Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-08-03 / 31. szám

SÁTORBAN-TÁBORBAN Ifjúságunk szétszóródott szerte az országban táborokba, üdülőkbe, vi­déki rokonokhoz, idénymunkára. Egy időre felbomlottak a megszokott közösségek, együttesek. Általában kevés azoknak a „szerencséseknek” a száma, akik otthoni barátaikkal, illetve barátnőikkel együtt töltik a nyaralás idejét. A nyaralóhelyen új arcok veszik körül az embert, — az együtt töltött idő és közös programok új közösségeket hoznak létre. Ezek az új kapcsolatok rendszerint csak „idény-barátságok”, — néha azonban tartósakká válnak. Vannak, akik nem szívesen vesz­nek részt csoportos nyaraláson Vagy ha igen, akkor igyekszenek ma­gukat minél jobban elkülöníteni a többi részvevőtől. Az együttlét he­lyett a magányt keresik. Kétségte­lenül igaz, hogy sokszor jól esik az embernek egy kicsit „elbújni”. Az egész évi lármás élet után egy ki­csit leülni a patak partjára, ahol csak a víz lágy csobogását hallja az ember, vagy legfeljebb még a mada­rak énekét és a fák susogását. Jó ez és kell is, különösen a városi em­bernek. (Bár a napokban arról olvas­tam, hogy a tipikus városi ember nem bírja az ilyen magányt.) Két vagy három hét szabadságot azon­ban így tölteni egy fiatal embernek, fiúnak, vagy leánynak aligha egész­séges. (Más a helyzet a családosok­nál, sok esetben ez az gyetlen lehe­tőség egész évben a hosszabb együtt- létre.) A magányosságnak általában nem is egészséges állapot az alapja. Csalódások, megrázkódtatások és más ehhez hasonló rendszerint az ok. Ebben az esetben éppen helytelen a félrehúzódás, mert a nyaralás vi­dám együttlétei segítenek „ki­heverni” a betegséget. Más az eset azokkal, akik alap- természetüknél fogva nehezebben oldódnak fel. Akiknél „normális körülmények” kö­zött is hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy bele tudjanak illesz­kedni egy közösségbe. Sokan közü­lük szívesen csatlakoznának mind­járt az együtt kirándulók vagy együtt csónakázók társaságához, de nem tudják könnyen legyőzni a termé­szetükből adódó gátlásokat. Ilyenkor nagyon jó segítség, ha van valaki (esetleg az idősebbek közül), aki észreveszi az ilyen magukban kószáin­kat, félreülőket és finoman, ügye­sen, kedvesen (mert egy erős meg­jegyzés, vagy kipellengérezés köny- nyen elronthat mindent) igyekszik bevonni őket a társaságba. De per­sze az illetőnek magának is igye­keznie kell azon, hogy gátlásaitól megszabaduljon és feltalálja magát a többiek közösségében, mert eset­leg már csak odahaza tesz szemre­hányást magának az elmulasztott kedves alkalmakért. Persze az együttnyaralók java­része nem ilyen. Legtöbben egy­kettőre feltalálják magukat, hamarosan beleilleszkednek az új közösségekbe és vidáman fújják együtt a nótákat, másszák együtt a sziklákat és húzzák együtt az evezőt, eddig még sosem látott új barátaik­kal. Problémák azonban itt is adód­hatnak és adódnak is. Egy üdülő­ben, táborban vagy nyaralóhelyen sokféle ember verődik össze. Sok olyan ember akad az úlunkba, akik­ről vajmi keveset tudunk. — Az ember lakva ismeri meg a másikat, — tartja a régi közmondás. Itt éppen a parketten, vagy az ebédlőben. Igen a sátorban, vagy a közös szobában, a parketten, vagy az ebédlőben. Igen hasznosak lehetnek ezek a megismer­kedések. Egy kicsit (néha túlságosan is) belelátunk más emberek gondol- kodásvilágába, megismerjük gond­jaikat, örömeiket, tehetségüket, vagy gyarlóságaikat és ez igen tanulsá­gos. Különböző tanulmányt folytató vagy foglalkozású emberekkel be­szélgetve, tágul a látókörünk. Közben azonban akadhatnak kellemetlen meglepetések is. Emberek, akiknek a jelenléte vagy egyes megnyilatkozásai hamarosan tehertétellé válnak, magaviseletük kellemetlen helyzetet teremt. Gyen­géi persze mindenkinek vannak és tévedései is lehetnek. Ezt meg (kell próbálni szeretettel elviselni vagy kijavítani. Más a helyzet a rendsze­res „kilengőkkel”, az erőszakosok­kal vagy a rendbontókkal. Itt is elő­ször a szeretet elsimító és helyreiga­zító módszerét kell alkalmazni, s ha ez nem segít, akkor nincs más hátra, mint a kizárás, a „szeparálódás”, a kapcsolat felszámolása. Ha az ilyen­nek az egész társaságot sikerül a tisztesség határain túllendíteni, ebben az esetben vállalni kell azt a bizonyos „magányt” is. A problémák azonban nemcsak kívülről jöhetnek, hanem belülről is. önmagunkból. A „szabadság” megszabadít bennünket egész évi éle­tünk megszokott menetétől. (Nem csörög az ébresztőóra, nem hajt a munka láza, nem értékelik az elért eredményt és a konvenciók sem kö­telezők. Ami fegyelmezettséget meg­követelnek az embertől, össze sem hasonlítható az év más részének sokszor idegfeszítő, erőbedobást igénylő követelményeivel. (Néha per­sze ez a kevés is problémát okoz.) A szabadság kísértése, itt is a „sza­badosság”. Vagy másképpen min­den korlát felrúgása és minden kö­töttség széttépése. Ez pedig már nem helyes és veszélyes utakra visz. A „szabadság” nem szabadít fel azok­tól a kötelékektől, melyek testünk egészségét, tisztaságát, nevünk be­csületét, vagy a békés emberi együtt­élést biztosítják. Ezeknek az álta­lános emberi normáknak a megtar­tása kötelező minden időben: sátor­ban, táborban, üdülőhelyen, nyaraló­telepen is. Aki ezt nem veszi komo­lyan, az nemcsak mások pihenését teheti tönkre, hanem önmaga ellen is vét. Minket minden emberi normán túl köt még egy kapcsolatunk. Hitünk nem „szabadságol“ Istenünk a nyaralóhelyen is Isten. És nekünk is annak kell maradnunk, akik vagyunk: Isten üdvösségre el­hívott, jócselekedetekre felkészített, Lélek által munkált gyermekeinek. Egészen bizonyos, hogy ez a meg­kötöttség nem „rontja el” a nyara­lásunkat és másokét sem. Különcökké sem tesz. Éppen ellenkezőleg, egyik biztosítéka annak, hogy a nyaralás valóban felüdülésünkre szolgáljon, a benne rejlő szeretet segít az együtt­lét jó légkörének kialakításában, le­leményessé tesz az előadódó nehéz­ségek megoldásában és nemcsak szabályozza, de jó irányba fejleszti is új kapcsolatainkat. Mezősi György ISTENTISZTELETI REND Augusztus hó 3-án, Vasárnap Deák tér: de. 9 (úrv.) Dóka Zoltán, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6 Dóka Zoltán. Fasor: de. 11 (úrv.) Koren Emil. du. 7 Koren Emil. Dózsa Gy. út 7: de. fél 10 (úrv.) Sülé Károly. Üllői út 24;. de. fél 10, de 11. Rákóczi út 57/b: de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr. de. három­negyed 12. Karácsonyi S. utca 31: de. 10. Thaly K. utca 28: de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné. Kő­bánya: de. 10 Veöreös Imre. Utász u. 7: de. Veöreös Imre. Vajda P. u. 33: de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló: de. 11 (úrv.) Drenyovszky János. Gyarmat u. 14: de. fél 10 Drenyovszky János. Rákosfalva: du. 5 Szuhovszky Gyula. Fóti u. 22: de. 11 (úrv.) Dulcz Pál. Váci u. 129: de. 8 Dulcz Pál. Üjpest: de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet: de. 10 Szabó István, du. 7 Szabó István. Soroksár-Üjtelep: de. fél 9 Szabó István. Rákospalota MAv-telep: de. fél 9. Rákospalota: de. 10. Rp. Kis- tcmplom: du. 3. Pestújhely: de. 10 Kür­tösi Kálmán. Rákosszentmihály: de. fél 11 Tóth-Szőllős Mihály. Bécsikapu tér: de. 9 Madocsai Miklós, de. 11 Várady Lajos, du. 7 (úrv.) Mado­csai Miklós. Toroczkó tér: de. 8 (úrv.) de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda: de. 9 (gyerm.) Sárkány Tibor, de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. 5 Sárkány Tibor. XII. Tarcsay V, u. 11: de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Diana u. 17: de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld: de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 (úrv.) Ken- deh György, du. 6 Bottá István. Német­völgyi u. 138: de. 9 Bottá István. Kelen- völgy: de. 9 Schreiner Vilmos. Budafok: de. 11 Schreiner Vilmos. Nagytétény: du. 3 Schreiner Vilmos. Albertfalva: de. 7 Schreiner Vilmos. Csillaghegy: de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Csepel: de. 11, du. 7. Magyar prolensláns lelkészek üdülnek fielel-Némelországban A reformáció szülőföldjén,; a tör­ténelemmel átitatott és csodálatosan szép Thüringiában járni csak meg- illetődéssel lehet. A hegyeken épült ódon várak, a völgyekben meghúzó­dó falvak és városok a középkort sugározzák még ma is. Az útakon valamikor Luther, Melanchton, Cra­nach, később Bach, Goethe, Schiller és Liszt járt. A házakban,, várakban, palotákban ők laktak, vagy dolgoz­tak és az emberiségre hagyták a val­lás és humanizmus nagy ajándékait. — Most második éve, hogy ezekre a helyekre magyar protestáns lel­készek is mehetnek. Megállhatnak és néhány percet szentelhetnek- az emberiség nagyjainak — elgondol­kozva azon, hogy mit cselekedett ki-ki a maga idejében. Ebben az év­ben magam is ott jártam és néhány sorban beszámolok útunkról. A vonat fürgén száguldott keresz­tül velünk a Csehszlovák Középhegy­ségen. Prágától a tüneményes Elba völgyén át, a szász Svájcon keresz­tül Drezdáig. A kék, sebesfólyású Elbán hajók szállították a szenet, fát, — de hangos kiránduló csopor­tok fehér foltjai is tarkították a képet. A völgy amelyen áthaladtunk gyakran úgy elkeskenyedett, hogy szűk volt a folyónak, országútnak és vasútnak; néhol kiszélesedett és he­lyet adott kisközségeknek, melyek tarka házaikkal, jellegzetes formáik­kal úgy festenek, mint egy nagy művész jólrendezett nagy színpada. A sziklák néhol komoran tekinte­nek a vízbe, a virágbaborult rétek és gyümölcsfák pedig kacagva moso­lyogták a víz tükrében tavaszi szép­ségüket. Drezda Ebből a gyönyörű környezetből fut be a vonatunk a drezdai pálya­udvarra. Szorongó szívvel lépünk ki, hiszen köztudomású, hogy 1945-ben közvetlenül a háború befejezése előtt óriási bombatámadás érte. 1945. február 13,-áról 14.-re virradó éjsza­ka a borzalmak városává tette. 40 000-nél több drezdai lakos, de megszámlálhatatlan menekült, átuta­zó lelte ekkor halálát. Csak a pálya­I udvaron három és félezer ember pusztult el. És mi maradt a barokk Drezdából? „Megnéztük“ a váxost,. Tízperceket Halad az ember és egy ház sincs. Alacsony kőnek támasz­tott tábla jelzi, hogy tulajdonképpen utcán haladunk, csak házak nincse­nek. A műemlékek — a Zwinger, a Frauenlkirche és a múzeumok, képtárak mind mind romokban. Egyes nagy épületek el nem bontott romjain a gaz vert tanyát. Az em­ber szíve összeszorul ennyi pusztu­lás láttán. A háborúért lelkesedőket napokra ide kellene vinni, hogy lás­sák a valóságban, hogy mit jelent a háború. Mennyi pótolhatatlan érték, mennyi ember vesztőhelye Drezda. A drezdaiak nem akarnak háborút. Az ő fülükben még visszhangzik 1945. február 13—Iá. éjszakája. — A .siketítő detonációk és a hamuban* romokban heverő város, a hiányzó rokonok, barátok, ismerősök. — Egy erős akarat: soha többet ilyen éjsza­kát! Ma Drezdában folyik az újjáépí­tés. A romok helyén még óriási pusztaságok. A műemlékek felépíté­sére még kevés a pénz. Első a lakás­építés, de a pusztítást ez sem pótol­ja. A világhírű Zwinger azonban épül. A lehangoltságot reménységre váltja a kék ég hátteréből kiemel­kedő új épületsorok, a serény mun­káskezek, az égnek emelkedő daruk mellett, az Elba partján sétáló fia­talok nevetése, — az új életért folyó harc. Tabarz A nagy Inselsberg tövében, hegyek ölében, mint ágak közé gondosan ra­kott fészek, húzódik meg Tabarz, ez a 4—5 ezer lakosú, kis üdülőhely. Évről-évre sok ezer ember nyer itt pihenést, gyógyulást. A házak már úgy épülnek, hogy alkalmasak le­gyenek téli-nyári üdülésre. Madár­dal, fenyőillat, ember és természet találkozása Tabarz. Az ember itt mindenhez oly közel érzi magát. Teremtőjéhez, a világhoz, embertár­saihoz. Itt Tabarzban, a német Egy­házügyi Hivatalnak az üdülőjében nyert elhelyezést a magyar delegáció, és több mint két hetet pihentünk. Jólesett a szeretet, figyelmesség, ud­variasság, amivel körülvettek ben­nünket. Sokat beszélgettünk német lelkészekkel és kicseréltük gondola­tainkat. A szolgálat nehézségeiben egymás hite által épülhettünk. A problémák közösek. A német evan­gélikus egyház helyzete talán nehe­zebb, mint a mienk. Az egyik fő­nehézségük összefügg hazájuk ketté­szakítottságával' A német evangéli­kus egyház szervezetileg egy, de két­féle világi felsőbbség alatt él. A má­sik talán súlyosabb, ez a szekulariz- mus veszélye. (Ezért nem csodál­kozhatunk azon, ha a nálunk járt lelkészek templomlátogatás alkalmá­val olyan elragadtatással szólnak). De beszélgettünk egyszerű embe­rekkel is, háziasszonyokkal, akik örültek, az élelmiszerjegyek eltörlé­sének dolgozókkal, akiknek megis­mertük fizetésüket, életszínvonalu­kat. Az udvariasságukban, előzékeny­ségükben annak az adósságnak a törlesztését láttuk, amellyel a múlt Németország tartozott a világnak* köztünk nekünk magyaroknak. Rédey Pál-------------------••—---------------------■: : M egjelent az IMÁDSAGOS j • KÖNYV az ifjúság számára í ! GROÖ GYULA fordításában. j ! Ara: 12,— Ft. : Kapható a Sajtóosztály irattér- | j Jesztésében, Bp., VIII. Ollói út 24. í Jézus példázatai 4. A drágagyöngy . Jákob és Lévi kora hajnalban édesapjuk­kal elindultak ki a legelőre. Segítettek a ju­hokat őrizni. Simon, a legfiatalabb a testvé­rek közül, odahaza maradt. Korán reggel az olajfához futott, ahol az öreg Ismael szokott üldögélni. De az öreget nem találta még a fa alatt. Felmászott a fára, leült az egyik ágra és onnan nézett szét. Milyen nagy is ez a világ — gondolta ma­gában, amint a messzi vidékeket kémlelte. Csendesen nézelődött. Egyszercsak arra fi­gyelt fel, hogy távolról tevekaraván közele­dik. Horniét jöhetnek? Bizonyosan messzi vá­rosokból. Drága selymeket hoznak, gyöngyö­ket, arany ékszereket. Míg Simon ezen gon­dolkozott, megérkezett az öreg Ismael és leült ez olajfa alá, megszokott helyére. Nemsokára észrevette őt Simon. Azonnal lemászott a fá­ról és elmondotta Ismaelnek mindazt, amit a fa tetejéről látott. — Nagyobb a világ annál, amit a fa tete­jéről, vagy a magas hegyek ormáról látha­tunk? — kérdezte Simon. . — Kis barátom — felelte Ismael — senki sem tudja a föld végső határát megszemlélni. Ez a hatalmas nagy világ, amelyben élünk, Istené. — Édesapám elmondotta, hogy az Ür mi­ként teremtette az eget, földet és a csillago­kat — mondotta Simon. Gondolatai messze jártak, a tevekaravánra gondolt, ezt kér­dezte Ismael tői: — Milyen emberek lehetnek azok, akik karavánokkal járják az országutakat? Én ismertem egy embert, aki gyönyörű kincseket keresett, mert ez volt a mestersége. Teveháton járta be a nagy világot. — Beszélj róla! — mondotta Simon. — Resirmek hívták — mondotta Ismael. Mindene meg volt, amit csak kívánt. Felesége és leányai gyönyörű ruhákban jártak, arany- karpereceket hordtak. Háza tele volt arany és ezüst edényekkel. Tevekaravánjai messze .földről hozták a drága kincseket. Nagyon gaz­dag ember volt. Hiába volt azonban a nagy gazdagság. Resin boldogtalan, elégedetlen ember volt. A világ legszebb drágagyöngyét akarta megszerezni magának. Egy napon elhagyta otthonát, elbúcsúzott a családjától és elindult, hogy megkeresse a világ legszebb drágagyöngyét. Végig utazta Júda földjét. Városról városra ment. Majd elhagyva az országot, a fáraók földjére, Egyiptomba utazott. Azután felkereste a ke­leti országokat is. Ütközben sok gyöngyöt vásárolt. Egyik szebb volt, mint a másik. Azt azonban nem tudta, hogy megtalálta-e a világ legszebb drágagyöngyét. Mivel nyugtalan volt, foly­tatta útját. Városról városra ment. Minden­felé kereste a világ legszebb gyöngyét. Egy nap Kelet egyik nagy városához ér­kezett, s a városkapuban a király hírnökével találkozott, aki ezt mondta neki: — Az én uram, a király, köszönt téged és azt üzeni, hogy övé a világ legszebb drága­gyöngye.-— Vezess urad, a király elé, — mondotta Resin. A király hírnöke elvezette Resint a királyi palotába. A király megmutatta neki kincses- kamráját. Volt ott bőven arany, ezüst és sok­sok drágagyöngy, szebbek, nagyobbak, csil­logóbbak azoknál, amiket Resin valaha is látott. A király odalépett egy nagy drágagyöngy- gyel telt díszes ládához, kiemelte a legszebb gyöngyöt, a legjobban ragyogót, majd ezt mondta: — Ez a világ legszebb drágagyöngye! A tied lehet, ha mindenedről lemondasz. — Nagyon köszönöm néked ezt Uram, Ki­rály, mondotta Resin. Szívesen lemondok minderről azért, hogy enyém legyen ez a drágagyöngy. Resin ezután haza utazott és mindenét el­adta. Majd visszament a királyhoz, átadta neki minden vagyonát­— Te minden vagyonodról lemondottál — mondotta a király. Imé tiéd a világ legszebb drágagyöngye. Menj el békével! Jézus mondotta: „Hasonló a mennyeknek országa a keres­kedőhöz, aki igaz gyöngyöt keres.“ (Svédből: F. Z.) MINT A QYERMEKEK Sohse legyek én gazdagabb, mint kicsinyeink, ha játszanak. Vidáman kezdik el. Korlátlan a hitel. Az egyik vesz, a másik árul. A pénzt bokormi, fárul ingyen szedik, hisz ezerszámra nő. „Mondja kérem” — kérdi a kis vevő — „egy kiló vajnak mi az ára? Mibe ikerül a friss saláta? De ugye, nem várat sokáig?" És a kereskedő, úgy látszik, rosszul számol, vagy téved itt-ott, mert most elkér ezer forintot, s ugyanannyi kilóért újra tíz fillért kér egy óra múlva. De Mária, a kis vevő, ezen sohse csodálkozik egy percre sem. Erszényét újra tölti pénzzel, jázmin- vagy orgonalevéllel. Nincs ár, amely zavarba hozná, s nem fél, otthon mit szólnak hozza. Bizony sohase legyek gazdagabb, mint kicsinyeink, ha játszanak. Mindegyik gondtalan, vidám, s úgy nő neki a pénz a fán. Ha meg is nőttünk, ne mernénk mi ugyanilyen gondtalan élni? Égi Atyánk kezéből szüntelen ezernyi áldás nekünk nem terem? Ha mindet sokkal gyermekibben vennénk, mindennap sokkal boldogabbak lennénk! Feesche M. után németből Turmezei Erzsébet Jézus Krisztus tanítványai JÜDÄS Az utolsó tanítvány a kariotbeli Judás. Jézus őt is elhívta tanítványául. Judás 'hűsé­gesen követte Jézust, szerette is Öt. Szíve mélyén azonb.an sohasem értette meg a Mes­tert és nem tudott meghajolni akarata előtt. Árulója lett, Kiszolgáltatta Jézust ellenségei­nek, siettette halálát. Mikor rádöbbent arra* hogy mit tett megbánta bűnét. Bűnétől azon­ban nem tudott szabadulni, mert nem talált rá bocsánatot. Nem hitte, hogy Jézus halálá­val neki is bocsánatot szerzett, öngyilkos lett. Judás élete bűrbánatra és szent félelemre int bennünket. Elbukhatunk hitünkben, Krisztus árulói lehetünk legjobb szándékunk­ban. Mindnyájunknak egyetlen reménysége Jézus, aki halálával és feltámadásával ne­künk bocsánatot szerzett. Kinczler Irén néni Kedves gyerekek! A „TALALD KI!” rejtvény verseny ünk be­fejeződött. A megfejtések kiértékelése folya­matban van. A nyerteseknek a jutalmakat augusztus hónap első fe!ében megküldjük. Űjabb rejtvényversenyt indítunk. Soroza­tosan öt sakkrejtvényt kell megfejteni. Min­den rejtvény megfejtését úgy kell kezdeni, hogy abból a kockából kell elindulni, amely­ben a nagybetűvel kezdődő szótag van és a sakkjáték szabályai értelmében a lóugrás szerint kell tovább keresni a következő meg­felelő szótagat, mindaddig, amíg minden szó­tag sorra kerül. Ha helyesen mentek végig, akkor megfejtésül Jézus Krisztus egyik szép mondását olvashatjátok össze. Az igehelyet is keressétek meg a Bibliában és az így elkészí­tett megfejtést augusztus 10-ig küldjétek el a megszokott címre: Juhász Géza, Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, Budapest, Vili. Üllői út 24. I. e. Jó szórakozást kívánunk mind­nyájatoknak! L tek i En ke ­a zám me* ni, hoz* ged két jó gyér jön

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom