Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-06-16 / 13. szám

'Tődm nisAq es eg,ij, hinten Ö tőle, G általa és O reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mind- • örökké. Amen. Római levél 11,36. Az egyházi esztendő többi ünnepe Istent tulajdon csodatetteibe takar- tan mutatja meg. Karácsonykor lát­juk, hogy Krisztusban emberré lett, húsvétkor, ahogy halottaiból feltá­madt, pünköskor, ahogy a Szentlel- ket adja s a keresztyén egyházat megalapítja, — és így tovább. Mind­ezek az ünnepek valamely cseleke­det ruhájába öltöztetve prédikálnak Istenről. Szentháromság ünnepe azon­ban cselekedetek leple nélkül, úgy mutatja meg Öt, ahogy önmagában van, tiszta isteni lényében. Itt az em­bernek minden teremtményt maga ----------------­alatt hagyva, magasan az értelem fölé kell lendülnie s csakis, arra hall­gatnia, amit Isten mond önmagáról s legbelsőbb lényéről; — különben semmire se megyünk. Mert itt az Is­ten „bolondsága” és az ember „böl­csessége” összeütközik. Ezért nem kell azon vitázni, hogy miként lehet Isten Atya, Fiú, Szent­lélek és mégis egy, mert mindez úgyis megfoghatatlan. Legyen elég, hogy igéjében maga Isten állítja ezt magéról. Micsoda vigasztalás ez! Vidámítsa is meg a szívünket Istennel szemben. Hiszen lám a teljes Szentháromság mindegyik személye azon van, hogy a szegény, nyomorult embert bűnből, haléiból, ördög hatalmából megiga- zulásra, örök életre, — Isten orszá­gába segítse. Luther Márton----------------­Á tibetiek közt is hódit Krisztus JP rdekes vendége volt az év ele- jén Berlinneik: Puntszog Cse- tan Illés, tibeti lelkipásztor, aSki a cseh-morva (majd herrnhuti) test­vérközösség 500 éves jubileuma al­kalmából érkezett európai látoga­tásra. „A Világ Tetejéről“ való, a 4000 méter magasságban fekvő hajdani ladakhi királyságból, amelyet 1840- ben Kasmír meghódított s jelenleg az Indiai Államszövetséghez tarto­zik. Szülővárosa Lé (Leh), amely mintegy 40 000 lakosával az Indus felső folyásának közepe táján fek­szik. Tőle északra a 8000 méter ma­gas Karakorum hegység csúcsai me­rednek az ég felé. Buddhista tibetiek laikják. Száz esztendővel ezelőtt herrnhuti misszionáriusok telepedtek meg ezen a zord, nehezen megközelíthető vi­déken és ötven misszionárius-sír em­lékeztet a hemnhuti testvérek ön­feláldozó szolgálatára, amelynek nyo­mán többfelé parányi keresztyén gyü­lekezeték támadtak. Sven Hédin, a híres svéd földrajzi kutató, gyakran pihent meg ezeknél. I) untszog, aki a hajdani ladakhi ■* királyi házzal rokonságot tartó főrangú családból származik, szigo­rú buddhista nevelésben részesült és vallásának buzgó követője, sőt har­cosa volt. Egy napon forgatni kezdte a keresztyének Bibliáját, mégpedig azzal a szándékkal, hogy annak is­meretében jobban tudjon a keresz- tyénség ellen küzdeni. Közben azon­ban n&gy belső nyugtalanság vett erőt rajta. Hat esztendeig tartott szivében a küzdelem a buddhizmus és a Krisztus-hit között. Végül is ■megkereszteUette magát Puntszog Csetan. Ezzel azonban újra kezdő­dött a küzdelem, de most már a nyilvánossággal. Tf agyonüt elkobozták, a ladakhi r kormánynál betöltött hivatalá­tól megfosztották, hamis vádakkal börtönbe vetették. Ma már így em­lékezik erről: „Áldom üldözőimet.“ 1951-ben rehabilitálták, A ladakhi kormány tájékoztatásügyi minisztere lett. Az élénk irodalmi tevékenységr azonban, amelyet mint aktív, hívő keresztyén kifejtett, a buddhista papság és a lakosság heves ellenzé­sébe ütközött. Tüntetésekre került sor. A kasmiri miniszterelnöknek, sőt az Államszövetség miniszterelnöké­nek, Nehrunak is foglalkoznia kel­lett az üggyel. — Puntszog Csetan Illés lemondott a miniszterségről és misszionárius lett. Az evangéliu­mokat sorra fordítja a tibeti köz­nyelvre és azok kézről kézre járnak Tibet fennsíkjain. Tavaly végrehaj­tott nagy missziói útján megállapít­hatta, hogy írásait mindenfelé ol­vassák s azok most csendben végzik munkájukat másokban, — úgy, mint annak idején őbenne. A berlini keresztyén ifjúságnak folyékony angolsággal tartott előadást távoli világáról és csendes szolgálatáról, énekelt saját szerzésű tibeti keresztyén énékeket és idézett tibeti nyelven hosszabb szakaszokat János evangéliumából. lilénk derültséget keltett írőgé- •®-v pének sok humorral előadott története, az egyetlen tibeti írógépé. Ömaga tervezte, de a kivitelező cé­gek eleinte úgy találták, hogy egy­szerűbb lenne az egész tibeti lakos­ságot angol nyelvre megtanítani, mint egy írógépet szerkeszteni a gyakran egymás fölött álló tibeti ábécé számára. De a kísérlet végül mégis sikerült. S ma Lé városában, a Himalája tövében működik az egyetlen tibeti írógép, amelyet szer­kesztője, akit tavaly lelkésszé szen­teltek, kizárólag azért készített, hogy az evangélium terjesztését szolgál­hassa. Dibelius püspök hetilapja; a »«Die Kirche“ híradása nyomán Dr. Schulek Tibor Áz ilyeneket megbecsüljétek...! Isten levélhordója Gyülekezeti hírek Június 16-án du. 6 órakor a Deák téri gyülekezet férfibibliaköre szere- tetvendégséget tart. Előadást tart: Kendeh György kelenföldi lelkész dániai élményeiről. — A balassagyarmati gyülekezet­ben június 2—5-ig Kinczler Irén kő­bányai segédlelkész a gyermekeknek, igehirdetés-sorozatot tartott vetítés­sel és bábjátékkal egybekötve. — A fóti Mandák Otthonban jú­nius 11—16-ig iszákosmentő konfe­rencia lesz. A konferenciát dr. Sza­lag Károly főorvos vezeti. Június 16-án az Otthonban csendesnap lesz. A bábonymegyeri gyülekezet új lelkészét. Vértesi Rudolfot 1957. jú­nius 2-án. iktatta be hivatalába Ku­tas Elek, a Somogy—Zalai Egyház­megye esperese. — Felhívjuk a gyülekezetek ifjú­ságának figyelmét, hogy a fóti ifjú­sági konferenciák közül az elsőt (jú­lius 2—5-ig) 8—12 éves serdülő fiúk és leányok részére — a másodikat (július 9—12-ig) a 12 éven felüli fiúk és leányok részére tartjuk. Az ecsenyi egyházközség új felü­gyelőjét, Boros Miklós állatorvost 1957. június 2-án iktatta hivatalába Kutas Elek, a Somogy—Zalai Egy­házközség esperese. Ennek a nagy­múltú. német származású gyüleke­zetnek még csak egy felügyelője volt és azután 1814-től fogva mind a mai napig üresedésben volt a felügyelői állás. CSALÁDI HlR: Várallyai János nyugdíjas hitoktató-lelkész május 20-án Sopronban elhúnyt. Temetése május 22-én volt. — Harmönium eladó. Cím: Sándor Pák Péteri. — 1939-ben végzett kántor állást ke­res, lehetőleg Pest környékén. Cím a Kiadóban. — Teljesen árva 3—5 éves leánykát örökbefogadna hitbuzgó család. Cím: Sonkád község, Szatmár megye. Részle­tes tájékoztatást a kölesei evangélikus Lelkészi hivatal ad. Esperesbeiktaiás Diósgyőrött Balikó Zoltán diósgyőr-vasgyári lelkészt gyülekezete templomában június 4-én délelőtt iktatta be a bor- sod-hevesi egyházmegye esperesi tisz­tébe Turóczy Zoltán püspök. Igehir­detésében kiemelte, hogy az egyház­kormányzás szolgálata csak Jézustól kapott szeretettel, szelídséggel, alá­zatossággal válik lehetségessé. Az új esperes székfoglaló beszédében a kübernétész (egyházkormányzó) fel­adatát fejtegette. Ezután személye­sen, illetve táviratban és levélben számosán köszöntötték: egyházunk, a többi felekezetek, az Egyházügyi Hivatal részéről, s mások is. Meleg és felemelő volt az ünnepség. Ugyan­aznap este a püspök ismét igehirde­téssel szolgált az új esperes gyüle­kezetében. A hétköznap ellenére is újra megtelt a templom. ISTENTISZTELETI REND Találkoztam Isten levélhordójával. Anyák napján három Gyülekezeti Se­gély-szolgálatot vállaltam. Nem a szolgá­lat volt sok, hanem a távolság az anya­gyülekezet és a filiák között. Csak gyors járművel lehet mind a három szolgálatot egy napon elvégezni. A lelkész testvér kipróbált motoros. Egy Csepel kopik már el alatta a nehéz szolgálati terepen. Min­den tiszteletem a sok filiás papoké. Reggel 8 óra. Indulni kell. A meteoro­lógiai intézet „jólértesülten’* hűvös időt és helyenként kisebb futó záporesőt je­lent. Az indulás biztató. A május eleji nap, hk kissé fanyarul is, de ránk mo­solyog. A Csepel is jól indul velünk. Ha­mar elfogy alattunk az első 15 km. Meg­érkezünk. Beharangoztatunk. Az orgona néma. Kántor sincs. Csak úgy éneke­lünk. Szívből. Szépen vannak az isten­tiszteleten. Kedves magyar arcok. A szí­vekhez talál az Ige. Szép, az offertórium is . . . Rövid beszélgetés. Ebéd. Testvéri kézszorítások. Indulunk visszafelé, át a másik gyüle­kezetbe. A meteorológia csődöt mond. Puffadt, szennyes dunnákként gomolyog­tak felettünk a felhők. Az egyiket egy láthatalan kéz bicskával felhasította és hideg záporát ránkzúdítva, végigmosdatott bennünket alaposan. Alig tudtunk elfutni alóla, a 18 km-re lévő másik szolgálati helyre. Itt találkoztam Isten postásával. A 21 éves Kálmánnal. Sokat kaptam tőle. Kál­mán nem ebbe a gyülekezetbe való — amint később megtudtam. Ö is látta a tornyosuló felhőket, tudta azt is, hogy estére az ő gyülekezetében is lesz isten­tisztelet. Mégis elénk gyalogolt a szom­széd gyülekezetből, hogy itt is leülhessen a gyülekezettel az Ige elé. Üj acélkék felöltőjében jött. Bizonyára az első kere­setéből vette, mert Kálmán fél eszten­deje hivatalos szejnély: három falu levél­postása. Naponként 20 kilométert tesz meg, azonkívül még külön bemegy a há­zakhoz, ahova érkezett valami. Ez is jó pár kilométer ... Féltette új kabátját, női esernyőt szorongat kezében. Amikor kijövünk a templomból, felülről mintha dézsából öntenék a vizet. Kálmán az én Luther-kabátom fölé erőlteti női esernyőjét, hogy át ne ázzék, amíg a gondnok lakásáig értünk. Éreztem mind­járt, hogy ez a gesztus sokkal több, mint Illendő udvariasság. A szolgálatnak szólt... Azóta nem tudtam Kálmánról levenni tekintetemet... A kedves gond- nokné asszony szívét és egyházszeretetét rakja elénk az uzsonnázó asztalra. Kál­mán nem eszik. Szolgálat előtt áll és ilyenkor nem tud egy falatot sem enni — mondja. Megtudom, hogy este náluk ő lesz a kántor. Álláshalmozó Kálmán. Az ő kis gyülekezetében önkéntes és ingye­nes kántor, Maga szorgalmából tanult meg kántorizálni. Soha sem tudott annyi pénzt összerakni, hogy egy kántortanfo­lyamon részt vehetett volna. De most már kottából játszik. Gondnokunk az ablakban olvassa az offertóriumot. Három-négy húszforintos, nyolc-tíz tízforintos. Forintos alig van. Jelenti, hogy száznyolcvanhat forint a mai offertórium. Ez a fiókgyülekezet mindössze 80 lelkes. Hatvanan ültek a templomban. Egy lélekre 3 Ft offertó­rium esik! A Csepel már nem tud tovább vinni bennünket a földúton az utolsó gyüleke­zetbe. Határozunk. Gyalog indulunk út­nak, de melegszívű főgondnokunk máris a ház elé áll kocsijával. A Csepel is kocsira kerül velünk együtt. Kálmán er­nyője újra az én fejem fölül fogja fel a zuhogó esőt. Kálmán a saroglyábán fogja a motort, hogy ne rázódjék. Azik a szép kék felöltő. Kálmánéknál szállunk meg az istentisz­telet megkezdéséig. A csupaszív édes­anya boldogan beszél hibliás gyermekei­ről. Harangoznak, becsukjuk az ajtót ma­gunk mögött és az egész család indul a templomba. Mikor kijövünk, már kiszüretelte az Igéből néki szóló feladatot; én majd fa­ragok egy Gyülekezeti Segély ládát. Mikor lettél az Ige foglya, Kálmán test­vérem? — kérdem tőle. Sokat jártam téli táborokba és Gyenesdiásra konferen­ciákra. Egy Celli téli táborban sokat kap­tam. Azóta mindig szolgálni szeretnék az én Uramnak. Gyenesdiásról a tisztelendő úr mindig postán küldött nekem köny­veket. Elolvastam, visszaküldtem, újakat kaptam. De a Biblia a legdrágább köny­vem. Indulnunk kell. Kollégám haza motor­ral, én P-r vonattal. A motorral csak kerülő úton lehet hazamenni, köves úton. Kálmán észreveszi, hogy a tiszte­lendő úron ázott félcipő van. Boldogan ráerőlteti csizmáját, ebbe nem fog be­folyni az eső, tisztelendő úr, — mondja. Kollégám már megszokta ezt a szíves figyelmet, elfogadja. Nekem könnyeket kell eldörzsölnöm szemem szögletében ennyi szeretet után. Rám is gondja van Kálmánnak. Indu­lás előtt kocsi áll a ház eié és visz az állomásra. A kocsiról is Kálmán gondos­kodott, Kálmán esőköpönyege rám kerül, ő maga mellém ül és emeli fölém az er­nyőt. Velem jön a zuhogó esőben az állomásra. A vaksötétben és az eső-füg­gönyben nem látom arcát. De meleg sza­vai hidat vernek szívemhez: én mindig lelkész szerettem volna lenni, tisztelendő úr, de nem tudtak taníttatni szüleim — mondja. Csak kis szünet után válaszolok, elcsukló hangon: Kálmán testvérem, az Istent így is lehet szolgálni. Te áldott pásztor vagy a gyülekezetben. Lufcher- kabát nélkül is, Bárány László Budapesten, június hó 16-án: Deák tér de. 9 (úrv.) Kékén András, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6 Ahität. — Fasor de. fél 10 (gyerm.) Gyöngyösi Vilmos, de. 11 Gyöngyösi Vilmos (úrv.), du. 5 gyermek szeretetvendégség, du. 7 Mezősi György — Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Rédey Pál — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. % 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11. Bonnyai Sándor, du. 5. Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 (konfirmáció) Koren Emil. — Utász u. 7. de. 9 Fehér Károly. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12 (konfir­máció) Koren Emil. — Zugló de. 10 (kon­firmáció) Scholz László, du. 6 Scholz László. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Vá­mos József. — Rákosfalva de. fél 12 Vá­mos József. — Fóti út 22. de. 10 (konfir­máció, úrv.) Gádor András, du. 5 szere­tetvendégség. — Újpest de. 10 Blázy La­jos. — Dunakeszi de 9 Matuz László. — Pesterzsébet de. 10 (konfirmáció) Bencze Imre. — Rákospalota MÁV-telep de. fél 9. — Rákospalota de. 10. — Rp. Kis­templom du. 3. — Pestújhely de. 10 Kür­tösi Kálmán. — Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 dr. Benes Miklós (úrv.), de. 11 Várady Lajos (konfirmáció), du. 7 (evangelizáció) Nagybocskai Vilmos. — Toroczkó tér de. fél 9 Madocsai Miklós. — Óbuda de. 10 (konfirmáció, (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 szeretetven­dégség. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. fél 7 Ruttkay Elemér. — Diana u. 17. de. fél 9 Ruttkay Elemér. — Budakeszi du. 4 (konfirmáció) Danhauser László. — Pesthidegkút (Szent István u.) de. fél 11 Csonka Albert. — Kelenföld de. 8 Bottá István, de. 11 (konfirmáció, úrv.) Kendeh György, du. 4 ifjúsági sze­retetvendégség. — Németvölgyi út 138. de. 9 dr. Rezessy Zoltán. — Kelenvölgy de. 9 Karner Ágoston. — Budafok de. 11 (konfirmáció) Visontai Róbert. — Nagy­tétény du. 3. Karner Ágoston. — Csillag­hegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. MEGJELENT A HIT VALL A Sí IRATOK I.—II. KÖTETÉNEK DlSZKIADASA Az új fordítást a teológiai tanárok munkaközösége végezte. Az egészvászonkötésben. aranyozott nyomással megjelent könyv ára kötetenként 45.— Ft. A négy kötetből álló sorozat megren­delése esetén 20% kedvezmény. Iratterjesztéseknek 1—1 kötet után 10% kedvezmény^ SZÖRVANYHlVEKNEK — BETEGEKNEK Az utolsó nagy parancs és ígéret Szentháromság vasárnapja, — Máté 28,16—20, Eféz, 1,3—14 A tényleges helyzet a következő: A Feltámadott Ür megjelenik tanít* ványainak, és pedig — amint az határozottan kifejezésre jut, hiszen Máté ezzel zárja evangéliumát! — utoljára! (Figyeljünk fel a 17-ik versre: Nem csupán nekünk mai embereknek, hanem már a tanítványok közül „némelyeknek” is „hihetetlennek“ látszott húsvét valósága!) C bben a helyzetben amelyben egyrészt a kételkedés üti fel a fejét, más-' *- részt az „utolsó“ alkalom a bizonyságra, mondja ki Jézus az ünnepé­lyes nagy igét: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön!“ Ebben burkoltan benne van a mennybemenetel valósága is, jóllehet Máté nem szól róla kifejezetten. Amíg azonban a második hitágazatban azt valljuk, hogy Jézus „felment a mennyekbe“, nem arra gondolunk, hogy a világmindenség épületének valamiféle felsőbb „emeletére“ ment fel a földről, hanem csu­pán arra, hogy elfoglalta a neki megígért helyet az Atya jobbján. Ez a „mennybemenetele“ a legszorosabban összefügg magával húsvéttal. Húsvét óta Jézus nem tartozik többé a földi világ keretei közé! Az Ésaiás 53-ban megrajzolt „Az Urnák Szenvedő Szolgájából”, a Dániel 7-ben említett „Embernek Fia“ lett, aki Ura és ítélő Bírája az egész világnak... Ebből a sajátos helyzetéből folyóan adja tanítványainak az un. „missziói parancsot“: mivel a világ Ura lett, a föld minden népe uralma alá vettetett. Nem erőszakkal, hanem a keresztség és az igehirdetés szol­gálata által. (Aminthogy mennybemenetele és újbóli visszatérése közötti időben sem kényszerít senkit uralmának elismerésére!) Talán egy hasonlat megkönnyíti számunkra az Ige megértését! Amikor * a szövetséges nagyhatalmak 1945-ben legyőzték a fasiszta haderőt, ezt a tényt kiáltványban közölték Európa és a világ összes népeivel. Egyide­jűleg pedig az összes középületekre kitűzték a győzelmi lobogót. Alkalmazva a hasonlatot: a keresztség = a győzelmi lobogó! Aki meg-* keresztelkedik, annak élete felett ott leng Jézus Krisztus győzelmi jelvénye. A kiáltvány pedig = az igehirdetés. A kiáltvány abban az igehirdetésben találja meg a maga párhuzamát, amely Jézus Krisztust, mint a világ Urát pr okiaméi ja, n e a keresztség nem csupán az ö nevére történik, hanem az Atyának és Szent Léleknek nevére is. Ebből az következik, hogy Jézus Krisztus nem egy úr a sok közül, hanem az egyetlen ŰR! Aki neki alattvalója lesz* az engedelmes Isten iránt és a Szent Lélek vezetése alá kerül... I ] gyanúgy az egyház egész tanítása, igehirdetése mindaddig üres szó. frázis marad, és a keresztség mindaddig üres, amíg az Igében és a szentségben nem vesszük észre magát az élő Krisztust! Igaz, mennybe­menetele és második eljövetele közötti időben testi szemek számára nem látható, mint abban a korban, amelyről az evangélisták tudósítanak min­ket, de ha szemmel nem látható is, nem kevésbé tevékeny a Szent Lélek által. Ha ez nem így volna, úgy az Egyház csupán emberi társulás volna az ún. „vallásos“ élet ápolására. De Jézus Krisztus tartja magát utolsó ígé­retéhez: „Imé én veletek vagyok minden napon.,.“ Ennélfogva az Egyház sokkal több, mint emberi társulás: Jézus Krisztus gyülekezete, Istennek új népe és Isten országa eljövendő örököse .Sí IMÁDSÁG Uram, tedd hívővé kételkedésemet, hiszen Te tudod, hogy vágya-* kozom az Igazság után. Te, aki nem vetetted meg Keresztelő János kéteU kedését, aki elébe mentél Tamásnak, a kételkedő tanítványnak, tisztítsd igaz hitté, „látásra” törekvő kételkedésemet. Add, hogy megtapasztaljam mindenek felett való isteni hatalmadat. „Fél árbocra” eresztett győzelmi lobogóval ne elégedj meg nálam, mert ez megalkuvás volna, a test és vér felülkerekedése a Lélek munkája felett. Vonjad csak magasba, minél magasabbra, hogy velem együtt enyéim és testvéreim is lássák győzeU medet. Amit pedig vasárnapról vasárnapra hirdetett „kiáltványaidban”, az igehirdetés szolgálatában tartogatsz számomra, Szent Lelked által tedd életet munkáló erővé. Hadd legyek én is, és mindazok, akikért imádkozom, gyülekezetednek, a Szent Lélek által munkált új népednek élő tagja, és eljövendő országodnak boldog örököse.Ámen. Zoltai Gyula A LELKIPÁSZTOR SZOL KEDVES ISMERETLEN-ISMERŐ­SÖM! EMLÉKSZIK? ... a fogorvosi vá­rószobában találkoztunk. Meglátta a feltámadott Jézust ábrázoló képet a Lelkipásztor c. folyóiratunk címlap­ján és megkérdezte: Mit olvasok? Én csak a címet mondhattam meg: „Életuntak lelkigondozása” — már is közbe vágott: „Ez kellene nekem, hiszen már ott tartok, hogy el aka­rom dobni az életemet.” Azt is el­mondta, miért. Egy kis szobában él két gyermekével. Szűk ez három embernek. De ez lenne a kisebb baj. A nagyobb az, hogy kiáilhatatlanok a lakótársak. Mindig csak bosszantá­sára vannak. Legutóbb is, amint észrevették, hogy kis fáskamrája mellé szeret a napfényre kiülni, amint kitette a lábát otthonról, oda öntötték ki a szemetet. Télen a tü­zelőjét is mintha megdézsmálták volna. Gyermekei sem állnak mel­lette. Lehet így élni? Válaszolni szerettem volna, de a fogorvos behívott. Most válaszolok. KEDVES ISMERETLEN-ISMERŐ­SÖM! A maga legnagyobb baja az, hogy ellenségeit látja azokban, akik­kel együtt kell élnie, s már ott tart, hogy a gyermekeiben is. így való­ban nem lehet élni. Mégis élni kell. Az élet nem villamosjegy, amit fe­lelőtlenül eldobhatunk. Az életet Is­ten adta és csak Ö veheti el. Fele­lősek vagyunk érte. Nem tudom ab­ban segíteni, hogy jobb környezet­ben, tágasabb lakást szerzek magá­nak, de nem is ez adna végső meg­oldást. Csak egy adna nyugtalan szí­vének békességet: ha megbékél el­lenségeivel. Sokan eljutnak odáig, hogy ezt látják és akarják. C. F, Meyer: „A Szent” c. elbeszélésében írja, hogy Anglia királya, Henrik, elcsábította kancellárjának, Becket T.-nak egyetlen leánykáját. A kan­cellár azóta azért küzd, hogy tudjon a királynak megbocsátani. E küzdel­me aszkézisbe, kolostorba űzi, de minden akarása mellett sem tud megbocsátani. Rájön, hogy megbo­csátani nehéz, sőt lehetetlen. Lehe­tetlen — Isten nélkül. De ha Órá nézünk és az Ű igéjére figyelünk, rettegéssel fedezzük fel a szakadé­kot köztünk és Isten között. Rémül­ten látjuk, hogy elsősorban nem az alatt roskadozunk, hogy ellenségeink vannak és gyűlöljük őket, az a baj, hogy mi lettünk Isten ellenségei. Me­nekülésünk menekülési kísérlet Ö előle a halálba. Hadd mondjam meg, hogy Isten Jézus Krisztusban megbékélt ve­lünk és Krisztus azokhoz az embe­rekhez bocsánatával lehajol, akik rettegéssel fedezték fel a szakadékot köztük és Isten között és akik meg­békélni kívánnak Vele. AZ ISTEN ELÉ ÁLLÁS segítene nyugtalan életén. Nem változnának meg a körülményei, de maga annál inkább, s a másoknak való megbo­csátásban megszabadulna megkötö- zöttségeiből az élete. Bolla Árpád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom