Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-09-28 / 39. szám

Szolgáló lelkek AZ EMBERI FANTÁZIA sokféle­képpen színezte, formálta, szélesítet­te a Bibliának a mennyei lényekről edott szűkszavú híradását. Hol em­beri vonásokkal ruházta fel, hol meg j.ellégiesitette”. Megállapította rang­sorukat és beosztotta szolgálatukat. Felemelte a félistenek magasságába vagy átvitte a mesék világába. — így lett a betlehemi mezőn megjelent angyalseregből is szárnyával csap­kodó bohókás kis angyalcsapat, ka­rácsonyfával és csengővel a kezében. Ahogy az egyház távolodott az igé­től, úgy hódított mind több helyet magának a képzelet a mennyei lé­nyeket illetően is. Nagyon sokat nem tudunk meg róluk a Bibliából. És ez a tény ma­gában véve is tanít. Nem tartoznak bele az ember anyagi világába. Csak küldetésben járnak itt (az angelos- angyal szó követet, hírnököt jelent), s ha azt elvégezték, újra eltűnnek a földi ember szemei elől. „Isten előtt állok” — így mondja Gabriel Zaka­riásnak és ezt erősíti meg több bib­liai hely is. Isten közvetlen környe­zetének tagjai, dicsőségének szemlé­lői. Beletartoznak abba a másik vi­lágba, amely át- meg átszövi ugyan jelenlétével a miénket és mégis más. Megfoghatatlan, érzékelhetetlen, ki­számíthatatlan, elhelyezhetetlen. Is­ten lelki, szellemi világába tartoz­nak. MÉGIS KÉT VILÁGNAK az ösz­szekötői. — Jákob úgy látja óikét, hogy „le- és feljárnak”. S ha ez em­beri kifejezési mód is a nem em­berinek megfogalmazására az em­beri felfogóképesség számára, azt mindenesetre megérteti, hogy ezek a lények követítő szerepet töltenek be Isten és ember között. A szükség szerint öltenek látható, megfogható testet, sokszor annyira emberré vál­va, hogy lényük fel sem ismerhető (mint Abrahám meglátogatásának idején), s aztán újra semmivé lesz­nek az utánuk kutató szem számára, hogy ott álljanak parancsra várva Isten dicsőségében. Szolgáló lelkek. —* Nem önálló, Siem független a létük és munkájuk. Az a feladatuk, hogy Istent szolgál­ják. Nem egyforma módon mindig és mindannyian. Hol Isten imádatá­ban látunk a Biblia lapjain egy se­reget megelevenedni, mint dicsősé­gének ismerőit és elismerőit, máskor ítéletének végrehajtói vagy kegyel­mének közvetítői. Most Isten üzene­tét hozzák, aztán meg segítségének eszközei. De mindig és minden mó­don öt szolgálják és Jézus Krisztust, az Urat, Istennek Bárányát. S MIKÖZBEN ezt teszik, szolgál­ják az embert is. Azt az embert, aki­nek „felette” vannak, de akit kevés­bé tett Isten kisebbé náluk, s akinek hív atyjafiát, az ember Jézust fölé­jük emelte. „Szolgálatra küldettek azokért, akik az üdvösséget örökölni fogják.” Ézsaiás számára az Isten közelségében a bűnbocsánatnak, a tisztulásnak áldott továbbítója a sze­ráf, — Keresztelő János atyja, Za­kariás, Jézus anyja, Mária és a bet­lehemi pásztorok angyali híradásban hallják meg az üdv örömhírét, — Jézust a szenvedés óráján angyal erősíti, — ők a feltámadás hírnökei is és végigkísérik az apostolokat is szolgálatuk útján. így állnak benne Isten hatalmas, az egész világot üdvözíteni szándé­kozó tervének megvalósításában. Is­ten és az ember oldalán állnak ab­ban a hatalmas küzdelemben, amely az utolsó időben, Jézus első eljövete­létől a második ádventig folyik a bűn, halál és kárhozat ellen. S e küzdelemben mind hátrébb szorítják a velük egyenlő lényegű, de Istentől elpártolt „bukott” angyalokat, a Sá­tánt és légióit. így válnak ssövetsá- geseivé a bűn ellen küzdő földi egy­háznak. VÉGEREDMÉNYBEN meg kell elégednünk azzal, amit Istennek tet­szett kijelenteni mennyei világának titkaiból. Erősítésünkre szolgál az a tudat, hogy Isten annyira szeret ben­nünket, embereket, hogy egész te­remtett világát mozgósítja üdvözí- tésünkért. — Kíváncsi szemünk hiába kutatja az isteni titkokat, rejtve van­nak azok. De az ígéretek szerint egy­szer itt is megszűnik a homályos lá­tás és Isten előtt látni fogjuk az öt szolgáló lelkeket is. Akkor a most Isten dicsőségében élő mennyei sere­gek és a földön küzdő egyház éneke egy hatalmas, Istent dicsőítő kórus­ban olvad össze, hogy örökké ma­gasztalja a teremtő, megváltó és megszentelő Istent. Ursun! Köszönjük a próbát! Te nem könnyen adod a célt. Hála Néked a viharért. Mikor, mint pelybes kis csibét, Madárfiókát, ver a jég, Már aléltan olhanyallanánk, De szólsz Uram: Eddig elég! Kezed Ránkhelyezed. Kezed a menedék. Buchenwald leíftésze Szeptember 14-én avatták fel a Weimar melletti Buchenwald egy­kori koncentrációs táborának emlék­művét, amit a nácizmus áldozatai emlékére állítottak. A megrendítő ünnepen a világ minden részéből vettek részt egykori foglyok, akik túlélték e földi poklot, az ellenál­lás harcosai, partizánok és szabad­ságharcosok, hogy e szörnyűségek helyén emlékezzenek és fogadást te­gyenek, hogy soha többé nem enge­dik feltámadni azt a szellemet, amelynek e tábor is egyik kifejezője volt. E táborban szenvedett annak ide­jén Paul Schneider evangélikus lel­kész is s itt halt meg a kínzások kö­vetkeztében 1939. július 16-án. Bu­chenwald lekésze, e néven ismerték őt a táborban s e megtisztelő név őrzi emlékezetét. Kérlelhetetlen el­lensége volt a náci rendszernek és rettenthetetlen hirdetője Isten igé­jének. Ezért került a táborba és ezért kellett meghalnia. Bizonyság, evése sok fogolyiársának jelentett erőt, vi­gasztalást és békességet. Hasso Grab- ner, a Német Kommunista Párt tag­ja, egykori sorstársa, Buchenwald- ról írt könyvében így emlékezik meg róla: „Amikor történetedet ma elbe­szélem mindazoknak, akiknek fülük van a hallásra, egynek tudom maga­mat veled, mikor azt mondom: halá­lod összefűzi kezeinket“. A vértanú özvegyének kívánságára a cella falára, amelyben 14 hónapot töltött, Pál apostol szavait ír:ák fel: „Krisztusért járván tehát követség­ben, min7 ha Isten kérne miáltalunk: Krisz'usért kérünk, beküljetek meg az Istennel“. (2 Kor 5, 2Q.) S ott függ a falon a töviskoronás Krisztus képe is, alatta a felirat: „Krisz us Isten­nek báránya, aki hordozod a világ bűneit, könyörülj rajiunk“. Ki rászorult, Ö, nem ficánkol benne már. Elégedetlen volt? De kár — Ha néha ujjad közt beengeded A dörgő villámot, fagyos szelet, Ó, áldva légy! — csak azért teszed, Hogy jobban simuljon gyermeked. S míg napjait engedelmesen járja, Lelke ott legyen a sziklavárba. Józsa Mártonná Mezősi György Boldog, ki házát kősziklára építette Olvasóink közül talán nem min­denki tudja, hogy a magyarországi protestáns egyházak Bibliával való ellátásáról egy külön erre a célra létrehívott szerv, a Magyar Biblia­tanács gondoskodik. Ennek a mun­kájáról számolunk be most, közel egy esztendőre visszatekintve. Az elmúlt év novemberében ne- vozetes ülést tartott a Bibliatanács. Részt vett ezen Olivier Beguin is, a Bibliatársulatok Világszövetségének főtitkára. Ekkor ment határozatba a Tanács szervezetének újjáalakítása s új alapszabályok készítése. Az év elején, januárban és februárban tar­tott két munkaülésen azután meg is történt a Tanács újjászervezése. Most 30 tagja van a Magyar Biblia­tanácsnak: 16 református, 10 evan­gélikus, 2 baptista, 1 metodista és 1 a Szabad Egyházak Tanácsának tag­ja. — Az elnökséget munkájában a főtitkár, a titkár, az adminisztratív titkár és a gyülekezeti titkár támo­gatják. Az új bibliafordítás munkája eb­ben az évben nagy előrehaladást tett. Az ótestamentomi bizottság tagjai havonta összeültek és június­ban egy egész hónapos munkaülést tartottak. Ebben az évben elkészült a Zsoltárdk, a Példabeszédek, a Pré­dikátor, az Énekek Éneke és Ésaiás könyvének fordítása. A Zsoltárok könyve az új fordításban hamarosan megjelenik. — Az Üószövetség pró- balkiadásához beérkezett számos hozzászólást feldolgozták s hamaro­san sor kerülhet az újszövetségi szó* vég végleges formába öntésére. Fontos határozata volt a Tanács­nak a Biblia árának leszállítása. Az ezután forgalomba kerülő — tehát a most nyomás alatt levő — Bibliák ára 40 forint helyett 35 forint lesz. Kívánatosnak mutatkozik az is, hogy ezután a Bibliatanácsban részt vevő tagegyházak egységesen ugyanazon a vasárnapon tartsák meg minden esztendőben a Biblia vasárnapját. A Szentírás és a refor- máció összefüggéséből következően legalkalmasabbnak mutatkozik a re­formáció emlékünnepéhez, október 31-hez legközelebb eső valamelyik vasárnap, ez idén október 26-a, Ezen a bibliavasárnapon a tervek szerint az összes gyülekezetekben ugyan­arról a bibliai szakaszról szólanának a prédikációk. Gondoljunk sóik imádsággal és ál­dozatos felelősségtudattal a Magyar Bibliatanács munkájára, arra a szol­gálatra, amelynek gyümölcse a ma­gyar Biblia új fordítása, kinyomta, tása, elterjesztése és a gyülekezetek­nek a Biblia használatára nevelése. G. Nincs nélkülözhető ember MÁRMINT AZ ISTEN számára. I ö ugyan neim jön zavarba, ha azok, I akiket hív, megmakacsolják magu­kat s nem és nem akarnak megme­nekülni, új emberré lenini, nem akarják komolyan venni az Istent, aki olyan halálosan komolyan vett miniket, hogy Fiát adta értünk ke­resztre. ö mindenesetre harcol ér­tünk, nem akar lemondani rólunk, mindent megtesz az elveszett bá­rányért. Magáénak teremtett s nem hajlandó tétlenül tudomásul venni elvesztésünket. De senkire nem erő­szakolja rá miagát, s nekünk mó­dunk van arra, hogy nemet mond­junk annak, Akinek tulajdona va­gyunk. AZ ISTEN EGYETLEN EMBERT sem akar nélkülözni. Nem azért, mert nélkülünk, vagy legalábbis né­melyek nélkül csődbe jutna az ügye. Az Istent nem kell félteni. Ö azon­ban félt bennünket, mert mi va­gyunk a világ kritikus pontja; az emberen keresztül tört be a világiba a bűn. Bennünket kell félteni. S az Isten ezt teszi. Nem .megszorultság- ból. hanem szeretetbő'. Ezért köze­ledik hozzánk az igében és a szent­ségekben s ismétli hívó üzenetét I I ezerféle módon. Csak legyen fülünk I meghallására. Ö „ kövekből is tud fiákat tá­masztani Ábrahámnak”, azaz hívő­ket teremteni. Ha mi nem engedel­meskedünk*, akadnak mások, hűsé­gesebbek. Ne gondoljuk, hogy az Isten kötve van hozzánk. Szeretete ennek a fordítottját hirdeti: ö akar magához kötni bennünket, mert az igazi élethez annyi közünk van, amennyi őhozzá. DE MINDEZ azért is történik, mert az Isten rajtunk keresztül akarja üzenetét eljuttatni másokhoz: Krisztus emberek felé kinyújtott kezévé akar tenni bennünket. A szol­gálatban sem akar nélkülözni. S erre megint csak nem az Isten szorul rá. Kegyelme magasztosíthat erre a fel­adatra, az Élet szolgálatára, Isten dicsőségének továbbragyógtatására, hangja továbbzengésére, ereje meg­élésére. ÍGY HÁT BÁRHOL könnyebben vagyunk nélkülözhetők, mint Isten engedelmeseinek seregében Szá­munkra pedig nincs r ”külö2Íhetetle­I nebb az Istennél. Annyira szeret bennünket. S nekünk annyira kel­lene szeretnünk Öt. Bodrog Miklós Keserű desszert Nincs tanítási idő, mégis sürögnek-forog- nak a lányok az iskolában. Vöröskeresztes vásárra készülődnek délutánonként. Árad a jókedv. Az új, meg új ötletek, színes ter- vezgetések, közepette még szebben vetítődik a szorgalmas kislányok elé a vásár képe és hangulata. Ha kissé elfáradtak, odaállnak a tömött asztalok elé és gyönyörködnek. Hosszan nézegetik a maguk készítette pénztárcákat, kézimunkákat, százféle tombolatárgyat, varró­dobozokat. Talán egy leány emelkedik ki a többi kő­iül még több munkájával, leleményességé­vel: Gaál Edit. ö egyik, első tanulója az osz­tálynak. Még a tanárnő is elfogadja javasla­tait, elgondolásait. Így van ez az órákon is. Amit Edit mond, arra felfigyelnek, azt he­lyeslik. Végre fölvirradt a vásár napja. Izgalomtól pirosak az arcok. Vidám beszélgetés, nevetés vegyül kellemes összhanggá a feldíszített te­remben. Tormásvirsli, székelygulyás, sör, sü­temények illatfelhőjéből ragyog elő az édes­apák, édesanyák mosolygó arca. Az egyik kö­vér bácsi Mikiegeret horgászott a tarkafüg- gönyös, titokzatos sarokból. Kisfia kineveti. Apja vele nevet. Gaál Editke is szíves szóval kínálgatja áru­ját a kezében tartott gyönyörű, virágos do­bozból. A doboz fedelén felírás: desszert. A takarékos nénik, a kevéspénzű gyerekek to­vábbsietnek mellette. A bácsikat is inkább a virsli vagy gulyás érdekli, ha enni akar­nak. Editke azonban mégis árul. A máskor olyan szótlan kisleánynak csakúgy pörög a nyelve. Sokféleképpen győzi meg a vendégeket ar­ról, hogy milyen finom és aránylag olcsó cse­mege a desszert. — Ezt te áruld! Rád bízom, Editke — mondotta Jolán néni a vásár kezdetén. — Egy kilogramm. Hány darab lehet? — gondolko­zott Edit, de Jolán néni már nem volt mellette. Most Editke jólesően érzi a tanárnő ki nem mondott szavait: Rád bízom, mert te becsületes vagy. Nem nyúlsz bele mohón, amikor nem látják és nem majszolsz el ész­revétlenül egy-két darabot belőle. Így van. Még csak nem is kívánja. Már a negyedik sor desszertből árul. A do­bozban összesen hat sor édesség volt egymás alatt. Van, aki csak egyet vásárol, mások hármat-négyet. Egy idős tanár néni pedig ti­zenöt darabot vesz egymaga. Most az órára néz a kis kofa. Mindjárt vége a vásárnak — ijed meg. Körüljárja még vagy háromszor a termet. Pár darab van még az ötödik sorból, hófehér, finom hullám- papír alatt pedig ott lapul a hatodik sor cse­mege a doboz aljában. Molnár Piroska hangja hallatszik: Megkö­szönjük kedves vendégeink szíves türelmét, áldozatkészségét. Tovább nem figyel rá Edit, mert siet átadni a maradékot Margit tanár­nőnek. Margit néni mosolyog, amint belenéz a do­bozba. Ha ezt a nyolc darabot megveszed, tied lehet a doboz is. Gaál Edit egyszer-kétszer kinyitja a száját, akarja mondani: tanárnő kérem, még egy egész sor desszert van a dobozban. De egy láthatatlan vasmarok visszatartja torkában az igaz szót. Nem mondja ki mégsem. Kí- nálgatás közben nem vásárol magának enni­valót. Most érzi csak, milyen éhes. Senki sem tudhatja meg! Nyolc darab áráért negyven darab lehet a.z enyém. Már nyújtja is a pénzt. A dobozt hirtelen mozdulattal becsukja és a hóna alá teszi. Köszönöm szépen. Kezét csókolom. Mélységes örömmel sietett haza. Olyan könnyű dolga van. Editke szavaiban nem szoktak kételkedni. Elégedetten fogadja testvérei hálás mosolyát, amikor udvariasan megkínálja őket az édességgel. Azt persze nem tudja egyik sem, hogy a desszert na­gyobb része ott lapul Edit párnája alatt. Vil­lanyoltás után csak a kereklcépű falióra lát­hatná, ha volna szeme, a vigyázva majszol- gató kisleányt. De még az óra is cinkosává szegődik és jó hangosan ketyeg. Így sem csám- csogást, sem nyelést nem lehet hallani. Másnap, a reggeli sietés közben el is fe­lejtette Edit az egész dolgot. Délután azon­ban megakadt a szeme a dobozon. Maga sem tudta, miért nem nyúlt utána örömmel, pedig nagyon szép doboz volt. Mit tartsak benne? — gondolkodott. Varródoboznak nagy. Fésűsdobozom úgyis van. Levélpapírt? Amiatt meg kár lenne annyi helyet elfog­lalni. Talán harisnyának jó lesz? — s be­dugta ruhásfiókiába. Hétvégi rendezéskor onnan is kikerült. Testvérének adta. Miért játszol mindig vele? — kérdezte azután tőle. — Nem azért adtam, hogy tönkretedd. Mintha nem is volna más játékod! — vesze­kedett és szörnyű keserű ízt. érzett a szá­jában. Testvérkéje engedelmesen félretette a dobozt, de azt a keserű ízt nem lehetett félretenni. Ha megvenném a negyven darab desszer­tet és visszaadnám Jolán néninek? Vagy odaadnám az árát? Amit megettem, azt már nem adhatom vissza. Nem tudom jó­vátennií_ A keserű íz majdnem megfojtotta. — Miért késtél? Ki terít meg helyetted? — kérdezte szigorúan anyuka vasárnap dél­ben. — Ürvacsorát vettem — válaszolt Edit. Anyuka meglepődött, de nem mutatta. Edit mégis észrevette. Sietve nyúlt a szek­rénybe az abroszért. Az illatos, tiszta ruhák ott sorakoztak. Edit belesúgta a szekrénybe a nyitott ajtó mögött: soha többé! Jóked­vűen nézett az órára. Fél egy. Elmosolyo­dott mert a falióra is ezt kegyegte: So-ha- tob-be! Erzsébet néni Én úgyis viiággá megyek... Én úgyis világgá megyek . . . Engem nem értenek a nagyok . •. Se anyuka ... s a tanítónéni. Nem is várok soká . . . Most rögtön elindulok .. , És . .. és . .. nem is mondom ... Búcsút se veszek senkitől . . . Majd kereshetnek aztán . .. És sírhatnak utánam . .. Miért bántanak annyit? Mért mondják, hogy semmit se tudok? Meg hogy szeles, szófogadrtlan vagyok . . . Akkor mi-ek is legyeit itt? . . . Tnkább világgá megyek . . . Én .,. úgyis ... úgyis elmegyek. És ... és . . . semmit se viszek magammal. Csak talán . . . csak igazán ... Egyedül a Zsófi b?bát, A törött orrú pólyádat. ** Katit elajándékozom .. • A mackóm Péterkének adom. A labdám, a pettyeset, Meg a főző edényemet, Pannikának hagyom . . . Többé a képeskönyvem se kell .. . De a meséset ... a színes fedelűt, Azt nagyon szeretem . . . Azt .. . talán magammal viszem .., És . .. és . .. ha most tudnák, Hogy el akarok menni. .. Anyuka biztosan sírva kérne: Maradj kislányom, ne menj világgá ... Apuka szigorún a fejét csóválná... Pét er ke meg elcsodálkozna, Hogy én milyen bátor vagyok . .. Szepegve ölelne át Pannika:- Ezentúl kivel fogok játszani? És . . és . . . a tanítónéni . . . Milyen szépeket mondana rólam, Mint egyszfr nem rég . . . Mikor a kis Karcsi meghalt.. „ cui« en a sutét oen ieieK ... És este olyan sok a bogár . . . Szentjános .. cseri a fejemre száll . És a hosszúlábú pók. Jaj az olyan félelmetes . . , És . . . és látni se lehet . . . És . . olyan szőr '.yűek az árnyak . . Valami patakba eshetek . . . És a vízben árny! béka van . .. Ha rp-v szikláról lepottyanok Megtalálnak a frrk*«ok ... Vagy egy elefánt eltapos .. A bokorból k\gyó sziszegne rám . . Jri, és a medve meg a zsiráf Hog-ha az oroszlán jö me felém * Ordítva lassan és . . . és . . Jaj, iszonyú, rettenetes . .. "Ilii A szfvem is u°-y Még n kez^m is remeg’.. M4ndjárt sírok ... Nem ... nem megyek .,. En Tste-em, segíts -ónak lennem . . Ne kelljen a nagyvilágba mennem . .. MARGO VESJI EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyeteme- Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő: Groő Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Üllői u. 24. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft. félévre 30,— Ft. Árusítja a Magyar Posta Telefon: 142—014. Csekkszámla: 20412—VOT: ______>8 000 példányban nyomatott. ZR ÍNYI nyomda ——* t.isio.: Bolgár uan.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom