Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-01-05 / 1. szám

A HOSSZÚ JEGYESSÉG ;-,CSAK HÁROM ÉVIG” voltam gyűrűs vőlegény, de igen elég volt belőle. Vannak akik még ezt is túl­szárnyalják. Minden köntörfalazás nélkül elmondok egy-két dolgot, a Való helyzetről. Hosszú jegyességre . legtöbbnyire nem készül az ember, hanem egysze­rűen belecsöppen. Akár úgy, hogy szerelmének szülei gyermekük érett­ségi bankettjén az ifjú lovagot, csak mint gyűrűs vőlegényt hajlandók bemutatni a társaságnak, nem szá­molva eléggé egyik részről sem a fiatalok összekerülésének lehetősé­geivel. Akár úgy, hogy az életkörül­mények a jegyesség után keresztül húzzák a kitűzött házassági dátumot, pl. felemelt főiskolai évek, állósvál- tozás, áthelyezés, stb. HOSSZÜ JEGYESSÉGRE nem ké­szül úgy a fiatal, mint a házasság­ra, de meggondolatlanságból belejut- Ihat. Az elmondottakból tanúságkép­pen leszűrhetjük a következőt. Ne jegyezzük el egymást addig, amíg az életkörülményeink nem teszik lehetővé az egy éven belüli házas­ságkötést. Miért? Mert sok kísértés- többlet nehezedik reánk, pedig anél­kül is van elég. Ismertem egy fiatal evangélikus jegyespárt* akik nem bírva már a hosszúra nyúlt jegyes időt, elkezdték élni titkon azt, amit Isten csak a hazastársaknak adott, a nemi életet. Azzal próbálták el­némítani időnként megszólaló lelki­ismeretüket, hogy csak előre hoz­zák azt, ami úgyis jogos lesz. Té­vedtek, jegyességük felbomlott. Megszegték Isten parancsát: paráz­nák lettek. A JEGYESSÉG próbaidő, hogy megáll-e az ifjú hűségben és tisz­taságban a házasságig és azon túl az élet végéig a másik, a fele szá­mára. Az első mondatban azt írtam, hogy igen elég volt, azért, mert a hosszú jegyességnek sok,- és nagy kísértései vannak. A legnagyobb kí­sértés az, hogy azt hiszi az ember, hogy már több szabad, mint amikor még nem viselték a gyűrűt. Igen, több szabad, de csak az, amit Isten és emberek előtt nyíltan megtesz­nek, a zárt ajtó mögötti dolgok még nem a jegyesség ajándékai. Mi ne kísértsük magunkat feljebb* mint ahogy azt Isten jónak látja. Szabó István Hozzászólások a párkeresés kérdéséhez Hetedik hete foglalkozunk újsá­gunkban „Udvarlás-szerelem-házas- ság-fiatalság” kérdésével. Nagyon aktuális téma. A szerkesztőségbe be­érkezett levelek, hozzászólások is azt mutatják, hogy evangélikus fiatalja­inkat is mennyire érdeklik a felve­tett kérdések. Általános tünet, hogy az ifjúság útkeresése éppen ezen a téren mennyire bizonytalan. Fiatal olvasóinknak szeretnénk éppen ezért segítséget nyújtani. Megoldásokat nem tudunk adni, hiszen a szerelem kérdésében mindig magának az egyénnek kell megharcolnia a maga harcát és eljutni a megoldásig. De tudjuk, hogy nem érdektelen evan­gélikus hívő fiataljaink számára mit hiszünk és vallunk ebben az emberi életben nagyonis fontos kérdésben, a Szentírás alapján. Jézus tanít ben­nünket élni a keresztyén életet és ennek az életnek nem mellékes te­rülete a párválasztás, két fiatal egymásratalálása és házasságban élése. A házasság Isten teremtési rendjébe beletartozó. Jézus Krisztus megváltói munkája nagyonis kiter­jed a házaséletre is, E két pólus kö­zött: a házasság' Isten teremtési rendje és a Jézus Krisztus vére ál­tal megváltott, megtisztított és meg­szentelt ember házassága ■— feszül a keresztyén ember házassága. Az újonnan beérkezett hozzászó­lásokból közlünk most részleteket: „Igen nagy az érdeklődés a vidéki ifjúság körében is a felvetett kérdé­sek, meglátások iránt — írja egy vidéki fiatal. Bizony a keresztyen fiatalnak Istentől kell kérnie a pár­ját. Az ezért való imádkozás min­dig meghallgatásra talál. Tudóin a magam életéből.” „A párválasztásban is éppen úgy mint földi életünk bármely vonat­kozásában egyedüli segítségünk az Űr Jézus. A Biblia drága, igéi ezek: »Minden gondotokat Űreá vessé­tek.« »Hagyjad az Űrra a te utadat és bízzál benne, majd Ő teljesíti.-« — Tudjunk türelemmel, de hittel várni. A párválasztás döntő dolog, ne hamarkodjuk el. Jézussal feltét­lenül megtaláljuk azt az élettársat, akivel együtt nem. szenvedés, hanem boldogság a házasélet.” (C. B. I.) ÚJÉV KÜSZÖBÉN Szilveszter éjszaka. A nagy falusi csend felett a harangok hívó szava zeng. Patkós csizmák, fűzős cipők alatt ropog a hó. A sűrű hó­esésben a szétszórtan lépegetők, ahogy elérik a templombejáratot, le­topogják a havat csizmáról cipőről, leverdesik kabátról, kendőről, az­után belépnek a fehérfalú, boltíves kís falusi templom hideg terébe. Halkan suhannak a szoknyák, nyiko­rognak a szúette kóruslépcsők a csizmás lépések alatt. Még hívogat­nak az összecsengő harangok. A pa­dokban itt-ott egy-egy elsuttogó szó hallatszik, azután elmélyednék az arcok. Óesztendőt búcsúztat a gyü­lekezet és újesztendö köszöntésére vár a késő éjszakai órán. C Inémulnak a harangok. Az orgona halk prelúdiuma, alatt emberék, asszonyok, megtörtek, kér- geskezűek, javakorbeliek, fiatalok, gondolatban az elmúlt esztendő ese­ményeit szemezik, amelyek már derűs, vagy könnyes emlékékké let­tek és reménykedve keresik az új év függönye előtt az Istent. Hiszen mégis jó volt könnyeken vagy mo­solyokon át az életet Tőle venni ezer apró és nagy eseményével együtt... és most jó a titokzatos újesztendö­SAKKOZÓKNAK A mattháló A játéknál* s így a sakknál is for- gandó a szerencse. Nem csoda, ha egy-egy játszmát elveszít az ember, különösen amikor még óvatlan, meggondolatlan, hibás lépést is el­követ. Így történt, hogy a minap is arra ocsúdtam fel: háló fenyeget. Nincs a királyom számára menek­vés. Hiába minden próbálkozás. Lehet ugyan ideig-óráig húzni a já­tékot, de annyira be vagyok kerít­ve, hogy megoldás csak egyetlen egy akad: feladni a partit, megadni magam. S újat kezdeni... Amint néztem a tarka kockákon menekülő királyt, egyszerre a lám­pafénynél káprázni kezdett a sze­mem, s önmagámra ismert em benne. Menekülő figura -menekülő ember Mennyire ez vagyok én! Lám, a sakktáblán is változatosan* színe­sen folyt a játék, s aiem egyszer ke­zemben éreztem a győzelmi pálmát, s íme, most nincs más mentség: fel­adom. Így folyt az életem is. Vál­tozatosan, színesen. Nem egyszer boldogan képzeltem, győzök min­dennel és mindenkivel szemben. Azt teszek, amit akarok, nincs olyan erő, amely meghajlásra kényszerí­tene. És ebben sok igazság isi van. Hiszen Isten így teremtett: önálló­nak, szabadnak. És Ő tiszteletben tartja akaratomat, szabadságomat. Akár még Ellene is vezethetem aka­ratom, indulatom, vágyaim *,sakk- figuráit!” Ez voltaképpen az egész történelem maga is: az emberi aka­rhat érvényesülése, játéka. Valaki így mondotta: a történelem nem más, mint a teremtés isteni munká­jának folytatása az „akaró” ember kezébe téve. Éppen ez a szabad aka­rat az ember nemessége. Isten pe­dig respektálja ezt. Nemde, erről beszélt Jézus abban a példázat-so­rozatban, amelyet Lukács evangé­lista a 15. fejezetben jegyzett fel? Gondolj csak az utolsó példázatra. A' kisebbik fiú elindulhat az atyai házból. Nem tartja vissza semmi. Sem kényszer, sem fenyítés, sem csalogató szó. Nem rendez jelenetet az apja, nem hány a szemére sem­mit és nem állja el az útját a kis­kapuban: „Csak a testemen keresz­tül!” Hanem engedi szabadon aka­ratának útjára. Még ha gonosz, kár- hozatos, veszedelmes is ez az aka­rat! Igen! Szabad vagyok én is. Sza­bad akaratú ember. De egyszer csak látom, hogy hová jutottam. Valaki világosságot gyújtott bennem és ez a világosság megmutatja helyzete­met. Azt veszem észre, hogy nincsen kiút. Végveszedelembe jutottam. Nincsen megoldás az én bölcsessé­gemben. Próbálhatok mindent, de az legfeljebb csak időhúzás. Elsze­gődhetek más gazdához, kereshetek más barátokat: mindez nem segít. Hálóba kerültem Az Isten hálójába kerültem. Nem erőszakkal és nem kényszerrel. Csak éppen azt kell bevallanom, hogy vesztettem. Isten győzött! Legyőzött! Legyőzött az atyai szeretet! Nincsen más utam, csak a megadásé. A matt­hálóból nem tudok kijutni! Testvér! Belekerültél-e már te is Isten „matt-hálójába?” Megadtad-e már néki magadat? Vagy még min­dig menekülni szeretnél Előle’ Nézd, amikor ilyen matt-hálóba ke­rül az ember, amikor egyszer ész­reveszi, hogy nincsen kivezető út, hogy legyőzték, akkor már nem ér­demes tovább folytatni a játékot. Akkor fel kell adni és újai lehel kezdeni! Hallod: újat kezdeni! Ha egyszer Isten körülölelő szeretetének háló­jába fogott, amikor „nehéz az ösztö­ke éllen rugódoznod” (Csel. 9). akkor nem érdemes tovább próbál­koznod. Nem érdemes magadat 'hi­tegetned és áltatnod. De egyet meg­tehetsz: megadod magad és újat kezdesz! Űj életet Isten szeretetével! Benczc Imre holnapnak kilincsére a kezet kel gyelme alatt rátenni. Dehát ezért is jöttek... már akik jöttek. A fiatalok padjai, lenn a lánydké, fenn a kóruson a legényeké —» elég szegényes. Csak néhányan van* nak itt közülük. Ezek ott hagyták a táncot a kocsmában, vagy el sem mentek. Amíg felcsendül a gyüle­kezet szilveszteri énekvallomása, a „Bújdosásunk esztendei” kezdetű szép magyar ének — lenn a kocsma felcicomázott „nagy”-termében áll a bál. Kipirult lányarcok, mámoros szemek, dévaj kacagás, fülsértő bo­ros nótázás arról beszél, hogy elég az élet megéléséhez a fiatalság is. „Mienk a holnap!” „Soh’se halunk meg!” — és kevereg, kavarog a sok tarka ruha, mint szélhordta hó- pihék. A terem közepén egyszerre tolon­gás támad. Dulakodás zaja, lányok sikítása vegyül a dobogó lábak zajá­ba. Néhány legény már csomóban markolja egymást. Valaki leveri a terem közepén levő hatalmas égőt. A lányok a. fal mellé húzódnak, on­nan szólongatják kedvesüket, lám­páért kiáltanak néhányan. Valaki fájdalmasan felkiált... káromkodás, szitok, zűrzavar... Amikor a harangok összecsengve- bongva az újesztendő kezdetét hir­detik, a gyülekezet lassan lépdelve, egymásnak boldog újévet kívánva kilépeget a templom kapuján, egy teherautó zörög el eszeveszett gyor­sasággal a templomból jövők mel­lett az országút felé. Tán ilyenkor is fuvarja van? Czomorű fuvar. A kocsma zűr- zavara után két legény maradt véresen a hólucskos padlón. Azokat viszi lóhalálában a rohanó teher­autó. Hárman kuporognak a két be­bugyolált sebesült mellett a kocsi platóján, a hirtelen kijózanodottak ijedelmével. „No, ezeknek is jól kezdődött az új esztendővélekedtek a sajnál­kozik, amikor elterjedt a szomorú esemény híre. Neked, ifjú Testvérem, aki 1957-et búcsúztatod és 1958-at szeretnéd kezdeni. Neked hogyan kezdődött? Bálosan, borgőzösen, ahogy szokták is mondani: „Fiatalosan?” Kérdés, hogy a fiatalságodra épi- ted-e az életed, vagy Istenre a fia.* talságod? Hidd el, Isten nélkül na­gyon törékeny vagyon az ifjúságod, Bólyi G. Vilmos EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyeteme« Egyház Saj főosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottsági Felelős szerkesztő: Dr. Kékén András , Felelős kiadó: Juhász Géza . Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VUI., Puskin u. 12* Telefon: 142—074. Csekkszámla: 20412—Vili: 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. Kedves Gyerekek! Itt közlöm a X. rejtvény» sorozat helyes megfejtéseit. A megfejtéseket hasonlítsátok össze a magatokéval. 1/1. Mert Jeruzsálemben üldözték a gyülekezet tagjait (8,1). 2. Saul (8,3 és 9,1). 3. Filep, a hét diakónus egyike, Péter és János (8,12 és 14). 4. Azt gondolta, hogy a Szentlélek ajándéka pénzen megvehető (8,20). 5. Damaskus közelében (9,3). 6. Jézus hatalmát és szeretetét, amellyel ellenségeit is tanítványaivá teszi. 7. Az Egyenes utcában (9,11). 8. A város kőfalán éjjel titokban egy ko­sárban leeresztették (9,25). 9. Barnabás (9,27). 10. Tábitha (9,40). 2/1. Istenfélő római százados. 2. Nem személy­válogató az Isten, hanem mindenki kedves Öelőtte, aki Öt féli és igazságot cselekszik (10,35). 3. Az igék, amelyeket Péter néki mondott (11,14). 4. Isten a pogányoknak is ad megtérést az életre (11.18) . 5. A Földközi tenger partján (10,32). 0. *,János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent- leiekkel fogtok megkereszteltetni” (11,16). 7. Ma­radjanak meg állhatatos szívvel az Urban (11.23). 8. Szülővárosában, Tarzusban (11.25). 9. Antiókhiá- ban (11.26). 10. Éhínség volt (11,28). 3/1. Nem, csak a nevük azonos. 2. Heródes Ja­kabot, Zebedeus fiát végeztette ki. Péter üzenete Jakabnak, Jézus testvérének szól. 3. Az Egyiptom­ból való szabadulásra. 4. Isten küldöttei, láthatat­lan szellemi lények. 5. A Pétert őriző katonákat (12.19) . «. Heródes király kamarása (12.20). 7. Rhodé (12.13). 8. Abban, hogy az imádság Isten­nél meghallgatásra talál. 9. Mert magát Istení­tette. 10. Igen, a 25. versben. 4/1. A szíriai Anliókhiából. (1. vers). 2. A Föld­közi tenger partján (4. vers). 3. Salamisban és Pá- fusban (5—6. vers). 4. Igen, zsinagógájuk is volt (5. vers). 5. 450 (20. vers). 6. Negyven évig (18. vers). 7. Kis (21. vers). 8. Dávid (22. vers). 9. Min­denki, aki hisz, megigazul (39. vers). 10. Elveszi Isten és másoknak adja (v. ö. 46—19. versek). Azoknak névsora, akik mind a négy rejt­vényt megfejtették és megfejtéseikkel a leg­jobb pontszámot érték el: Zoltai Ákos, Szilárd Győző, Tiszaföldvár 98. Kutas Adám, Szeged 97. Vélsz Sándor, Győr 95. Péntek Ida, Tokorcs 94. Kovács József teológus, Budapest 94. Ihász Edit, Tét 93. Ludmányi Éva, Debrecen 93. Oroszlányi Konfirmandusok 92. Ba­lassagyarmati Bibliakör 92. Homola Anna, Tata­bánya 91. Kutliy Éva, Dombóvár 91. Mencz Zsu­zsa, Andocs 91. Kovács Erzsébet Jolán, Bedegkér 90. -Péntek József, Tokorcs 90. Nagydorogi Gyer- mekbibliakör 89. Cservenka Ildikó, Kötcse 89. Fe­jér Gertrud, Székesfehérvár 89. Szabó Magdolna, Svédország 89. Tóth Ida, Kemenesmihályfa 89. Göndöcs Etelka, Szeged 87. Molnár Éva és Emőke 87. Rákoshegyi Bibliakör 87. Szerdahelyi Jutka és Éva, Somogydöröcske 87. Berzsenyi Janovits Éva, Celldömölk 86. Bukovszky Ákos, Szolnok 86. Ko­vács Erzsébet, Székesfehérvár 85. Kiss György, Békéscsaba 85. Ifj. Dallos Gusztáv, Alsógöd 84. Szlezák Katalin, Oroszlány 84. Thiering Márta és Etelka 84. Bóna Etelka, Budapest 84. Gyalog György, Budapest 83. Horváth Kálmán, Kapos­vár 80. Azoknak névsora, akik három rejtvényt fej­tettek meg és megfejtéseikkel a legjobb pont­számot érték el: Bakonyi Maria, Kötcse 66. Podani Mária, Szarvas 60. Szabó Márta, Kaposvár 60. Orsy Zoltán, Újsze­ged 59. Inotai Gyöngyi, Paks 58. Azoknak névsora, akik, két rejtvényt fejtet­tek, meg és megfejtéseikkel a legjobb pontszá­mot érték el: Horváth Jánosné, Balassagyarmat 48. Boröcz Gyöngyvér és Enikő, Szarvas 45. Diósgyőr-Vas­g.vári Lcánybibliakör 45. Nagy Lóránt, Kaposszek- CSŐ 40. Azoknak névsora, akik egy rejtvényt fejtet­tek meg és megfejtéseikkel a legjobb pontszá­mot érték el: Kreidlmayer János, Iklad 25. Herbay István, Bu­dapest 25. Herényi István, Budapest 22. Herényi Katalin, Budapest 22. Mesterházy Zsuzsa, Keme- nesmibálvfa 22. Zátonyi Pál, Csabacsüd 22. Né­meth Emilia, Farád 21. Bódis Erzsébet, öskü 20. Bélavári János, Balatonalmádi 20. Bogdanovics Irén, Budapest 20. Rác Virág, Sopron 20. Az itt felsoroltaknak jó megfejtéseikért a jutalomkönyvet hamarosan kiküldjük, ezzel kívánok nekik áldott és boldog újesztendőt és jó szünidőt. Juhász Géza bácsi Betlehemi királyok Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta — biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem: Xstenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye. Adjonisten Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat raarékkal, tömjént egész vasfazékkaL En vagyok a Boldizsár, aki szerecseny királj». Irul-pirul Mária, Mária A szentséges kismama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok! József Attila A templomban A gyertyák A kereszt mellett az oltáron gyertyák ég­nek. A gyertya az életet jelképezi. A meg­gyújtott gyertya mindig' kisebb lesz. Végül elfogy. Leég. „Élet tüze elhamvad, miként a gyertyaláng”. Mégis, eddig, míg le nem ég* feladata van a gyertyának. Világít; Melegít* Másoknak világít és másoknak melegít. Éle­tednek világítania kell! „Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy e, véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényleijék mind­azoknak, akik a házban vannak. Ügy fényi« jék a ti világosságtok az emberek előtt.” Ezt mondja Jézus a gyertyáról. A gyertya melegsége pedig életedben legyen a szeretet. A szeretet tud csak melegíteni. Szeretettel világíts társaid között* — Az oltáron levő gyertyák a keresztet világítják meg. A világ világosságát; Jézust! Az Ö élete is értünk égett el — világító szeretetével. Hegyháti János bácsi VÁLASZOLJ! XIII/1. {Olvasd el hozzá az Apostolok Cselekedetei­ről írt könyv 22—23. fejezeteit.) 1. Kinél tanult Pál apostol? {2 pont) 2. Miért igyekezett egykor Pál Damas« kusba? (3 pont) 3. Miért vakult meg Pál Damaskusba me­net? (4 pont) 4. Mi védte meg Pált a megkorbácsolástól? (3 pont) ^ n 5. Hittek-e a sadduceusok a feltámadásban? (2 pont) 6. Mi volt a zsidók titkos célja Pállal? (3 pont) 7. Hogyan tudta meg Pál az ellene készült merényletet? (2 pont) 8. Hogyan hívták az ezredest, aki Pál fölött rendelkezett? (2 pont) 9. Hova és kihez vitték Pált a zsidók me­rénylete elől? (3 pont) 10. Cézáreában hol őrizték Pált? (2 pont) A megfejtések beküldésének határideje január ÍL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom