Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-09-22 / 27. szám

ÚTKÖZBEN

Sokszor előre kell tudnunk, hogy milyen idő lesz holnap. Ezért a rádió meteorológiai jelentését mindig meghallgatjuk. Ennek alapján intézkedünk azután egy és más dologban. Pl. igyekezünk megelőzni a fagykárt.

A városi ember különösen szombaton hallgatja az időjárásjelentést. Ettől függően készít magának vasárnapra programot: kirándulást tervez el a szabadiba, vagy pedig védett helyen tölti el vasárnapi szabad idejét.

A falusi ember időjárásjelentés nélkül is fel tud készülni a holnapra. Napnyugtakor vörös az ég alja? Akkor meg ilyen idő várható.

Jól teszi az ember, ha figyel arra. hogy mi van ma és mi várható holnap.

De bolond ember az — mondja a mi Urunk Jézus —, aki csak az égnek és földnek ábrázatáról tud ítélni; aki „amikor esteledik ezt mondja: szép idő lesz, mert veres az ég. Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert az ég borús és veres” (Máté 16,2—3). Vagy pedig: „Mikor látjátok, hogy napnyugatról felhő támad, azonnal ezt mondjátok: záporeső :iő .. -. és amikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: hőség lesz. Képmutatók, az égnek és földnek ábrázatáról tudtok ítéletet mondani, erről az időről pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni?” (Lukács 12,54—55).

„Erről az időről!” Micsoda időről beszél Jézusunk? A meglátogatás idejéről. Hogy Isten meglátogatta az ő népét. Ö maga földre jött. Bűnbocsánatot, békességet, üdvösséget, hozott. Itt az Isten országa!. Közöttetek van, akit az Isten megígért: a Megváltó.

Az égbolt jeleit meglátjátok és aszerint cselekesztek. Ezt pedig nem

látjátok meg és meg nem tértek! Pedig erre jobban kell figyelnetek, mert itt többről van szó, mint felkészülésről a várható holnapi időjárás ellen. Itt üdvösségről, vagy kárhozatról van szó.

Isten jelenléte vagy kegyelem vagy Ítélet.

Urunk ma is, ebben a világban, teljes kegyelemei van jelen. De ugyanakkor minden elmúló nappal, egy lépéssel közelebb kerültünk az Ö újraél jövetelének a napjához is. Ez a nap pedig az ítélet napja. Akkor kiválasztatik a konkoly a búzából.

A kegyelmi időben kell felkészülnünk az ítélet napjára. Jézus Krisztus Urunk ezért fordítja rá a mi tekintetünket nemcsak önmagára, hanem azokra is, akik között élünk: családtagjainkra és minden embertársunkra. Ebben az esetben azonban különösen azokra, akiknek valami panaszuk van ellenünk: akik ellenségek.

Ellenséged és te magad is a Bíró felé haladsz. Közös útunk ez. Mindenki ezen jár. A Bírót ki nem kerülheti senki. Az ellenség szívében ott a vád ellened. Javadra szolgálna, ha most, útközben megbékélnél vele és ily módon megszabadulnál vádlódtól. „Mikor pedig a te ellenségeddel a fejedelem elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni tőle, hogy téged ne vonjon a bíró elé, és a bíró ót ne adjon téged a poroszlónak, és a poroszló a tömlöcbe ne vessen téged. Mondom néked, hogy nem jössz ki onnét, mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig.” (Lukács 12,58—59).

Sokan sok ellenséget szereztek maguknak. Te nem vagy közöttük?

Ne vigyed terhedet tovább!

Eéküljetek meg a kereszt alatt r Gálát György

Németországból jelentik

D. Dr. Vető Lajos nyugdíjas püspök augusztus 13—szeptember 1-ig a németországi Thüringiában töltötte szabadságát. Ez alatt az idő alatt járt Drezdában, Eisenachban, Wartburgban, Weimarban, Potsdamban, Berlinben és Gothában. Meghívták Erfurtba lelkészek és laikus munkásaik körzeti békegyűlésére. A gyűlésen Leipoldt lipcsei professzor előadásában ismertette a békéért

folytatott küzdelem évezredes történetét. A hozzászólások sorát Vető Lajos nyugdíjas püspök nyitotta meg. A 'magyarországi evangélikus egyház békebizottsága nevében üdvözölte az ülést. Elmondotta, hogyan alakult a mi egyházunkban a békemunka. Beszámolt a magyar egyházi eseményekről és hosszabban elbeszélgetett a résztvevő lelkészekkel.---------------^ v............

Pr

édikáló templomfalak

eLjoirér

Mint amikor az édesapának végre megengedik, hogy újszülött gyermekét először megnézze, olyan pillanat volt az, amikor Szita István segédlelkész hosszú hónapok várakozása után végre beléphetett a ceglédi templomba. Az elmúlt év októberében az ő tervei szerint készült el a templom belső terének újrafestése. Akkor nem tudott eljönni és azóta is mindig volt valami oka, amiért nem láthatta meg terve kivitelezését. Amikor végre megérkezett, hiábavaló lett feleségem háziasszonyi tevékenysége. Kárbaveszett minden jóigyekezetem, amellyel felvilágosítást akartam adni a nemsokára megkezdődő istentiszteletre vonatkozólag. Még istentisztelet előtt akarta látni a templomot. A falra festett szimbolikus rajzokat, amelyeket ő tervezett meg, szobája falára gombostűzött vagy papírlapokon. A színek összhangját, amelyet kicsinyített mintákon kikevert, de még nem láthatott ott, ahová tervezte, a templom falán.

Boldog találkozás volt ez. Mint amikor az édesapa odahajol a még betegágyon fekvő édesanya fölé és a. tekintete, ti simoaatása, boldog mosolya arról beszél: éppen olyan j a mi újszülöttünk, amilyennek vártam, ahogy elképzeltem.

Milyen is ez az „újszülött”? Világos, egyszínű falfelületen, amelyet nem zavarnak cirádák, díszek, csupán az épület szerkezetéből adódó

vonalak osztják kisebb egységekre, egyszínű festéssel szimbolikus rajzok láthatók. (Ezek közül egyik-másik már lapunkban is megjelent és kétszínű nyomással [piros-fekete], stílusos felirattal valamennyi kapható levelezőlap formájában a Sajtóosztályon.) — Amint belépünk a templomba, a szemben lévő falon, amely olyan, mint egy diadalív, három szimbolikus rajz van. Az ebből a síkból benyíló oltártérben az oltár két oldalán egy-egy. A templom két oldalfalán pedig háromhárom. Ez utóbbiakat egy-egy stílusos kovácsolt vas falikar választja el egymástól. Mindegyik rajz jól elhatárolt körben látható és mindegyiken megtalálható valamilyen formában a Krisztust hirdető kereszt.

Amikor a délutáni ünnepélyen Szita István elmagyarázta a gyülekezetnek a. rajzokat, a szimbólumok jelentőségét, még közelebb kerültek a gyülekezet szívéhez. A kislányom pedig aznap este azt mondta, hogy amíg hallgatta az előadást, úgy érezte, hogy a sima

LeLKéTADTA

MéKÖNK

falak prédikálnak. — Adja Isten, hogy most, amikor sok gyülekezet foglalkozik temploma újrafestésével, minél több olyan templomunk legyen, amelyben még a falak is arról a Jézus Krisztusról prédikálnak, aki az élet Úra.

Jávor Fái

Gyülekezeti hírek

— Szentháromság ünnepe utáni vasárnapokon a liturgikus szín: zöld.

*

A Teológiai Akadémia Felvételi Bizottsága július 20-án és szeptember 11-én tartott ülésén a következő hallgatókat vette fel az I. évfolyamra: Aradi András Péter, Árva István, Csicsely Erzsébet Éva, Det- re János, Illanicz György, Kemény Tibor, Kovács József, Kozma Tamás, Kőházy Ödön, Kőszeghy Tamás, Lipták L. János, Liska Endre, Mesterházy Béla, Murányi László, Rác Miklós, Szabik Imre, Szuhay Marianna, Turchányi Sándor és Winecker Henrik. — A Teológiai Akadémia 1957/58. tanéve szeptember 16-án a II—V. évf. hallgatók őszi kollokviumaival megkezdődött. Az előadások előreláthatólag a szeptember 23-ával kezdődő héten indulnak meg.

— A bonyhádi gyülekezet saját áldozatából 70 000,— Ft-os Icöltség- gel renováltatta templomát. A megújított templomban szeptember 1-én ünnepi istentiszteleten Káldy Zoltán esperes hirdette az igét. A közgyűlésen dr. Bruhács János egyházmegyei felügyelő köszöntötte a gyülekezetét, dr. Schlitt Gyula előadást tartott a gyülekezet történetéről, Mörcz Konrád felügyelő a, hívek áldozakészségét köszönte meg. A közgyűlésen 'köszöntötték Bajor János ny. ig. tanítót, aki 50 éve végzi a gyülekezet kántori szolgálatát.

A kelenföldi gyülekezet szeptember 7-én gyülekezeti szeretetvendég- séget tartott, melynek keretében dr. Komjáthy Miklós Thököly Imre születésének 300. évfordulója alkalmából tartott előadást a nagy magyar evangélikus államférfi életéről.

■— A budaihegyvidéki gyülekezetben szeptember 12-én férfi szeretet- vendégség volt, ahol Zászkaliczky Pál püspökhelyettes és Koren Emil esperes tartottak előadást.

— A kőbányai gyülekezetben szeptember 15-én gyülekezeti szere- tetvendégség volt, melynek keretében dr. Kékén András lelkész beszámolt a magyar küldöttség min- neapolisi útjáról.

— A zuglói gyülekezetben szeptember 11-én munkaévnyitó asz- szonyösszejövetel volt, ahol dr. Wiczián Dezső, a minneapolisi világgyűlésről, felesége pedig Bóra Katalinról, Luther feleségéről tartott előadást.

e— A Fóti Belmissziői Otthonban szeptember 29-én, vasárnap ifjúsági csendesnap lesz „Ki tud jel beszélni” összefoglaló címmel.

CSALÁDI HÍR: Dóka Zoltán lelkészéknek szeptember 11-én Ágnes Sarolta nevű második gyermekük született. — Özv. Krman Lajosné, szül. Baltik Márta 80 éves korában, szeptember 7-én Balassagyarmaton elhúnyt.

— Az angyalföldi egyházközség egyházfit keres. Lehet nyugdíjas is. Javadalma: 500,— Ft készpénz, szoba-konyhás szolgálati lakás, fűtés-világítás. Szoba-konyhás cserelakás szükséges. Jelentkezés de. 9—1-ig, du. 6— 8-ig. Bp. XIII.. Fóti út 22. I. em.

— Harangállványokat és harangkoronákat készítek, régi rendszerű koronákat újrend- szerüre átalakítok. Ducsák István harang- szerelő. Budapest, XIII., Diós u. 2.

Gyermekhez értő, háztartásban is segíteni tudó nőt keresünk vidéki városba. „Jólelkü“ jeligére a kiadóba.

iOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO

ISTENTISZTELETI REND

BUDAPESTEN, SZEPTMEBER HÓ 22-ÉN

Deák tér: de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de 11 'úrv.) dr. Kékén András, du. 6 Hafenscher Károly. — Fasor: de. fél 10 (gyerm.) Mezősi György. de. ll Mezősi György, du. 7. Gyöngyösi Vilmos. — Dózsa Gy. út: de lel 10 Gyöngyösi Vilmos. — Üllői út 24.: de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b.: de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31.: de. 10. — Thaly K. u. 28.: de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Köbá nya: de. 10 Koren Emil. — Utász u. 7.; de. 9 Takács József. — Vajda Péter u. 33.: de. fél 12 Takács József. — Zugló: de. 11 (úrv.) Scholz László, du. 6 Vámos József,

— Gyarmat u. 14.: de fél 10 Scholz László.

— Rákosfalva: de. fél 12 Vámos József. — Fóti út 22.: de 11 (úrv.) Gádor András.

— Váci út 129.: de. 8 Gádor András. —

— Újpest: de. 10 Blázy Lajos. — Dunakeszi: de. 9 Matuz László. — Pesterzsébet: de 10 Solymár János, du. 4 (evangélizá- ció) Rejtő Mária, du. 6 Bencze Imre. — Soroksár-újtelep: de fél 9 Szabó István. — Rákospalota MAV-telep: de. fél 9 Bolla Árpád. — Rákospalota: de. 10 Bolla Árpád. — Rp. Kistemplom: du. 3 Kökény Elek. — Pestújhely: de. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákosszentmihály: de fél 11 Tóth- Szöllős Mihály.

Bécsikapu tér: de. 9 (úrv.) Várady Lajos, de. 11 (úrv.) Várady Lajos, du. 7 (eva-ngélizáció). — Toroczkó tér: de. fél 9 Madocsai Miklós. — Óbuda: de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos. de. l-o (úrv.) Schreiner Vilmos, du. 5 Schreiner Vilmos.

— XII. Tarcsay V. u. 11.: de 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. fél 7 Csonka Albert. — Diana u. 17.: de fél 9 Danhauser László. — Pesthidegkút (Szent István u.) de. fél 11 Danhauser László. —

— Kelenföld: de. 8 dr. Rezessy Zoltán, de. 11 dr. Rezessy Zoltán, du. 6 Bottá István. — Németvölgyi út 138.: de. 9 Bottá István — Kelen völgy: de. 9 Karner Ágoston. — Budafok: de. 11 Karner Ágoston. — Nagytétény: de. 8 V'sontai Róbert.

— Csillaghegy: de. fél 11 Kaposvári Vilmos. —r Csepel: de*, hl du. X.

SZORVÁNYHIVEKNEK — BETEGEKNEK

„...nincs emberem ... Akarsx-é meggyógyulni?“

Szentháromság u. 14. vasárnap. — János 5, 1—14.

E

z az ige a szórványhívő panaszét, és a beteg testvér leghőbb vá* gyét juttatja kifejezésre.

A szórványhívő legfőbb -panasza: „Nincs emberem“, aki az rget elhozza, nékem. A legelső vers arra utal, hogy a zsidóknak ünnepük volt, melyie Jézus is felment Jeruzsálembe. A zsidóság Jézus idejében is az egész római birodalomban szórványban élő nép volt. Egyetlen templomuk volt, Jeruzsálemben. Nagy ünnepenként évente többször is a világ minden tájáról összesereglő szórványhívek sokezres tömege töltötte meg a Sión hegy, templom-városát.

Te nem vagy olyan távol a templomtól, mint akár csak a galileaiakj háromnapi járóföldre. És ma van távoüság? Ha úgy kívánkoznál az Űr szépségében gyönyörködni, mint a 27. zsoltár írója, akkor a mai körülmények között is megtalálnád az alkalmát, hogy életed bajait egyedül meggyógyító igét, az evangéliumot hallhasd.

Tudod, hogy a szórvány-zsidóságot az ótestamentum törvénye és prófétái, azok olvasása tartotta meg. A te kezedben az Újszövetség is ott van. Ne panaszkodj tehát, hogy „nincs emberem“, aki minden vasárnap olvassa nékem és belevigyen engem az ige gyógyító vizébe. Az anyagyülekezetek tagjai közül a templomközelség ellenére is azok a „hívek“, akik nemcsak a templomiban élnek az igével, hanem otthon is. A komornyik is szórványhívő volt és az maradt is és csak egy ézsaiás-i könyv-tekercse volt és csak egyszer volt embere Fülöpben, de az nem hiába szólt vele. (Csel. 8.)

Czórványtestvér! Ha nincs embered az az Istennek jobban fáj, mint ^ neked. Tégy úgy, mint Ézsaiás tett (6, 8), aki azt mondta: „Küldj engem-et, i-mhol vagyok“, és Isten el is küldte, fel is tudta használni, hogy legyen embere mások számára. Csak ne várd csupán másban az Isten emberét és ne siránkozz rajta, hogy nincsen embered, hanem kérd iaz Isten, hogy te lehess az Isten embere, akire a náladnál is gyengébbeknek, betegebbeknek szükségük van a gyógyulásukhoz.

A betegekhez is szól az ige. Maga Jézus teszi fel a kérdést hozzájuk, hozzád, Testvér, aki most is betegen olvasod e sorokait: „Akarsz-e meg-: gyógyulni?“ Ilyet is lehet kérdezni? Lehet, sőt kell is. Tudod, hogy a be- tegség akár szerzett, akár öröklött, az Istentől megszabott, egészséges életrend megszegésének eredménye, következménye. Rm. 6, 23, szavával a bűn zsoldja kisebto-nagyobb részletekben, hosszabb, rövidebb időre szóló előlege a végkielégítésnek, ami a halál. Nem is az a fő kérdés, hogy akarsz-e meggyógyulni, mert akarsz, hanem az, hogy mire akarsz és mennyire akarsz meggyógyulni? Arra akarsz és annyira akarsz csak meggyógyulni, mint a mai 14. vasárnap ősegyházi evangéliumának (Luk. 17, 11.) 9 bél- poklosa, akik még megköszönni is elfeledték a jótéteményt, úgy rohantak vissza hanyathomlok a régi életmódjukhoz?

A z Űr Jézus a 38 év óta beteget meggyógyította és hagyta boldogaii -f* elmenni, de amikor „ezek után találkozék vele Jézus a templomban“, tehát a legméltóbb helyen, ahol gyógyult beteggel csak találkozni lehet, a lelkére kötötte: „Imé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!“ Tehát nyilván vétkezett 3-8 évvel előibfo i3 és nem ártatlanul érte a 38 éves betegség súlyos próbája. Nem volt felesleges a figyelmeztetés, sőt énnek meg nem hallgatása esetén a még rosszabb, a kárhozat emlegetése.

Az Űr azt akarja, hogy ne a betegség feszítse meg vétkező testedet, hanem a Lélek ereje feszítse meg az egészséges tested vétkes és betegségbe is döntő indulatait, „hogy rosszabbul ne legyen dolgod!“

■yan embered, aki ezen sorok útján is az élő Igéhez és a gyógyító Jézushoz vigyen és Öt eljuttassa hozzád. Hidd el, hogy a temploma ban sem lehetsz közelebb Hozzá, sem Ö hozzád. Ne térj ki előle hogy rosszabbul ne legyen dolgod!

Torda Gyula

^Kapml-tiapra

HEIIO: — Zsolt 63. 4. — Isten kegyelme a legnagyobb ajándék! KEDD: — Neh 1, 5—6. — Nincsen más, akihez könyöröghetnénk, csa-S Isten.

Zs°lt54, 8. — Szivünk teljességéből áldjuk az Urat.

_ csŰTORTOK: Ezs. 55, 10—11. — Isten szava, az ige eleven ható

erő.

PÉNTEK: — Jer. 1, 17. — Isten parancsa az Ő szavát továbbadó szol,

galatra kötelez.

SZOMBAT: 1. Sám 2, 2. — Isten a mi Urunk a Jézus Krisztus által

J. G.

A LELKIPÁSZTOR SZÓL

KEDVES TESTVÉREM!

A múltkor, amikor a .; ,-i állomáson találkoztunk, jól esett, hogy megismert és bizalmával ajándékozott meg. De higyje el, nem esett jól, hogy azonnal olyan „nótába kezdett”, amelyet mi, lelkészek, — ha talán sokan másképp gondolják is — nem szeretünk hallani. Emlékezzék. A papjukat szidta és annyi rosszat elmondott felőle, hogy ha az mind igaz volna, akkor a maguk lelkészét már régen fegyelmi úton elmozdították volna a helyéről. De tudom jól, hogy nem igaz. Meg is mondtam ezt akkor nyilván, de talán nem elég határozottan. Már ott is azon gondolkoztam, vajon mi lehet az oka annak, hogy egy presbiteri tisztséget betöltő egyháztag hogyan láthatja a papját ilyen torzító szemüvegen keresztül. A választ Testvérem adta meg, amikor a legfőbb kifogásként azt hozta fel, hogy az egyház elnöksége (nem a ielkész!) Testvéremet kizárta a presbitériumból. Las- san-lassan az is előjött, hogy Testvérem sorozatosan nem járt* el a presbiteri gyűlésekre, azzal sem törődött, hogy távolmaradását igazolta volna. Ezt még felszólításra sem tette meg. Amikor hivatalosan felszólították a gyűlések látogatására, kilátásba helyezve most már a kizárást is, arra sem válaszolt. Ez hát a nagy sérelem, ez minden keserűségének és hibalátásának a forrása. Ezért rossz a papja, ezért ócsárolta őt előttem és biztosan más előtt is. Ezért kerüli a templomot és még csak nem is köszön a papjának.

KEDVES TESTVÉREM, itt kerekebben megfogalmazom azt, amit ott

a futtában való beszélgetés közben talán nem is akartam így kimondani. Nem a papja rossz pap, hanem Testvérem volt rossz presbiter és Testvérem a rossz keresztyén. A papja, illetőleg az egyház elnöksége h.elyesen járt el. Egyházi törvényünk ugyanis kimondja (II, te. 37., ill. 27. §), hogy a tagságot meg kell vonni attól a választott tagtól, aki egymásután következő három ülést igazolatlanul elmulaszt Tehát az eljárás törvényes volt. Testvérem nem három, hanem — saját bevallása szerint — több gyűlést mulasztott igazolatlanul. Figyelmeztették is ennek következményeire. Többet tettek meg és többet tűrtek, mint törvényes kötelességük lett volna. S ön, kedves Testvérem, mégis haragszik. Ne haragudjék a papjára, aki csak azt akarta, hogy az egyházközség presbitériumában csak olyanok legyenek* a-klk, esküjükhöz híven, valóban szívükön viselik az egyházközség lelki és anyagi gondját. De ne haragudjék rám se, ha most itt megírom — talán mások is okulnak belőle —, hogy aki így fogja fel az egyházban viselt tisztségét, az valóban nem való a presbitériumba. Nemcsak a törvényi hanem a jó lelkiismeret is tiltakozik ez ellen. Gondolkozzék csak fölötte, Testvérem. Legyen nagyon őszinte magához és ha — hiúságát legyőzve — el tudja fogadni álláspontomat, ne restelljen visszafordulni, Vissza a templomhoz, vissza a papjához, és vissza a szolgálni akaró keresztyén egyháztagok sorába. így talán visszatalál egyszer a presbiteri székbe is.

Ruttkay-Miklián Géza