Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-04-06 / 14. szám

Reménytelenül ? Reménykedve! Lukács 24, 13—36, Összetört a reménységük.., ?Äz erramausi tanítványok remény­sége összetört reménység volt. Ezzel az érzéssel nem is lehetett mást tenni, mint elfelejteni mindent, ami áldott volt, elhagyni Jeruzsálemet és lemondani a múlt minden ígére­tének beteljesedéséről. Nem minden ember éli túl reménysége összetöré­sét. Sokan képtelenek új életet kez­deni s maguk sem tudják, miért él­nek. Pedig a tanítványok reménységé­nek tartalma nem hibáztatható. „Azt reméltük, hogy ő fogja meg­váltani Izraelt.“ Nagyon jól fogal­mazták meg, sőt azt is tudták, hogy Jézus meghalt, csak éppen azt nem ismerték fel, hogy már megtörtént az, amit reméltek: Jézus megváltotta Izraelt, sőt a világot. Miért szomo­rúak mégis? Miért baktatnak ihaza leverten, régi életükbe, régi mun­kájukhoz? Miért felejtik el, hogy elhívást és küldetést kaptak? Miért cQk’ emlegetik, de nem él bennük Jézus sok csodája, amelyekben „ha­talmas volt Isten és a nép előtt“? ...de ők maguk az okai Jézus megmagyarázta előttük. Bal­gatagak, rest szívűek voltak a hitre. A tanítványok azért hordoztak ma­giakban összetört reménységet,. rrtert a hitük tört össze. Éppen akkor, amikor a hit legnagyobb próbája és csodája elé kerültek, amikor betel­jesedett az, amiről bizonyságot tet­tek a próféták' s maga Jézus, hogy Isten megtartja ígéretét és nem hagyja el népét) Minden úgy történt, ahogyan „meg volt írva“ és minden másként történt, ahogyan a tanítvá­nyok elgondolták. Ebből támadt a csüggedés ési szomorúság, amelynek áldozataivá váltak. Mégis van reménységük! Ismét Jézus az, aki cselekszik, és­pedig úgy, hogy szól hozzájuk, az Írást tárja eléjük, az évszázados is­teni szavak beteljesedését, ö az, aki a gyenge hitűekkel is vállalja a kö­zösséget, ■ megtöri számukra a ke­nyeret, aki ebben a jelképben a bűnbocsánatra mutat, feltámadását bizonyítja és ezzel összetöri a hitet­lenséget és reménytelenséget. Ezek- után „felgerjedez“ a szívük, hitük lángot kap és visszatérnek azonnal Emmausfoól Jeruzsálembe, a tétlen­ségből a szolgálatba, a magukrama- radottságból a tanítványok közös­ségébe. Elő reménység csak élő hitből fa­kadhat, élő hit pedig az élő Igéből, aki maga Jézus Krisztus. Ha remé­nyed és hited összetört (mert ugyan ki kerülheti el ezt életében?), akkor az a Jézusi könyörülhet rajtad, aki­nek csontjait ugyan összetörték a kereszten, de irgalmas hatalma, mellénk állása, vigasztalása, új éle­tet adó szeretete él és uralkodik, mert a halott feltámadott. Várady Lajos FIATALOKNAK l)ú{LWÍdi (U'úmliír: CJíeltamcuLanJi! SOK TEMETÖKAPU hirdeti ma is ezt az örök húsvéti üzenetet: Fel­támadunk! Hányszor elmentünk e mellett az üzenet mellett, s nem gondoltuk meg, milyen hatalmas hírt hordoz! Pedig egy egész örök­élet öröme rejliik ebben az egy szó­ban! Nem maradunk a sírban: Fel­támadunk! De mikor olyan elképzelhetetlen minden, ami a feltámadással kap­csolatos! Sokan kérdezték már: ho­gyan lesz a feltámadás? Apró ré­szecskékre, elemeire bomlott, elpor­ladt emberi testek hogyan for­málódnak újra eggyé, tenger mélyé­re került emberi csontok, vadállat által szétszaggatott vágy a nagy pusztító háborúk idején szilánkká forgácsolódott emberi tetemek ho­gyan találnak egymásra? Hogyan elevenedik meg az enyészet birodal­ma? Az értelem megáll ezek előtt a súlyos kérdések előtt. JÉZUS FELTÁMADÁSÁT talán könnyebb elképzelnünk. Ö harmad­napra támadott fel. Akiket Jézus feltámasztott azok sem voltak hosz- szú ideig halottak. Jairus leánya ép­pen, hogy meghalt, a naini ifjút ép­pen, hogy a temetőbe vitték s Lázár is csak neg'yednapos, amikor Jézus a feltámadás örömét kóstoltatja meg velük. Azt mondhatnánk: az ő ese­tükben a test együtt volt, éppen csak a megelevenítő lélek hiányzott. Jézus tanítványai Jézus tanítványai, az igazsá­gosság végrehajtói, elvesszük a gaz­dagoktól, akiknek mindenük van, és odaadjuk a szegényeknek, akik­nek semmijük sincsen.” E jelmondat jegyében éli különös, kalandos éle­tét s hajtja végre tetteit egy sereg — pontosan tizenkettő — tizennégy év körüli gyerek. Játszadozó gyerme­kek, akik azonban komolyan veszik a játékot — mondja róluk, mintegy bemutatóban, a szerző. A színhely a Majria menta Würzburg, „a bor, a halak s a csúcsíves és barokk temp­lomok városa” — vagyis ami belőle a háború után megmaradt: üszkös romok, beomlott pincék s néhány kertilak a város peremén. E rom­városban tengődik a megmaradt la­kosság, háborúütötte sebekkel szí­vén és testén, rongyokban és éhez­ve, a szétvert harmadik birodalom örökségével, a teljes szellemi, gaz­dasági és kormányzati zűrzavarral küszködve, amerikai megszállás alatt. Ám a romok árnyékában már fel­üti fejét a mások kínján is nyerész­kedő könyörtelen kalmárszellem: Zwischenzahl feketéző titkos rak­tárában gyűlik a ruha és élelem, a csokoládé és a cigaretta. S már fel­üti fejét a szervezkedő, újjáéledő hitleri métely: Christian Scharf egy­kori SS-tag csoportja a gyilkosság' tói sem riad vissza s a deportáció borzalmaiból élőhalottként visszatért Ruth, a zsidó leány rideg részvét- lensóggel találkozik, vagy aljas szit­kokkal. Az idő: 1946. esztendeje s ; színhely, mint mondottuk, Németor­szág. S egy hajdani kolostori kripta kápolna omladékaiban ütötte fel ta nyájat a tizenkét különös siheder Jézus tanítványai. Mit akartak e mezítlábas és éhe gyermekek, „Péter apostol”, a tizen négy éves, egy kocsmáros fia, é „András”, a Kígyóember — így hív Iák, mert vézna testével minden ré sen átfért —, s a raktárnok, „Máté' Riemenschneider egyik szobrára em lékeztető arcvonásaival és mind - többiek, a tíz s tizemkétévesek? A igazságot keresték s mivel ösztöne sen megsejtették, hogy mi az igaz ság — serdülőkoruk gyakorlatiassá gával cselekedtek is. Loptak, hog; adhassanak. Tehát hibáztak, mert lopás, az ma is lopás, állapított meg az amerikai százados, mikó fülöncsípték őket. Ám mit tehette volna egyebet egy felbomló társa dalomban, melyből kihalt a közös ség elemi érzete s ahol az igazság tehetetlenül vergődött egy holt és igaztalan jogrendszer bilincseiben, ahol felmentik a százszoros gyilko­sokat „bizonyítékok híján”, s haj­szál híján elítélik az áldozatot, mert 1 kénytelen volt maga venni elégtételt kedveseinek gyilkosán? Mit tehettek egyebet a tétova nyárspolgárok, su­nyi bírák, körmönfont ügyvédők és öntudatos gonosztevők között, hol ismét emelt fővel kérkedik a gazság s a becsület útján csak vereség te­rem? Olvasni kell ezt a könyvet, köny- nyes mosollyal és szégyentől égő arccal, igaz bűnbánattal és tettre fel­gerjedt haraggal. S hálával) hogy az író, Leonhard Frank, megírta ezt a szép bizonyságtevést. 1949-ben jelent meg a németnyel­vű mű s örvendezünk, hogy az Euró­pa könyvkiadó jóvoltából most ma­gyarul is olvashatjuk. — 1947. októ­ber ötödikén feloszlik Jézus tanítvá­nyinak titkos társasága. A kolostor- kripta kulcsát a folyóba hajítják s a fiúk belépnek a szocialista ifjú­ság szervezetébe. A Majna partján a közben ismét — s miért ne? — szabadlábra került tömeggyilkos, Scharf S Amson — szóval SA — atlétaklubjának tagjai gyakorlatoz­nak. Egyelőre csak botokkal. „Mi lesz tíz év múlva Németországban és a világon?... Senki sem tudja” — kérdezi a Kígyóember pajtása, a kicsi Katharina. Azóta eltelt a tíz év s mi már ismerjük a feleletet. Groó Gyula evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadő: Juhasz Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vili., Puskin u. 12j Telefon: 142—074. Csekkszámla: 20412—Vili: 10 000 példányban nyomatott. _______ ZR ÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre, Második kiadásban vehetjük kéz­be Dezséry László „Gyermekeink érdekében" című könyvét, miután a 12 000-es példányszámban meg­jelent első kiadás szinte egy hónap elforgása alatt elfogyott. Az előszó szerint könyve „nem akar több lenni, mint hozzászólás olyan em­ber részéről, aki ott ül a szülők között”. Nevelési kérdésekkel fog­lalkozik, az iskola és a család fel­adatainak összefüggésében, de csak azokkal, amelyek a közvéleményt éppen most érdeklik. Könyvében kitér az egyházi éle­tet közvetlenül érdeklő kérdésekre, például a világnézeti feszültség kér­désére, és az iskolai vallástanításra. Ügy látja, . álláspontjával „mindkét fél tud vitatkozni”, de szándéka vi­lágos és bölcs: ,,meggyőződésem — írja —, hogy az állami iskola és a vallásos családok között most egy nyugodtabb kapcsolatot kell meg­teremteni”. A könyv azonban nem csupán egy­házi vonatkozásai miatt érdekel bennünket, hanem egész témája miatt. Gyermekeink érdekében író­dott. Beható tartalmi ismertetés helyett most inkább néhány jelleg­zetességére fordítsuk figyelmünket. Üdítően hat a könyv közvetlen­sége, gondolati gazdagsága, de külö­nösen személyes hangja. Beszélget. Ügy ír, hogy ismeri tapasztalatain­kat, érveinket, ellenvetéseinket, s ezeket hol helyeselve, hol vitázva figyelembe veszi, örömmel kell vennünk, hogy könyvével, de a rádióban elhangzó felolvasásaival is hozzájárul a mai magyar közírás humánus hangjának erősödéséhez. Akik régebbi munkásságát közelről ismerték, azok ezt várták is tőle. Nyíltan, őszintén ír. Sohasem szé­gyellt vallani arról, hogy a szocia­lista építést akarja. Nevelési kérdé­sekkel foglalkozva sem akar mást — de gyermekeink érdekében. Meg­győződését nem szólamokban fejezi ki. Mennyire nem sablonos, mégis félreérthetetlen egy ilyen mondata: „Mi hazafiakat akarunk nevelni, egy, az egész emberiségnek dolgozó országban Kritikai hangja sokszor meghök­kentő. Milyen merészen elemzi pél­dául 1956 őszének iskolai jelensé­geit. „A rövidzárlatot — írja — az iskolában is az általános közéleti őszinteséghiány okozta. Az iskolá­ban meg nem rágott, kemény poli­tikai eledelt etettek.” De ugyan­ebben a fejezetben írja a követke­zőket is: *>Gyermekeinket csak úgy Gyermekeink érdekében érdemes nevelni, ha hiszünk a dol­gok jobb kimenetelében. Nem tu­dunk mást javasolni, mint a szocia­lizmust. Akkor hát ne bizonytalan­kodjunk gyermekeink előtt. Nevel­jék hát szocialista módon gyerme­keinket. De az ellen én is tiltako­zom, hogy az iskolában szüntelenül magyarázatlan politikai jelszavak röpködjenek, hogy az életünkről hamis képet rajzoljanak, hogy a gyermekek felbukkanó ellenkérdé­seit idegesen és elítélően utasítsák vissza, hogy a szocializmust magolni kelljen. Őszinteséget kívánunk és természetességet, meggyőződést és meggyőzést az iskolában.” A nevelés apró részletkérdéseivel is odaadóan foglalkozik, például a jelemneveléssel kapcsolatban a fele­selés, tiszteletlenség, durvaság, fe­gyelmezetlenség, tapintat, irigység kérdéseivel, de úgy, hogy ezeket a kérdéseket sohasem szakítja ki az egész társadalom feladatainak ösz- szefüggéséből. „Már a jáéékszobá- ban az új ember kovácsai vagyunk.” Különösen itt, a részleteknél tűnik ki, mennyi mindent tud hasznosítani a keresztyén nevelésből vett régebbi tapasztalataiból is. Gyakran han­goztatja a bizalom, a szeretet, a hivatástudat jelentőségét. Egészbevéve egy közösségi er­kölcs és az új közösségi ember ki­alakításának. feladataiban .fáradozik. Ha a feladatokat világosan látjuk meg, ebbe a munkába mindnyájan beleadhatjuk tudásunlk, tapasztala­taink legjavát. Valami új van ala­kulóban s hogy az új milyen lesz, az senkitől sem független, tőlünk ke­resztyén emberektől is függ. Dezséry László könyve kedvet ébreszt a munkára és segítséget nyújt a meg­oldatlan kérdések s a megoldás irá­nyainak őszinte feltárásával. Nem tagadhatjuk le, hogy a köny­vet annak idején elsősorban szerző­jének személye miatt vártuk érdek­lődéssel és ettől a személyes vonat­kozástól most sem vagyunk mente­sek, mikor a második kiadást vesz- szük kezünkbe. Isten gondviselő sze- retetének különös, számunkra most még érthetetlen útja, hogy a szer­ző, áki több éven át motorikus sze­repet vitt az egyházi élet és munka új formáinak keresésében, most köz­íróként dolgozik és az egész magyar társadalomhoz szólhat. Ha már a dolgoknak így kellett történniük, azt kérjük Istentől, hogy tegye áldotta, hasznossá, eredményessé sokak szá­mára Dezséry Lászlónak ezt a mun­káját is. B. L. Ezékiel 37, 1—14. Ezt adta vissza nekik Isten újjőte- remtő csodája. Bármennyire is pró­bálunk azonban ésszel élni, a feltá­madás csodája az ész számára min­dig is érthetetlen marad. EZÉKIEL PRÓFÉCIÁJA vala­micskét fellebbenti a titok fátylát. Elárul valamit a feltámadás csodá­jából. Csak annyit azonban, ameny- nyit tudnunk feltétlenül szükséges. Emberi kíváncsiságunkat nem elégí­ti ki. Részleteket nem közöl a nagy eseményekről. Ezékiel annnyit világosan meg­mond, hogy a feltámadás az Űr sza­vára fog végbemenni. A prófétának ezt kellett hirdetnie: „Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Űr beszé­dét!“ Szól az Űr Isten a tetemeknek. (4—5. v.) A tetemek pedig csodála­tos módon meghallják az Űr szavát és egybemennek, „níindenik_ tetem az ő teteméhez“. (7. v.) Az Űr szava az a csodálatos erő, ami összehívja a világ négy égtája felől az emberi csontokat, inakat ad, húst hoz reá­juk s bőrrel borítja be azokat. Ugyanúgy történik minden, mint a teremtésikor. Isten szava, az a cso­dálatos teremtő „legyen“ szó alkotja meg az emberi testet is. Az Ö szavá­ra jön létre minden. Teremtés, fel­támadás — minden az ő műve. A TEST AZONBAN önmagáiban még nem minden. A test önmagában csupán holt anyag. „A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit.” (Jn. 6,63.) Isten a terem­téskor is a megformált emberi testbe lelket lehelt. így lett az ember élő lélekké. (1. Méz. 2,7.) Ugyanígy tesz Isten a feltámádáskor is. Az Űr sza­vára egybegyűlt tetemek a beléjük lehelt lélek által megelevenednek, így lesz a halottak feltámadása' az Ezékiel próféciájába foglalt isteni ki­nyilatkoztatás szerint. (5, 9—10. v.) mindez nem magyarázat az emberi tudásszomj kielégítésére, — hiszen nem is lehet magyarázni a feltáma­dás csodáját a teremtés csodájával —, hanem kinyilatkoztatás a hit számára. Newtont: a nagy fizikust egyszer egy kételkedő megkérdezte, hogy mit gondol, hogyan lehetséges az, hogy a szétszórt embert csontok valamikor életrekelnek. Newton szétszórt egy csomó vasreszelék két s kérte az Illetőt, hogy szedje össze. Amikor az nem tudta, elővett egy mágnesrudat s azzal egyszerre össze­szedte. „íme!“ — mondta. — „Így képes egy magasabb hatalom újra életre hívni a holtakat.“ AZ IGE SZERINT azonban nem­csak a sírokban levő holtak fel­támadását lehet remélnünk, mert nemcsak a sírokban vannak holtak. Vannak élő halottak is. Kiszáradt, reménytvesztett, talajtalan emberek (11; v.), akik nem találják helyüket az életben, családijuk, népük, egy­házuk életében s a családon, az ország határain kívül keresik a bol­dogságukat s elszakadnak a család­tól, a néptől, az egyháztól. Ezek szá­mára is van feltámadás. Az Űr szava az ilyeneket is elő tudja hívni sírjaikból. Isten az ilyen élő halot­takat is meg tudja eleveníteni az <5 lelke által. (12—14. v.) Van fel­támadás! Van új életre való meg­újulás! Hannoverben van az úgynevezett nyi­tott sír. Egy hitetlen grófnő meghagyta, hogyha eltemetik, sírját súlyos kőlapok­kal zárják el és írják rá: ,,Ez a sír soha fel nem nyílik — mert nincs feltámadás.^ Ügy cselekedtek, amint kívánta. A fel­iratra azonban Isten hatalmasan rácáfolt. Egy kis mag esett a két kőlap közé s amikor fává nőtt, elválasztotta egymás­tól a két súlyos kőlapot. Minden sír meg­nyílik, s a Szentlélek ereje képes a lelki halottakat is kihozni a sírból s életre kelteni. FELTÁMADUNK! Egyszer a fel­támadáskor előhív bennünket az Űr szava s megelevenít bennünket Isten Lelke. De megeleveníti a kiszáradt, reménytvesztett, talajtalan emberi életeket, a családjuk, népük, egy­házuk közösségéből elszakadt embe­reket visszavezeti az elhagyott kö­zösségbe. „Kihozlak titeket sírjaitok- bőt, én népem! Es adom az én tel­kemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Ür, szól­tam és megcselekedtem, ezt mondja az Űr Isten.” Vető Béla ALBERT SCHWEITZER írja „Gyermek- és ifjúkorom“ című munkájában: ■„Mindig világosabbá lett számom­ra, hogy nincs jogom boldog ifjú­ságomat, egészségemet és munka­erőmet mágát, ólértődőnek vennem. Mély boldogságomból mind jobban és jobban növekedett bennem Jézus szavainak megértése, hogy életün­ket nem tarthatjuk meg magunk­nak. Aki sok szépet kapott az élet­ben, ennek megfelelően sokat kell továbbadnia. Akit a szenvedés meg­kímélt, éreznie kell: arra rendelte­tett, hogy segítsen mások efáj dalmát enyhíteni, A világra nehezedő fáj­dalmak terhében mindannyiunknak osztoznunk kell. Ez a gondolat nem hagyott nyug­ton. Néha kis időre megszabadul­tam tőle. Ilyenkor szinte megköny- nyebbülve , lélegeztem fel és azt gondoltam, hogy magam lehetek életem, ura. Egy kis felhő szállt fel a horizonton. Időnként sikerült el­fordulnom tőle. De lassan és feltar­tóztathatatlanul növekedett, míg be­fedte az egész eget. A döntés arra az időre esett, amikor 21 éves vol­tam. Ekkor, mint pünkösdi szabad­ságon levő diák elhatároztam, hogy 30 éves koromig lelkészi szolgála­tomnak, a tudománynak és a zené­nek szentelem életemet. Aztán, ha sikerül elérnem azt az eredményt, amit célul tűztem ki magam elé, az egészen kézzelfogható segítőszolgá­lat útjára lépek. Hogy milyen útra, azt a közbeeső időben a körülmé­nyekből gondoltam megérteni. Többször gondoltam arra koráb­ban is, hogy a gyarmatokon orvosi szolgálatot vállalok. Amikor más terveim a kézzelfogható segítés te­kintetében kútba estek, ez a gondo­lat megerősödött bennem. Az ese­mények kapcsolata tudatosította bennem, hogy utam Afrika álomkó­rosaihoz és leprásaihoz vezet.” HÚSVÉTI IMÁDSÁG Méltó és igaz, helyes és üdvössé- ges, hogy köszönetét mondjunk Ne­ked, Szentséges Urunk, mindenható Atya, örök Isten! Benned élünk, mozgunk és va­gyunk, életünk minden pillanatában jótéteményeidet árasztó szereteted- böl élünk. Amikor kegyelmed gaz­dagságára emlékeztető ünnepeinket ünnepeljük, mindig örömmel tölti el életünket az emlékezés művedre és ajándékaidra. Akár régi örömökkel ajándékozol meg újra, akár pedig mindig ugyanazon kegyelmed aján­dékát tapasztaljuk meg: mindezért isteni felségednek szünet nélkül há­lát adunk. Krisztus Urunk által. Általa dicsőítik az angyalok Fen­ségedet, általa imádnak a mennyei fejedelemségek és tisztelnek remeg­ve az örök hatalmasságok. A menny, a mennyei seregek és az üdvözült szeráfok örömújjongva együtt tisz­telnek Téged. Mi is kérünk,: hadd énekeljük velük együtt dicséretedet és valljuk: Szent, szent, szent az Űr, a seregek Istene! Menny és föld teljes dicsőségeddel! Hozsánna a magasságban! Áldott, aki jő az Űr nevében! Hozsánna a magasságban! Ű-egyházl ünnepi imádság.) Húsvéti hangok Apró gyerekek örülnek köröttem. A szájuk csacsog, a szemük nevet. Egy hatalmas kéz letörölt egünkről ma éjjel minden ködlő felleget. Az erdő alja sok virágszemével a véghetetlen kéket kém'éli, és ezer hang csicsergi a magasba, amivel a kis madárszív teli. Éneklek én is. Rólad, húsvét reggel. Együtt újjongak a gyereksereggel. Kis virágokkal égre kacagok. Hangja vagyok madarak himnuszának, Bús emberek, miért a gond, a bánat? Ti nem tudjátok, hogy felt imádott?! Túrmezei Erzsébet NAPRÓL—NAPRA HÉTFŐ: — Zsolt. 119, 46. — Krisztus feltámadásáról szóló örömhírt hirdetnünk kell az embereknek. KEDD: — 2. Krón. 34, 27. — Húsvét tényében közli velünk az Űn megbocsátott nékünk. SZERDA: — 4. Móz. 25, 12. — Jézus Krisztusban új szövetséget kötött Isten a világgal: a kegyelem szövetségét. CSÜTÖRTÖK: — Zsolt. 86, 4. — örvendezzünk együtt, mert az Űr megvidámította a mi lelkünket. FENTEK; — Zsolt. 57, 3. — Isten elvégezte felőlünk a jót, ennek meg kell látszania a mi életünkben. SZOMBAT: — 2. Sám. 10, 12. — Jézusj Krisztus feltámadása adja nékünk az erőt, a hitet, a reménységet, J. G,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom