Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-11-02 / 44. szám

Sajókaza kellős jnbilenma A gyorsan fejlődő sajóvölgyi ipar­vidéken, a kazincbarcikai erőmű' közvetlen szomszédságában él a lé- lekszámra kicsiny, de hivatásra an­nál nagyobb jelentőségű sajókazai evangélikus anyagyülekezet. A tör­ténelmi feljegyzések szerint Kurity- tyám filiájaként már 1606-ban gyü­lekezet volt Kazán. Az ellenrefor­máció korában egy ideig a sajóarnó- ti, majd a sajógömöri anyaegyház­hoz is tartozott, önálló egyházzá szervezkedésükhöz a sajókazai hí­vek 1782. május 14-ón nyújtották be engedélyezés iránti 'kérelmüket a bécsi császári udvarhoz, mert abban az időben a császár kegyétől függött az evangélikusok gyülekezetté ala­kulása, valamint templomok építé­sének engedélyezése is. Az enge­dély 1783. augusztus 23-án érkezett meg. Ennek az örömnapnak 175. éves fordulóját ünnepelte egyrészt a saiókazai gyülekezet. J2&L­Az engedély alapján megindult az egyházközség szervezkedése és 35 községre terjedő területen 1275 lel­ket magában foglaló 226 családból megalakult az egyházközség. Első lelkészüket 1784-ben már beiktat­ják. 1787-ben paplakot, 1804-ben pe­dig iskolát építenek, a templomépí­tést azonban, — bár kezdettől fogva szívük vágya volt a templom, — sok körülmény késleltette. Egyszer a gyűjtött pénzük értéktelenedett el, máskor hűtlen kezelés következté­ben veszett el, de volt úgy is, hogy éveken keresztül nem volt lelkészük, vagy tanítójuk és ez késleltette az építés előkészítését Végre a meg­alakulástól számított háromnegyed század múlva annyira haladnak, hogy 1858. július 11-én leteszik a templom alapkövét. Ez a 100. éves forduló volt a sajókazai evangéliku­sok másik jubileuma. A templom­építés azonban nem folyt zökkenő- mentesen, sok gonddal és bajjal kellett megküzdeniök, úgyhogy a templom felszentelésére csak 1869. december 19-én került sor. A kettős jubileumra az egyház- község a templomot kívülről egészen renováltatta, tetejét újra fedette 75 000 forint költséggel. A templom mellett a lelkészi lakás nagyon régi épületén is alapos renoválást és át­alakítást végeztet a gyülekezet. Az átalakítás kapcsán gyülekezeti ter­met is létesítenek. Ez a munka még folyamatban van, de már eddig 41 000 forintot fordítottak reá. Ed­dig tehát 116 000 forintot költött a gyülekezet épületeire, amiből csu­pán 13 400 forint a külső anyagi tá­mogatás, 102 600 forint áldozatot jó­formán maga a 345 létekből álló anyagyülekezet hozott. Sok nehéz­séggel kellett xnegküzdeniök, de rpinden akadályt elhárítottak a lan­kadatlanul fáradozó Solymár And­rás lelkész vezetésével. A sajókazai gyülekezet most példamutatóan áll előttünk az áldozathozatalban. D. dr. Vető Lajos püspök október 12-én, vasárnap látogatta meg Sa- jókazát. A délelőtti hálaadó isten- tisztelen Máté 9,1—8. alapján prédi­kált és megáldotta a megújított templomot. „A huszadik század elején az em­beriség benne élt az új felfedezések nagy reménységében. A század leg­elején már repülni tudott az em­ber. Feltalálták a villanyvilágítást, a rádiót, stb. Az orvostudományban is óriási felfedezések születtek nieg. Az emberek úgy néztek előre, hogy e század az emberiséget fejlődésé­nek eddig nem ismert magaslataira juttatja el. Mindezt úgy képzelte el, hogy a fejlődés sima és egyenletes lesz, akármilyen rohamosan is tör­ténik. Az azóta eltelt idő azt mu­tatja, hogy technikai téren rohamo­sabb a fejlődés, mint ahogyan el­képzelték, és nem sima, nem egyen­letes, hanem állandó válságok so­rozata. A két világháború ennek a válságnak csak két kimagasló pont­ja... Most a század közepén azt tapasztaljuk, hogy az igazi érték, amiért az egyház és a templom van, ugyanaz, mint ami volt aklcor, ami­kor ezt a templomot építeni kezdték. Történjék bármi a világon és az emberrel, az egyház és a templom feladata Isten igéjének, Jézus Krisz­tus evangéliumának hirdetése és szolgálata... Amikor most is szól hozzánk Isten igéje, nem azt akarja, hogy bizalmatlanok legyünk, hanem hogy bízók legyünk. Bízók legyünk éppen akkor, amikor az emberiség ilyen nagy válságban van, amikor évezredes emberi életformák szűn- neje meg és alakulnak át. Jézus nem azt akarja, hogy elcsüggedjünk és kétségbe essünk a változások lát­tán, hanem hogy bizalommal néz­zünk előre azzal a hittel, hogy a változások mind csak előbbre viszik az embert az Isten országa, vagyis az igazság, a szeretet, a béke biro­dalma felé.” A sajókazai gyülekezetei Isten arra hívta fel, hogy a természeti kincsekben gazdag és az iparosodás terén nagy jövőre hivatott Sajó völ­gyében evangélikus egyházunknak valóban anyagyülekezete legyen. 1899-ben kivált belőle és anyásadott az ózdi egyházközség, jelenleg pe­dig a rudabányai fiókegyházközség áll önállósulás előtt. Figyelme azon- han. máf . is. Kazincbarcika felé irá­nyul, ahol Isten új feladatokat mu­tat számára. Isten iránti hálával kell megemlítenünk, hogy azon a területen, amely 100 évvel ezelőtt Sajókazához tartozott evangélikus egyházi szempontból és amelyen 100 évvel ezelőtt az első evangélikus templom alapkövét tették le, ma hét evangélikus templom hirdeti Isten dicsőségét. Csákó Gyula Igazságos ítélet Az egyik londoni törvényszék tár­gyalta 9 fiatalember bűnügyét, akik részt vettek a néhány héttel ezelőtt Londonban lezajlott négerüldözések­ben. A bíró kemény szavakkal bé­lyegezte meg a bűnösöket: „Szégyent hoztak az egész városrészre, amely­ben élnek. Undorral és felháboro­dással töltötték meg egész népün­ket. Mindenkinek bármilyen legyen is bőrének színe, joga van utcáinkon emelt fővel, félelem nélkül járni. A polgároknak ezt a jogát a törvény­szék meg fogja védelmezni.” Mind a 9 vádlottat négy esztendei börtön­re ítélték. ‘Z't’jetveé a<y^i Íev-éíetv Az ősz csókjától elpirult az arca ... Most útnak indul: hírmondó levél. Ha megállnál egy múló pillanatra, Üzenetére fellélegeznél. üzen rajta a magasságok csendje, A messzi lármát elfeledtető. Üzen a csúcsok tiszta levegője, Üzen a Kékes, a Piszkéstető. S az ősz, az ősz... hisz’ ma [milliószámra írja, küldi sokszínű levelét. A nagy memeníót: „Gondolj a [halálra!" Szélpostása odaszórja eléd. S üzenek én is. Hegyek magasából Szemem a Legmagasabbra tekint. S bár ősz ezüstködébe vész a távol, Azt üzenem, hogy — tavasz lesz [megint! Túrmezei Erzsébet Számok a kínai keresatyénség életéből Kína 640 millió lakosából 3 millió katolikus, 1 millió protestáns. Ez utóbbiak 25 felekezetre oszlanak, összesen 2155 lelkésszel, 8508 evan­gélistával (alacsonyabb képzettségű prédikátorok), 11933 gyülekezetben. A lelkészi utánpótlásról 65 egyházi tanintézet gondoskodik. A protes­táns felekezetek közül, számra néz­ve legjelentősebb a „Krisztus egy­háza Kínában” 500 000 lélekkel és 500 lelkésszel. Ebben több egyház egyesült. El Hajdá-Szaboícsi lelkészek a békéért A Hajdú-Szabolcsi egyházmegye lelkészi munkaközössége október 7-én ülést tartott Nyíregyházán. Az értekezleten a lelkészek a következő nyilatkozatot tették a béke kérdésé­ben: „Hajdú-Szabolcsi Evangélikus Egy­házmegye Lelkészi Munkaközössége szorongó aggodalommal figyeli azt a feszültséget, amellyel telítve van ma világunk. A feszültség okát jól látja, s saj­nálattal veszi tudomásul, hogy a fe­szültség egyik főfészke Tajvanon, a távol-keleti helyzetben van, abban, hogy szervesen egymáshoz tartozó részek, egymástól mesterségesen szétszakítva élnek. Fájlalja, hogy a támadás éppen az ellen a kínai. nép ellen irányul, amely a történelem folyamán olyan sokat szenvedett az őt leigázni akaró gyarmatosítóktól. Elítéli a feszültségnek erőszakkal való megoldását és reménységgel van tele aziránt, hogy a kérdések még most is megoldhatók békés úton, tárgyalásokkal. Éppen ezért minden vonalon támogatja és jó szívvel veszi a Békebizottság mun­káját, amely milliók belső érzését és kívánságát tolmácsolja és kéri Istent, hogy tegye áldottá ezt a szolgálatot és gyümölcsöztesse az óhajtott béke megadásával. 1 templom arra való, fiogy Isten hivó szavát eljuttassa az emberekhez — mondotta D. dr. Vető Lajos püspök a megújított budavári templomban A budai vár patinás környezetébe beilleszkedő stílusú és színű az újjáépített Bécsi-kapu téri evangélikus templom. A templomot 1944 de­cember 31-én — az ostrom alatt — súlyos bombatalálat érte. Teljes újjáépítését a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa határozta el és vállalta magára. Az újjáépítés több fázison keresztül — közben az 1955-os, ellenforradalom pusztításait is helyrehozva — jutott el ez év október 19-éhez, amikor is ünnepi istentisztelet keretében vehette át a gyüleke­zet az állam ajándékaképpen kívül-belül újjáépített templomot Az ünnepi istentiszteleten D. dr. Vető Lajos püspök hirdette az igét Mt. 22, 1—14. alapján. Igehirdetésé­ben többek között a következőt mondotta: Mostanában magyar evangélikus egy­házunkban sok templomot hoznak rend­be. De különösen nagy örömöt jelent mindnyájunknak ez a mai nap, ennek a gyülekezetnek az örömünnepe. Szí­vünk tele van hálával azok iránt, akik­nek köszönhetjük, hogy ezzel a meg­újított templommal megajándékoztak bennünket. — Vajon tisztában vagyunk-e azzal, mire valók megújított templo­maink most ebben a mai időben? Isten nek az igéje tartalmazza a választ. Az egyház és a templom arra való, hogy Isten hívó szavát — amellyel az ö or­szágába hív mindenkit — eljuttassa az emberekhez. Ennek a hivogatásnak a hirdetése volt mindig az evangélikus templomok feladata, ez ma is, és ez lesz minden időben. Az istentiszteletet követő ünnepi díszközgyűlésen a gyülekezet tag­jain kívül részt vettek Dezső István, a Budapest I. kerületi Tanács VB elnöke, Kaypál Béla, dr. Joó Sán­dor református lelkészek, Szabó László, a baptista egyház országos elnöke, Hecken Adám, a methodista egyház szuperintendense, Tage Mar- stag dán lelkész és felesége, dr. Fe­kete Zoltán egyházkerületi fel­ügyelő, a Teológiai Akadémia kép­viseletében dr. Nagy Gyula, a Sajtóosztály képviseletében Groó Gyula és Juhász Géza. A közgyűlésen Várady Lajos lel­kész ismertette a templom újáépí- tésének történetét. Hangsúlyozta, hogy a budavári templom állami ajándék, hiszen eddig 685.000 fo­rintjába került az államnak az újjáépítés. Ezt ennek a gyülekezet­nek elfelejtenie nem szabad — mondotta. Ez a gyülekezet necsak Isten országát építse, hanem ezt a hazát, hogy necsak templomok, ha­nem iskolák, tudományos intézetek, könyvtárak, lakóházak, gyárak is épülhessenek. A teljes újjáépítés kereken 1 millió forintba kerül. Egy pillanat pusztítása évtizedes munkát és egymillió forintos áldo­zatot kíván csak egy templom újjá­építésénél! Soha többé háborút! Ép­pen ennek a gyülekezetnek kell megtennie mindent a békéért. Erről a szószékről zengjen a békesség evangéliuma, a harang erre hívja a gyülekezetét. Háború helyett az éle­tet ég a békesség örömét! — Beszé­dét így fejezte be: „Ünnepélyes kö­szönetét mondunk a gyülekezet ne­vében az illetékes állami szervek­nek áldozatukért és megértésükért. Hisszük, hogy amint eddig együtt tudott munkálkodni állam és egy­ház, gyülekezet és tanács, akár a Hazafias Népfrontban, akár annak keretein kívül, a jövőben ugyanúgy meg fogjuk találni egymás kezét, éppen azért, hogy tovább épüljön az 1. kerület és tovább épüljön az egész ország.” A közgyűlésen többen köszöntöt­ték az ünneplő gyülekezetei. Haypál Béla református lelkész a budai re­formátusok testvéri köszöntését tol­mácsolta, akik évszázadok óta test­véri egyetértésben élnek a budai evangélikusokkal. — Szabó László, a baptista egyház elnöke a követ­kezőket mondotta: Ez az újjáépített templom Két do- Jogra figyelmeztet bennünket. Az egyik: minden gyülekezet örök reformációban él. Ahogy a templomnak meg kell újul­nia a romokból, éppenúgy a gyüleke­zetnek is állandóan elevenednie kell. A másik: soha többé háborút! Hirdesse ez a templom, az ezen és minden szószé­ken elhangzó igehirdetés is: békét, bé* két, békét a világnak! Köszöntötte a gyülekezetei Hecker Adám methodista szuperintendens és Tage Marsing dán lelkész, a gyülekezet vendége is. Befejezésül Dezső István, az L kerületi Tanács VB elnök© szólalt fel és többek között a következőket mondotta: A mi államunk megvalósította az egy­házuk közötti teljes egyenjogúságot. A iViagyar Népköztársaság egyformán segíti az egyházakat. Ezen a napon sokat be­széltek itt a szerétéiről, valóban sokat jelent az emberek egymás iránti szere­tető. De azokat is szeretni kell, akiknek más a vallási meggyőződésük, vagy más bőrének a színe. Ebben az ország­ban most teljes a rend. Ebben a rend­ben a szeretet csodákat tehet- De ez a szeretet valóban szeretet legyen. Ha a szeretet hiányzik, akkor széthúzás van és nem tudunk előre jutni. Arra kérem a gyülekezet minden tagját, hogy se­gítsenek nekünk, annak az államhata­lomnak, amelynek végre az önök egy­háza is teljesjogú tagja — összefogással szebbé, jobbá, könnyebbé tenni jövőn­ket. A vendég dán lelkészen keresztül szeretném üzenni a nyugatiaknak, hogy azok az erők, amelyek 1945-ig eltapos­ták Magyarországot, de Dániát is, ma úira mozgolódnak. Azt akarják elhitet­ni, hogy Magyarországon nincs vallás- szabadág. Kérjük vendégeinket: mond­ják el nyugaton, hogy ebben az ország­ban senkit sem gátolnak hitének gya­korlásában- Nyitva vannak és megújul­tak templomaink. Ma a mi országunk népe következetesen küzd azért, hogy ne pusztuljanak el sem templomok, sem lakóházak, sem felnőttek, sem gyerme­kek, hanem béke legyen a földön. Kér­jük vendégeinket, necsak elmondják* h^nem csinálják velünk együtt a világ békédét. Meg vagyunk győződve, ha együtt közösen sikerül lefogni a hábo­rús gvúHogatók kezét, akkor mi sokkal hamarabb fel tudtak építeni a még ro­mos templomainkat, lakóházainkat, szebbé tud ink te^ni gvülekezeteink éle­tét és ni tudtuk érni, ho-^v ne pusztulja­nak több* ártatlanul milliók é* ne le­gyenek többé árvák és özvegyek. Elhunyt Georg K. A. Bell chichesteri püspök Október 3-án 75 éves korában vá­ratlanul elhunyt dr. Be1! chichesteri püspök, az Egyházak Világlanácsáz­nak tiszteletbeli elnöke. Dr. Bell egyike volt az ökume­nikus mozgalom úttörőinek. Közel negyven esztendeje megszakítás nél­kül és nagy odaadással fáradozott a világ keresztyénsógínek egységéért és együttműködéséért. Az első stock­holmi világgyűlés után szózatot szö­vegezőit meg a világ minden egyhá­zához. Egyike voit azoknak, akik legelőször ismerték fel a német egy­házi harc jelentőségét. Kapcsolatot tartott fenn a háború alatt a Hit­valló Egyház vezetőjével, Niemöller- rel, Bonhoeferrel. A felszabadulás után több ízben járt hazánkban. YYVVyVTVYWYVYVYYYWYVVYYYYYVYVYY»VYVYYYYVVYYYYYYWyYYyYWWYYYVYYYYVYWYVYY7YVYYVWVYYYVYyTYYYTYYYYYYYVY YVWYYVYTYVYYYYVYVYYTYYVYYYYYVYYYVVYWVYYYYVVTVYYVVYVVYTYYYYYYYYYYYYTYVYT' mora ferenc: ^ magyar paraszt A magyar parasztról csakugyan volna mit beszélni. Attól félek, el is késtünk vele, s nem azt beszéljük, amit kellene. A magyar parasztról évszázadokon keresztül csak tör­vények beszéltek; szigorú, kegyetlen, olykor véres törvények, mint másfelé is Európában a parasztról. Csak százötven évvel ezelőtt vetette fel a kérdést elsőnek Tessedik Sá­muel, a szarvasi evangélikus pap, hogy mi a paraszt Magyarországon, és micsoda le­hetne? Sajnos, nem felelt neki senki azok közül, akik akkor a kezükben tartották a nemzet sorsát, hiszen a paraszt nem számí­tott bele a nemzetbe, nem volt „tagja a ma­gyar szent Koronának”. A mi életünkben, a kilencvenes években merült fel a parasztkérdés, csakhogy ekkor még nem ennek hívták, hanem mezőgazda- sági munkáskérdésnek, és erre a kérdésre szuronyokkal és. golyókkal feleltek, mint ahogy hallgatással Tessedik Sámuelére. Igazi probléma csak a világháború óta lett a parasztból; azzá tette az őstermelő- konjunktúra, amikor ő volt felül, és maradt most, az általános pusztulásban, amikor ő esett alulra, s mindnyájunkat magával rán­tott. A magyar élet legnagyobb problémájá­nak nyugtalanító mélységeit azonban elta­karjuk önámító és felüleíes politikai és iro­dalmi frázisokkal. Egyfelől megtesszük a magyar parasztot a teremtés koronájának, akinek nincs párja a világon — ezt legin­kább tésztákban és vezércikkekben szoktuk mondani. Másfelől megállapítottuk a magyar parasztról, hogy földéhes, úr^yülölö, egy­ügyű, ravasz, önző és kultúrára nem nevel­hető, és ezt sokszor ugyanazok hangoztatják úri négyszemközt, akik a szószékről leborul­nak a magyar paraszt nagysága előtt. A pa­rasztból a népszínmű árvalány hajas masz­kát, a kabaré és a vicclap figurát csinált, de a komoly irodalom nem akarta befo­gadni. Mikor én a parasztregényem kézira­tát letettem a kiadó elé, a kiadó, az üzlet­ember, aki nem a maga szemével néz, ha­nem c közönségével, megcsóválja a fejét: — Kedves igazgató úr, hogy gondolta ezt? Kétkötetes regényt a parasztról? — A Reymont regénye kétekkora. — Igen, a lengyel parasztról. Az más kérem. A norvég paraszt, az otpsz paraszt, a spanyol paraszt: az igen, az kell a mzgyar közönségnek. De kit érdekel Magyarországon a magyar paraszt? x Ez a „kit é.dekel?” régi veszedelme en­nek az országnak, ahol az emberek és tár­sadalmi osztályok egymás felé fordított tüs­kékkel nézik egymást, mint a vadgesztenyék az ágon. Azzal rontjuk el az életünket, hogy nem ismerjük, mert nem akarjuk egymást ismerni Bizonyára gazdasági okokból került szembe a polgári társadalom az ipari mun­kássággal, de ezt az ellentétet az mérgesí­tette el, hogy a polgári társadalom nem ke­reste az utat a munkásság leikéhez, s gya­núval nézett arra, sőt ki is közösítette ma­gából, aki megpróbálta a hídverést. Félek, hogy eljön az idő, amikor a magyar közép- osztály megint elkésve fog rájönni arra, hogy milyen jóvátehetetlen mulasztást köve­tett el akkor, amikor talán nem is önzésből, csak kényelmességből, vagy közömbösségből meghagyta a magyar parasztot abban a testi-lelki elhagyatottságban, amelyben száz­ötven évvel ezelőtt találta Tessedik Sámuel. Merem állítani, hogy a magyar paraszt ma is olyan felfedezetlen és feldolgozatlan a magyar tudományosságban, mint a magyar pa­raszt lakóhelye, a magyar Alföld. Ha nem így volna, miért kellett volna a szegedi egye­tem égisze alatt megalakítani az Alföld­kutató Bizottságot, amely ugyan ma, anyagi elhagyatottságában inkább mindennel előbb- revaló gyakorlati célért, a mezőgazdaság emeléséért küzd, de amelynek igazi hivatása az, hogy felderítse az Alföld flóráját, fauná­ját, őstörténetét, klimatológiáját, nyelvét, folklore-ját, szociográfiáját, mert mindezt eddig fehér folf képviseli a magyar tudomá­nyosság térképén, mint régi Afrika-térképe- ken az embsrevők országát. A magyar tudo­mányosság — s ezt nem szemrehányásul, hanem dicséretül mondom, —i a múltban tu­dósokkal tanulmányoztatta a lappok, vogu- lok, cseremiszek és egyéb haldokló rokonaink életét, de soha senkinek nem jutott eszébe kutató eocpedíciókat szervezni a domaszéki, kötönyi, kömpöci, horgosi magyarok nyelvé­nek, folklore-jének, mitológiai foszlányai­nak. sajátos lelkivilágának, különös társa­dalmi életének tanulmányozására, holott ezek is egy haldokló kultúrához tartoznak már. * Az itt leírtak részlet Móra Ferencnek egy, a magyar parasztról az 1930-as években tar­tott előadásaiból. Móra Ferencet úgy ismer­jük, mint nagy magyar meséiét, aki bű­bájos történeteivel, nagy emberszeretetet su­gárzó írásaival közel férkőzött lelkűnkhöz. Szerelmese volt a magyar parasztnak. Ügy ismerte a Tisza-táji parasztot, mint senki más. Ez az előadésrészlet azt mutatja, hegy a nagy magyar mesélő nemcsak bűbájosán tudott írni, hanem kemény hangon is. A ma­gyar paraszt nyomorult holyzetét, élete iránti teljes érdektelenséget kemény és ke­serű szavakkal ostorozza. Abban az időben ez komoly és bátor kiállás volt. Prófétai meglátása a magyar paraszt jö­vendőjéről ma már valósággá vált. Mi, ma­gyar evangélikusok külön örülhetünk annak, ahogyan Tessedik Sámuelnek a magyar pa­rasztságot felemelő törekvéseiről megemlé­kezik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom