Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-11-02 / 44. szám

Gondolatok a választások előtt

November 16-án magyar népünk az «mák elé járul, hogy szavazzon.

Isten igéje több helyen is beszél arról, hogy a Jézus Krisztusban való hitnek egyenes következménye minden jó cselekvése és támogatása. (Máté 12,33,35, 1. Tessz. 5,15, 2. Tessz. 2,6 stb.) Amikor például Pál apostol arra inti a rómabelieket, hogy „ragaszkodjatok a jóhoz” (Rm 12,9), nemcsak arra gondol, hogy a hivő embernek mindent el kell követnie, hogy egyéni életében a gonosz helyett a jó jusson uralomra, hanem arra is, hogy a keresztyén hivő ember örül a jó megvalósulásának ebben a világban, helyesli és minden igyekezetével támogatja azt. Segítő támogatását még akkor sem vonhatja meg a segítségre szorulóktól, vagy a jó dolgot cselekvőktől, ha azok világnézet tekintetében történetesen más nézetet vallanak is. Az irgalmas samaritánus nem kutatta, hogy vajon bajba jutott embertársával hit tekintetében egy véleményen van-e, hanem a segítségre szoruló felebarátot látta meg benne. S ha valahol tűz üt ki, a keresztyén hivő embert nem gátolhatja meg a tűzoltás és életmentés segítő szolgálatában az a tény, hogy a tüzet oltók között esetleg nem keresztyének is vannak. Ezért lehetséges, hogy népünk boldogulását munkáló szolgálatban és a békesség érdekében kifejtett küzdelemben keresztyén hivő emberek közös frontot alkossanak más világnézetet valió emberekkel. Ezért lehetnek ott a keresztyén emberek a bék-ebizottságokban, tanácsokban és a képviselőházban is, s a választások alkalmával ezért támogathatják nyugodt lelkiismerettel azt a politikát, mely népünk szociális jólétének megvalósítását tűzte ki feladatul.

Rendszerünk szociális politikáját szemügyre véve, Isten iránti hálával kell meglátnunk azokat a hatalmas erőfeszítéseket és eredményeket, melyek népünk felemelkedését, jólétét és boldogulását szolgálják. Egy rövid cikk keretében lehetetlen felsorolni valamennyit, csak néhányat említhetünk meg közülük.

Gyülekezetünk bányász dolgozói még ma is sokszor emlegetik a régi időket, amikor csak a szerencsésebbek jutottak kenyérkereső munkához, s ezek is csak minden második nap dolgozhattak. Magyarországon ma már nem kísért a munkanélküliség réme. Rendszerünk gazdaságpolitikája megteremtette azt a helyzetet, hogy ma már munkanélküliség helyett munkaerő-hiányról beszélhetünk.

Városunk régi lakótelepeit járva, a nyomorúságos, egészségtelen lakások láttán nagyon elszornorodik az ember. Lehetetlen arra nem gondolnunk. mekkora bűnös önzésről tanúskodik az a tény, hogy a bánya- tulajdonosok bőséges hasznából csak ilyen 1 alvás okra tellett. Mennyivel derűsebb érzés tölti el szívünket az új városrészekben, amikor látjuk az egészséges központi fűtése» lakásokat, vagy az államtól kapott kölcsönén épített csinos, kertes családi házakat! Gondolhatjuk, mennyivel boldogabbak azok a családok, melyek régi, nyomorúságos lakásukat ezekkel a kényelmes otthonokkal cserélték fel.

A múltban csak igen kevés és kiváltságos bányász gyermeke jutott el a szomszéd város gimnáziumába, az egyetemekre pedig még kevesebb. Ma a helybeli általános gimnáziumban közel félezer fiatal tanul, az aknászképzőben és a bányaipari technikumban majdnem ugyanennyi. S ma már nem megvalósíthatatlan ábránd, hogy a dolgozók gyermekei az egyetemekről hazatérve, mint diplomás fiatalok lépjenek népünk szolgálatába.

Beszélhetnénk még arról is, mennyit áldoz államunk a betegellátásra, a dolgozók üdültetésére és kulturális igényeinek kielégítésére stb. És mindez nemcsak a mi városunkban valóság, hanem szerte az egész országban mindenütt.

Végül, de nem utolsó sorban meg kell említenünk, hogy bár államrendünk a materialista világnézetet vallja, egyházunk anyagi támogatósára mégis hatalmas összegeket áldoz. Az állammal kötött megegyezés értelmében egyházunk államsegélyének már 50 százalékkal csökkenni kellene, azonban tekintetbe véve anyagi helyzetünket, az állam még 1959-re is a teljes államsegélyt folyósítja. Óriási összegeket fordít az állam a műemléktemplomok tatarozására is. Gyülekezetünk templomának belsejét a helybeli állami bányavállalat tataroztatta s a külső javítások elvégzésére is ígéretet kaptunk.

Népünk szociális felemelkedése terén mindennek ellenére még rengeteg a tenni- és pótolni való. Ezt áliamrendümk is őszintén elismeri. Éppen ezért szükséges, hogy a nagy cél megvalósítása érdekében világnézetre való tekintet nélkül népünk minden tagja testvérként fogjon össze. S ebből a szolgálatból mi keresztyének sem maradhatunk ki. Mert nemcsak hazafiúi kötelességünk, hanem Istentől kapott feladatunk is, hogy minden jó dolgot támogassunk keresztyén szeretetünkből fakadó szolgálatunkkal és Isten áldásáért könyörgő imádságunkkal.

Selmeczi János

A KIENQESZTELŐDÉSÉRT

Szeptember végén gyűlést tartott j az Evangéliumi Szövetség Lübeck- ben, amelyen sok német és külföldi egyház képviselője is megjelent. Az előadások a reformációnak a népek életében való jelentőségéről szóltak. Mély benyomást keltett D. Michelis varsói evangélikus püspök előadása, aki arról beszélt, hogy Németországnak és Lengyelországnak meg kell találni a kiengesztelődés és megbékélés útját. Az evangélikus egyház j feladata, hogy hidat verjen az el- j lenségeskedés szakadéka felett. Le kell vonni a két nép tragikus történetének. tanulságait. Le kell győzni a gyanakvást és bizáhnatlanságot. A reformációnak igen nagy hatása volt a lengyel nép történetére. Ennek köszönhető a lengyel irodalmi nyelv megteremtése, az általános művelődés fellendülése és a bekapcsol ódás az európai kultúra körébe. Igen sok neves író és költő protestáns volt Lengyelországban. Az ellenreformáció rendkívüli módon megtizedelte a lengyel protestantizmust. Jelentősége azonban lélekszá- mát messze felülmúlóan érvényesül ma is a lengyel szellemi életben. A felszabadulás óta az alig 120 000 lelket számláló lengyel protestantizmus elnyerte a teljes vallásszabadságot.

MERÉNYLETET KÖVETTEK EL dr. Martin Luther King ismert amerikai néger lelkész ellen, amikor éppen egy New York-i áruházban tartózkodott. Egy középkorú nő papírvágó késsel súlyosan megsebezte, úgyhogy kórházba kellett szállítani.

I King lelkész szervezte annak idején,

I 1956-ban Montgomery városában az I ellenállást az ottani négerek meg- 1 k ülönböztetése és üldöztetése ellen.

November 4-én iktatják hivafalába Káídy Zoltánt-, a Déli Egyházkerület új püspökét

Október 19-i szamunkban közöltük, hogy a Déli Egyházkerület Tanácsa által ikijelölt szavazatbontó bizottság október 10-én megállapította, hogy a Déli Egyházkerület egyházközségeinek tanácsai' Káldy Zoltán pécsi lelkészt, a Tolna-baranyai egyházmegye esperesét választották meg a Déli Egyházkerület püspökének.

Káldy Zoltán püspök beiktatása az 1958 november 4-én, kedden délután 5 órakor tartandó rendkívüli közgyűlés és ünnepi istentisztelet keretében lesz, a Deák téri evangélikus templomban. Az ünnepi közgyűlés és istentisztelet menete a következő.:

L A kerületi közgyűlés megállapítja a választás törvényes megtörténtét és kihirdeti annak eredményét,

2. Darvas József egyházkerületi

felügyelő a gyűlésre meghívott új püspökkel közli megválasztását és nyilatkozatra hívja fel, elfogadja-e a választást és kész-e a hivatali esküt letenni.

3. Az elhangzó nyilatkozat alapján megtörténik az új püspök felszentelése, felesketése és hivatalba iktatása.

4. Az új püspök imádkozik, áldást mond.

5. A közgyűlés újbóli megnyitása. Káldy Zoltán elfoglalja a

püspöki széket, o közgyűlés megállapítja és jegyzőkönyvbe foglalja a. felszentelés és beiktatás megtörténtét.

6. Káldy Zoltán püspök székfoglaló beszédet mond.

7. Üdvözlések,

8. Himnusz.

A felszentelést I>. dr. Vető Lajos,

az Északi Egyházkerület püspöke, az Egyetemes Közgyűlés lelkész- elnöke végzi.

*

Közöljük a lelkészekkel a DéR Egyházkerület püspöki hivatalának kérését: azok a lelkészek, akik a beiktatáson résztvesznek, Luther-kabá* tot vigyenek magukkal.

Hazánk és népünk időszerű kérdései a békéscsabai értekezleten

Okftcter 24-én, Békéscsabáin ülést

tartottak a Békés, Csongrád és Szolnok megyei evangélikus lelkészek. Az ülésen resztvettek: Koren Emil. a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöikhelyebtiese. Dr. Ottlyk Ernő, az Evangélikus Teológiai Akadémia professzora, Mekis Ádám, Zoltai Gyula esperesek és Koszorús Oszkár espereshelyettes, továbbá Gregor György főelőadó és Tóth Lajos megyei művelődésügyi osztály- vezető, a Békésmegyei Békebizott- sóg elnöke.

Tóth Lajos bókebi zottsági elnök meleg szavakkal köszöntötte a megjelenteket, majd Dr. Ottlyk Ernő professzor tartatta meg előadását „A krisztusi éntberszeretet mai következményei" címen.

Előadásában megemlékezett arról a világméretű felelősségről, amelyet a béke megvédése érdekében minden krisztusi embernek vállalnia kell. Azután azokról az országos feladatokról szólott, amelyek most állnak minden hazáját és egyházát szerető ember előtt.

A ülésen felszólalt Koren Emil püspöikhelyettes is. Nagy figyelemmel és helyesléssel fogadott felszólalásában ^mondotta, hogy nincs külön „egyházi” világ és „világi” világ. Isten benne munkálkodik az egész világban. Ebben az egy és közős világban az evangélikus lelkész belső elrendezettségben él és helyén tudja magát. Van mondanivalója az élet ütemében járóknak és meg kell hogy mutassa együttérzését és együ- vétartozását, amikor erről vallani kell.

A esperesek és a lelkészek felszólalásai után Gregor György főelőadó az őszinte együttmunkélkodás készségének szíves szavaival köszöntötte az értekezletet.

A lelkészi munkaközösségi ülés ezután nyilatkozatot fogadott el, mely többek között a következőket mondja:

1. Hazánk felszabadulása óta tizenhárom és íél esztendő telt el. Ha visszagondolunk arra, hogy a második világháború során miiyen nagy mélységbe sodródott nemzetünk, akkor Isten iránti hálával kell megállapítanunk azt, hogy a felszabadulás óta eltelt évek kemény, kitartó és tervszerű munkája nyomán új, virágzó élet támadt a vigasztalannak látszó romokon. Dolgozó népünk széles rétegei egyre inkább megértik az idők szavát s a szocializmus építése hazánkban ma már nem üres szólam, vagy vágyálom, hanem olyan valóság, amelyről esztendőrol-esztendőre meggyőződhetett barát és ellenség egyaránt, ha nyitott szemmel figyelte azt a fejlődést, amely az elmúlt években végbement a gyárakban és üzemekben, mezőgazdaságunkban, az egyetemi katedrákon, vagy az általános iskola padjaiban; továbbá mindazokban a létesítményekben, amelyek népünk szociális felemelésének, jólétének előmozdítása és biztosítása érdekéiben keletkeztek. Mi, evangélikus lelkészek, mint, hazánk polgárai, nem nézünk közömbösen erre az építő munkára, hanem szivünk ügyének és kötelességének tartjuk, hogy minden erőnkkel támogassuk azt. Mint lelkészek pedig Istentől kapott feladatunknak tekintjük, hogy abban a társadalomban, amelybe Isten egyházunkat belehelyezte, igyekezzünk. munkánkat úgy végezni, hogy Ö az egyházunknak és népünknek is ja- 3 vára váljék.

I a. Krisztus Ugrunk a szeretet 6J parancsolatát helyezte szivére minden követőjének, A szeretet nagy parancsolata azonban nemcsak felfelé Isten felé kötelezi el a keresztyén embert, hanem embertársai irányában is. „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” — mondja a Szentírás, s ez a mi számunkra azt jelenti, hogy nem lehetünk közömbösek azokkal a kérdésekkel szemben, amelyek ma népünk millióit, s köztük természetesen egyházunk tagjait is foglalkoztatják. Evangélikus egyházunk, számára egyáltalában nem lehet közömbös, hogy milyen az a társadalmi rend, amelyben szolgálatát be kell tölteni. Újból csak Isten iránti hálaadással mondhatjuk, hogy Magyar Népköztársaságunk alkotmánya biztosítja evangélikus egyházunk számára is a vallásszabadságot, s a mi egyházunk számára sok nyitott kapu adatott arra, hogy Krisztus evangéliuma eljusson azokhoz a szívekhez, amelyek az örök élet beszéde után vágyakoznak. Evangélikus egyházunknak a ‘magyar állammal 10 esztendővel ezelőtt megkötött egyezménye s az azóta napvilágot látott közös megnyilatkozások is arról a támogató készségről tanúskodnak, amely egyházunk szolgálatát magyar népünk között lehetővé teszi és előmozdítja.

3. Evangélikus egyházunk számára Isten igéjének szabadon való hirdetése mellett nyitott kaput jelent a béke szerzésének és védelmének ügye. Mi, lelkészek Istentől kapott, igén komoly állandó feladatunknak tekintjük, hogy a külső és belső békének nemcsak szószólói, hanem példamutató megvalósítói legyünk. Jól tudjuk, hogy építő munka csak ott folyhat, ahol a testi és szellemi

Az értekezlet elnökségében helyet foglalt D. dr. Vető Lajos püspökön kívül Koren Emil püspökhelyettes, dr. Pálfy Miklós, a Teológiai Akadémia dékánja, Hajdú Péter és Szamosközi István református esperesek, Czeglédy István, a budapesti Református Teológiai Akadémia dékánja, Szabó László, a baptista egyház országos elnöke, és Hecker Ádám methodista szuperintendens. Részt vett az értekezleten Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Veres Pál főelőadó, Gá- lik István előadó, Schütz Árpád, a Hazafias Népfront budapesti titkára és Herling Jakab, az Országos Béketanács titkára.

Az értekezletet Benkő István református lelkész írásmagyarázata vezette be, aki Máté evangéliuma 5,9. alapján hirdette az igét

D. dr. Vető Lajos püspök — miután felolvasta D. Bereczky Albert református püspök üdvözlő táviratát — megnyitójában hangoztatta, hogy a keresztyén egyházak lelkészeit is — mint hazánk minden becsületes dolgozóját — áthatja az a kívánság, hogy népünk a legteljesebb egységben mielőbb megvalósítsa azokat a magasztos célokat, amelyek országunk békéjének megmunkál nem tartják állandó izgalomba»

és félelemben a hideg- vagy melegháború, az atomháború fel-feltűnő rémei. Azt is jói tudjuk., hogy egyházunk is elsősorban akkor végezheti a maga áldásos szolgálatát, a békéltetés szolgálatát is, ha ezt a szolgálatot nem fenyegetik állandóan, vagy nem teszM lehetetlenné a háború borzalmai.

4. Egy másik, igen fontos nyitott kapa

egyházunk szolgálata számára magyar népünk egységén való munkálkodásunk* Fontos feladatunknak tartjuk, hogy ez az egység mindinkább szélesedjék és megerősödjék, mert tudjuk, hogy az egység mindig nagy erőt és lehetőségeket rejt magában. Ezért kész örömmel tesz- szük magunkévá a Hazafias Népfront célkitűzéseit, mert tudjuk, hogy ez a ma már igen széles rétegeket felölelő s egyre erősödő mozgalom is népünk egységének és összefogásának megszilárdításán munkálkodik. Nagy célokat csak közös erő vei lehet végrehajtani, az előttünk álló, népünk jólétének növelését szem előtt tartó céljaink pedig nagyok. Ezért nagy reménységgel tekintünk az előttünk álló országgyűlési képviselői és tanácstag választások elé és meg vagyunk arról győződve, hogy evangélikus egyházunk tagjai is szavazatukkal erősíteni fogják azt az államhatalmat, amelynek társadalmi rendjében evangélikus egyházunk is megkapta a maga megtisztelő helyét és szerepét. Bízunk abban, hogy a választások után megújult erővel, békében folyhatik tovább a népünk anyagi jólétét és szellemi előrehaladását szolgáló alkotó munka. Ebből a munkából szeretnék kivenni a magunk részét a jövőben is.

őrzését, a szocialista társadalom építését hivatottak elősegíteni.

Ezután dr. Pesta László, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettese, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának elnökségi tagja és az Országos Béketanács budapesti bizottságának elnöke tartott nagyhatású előadást népünk egysége és békeszolgálatunk időszerű kérdéseiről. Előadásában szólt azokról a közös eszmékről, amelyek alapján a különböző felekezetek'ben működő lelki- pásztorok és hívek együtt működhetnek megértésben és egyetértésben a különféle szervezetekkel, hazánk békéjéért, országunk felvirágoztatásáért.

Az előadást számos hozzászólás követte, így többek között Horváth János, az Egyházügyi Hivatal elnöke is felszólalt és hangsúlyozta: az idő igazolta azokat az egyházi vezetőket, akik kezdettől fogva síkraszálltak az állam és a.z egyházak közötti jó viszony megteremtéséért. A jelen- és az utókor nagy tisztelettel fog tekinteni ezekre a haladó egyházi emberekre, akik nem a kényelmes félrevonulást választották, hanem vállalták a harcot, nemcsak az állam, hanem saját egyházuk és a hívek érdekében is.

Budapesti protestáns lelkészek értekezlete

A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa október 21-én közös protestáns lelkész-értekezletet tartott az illetékes egyházi békebizottságok elnökségeivel egyetértésben a nagybudapesti protestáns lelkészek számára, a budapesti Református Teológia dísztermében. Az értekezleten a nagybudapesti protestáns lelkészek — D. dr. Vető Lajos püspök elnökletével — megtárgyalták a protestáns egyházak feladatait a magyar nép egységének és békéjének szolgálatában.