Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-09-22 / 27. szám

budapest-pragA—BERLIN—BUCKOW ét verset olvastam minap. Az egyikben távolodó vonatfütty emlékeztetett a magányra, a má­sikban hegesztőpisztoly fényénél csillant a szerelem. Egy évszázad­dal ezelőtt a kietlen puszta emlé­keztetett a magányra s a szerel­mes szemeket csak a holdsugár fé­nye ragyogtatta meg. A régi motívumokhoz újak jöt­ték. Mert változik a világ. Hitvallá­sunk szerint nem magától, értelem nélkül; hanem Istentől. Ugyanaz az Isten áll mozgása, Változása mögött, mint aki terem­tette. Korok, népek és emberek, tár­sadalmi rendszerek és hatalmak ki­emelkedése és eltűnése mögött dön­tő módon áll. Korok mennek és jön­nek. Akár azért mert elvesztették hivatásukat, akár azért, hogy a föld, a világegyetem meghódításá­nak nagy parancsa előrejusson és beteljesüljön. Korok és motívumok változásánál tehát érdemes örven­dezve, tettrekészen állni és minden­fajta szomorkodást félretenni. öntő azonban, hogy személy szerint mit vallunk mi ma­gunk, mit vallasz Te magad. Szerinted a XX. századot és benne Téged kimentik az „ugyan öregem! Hol élsz te?” minden szabályt fel­rúgó élet elve; a modern rock-and- roll extázisa? Kimentenék-e az új ruhák, új cipők, új illatok; az új technika? Vagy várod, hogy Jézus Krisztus ment ki és ad új életet? Azaz vallod-e, hogy miközben a csendes menüettéket mambó váltja fel s a rádióban csemballo helyett egyre több helyet kap a moziorgona (és ennek örülsz); amikor a kétkezi munkát felváltják az automaták, amikor a postakocsi helyett vi­lágméretű hírközlőhálózat ad kap­csolatot a világ másik oldalával; amikor a szénkészletek kimerülése előtt új energiaforrásra bukkant az emberiség, vallod-e, hogy amikor a XX. század himnuszát új ritmusban mondod el és életed is új ritmusok­ban mozzan; arryikor lábfújtató he­lyett villanymotor hajtja az orgonát, s kaszák helyett aratógép vágja a búzát, vallod-e, hogy mindegyik jó része az életednek, hogy jól haszná­lásuk áldás és nem átok; hogy em­beriségünk előremenetelét gazdago­dását jelentik? De ugyanakkor val­lod-e, hogy egyikük sem tud a XX. századnak s benne a Te megvál­tóddá lenni (s te magad sem aka­rod!), mert bűneink büntetését nem vette át a XX. század ritmusa, de Krisztus igen, fent a Golgotán. Ö, aki a teremtés és minden moz­dulás részese, Ö adta az életét váltságul sokaikért, em ez az egyetlen kérdés, de ez az alapkérdés templomok­ban és zenés együttléten is. Jézus Krisztus ilyenértelmű urasága a kérdés a XX. században is, ami­kor a francianégyes zenéje helyett halkan szól a jazz. Szécsey Béla in. Ismerkedés Másnap kipihenve ébredtünk és az egész napot arra használtuk, hogy körül­nézzünk, hol is vagyunk. A német ifjú­sági szervezetnek, az FDJ-nek egy ke­rületi továbbképző iskolájában kaptunk elhelyezést. Gyönyörű, modern épületek, pazarul berendezett kétszemélyes szo­bákkal, társalgókkal, gyönyörű ebédlő­vel, előadóteremmel, hatalmas könyvtár­ral, szemináriumi helyiségekkel, torna­teremmel, televíziós- és rádiószobával. Mindez egy hatalmas parkban, melynek egyik sarkában cgy tengerszem-mélységű kis tó vize csillogott. Buckow maga az ún. Märkische Schweiz területének egyik legszebb fürdővároskája, tucatnyi kisebb- nagyobb tóval, tipikusan német kisvárosi házakkal és nagyon sok szállodával. Kell is a szálloda, hiszen a berliniek közül nagyon sokan itt töltik kétnapos hét­végi pihenőjüket. Délutánra megérkeztek a német fiata­lok is, számszerint kb. huszonhatan, így velünk és a csehekkel együtt kb. ötve- nen voltunk. A németek zöme Lipcséből, egy része Haliéból, Greifswaldból, Drez­dából és Rostockból jött. Volt közöttük teológus cs teológa, aspiráns (tanársegéd), fiatal lelkész, egyházi újságíró. A vidám megismerkedési est után meg is kezdtük a munkát, összeült a vendégtanács (min­den delegációból két-két ember), hogy megbeszélje a programot. Abban állapod­tunk meg, hogy a fősúlyt személyes be­szélgetésekre, beszámolókra fektetjük. Nem lesz kötött program, naponta legfel­jebb két előadást tartunk hozzászólások­kal. Hát persze a valóságban ez másként alakult. Sokkal kevesebb időnk maradt a pihenésre, kirándulásokra, mint aho­gyan az első este terveztük. Előadások A legtöbb érdeklődéssel várt előadások a három ország protestáns egyházainak helyzetéről tartott beszámolók voltak. Ezek közül is első helyen állt a mi be­számolónk, amit igen élénk beszélgetés követett. E három beszámolón kívül a következő egyházi témájú előadások vol­tak: A csehek Hromadka professzor munkájáról, valamint „Két reformáció Csehországban” és „A nagykonstantinuszi korszak vége az egyházban” címmel tar­tottak előadást. A németek előadást tar­tottak a németországi katolicizmus Hely­zetéről, a német, ún. hitvalló egyházról, a segédlelkészek helyzetéről Német­országban. Mindegyik előadást elénk megbeszélés követte, melyben számomra legfeltűnőbb az volt, hogy a németek minden kérdést és problémát az elmé­leti oldaláról fognak meg. Ezeken az előadásokon kívül nagyon sokat beszélgettünk egymással egyhá­zaink helyzetéről, munkájáról, problé­máiról, igehirdetéséről. Ezekből meglát­hattuk, hogy igen sok közös problémánk van (az elvilágiasodás veszélye, az egy­házi munka egyes ágainak gyakorlása, az igehirdetés kérdései, stb.), de a három egyház különböző helyzetéből adódóan vannak speciális problémáink is. Például a szórványkérdés, ami nálunk igen égető, a német evangélikusoknál ismeretlen. Nem is csoda, hiszen Kelet-Némeiország 18 millió lakosából 16 millió evangélikus! Persze ezek a beszélgetések, különösen eleinte, nem mentek könny-;n. Más dolog német könyvet olvasni és megint más né­metül beszélgetni, vagy a németeket megérteni. Ráadásul, ahány vidékről jöt­tek, annyi dialektust beszéltek. Az észak- németországiak „hochdeutseh”-a sokszor érthetetlen volt számunkra, arról nem is beszélve, hogy nagyon gyorsan beszéltek (természetesen csak olyankor, mikor el­feledkeztek a mi gyengébb nyelvtudá­sunkról). Kétségbe azért nem estünk, ha­nem igénybe vettük kezünket-)ábunkat és úgy magyáztunk. Az első este delegá­ciónk egyik tagja borogatja a kezet. Mi van veled — kérdem tőle. Képzeld — fe­leli —, ma annyit beszéltem, hogy izom lázat kapott a kezem. Persze, ez csak az c'só napokban volt így, mert mind job­ban belejöttünk. A mieink rájöttek arra, hogy legjobban a lányoktól lehet tanulni és attól kezdve sokat forgolódtak Körü­löttük, Nem vallottak szégyent. Látogatóinkról is meg kell emlékeznünk, sokan és sok­szor kerestek fel bennünket. Elsőnek kell említenem Eggerath államtitkár uratfe a Német Egyházügyi Hivatal elnökét* aki kétszer is kijött hozzánk Berlinből és hosszú órákat töltött közöttünk. Mind­két alkalommal igen értékes előadást tar* tott a német evangélikus egyház és az állam viszonyáról. Vidáman részt vett be­szélgetéseinkben és tréfáinkban is. Egy meleg, kedélyes, komoly politikust ismer-« tünk meg benne, akinek ezúton is sze­retnénk megköszönni a buckowi szép napokat, a nagy vendégszeretetet, a feje­delmi ellátást, és azt, hogy annyit törő­dött velünk. — Az Egyházügyi Hivatal vezetői különben még két este megláto­gattak bennünket és részt vettek beszél­getéseinkben. — Egyik este a német egy­házi békemozgalom egyik vezetője tartott előadást a békéről. Ugyanakkor üdvözöl­hettük körünkben Güatlio c VVirth«i et, a Neue Zeit (Keresztyén Demokrata Párt lapja) újságíróját, aki légi ismerő­sünk, hiszen tavaly a gályáiétól ülés al* kalmával járt hazánkban. Vele volt H e r- bért Trebs, a Neue Zeit egyházi tu­dósítója is, akinek mosolygós arca, élénk vitatkozókedve most is előttem van. —* Az ekkor elhangzott előadás cs az azt követő élénk eszmecsere azt mutatta* hogy a németek nagyon őszintén kíván­ják a békét és a maguk részéről meg is tesznek érte mindent — egyházi vonalon is. Az, aki látja Berlin romjait, a hábo­rús pusztítás nyomait, nem s tehet más­képpen. Egy másik este házigazda ak, az FDJ (Szabad Német Ifjúság) szervezet képvi­selői látogattak meg bennünket és tar­tottak előadást a német ifjúság helyzeté­ről. Meglepett bennünket, hogy ez a szer­vezet magában foglalja az egész kelet­német ifjúságot pártállásra való tekintet nélkül. Még a hat teológiai fakultás diák­jai közül is sokan tagjai. — A követke­ző nap közöttünk volt n német egység­mozgalom egyik vezetője. Előadásából megéreztük, hogy mennyire a legégetőbb kérdés a német nép szamara az egység. Semmi sem olyan fontos, mint az, hagy végre létrejöjjön Németoriztg egyesítése* Megéreztük azt a nagy nehézséget, amit a kettészakítottág jelent. (Folytatjuk.) Juhász Géza m ISSISIPITŐL A y)UNÁIG Ehhez hasonló címet, mintha már olvas­tunk volna az Evangélikus Életben, nem is olyan régen? Igen. Csak akkor a két folyó neve más sorrendben szerepelt. (Ev. Élet Júl. 28-i szám, Ifjúsági oldal.) Most foly­tatjuk a beszélgetést Hafóval — Hafenscher Károly lelkésszel, a minneapolisi delegáció egyik tagjával — ott, ahol abbahagytuk júliusban. A változatosság kedvéért most nem a Dunán evezve tartjuk az interjút, hanem telefonon keresztül, részben mert esik az eső, részben mert késő van és sze­retnénk, ha ebből a beszélgésből holnap reggelre, lapzártára cikk lenne. Egymás arcát ugyan nem látjuk, de azért közel érezzük egymást, s a hangot halljuk hat hét óta először. Beszélgetünk. — Isten hozott Benneteket! örülünk, hogy Ismét itt vagy Te is közöttünk. Mi az első pzavad felénk, az ifjúsági oldal olvasói felé? — Első szavam a hála szava Isten felé, aki ezt az utat lehetővé tette nekem is, aki megengedte, hogy annyi hittestvérrel talál- kozhassam. aki annyi gazdag élménnyel ajándékozott meg az elmúlt hat hétben. Isten megint megtanított csodálkozni, cso­dálkozni azon, hogy van egyház. Van az Istennek népe mindenütt. Az egyház puszta léte bizonysága annak, hogy Isten munkál­kodik ebben a világban. Az egyház élete nincsen nyelvhez, műveltséghez, kontinen­sekhez vagy társadalmi rendszerekhez köt­ve. Az amerikai élet rohanásában, szédüle­tes tempójában, nagyvárosainak zajában és forgatagában az ember nem érzi természe­tesnek. hogy van ott is egyház. Ismét lát­tam, hogy azon a kontinensen is, abban a nagy országban is van népe az Istennek. Ott mi arról tettünk bizonyságot, hogy itt­hon. nálunk Magyarországon van egyházi élet, hangzik az igehirdetés, van sajtónk, van szeretetszolgálatunk. Most itthon arról kell beszélnem, hogy ott is van egyház. Le­het, hogy sok minden másról is nevezetes, híres vagy hírhedt Amerika, minket első­sorban az érdekelt, hogyan lépked Krisz­tus Amerikai országútján. — Mondj valamit az útadról. Olvastunk már sok mindent az Ev. Életben magáról az utazásról is. Azt hallottuk, hogy a világ- gyülést megelőzően és követően a delegáció sem együtt utazott. — Igaz. Két napi New York-i tartózkodás Után New Brunscliwickba mentem (New Jer­sey állam), ott egy magyar gyülekezetben tartottam előadást Nagy Gyula professzor­ral együtt. Onnan egy napra lementem & tengerpartra, hogy az Atlanti-óceánban fű­ződhessek. Innen elég hosszú autóbusz-uta- eás után Gettysburgbe jutottam. Ott tanul­tam 9 évvel ezelőtt. Két napot töltöttem a volt „alma mater“ területén. Innen Balti- moréba utaztam (ez egy kereskedelmi ki­kötőváros Maryland államban). Baltimoreból Clevelandba repültem. Itt négy és fél napot töltöttem, majd tovább repültem Mmneapo- iisba. Visszafelé jövet Minneapolisból repül­tem — Chicago-ban átszállva — Pittsburgh- be. Ez volt egész utam legkalandosabb része, ugyanis Pittsburghtöl félórányira viharba került a gép. Erre igen magasra emelked- tünk. Bemondták. hogy nem tudunk le- szállni a rossz időjárás miatt, lehet hogy Washingtonba kell mennünk, ott van leg­közelebb jó idő és nagy repülőtér. Mégis megpróbált a pilóta körözni a város felett és így háromnegyedórai késéssel ugyan, de mégiscsak Pittsburghban értünk földet. Izgalmas volt. A 96 utas egy része eléggé Sdeges volt.-, innen Zelienopleba autóztam, egy ismerős lelkészcsaládhoz voltam meg- híva. Két nagyon kedves nap után újra Pittsburgbol szálltam fel és repülőn New Yorkba érkeztem. Ott vártam meg a hajó indulását, ott találkoztam a többiekkel is. A többit már ismeritek — Mit jelentett a visszatérés számodra? ~ Képzelhetitek. Kilenc év után újra járni azokon a helyeken, ahol annak idején jártam és amelyektől úgy búcsúztam el, hogy soha többé nem láthatom. Néha azt hittem álmodok. Két élményemet meg­említem külön is. Az egyik az volt. ami­kor beléptem ismét a gettysburgi teológia kápolnájába és beültem ugyanabba a pád­ba, ahol annak idején mindennap három­szor ültem és hallgattam az igét, énekel­tem és imádkoztam. Bizony megtelt a sze­mem könnyel ... A másik élmény az volt, amikor először szólaltam meg ismét angolul a szószéken. Percekig nem tudtam sza­badulni attól a gondolattól, hogy megint diák vagyok és az a kilenc év, minden ese­ményével, ami mögötte van, csak álom volt. A visszatérés sok kedves találkozást is jelentett volt diáktársaimmal (mind ko­moly paróchusok és családapák), volt pro­fesszoraimmal. lelkészismerőseimmel. — Kötöttél új barátságokat is? Meg­ismertél új embereket? — Igen. Sok ország, sok küldöttjével ta­lálkoztam, beszélgettem. Csak megemlítem, hogy abban a vitacsoportban, ahová én voltam beosztva, milyen országokból jöttek az evangélikus testvérek: Kelet- és Nyugat- Németország. Hollandia, Egyesült Államok, Colombia, Norvégia, Brazília, Peru. India, Finnország. Indonézia, Svédország, Magyar- ország. A csoportvezetőnk német volt, a jegyzőnk indiai. — Különben ezek a vita­csoportok Jelentették a konferencia motor­ját. — Tudom, hogy nemcsak a jót szoktad meglátni, hanem észreveszed a dolgok árny­oldalait is. Tudsz mondani valamit az amerikai egyházi élet árnyoldaláról? — Inkább így fogalmaznám, hogy kísér­téseiről beszélek. Csak kettőt említek most: az első az aktivizmus. Cselekedetek a hit rovására, szélesség a mélység helyett, túl- szervezés, ez az amit én aktivizmuson értek itt. A másik a túlzott önállóság. Pl. egé­szen érthetetlen volt számomra, hogy a vasárnapi iskola, mint intézmény, egészen kis gyülekezet a gyülekezetben, a lelkész­nek szinte semmi beleszólása sincsen, kü­lön választják a vezetőséget, határozzák meg a programot s vannak akik vasárnapi iskolába járnak, esetleg vezetők is, de templomba nem járnak. A vasárnapi iskola szinte egy külön felekezetközi „felekezet“. — Mi az. amit tanulhatunk? — Most csak néhány vonást húzhatok meg. 1. A gyülekezet tagjai jobban ismerik egymást, és lelkészüket is, mint nálunk. 2. A gyermekmunka és ifjúsági munka rend­szeresebb, átgondoltabb. 3. Az adott techni­kai lehetőségeket pompásan kihasználják: film, magnetofon, gramofon, rádió, televízió, stencil stb. — Még lenne sok kérdésem, de már na­gyon későre jár és a cikk terjedelme is korlátozott. Elbúcsúzunk. Köszönjük amit mondtál, reméljük még sok mindent hal­lunk Tőled élőszóban is. Köszönjük Isten­nek, hogy e rövid beszélgetés által is nyitogatta szemünket egyházának jobb meg­ismerésére. s köszönjük, hogy visszahozott a Mississippitől a Dunához. F. R.—H. K. Miközben halkan szól a Ja Zz Ifjúság HÍREI Lapzártakor érkezett a hír arról, hogy a Müncheni Nemzetközi Zenei Versenyen Peskó György a döntő­ben a harmadik helyet érte el. Eh­hez a szép sikerhez szívből gratulá­lunk. — Megkezdte munkáját a közép­fokú kántortanfoiyam. Zenei okta­tásban Peskó Zoltán orgonaművész és Wcltler Jenő karnagy részesíti a hallgatókat. Az előadások hetente kétszer, kedden és pénteken du. az Egyetemes Egyház kápolnájának sekrestyéjében folynak. Akik még utólagosan jelentkezni szándékoz­nak, kérvényüket Benczúr László püspöki titkárhoz küldjék (Bp. VIII., Üllői út 24.). A kérvényhez mellékelendő a gyülekezeti' lelkész ajánlólevele, valamint orvosi bizo­nyítvány arról, hogy a jelentkező­nek nincs ragályos betegsége. Tan­díj: havi 120,— Ft. Áz élet prédikál Károly taxisoffőr volt s nagyon lelkiismeretes ember. Sohasem ivott alkoholt, hivatása miatt. A vi­lágháborúban elvesztette mindenét, felesége már régen betegeskedett. Nem keresett sokat, de becsületesen élt. Sokszor kellett azonban több utat vállalnia, hogy pénzhez jusson. Egy napon, már a munkaidőn is, túl, olyan ember szállt be kocsijá­ba, aki egy távolabbi városkába; akart eljutni. Késő este volt. de el­indultak. Az utas elaludt. Károly, is fáradt volt már nagyon, szinte kényszerítenie kellett önmagát, hogv( figyelni tudjon. De mi történt? Mintha az édesanyja ment volna, keresztül az úton? Hirtelen féke ' zett s a kocsi zökkenve megállt.( Károly kiugrott a kocsiból, hogy megkeresse édesanyját. Altkor látta, hogy a kocsi közvetlenül egy ha-' talmas fa elett áll! Hirtelen öntu­datra ébredt: hiszen nem is él már' évek óta az édesanyja! Úgy látszik' vezetés közben elaludt és álmodott? Reszketett, amint állt, állt a fa előtt és gondolkodott... S akkor az égre nézett. (A. Elm. feljegyzése után.) ( f'QYELŐ^ Egy 'ismét kiadott könyvről Azt hiszem, sokan mondtuk vagy gondoltuk már magunkról „nincs bennem semmi kiválóság” — mi lesz velem? Ez a kérdés emészti a 23 éves Pinneberget is, Fallada „Mi lesz veled emberke?” című regé­nyének főhősét. A történet a har­mincas évek Németországának éle­tét és társadalmát mutatja meg, de sok tekintetben reánk, a mai ember­re is vonatkozik. Nálunk ugyan le­omlottak a társadalmi válaszfalak, de vannak még szürke emberek, akik ma sem emelkednek ki és sok­szor gond a megélhetésük is. A proletárok és gazdag • polgárok között vergődő fiatal házaspár Pin­neberg és felesége, Barika állandó rettegésben él. A férj félti munká­ját, kenyerét, félti saját kis életét a lecsúszástól. Az emberi gonoszság és önzés miatt elveszti állását, pedig akkor már apa is. Aztán rá is a munkanélküliek szörnyen elkeserítő, kilátastalan élete vár. Pinneberg nem hívő ember. Nem ad neki erőt és kitartást, boldogságot és békessé­get Krisztus. Ebben a zavaros világ­ban, ahol szélhámosok és a mezte­len testkultusz hívei nyújtják ki ke­fitafupiclia I Te, aki csillagmilliárdoi Terelsz s atyja vagy minden fénynek, I Hozzád, vonagló földi féreg. 1 Uram, a mélységből kiáltok züket a kis család felé és mindezek ellenére segítenek is rajtuk, Pinne- berget a felesége iránti szeretete és Barika közvetlen segítőereje menti meg. Inkább él szegénységben mint­hogy ott találjon megélhetést, ahol a lelkiismerete nem hagyja. Nem lop akkor sem, amikor körülötte mindenki azt teszi már. Nem vállal­ja a pornográf képek árusítását, pedig az megszabadítaná anyagi gondjaitól. — Banka példája lehet minden ke­resztyén asszonynak is. Nagy-nagy szeretettel és sok áldozattal őrkö­dik férje és gyermeke jövőjén. Vég­ső szükségben inkább ő dolgozik reggeltől estig, stoppol, varr mások­nak, hogy megőrizze kis családját a: lezülléstől. Sok fáradsága mellett is jut mosolyából a megfáradt férjnek! és élete céljának, Lurkónak, kis fiá­nak is. Pinneberg hamar csügged, de mindig új erőt kap Barikától és a kettőjük szerelméből. Nekünk keresztyén kisemberek­nek, akiket szintén megpróbál aa élet, ha csüggedünk is néha, mégis újra és újra erőt ad az Úr. Minden nappal felvesszük a harcot az élet­tel. Nézzünk szét egy kicsit és ve­gyük észre, hányán vannak körülöt- ^tünk Pinnebergek, akik egyedül áll­nak félelmükkel a világban. Álljunk melléjük. Mutassuk meg nekik az életünkkel, hogy Istenre támaszkodva lehet élni, mert neki gondja van a kicsinyekre is. — mó — Zsenge vetésem nézd, mivé lett! I Sarlóm nyomán konkoly hull s átok, V Körülvesznek a sötétségek: I Uram, a mélységből kiáltok! EVANGÉLIKUS ELET Mit építettem, porrá mállott, A halál fájdalmai tépnek, ^ Szememből könny és vér szivárog. )Az igazak útját Te látod. (Nem maradt más csak az ígéret: (Uram, a mélységből kiáltok! Rumi Erzsébet * A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. i Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: D. Ordass Lajos. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dr Kékén András szerkesztő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft, negyedévre 15,— Ft^ félévre 30,— Ft, egész évre 60,— Ft. Csekkszámla: 20412—VIII. 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA ' Felelős: Bolgár Imre. Az otthon El-elnézegetem az ereszünk alatt fészkelő kicsiny fecskecsaládot. Majdnem minden percben repül a fecskepapa és fecskemama és viszik az ennivalót a kicsinyeknek. Teg­nap aztán nagyot néztem. A kicsiny fecskék is kirepültek. Csak a fészek körül próbál­gatták gyenge szárnyukat, aztán visszarepül­tek a jó meleg, puha fészekbe. Igen, „fészke van a 'kismadárnak, hol boldogan megpihen, énnékem is adott fészket az én áldott Istenem”. A te fészked az otthon Szüleid, nagyszüleid, testvéreid vannak ott. Szüleid dolgoznak érted! Becsüld meg őket. tiszteld és szeresd őket! Adj az öregeknek is tisztes­séget! Gyermek, Te is vársz vénséget, adj hát vénnek tisztességet! Testvéredet szívből szeresd, a szép egyetértést keresd! Mennyi feladat az otthonban! Ha elmentek hazul­ról, jól esik újra hazatérni! Mindenütt jó, de legjobb otthon. „Hálát adok neked Istenem az otthonomért, szüléimért, testvéreimért, hozzámtartozókért. Add, hogy megbecsüljem az otthonomat.” Hegyháti János bácsi KEDVES GYEREKEK! A múlt számból helyszűke miatt kimaradt fc HI—IV. rejtvénysorozat (Kérdések az egy­ház tanításából) megfejtése. Ezeket most itt közöljük: III. 1. „. . . Elmenvén ezért tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléieknek nevében . . .“ íMt 28, 19.) 2. A keresztség nem egyszerű víz, hanem Isten paran­csolatával elrendelt és Isten igéjével együtt használt víz. 3. Bünbocsánatot szerez, haláltól és ördögtől megszabadít és örök üdvösséget ád mindazoknak, akik hiszik azt, amit Isten igéje és ígérete mond. 4. A ke­resztség arra kötelez, hogy új életben járjunk. 5. A szülők, a keresztszülők és az egész gyülekezet. 6. Nem, mert a keresztségben kapott üdvösséget a hit fogadja el. 7. Pl. a baptisták. 8. Mert szükséges az üdvösséghez és Isten a keresztség által kegyelmét adja. 9. IX. cikke. 10. Azt jelenti, hogy „nem emberek, hanem maga Isten keresztel, és noha emberi kéz végzi, igazában mégis Isten cselekedete“. (Luther: Nagy Káté.) IV. 1. A XI. és XXV. cikke. 2. Két része: a bün­vallás és a feloldozás. 3. Kétféle; közös gyónás és magán gyónás. 4. A bűnök Isten szerinti megbocsá­tása vagy megtartása. 5. „Akiknek bűneit megbocsát­játok. megbocsáttatnak azoknak, akikéit megtartjátok, megtartatnak.“ (Jn 20 23.) 6. Valljátok-e magatokat Isten előtt bűnösöknek és ezért büntetésre méltóknak? — Bánjátok-e szívetek szerint minden bűnötöket? — Igyekeztek-e ezután Isten akarata szerint élni és az ö segítségével minden bűnös szokást elhagyni? — Megbocsátotok-e szívetek szerint azoknak, akik nektek vétettek? — Hiszitek-e. hogy Isten a Krisztus érd méért. bűneiteket megbocsátja? 7. Melyek különösen lelkünkre nehezednek. 8. A bünbocsánat, békessége. 9 Ha hiszek Jézus Krisztusban és hiszem hogy öérette bűneim megbocsáttatnak. 10. A lelkiismeretün­ket bűneink vagy kétségek gyötrik. Az előző számunkban ^közölt I. sorozat 3. kérdésének megfejtésébe sajtóhiba csú­szott. A helyes megfejtés a következő: Az ún. Egyetemes Hitvallások: az apostoli, a niceai és Athanasius hitvallása; Luther Márton Kis- és Nagykátéja, az Ágostai Hitvallás és Apológiája, a Schmalkaldeni Cikkek és az Egyezségi Irat. Szeresd felebarátodat Az itt közölt kis történetet egyik kis rejt- vénymegfejtőnk küldte be a Tízparancsolat­tal kapcsolatban. Jancsi és Pali játszadoztak a patak vízé­ben. Jancsi egy rossz lámpaüveget mosott, Pali pedig lábát mosta. Ahogy Jancsi mosta az üveget. Pali játékosan lefröcskölte vízzel. Jancsi mérgesen ránézett és dühében hozzá­vágta a lámpaüveget. Az üveg Pali kezefejét egészen csontig bevágta, orvoshoz kellett őt vinni. Másnap találkoztam Jancsival és em­lékeztettem őt Jézus szavára: „Szeresd fele­barátodat. mint önmagadat.“ Erre ő azt felelte: hát szeretem, ki mondta, hogy nem? Vajon milyen szeretet az ilyen? Bajnóczy Mihály VÁLASZOLJ! — IX. 3. (Olvasd el hozzá az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 5. fejezetét.) 1. Hogy hívták Anániás feleségét? (1 pont) 2. Mi volt Anániásnak és feleségének a bűne? (4 pont) 3. Hogyan bűnhődtek? (2 pont) 4. Hol jöttek össze a gyülekezet tagjai? (3 pont) 5. Hogyan szabadultak ki az apostolok a börtönből? (2 pont) 6. A főpapokat és a templom felügyelőjét mi hozta zavarba? (3 pont) 7. Mit válaszolt Péter, amikor a főpap fele­lősségre vonta? (2 pont) 8. Ki pártolta az apostolokat a főpapi ta­nácsban? (3 pont) 9. Mivel büntették az apostolokat (2 pont) IC. Miért örültek az apostolok? (3 pont) Megfejtési határidő: október 4. Itt közlöm Veletek, hogy újabb elutazásom miatt a rejt­vényjutalmak kiküldése megint késni fog, de azért küldjétek csak be szorgalmasan a szo­kott címre a megfejtéseket. Szeretettel köszönt Mindnyájatokat Géza bácsi Lehóczky Zsuzsanna (Monori-erdö) kis megfejtőnk jutalma elégtelen címzés miatt visszajött. Kérem, közölje pontos címét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom