Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-07-13 / 28. szám
US BIT Iliiig A N G É L 1 KU 5 H ETIL k m XXIII. ÉVFOLYAM, 28. szám. 1958. JÜLIUS 13. ARA: 1,40 FORINT* Ax faesxititc 7dm díc&é&é&ét... // A teremtett világ titkai évezredek óta ámulatba ejtik a gondolkodó embert. A természet világának lenyűgöző szépsége, csodálatos rendje, a természet erőinek fenséges nagysága igen sok költő és művész lelkét ihlette meg maradandó értékű alkotásokra. A természettudomány felfedezései, az atomenergia békés célokra történő felhasználása a tudósok megállapításai szerint egy új „aranykor“ kezdetét jelentheti az emberiség történetében. Minél mélyebbre hatol az ember a természet titkainak világába, annál csodálatosabb látások és lehetőségek tárulnak fel előtte. A keresztyén ember őszintén tud örülni a teremtett világ szépségén, annak titkait nagy érdeklődéssel figyeli s a tudományos kutatások eredményeit — amennyiben azok az emberiség életét, kulturális fejlődését szolgálják — mindig készséggel, sőt hálás szívvel fogadta. rÁ teremtett világ azonban túlmutat önmagán. Túlmutat Arra, akiiek! létét és fennmaradását köszönheti: a teremtő és gondviselő Istenre. A mezők liliomainak szépsége, az ég madarainak éneke Annak szól, aki felruházza a mezők Idomait és aki gondot visel az ég madaraira. „A szélvészek bús harca, égi láng villáma, harmatcsepp, virágszál, hirdeti nagy kezed alkotásit“ — mondja Berzsenyi. Igen: a hívő keresztyén ember vallja, hogy Isten .keze van benne a legkisebb fűszálban .éppen ■ úgy, mint az atomokba, rejtett .hatalmas energiában. Á természet világának évről évre megújuló-erőiben; az emberi némzedékejc egymást felváltó sorozatában az állandóan teremtő,- fenntartór és - gondviselő ' Isten mindenhatóságát látja. És' Istennek ez a teremtett világban megnyilvánuló, rejtett hatalma alázatos vallomásra készteti'a hívő' lelket: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.“ Mert a keresztyén ember soha nem lehet természetimádó: nem imádhatja a teremtett dolgokat a Teremtő helyett (Ura 1,25). A teremtett világ megromlott, ámbár Isten azt ..igen jónak“ teremtette (1. Móz 1,31). Az ember bűnbeesése maga után vonta az egész teremtett világ megromlását. „Átkozott legyen a föld temiattad“ — hangzik Isten szájából a kemény ítélet (1. Móz 3,17). A keresztyén ember a természet fensége és szépsége mögött is ott látja a sokszor csak háttérben meghúzódó, de igen gyakran világosan látható sötét erőket, amelyek a természeti világ elemeinek és jelenségeinek' pusztító élet-halól- harcában nyilvánulnak meg. Mindazonáltal nem fordul el valami ..világmegvető“ gőggel a „mindenestül bűnös“ természeti világtól, mert ez a világ bűnössége ellenére sem szűnt meg a teremtő Isten művének lenni. Sőt éppen az a tény, hogy ez a világ az ember bűne miatt lett bűnössé, a legszorosabb mértékben egybefűzi a teremtett ember és a teremtett világ jelenét és jövőjét. Mert a teremtett világ is megújulásra szorul. A teremtés hajnalán Isten „legyen“ szavára teremtetett a világ és az ember. S amint már mondottuk: az ember bűnbeesése maga után vonta az egész teremtett világ megromlását is. Az idők teljességében a „testté lett Ige“: az Ür Jézus Krisztus azért jelent meg, hogy a bűntől megváltsa az embert is és az egész teremtett világot is. „Mert az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög“ és „sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését“ (Rm 8,22,19). És- hisszük, hogy amikor a „mi testünk megváltása” bekövetkezik (Rm 8,23), akkor majd elérkezik a teremtett világ megújulása is: új eget és új földet teremt Az, „aki mindent újjá tesz” (Jel 21,1—5). És akkor majd Istennek a teremtés hajnalán felhangzott „legyen“ szavára feleletként úgy hangzik el az idők végén a fenségesen ünnepélyes 5,meglett” szó (Jel 21,6), mint egy művészi zenei alkotás hatalmas befejező akkordja. Hisszük, hogy ez a „meglett“ szó hirdetni fogja majd nemcsak a teremtett ember, hanem a teremtett világ megváltásának teljességre jutását is. Keresztyén hitünk ilyen szoros egységben látja az Apostoli Hitvallás első és második hitágazatában foglalt igazságokat. A teremtett világ legszebb rendeltetése nem lehet más, mint a teremtő Isten magasztalása és dicsőítése. Igen: „Az egek beszélik Isten dicsőségét és kezeinek munkáját hirdeti- az égboltozat” (Zsolt ^ 19,2). A természet világa a maga módján és nyelvén hirdeti Isten nagyságát, tesz bizonyságot teremtőjéről. Mi is az Ö teremtményei vagyunk sót arra méltatott, hogy „a maga képére és hasonlatossogara ‘ teremtett bennünket. Dicsőítsük és magasztaljuk hát Öt „szívvel, szájjal, leiekkel , most, itt, ebben a földi életben ugyan sokszor botladozó nyelvvel, egykor azonban ott, dicsőségének trónusa előtt, a megváltottak boldog Himnuszával: „Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet es erőt- mert te teremtettél mindent és a te akaratodért vannak es_teremtettek” (Jel 4,11), Mekis AdamA Magyar Ökumenikus Tanács végrehajtó bizottságának ülése A Magyar Ökumenikus Tanács végrehajtó bizottsága, július 4-én, D. dr. Vető Lajos püspök elnökletével ülést tartott a református konventen. Az ülésen resztvettek az ökumenikus Tanács református, evangélikus, baptista és metodista képviselői, többek között Győry Elemér református püspök. Muraközy Gyula, a református konvent külügyi osztályának főtitkára, Grünvalszky Károly, az evangélikus egyház főtitkára és Häcker Adám metodista szuperintendens. Az ülésen Muraközy Gyula beszámolt külföldi útjainak tapasztalatairól és eredményeiről. Résztvett a Francia Református Egyház május végén kezdődött zsinatán, majd ugyancsak Franciaországban az Egyházak Világtanácsa Segítő Bizottságának ezévi gyűlésén. Június 6-tól 9-ig a svájci Genf melletti Bossey-ban a protestáns újságírók konferenciájául vett részt. Június 19-től 25-ig Varsóban tartózkodott, ahol részt vett egy egyházi konferencián és egy — a németek által lerombolt és most újonnan felépült — evangélikus templom felszentelési ünnepségén. Beszámolója után D. dr. Vető Lajos püspök ismertette hosszabban a június 1-től 4-ig tartott prágai keresztyén békekonferencia eseményeit, eredményeit és tapasztalatait. Részletes beszámolójában összefoglalta a konferencián Hromádka prágai professzor, Iwand bonni professzor és Vogel berlini dékán nagyhatású teológiai előadásait, amelyek az atomveszéllyel és az egyház feladatával foglalkoztak. Ismertette a többi előadásokat és hozzászólásokat — elsősorban dr. Pálfy Miklós teológiai tanár előadását — és beszámolt azokról a határozatokról és nyilatkozatokról, melyeket a konferencia hozott. (Ezek közül a konferenciának a keresztyén egyházakhoz küldött üzenetét lapunk egyik előző számában ismertettük.) Vető püspök beszámolója alapján a végrehajtó bizottság a prágai konferenciát igen jelentős kezdeményezésnek ítélte meg — márcsak azért is, mivel azon több nyugati és keleti egyház képviselője is részt vett, köztük katolikusok és az orosz ortodox egyház képviselői js. Örömét fejezte ki a fölött, hogy a magyar egyházi delegáció tevékenyen részt vett a konferencia munkájában és azt a határozatot hozta — mivel a konferencián az atomveszéllyel és az egyház feladatával kapcsolatban elhangzott előadások igen komoly teológiai alappal bírnak —, hogy az elhangzott előadásokat magyar nyelven megjelenteti. D. dr. Vető Lajos püspök bejelentette a végrehajtó bizottságnak, hogy július 13-án Berlinbe utazik, ahol Hromádka és Vogel professzorokkal tanácskozik a prágai konferencia tapasztalatairól és visszhangjáról. A Magyar ökumenikus Tanács végrehajtó bizottsága ezután a július második felében Stockholmban megrendezendő Leszerelési és Együttműködési Világkonferenciáról tárgyalt. A végrehajtó bizottság megbízta Vető püspököt, hogy a Világkonferencián képviselje a magyar protestáns egyházak népét és felkérte, hogy hangsúlyozza: a magyar protestáns egyházak lelkészei és hívei keresztyén hitükből folyóan egy szívvel, egy akarattal a békét óhajtják, olyan értelemben is, hogy legyen békesség népek és népek között és hogy ennek érdekében tegyenek meg mindent — a leszerelést is — a nagyhatalmak. A stockholmi Leszerelési és Együttműködési Világkonferencia nagyon jelentős lépés a jelenlegi feszült nemzetközi légkörben. A konferencián nemcsak a Béke Világtanács tagjai vesznek részt, mert a konferencia rendezői és védnökei között nagyon sok olyan személy is van, akik nem is tagjai a Béke Világtanácsnak. A konferencia védnökei között számtalan lelkészt és egyéb egyházi embert is találni, többek között Niemöl- ler Márton német egyházi elnököt, Hromádka professzort, Anderson és Elliot lelkészeket Ausztráliából, James Endicott kanadai lelkészt, Henry Kóser francia és Mogard svéd lelkészt. A magyar protestáns egyházak lelkészei és hívei reménykedve néznek a stockholmi konferencia elé. Abban a reménységben kisérjük figyelemmel a magyar delegáció útját — köztük Vető püspökét is —, hogy ez « konferencia az egyházak és a benne élő keresztyének számára is döntő és megnyugtató eredményeket fog hozni. Hiszen az egyház népe számára is egzisztenciális kérdés a béke kérdése. Ma már senki nem nézheti közönyösen és hidegen az egyházban sem, azt, ami körülötte folyik a világban, hiszen az atomveszély veszély az egyháznak is, mert a termonukleáris fegyverek nemcsak a világot, a családi otthonokat, az emberi életet fenyegetik pusztulással, hanem vele együtt pusztulással fenyegetik az egyházat és mindazt a munkát, amit keresztyén emberek benne Krisztus küldő parancsa alapján végeznek: igehirdetést, emberek hitre jutását, Isten szere- tetének megismertetését. Az egyház ma ebben a, fenyegető kérdésben nem hallgathat — mert, ha most hallgat, akkor a pusztulás veszélye később teljes hallgatásra ítéli az egész világgal együtt. J. G. A béke és barátság jegyében Dr. Jón Chabada, a szlovákiai evangélikus egyház püspöke írja olvasóinknak Lelbészképesitő vizsga Az első gyülekezetnek Jeruzsálemben történt megalakulása óta a pünkösdi ünnepek arra figyelmeztetik a keresztyén egyházat, hogy magasztos küldetését teljesítheti e világban, mert vele van Isten Lelke. Amiképpen Isten nem engedte, hogy az első keresztyén gyülekezet tevékenységet fejtsen ki a Szentlélek nagy támogatása nélkül, ugyanúgy nem hagyja ma sem és az idők végéig nem fogja hagyni övéit a Lélek segítsége nélkül, Aki mindeneket újjáteremt, mindeneket életre hív és Isten egyházát megszenteli, hogy az szeplőtelen és tiszta legyen a mi Urunk napjára. Ugyanakkor azonban az egyház itt van ebben a világban. Ebben a világban kell betöltenie küldetését. Eközben olyan tevékenységet kell folytatnia, hogy láthatóvá legyen rajta: milyen lélek uralkodik benne. Sőt, a kérdés így hangzik: milyen lélek van mibenniink, az egyházon belül? Amikor az apostol kimondta a nagy valóságot Isten országáról, hogy az nem evés, 'nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm (Róm. 14,17), akkor megmondotta, hogy milyen irányba mutat Isten Lelke, Aki az egyházat fenntartja és vezérli. Ez a Lélek a megsegítésnek Lelke. Aki arra szólítja fel az embert, hogy ő is segítse felebarátját, hogy így Isten közreműködésével igazság jöjjön létre minden oldalon. Semmiféle igazságtalanság nem talál támogatóra a Szentiélekben. Tehát olyan igazságtalanság sem, amely miatt szenvedtek és szenvednek egyesek, de társadalmi osztályok között fennálló igazságtalanság sem. Ez a Lélek ugyan nem teszi az embereket minden vonatkozásban egyenlőkké, de a köztük fennálló különbözéséf Pfrmtnrtá ca rru^ll/vft i« 1 PÍh/^f r>\7£> A Magyarhoni Evangélikus Egyházegyetem Lelkészképesítő Bizottságának Északi Kerületi Osztálya D. dr. Vető Lajos püspök elnökletével július 3-án Budapesten lelkészképesítő vizsgát tartott. Vizsgát tett Bödecs Barnabás győri, Károlyi Erzsébet pesthidegkúti, Magyar Lciszló kissomlyói, Missura Tibor ózdi, Pintér Károlyné Nagy Erzsébet fancsali, Puskás János diósgyőr-vasgyári, Simonjay Ferenc rudabányai, Szelényi Zoltán tordasi és Szita Istvánná Bérezi Margit csepeli segédlelkész. Valamennyien alapos felkészültségről tettek bizonyságot, s közülük ketten kiváló, hárman jeles és négyen erősen jó eredménynyel tették le a vizsgát. teszi számukra azt, hogy becsületesen éljenek ebben a világban. Nem takargatja a köztük lévő különbözőségeket, de meg akarja szabadítani őket a szétválasztó erőtől. És éppen erről van szó. Hiszen éppen Isten Lelkének erejéből fakadó különböző adományok és tehetségek gazdagsága az alapja egy szebb és teljesebb életnek. Isten Lelkének igazsága azt is megköveteli, hogy mindenki saját tálentumaival járuljon hozzá mindenki jólétéhez. Ez a Lélek tehát az igazságnak Lelke. Ez a Lélek a békességnek Lelke. Megismerteti velünk az Isten és ember közti megbékélés gyümölcsét, felebarátainkkal megbékélésre kötelez el bennünket és azokkal is, akiket egykor idegeneknek, sőt talán ellenségeinknek neveztünk. Mint a békességnek Lelke, nem ismeri azokat a határokat, amelyeket emberek állítottak fel egymás között. Át- áramlik az egész emberiségen, minden népnek és csoportnak tud adni valamit és mindenkit Isten gyermekeinek nagy békességére hívogat. Az ő hatására a népek között lévő határoknak nem kell többé választófalaknak lenniök, hanem olyan helyeknek, ahol a népek egymással találkoznak. Minthogy Isten Lelke tevékenységének ez az alapvető jellemvonása, ezért ez a Lélek az örömnek a Lelke. a tiszta, önzetlen, boldogító és alkotó munkára serkentő örömnek. Az emberiség minden gondja megoldható, éspedig olyan módon, hogy abból öröm fakadjon. Isten ezt a Jézus Krisztus által lett üdvösségben mutatta meg. Ilyen irányban vezeti Isten Lelke azokat, akik Általa betöltve élnek. Mi másra van szüksége az emberiségnek, mint arra, amit éppen 3 Szentlélek hoz Isten országába: igazságra, békességre és örömre?! Ezek után a javak után vágyakozunk. De Isten Lelke a vágyakozáson túl vezet: arra tanít minket, hogy kezünkkel fogjunk hozzá a jó munkához, a maga eszközeivé alakít át, hogy jócselekedeteink nyomán az emberek dicsőítsék mennyei Atyánkat. Nagy és nehéz időkben, sok fáradozások árán is Isten Lelkének vezetésével új igazságosság felé igyekszünk, amely külső tekintetben nem hasonlít a régi társadalom rendjéhez, de — hisszük — mind jobban és jobban lehetővé teszi Isten akaratának érvényesülését a különbözőségek kiegyenlítése, a félreértések megszüntetése tekintetében és azoknak megbarátkozásában, akik mint egy választófallal voltak elkülönítve egymástól (Ef. 2,14). Mindinkább felismerjük azt, hogy az emberek békés együttélése olyan cél, amelyet az ember csak nehezen érhet el, de talán mindez azért van, hogy annál inkább becsülje meg azt a pillanatot, amikor — úgy hisszük — a béke lesz úrrá ott, ahol ma még fegyverek dörögnek. A fentebb említett három kiváltság: az igazság, békesség, öröm kiváltságánál a béke olyan összekötő kapocs, amely lehetővé teszi a másik kettőt. Nemcsak a vallásos élet területén, hanem a társadalmi kiegyenlítődés vonatkozásában is a béke mind az igazság, mind pedig az öröm megvalósulásának feltétele. Éppen ezért teljes céltudatossággal keressük azokat a dolgokat, amelyek nekünk és másoknak is békességére valók. Ezt pedig nem magunktól tesszük, hanem Isten Lelkének vezetésével. A Lelket meg nem oltani, azt is jelenti, hogy a békességnek Lelkét meg nem oltani. Isten Lelkének ajándékából élni azt jelenti: a békesség Lelkének ajándékából is élni.
