Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-02-02 / 5. szám

Rövidlátó sakkozó Soikáig voltam olyan rövidlátó Sakkozó, aki a soronkövetkező lépé­sen túl nem tudtam nézni, s nem tudtam előre gondolkodni. Pedig a sakk játéknál a jó kezdő lépések után ez a legfontosabb. Előre számolgat­ni az eshetőségeket. Több lépés le­hetőségét előre megfontolni. Éfe. el­képzelni azt, ami most még látha­tatlan. Hiszen a mattadás nem megy mindig könnyen. Sokszor igen közel állunk hozzá, de valamilyen akadály miatt nem ltudjuk megvalósítani. Ezeket az akadályokat egy kis kom­binációval, egy összefüggő lépésso­rozattal lehet csak leküzdeni. S ilyenkor átmenetileg áldozatot is kell hozni a végső győzelemért. Ta­lán nagyobb értékű figurát — eset­leg éppen a vezért — kell odaszén- numk áldozatul, hogy a tervünk si­kerüljön, s megszerezzük a győzel­met. A matt mindennél többet ér! Mindent a győzelemért! Rövidlátó keresztyén Sokáig voltam olyan rövidlátó • fia­tal, akinek a szeme nem látott to­vább az orránál. Csak a következő lépéseket láttam ési nem tudtam to- ,vább tekinteni; Míg egyszer meg­nyílt előttem a hatalmas távlat: az .örökélet távlata. Nemcsak a mai és holnapi nap van! Nemcsak-ez az-év és ez a földi élet a halálig! Hanem az örökkévalóság vár minket! Sót ebből is a dicsőséges: az üdvösség Meghallottam az evangéliumot: Isten elhívott engem, Jézus megváltott en­gem az üdvösségre. Golgothai áldo­zatával megnyitotta számomra az utat a nagy Cél felé. Ezt kell tehát elérnem. De én eddig csak a földi életutat láttam és azzal törődtem. Az töltött be egészen. Ám Jézus ezt mondja: ,,Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét és kövessen en­gem ... mert mit használ az ember­nek, ha az egész világot megnyeri, de örök életét elveszíti?” (Márk 8,34.36.) Megnyerni az örök életet csak áldozat árán lehet. Ha megta­gadom bűnös önmagam, ha feláldo­zom gonosz énemet. Vagyis megha­lok a kísértő és megtévesztő sátán számára. Mit ér az, ha minden sakk- figurámat meg tudom őrizni, de közben mattot kapok? Inkább vesz- szen minden, csak a győzelmi dicső­ség legyen az enyém! Mit ér az, ha .kitombolom magam önző vágyaim és vétkes természetem szerint és közben elveszítem az üdvösséget? Az üdvösség mindennél fontosabb! A végső győzelem — áldozatok árán «Magyar diákemlekek Wittenbergben Aa utóbbi években, vagy nyu- v godtan mondhatjuk úgy is: év­tizedekben, kevés magyor diák ju­tott el Németország egyik kis váro­sába, Wittenbergbe. Pedig valami­kor régen, évszázadokkal ezelőtt sok ■járt közülük Wittenberg Burópa- szerte híres egyetemére, és nemcsak ja külföldön utazók mindenkori ta­pasztalat-gazdagodása jutott osztály­részükül, hanem az egyetem a leg­különfélébb tudományágakban nyúj­tott nekik módot tudásuk gyarapí­tására. A XV. század második felében Németországban mindenfelé egyete­mek alakultak. A tudásukat gyara­pítani vágyó fiatalok távoli orszá­gokból jöttek, özönlöttek a külön­böző egyetemi városokba. A XVI. századiban a viszonylag későn alapí­tott wittenbergi egyetem került az élre, több mint 43 ezer diák végezte itt tanulmányait száz év alatt; az utána következő volt Lipcse 37, és Frankfurt 19 ezerrel. A wittenbergi 43 ezerből 904 magyar volt. A század elején az egyetemet Luther Márton tette naggyá. Ő is ott volt professzor, és jelenléte vonzotta Wittenbergbe a diákok nagy tömegeit. A kiváló egyetem, a Vártemplom kapujára kiszögezett, a reformáció kezdetét jelentő 95 tétel, és nem utolsósorban Luther ottléte Wíttenberget európai nevezetességű .várossá tette. Egyeteme még néhány évszázadon át igen látogatott volt; 1502-től 1812-ig összesen 2925 ma­gyar diák végezte ott tanulmányait. Akkor, 1812-ben, az egyetemet a kö­zeli Halle-ba helyezték át, és ma is ott van. Wittenberg csendes kisvá­ros, amelyet nem jelenkori jelentő­sége, hanem a benne századokkal ezelőtt lezajlott események történel­mi levegője tesz naggyá. A Wittenbergbe látogató idegen ^ a múltat idéző elnevezésű Kol­legien Strasse (Kollégium utca) men­tén, vagy annak közvetlen közelében, találja meg azokat az emlékeket, amelyeknek megtekintése idejövete­lének célja volt. A Vártemplom, a Stadtkirche, Melanchton háza és — Luther háza mind itt sorakoznak közel egymáshoz. Luther háza most a Luther-múzeumnak, a Reformáció Története Múzeumnak az otthona. Boltozatos refektóriumában lóg a Wittenbergben tanult magyar diá­kok zászlója több más magyar vonat­kozású emlék között. A város annakidején két-három- ezer lakosú volt, a diákok száma is gyakran elérte a kétezret. Sha­kespeare szerint Hamlet is itt tanult. A magyar diákok wittenbergi éle­tének emlékét még őrzi egy kedves régi magyar diáknóta, amelynek szö­vege így hangzik: Mikor Wittcnbergában a kaput döngettem, A Rector Magnificus így szólott énnekem: „Hé, Domine Spectabilis, ugye kend magyar, <Jgy döngeti, böngeti azt a kaput, Mint a jeges zivatar.” Kuthy Sándor Az Isten kérdőíve 1. KI, vagy ml a legfontosabb szá­modra? 2. Reggelenként mire gondolsz elő­ször és esténként melyek utolsó gon­dolataid? 3. Életedet az Orra bízod-e, vagy a „Sorsban“ és „Véletlenben“ hi- szeí-e? 4. Befolyásolják-e babonás képze­tek elhatározásaidat, cselekedetei­det? 5. Gondolataid, erőd. munkád, eredményeid, szabadidőd és ünnep­napjaid az Istené-e, vagy ezeket ki­zárólag magadnak, esetleg csalá­dodnak tartod fenn? 6- Tudtál-e belső csendességet te­remteni magadban, vagy Isten kér­dései elől munkába, szórakozásba menekülsz-e? 7. Milyen viszonyban vagy azok­kal, akik útitársaid az életben? (Há­zastársad, szüleid, nagyszülők, gyer­mekeid, munkatársak, elöljárók.) Felelősséget érzcl-e munkád, né­ped. a világ iránt? Elég időt szen­telsz-e családodnak? 8. Van-e valaki, aki iránt közöm­bös vagy, vagy akinek nem tudsz megbocsátani? Testvér! Ne légy rövidlátó sakko­zó! Gondolkozz előre több lépéssel, kombinációval! S ne légy rövidlátó 'keresztyén se! Nézz túl a síron és halálon! Vár reád is az üdvösség! Hiszen Jézus éretted is hozta nagy áldozatát a kereszten! Éretted halt meg, hogy tiéd lehessen a győzelmi pálma! Ne sajnáld te se az áldozatot ezért, Hadd haljon meg az ó-ember benned! Fojtsd meg a hamisság, tisztátalanság minden bűnös indula­tát magadban; „Jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül és ne egész tested vettessék a gyehen­nára!” Ne tévesszen meg mások vélemé­nye. Akik nem ismerik a te célodat, azok nem tudják értékelni az áldo­zatot sem. önmagában ugyanis min­den áldozat értelmetlenségnek és haszontalannak látszik. De ha általa nagyabbat nyerünk, akkor mégis­csak megérte! Így mondja Pál apos­tol is: „A mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk, mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatóik ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók!” (2. Kor. 4,17—18.) Nézz előre! Ne feledd a célt! Bencze Imre KEDVES TESTVÉREM! Most talán, ahogy felbontottad ezt a levelet, talán éppen elnyomtál egy cigarettát. Nos, akkor biztosan meg | fogod érteni, hogy miről írtam. Ke­resztyén hétköznapok kis problémá­járól, de... problémájáról. Gyenge ember vagyok én. Igen gyenge ember vagyok én kérem. Már kora ifjúságomban a lejtőre jutottam. A hátulsó lépcsőházban kezdődött, majd a Dunaparton foly­tatódott, végül — mint az rendesen történni szokott — a Slezákék pad­lásszobájában teljesen rabja lettem bűnös szenvedélyemnek. A pontot a mondat végére apám tette, aki az érettségim ünnepén — a százados szülői raffinériával — kedves mo­sollyal, de csúf hátsó gondolatokkal egy doboz szivart tett elém: — Most már egész nyugodtan, kedves fiam! En pedig azóta szivarozom. Rajtam már nem segített semmi. Igazi ci­garetta-tehetség voltam. Már az első pillanatban úgy állt a kezemben a cigaretta, mint az ifjú Roberto Benzi kezében a karmesteri pálca, egy szóval, zseni voltam. Pedig senki sem dohányzott a családban, belém valami távoli ős, váldmi kóborgó ritter vére keveredhetett. Azóta is cigarettázom, sőt, szenve­délyem a cigaretta. El van rontva az ebéd, ha utána nem gyújthatok rá, a fekete pedig egyenesen rossz ízű nélküle. De lám, azóta múlnak az évek, s ím a béke terjeszti szárnyát csöndes családi otthonom felé, min­denem megvan, amire vágytam.,. Nem, azért nem ilyen idilli ez a kép, mert valami marcangolja a lel­kem. A lelkiismeret, úgy gondolod? Ú, az nem, amióta a Slezák Gyürira ráugrott a Liptákék macskája ott a padlásszobában, azóta a lelkiisme­retem nyugton hagy. De tudod, ami­kor bús gondjaim múlván kényel­mesen hátradőlök a Itarosszékben s nyúlok, helyesebben nyúlnék a ci­garetta után s akkor ezt hallom: — Tudod, Dezsőkém.. -. nos, akkor elhagyja a vér az agyamat, mert tu­dom. De ez csak az anyósom — mondod —, igen, ez csak az anyó­som, sőt még a nagynéném is hagy- ján, a házmesterék Erzsijétől pedig igazán egyenesen kedves, de min­denki, érted, mindenki. Mindenki­nek az a problémája, hogy én ci­garettázom. S amikor azt mondják, hogy gyenge a jellemem, akkor jól van, amikor azt mondják, hogy le­dér vagyok s hogy gyermekeim szá­jából vonom el a falatot, akkor ez még semmi. Egy kedves hittestvé­rem a múltkor már utalt rá, hogy elkárhozom s hogy vajon a pokol tüzénél akarom-e meggyújtani az utolsó cigarettám. Az ő számára en­nél csak az a fontosabb, hogy « Lola festi a száját. Mit mondjak még? Üldöznek. Ha a feleségemre várok s az első félóra után kínom- ban rágyújtok, akkor valami rém szorítja össze a szívem s a pesti éj- szakában az ördögök szemeit lá­tom már csillogni a győzelem boldog tudatában. El kell ismernem, jellemtelen alak vagyok, megkötözöttségem a cigaretta s nincs is talán nálam már utolsóbb (hacsak nem a Lola, aki festi a száját), de legyetek türelem- mel, kedves anti-nikotinista testve- rek. Nincs értelme a cigarettázásnak, a világon semmi értelme nincs, én is mindenkit lebeszélek róla, de ha már velem egyszer így van ... Csak kis türelmet, mert kérem arra már volt eset, hogy én nem gyújtottam rá, pedig hogy szerettem volna, de hogy közületek valaki szótlanul nézze, hogy én cigarettázom, nem, ilyet még nem jegyzett fel a törté­nelem. Ha megélném, hogy megtör­ténne! Rohonczy Dezső Ragyogfas!! fi magad Az vagy-e, akinek szemed csilláma hirdet, szíved aránya is oly kívánatos-e, mint kezed, derekad és szájad karcsú íve? Lelked’ festi a báj, vállad elomló híve? Izzó-fehér fogad a viliódzó erő? Homlokod hőt sugároz, hasít szemöldököd — ó mondd, ki vagy, ki vagy te a homlokod mögött? Ujjad bársony hegyén lüktet-e bensőd titka, _ } hogy ha kezeífogunk, átcsap belém a szikra? Mozgásod ritmusát csodálom, egyre várva, hogy feldobogjon benne a kék ég tisztasága. Miért ne lenne így? Bár magad IS akarnád, s gyönyörű, akaratlan, megejtő propagandád ne lenne más: szépséged külső, kisebb fele. Ragyogtasd föl magad, hadd vakuljak bele! Bodrog Miklós EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyeteme» Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság; Felelős szerkesztő: Dr. Kékén András Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vili., Puskin u. 12; Telefen: 142—074. Csekkszámla: 20412—vni: 10 000 példányban nyomatott^ ' ~ ZRÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. AlSÓ PÁSZTOR. gélő, csúfolódó vásári sokaságnak, nem köny- nyű dolog. Szegedi Kis István készséggel ele­get tett a parancsnak. Boldog volt, hogy al­kalma nyílik a bizonyságtételre. Hiszen a hosszú fogság alatt az bántotta különösen, hogy nem hirdethette Isten beszédét. Bizony arra nem is gondolt, hogy a vásári hallgató­ság össze adja a váltságdíját. Kis pénzű vá­sári néptől nem is lehetett ezt várni. Szegedi Kis István számára nem volt ezért meglepe­tés az, hogy az első alkalommal üres kézzel tért haza a vásári prédikáció után. A török vajda parancsára másnap ismét kivezették a piacra s újból prédikálnia kellett. Napi kenyeremre mindig gondja van, segít szeretettel ínségben, bajban. MEQBO „'Ha megbocsátjátok az embereknek az ő Vétkeiket, megbocsát nektek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” ■— Ezeket a szavakat Krisztus Urunk mon­dotta tanítványainak, amikor a Mi Atyánkra tanította őket. A tanítványok szívére akarta helyezni azt, hogy nem elegendő Istentől el­fogadni a bocsánatot, nekünk is meg kell bo­csátanunk embertársainknak. Aki ezt nem teszi, az elveszíti Isten bocsánatát. Isten bo­csánata nélkül elkárhozik az ember. Ezért kell nagyon vigyáznunk, hogy szeretetlensé- gürk, gyűlöletünk, haragtartásunk miatt el ne veszítsük örök életünket. Mind ezt bizo­nyosan már többször is hallottátok, mégis mindig olyan nehéz volt másoknak megbocsá­tani. Talán el is tudnátok mondani, hogy mennyire fájt, amikor valaki valamivel meg­bántott titeket. Bizony nem könnyű felejteni mások bűnét, hibáját. Aki azonban tudja, hogy neki Isten minden bűnt naponként meg­bocsát, az el tudja feledni mások bűnét, kész megbocsátani mások gonoszságát. Szegedi Kiss István, nagy magyar reformátor élete is ezt példázza. Vigyáz életemre, járjak akárhol. Senki ki nem téphet erős karjából. Szerdahelyi Pál CSATA S unántúlon, Kálmáncsán volt Szegedi Kis István prédikátor. Buzgón hirdette Isten beszédét. Egyszer egy asszony bosszúból bevádolta a török bégnél. Már régebben is neheztelt rá a törökök vezére, azért, mert nem sietett az, új török vajdát megajándé­kozni. A török bég elfogatta Szegedi Kis Ist­vánt és fogságba vetette. A pécsi börtönben hónapokon át Perviz vajda kegyetleükedett vele, a legkülönbözőbb módon kínozta őt. A börtönben nem tudták megtörni. Szolnokra szállították tovább. Könnyű szerrel nem akar­ták szabadon bocsátani. Hatalmas összegű váltságdíjat követeltek érte. Hívei, ha min­denüket pénzzé tették volna, sem tudták a nagy összeget kifizetni. Hiába volt aggódó szeretetük s együtt érzésük, lelkészükön nem tudtak segíteni. gyik napon a börtönőrök a vajda külö­nös parancsát adták át Szegedi Kis Istvánnak. Megbilincselt kézzel ki kell áll­nia a szolnoki piacra s így kell prédikálnia — szólt a parancs. Ha a vásári nép a váltság­díját összeadja, akkor szabadon mehet, ha nem, ajkkor tovább raboskodhat a börtönben. Bizony ez nagy megszégyenítés volt. Megbi­lincselt kézzel prédikálni a tréfálkozó, nevet­Mező Ferenc, ráckevei kereskedő felesége utazott át Szolnokon egy alkalommal. Elha­ladva a vásártéren megpillantotta a megbilin­cselt prédikátort, amint Isten beszédét hir­dette a körülötte összegyülekezett emberek­nek. Odalépett ő is a hallgatók közé s figyelte az igehirdetést. Amikor a prédikátor befe­jezte beszédét, az őrök vissza kísérték a bör­tönbe. A kereskedő felesége megtudta, hogy miért kell minden nap Szegedi Kis Istvánnak a piactéren prédikálnia. Nagyon megszánta a prédikátort. Annyi pénz nem volt nála, hogy kiváltsa. Hazatérve elmondotta férjének, hogy mit látott Szolnok piacán. Arra kérte, hogy fizesse meg Szegedi Kis István váltság diját, hogy ne kelljen tovább raboskodnia. Mező Ferenc kereskedő eleget tett felesége kérésé­nek, kiváltotta a töröktől a rab prédikátort. Egy kikötése volt, hogy menjen el hozzájuk Rádkevére lelkésznek. Szegedi Kis István bol­dogan tett eleget a kérésnek. TSosszú évek teltek el, amikor a ráckevei *-■*- papiakba váratlan látogató érkezett, egy török vajda. Nagy volt a meglepetés, ami­kor Szegedi Kis István látogatójában Perviz vajdát ismerte fel, aki őt a börtönben kegyet­lenül kínozta és aki annyi fájdalmat okozott néki. Itt lett volna az alkalom, hogy mindent számon kérjen, ami vele történt. De a prédi­kátor emlékezett Krisztus Urunk szavára, amit a megbocsátásról mondott. Szíves sze­retettel fogadta vendégét, megvendégelte és meg is ajándékozta egykori kínzóját. Szegedi Kis István megbocsátó szeretete annyira meg­hatotta a török vajdát, hogy sírva kért tőle bocsánatot. Régen ellenségek voltaik, a meg­bocsátás igaz barátokká tette őket. A vajda évek múlva sem feledkezett meg arról, ami vele a ráckevei papiakon történt. Szegedi Kis István egyik fia külföldi egyetemen tanult- Perviz vajda adományaival segítette ezt a fiút, így mutatta meg szeretetét. Jf'nékedkönyvünk 286. énekét („Jövel-*-y Szentlélek Isten, Tarts meg miniket igédben.”) Szegedi Kis István írta. Valahány­szor ezt az éneket énekelitek, gondoljatok reá. De emlékezzetek rá akkor is, amikor neheze­tekre esik megbocsátani valakinek, aiki elle­netek vétett. Az Űrtől tanult imádságban na­ponkint így köhyörgünk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.“ Ferenczy Zoli bácsi Kedves Gyerekek! A karácsony előtti hetekben a gyermek row vatbam karácsonyi pályázatot indítottunk. A pályázatra igen sok levél érkezett be hozzánk. Most közöljük azoknak nevét, akik ezen a pályázaton jutalmat nyertek: Valkó László Szék, Labró József Kőrös­hegy, Zelenka Irén Orosháza, Molnár Éva és Emőke Esztergom, Bóna Etelka Budapest, Páska Gyurka Torvaj, Podani Mária Szarvas, Fabók Anna Vecsés, Knődéi Mária Csepel, Farkas Péter Sopron, Prépost Tibor és Károly Kocsik, Herbay István Pestlőrinc, Húsz Ilona Rákoskeresztúr, Kárpáti Imre Belecska, Ra- konczay Györgyike Bocsa, Főzy Éva, Erzsiké és miskolci bibliakörös társaik, Miskolc, Mo- gyoróssy Pál Nemescsó, Kovács Erzsébet Be- degkér, Mátis Lilla és András Ajka, Molnár László Kaposvár, Korcsok Klára Békéscsaba, Imolái Zoltán és Attila Miskolc-Görörnböly. A X. rejtvénysorozat helyes megfejtéseit és jutalmazóttainak névsorát január 5-i szá­munkban közöltük. A jutalmakat a kará­csonyi pályázat jutalmaival együtt küldjük ki. A XI. rejtvény pályázat helyes megfejté­seit és a jutalmazottak névsorát következő számunkban közöljük. Szeretettel köszönt benneteket Juhász Géza bácsi A Válaszolj rejtvényrovat e heti számunk­ból technikai okok miatt kimaradt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom