Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-12-07 / 49. szám
Ádventi kapunyitás „Ti kapuk, emeljétek I érkezhet közérik. Akkor kezd fel fejeteket és emel- j ez az alázat ébredezni az em- kedjetek fel örökkévaló ] berben, ha számba veszi, hogy ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya.” A 24. Zsoltárból hangzik felénk az ádventi felhívás. Csendes kérés van benne és szelíd sürgetés. Ügy hangzik, mint a haza érkező férj szava feleségéhez: „Ma estére vendég érkezik. Készülj fel fogadására.” Csendes felszólítás Ádvernt évről évre visszatérő «sendes felszólítás: Készülj fel a Jézussal való találkozásra! Üj egyházi esztendő kezdődik. Vasárnapok és ünnepek istentiszteleti alkalmai, a megterített úr vacsorái asztal, a Biblia üzenetének közös vagy magános keresése, gyülekezeti bibiiaórák és családi házi áhítatok, mind a Krisztussal való közösségünket munkálják. Advent újból és újból megerősíti az Üdvözítő ígéretét: „Én ti- veletek vagyok a világ végezetéiig!” Jövetele biztos tehát. Szavát meg nem másítja. Biztosan számítani lehet érkezésére. Minden azon fordul meg tehát, hogy miképpen készülünk fel fogadására most adventban, majd az egyházi év mindlen alkalmán, amikor találkozunk vele. Templomaink oltárát ádvent- ben lila oltártarítő borítja. A bűnbánat jelképe ez. Sok ád- vent van már mögöttünk. Sok elmulasztott alkalom. Hiszen nem mindig éltünk az újrakezdés drága lehetőségével. Ezért kell bűnbánatot tartanunk, Krisztus készséggel várta, hogy bebocsássuk, de az ajtó sokszor zárva maradt előtte. Vagy olyan kicsit nyílt csak ki, hogy nem tudott bejönni hozzánk. Most megint új kezdet áll előttünk. Legyen ez az ádvent kapunyitás az életünkben, az Istentől adott új kezdet megragadása. Kemény parancs Advent nemcsak csendes felszólítás, hanem kemény parancs is. Nemcsak lehetőségünk van a Jézussal való találkozásra, hanem elkötele- zésünk is. Számba kell venni-, hogy ki az, aki érkezik hozzánk. A 24. Zsoltár írója még csak így ismeri: „Dicsőség királya”. Mi már így tiszteljük: Megígért Messiás. (Képünkön a kitárt ajtóban nevének görög kezdőbetűi láthatók: „Christos” — „Krisztus”) Isten Fia, akinek érkezésére Izrael népe évezredeiken át várakozott. Megérkezésekor magával hozta Isten királyi uralmát. Benne a menny érkezett le a földre. Méltó hát, hogy kitáruljon előtte a szív. Mit jelent ez a szív-kitárás? Alázatosságot. Ez az egyetlen út, amin Isten Fia elér- kez.betik hozzánk. Az alázatosság az a széttárt kapu, amin át Jézus Krisztus megKrisztusban kicsoda érkezik meg hozzá, ki akar találkozni vele. Az örökkévaló Isten. Akinek nem méltó hajlék a mi szívünk és mégis felénk jön. Nem is ideig-ónáig tartó vendégeskedésre csupán, hanem örökkévaló együttlakásra. Azért kell előtte feltárni szívünket, mert nem üres kézzel jön. Drága ajándékai vannak. Ezeket csak akkor tudja átadni nekünk, ha helyet készítünk. Egyszerű dolog ez a helykészítés is. A gyermekek karácsony előtt várakozással és reménykedéssel telt szívvel készülnek fel az ünnep érkezésére. Amikor reménységük valósággá lesz, tágranyílt szemmel csodálkoznak. Nekünk is csak ennyit kell tenni. Várakozással és reménykedéssel kell tekinteni az elkövetkezendő egyházi esztendő felé. Amikor megkapjuk Isten ajándékait, boldogan csodálhatjuk Istenünk nagy szeretetét Bíztató ígéret Adventkor nemcsak csendes felszólítás, kömény parancs, hanem biztató ígéret is hangzik felénk. Jön hozzánk Krisztus! Szüntelenül útban van felénk a mi Messiásunk! Ajtónk előtt áll. Bizony, nem könnyű kitárni előtte az ajtót. Milyen sokszor 'hasonló Ö a váratlanul, rossz időpontban érkezett vendéghez. Jön és nincs rendben az otthonunk. Jön és nincs mivel fogadni. Milyen kellemetlen az ilyen vendéglátás. Alázatra lenne szükség. De olyan nehezen tud a szív megalázkodni. A csüg- gedésre mégsincs ok. Hiszen amikor Jézus jön, megajándékoz az alázattal. Jelenlétében formálódunk alázatossá. Jön és megtisztítja a szívünket. Mint az a vendég, aki otthonosan érzi magát nálunk s váratlan érkezésekor maga segít rendbe tenni a lakást csak azért, hogy kellemetlen érzésünktől megszabadítson. Semmi akadálya nincs hát annak, hogy kitárt kapuval fogadjuk öt. 720. énekünkkel így hívogassuk: Ö, jöjj, megváltó Jézusom, A szívem néked megnyitom. Tevéled tér be gazdagon Az élet és az irgalom. Szentlelked által járj velünk, Míg hozzád mennybe érkezünk, S ott mondunk majd neked Dicsérő éneket. F. Z. Gyülekezeti hírek — Advent 2. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A vasárnap oltári igéje: 1 Tess 5, 1— 11; szószéki igéje: Mt 3, 1—10. — Evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádióban december 7-én délelőtt fél 9 órakor. Igét hirdet: D. dr. Vető Lajos püspök. — A budafoki gyülekezet november 30-án délután fél 5- kor ádventi szeretetvendégaé- get rendezett, amelyen előadást tartott Kökény Elek rákospalotai lelkész. — A nagyszokolyi gyülekezet december 7-én ünnepli templomának 100. évfordulóját. Ez alkalomból délelőtt 11 órakor ünnepi istentisztelet lesz, amelyen Káldy Zoltán püspök hirdeti az igét. — Az orosházi anyagyülekezet kiscsák&i leánygyülekezetének presbitériuma határozatot hozott, hogy minden hó első vasárnapján istentiszteletet tart. A szolgálatokat az orosházi lelkészek látják el. — CSALÁDI HÍR: Horváth Károlyné november 14-én, 72 éves korában váratlanul elhunyt. Temetésé november 17-én volt Kaposvárott. — Szerény igényű hivő házaspár keres bútorozott szobát Budapesten, átmeneti időre. Cím a kiadóban. — „Debain” (Paris) 7 sípsoros, 2 manuálos mesterharmőnium eladó. Telefon: 157—441. Asbóth, Bp. II., Mártírok útja 32. — Nagy termek fűtésére alkalmas 3 db Express Eating kályha eladó. Telefon délelőtt: 269—871. Háború gyermeke 1948 tavaszán az akkor 17 éves Wilfried Helm két lövéssel leterítette az őt letartóztató német és amerikai rendőrtisztet. A fiatal suhanó mögött akkor már bűnökkel terhelt múlt sötétlett. Betörések, rablások s egyéb bűntettek sorozata. A kettős gyilkost először halálra, bnajd életfogytiglani fegyházra ítélték. Wilfried. Helm a háború gyermeke. 8 éves volt, amikor a második világháború első lövései eldördültek. Szülei a drezdai nagy bombatámadásnál elpusztultak. A magára maradt gyermek a háború után egy ideig egy amerikai csapattesthez csatlakozott s azzal járta az országot. Lassanként teljesen elvadult s ösztönlénnyé lett, aki ha kell, rabol és gyilkol, mert így diktálják minden erkölcsi gátlástól mentes állati vagy inkább állat alatti indulatai. A fegyházban az ottani lelkész vette gondozásba. Kitűnt, hogy e talaj csak azért termett dudvát. mert eddig senki nem vetett jó magot belé. Tíz évi büntetése letöltése után kegyelmet kapott s szabadlábra helyezték. Egy ta. Most megkísérlik pótolni és jóvátenni azt, amit elpusztult család és széthullt társaru a családból kiszakítcót s kilökött az utcára, s beletaszított a testi-lelki züllés mélységeibe. Mérhetetlen a felelősségünk azért, hogy ne legyenek még egyszer, ne lehessenek soha többé „háború gyermekei”, G. zott. Tanulmányait a báliéi egyetem teológiai fakultásán, az ottani egyetem ösztöndíjasaként folytatja és közben kutató munkát végez a haliéi magyar könyvtárban. Lapunk szerkesztőbizottsága és olvasótábora nevében is, Isten áldását kérjük ottani munkájára. N APROL-N APR A HÉTFŐ: — 2. Krón. 25, 9. — Senkitől nem kaphatunk annyit, mint a mi Urunktól, Istenünktől. KEDD: — Zsolt. 139, 1—2. — Senki nem ismeri annvira a mi életünket, cselekedeteinket, szavainkat, gondolatainkat, mint a mi Urunk, Istenünk. SZERDA: — Jer. 1, 8. — Senki nem tart ki olyan hűségesen mellettünk, a mi szabadításunkra, mint a mi Urunk Istenünk. CSÜTÖRTÖK: — Zsolt. 139, 17. — Senki által újjá nem születhetünk, mint a mi Urunk Istenünk által. PÉNTEK: — Ézs. 40, io. — Senkit olyan örömmel nem kell várnunk, mint a dicsőséggel és hatalommal érkező Urunkat, Istenünket. SZOMBAT: — Ézs. 51, 12—13, — A vigasztalás erejével Szenedet mcq XL űTmqonApoü! Készítsétek az Űr útját! „Azokban a napokban peüig eljött Keresztelő János, aki prédikált Judea pusztájában, és azt mondta: Térjetek meg, mert ei- közelííett a mennyek országa. Mert ez az, akiről Ésaiás próféta szólott: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Ür útját és egyengessétek ösvényeit. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig téveszőr- ből volt és bőröv volt a dereka körül, eledele pedig sáska és erdei méz. Ekkor kiment hezzá Jeruzsáés szadduceusok közül sokan Jött? nek hozzá, hogy megkeresztelked- jenek, így szólt hozzájuk: Mérges kígyók fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy meneküljetek Istennek bekövetkezendő haragjá elől? Teremjetek azért megtéréshez illő gyümölcsöket. És ne gon* doljátok, hogy így szólhattak magatokban: Ábrahám a mi Atyánk! Mert mondom nektek, hogy isten ezekből a kövekből is támaszthat Magyar evangélikus lelkész Németországban _____________________ i Fekete István evangélikus da lom eddig ezzel az ifjú em- ta! kész, a Teológiai Akadémia berrel megtenni elmulasztott, intézeti tanára, lapunk szer- Wilfried Helm a háború kesztőbizottságának tagja, no- gyermeke. Sorsa egy a sok vember 30-án 1 éves tanultízezer közül, akiket a hábo- \ mányúíra Németországba utahesseni család körébe fogad- 1 jön felénk a mi Urunk, Istenünk. lem és az egész Judea és a Jordán i fiákat Ábra hámnak. A fejsze pe- egész környéke. És ő megkeresz- I dig már a fák gyökerére vettetett, telte őket a Jordán vitében, mi- I Azért minden famely jó gyii- után megvallottak bűneiket. Mi- mölcsöt nem terem, kivágattatik kor pedig látta, hogy a farizeusok és a tűzre vettetik.’“ (Máté 3. 1—10» Mini hatalmas uralkodók jöttét hírülhozó heroldok alakja, úgy jelenik meg Keresztelő Jánosé is Judea pusztájában. Nem ér rá külsejével törődni, sem mondanivalóját bő lére ereszteni. Gyorsan, röviden, sürgetően mondja el üzenetét, aztán eltűnik az őt hallgatók színe elől. „Elközelített!" — Itt van már a közelben! Csak egész rövid idő kérdése, és a mennyek, országa a földre érkezik. Megdöbbentőbb volt ez a kiáltás, mintha ma azt kapnánk hírül, hogy valamelyik égitestről nemsokára élőlények érkeznek hozzánk. Az, amiről az ember vajmi keveset tud, amit távcsöveivel nem tud sem meglátni, sem érzékelni, s amire még gazdag fantáziájával sem tud következtetni, a menny száll le a földre. A menny, amely a szent, hatalmas, teremtő Istea világa, amellyel a bűneset óta megszakadt az ember kapcsolata, ahonnan csak a prófétai igehirdetések és felvillanásszerü angyali üzenetek morse-jelei értek el a kiválasztott néphez. Isten nem hagyta felejteni dicsőséges világa létezését, de megközelíteni azt nem engedte. S most itt van az az ajtó előtt! „Készítsétek az Ür útját!” Mert a menny úgy jön el, hogy maga az Ür jön! Nem hatalmának reprezentánsait, akaratának végrehajtóit küldi mennyei világának megismertetésére az embervilághoz. Maga jön, hogy személy szerinti találkozása legyen az emberrel, hogy felfedje előtte dicsőségének és hatalmának titkait. A szent, a hatalmas, a teremtő, igaz Istett jön el bűnös, erctelen, megítélt teremtményei közé. „Térjetek meg!” Az ő érkezése nem kíváncsi, vagy akárcsak leereszkedő vizit. Ebben a találkozásban, ahol bűnös ember és szent Isten találkozik, történnie kell valaminek, ami a nagy ellentétet feloldja. Vagy ítélet, ahol a megítélt ember elveszi büntetését s élete kárbamegy, vagy kegyelem, ahol a Szent leveti a bűnösről terhét és a maga szentségének ruháját adja rá, hogy éljen. De ehhez az embernek a feléje közelítő Istenhez kell fordulnia. Nem hátat fordítva menekülni, hanem eléje menni. Nem előle menekülni, hanem hozzá. Mert ö a mi Atyánk. Nem idegenbe jön és nem idegenekhez. Az övéihez, akiket maga fcnmált képére és hasonlatosságára, hogy gyermekei legyenek. A tékozló fiákhoz jön. A fiákhoz, akik a vele való szövetség bélyegét hordozzák magukon, de valójában szívük romlottságában, bűnök megkötöttségében sátánfiakká adoptálták magukat. Az otthagyott, megvetett Atya jön, hogy a bajbajutott, megcsalt, becsapott, vég- veszedelembe jutott fiakon segítsen. A fejsze a fák gyökerére vettetett már, a tűz már ég, de az Atya kiált; Itt v'az ok már! Advent van: Isten jön hatalmával és szeretetévál, -"téleté- vel és kegyelmével. Mindig közelebb jön a második Advent útján. Aki először emberré lett és egyenlő társként kínálta fel az új szövetséget — most teljes isteni dicsőségében közelít végleges eltaszításra, vagy örök boldog közösség ajándékozására. Mezősi György Viszontlátásra, Szelényi Miklós! tűk, az Ige, az egyház, egymás belső problémáin gondolkodtunk. A teológusok kedves barátjukra, szeretett társukra gondolnak. Szőke, izmos fiú... teológus volt. Igen, most már csak így mondhatjuk: volt. Alig múlt néhány hónapja, hogy még együtt tanultunk és izgultunk vizsgáink előtt, teológus életünket tervezget— Miért, hogy épp ma gondolok | sa — gondolta a pálma. — Ezeknek a szegény menekülőknek nemsokára üt végső órájuk. Megértette azt is, hogy a 1két vándor rettegve fél a sivatag veszedelmeitől. A férfi azt mondta, hogy jobb lett volna menekülés helyett megküzdeni a katonákkal. Haláluk könnyebb lelt volna. — Isten segít majd rajtunk — válaszolt az asszony. — Egyedül vagyunk ragadozók és kígyók tanyáján. Nincs ételünk, italunk, Hogyan segítene Isten? — mondta a férfi, s kétségbeesésében megtépve ruháját, a földre szorította arcát. Nem volt már reménye, mint az olyan embernek, ki halálos sebet hord szívében. Az asszony mereven ült helyén, kezeit a térdén összekulcsolta. Tekintete, mely a pusztaságba szállt, határtalan vigasztalanságról beszélt. A pálma észreve'te. hogy leveleinek fájdalmas suttogása mind erősebbé válik. Az asszony is meghallhatta, mert szemeit a pálma koronájára emelte. Ugiiane'kkor önkéntelenül, kitárta karját. — Óh, datolya! Datolya! — kiáltott. Akkora vágy reszketett hangjában, hogy maga az öreg pálma is óhajtotta, bár ne volna törzse magasabb. mint a *üskeró^sa bokra s gyümölcse oly könnyen elérhető, mint a galagonya. Jól tudta, hogy koronája tele van datolyával, de mikévv érjen ember oly szédítő magasságba? A férfi már előbb látta, minő elérhetetlen magasságban csüng a pompás gyümölcs. Fejét fel sem erre? — kérdezte a pálma önmagát. — Oly szép-e ez az asszony itt, hogy arra a legfönségesebb királynéra emlékeztet, akinek szavára növekedtem s éltem a mai napig? — Leveleim zúgása egyre erősebb S olyan fájdalmas, akár valami halotti ének,. Mintha csak azt jósolná, hogy valaki nemsokára megválik az élettől. Jó tudnom, hogy az nem én leszek; én nem halhatok meg. A pálma szentül hitte, hogy leveleinek halálos suttogása a két vándort illeti, ök maguk is bizonyára hitték, hogy haláluk közel van. Ez látszott arcvonásaikból, midőn elhaladtak az utat szegélyező teve-csontvázák egyike mellett. Ez látszott tekintetükön, melyet a tovaszálló keselyűk után küldtek. Másképp nem is lehetett. El voltak veszve... A vándorok most észreve'ték a pálmát, meg az oázist s meggyorsították lépteiket, hogy vizet találjanak. De ahogy az oázisba értek, összerogytak kétségbeesésükben. A forrás ugyanis kiszárad*. Az eltikkadt asszony letette gyermekét a földre, s maga sírva a forrás szélére ült. A férfi melléje dőlt, végigfeküdt a földön s mindkét öklével verte a szárazságtól megrepedt göröngyöt. A pálma hallotta, amint egymás közt arról beszélnek, hogy meg kell halmok. Azt is hallotta beszédjükből, hogy Heródes király az összes két és három év közötti csecsemőket leölette, félelemből, hogy köztük van a zsidók várva-várt, nagy, újszülött királya. — Egyre zokogóbb leveleim zúgáemelte, csak arra kérte az asszonyt, ne vágyakozzék lehetetlenekre. De a gyermek, ki addig ide-oda tipegett, hantokkal s fűszálakkal játszadozott, hallotta anyja kiáltását. Az apróság nem tudta elgondolni, hogy anyja ne kapna meg bármit, amit kíván. Mihelyt datolyáról volt szó, kezdte a fát vizsgálni. Gondolkodott, tépelődött, miképp lehetne a datolyához férni. Aranyos fürtjei alatt szinte összeráncolódott tiszta ___ ho mloka. Végre nevetés futott át arcán. Megtalálta a módját. Odament a pálmához, kicsiny kezével megsimogat'a törzsét s édes gyerekhangon így szólt: — Pálma, hajolj meg! Pálma, hajolj meg! És íme mi történt? Mi történt? A pálmalevelsk felzúgtak, mintha orkán vágott volna közéjük s a pálma hosszú derekán rémes borzalom futott végig. A pálma érezte, hogy a kis gyereknek hatalma van fölötte. j Lehetetlen volt a parancsnak ellen- 1 szegülnie. I Szakasztott úgy, ahogy emberek j szoktak meghajolni uralkodók előtt. j Ha'almas ívben közeledett a föld- I hoz s végezetül oly mélyen megdőlt, hogy nagy koronájának reszkető levelei a sivatag homokját söpörték. A gyermek nem ijedt meg, nem is csodálkozott, hanem örömkiáltások közt szedte le az öreg pálma friss, dús gyümölcseit. Ahogy teleszed*e magát s a fa még mindig a földön hevert, ismét egész közel lépett hozzá, becézgette s végtelenül gyengéd hangon így szólt: — Pálma, kelj fel! Pálma, kelj fel! S a hatalmas fa szótlanul, tisztelet'el feszítette meg hajlékony törzsét. Levelei úgy zengedeztek, akár a hárfa. — Most már tudom, kit illet a halál melódiája — mondta magában az öreg pálma, mikor ismét egyenesen állt. — Ezek közül az emberek közül egyiket sem. A férfi és az asszony pedig térd- reborultak és dicsérték Is'ent. — Láttad szorongásunkat s elvetted aggodalmunkat. Te vagy az erős, ki meghajlítod a pálma törzsét, mint a gyönge nádat Mely ellenségtől rettegnénk, ha a te hatalmad oValmaz minket? Mikor nemsokára karaván vonult át a sivatagon, az utasok látták, hogy a nagy pálmának levélkoronája fakóra vált. — Milcépp történhetett ez? — csodálkozott egyik vándor. — Ennek a pálmának nem szabad meghalnia, amíg király* nem lát, aki nagyobb, mint bölcs Salamon. — Talán már látott is — válaszolt egy másik sivatagjáró. Sokat tanult, hogy már a szolgálat kezdete Tőle telhetőén jól sikerüljön. Mert Ö mindig kezdők között Í3 kezdőnek tudta és vallotta magát, bár az első volt közöttünk. Kezdő volt, akire még várt a szolgálat, maga az élet, és megdöbbenve hallottuk, hogy befejezte földi futását- Kezdő volt, de kezdése alapján méltán vártak Tőle sokat barátai, társai, mindazok, akik nevették és vezették, s mé'tán remélt Tőle hűséges és Istentől áldott szolgálatot az Anyaszentegyház. Isié* azonban megelégedett ennyivel, Ö másképpen akarta. Mindenki szerette. A megdöbbenés, amely gyász! írét kísérte, még nem oszlott el. Szomorúság és fájdalom vatt bennünk, gyötrő kérdések tolakodnak elénk. Miért éppen neki kellett elmennie közülünk, hiszen az egyháznak éppen ilyen odaadó követekre lenne szüksége? Isten azonban nem tűri az aggodalmrs- kodást: „...az én erőm e őt- lenség által végeztetik el.” De miért kellett ilyen fiatalon befejeznie mindent? Isten igéje tud feleletet erre. Idézet helyett életének vége rajzolódik elénk. Emberi tudomány nem tudta kimenteni a halál hatalmából. De Ö ncn* is ebben a segítségben bízett, hárem abban, aki a Feltámadás és az Élet. Az ő U á- hoz és a mi Urunkhoz könyör- günk, engedje meg, hadd mondhassuk búcsúzóul fájó szívvel ugyan, de mégis bizakodva: viszontlátásra! — Krisztus e'jöveudö országában. , Reuss András
