Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-01-05 / 1. szám

ő gyújtott világosságot a mi szívünkben Nagy boldogság volt mindenütt a karácsonyi gyertyagyújtás. A csillo­gásban néhány pillanatra elcsende­sültek az emberi szívek, s a szürke hétköznap ünneppé magasztosult az embereik lelkében. A magányos em­ber egyedülléte néhány pillanatig nem volt olyan szomorú, mint más­kor, s a betegek fájdalma pár másod­percre megenyhült. Csodálatos öröm volt az, amikor a sötét szobában ki- gyúlt az első karácsonyfagyertya, hogy ezt azután kövesse a második és harmadik, míg az egész karácsony­fát csodálatos tündöklés vette kö­rül. A szeretet — az isteni szeretet *— világossága borította be a kará­csonyestét. Azóta a gyertyák elégtek, s most, vízkereszt napján utolsót lobbannak. Sok helyütt most még egyszer meg­gyújtják a csonka gyertyácskákat, hogy még egyszer világítsanak, még egyszer szétárasszák — ha csak né­hány másodpercre is — a karácsonyi boldogságot, békességet, szeretetet. De nemcsak az ember akarja ün­neppé tenni vízfcereszt napját, hanem Isten is. Ezért gyújtotta meg Jézus Krisztusban a világ Világosságát, hogy — amint Ö maga is mondja — „sötétségből világosság ragyogjon”. Ezzel a világossággal ■ érintette meg Isten egykor a napkeleti bölcsek szívét, akik elindultak, hogy a csillag titka az övék legyen. De nemcsak a csil­lag titka vált világossá értelmük számára, hanem a szívük is megtelt a hit világosságával. A kis gyermek Jézusban meglátták az ég és föld Urát, a nagy Királyt, a világ Meg­váltóját, s hitük térdrekényszerítette Az újesztendő első napjaiban egy csomó emberi szívben remegett tel ez a 'kérdés: mit hoz az új év? Vájjon ebben az újesztendőben, amit Isten kegyelmes keze az idők kapujában kitárt előttünk, mi vár reánk: öröm, vagy bánat, élet, vagy halál?! Pedig az idő nem változik. Az örömnek és a fájdalomnak, az életnek és a halál­nak mindig egyforma az arca. Min­den napnak van hajnala, dele és sö­tétedő alkonya. Minden esztendőnek van öröme és sírása, boldog percek bölcsőjét ringató keze és temetőbe kísérő halotti gyászmenete. Mosoly­ból és könnycseppekből juthat ne­künk ebben az esztendőben is. De higgyük el, nem ezen dől el az életünk. Mi emberek rosszul kérde­zünk. Ne így kérdezd, hogy mit hoz az új év, hanem kérdezzük, így: mit Viszel te az új évbe? Van aki megrakja az önzése zse­beit biztosnak látszó kincsekkel és azt hiszi, hogy így el fog jutni nyu­godtan az esztendő végére. Van aki egy tükröt visz magával. A tükröt, amiben önmagát imádja. A tükröt, amelyikben hazug hízelgetéssel a Vnaga ereje, szépsége, hatalma lát­szik. Van, aki megszorítja az izmait és az erejének, a fiatalságának, a duzzadó egészségének ritmusát hall­gatja. Van, aki nem visz magával semmit, ő a hazárdjátékos, aki ka­landerként indul el, vaktában... Mi Jézussal indulunk, mert ez a mi boldog hitünk, hogy Ö a Kezdet és a Vég. Mert az a mi boldog hi­tünk, hogy csak Vele lehet elindulni és csak Hozzá lehet megérkezni. Mi Tőle tanulunk mindent. Ezt is. Egy új esztendő új útait járni... Jézus keresztségének az az első, örök időkre szóló tanítása, hogy Jé­zus engedelmes volt Istennek, ami­kor földi élete új útjára elindult. — A keresztség csak földi, bűnös em­berek számára jelentette az elindulás kapuját Isten országa felé. Jézus, Akinek nem volt semmi köze a bűn­höz, Alki tisztább volt, mint a hó, megtehette volna, hogy kikerüli a keresztség kapuját. De nem tette. Amikor vállalta a földet, vállalta en­gedelmesen minden útját is a földi embernek. Jézusnak nem volt külön útja. Nem szakadt el egy pillanatra sem Istentől és nem válogatott Isten parancsai között. Arra ment. amerre Isten kívánta. Ezek a mondatok vi­lágítják meg nekünk is a példát, amikor egy új esztendő első lépéseit járjuk.. ­Mi ebben az esztendőben is Isten országában akarunk élni és járni. Mi ebben az esztendőben is az Isten ter­vére, akaratára és Igéjére akarjuk szépíteni magunkat és magunk körül a világot. Mi komolyan akarjuk ven­ni Isten akaratát és ennek engedel­meskedni kívánunk. Komolyan vesz- sziik és el akarjuk kerülni a bűnt. ami Tőle. boldogságunktól és üdvös­ségünktől elszakít. Mi komolyan akarjuk venni a hitünket, amelyik próbák, vagy szenvedések viharaiban is megtart a Krisztus keresztje mel­lett. Komolyan akarjuk venni a sze- retetet, amebiik a szívünket minden­ki számára kivétel nélkül otthonná teszi. Komolyan akarjuk venni a hi­vatásunkat, hogy az élet egyetlen al­őket. Tisztelték, imádták Isten dicső­séges Egyszülöttjét. Ez a világosság ragyog ma a mi életünk felett, hogy megérintse a mai ember szívét is. Hangzik a boldog bizonyságtevés: „Ö gyújtott világosságot a mi szí­vünkben”. Isten azért adja ma is a vízkereszt — számunkra talán sok­szor homályos értelmű — ünnepét, mert mindnyájunkat odavár a nap­keleti bölcsekkel Jézus Krisztushoz, hogy mi is térdrekényszerüljünk az ő dicsősége előtt. Vízkeresztkor mi is tiszteletet adunk és hódolunk az örökkévaló Királynak, akinek dicső­séges evangéliuma ma is világít, hogy a sötétségben élő ember élete vilá­gossá legyen, § mindenki láthassa a szerető mennyei Atyát, aki érettünk földre küldte egyszülött Fiát. Lehet, hogy ma lobban utolsót ka­rácsonyfánk gyertyája, ma csillog utoljára a csillagszóró szikrája. Isten azonban ellobbanó gyertyáik helyett örök Világosságot adott nekünk és a föld minden népének, hogy minden szív dicsérje a dicsőséges Űr Jézus Krisztust, s vallja boldogan: „ő gyúj­tott világosságot a mi szívünkben”. Harkányi László kalom arra, hogy múló emberarcúnk örökkévaló Istenarc legyen a földön és az égben egyaránt. Ezért ma le­tesszük az Isten kezébe az új eszten­dő és az életünk minden tervét, mun­káját, kincsét, hogy azután engedel­mes szívvel Istentől vegyük át min­dennap Igéjén keresztül az esztendő parancsait. Mi akár dolgozunk, akár pihenünk, akár sírunk, akár neve­tünk, mi mindent az Ö nevében, ö előtte akarunk elvégezni. Enge­delmesen, mint Jézus, Aki nekünk ebben az esztendőben is örök és drá­ga utitársunk. Hívunk és várunk mindenkit, aki ebben az esztendőben ezen a biztos úton akar járni és az esztendő utolsó határkövénél Istenhez akar megér­kezni. A másik, amire Jézus keresztsége tanít, hogy Jézus ebben az engedel­mes keresztségben kapja meg az Is­ten szent Lelkét. — Találkoztam egyszer valakivel, aki jó volt minden­kihez, akinek hitét sohasem homá- lyosította el semmiféle napsütés és akinek az imádságot nem mosta le az ajkáról soha semmiféle sírás. Nyu­godt volt mindig. Békés és derűs, mintha valami boldog titkot hor­dott volna a szíve mélyén. Valaki megjegyezte róla: — nem csodálom, hiszen egy áldott édesanya rácsókol­ta a'szívét. Ebben az esztendőben az a mi buzgó imádságunk, mindennapi kö­nyörgésünk, hogy Isten csókolja re­ánk az Ö Lelkét, hogy tudjunk erő­sek lenni, amikor harcolni kell bűn­nel és könnyekkel, ele tudjunk gyön- gédek lenni akkor, amikor a szere­tet útján valaki a közelünkbe kerül. Hogy ebben az esztendőben is egy vonással több legyen rajtunk a Jé­zus arcából. Jézus keresztségének harmadik mondanivalója az, hogy Isten a neki engedelmeskedőket gyermekévé fo­gadja. — Lehet-e valami kétsége, fé­lelme annak, akit Isten gyermekévé fogad. Lehet-e valami hiánya, bána­ta annak, akit a gazdag, a hatalmas, a gondviselő Isten gyermekének el­ismer. Lehet-e elképzelni szebb tervet er­re az esztendőre, mint azt. hogy úgy éljünk, hogy mindennap gyönyörköd­jék bennünk az Isten... Lehet-e elképzelni szebb pillanatot, boldogabb érzést, mint az esztendő utolsó estéjén és az élet alkonyán hallani Isten ajkáról ezeket a szava­kat — rólunk: „Ez az én fiam.. Erre a boldog pillanatra hívoga­tunk ma mindenkit, aki egy új esz­tendő új útain Isten gyermeke ki­van lenni, aki idők múlásában az örök mennyország felé tart... A keresztvíz már régen felszáradt rajtunk és nagyon sokunkban meg­száradt az Eg.. .. De ma új kegyelemre nyílott az idő kapuja és mi Jézus elé állunk egy új keresztségre... Hadd keresztel­jen meg Ö megváltó vérrel és Szent­lélekkel .. Új esztendőben — új életre!... F. U , Gyülekezeti hírek ■— A karácsonyi ünnepkörben az oltárterítő színe: fehér. — A kisbaboti gyülekezetben ád- vént második hetében igehirdetés sorozatot tartottak. A szolgálatokat Baráth József, Lükácsy Dezső, Sza- lay Sándor, Hülvely Sándor, Tá- borszky László, Hegyháti János és Horváth József lelkészek végezték. — A bodonhelyi gyülekezet új templomát december 15-én szentelte fel Szabó József püspökhelyettes. A ‘kis gyülekezettel együtt a szomszé­dos gyülekezeteik tagjai és lelkészei is nagy számban vettek részt a szép ünnepségen. — A csorvási gyülekezetben ad­vent második hetében Botyánszky János ny. lelkész igehirdetés soroza­tot tartott. A budavári gyülékezet kápolnája tavaly az októberi harcok idején sú­lyosan megsérült. A károk helyreál­lítása teljesen befejeződött. A gyü­lekezet nagy áldozattal új oltárt és szószéket készíttetett művészi, mo­dern kivitelben, s a kápolnát újon­nan festtette. — A templomban fel­állították az új márvány keresztelő követ. — A némrégen felszentelt bo­donhelyi templomban a Ruzicskay György festőművész által készített oltárképet ajándékképpen küldte el a gyülekezet. — December 27-én u presbiteri ülés alkalmával köszön­tötték Várkonyi Endre orgonista­kántort 30 éves budavári gyüleke­zeti szolgálata alkalmával. — A gyü­lekezet ifjúsága december 28-án csendesnapot tartott, amelyen a gyü­lekezet lelkészein és felügyelőjén kívül Kerekes Titusz, Károlyi Er­zsébet és Szelényi Iván szolgáltaik. — A bőnyi szórványgyülekezet no­vember 10-én emlékezett meg arról, hogy a 106 év előtt épült templom a torony hozzáépítésével 50 évvel ez­előtt nyerte mai alakját. Ez alkalom­ból meglátogatta a gyülekezetét Tú- róczy Zoltán püspök és igehirdetés­sel szolgált. Délután pedig Voipio Márton, a hazánkban tartózkodó finn lelkész, Weltler Rezső esperes és Csekey Zoltán ügyvivő-lelkész szol­gáltak a gyülekezetben. CSALÁDI HÍR: Dirner Ágnes és Molnár István december 22-én tar­tották eljegyzésüket. — Horváth Sándomé szül. László Irma, a nyug­díjas várpalotai lelkész felesége hosszas betegség után december 19- én 73 éves korában Bobén elhunyt. — Somogyi Éva és Freríkl Róbert de­cember 21-én tartották esküvőjüket a Deák-téri templomban. — Háztartási alkalmazottat keresek kisebb háztartásba két gyermek mellé. Cím: Vecsey Ilona, Budapest, XII. Rege u«. 3. NUSCHKE OTTÓ f Hetvenöt éves korában hunyt el hirtelen ez a német államférfi, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese, a Keresz­tyén Demokrata Unió (CDU) elnöke. Ezt hozta hírül a magyar napisajtó és a rádió. Nekünk, magyar evangélikusok­nak azonban többet kell tudnunk, amikor elhunyta alkalmából róla megemlékezünk; Nuschke Ottó nem szoros értelem­ben vett egyházi ember volt, benne a németországi evangélikusság mégis egyik legneveztesebb mai rep­rezentánsát vesztette el. Büszke volt arra, hogy régi evangélikus papi családból származott, s ennek tulaj­donította ragyogó szónoki készségét. Származása és protestáns öntudata késztette arra is, hogy a második világháború után a Német Demok­ratikus Köztársaságban annyi meg­rongált híres templomot rendbe­hozatott és hogy azokat az épülete­ket féltő gonddal óvja és jókarban tartsa, amelyek a nagy reformátor, Luther Márton működésének emlé­két őrzik. Mint a Német Demokratikus Köz­társaságban levő Keresztyén Demok­rata Unió alapítója és vezére, a meg­békélés híve és harcosa volt. Tör­ténelmi tanulmányai vezették arra a figyelmereméltó belátásra, hogy a németeknek békében kell élniök a Szovjetunióval, mert évszázadok óta! az volt a helyzet, hogy Európában! mindig háború tört ki akkor, ami-l kor a németek és az oroszok nem I voltak egymással jó viszonyban, sl ennek mindig a németek látták! kárát. Így volt ez a második világ-1 háborúban is. A Szovjetunió és a f németség jó viszonyáért, az egész a emberiség békéje érdekében fárad-! hatatlanul küzdött a második világ-i háború óta is. Meggyőződse mellett ' rendíthetetlenül kitartott akkor is,’ amikor pár évvel ezelőtt Nyugat- Berlinbe hurcolták s elvei megtaga-' dására akarták rábírni. Nekünk, magyaroknak és magyar- országi evangélikusoknak mindig segíteni kész, jó barátunk volt. Kegyelettel és hálával őrizzük [ emlékét! Dr, Vető Lajos Kegyelemre nyílott az idő kapuja... — Máté 3,13—17 — Szenteli» meg AZ ÜNNEPNAPOT SZÓRVANYHfVEKNEK — BETEGEKNEK. Az év első vasárnapja. Jak 4, 13—17. Isten terve és a% én terveim 2 Az új év új tervek kovácsolásának ideje. Minden ránk virradt reggelen végiggondoljuk, mit kell elvégeznünk azon a napon. Ugyanigy állunk az új év kapujában is. Nem bölcs ember az, aki (nem gondolja végig az új évvel kapcsolatos tennivalóit, kötelezettségeit, vá­gyait, lehetőségeit és terheit. Isten sem ötletszerűen cselekszik, hanem eleve végiggondolt terveit valósítja meg ebben a világban. A Szentírás sokat megmutat nekünk abból, amit Isten már tervszerűen véghezvitt, és amit tervei szerint ezután cselekedni fog. 2 Üj esztendőnk tervezésében kísértésünk lehet, hogy elbizakodot­tan tervezünk, nem számolva istennel. Nem tesszük oda alázato­san terveink elé ezt a mondatot: „Ha az Űr akarja és élünk...” Hiszen életünk, halálunk, egészségünk, terveink megvalósulása, minden napunk az Űr kezében van. Jó dolog úgy tervezni, hogy minden tervünket és azok megvalósulását gyermeki bizodalommal az Atya kezébe tesszük le: Atyám, te tudod, mi válik mindebből nekem és enyéimnek javunkra itt e földön és üdvösségünkre. Legyen meg a te akaratod! Ha úgy látod jó­nak, az én vágyaim és terveim ellenére is, legyen ahogy te akarod! O Terveinken meg kell látszani, hogy Jézus tanítványai vagyunk. ** A hitetlen ember terve sokszor ez: „kalmárkodunk és nyerünk”. A keresztyén ember tervezése más, mert tudja az ő Urának akaratát. Egy-egy üzem évi tervébe bele kell illeszkednie az egyes üzemrészlegek évi tervének. Így kell a mi személyes,, családi és gyülekezeti terveinknek is beleilleszkedniük Krisztus tervébe. Ami ellenkezik Krisztus tervével, azt ő keresztülhúzza és számonkéri. „Amely szolga tudta az ő urának akara­tát és nem végezte el” — mondta Jézus — „sokkal büntettetik meg” (Lk 12,47). j,Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak”. Tekus Ottó Tudom, kiben hiszek! 2 Sán Hiszék egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek te­remtőjében. Bizodalmamat földi, vagy égi te­remtmény helyett egyesegyedül a láthatatlan, megfoghatatlan egy Is­tenbe vetem, Bei az eget-földet te­remtette s egyedül mindenek felett való. Nem is esem kétségbe az ör­dög valamennyi hadánaik gonosz­ságán sem, mert az én Istenem mindezeknél feljebb való. Mert a hitem föléje szárnyal mindennek, annak is, ami van, annak is, ami — nincs: bűnnek, erénynék, hogy mindeneken túl csak Istenen csüng­jön. Csodajelet sem kívánok tőle, hogy kísértsem Öt. Egészen ráhagyom, hogy meddig akar késni és nem szabok eléje se célt, se időt, se esz* .22,3 közt, se módot .hanem mindezt ön* ‘kéntes, igazi hittel akaratára bí* zom. Ha egyszer mindenható, mi fen gyatkozásom lehet, hogy megadni, megtenni ne tudná?! Ha ég-föld te* remtője s mindenek Ura, ki árthat nékem?! Hogyne válnék javamra minden, mikor javamat akarja az, akinek engedelmes alattvalója min* den?! Isten tehát tudja, hogyan csele* kedjék legjavamra. S mert Atya is, mindezt meg is teszi szíves örömest. Mivel pedig én ebben semmit sem ikételkedem, bizonnyal gyermeke vagyok, szolgája és örököse s lészen nékem az én hitem szerint. Luther Márton: Jer, örvend­jünk keresztyének! (Üjévi el­mélkedés.) A bölcsek nyomán Máté 2,10-11 A bölcsek, mikor az újszülött Krisztus-Királyt keresik, nem Jeru­zsálemben találják meg, ahogy gon­dolják. Hogy megtalálják, Mikeás prófétára kellett hallgatniok. S mostmár saját elgondolásaikról leté­ve, az igére figyelmeznek. Ki is vo­nulnak engedelmesen a szent fővá­rosból, Jeruzsálemből s megindul­nak botráníkozás nélkül Betlehem hitvány városkája felé. S mihelyt Jeruzsálemből kijönnek, Isten meg­adja nékik a vigasztaló jelet: újra feltetszik a csillag s világol előttük mind Betlehemig, — egészen az aj­tóig, hol a kis gyermek volt. Bizony rájuk is fért ez a vígasztalás. Hiszen nem találtaik ott egyebet, koldus­szegénynél. Józsefnek s Máriának a hely nem otthona. A gyermek já­szolban fekszik. Italnyi víz is alig akad náluk. Hogyan illik ilyesmi királyhoz? Am e kegyes emberék nem hagyják eltántorittatni, magu­kat. Szilárdan kitartanak amellett, amit Mikeástól hallottak s amit a csillag mutatott. Ezért nem tekint* vén szegény nyomorult állapotát, leborulnaik a gyermek előtt, imád­ják s kincseiket kitárják. Kivetve hát mugunkból minden botránkozást, a bölcsekkel együtt tegyünk hitet róla a világ előtt s szívből keresve Megváltóként imád­jak. Ügyszintén pénzünkkel, java* iiiikkal is azon legyünk, hegy orszá­ga, melyet az ördög s világ úgyis annyiféleképpen gátol és elnyomni igyekszik, terjedjen és gyarapodjék. Luther Márton: Jer, örvend­jünk keresztyének! (Vízkereszti elmélkedés.) ISTENTISZTELETI REND Budapesten, január hó 5-én Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Ká­roly, de U (úrv.) D. Ordnss Lajos, du. 6. dr Kékén András. — Fasor de. fél 10 (gyér.) Gyöngyösi Vilmos, de. 11 (urv.) Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Mezősi György. — Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Mezősi György. — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. (Szlovák) dr. Szi- lády Jenő, de. háromnegyed 12. — Ka­rácsony S. u. SÍ. de 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyal Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné. — Kőbánya de. 10 Takács Jó­zsef. — Utász u. 7. de. 9 Koren Emil. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Koren Emil. — Zugló de. 9 (gyeim.) Scholz László, de. 11 (úrv.) Scholtz László, du. 8 ScholtzLászló — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Drenyovszky János. — Rákosfalva de. fél 12 Drenyovsz­ky János. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gá­dor András. — váci út 129. de. 8. Gádor András. — Újpest de. 10 Blázy Lajos. — Pesterzsébet de. 10 Bencze Imre, du. 6. Bencze Imre. — Soroksár-ÜJtelep de. fél 9 Bencze Imre. — Rákospalota MAV-te- lep de. fél 9. Rákospalota de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3. — Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákosszentmihály de. j fél 11 Tóth-Szöllős Mihály, du. S Tóth- ) Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 de. U du. 8. — To- roczkó tér de, fél 9, Óbuda de 9, (gyenn.) J Tibor, du. 5 Sárkány Tibor. — XII. Tar- csay V. u. 11. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. fél 7 Danhauser László. — Budakeszi de. fél 10 Danhau­ser László. — Pesthidegkút (Szent István u.) de. fél 11 Csonka Albert. — Kelen­föld de. 8. (úrv.) Kendeh György, de. 10 (gyerm.) Reuss András, de. 11 (úrv.) Ken­deh György, du. 6 Bottá István. — Né­metvölgyi út 138. de. 0 Bottá István. — Kclenvölgy de. 9 Schreiner Vilmos. — Bu­dafok de. 11 Schreiner Vilmos. — Nagy­tétény du. 3 Schreiner Vilmos. — Csil­laghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos — Csepel de. 11, du. 7. Január 6-án, Vízkereszt ünnepén Deák tér de. 11 (úrv.) du. 6. — Fasor de 11 (úrv.) du. 7. — Üllői út 24. du. 7. — Rákóczi út 57 b. du. 7. — Karácsony S. u “• du- ®- ~ Tha|y K- u. 28. de. n du fél 7. — Kőbánya de. 10. — Utász u 7 de 9 Vajda Péter tt. 33. de. fé] i2. _ Zugló de 11 (urv.) du. fel 7. - Fóti út 22. de 11 _ Váci ut 129. de. 8. - Újpest de. 10 ­hályedZueb6et de' 10' ÚU- 6- Kákossz<‘htmi- u0nd- 7 (úrv.) - XII. Tarcsay V: rí r? Jí .«■ -s“" 9, - Kclenvölgy de^9."-^Budafok de, aj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom