Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-02-09 / 6. szám

A nyíregyházi gyülekezet lelkészeinek nyilatkozata

A nyíregyházi egyházközség lelkészei levelet küldtek Mihályfi Ernő egytemes felügyelőhöz. A levél így hangzik:

„Felügyelő Űr! Szeretettel küldjük a nyíregyházi és délszabolcsi lelkészek nyilatkozatát, amelyet abban a reményben tettünk meg, hogy ezzel is hozzájárulunk az egyházunkban lévő, a mi munkánkat is gátló, híveinket is nyugtalanító bizonytalanság felszámolásához. Ez annál inkább fontos, mert mi is valljuk, és szomorúan látjuk is, hogy minden torzsalkodás, visszavonás gyengíti az egyház bizonyságtételét és szaporítja gyalázatát. Küldjük nyilatkozatunkat azzal a tiszteletteljes kéréssel is, hogy szíveskedjék ezen nyilatkozatunknak helyet biztosítani az Evangélikus Élet című egyházi lapunkban is."

Az alábbiakban közöljük a nyilatkozat szövegét.

Szeretett Testvéreink a Jézus Krisztusban!

Luther Márton a reformáció munkáját megkezdő híres 95 tételében azt írja, hogy a keresztyén ember élete naponkénti bűnbánat és megtérés legyen. Minél éberebb a keresztyén lelkiismeret, annál világosabban látja meg az elkövetett bűnöket, annál jobban érzi a bűnbánat szükségességét. Isten igéje azt mondja: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn nübennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mibennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1. Jm. 1, 8—9.) Isten színe előtt csak a megbánt, elítélt és megvetett bűnök nyerhetnek bocsánatot. Ö azonban nemcsak általános bűnvallást kíván, hanem egészen konkrét és megnevezett bűnöket kell megváltanunk, mert nemcsak általánosságban és elvontan vétkeztünk, hanem valóságban.

Isten igéjének ezt a tanítását most magunkra vonatkoztatjuk, amikor meg kell vallanunk, hogy súlyosan vétettünk 1956. november 2-án, amikor a nyíregyházi rádióban Joób Olivér lelkész-testvérünk a nyíregyházi és délszabolcsi lelkészek nevében beszédet tartott a hazánkra oly sok veszélyt zúdított ellenforradalmi eseményeket Istennek ezzel az igéjével üdvözölte: „Az Űrtől lett ez, csodálatos a mi szemeink előtt!”

Az 51. zsoltár 6. versével valljuk, hogy minden vétek először is Isten ellen irányul. Mélységesen bánjuk, hogy ezzel Isten szent nevével visz- szaéltünk, azt hiába vettük és néki tulajdonítottunk olyan eseményeket, amelyek csak testvérháborút, nyomort hoztak a mi szeretett hazánkra. Mélységesen bánjuk népünk színe előtt is, hogy mi, mint megtévesztettek másokat is megtévesztettünk szavunkkal.

Isten irgalmassága azonban nagyobb a mi vétkeinknél. Megoltalmazta népünket és az egész emberiséget attól a háborús veszélytől, amelybe gonosz kezek taszították volna tervük sikere esetén. Akkor a gyorsan kavargó események áradatában nem láttunk tisztán, de csakhamar rádöbbentünk arra, milyen jó, hogy népünk és közte a mi szorgalmas szabolcs-szatmári népünk nem került újra volt elnyomó urainak igájába, a maga gazdája lehet földjének, vagy pedig éppen a falu jövendőjét építheti a szövetkezeti gazdálkodás révén. Népünkkel együtt örvendünk, hogy nyugodt és békés körülmények között dolgozhat bárki az ország felemelkedése és jóléte érdekében.

De örömmel látjuk evangélikus egyházunkban is a törvényes rend helyreállítását. Megnyugvással fogadtuk az Egyházegyetem Tanácsa 1957. december 23-án tartott ülésének határozatait. Ezek közül különösen azt emeljük ki, amely a mi egyházkerületünk vezetésére és az Egyetemes Közgyűlés lelkészelnöki tisztségére vonatkozik. Mély tisztelettel és szeretettel köszöntjük D.

Dr. Vető Lajos püspök urat abból az alkalomból, hogy újra az Északi Egyházkerület püspöki székében és az Egyetemes Közgyűlés lelkészelnöki tisztségében látjuk. Köszöntjük benne a nagytudományú egyházi embert, aki tudományos munkásságával hazánk határain túl is elismerést és megbecsülést szerzett. Az ő higgadt és bölcs vezetésével biztos kezekben látjuk egyházunk hajójának irányítását. Mi, a nyíregyházi és délszabolcsi egyházközségek lelkészi munkaközösségének tagjai, kijelentjük, hogy az Egyházkerületi Tanács és az Egyházegyetem Tanácsa fenti határozatát államunk törvényerejű rendelete iránti engedelmességgel, egyházunk jó előmenetele felett érzett örömmel és hálával fogadjuk. D. Dr. Vető Lajos püspök úr szolgálatára Isten gazdag áldását kérjük és őt minden áldozatos munkájában, melyet egyházunk alkotmányos kormányzása, az igehirdetés és lelkiélet előmozdítása, valamint egyházunk egységéért, hazánk és az emberiség békés jövendőjéért folytatott munkájában végez, hűségesen és készségesen támogatjuk.

Valljuk, hogy az egyház élete nincs semmiféle társadalmi rendhez kötve, mert Krisztus egyháza a hívők közösségében mindenütt megvalósul, ahol az igét helyesen tanítják. Ennek alapján meggyőződésünk, hogy a magyar evangélikus egyháznak is megvan a helye és életlehetősége a szocializmust építő Magyar Népköztársaságban. Éppen ezért nem azonosítjuk magunkat semmiféle olyan törekvéssel, amely népi demokratikus államrendünk megbontására, gyengítésére, vagy megdöntésére irányulna. Mint keresztyén emberek és mint hazafiak, minden törekvésünkkel azon leszünk, hogy hazánk a béke és felemelkedés útján haladjon előre.

A Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormányt Istentől rendelt világi felsőbbségünknek valljuk s a neki való engedelmességre híveinknek jó példát akarunk adni. Kormányunk munkáját imádságban hordozzuk s kormányunkat magunk is buzgón támogatjuk abban az erőfeszítésben, amellyel népünk számára külső és belső békét, magasabb élet- színvonalat, jólétet, szellemi és anyagi felemelkedést akar biztosítani.

I Tudjuk, hogy a világiban roppant harc dúl, s tudjuk, hogy e harcban hol a helyünk. Tudatosan és őszintén állunk azoknak a táborába, akik a népek békés egymás mellett éléséért, a háború katasztrófájának elhárításáért szállnak síkra.

Állampolgári kötelességeink teljesítésében is jó példával akarunk népünk előtt járni s Magyar Népköz- társaságunk kormányát készséggel és örömmel támogatjuk minden olyan erőfeszítésben, amely népünk szabadságának megóvására, jólétének emelésére, erkölcsi és anyagi fellendítésére és az annyira óhajtott béke biztosítására irányul.

Mindezt azért jelentettük ki, mert részt akarunk venni egyfelől az egyház aqnyira szükséges lelki egységének, másfelől államunk és egyházunk , megértő, építő • együttműködésének munkálásában. Hisszük, hogy ebből az egységből és megértésből mind hazánkra, mind pedig egyházunkra áldás származik.

Isten áldását kérjük egyházunk és kormányunk életére és. együttműkö- ‘ désére.

SiáiMÉÍis a GySSekezeii Segély mniikájáról

Száz éves örökséget vett át 1953-ban a Gyülekezeti Segély a Gusztáv Adolf Gyámintézettől. Azalatt a száz esztendő alatt az ország egyes területein, így különösen a Dunántúlon, az erőtlen gyülekezeteken való segítés gondolata életmegnyilvánulás lett, bizonyságtevés az egymás terhének hordozásában. Ma már nehezen lehetne statisztikailag kimutatni ennek az áldozatnak minden eredményét, de az bizonyos, hogy elrejtve is ott vannak gyülekezetek fundámentumaiban. Egyes helyeken a Gyülekezeti Segély még feladatot jelent, amelyet meg kell oldani, de jobb, ha mindenütt felismerik azt a hatalmas tényt, hogy a Gyülekezeti Segély eredményes munkája ma már életszükséglet és évről-évre mindig inkább azzá válik. Az egyház anyagi fenntartásának megoldásában ez is egyik része s itt kell minden gyülekezetnek minden évben vizsgát tennie arról: mennyire érti meg egyházunk helyzetéi és az egymásért való felelősséget.

Nem érdektelen tehát, ha betekintünk az 1957. év munkájának eredményeibe. Akár elszégyemítenek egyes részletei, akár örömöt öntenek szívünkbe, serkentsenek a jobbra, nagyobbra és többre az 1958. eszten- tendőben.

Lelkiismeretes munka

Koren Emil pesti esperes, az országos lelkész-előadó ad kérésünkre tájékoztatót.

— Bármennyire nagymúltú szolgálatról van szó — mondotta — mégis újból és újból elölről kell kezdenünk mindent és állandóan felül kell vizsgálnunk tapasztalatainkat még akkor is, ha az eredmények biztatóak. Annyit már megállapíthattunk, hogy a haladás útján járunk. Minden egyházmegyében van a Gyülekezeti Segély szolgálatának egy-egy előadója s azok a testvéreink, akik velünk fáradoznak, jó munkaközösséget alkotnak. Alig akad személycsere közöttük, hiszen a lelkészek mindenütt igyekeztek abba helyezni bizalmukat, akitől a legtöbbet várhatják ezen a vonalon. Szorgalommal és fáradhatatlanul vállalták a terheket, a szervezést, a lelkesítést, aminek eredményességét örömmel tapasztalhatjuk. Ha összehasonlítjuk az 1956. évi szolgálatot az 1957. évivel, akkor a különböze- tet sok ezer forint jelzi. A végleges elszámolás megejtése éppen most van folyamatban, de mór megállapíthatunk annyit, hogy — eltekintve az egyházmegyékben folyó részletmunkától — a kerületek és az egyetemes egyház vonalán 223 500 forint kerül kiosztás»i, a tervbevett gyülekezetek között. Összehasonlításul közölhetem, hogy az Északi Egyházkerület gyülekezetei kereken 10 000 forinttal haladták felül a Déli Egyházkerület gyülekezeteit.

Áldozatos gyűjtés

— Egyházmegyénként tekintve — folytatta — a Déli-Kerületben jó példát mutatnak állandóan a Tolna—Baranyai és a Somogyi egyházmegyék, az Északi Kerületben pedig a Veszprémi és a Győr—Soproni egyházmegyék. Utóbbi országosan is rendszeresen az első helyen áll a szív és áldozat nemes versenyében. Az emelkedés tehát tulajdonképpen mindenütt megtalálható, de ki kell emelnem ebből a szempontból a Bács-Kiskun és a Budai egyházmegyéket, amelyek most már nagy lépést tettek a reájuk eső feladatok megoldásának vállalásában. Ha pedig a gyülekezeteket akarjuk rangsorolni, akkor ismét a kis filia, Révfülöp nyerte el a pálmát, mert. telkenként átlagosan 10 forintot áldozott!

Templomfalakat építeni, hogy a szív épüljön

— Mit lehetne még tenni a jövőben? — ez volt a következő kérdés.

— Sok helyütt még mindig sablonosán fogadják a szeretet lehetőségét. Vannak gyülekezetek, amelyek egyszerűen a közpénztárból adják ki a támogatást, amely természetesen mindig kisebb, mint egyébként lehetne. El kell jutnunk a gyülekezeti tagok szívéig. Amit a mi szervezetünk cselekszik, az nem más, mint sok névtelen adakozó építő készségének összefogása. Az áldásdk onnan áradnak, ahol felnőttek és fiatalok, sokszor konfirmandus gyermekeink és még kisebbek is, téglákat raknák egymásra és így építik az igehirdetés szolgálata köré a falakat. Ismeretlen kezek kulcsolódnak imádságra, hogy azután kinyúljanak mások felé, akiknek kell ez a testvéri erősítés. Így formálódik az egyház közössége szeretetben és hit által.

A múlt évi gyümölcsök

Koren Emil esperes azután azokról a gyülekezetekről számol be, amelyek az elmúlt év gyümölcsét kapták.

— Tizennyolc gyülekezet érezhette meg, hogy egymáshoz tartozunk. Közülük megemlítem Diósgyőr-Vas- gyárt, amelynek szorongató hiánya a lelkészlakás. A lelkész Miskolcon lakik családjával és onnan gondozza a nyájat. Az ún. „nagy-szeretetado---------------má

ny“-t juttattuk oda, tehát az ország minden gyülekezetének egyszeri offertoriumát. A másik jelentős adomány N'agyicőrösre jut, amely Kecskemét 80 lelkes filiája. Saját erejükből vásárolták meg egy földszintes ház egyik felét, most már a másik is tulajdonuk. Az istentiszteleteket ott tartják és az a szándékuk, hoigy gyülekezeti házzá alakítják, illetve berendezik. Révfülöp is elnyerte jutalmát, mert példamutató erőfeszítéséért ebben az évben is, mint előzőleg is, nagyobb segítséget kapott, hogy a templom berendezőről is tudjon gondoskodni. De amikor ezeket a példákat felsorolom, hozzáteszem, hogy a Gyülekezeti Segély eredményeinek itt csak kétharmad részéről van szó, mert egyhar- mad rész az egyházmegyékben kerül kiosztásra. Ezek a kisebb segélyek alkalmasak arra, hogy nagyon gyenge gyülekezetek életfenntartását tegyék lehetővé, vagy pedig, hogy kisebb javításokat végezhesse-^ nek el templomon, gyülekezeti házon vagy parókián. Szervezetünk szolgálata tehát szerteágazó.

A köszönet szava

— Az elmondottakon kívül — fejezte be nyilatkozatát Koren esperes — még azt kell szóvátennem, hogy a mi munkánk nemcsak egyházi, hanem nemzeti szempontból is jelentős. Sok műemlék templomunk van, sőt a moderneket is a nemzet kulturális és építészeti kincseihez kell számítanunk. Ezt a törekvésünket támogatja az állam is, amikor, az Egyházügyi Hivatalon keresztül nyújt segélyt, még hozzá jelentős mértékben, értékes templo- maink fenntartásához és renoválásához. Köszönettel tartozunk gyüleke- kezeteinknek, ugyanúgy az állam- nak is, végül azoknak a külföldi testvéreinknek, akik az elmúlt évben, ha nem is a Gyülekezeti Segér lyen keresztül, de segítséget nyújtotta sok-sok kisebb és nagyobb közösségünknek. Mert azt is világosan kell látnunk, hogy bármeny- nyíre növekszik az áldozatkészség, az igény mindig meghaladja, azt.

Horváth András

............—

KÜLFÖLD

I EGYHÁZI HÍREK

NKRUHMA KÉRÉSÉ

MÜLT ÉV december 28-án kéz-1 dödött az afrikai Ghana állam Achimota városában a Világmisz- sziói Tanács Nemzetközi missziói konferenciája. A világ minden részéből 37 állam kiküldöttei jöttek össze, amelyek között nagy többségben voltak az ázsiai és afrikai ifjú egyházaik kiküldöttei. Az ünnepélyes ’megnyitón dr. Nkruhma, az ifjú, politikai függetlenségét tavaly elnyert afrikai állam elnöke, aki maga is keresztyén, üdvözlő beszédében a karácsonyi békeevangéliumhoz kapcsolódva többek között a következőket mondotta: „Arra kérem Önöket, hogy ha visszatérnek majd hazájukba, vigyenek magukkal egy üzenetet és egy felhívást. Alkalmuk volt most körülnézni Afrikában. Látják az afrikai emberek millióinak reménységét és vágyát, akik eddig csupán w gazdag nyugati nemzetek asztaláról lehulló morzsákból részesültek. A mai afrikai ember haladást, nevelést és gazdasági fejlődést vár s várja mindettől életszínvonalának emelkedését. Ha azonban az afrikai ember határain túlra tekint, azt látja, hogy a gazdag nemzetek javaikat értelmetlen és pusztító fegyverkezési versenyben tékozolják el. A pénzt, amivel Afrikát és Ázsiát talpra lehetne segíteni, pusztító célokra fordítják. Hogyan fér ez össze a keresztyén irgalmassággal és az emberi testvériséggel, amit nyugaton és keleten hirdetnek?“ Nkruhma elnök ezután árra hívta fel a világ népeit, hogy szüntessék be a fegyverkezési versenyt, s ehelyett támogassák Afrika és Ázsia szabadságra, önállóságra és jólétre törekvő népeit.

A 'konferencia kezdetének egyik, jelentős eseménye volt az a közös

nyilatkozat, amit az ott megjelent hollandiai és indonéziai kiküldöttek kiadtak. A nyilatkozatban hangsú* lyozzák, hogy az Indonéziában támadt politikai feszültség nem zom varhatja meg az indonéziai és hollandiai keresztyének testvéri közösségét. Közös felhívásukban a megértés és megbékélés útját egyengetik a szembenálló felek között.

KÖNYÖRGÉS A BÉKÉÉRT

Zsúfolásig megtelt a mainafrank- furti Katalin-templom abból az dl“ kálómból, hogy egy békéért könyörgő istentiszteleten D. Niemöller Márton tartotta a prédikációt. Nie- möller ‘arról beszélt, hogy a keresztyének egyik legfontosabb kötelessége könyörögni ellenségeikért is.

A FAJI GYŰLÖLKÖDÉS ELLEN

Ghánában (Nyugat-Afrika) a közelmúltban megtartott missziói vi* lágkonferencia magáévá tette az Egyházak Világtanácsának Evans- tonban (1954) tartott konferenciája határozatát, amely kinyilatkoztatta, hogy mindenféle faji elkülönülés összeegyeztethetetlen az egyház lényegével és az emberről szóló keresztyén tanítással. A nyilatkozat nyomatékosan felszólítja az összes egyházakat, hogy a maguk hatáskörében kövessenek el mindent a faji elkülönülés és megkülönböztetés mindenféle fajtája ellen.

BARÁTI LÁTOGATÁS

Az észtországi evangélikus egyház érseke Jan Kiivit meglátogatta a tescheni (Csehszlovákia) evangélikus egyházat és ott több előadást tartott és igeszolgálatot is végzett. Beszámolt arról is, hogy a Szovjet—Észt köztársaság lakóinak mintegy 70%-á az evangélikus egyház tagja.

■