kevert hozzá és megkóstolta. Aztán levágott egy darabkát a maga pász- ka-kenyeréből, amit a felesége sütött, rátette egy pléhtányérra, de eszébe jutott, hogy hiszen Elezeus- nak is van olyan és azt Bérit adta vele, talán inkább abból vesz, hiszen így akikor Berit is velük lesz. Odalépett a beteghez, egyik kezében a pléhtányérra tett kenyérrel, másikban a csuporral, letérdelt a földre, a csuprot, tányért maga mellé tette, — Elezeus — szólította a beteget és felrázta. — Megismersz engem? — Meg. — Nincs módunk papot hozatni, akarod-e, hogy én szolgáltassam ki neked a szentséget? — Igen. — Akarod, hogy előbb egy zsoltárverset énekeljünk? — Akarom. Per Suzansa egészen hátrahúzódott, és Henrik megint végigjártatta szemét a társain. — Vegyük tán azt, hogy „Erős várunk nékünk az Isten“. Zsoltárkönyvük nem volt, de ezt könyv nélkül tudták. Es elénekelték. A Lars gyerekhangja kicsengett a többi közül. Az öreg Suzansa összetetté vastag kesztyűbe bújtatott kezét és velük énekelt. Kaneles az édesapjára gondolt és kieresztette a hangját. A gyertyavég, amennyire erejétől telt, bevilágította sárga fényével á kicsiny szobát és az embereket, akik teljes halászmundérban álltak ott, a hidegben. De Lars úgy látta, hogy átváltoznak zsoltáréneklés közben — apostolok lettek, mint az egykori halászok. Es, ó, be illett rájuk ez a zsoltár! Rájuk is, ott a pusztaságban, meg a haldokló halászra és azokra, akik most gondviselő nélkül maradnak, messze, messze délen^ egy szegény -zseUérházikőban^. ‘ j Nyíregyháza A gyülekezet konfirmációi szempontból kettős rétegezésű. A városi konfirmandusok a nagyvárosi gyü- lékezetek gyermekeinek lelki vonásait hozzák magukkal. A tanyai konfirmandusok a falusi gyermekek lelki vonásait tükrözik. Ügy lépünk a gyermekek elé, Ámde Krisztus feltámadott! Húsvétvasámap. — 1. Kor. 15, 12—20. — Márk 16, 1—8. A „de“-vel kezdődő mondatokban mindig meglepetés van. Az előző mondat igen-jét nem-re, tagadását állításra változtatják, félreértését eloszlatják, hiányosságait betöltik. Ilyen mondat a 'húsvéti epistola utolsó mondata. Azért hangozhatott el boldog állításként, a beteljesedés üzeneteként, a győzelem harsonájaként, mert megtörtént az Isten történelmet és emberi sorsot megfordító hatalmas cselekedete: a húsvét. a Olyan fölöslegednek látszik a prédikálás. Lehet szép vagy cgy- *■ szerű, logikus vagy töredezett, oktató vagy gyújtó, a világ szemében mindenképpen hiábavaló beszéd Valakiről, aki csodálatosan élt ugyan, csodálatosan tanított ugyan, csodálatos bátorsággal halt ugyan mártírhalált, de mégis egészen a múlté. Ámde Krisztus feltámadott s így a prédikáció nem valami nagy Halottról való emlékezés, hanem az élő és jelenvaló Ür megtartó szava. 2 Micsoda legyőzhetetlen realitásnak látszik az emberi életben a ■ bűn. Felmérhetetlenül sok pusztulást és szenvedést okoz. Sodró áradatával szemben micsoda gyenge szavak ezek a papok ajkáról: megbocsáttattak a te bűneid a Krisztusért !... bocsáss meg a Krisztus nevében!... többé ne vétkezzél! Olyan ez, mint valami elavult lélektani módszer, mely nyomába sem léphet a modern pedagógiai vagy pszichoterápiái eljárásoknak. Ámde Krisztus feltámadott, s a húsvét végleges győzelem a sátán és annak minden hatalma felett. Nem önáltatás és nem lélektani kísérlet a bűnbocsánat, hanem Krisztus győzelmének hathatós realizálása a bűnös ember életében: a megtisztulásnak, az új és győzedelmes életnek valóságos ereje. 3 Végül jön a halál. Ez a tény nagyon nyomorulttá tesz minden • embert. Az út fogy, a szürkület mélyül. Olyan értelmetlen dolog ilyen körülmények között minden öröm és minden bánat, értelmetlen az alkotás láza és a csalódás fájdalma. Értelmetlen az élet, hiszen sírba torkollik s nincs tovább! Ámde Krisztus feltámadott és zsengéjük lön azoknak, akik elaludtak! Vége van az emberi nyomorúságnak, mert van folytatása az emberi életnek. Az értelmetlenségek fölött ott van a beteljesedés. Van színe is annak, aminek most csak a visszája látszik. Húsvéti hittel lehet élni már most az örökélet reménységében, s ha eljön az óra, lehet meghalni békességben. Mert Krisztus feltámadt a halálból, él és uralkodik mindörökké! Amen. Dr. Kékén András Hogyan folyik a konfirmációi oktatás? Ez a kérdés nemcsak a mi egyházunkban, hanem szerte a világon a protestantizmus egyik fő problémája. Az ifjúság nagy szellemi-lelki változáson ment keresztül. A világháború rombolólag hatott sok borzalmával, embertelenségével, szegénységével, romjaival. A felnőttek sdka- sága cinikus lett s ez alól az ifjúság sem tudott menekülni. Az emberiség nagy kérdéseivel szemben közönyös tömegek hullámzanak szerteszét s az egyház egyik, Istentől kapott feladata, hogy lelkiismeretet ébresszen, bűnbánatra indítson és Jézus Krisztusban elvezessen az egyház lelki egységéhez s az emberiség élet-egységéhez. A konfirmációi oktatás engedelmesség ennek a csodálatos feszültségű feladatnak. Bemutatunk ismé1 egy gyülekezetei a lelki munka közben. hogy semmi hittani anyagot nem tételezünk fel náluk, s csak a ke- . resztség nagy tényére figyelünk. A i szülői ház útravalója is egyre sze- . gényebb, soványabb, tanyán és vár . rosban egyformán, i Édesanya kérdezi, hogy milyen . könyvek kellenek a gyermek részére. Biblia... „Nekünk nem igen van, de megnézem, de ha van is, nemigen tudja használni, mert mi *4 reformátusok vagyunk.” . j Leánykonfirmandus kérdezi: „Me- tlyik író írta a Bibliát?“ — Válasz: I Mózes, Ézsaiás ... „Azt hittem, hogy X valamelyik ismertebb író.” X Egy-egy óra így folyik le: imádi 1 kozunk, kezdetben mi lelkészek, X'később a gyermekek otthon megírt X imádsággal, a gyakorlottabbak né- X hány mondatban szabadon, sokszor X nagyon áldottan. Megtanult ének t ismétlése, dallamának begyakorlása, t a feladott anyag kikérdezése, új ♦ anyag magyarázata, s közben hely- I keresés a gyermekek szívében Jézus ♦ Krisztus számára. ♦ Az oktatás az egyház tanácstere Mikor elvégződött az ének, Henrik kihúzta fél kezét a kesztyűből és a beteg homlokára tette. — Akarsz-e valamit mondani nekünk, Elezeus? — Akardk. — Ha tán olyat cselekedtél, amit nem liöllött vóna, azt most még jó- vátehetjük. Üzensz ixilamit valakinek? — Beritnek. Isten áldja. — És még? Mást nem? — Segítsétek Bérltét. — Ezt megígérjük neked, Elezeus. Berit se éhezni, se szomjazni nem fog, amíg az én házamban egy falat kenyér, egy korty ital lesz. — Akkor... jó ... Henrik várt egy darabig. Aztán megkérdezte: — Hiszed-é az Üristent, Elezeus? — Hiszem. — És bánod, amit nem jól cselekedtél? — Jaj! Igen. Henrik nem vette le kezét a beteg homldkáról. Aztán így folytatta: — Akkor mondom néked, hogy a mindenható Isten megbocsátja a te bűneidet. Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Szájába tette a kenyérdarabkát és itatott vele egy kortyot a csuporból. Azután elénekeltek még egy zsoltárverset és megint némán maguk elé bámultak. Végül is Amt Aasan szólalt meg: '■ — Beritnek bizony nem lesz 'köny- nyű. — Iparkodunk majd könnyíteni a során, amennyire telik tőlünk — mondta rá Kristaver. — Hm! — a többi csak ennyit szólt, egyetértettek„ Per Suzansa, mielőtt elment, még egyszer a beteg fölé hajolt: — Isten áldjon, Elezeus. — Isten áldjon. — Te előre mégy, de menek én is utánad nemsokára. Aztán jó éjszakát kívánt a többieknek és derekát-meghajtva kibújt az.-ajtón. méhen történik, négy csoporttal felváltva. Tanyán 6—7 csoportunk van, kb. 90 gyermek tartozik a hét csoportba. Itt mindenütt szépen kitakarított, melegen befűtött szobában tanítunk vagy egy állandó helyen, vagy a > konfirmandusok otthonában felváltva. Az állandó hely felajánlóinak egy-egy könyvet, vagy bér keretezett faliképet szoktunk ajándékozni. Minden konfirmandusunknak van könyve, amiből tanulhat. Lassan oda is eljutunk, hogy minden l<onfir- mandus otthonában van legalább egy biblia, amely ott lehet a konfirmandus kezében. Sokan vettek új Énekeskönyvet, Bibliát is. Balczó András
