Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-12-07 / 49. szám

L HOL VOLT AZ EGYHÁZ öt-hatezer éve? Emberi szem számára bizony alig észrevehetően, kis patakként csörgedezett, olykor talán a kutató tekintet sem igen láthatta meg, mintha eltűnt volna. A visszanéző hívő ember az üdvtörténet kezde­teit a Szentírásból ismeri, de csak a leglényegesebbet, azt is nagy vonalakban. Noé, Ábrahám... Hány ezer évet mond­junk.? Az emberi kutatás számára bizony kevés megfogható „anyag” adódik, amit szorosabb összefüggésbe hozhatunk a bibliai történéssel, Isten választottjainak Htjával, legalább is ami a legrégebbi időket illeti. Hanem éppen ezért vessünk néhány pillantást arra a területre, amely külső kerete volt az üdvtörténetnek a legdöntőbb másfélezer évben. Egyelőre u Kr. e.-i 5—3. évezredet vizsgáljuk. PALESZTINÁT — Szíriát is szükségképpen hozzászámítva — földrajzi helyzete rendkí­vüli módon megkülönbözteti. Területének legfontosabb ré­sze ugyanis az a 100 'km szé­les és 500 km hosszú szakasz, amely három földrészt köt össze: Európát, Ázsiát és Af­rikát. Nyugatra tenger, kelet­re sivatag. Vándorló népek, portyázó seregek okvetlen rá­találtak. Az itt lakók élete általában rendkívül mozgal­mas volt. A K.armel-hegy ős­régi barlangjaiban a kutatá­sok nyomán világosan megkü­lönböztethetők a különféle te­lepülési rétegek. De nemcsak generációk váltották egymást, hanem népek is, és ez a csere általában nem a legcsende­sebben történt. Egyik véres harc a másikat követte, s aránylag hosszú békét, vagy viszonylagos biztonságot csak azok remélhettek, akik egy- egy erős városfejedelemség védelmébe húzódhattak. Ek­koriban ugyanis egységes bi­rodalom nem volt Palesztiná­ban; a kisebb-nagyobb hely­ségek képeztek politikai, gaz­dasági és katonai egységet, olykor védelmi, máskor táma­dó céllal. (Jó példa erre Áb­rahám harca a „királyokkal”, 1. Móz. 14.) Nem csoda, hogy ezeknek az embereknek „Bé­kesség!” volt a köszöntése, s emit ma úgy mondunk, hogy újó emberem”, az a héber bib­liában — szóról-szóra lefordít­ja — így hangzik: „békessé­gem embere”. Az átlagos élet­kor rendkívül alacsony lehe­tett. Bevett szokás volt, hogy a sikeres ostromot az ellen­ségnek legteljesebb lemészár­lása követte. Az életfogytig­lani rabszolgaság volt a job­bik eset ilyenkor a legyőzőitek számára. Azok a Palesztina— Szíriái halmok, amelyeket ma az arabok tell-eknek nevez­nek, (így különböztetve meg őket a természetes hegytől, a dzsebel-től), mind ilyen tragé­diák sorozatát takarják: vi­rágzó települést dúlt fel az el­lenség, s a felégetett, lerom­bolt városka gazzal benőtt, vagy homokkal befútt tetején idővel új élet indult, mely pár év, vagy évtized múltán hasonló sorsra jutott, és így tovább. ERŐS VÄRRA volt szükség S fölépült a világ legrégibb városa, Jerikó. Hatalmas kő­falak, fenyegető körbástyák emelkedtek az égnek: az ása­tások nyomán mindez világo­san kivehető. Eddig — kb. az 5. évezred elejéig — barlan­gokban, vagy állatbőr-sátrak- ban laktak az emberek, ebben a korban azonban megjelenik a kőház! Talán új nép vonult be s okult az előző rossz vé­géből: jobb technikával ren­delkezvén várat emelt, s ben­ne templomot is. Igen, temp­lomot! Képzeljük el: istentisz­telet Jerikóban, 6—7000 évvel ezelőtt. Kinek a tiszteletére? Elsősorban bizonyára a hold­istenére, hiszen Jerikó neve ezt jelenti. S a napéra, csil­lagokéra. Ismert és ismeret­len, jó és rossz szellemek tisz­teletére. Csak hogy megme­neküljenek! Ugyan hol is ta­lálhatnánk szabadítót?! ÉS ISTEN, az egyetlen igaz Ür, ekkor már készítette an­nak az Erős Várnak az alap­jait, amely soha meg nem ren­dülhet, hogy betöltse a vágya­kozás ádventjét. Addig azon­ban, míg ez a Vár hatalmasan kiemelkedik a zűrzavarból, még sok időnek kellett eltel­nie. Ezt kutatja s fogja még kutatni a következőkben visz- szanéző szemünk. Bodrog Miklós Dzsida Jenő: KRISZTUS Krisztusom. én leveszem képedet falamról. Torz hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy. Ilyen ragyogó kék szeműnek, ilyen jóllakottan derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa. Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű voltál, szürke, láradt és hozzánk hasonló. Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai. Hangod fájó hullámokat kavart, mikor a sok beszéd után rekedten újra szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott ruhádon vastagon ült a nagy út pora, sovány, széltől, naptól cserzett arcodon bronzvörösre gyűlt a sárgaság s két parázsló szemedből sisteregve hullottak borzas szakálladra az Isten könnyei. LATTUK-HALLOTTUK Egy kis cselédlány szomorú története Diákkorom legmegrázóbl élménye volt Kosztolányi De zső „Édes Anná”-jának elol­vasása. Mikor nyolcadikos gimnazista koromban magyar tanárunk — akinek mindig hálás leszek, hogy a magyar irodalom szeretetére megtaní­tott — egyik dolgozatnak ezt a címet adta: Legkedvesebb olvasmányom — akkor én Kosztolányi felejthetetlenül szép regényéről írtam. Érthető izgalommal ültem be a moziba, hogy megnézzem kis bájos, egyszerű, mindig dolgos, gazdáit hűségesen szol­gáló cselédlánynak, ennek az igaz embernek a tragédiáját. A film alkotói a nagyszerű re­gényből szinte hibátlan, felejt­hetetlenül szép és művészi filmet alkottak. Nem volt könnyű dolguk, hiszen a re­gény lélektani regény és lé­lektani eszközökkel is dolgo­zik. Egy egyszerű, tiszta leány lelkét mutatja be és azt, hogy ez a tisztalelkű leány a soro­zatos megaláztatások, kínzá­a regényből készült „Édes I sok, embertelenségek folytán Anna” című filmet, ennék a ' hogyan jut el a kettős gyilkos­IPOLYVECE Október 31-én múlt 50 esz­tendeje annak, hogy az ipoly- vecei templomot felszentelték, az első istentiszteletet pedig 75 évvel ezelőtt, 1883-ban tartot­ták benne. Erre a kettős év­fordulóra emlékezett a gyüle­kezet november 16-án, amikor is D. dr. Vető Lajos püspök a hívek kívánsága szerint meg­látogatta az egyházközséget. A teljesen megtelt templom­ban a püspök Máté evangéliu­mának 25:31—46. alapján az utolsó ítéletről prédikált. Pré­dikációjában többek között ezt mondotta: „Isten iránti szere­tetünk mindaddig üres beszéd vagy képmutatás, amíg az nem embertársaink iránti szerete- tünkben valósul meg. A szent­lecke részletezi, mit ért Jézus felebaráti szeretet alatt. Küz­deni az éhínség ellen, a nél­külözések ellen, a rabság el­len. Ha ez egyes esetekben kö­telesség, nyilvánalóan köteles­ség az egész emberi társadal­mat tekintve is. Jézust tehát nem akkor követjük csupán, ha éhező embereknek adunk valamit, hanem általábanvéve, ha az emberi szenvedéssel, nyomorúsággal, betegséggel és rabsággal vesszük fel a harcot é$ azok leküzdését mozdítjuk elő... Mi tehát, mint keresz­tyénék, helyeseljük azt, hogy jobb legyen a társadalmi, és állami rend, mint eddig volt Ádventi zenés áhitat Budahegyvidéken Advent első vasárnapján este a pesterzsébeti ének- és zenekar zenés áhítaton szol­gált a budahegyvidéki gyüle­kezetben. Az Igét Bencze Im­re pesterzsébeti lelkész hir­dette. J. S. Bach két erőteljes és tömör hangzású korálja nyi­totta meg a művek sorát, majd a Magnificat bői Mezőfi Tibor énekelt egy áriát. (Szö­vege: Lk. 2.19. alapján.) A jól formált dallamrészeik leg­főbb erénye a világos és ért­hető szövegikiejtés volt. Praetorius: lm, földreszállt Emmanuel című kompozíció­éneke mellett Farkas Ferenc­nek egy angol karácsonyi népi dallamra készült feldolgozását énekelte a vegyeskar hangula­tos és könnyed előadásban. Az áhítat második felében dr. Gárdonyi Zoltán három művét hallottuk. A szólóhang­ra írt 148. zsoltárt Miskolczi Erzsébet lágy szoprán hang­ja nagyon közel hozta hoz­zánk. 749. énekünk vegyeska­ri feldolgozása (Mondjatok di­cséretet) és különösképpen a zenekari kíséretes 62. zsoltár nyerte meg legjobban a hall­gatóság tetszését. A 10 éves pesterzsébeti ;a és Kodály Zoltán: Adventi énekkar és a zenekari együt­Vegyük komolyan Isten igéjét tes Bencze István tanár hoz­záértő vezetésével sikeresen oldotta meg feladatát. Míg az énekkar és a szólis­ták a zene nyelvén, Bencze Imre lelkész Isten Igéjével tett tanúbizonyságot az új Advent- ben ismét közeledő Jézus Krisztusról. Szavad a 100. zsol­tár költőjével együtt csengtek: „Vígan énekelj az Ümak te egész föld!” De Advent ujjon­gó hangulata mellett meghal­lottuk az Ige alázatra és bűn­bánatra hívó szavát is. Jó volt ez a kettősség: Ige és ének, di­csérő öröm és bűnbánatra ser­kentő kegyelem. És bennünk e kettősség egy nagy várako­zássá olvadt össze: Jézus Krisztus, a Megváltó közeleg! Csorba István és ne legyen háború. Ennek érdekében szívesen dolgozunk és fáradozunk. Tesszük ezt az örökkévaló Isten előtti és az utolsó ítélettel számoló felelős­ségtudatban. Az ige világosan beszél: Krisztus Urunknak azok kedvesék, akik az emberi nyomorúság, betegség és rab­ság ellen fáradoznak.” Az istentisztelet után tartott díszközgyűlésen Matuz Pál lel­kész az egyházközség történe­tét ismertette. Ipolyvecén már 1798-ban evangélikus leányegyház volt. mely a kiscsalomjai anyaegy­házhoz tartozott. A jelenlegi templom 1882—1883-ban épült. A századfordulókor az ipoly- vecei leányegyháznak van temploma, iskolája, tanítói la­kása és levita-tanítója. 1903- ban kerül szóba a gyülekezet anyásodása és ennek előkészí­téseként 1904-ben már lelké­sz! lakást építenek, de az új papiak 5 évig üresen áll. Csak 1909-ben választják meg az el­ső ipolyvecei lelkészt. — 1928- ban új iskolát és tanítói lakást építenek. 1936-ban Szekeres József egyháztag a templom­ban betonkarzatott építtet, 1943-ban pedig nagy áldozat­készséggel új orgonát szerez­nek be a hívek. 1944/45 telén a községben folyt harcok alatt a templomot több gránáttalá­lat érte. de az iskola és lel­készt lakás is ‘háborús sebek­kel volt tele. A gyülekezet csak 1946-ban tudja használ­hatóvá tenni erősen megron­gált templomát és ettől kezdve minden évben épít rajta vala­mit. 1956-ban pedig kívül-be- lül renoválja és egészen rend­behozza. 1949-ben gyülekezeti ház építését is megkezdték, ez az építkezés azonban félbema­radt. A gyülekezet ma is csupár 375 leiekből áll, de ezt a ki­csiny gyülekezetét egyház- éí templomszerető, hitvalláshű és áldozatkész hívek alkotják Ilyen kevesen ezért tudna! egyházközséget fenntartani. A délutáni istentisztelet igehirdetés! szolgálatát Csákc Gyula püspöki titkár végezte Este 6 órakor pedig vallásos ünnepély volt a templomban melyen Szabó József nyug püspök, balassagyarmati lel­kész tartott előadást. Csákó Gyula Ságig, odáig, hogy amikor ki­csordul szenvedésének pohara, kést ragad a kezébe és önki-* vületében gyilkos lesz. Soha nem volt cselédünk. Munkáskörnyezetben nőttem fel, így magam közvetlenül soha nem tapasztalhattam, hogy vajon tipikus volt-e a vidékről felkerült kis cseléd­lányoknak az a. szomorú sor­sa, amit Kosztolányi könyve és az Édes Anna című film megmutatott. Talán sem a könyv, sem a film nem is akar típus-esetet csinálni Édes Anna szomorú sorsából, ha­nem ennél sokkal többet. A film túlnő a kis cselédlány életén, és megrázóan, minden­ki előtt világosan egy letűnt kor letűnt társadalmi osztá­lyának minden jellegzetessé­gét: a zsarnokságot, a másik ember kihasználását, az em­bertelenséget ítéli meg. Azt a magatartást, amelyik a má­sikat nem veszi emberszámba, még csak nem is gondol arra, hogy a másiknak is — ha csak egyszerű cseléd is — lehet ér­ző lelke, mert az is ember. Mi keresztyének nem mond­hatjuk, hogy Édes Annának joga volt megölni gazdáit és nem menthetjük fel a gyilkos­ság vádja alól. Édes Anna vétkezett az ötödik parancso­lat ellen. De előbb öt — az ő ártatlan, tiszta lelkét ölték meg — gúnyos szóval, kifino­mult vagy durva embertelen­séggel, kihasználták őt, hogy azután, mint a kicsavart rongyot, eldobják. Ki a na­gyobb vétkes? Van-e jogunk Édes Anna tette felett ítél­kezni? Csak akkor lenne, ha — ami szintén jogunk, sőt kö­telességünk lett volna, nekünk, keresztyéneknek —, nem hall­gattunk volna az embertelen lélekgyilkolások láttán. Eszem­bejut a filmben szereplő orvos. Édes Annán kívül az egyetlen pozitív, melegséget árasztó va­laki. Mikor védelmezi Édes Annát, az egyik detektív meg­kérdezi tőle: Talán ön is kom­munista? Nem kérem, keresz­tyén és humanista vagyok! — válaszolta az öreg orvos. Keresztyén vagyok! Ember­séges ember vagyok, aki a má­sikban szeretem az embert, a testvért, az Isten lelkes te­remtményét! Tartozunk egy­másnak azzal a szeretettel és megértéssel, amellyel Isten szeretett és megértett bennün­ket, amikor egyformán mind­annyiunkat megváltott Fia, a Jézus Krisztus által! így van-e? Nézzük meg ezt a nagyon szép filmet és utána adjuk meg a feleletet. Juhász Géza *ftTPüT"mTri PTJ nrun „Legyenek a ti derekaitok fel­övezve, és szövétnekeitek meggyújtva, Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urokat várják ...” Lk. 12, 35—36. öcsike 'még nem járt iskolába, de vasárnaponként hűségesen részt vett a gyermekbibliakörön, gyerm<?kis- tentiszteleten. Karácsonyra vettem néki egy verses-kisbibliát, abból szo'kott olvasni neki esténként édes­anyja, vagy Babi, a nővérkéje. Egyik gyermekistentiszteleten a tíz szűz példázatáról beszéltem (Máté 25, 1—13.) és többek között azt mondtam, hogy amint az öt okos leánynak mindig volt olaj a mécse­sében, úgy kell, hogy a mi szívünk­ben mindig ott legyen Isten igéje, mert csőik így tudjuk készen várni Jézust, aki visszajön. Legjobb, ha el- alvás előtt is még Isten igéjét ol­vassuk, mert nem tudjuk, nem Isten angyala ébreszt-e fel álmunkból az­zal, hogy Jézus jön. Nem sokkal azután történt, hogy öcsike szülei színházba mentek és a két gyereknek meghagyták, hogy vacsora után — amit a nagymama ad nekik — feküdjenek le, mert ők későn jönnek haza. Éjfél is elmúlt, mire a szülők ha­zaértek. Babi aludt, öcsike azonban az ágyban ült, ébren volt még, bár látszott, hogy már alig bírja nyitva- tartani a szemét. — Öcsikém, te miért nem alszol? — kérdezte tőle az édesanyja? — Azért, mert Babi nem olvasott nekem a kisbibliából. Tudod, mit prédikált vasárnap Bandi bácsi! Én azt akarom, hogy mindig legyen olaj a mécsesemben. Olvass nekem, édesanya, a kisbibliámból — de ha­mar, mert már nagyon álmos va­gyok ám! És úgy aludt el, hogy édesanyja olvasott neki a kisbibliából. Mikor ezt a történetet hallottam öcsike édesanyjától, arra gondol­tam: milyen jó lenne, ha mindig ilyen készen tudnánk várni Jézust. Ha komolyan tudnánk venni Isten igéjét, mint ez a kisgyermek! A Bibliatársulatok Világszö­vetségének becslése szerint 20 százalékkal kellene emelni vi­lágszerte a bibliák nyomtatá­sát, ha minden igényt ki akar­nánk elégíteni és 80 vagy 100 százalékkal kellene akkor, ha a biblia terjesztésére vonat­kozó minden lehetőséget ki akarnánk használni. Néhány adat: Izraelben 25 százalékkal több bibliát igényeltek, mint amennyire számítottak. Bra­zíliában váratlan módon át­lépte az eladott bibliák szánra a milliós határt. — Lengyelor­szágban 750 ezer példányt ad­tak el — az eddigi legmaga­sabb számot ebben az ország­ban. Az új afrikai Ghana ál­lamban több nyelven is készí­tettek bibliát. — A Szovjet- unióbeli baptistáik 10 000 bib­liát adtak ki. A túlnyomó többségében római katolikus Venezuelában 100 000 példányban adták el János evangéliumát. Thai- földön 1957-ben 500 000 bibliát adtak el, 100 000-rel többet, mint a megelőző évben. Belga- Kongóban 1957 nyarán néhány nap alatt 25 000 bibliát, 57 000 Üjszöve séget és 125 000 bibliai részletet adtak el. Sajnálatos viszont, hogy a londoni bibliatársulat anyagi eszközök híján 1957. évi ter­melését egyötödével kénytelen volt csökkenteni. Hasonló a helyzet az amerikai bibliatár­sulatoknál is. ISTENTiSZTELETI REND EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőseg és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, félévre 30,— Ft. Csekkszámla: 204x2—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. Budapesten. december 7-én, vasárnap Deák tér de. 9 (úrv.) Haíenscher Károly, de. 11 (úrv.) Kékén And­rás dr., du. 6 szeretetvendégség. Fasor: de. fél 10 (gyerm.) Mezősi György, de. 11 (úrv.) Mezősi György, du. 5 Adventi-est, du. 6 Koren Emil. Dózsa Gy. u. 7. de. féi 10 (úrv.) Koren Emil. Üllői u. 24. de. fél 10. Drenyovszky Já­nos. de. 11 Drenyovszky János. Rákóczi út 57/b. de. .10 (szlovák) Szilady Jenő dr., de. háromnegyed 12 Grünvalszky Karoly. Karácsony S. u. 31. de. 10 Grünvalszky Ká­roly. Thaly K. u. 28. de. 11 Bony- nyai Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné. Kőbánya de. 10 Veö- reös Imié. ciu. ü. szer. vend. Ja- kus Imre Utász u. 7. de. 9 Jakus Imre. Vajda P. u. 33. de. fél 12 Sülé Károly. Zugló de. 11 (úrv.) Scholz László, du. 4 szeretetven- dégség, du. 6 Scholz László. Gyar­mat u. 14. de fél 10 Karner Ágos­ton. Rákosfalva de. fél 12 Karner Ágoston. Fóti u. 22. de. 11 (úrv.) Gádor András. Váci u. 129. de. 8. Gádor András. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Szabó István, du. 6 Szabó István. Soroksár-űjtelep de. fél 9 Szabó István. Rákospalota MÁV-telep de. fél 9. Rákospalota de. 10. Kp. Kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákosszent­mihály de. fél 11 Tóth-Szőllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 Várady La­jos, de. 11 Várady Lajos, du. 7 Madocsai Miklós. Toroczkó tér de. fél 9 Zászkalicziky Péter teol. Gbuda de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Urbán Sándor teol., du. 5 Komjáthy Lajos. XII., Tarcsay V. u. ll. de. 9 Csonka Albert, de. 11 Csonka Albert, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Budakeszi de. 9 Danhauser László. Pesíhideg- kút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 9 (úrv.) Kendeh György, de. 10 (gyerm.) Bottá Ist­ván de. 11 (úrv. ) Kendeh György; du. 6 (úrv.) Bottá István. Német­völgyi u. 138. de. 9 Rezessy Zol­tán dr. Kelcnvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. ll Visontai Róbert. Nagytétény du. 3. Vison­tai Róbert, Albertfalva de. 7 Vi­sontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Csepel de. 11, du. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom