Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-02-16 / 7. szám

Az evangélium ügyének jó előmenetele 1 A DIAKOK mindig izgatottan várják a bizonyítvány vagy a fél­évi értesítő kiosztásának idejét. Nem kevéssé érdektelen a bizonyít­ványosztás ideje a szülök számára sem. Ez természetes is, hiszen ilyen­kor derül ki, hogy milyen a diák tanulmányi előmenetele. A rossz ta­nuló attól fél. hogy fény derül sok mulasztására, a szülő meg azért nyitja ki izgalommal vegyes kíván­csisággal a bizonyítványt, mert neki sem jelentene örömet, ha gyermeke rossz tanulmányi előmenetelével szégyent hozna rá. A legtöbb diák igyekszik is, hogy jó bizonyítványt szerezzen, hiszen a jó tanulmányi előmenetel útján jut előbbre felsőbb osztályokba, s magasabbfokú isko­lákba, kaphat ösztöndíjat, jutalmat. Minden diák személyes érdeke a jó tanulmányi előmenetel. VAN OLYAN DIÁK IS, aki nem­csak a saját tanulmányi előmenete­lével törődik, hanem szívén viseli gyengébb tanulótársának a gondját is, igyekszik őt segíteni a tanulás­ban. Ez már nem egyéni érdek, ha­nem inkább egy közösség érdeke, az osztály becsülete, jóhíre fordul meg azon. hogy milyen az osztályba járó tanulók tanulmányi előmene­tele. Ennek a közösségi érdeknek a megvalósulásáért sokszor - kell az egyeseknek áldozatot hozni. A jó ta­nuló sokszor kénytelen játékról, szó­rakozásról lemondani azért, hogy a gyengébb tanulót segítve az egész osztály tanulmányi előmenetelének javulását szolgálja. AZ EVANGÉLIUM ÜGYÉNEK előmenetele is olyan emberek nevé­hez fűződik, vagy névtelenül is olyan személyek munkájával függ össze, akik nem önző módon a ma­guk előmenetelével törődtek csupán, hanem a maguk egyéni érdekét fél­retéve igyekeztek az evangélium, Isten országa előmenetelét szolgálni. Pál apostol is ezek közé az emberek közé tartozik, ö maga így tesz bi­zonyságot erre a szolgálatra való el­hivatottságáról: ,,én az evangyéliom- nak oltalmazására rendeltettem”. A feltámadott Krisztus rendelte őt er­re a szolgálatra, amikor a' damasz­kuszi úton megállította s elküldte, hogy hordozza az ö nevét a pogá­ny ok előtt. (Ap. csel. 9:15). PÁL SZAMARA valóban az a leg­fontosabb, hogy az evangélium ügye előbbre haladjon. Mindene az evan­gélium ügye, Megvilágosittatása óta egész életét Krisztus szolgálatára szenteli. Még az sem riasztja el Krisztus szolgálatától, hogy sok­szor halálos veszedelem fenyegeti. Ha életétől kellene megválnia, az sem jelentene száméra nagyobb fáj­dalmat, mint ha Krisztus szolgála­tát nem végezhetné. „Nékem az élet Krisztus” — írja a filippibelieknek. Életem összeforrott teljesen Krisz­tussal. Krisztus nélkül, az Ö szol­gálata nélkül, az evangélium előme­netelének munkálása nélkül mát nem is lenne igazán boldog az éle­tem. Vele azonban boldogság járni, mert élet, örök élet van nála. Amikor a filippibeliekhez írt le­velet írja Pál apostol, fogságban van, mégis csak az evangélium előmene­telének ügye érdekli. Nem esik két­ségbe önmaga felől, de aggasztja az evangélium további hirdetésének kérdése. Csak akkor nyugszik meg, amikor látja, hogy vannak embe­rek, akik hirdetik az igét. Fogsága inkább előmenetelére Tett az evan­géliumnak. „Némelyek ugyan irigy­ségből és versengésből is, de mások jóakaratból is hirdetik a Krisztust.” Ez a fontos: „Akár színből- akár szív­ből, a Krisztus prédikáltatik”. A fogság nyomorúságai között is öröm tölti el Pál apostol szívét, mert az evangélium ügye előre halad. SAJAT ÜGYÉNEK előmenetele nem érdekli? Közömbös számára, hogy börtönfalak közé van zárva, hogy mások az ő távollétében úgy prédikálnak, hogy a maguk számára szerezzék meg a gyülekezet szerete- tét? Nem gondol azzal, hogy a fog­ságban. milyen közel van hozzá a halál? Pál számot vet mindezzel, de nem fél egyiktől sem. Fogság, gya­lázat, halál el nem szakíthatja Krisz­tustól, „a meghalás nyereség“, mert csak közelebb segít az Űrhoz. Az evangélium előmenetele a fontos! Saját előmenetelem? Jézus Krisztus lelkének segedelme által minden -nappal közelebb jutok Őhozzá. EZ az én előmenetelem. Így vélekedsz-e te is: „Nékem az élet Krisztus és a meghalás nyere­ség”? Vető Béla. IFJÜ EGYHAZAK TANÍTANAK Az ifjú egyházak — azok az egy­házak. amelyek a pogányság közöt­ti missziói munka gyümölcseként a közelmúltban kezdték meg ön­álló életüket — sok tekintetben egyre inkább tanítóinkká válnak. Ezekben az egyházakban az első sze­retet tüze ég s úgy látszik a lélek­ben megszegényült, meghidegedett és elöregedett európai és amerikai egyházakat gyakran megszégyenítik hitük bátorságával cs világos teo­lógiai látásukkal. így például legutóbb a kameruni presbiteriánus egyház zsinata ho­zott igen figyelemreméltó határoza­tokat a gyülekezeti presbiterek köte­lességeiről és szolgálatáról. E hatá­rozatokból idézzük az alábbiakat: A gyülekezeti presbiterek járja­nak elöl egész életfolytatásuk jó pél­dájával keresztyének és pogányok számára. Mutassanak különös buz- góságot az istentiszteletek és egyéb gyülekezeti alkalmak . látogatásá­ban, s az ünnepek megszentelésé­ben. Látogassák meg a gyülekezet tag­jait, kiváltképpen a betegeket és el­hagyottakat s tanácsolják, intsék és vigasztalják őket Isten igéjével. Különös figyelmet szenteljenek a gyülekezet azon tagjainak, akik helytelen útra tértek s igyekezzenek őket ismét jó útra vezetni. Vegyék gondjukba azokat a gyermekeket, akikkel szemben szüleik elhanya­golják szülői kötelességüket s álta­lában szenteljenek minél több fi­gyelmet a gyermekek és az ifjúság helyes nevelésének. Isten hívása — az ember válasza Egészen udvariatlan tud lenni olykor a Szentírás. Körül­belül úgy, mint amikor éjszatka a megfigyelő riasztására a lángban álló házhoz száguldanak a tűzoltók, a létráról minden teketória nélkül beverik az emeleti •ablakot s az al­vók fülébe ordítják: Tűz van! Me­nekülni! — s irányítják is őket, merre az élet. „Bolond!” — hangzik a megszólí­tás Lvlkács 12, 20-ban valaki felé, akinek szívét-lelkét gazdagságának tudata töltötte be. „Még az éjjel el­kérik lelkedet, s amit készítettél, kié lesz?!” — S aztán hozzáfűzi az ige: „így van dolga annak, aki kin­cset takar magának, és nem az Is­tenben gazdag.” Gazdagnak azonban nemcsak fő­nyeremény, vagy nagyszerű fizetés birtokában lehet lenni. Az a „gaz­dagság'”, amely bibliai értelemben „bolonddá” tesz, azaz Istentől el­szakít és távol tart, nem fejezhető ki egyszerűen forintokban, hanem gondolkozásmód, életcél, magatartás dolga. Az a lényeg: mi számomra a legdrágább, megtalálom-e az egyet­len „drágagyöngyöt”, amelyért végső soron mindent kárba hagyok veszni, hogy Krisztus az enyém legyen. Ahol a kincsed, ott a szíved. Ma az tölt el gyönyörűséggel, hogy . szépnek, tehetségesnek, esetleg vallásosnak tudom magam, íme ez vagyok én, vagy mindenképpen ez és ilyen alka­rok lenni, különben mit ér az élet, ha tehát ez a mindenem, aikkor tele markom, vagy szorgossággal el­foglalt kezem nem képes elfogadni Isten ajándékát, amelyet csak a bű­neik alatt Isten előtt megalá2Skodck, a lelki szegények nyerhetnek el. Azokat tölti be a mi Urunk javak­kal, akikre vele szemben az üres kéz magatartása jellemző. F.zéket teszi Istenben gazdaggá. Erre az örökkévaló bőségre akar átmenteni minket e világ múlandóságában is csaláka, halálos gazdagság-kápráza- tából. Ezért tud az Úristen, ha kell, gorombán ránk kiáltani. Nagyon sze­ret s nagyon akar megmenteni. Ez a titka az egésznek. Rendkívül udvarion tud lenni az ember, amikor arról van szó, hogy Isten határozott hí­vása elől határozatlanul kitérjen. A legtöbben végképp nem szeretik az élére állított kérdéseket, különösen lelkiekben, de ha mégis ilyen elé kerülnek, igazán nem akarják meg­sérteni az Úristent, de még a pa­pot sem, így hát... EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Dr. Kékén András Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili., Puskin u. 12. Telefon: 112—074. Csekkszámla: 20412—VIII: 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. Olvassuk csak el a Lukács 14 kö­zepét és Máté 22 elejét. A Király menyegzőt szerzett Fiának s el­küldte szolgáit a hivatalosokért. Azok viszont, csupa nyomós okra hivatkozva, elhárították a hívást, gondosan hozzátévén a kifogáshoz: „Kérlek, ments ki!” A modor tehát pallérozott volt. A Királynak csu­pán a döntés tartalma ellen volt némi !kifogása, amit azzal adott az illetékesek tudtára, hogy őket vá­rosaikkal együtt eltörölte a föld színéről. A vázolt magatartás ugyan­is a Felség semmibevételét jelen­tette, s ezt az arcátlan udvariasko­dás sem leplezhette. Mindmáig folyik ez az örök ha­lálba buktató udvariassági verseny. Már akkor tapasztalhatjuk, amikor istentiszteletre, bibliakörbe hívoga­tunk. Természetes, hogy ennél fon­tosabb a mozi, a futballmeccs, a randevú, a kényelem, végszükség­ben talán a tanulás is. Nem ezek ellen akarok szólni, hanem az Ige megbecsüléséért: érje meg az áldo­A MÁSODIK VILAGHABORŰ nagy légitámadásai alatt komponálja e művet az angol zeneköltészet nagy ígérete s Londonban már 1945-ben bemutatásra került a darab. Buda­pesten 1947-ben adják néhányszor s ez évben került sor felújítására. Ja­nuár hónapban már kétszer hallhat­ta a kényes ízlésű budapesti közön­ség az új és modem operát. A DARAB TARTALMA tipikusan északi írói mű. Halász sors. Ez a halász fiatalabb, mint Hemmingway halásza, fogásai sikeresebbek s egyetlen célja a gyors meggazdago­dás. Egyedül él, árva gyermekek kö­zül válogatja inasait. Kettő elpusz­tul keze alatt. Az egész tengerparti kis falu lakossága fellázad a ke­gyetlen halász ellen, s csak a tanító­nő érti meg a bátor halászt s a ha­jóskapitány, de a dráma utolsó ak­tusaiban mindketten magára hagy­ják a szerencsétlen halászt, amikor a második inasa is belevész a ten­gerbe s maga a kapitány mondja barátjának: evezz a mélyre és süly- lyeszd el hajódat. ENNYIT MONDANAK a sajtó ismertetői is a darabról s értékelik a muzsikát is elismerő szavakkal. Van azonban ezeken kívül valami olyan érdekessége ennek a műnek, ami az egyházi embereket különö­sen elsősorban érdekli. Át és át van szőve prózában és zenében is a mű vallásos és egyházi motívumok­kal. Bűnbocsánat az élet végén és a halál után van, mondja két sze­replő, ahogy a színről elvonulóban vannak. Grimes szerencsétlenségei után a kórus nagy tömegjelenetéi­ben: Sátán, Sátán szavakkal bélyeg­zi meg a boldogtalan halászt Felsé­ges jelenetek sora adódik a második felvonás nagy képében akkor, amikor a tanítónő és a második árva inas a színpadon egyedül vannak s az egész zatot a lelki táplálék, aíkár obctsH suk, akár hallgatjuk. Persze nőni jelent még kifogásolhatatlan iste­nességet az, ha méltóztatunk ke-* zünkbe venni a Bibliát, vagy meg hallgatjuk, „mit beszél á pap”. Ez sokaik részéről nem jelent egyebet, mint hogy vizitbe mennek az Úr­istenhez, s aztán vissza is jönnek* Nélküle. A régi, megtéretleji szív* vei. Ekkor aztán hívhat az Isten,, hogy légy az övé egészen — következik egy sereg „de”: vannak nálam rosz- szabbak is, nem nékem találták ki ezt, majd később, most más a dol­gom, nem vagyok abban a helyzet­ben, stb. Persze: kifogástalan mo­dorban. Saulus-Pál üldözte az egyházat. Igazán udvariatlanul. Nem■ volt „szívbajos”. Kegyetlen volt. Ó ma­ga írja. S ekkor következett az Isten de-je. „De könyörült rajtam.” S Ö ezt akarja tenni velünk is. De: en­gedjük őt a szívünkbe. Bodrog Miklós falu megszentelvén a vasárnapot, a templomban van. Gyönyörű angli­kán liturgia csendül fel a templom­ban s a tanítónő az .ámen szavaira beszéli el a gyermekek leendő sorsát. Grimes, a pénz őrültje , vasárnap is munkába hajtja magát és inasát. s úgy. látja a falu, hogy ezért éri-utói Isten büntető keze. Lenyűgöző, ze­nei aláfestésekben idegeket marcan­goló a második felvonás utolsó képe* amely a várható veszedelem miatt Grimes ellen az egész falut, össze­fogja s ellene indítja: Óriási férfi és női kórus indul lassú, de a tömeg imponáló erejét mutató lépésekkel és nagy hangerővel egészen a szín­pad előteréig s óriási fortéval énekli a vádat a halász ellen. A muzsika gyönyörűsége, Munkácsy képein megszokott színes pompába öltözött falusi öltözékek együtt és közösen ható pompája odakötözi a szemeket a színpadhoz. Respighi (A láng), Verdi több operájában, Erkel műveiben a litur­gikus zenei részletek értékesebbé, vonzóbbá és hatásosabbá teszik az előadásokat és az alkotásokat is szí­nesebbé varázsolják; Britten Benja­min bibliai nevéhez méltóan nem­csak az angol muzsikát hozta közel a modern magyar (Bartók) muzsika kedvelőihez, hanem megörvendeztet­te. azokat a lelkes protestáns érzésű muzsika-kedvelőket, akik az angol egyházi zenében vigasztalót, szépet, áhítatot kerestek és találtak. E DALMŰNEK nem kell propa­gandát csinálni. Egyházi muzsiku­sainknak viszont meg kell. hallgatni a művet s teológusainknak ki kell értékelni mindazt, amit ez a tőlünk sok tekintetben messze levő angol teológiai gondolkodás számunkra most és ma a magyar operaház szín­padán üzent. G. L. Benjamin Britten: Peter Grimes EGY HAZUGSÁG TÖRTÉNETE Szép fényes nikkelpénzt nyomott Édesanyám a markomba és trafikba küldött bélyegért. Mielőtt kilódultam volna a kapun, még rám- szólt, vigyázz a pénzre és siess haza. Szökdécselve indultam neki, fel-feldobva a pénz, hogy bravúrosan a levegőben elkapjam. Egy ideig így szórakoztattam magámat, majd egyet gondolva, változtattam a játékmódon. Három ujjam közé fogtam a pénzt és elgurítot­tam. Az csillogva futott előttem és én vidá­man követtem útját. A harmadik vagy ne­gyedik gurítás azonban igen nagyra sikerült és szemem vigyázásából kiszökkent a pénz. Hiába kerestem az útszéli fűcsomók tövében, a járda porában, nem lett meg. Tétován áll­tam, közel a trafikhoz, pénz nélkül. Na, most mit tegyek? Bélyeget pénz nélkül nem adnak, — otthon meg nem mondhatom meg, hogy elguritottam az ötvenest, megvernének érte; de hát valamit mondani kell, így üresen nem •mehetek haza. Segélykérőn jártattam körül a szemem az embereken, házakon, tárgyakon, hátha valahol orvoslást találok az én nagy bajomra. Tekintetem vidáman játszó fiúkon állapodott meg, akik nagy kacagással rúgták a labdát egy grundon. Röpke pillanatra bajról, mindenről megfeledkezte figyeltem, miként cselezi át a védőket egy nyurga, szőke fiú, s miként ejti be szép sikkes mozdulattal a ka­punak nevezett két tégladarab,közé a labdát. Velük együtt ujjongtam a gólon, de aztán az újrakezdés pillanatában beállott csendben újult erővel jelentkezett az én nyomorúságaim. Szám sírásra görbült, hüpögni kezdtem. S ekkor valahonnét belülről megszólalt egy segíteni akaró hang. Menj bátran haza és mondd azt, hogy a téren labdázó fiúk meg­állítottak, megkérdezték, hogy hová mégy, s amikor megtudták, hogy pénz van nálad, erő­szakkal elvették és szaladtak vele. Na hát ez mégsem igaz, próbáltam ellene mondani a hangnak. Nefm igaz? __ miért ne lehetne ig az, ha komolyan elmondod otthon... kü­lönben jól elvernek, — így meg lehet, sőt biztos, hogy megúszod verés nélkül, kont­rázta meg a gonosz, gyenge ellenállásom. Ö győzött. Ott álltam Édesanyám és Édesapám előtt, elmondtam az ördög meséjét, sőt egy kicsit meg is toldtam. Igen Anyukám, elvették, de még azt is láttáim, hogy hová futottak cl a pén­zemmel, a tolvajok. Szóval láttad? Igen, felel­tem egy kisé halkabban, mert éreztem, hogy túllőttem a célon, s ebből baj lehet. Na gyere, megkeressük őket, mondta Édesanyám, s hogy szavának teljes nyomaté kot. adjon, megfogta a kezem és magával húzott az általam megjelölt ház felé, *' Szó nélkül tettük meg az utat, a ház előtt mégegyszer megkérdezte, szóval ez az? Igen ez, nyögtem. Benn aztán minden kitudódott, vagyis, hogy az egész csak kitalált történet. Hazugság, mert a házban nem is laknak gye­rekek és nem is szaladtak oda pénztolvajok, mert azok csak az én mesémben léteztek. Hazugságommal kemény büntetést szerez­tem magamnak. S ráadásul még ebédet sem kaptam aznap, hogy el ne feledjem, a hazug­ság elnyeri méltó büntetését. A leckét nem felejtem el, míg élek. Azóta céltudatosan har­colok a Hazugság Atyjának minden mesterke­dése ellen. Szabó István Jó tanácsok Légy késedelmes mindig a haragra, Leront a fékevesztett indulat; Ha másokat megnyerni vágysz magadnak: Előbb tanuld legyőzni önmagad! Az Ür igaz s igazságot szeret: Igaz legyen hát teljes életed! Kerüld á külszínt, tetted és szavad Ügy lesz helyes, — ha igazat mutat. Ha tűrni kell, tűrj békességesen; Ha tenni kell: tégy híven kézségesen; Békén-türés, s a gyors kézségü tett Díszíti a keresztyén életet. Györy Vilmos evangélikus lelkész (1838-1885.) (Ezt a verset abból az alkalomból közöljük, hogy Györy Vilmos Deák téri. evangélikus lelkész 120 év­vel ezelőtt született). Ct pCoM&ah, Az oltárterítőlc Megfigyelted-e, hogy sokszor cserélik ki az oltárterítőket? Egyszer zöld, máskor fehér, fekete vagy piros színű az oltárterítő. Minden szín valamit kifejez. Zöld a reménység színe, lila a bűnbánaté (böjt, ádvent), fehér az örömé (karácsony, húsvét), fekete a gyászé (nagypéntek), piros a pünkösd színe. Mindig más és más színű ruhába öltözik az oltár. Bizonyára nálatok is van mindegyik színű oltárterítőbői. Szeretném, ha megírnátok ne­kem, milyen a ti oltárterítőtök. Milyen ábra, hímzés, van mindegyiken, mind az öt színűn. Esetleg azt is megírhatod, milyen felírás van rajta. A legjobbak jutalomban részesülnek. A levelet a Sajtóos’tá'y címére írjátok. Hegyháti János bácsi Találd ki! Ezzel a címmel indítunk mostani számunktól kezdve új bibliai rejtvénysorozatot. Mindem számunkban közlünk egy ámyképrajzot. A feladat: kitalálni, melyik bibliai történetet áb­rázolja ez a kép és hol olvashatjuk a bibliában ezt a történetet. A két kérdésre adott válaszokat az eddigi címre küldjétek: Juhász Géza, Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, Budapest, VIII., Pus­kin u. 12. A borítékra írjátok rá pontos címe­teket és azt is, hogy hányadik osztályba jár­tok. Az új rejtvénymegfejtéshez sok sikert kíván és szeretettel köszönt benneteket Juhász Géza bácsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom