Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-04-28 / 6. szám

UJ EMBER SZÖRVANYHÍVÖKNEK — BETEGEKNEK Húsvét után L vasárnap. János ev. 21, 15—19; 1. Péter 1, 3—94 Sxeretsz-e engem ? Két sugárzó arc, csillogó szemek, suttogva lehelt szavak:.. — Szeretsz?-r- Szeretlek! Szerelmesek szólnak így egymáshoz. Mindig elölről kezdik a kérde­zést és mindig újként hangzik a felelet. J ézus is ezt kérdezte Pétertől: — Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? — De hol van a boldog válasz, ujjongó vallomás, a lángra gyűlt arc? Péter válaszolt ugyan, de magábarcskadtan. — Igen, Uram ... —» Szomorú szerelmi vallomás, de érthető. Jézus három kérdése Pétert a három tagadásra emlékeztette azon az éjszakán. Pedig akkor milyen magabiztos volt és milyen gyenge, gyáva lett a viselkedése. Most már más szívvel hallgat a Mester szavára és másképpen is felel. Ügy, mint aki ismeri már magát, bűneit, múltját és ismeri Urát is, aki érte halt meg és számára támadott fel. 1 Péter megérett annak felismerésére, hogy aki Jézust szeretiaz a szenvedést vállalja. Ez az egyetlen Krisztus-követés. A szeretet ereje kell a kereszthordozásihaz és szenvedés kell a szeretet elmélyü­léséhez és megerősödéséhez. 2 Jézus azért kér tanítványaitól szeretetet, hogy másnak juttassa azt. Ne azon ess kétségbe (amint talán gyakran mondod), hogy téged nem szeret már senki. Annak örülj, hogy sokan vannak, akiket szerethetsz, még ellenségeid között is. Csak akkor maradsz magadra hidegségben, ha már te is elhagytál sokakat hidegen. A keresztyén szeretetnek világra szóló a látóhatára. Minél többeket szeretsz Krisztusért, annál forróbb lesz attól a szíved. A Krisztus-követés — ember-keresés, ezért a szeretet pásztori feladat. Pásztor pedig csak az lehet, akinek Főpásztora van. Azok között kell tehát szolgálni, akik a F ópás z, toréi s tudnunk kell, hogy övé az egész világ. 3 Jézus nem háromszor, hanem sokkal többször kérdez bennünket. Valahányszor szeretetlenül vétkezünk bárki ellen. Péterrel együtt mindig mélyebbre kell hajtanunk fejünket. Csak azért lehet újból kez­denünk, mert Ö a szeretet legáldottabb tartalmával közeledik hozzánk: a bűnbocsánattal. Csak az tud igazán szeretni, aki megbocsátani tud. Megbocsátani a szeretet visszautasítását is. 4 Minden másban lehetsz kisebb „azoknál”, azaz másoknál, legyen az tudomány, képesség, jólét, származás, neveltség, vagy barmi más, csak a szeretetben törekedj elsőségre. Az ilyen „elsők” nem lesz­nek soha „utolsók” IMÁDSÁG: Ür Jézus Krisztus! Bűnbánattal valljuk be előtted, hogy sok-sofe szeretetet leközöltünk el, pedig semmit sem érdemeltünk meg aöOt'L Különösen a Te szeretetedet nem. Hálát adunk Neked, hogy Te meg szeretettel fordulsz felénk akkor is, amikor kínzó kerteseidet szivünkre helyezed és szomorúvá, bűnbánóvá teszel. Kónyorgunk: szeress rn 9: hogy szerethessünk, szolgálhassunk, újra kezdhessünk másokért ti, ma­gunkért is. Legyen ebben erőnk feltámadásod és annak minden dicső­sége, hogy vállalhassunk a szeretet keresztjét sokak — T — l|fc % 1| ti ^ ^ JÉZUSOM SZERETLEK! E CRANACHNAK, a reformáció- korabeli híres festőnek van eg.y fest­ménye, amely a megfiatalító forrást ábrázolja. Az egyik oldalon kivénült, kiélt és elaszott öregemberek, az élettől megviselt, küzdelmekben meg­fáradt férfiak és ráncosképű, elapadt mellű, megcsúnyult asszonyok lép­nek be a forrás körüli medencébe, a másik oldalon pedig megfiatalodott, életerejük teljében levő ifjak, szép­ségtől ragyogó fiatal lányok jönnek ki belőle. Kocsikon és hordágyakon hozzák az egyik oldalon a járni sem tudó öregeket, a másik oldalon te­rített asztal várja minden „földi jó­val“ a megfiatalodottakat. Sokan így szeretnének „újjászület­ni“. Van is úgy néha, hogy lemosva magunkról valamilyen nagy fárad­ság terhét, úgy érezzük, mintha új- jászülettünk volna. De az újjászü­letéshez nem volna elég sem az, (hogy le tudjuk rakni éveink terhét, és hogy elapadt életerőink visszatérjenek, sem az, (hogy le tudjuk rázni ma­gunkról a fáradságos életútról ránk ragadt por szennyét vagy el tudjuk tüntetni az élet küzdelmeiben szer­zett pusztító sebek csúnya és áruló hegedéseit. Fiatal testtel és rán­coktól kisimult arcbőrrel, duzzadó testi erővel és vállalkozó életkedv­vel is vének, elaszottak és kiégettek maradhatnánk. Mert a baj nemcsak testi erőink elapadásában, fiatal he­vületünk megfáradásában, gondolko­dásunk erejének lemaradásában, meglátásaink, képzeletvilágunk ki- szikkadásában és .érzelmi világunk kiégésében van. Öregkorban mindez az élet tértiéként hatalmasodik el rajtunk. Elfáradunk. Ha az őszi nap­fényre emlékeztető mosollyal tudunk is még örülni a világ szépségének, új fiatal erők feltörésének, az előre­haladó évekkel együtt nő a fárad­ságunk is, mert egyre inkább nő a teher, melyet vállaink nem bírnak és amelyet szeretnénk letenni. ÉLETÜNKET az terheli meg, amit elrontottunk benne. Nincs ember, aki — hacsak valameny- nyire is hajlandó őszintén nézni életét, — ne tudná, hogy sok min­dent elrontott, sokat elmulasztott, sokat pedig rosszul tett. Vannak, akik egy-egy elrontott fordulónál el is vetik maguktól az elrontott életet. Nem villant át sohasem agyadon, amikor szinte elviselhetetlen teher­ként nehezedett rád, amit elrontot­tál. — hogy jobb volna feladni az egész játszmát? Az életösztön győ­zött benned, és az a hit, hogy újra tudod kezdeni a küzdelmet. De a kezdeti nekilendülést a megtorpa­nás, sokszor a megfutamodás, nem egyszer önmagunk altatása, végül a belső elfásultság szokta követni. ÚJJÁSZÜLETÉS? „Vajon meg- születhetik-e az ember újra ha vén? Bemehet-e másodszor is anyja méhé- be, hogy megszülessék!“ — kérdezte Nikodémus hitetlenül Jézustól. Éle­tének terhét mindenkinek magának kell viselnie és cipelnünk kell a sírig, melybe terhűnkkel együtt roskadunk bele. Hogy ott mi lesz velünk és ter­hűnkkel? A mai ember legfeljebb csüggedt kézmozdulattal felel, — ha ugyan elérkezik odáig, hogy a kér­déssel szembenézzen. Amíg ebben a világban élünk és lábaink a sír felé róják az élet útját, nincs mód „új­jászületésre“. A HÜSVÉT utáni első vasárnapon az egyház azt prédikálja, hogy Krisz­tus minden emberi lehetetlenség el­lenére is tud új életet ajándékozni. Mert le tudja venni rólunk életünk terhét: a régi bibliai szóhasználat­tal ezt mondjuk bűnbocsánatnak. Ezt pedig megteszi akkor is, ha vissza­esünk. Ezért nem válik sikertelenné az újrakezdés. Ehhez járul a másik: Krisztus át tud helyezni olyan élet- íikba. ahol új értelemben tudunk élni. Ezt mondja az Újszövetség a Lé­lek ajándékának és új életben já­rásnak. Bűnbocsánat, a Szentlélek ajándéka és az új életben járás: ez az újjászületés. Mindezt pedig a ke- resztségben kapjuk ajándékba úgy, hogy az át tudja járni egész éle­tünket akkor le, ha magatehetetlen kisdedeket viszünk a keresztséghez és még akkor is, ha a saját magunk­kal való küzdelemben megfásul­tunk és magunkra nézve minden re­ményről letettünk. EZ AZ ÚJJÁSZÜLETÉS több, mint amit lekopott szóhasználatban meg­térésnek szoktunk mondani. Több, mint kegyes vallásos szokások gya­korlása, vagy egyes bűnös életszo­kások elhagyása. Az újjászületés éle­tűink teljes megújulása: élet bűnbo­csánat által, élet halálon keresztül a feltámadásban, élet Istennél. Ezt kí­nálja fel Krisztus, amikor övéinek Szentleikét adja. De ezt követeli is tőlünk Krisztus. Ezért mondja Pál: „Újuljatok meg a Lélek által elmé­tekben és öltsétek fel az új embert!“ Isten teremti az új embert, amikor bűnbocsánatot ajándékozva igaznak fogad el és igaz kinyilatkoztatásában megszentel minket. De az újjászüle­tés ajándéka nem tölthet el kényel­mes biztonságtudattal, azzal a bal­hittel, hogy Krisztus mindent el­végzett, tőlünk semmit sem vár. El­lenkezőleg. ajándéka kötelez. Köte­lez arra, hogy a szeretetet, amelyet kaptunk, kamatoztassuk és árasszuk tovább felebarátainkra, azokra, akik azt még nem ismerik. Kötelez arra, hogy mindenben keressük és cselc- kedjük a jót, munkáljuk a békes­séget, simítsuk el a viszálykodást és még a magunk kára árán. áldozat­tal is segítsük elő embertársunk ja­vát: Az újjászületés új élet szeretetben, megbékélésben, áldozatkészségben, szüntelen a mások javáért szorgoß- kodásban, önfeláldozásban, alázatos­ságban, testi-lelki tisztaságban, ártat­lanságban Krisztusra tekintő (hitben és minden gondunkat reá bízó re­ménységben- Dr. Karner Károly Gyülekezeti hírek ■— Mátraszentistván, Mátraszentim- re—Bagolyirtás, Balatonszárszó evan­gélikus üdülői ezúton hívják fel ol­vasóink figyelmét üdülési lehetősé­gekre. Mátraszentimre—Bagolyirtás egész évben nyitva van. Mátraszent- István május 18-án, Balatonszárszó június 15-én nyit. Üdülőink jó ellá­tást, csendes pihenést nyújtanak, igen szép környezettel rendelkeznek. Mátraszentistvánon pedagógus veze­tése mellett, az iskolai szünettel egyidőben gyermeküdültetés is lesz. Napi 30.— forintért 6-tól 14 éves fiú- és leánygyermekeket üdülte- tiink. A jelentkezéseket kérjük Bu­dapest, VIII., Üllői út 24., Diakoniai Osztály címre beküldeni. A beuta­lást a Diakoniai Osztály végzi. — Az Evangélikus Teológiai Aka­démia kari ülése D. Ordass Lajos püspöknek az egyetemes 'közgyűlés elnöksége nevében tett felhívására előterjesztést tett az egyetemes pres­bitériumnak a vallástudományi tan­szék betöltésére D. dr. Vető Lajos ny. püspök meghívásával. Elhatározta továbbá, hogy addig is, amíg a sza­bályzatok szerint az egyetemes köz­gyűlés az ügyben nem dönt, felkéri D. dr. Vető Lajos ny. püspököt egyes előadások tartására. — Az anyaegyházközséggé alakult nógrádi gyülekezet egyhangúlag meg­hívta lelkészének Kühn Ernő eddigi adminisztrátor-lelkészét. Az anyá- suló gyülekezetei meglátogatta Gartai István esperes és igehirdetéssel szol­gált. — Hegyeshalom társegyházában, Levélen április li-én szeretetven- dégséget tartották, amelyen műsor keretében Biczó Ferenc rábca- kapi lelkész, a gyülekezet volt lelké­sze hirdette az igét. Az est offertó- riumát a megrongálódott templomab- lakök megjavítására fordítják. — A mezőtúri gyülekezet április 7-én ünnepelte temploma felszente­lésének 30. évfordulóját. Az ünnepi nap szolgálatait Virányi Lajos szen­tesi lelkész, a gyülekezet megszerve­zője és templomépítö lelkésze, továb­bá Botyánszky János ny. lelkész és Bártfay Lajos lelkész végezték. — A győrsági gyülekezetei böjt 2. vasárnapján meglátogatta Weltler Rezső esperes, ahol igét hirdetett és tanácskozást folytatott az egyházta­nács tagjaival. — A bicskei gyülekezetben egyhe­tes igehirdetési szolgálatot tartottak. — A zuglói templomban április 28-án este 7 órai kezdettel hangver­seny lesz. Műsoron mai magyar ze­neszerzők egyházi művei. — A Somogy-Zalai egyházmegye lelkészi munkaközössége április 2-án tartotta ülését Gyenesdiáson, melyen úrvacsorát osztott Szomjas Károly, igét hirdetett Schád Ottó, irodalmi félórát tartott Jakus Imre, aktuális kérdésekről Kutas Elek esperes szá­molt be. — A pesterzsébeti gyülekezet vi­rágvásárnál! iktatta be új tisztikarát és presbitériumát. Felügyelő lett Pa- rádi József, másodfelügyelő Noske Ottó, gondnok Frigyes! János, pénz­táros Csemik György, jegyző Falvai Anna. — A gyülekezetben május 5—12-ig evangélizáció lesz. •— A páhi gyülekezetben a böjti hetekben sorozatos igehirdetéseket tartottak a szomszédos kiskőrösi gyü­lekezet lelkészei. — BERECZ Gábor nyugdíjas lel­kész, aki a nemeskéri gyülekezet lel­kipásztora volt, március hó 15-én töltötte be 80. életévét. Ebből az al­kalomból szeretettel köszöntötték őt régi munkatársai és volt gyülekeze­tének tagjai. További életére és munkájára Isten gazdag áldását kérjük. CSALÁDI HÍR. Id. Prőhle Kéroly- né, sz. Thiering Róza április 16-án hosszas szenvedés után meghalt. Az elköltözöttben D. dr. Prőhle Károly nyug. egyetemi tanár feleségét, ifj. Prőhle Károly teológiai tanár édes­anyját gyászolja. Lomniczy Géza nyugdíjas vallás- tanár március 7-ón 74 éves korában Sopronban meghalt. Temetése már­cius 9-én volt a soproni evangélikus temetőben. — Feltámadunk! — Egyedülálló orvos takarításért lakást és fizetést ad egyedülálló, középkorú (esetleg nyugdíjas) nőnek. Cím a kiadó­ban. — Gyermekszerető, megbízható háztartási alkalmazottat keresünk. Cím: Dr. Kárpáty VIII., Mátyás tér 14. III. 1 Lelkészek figyelmébe Az Egyházegyetem Szeretetszolgá­lata közli a Lelkészi hivatalokkal, hogy az 1957. év január 1-e után szü­letett. illetve megkeresztelt gyerme­kek részére pelenka és gyermektáp­szer áll rendelkezésre. Felkéri a Lel­készi Hivatalok vezetőit, (hogy a megkeresztelt gyermekeket negyed­évenként vegyék listába, feltüntetve a gyermek pontos nevét, születési idejét és lakcímét, s a listát küldjék be a Gyülekezeti Segély egyházme­gyei előadójához. A típuscsomagok a Lelkészi Hivatalok részére fognak megérkezni szétosztásra. A LELKIPÁSZTOR SZÓL Kedves Hívem! Azt üzente a pénzbeszedő sáfártól, 'hogy ebben az esztendőben még nem fizet „párbért“, mert januárban es­küdött, így csak 1958-ban hajlandó a sáfárt fogadni-. Hadd mondjam meg először is, hogy nem jó helyre küldte az üzene­tet. A lelkész az egyházi járulékok nyilvántartására nem illetékes ténye­ző. Egyházunk alkotmánya felelőssé teszi a lelkészt az egyház anyagi ügyeiért is, de azoknak intézését a lelkésznek egyenesen megtiltja. Ezért van az egyháznak gondnoka, pénz- tárnoka, felügyelője és presbiterei. A bejelentést tehát a gondnoknak, vagy a gyülekezet presbitériumának kellett volna címeznie. Hadd mondjam meg azt is, hogy érzésem szerint a bejelentésben téve­dés is foglaltatik. Az egyházi pénz­beszedők — ahol önkéntes ez a mun­ka sáfároknak, vagy őrállóknak is nevezik őket — nem a lelkész ja­vára végzik a pénzbeszedés munká­ját! Az egyház pénztára javára fo­lyik az egyházi járulékok fizetése és nagyon kevés hely van már az or­szágban, ahol ennek párbér jellege volna. (Ezen azt értem, hogy a gyüle­kezetben levő házaspárok személy szerint a lelkésznek fizetnének évi járandóságot.) Kedves Hívem tehát személy szerint erlern nem károsít meg azzal, hogy nem hajlandó ebben az esztendőben fizetni. Hadd mondjam meg azt is, hogy ffl legtöbb egyházközség önkéntes meg­ajánlást kér a hívektől. Az egyház azt várja a hívektől, hogy a maguk jószántából, önkéntesen vállalják az egyház fenntartásának terheit. Ezzel az egyház nem adta fel azt a két­ségtelenül meglévő jogát, hogy azok­ra, akik az egyházhoz tartozóknak vallják magukat, egyházi járulékot vessen ki. Ügy gondoljuk azonban, hogy híveinkben erkölcsi és anyagi felelősségnek kell élnie egyházunk szükségleteivel kapcsolatban. Ez a felelősségtudat fejeződik ki a felaján­lás önkéntes voltában. Bizonyára ez a felelősség vállalja a kivetésszerű terhet is. Mégis meggyőződésünk az, hogy híveink vagy így, vagy úgy, de a szükséges anyagi áldozatot egyhá­zukért meghozzák. Hadd mondjam meg azért azt, hogy üzenete igen rosszul esett. Vajon egy egészséges evangélikus kereső férfi az esketése napjától teszi-e függővé egyházának támogatását? Nem in­kább örömmel és büszkeséggel kel­lett volna vállalnia azt a kicsiny ter­het— mely nem is nevezhető áldo­zatnak! — melyet egyházának támo­gatása jelent? Nem kellene-e önként jelentkeznie és azt mondania: csalá­dot alapítottam, templomomban es­küdtem. ál akarom, hogy egyházam rám is úgy tekintsen mint aki vállal­ja a rá eső részt a teherből, örömmel vállalom, azonnal vállalom. DR. KÖSA PÁL Ki segít felhúzni börcsi oreijeiitM egy vödör vizet? Hetekkel ezelőtt Győrbe utaztam, mert mint a vasi egyházmegye dia- íkóniai előadója közvetlenül kíván­tam tájékozódni ottani szeretetintéz- menyeink mostani állapota és anyagi helyzete felől. Nem üres kézzel, illetve tálkával mentem. Vittem magammal nemes­kocsi leánygyülekezetem gazdag ado­mányának „törékeny‘‘ részét: 56 db tojást. Ezzel és a kocsi gyűjtés szép eredményének jó hírével Kató nő­vért, a győri Otthon vezetőjét örven­deztettem meg legelőbb. Majd fel­kerestem Bácsi Sándor lelkésztestvé­remet, a győri, börcsi és soproni sze- retetintézmények igazgatóját és Vele hosszan tárgyaltam. Szó volt közöt­tünk a vasi egyházmegye gyülekeze­teinek támogató készségéről. megem­lítettem a megsegítés fokozását célzó elgondolásaimat. Bácsi Sándor pedig rámutatott egy-két, az Otthonok éle­tére nézve biztató és örvendetes je­lenségre, de ugyanakkor őszintén leltárt gondokat és nehézségeket is. Ilyeneket hallottam az épületeket sürgősen tatarozni kellene; megfáradt munkásaink új segítők után vágy­nak; álandó probléma a Győrtől tá­volabb fekvő Börccsel kapcsolatban a megfelelő szállítóeszköz hiánya. Ahogy a börcsi öregek Otthonáról volt szó, szíven ütött valami, amit Sándor testvérem szinte csaik úgy mellékesen említett. Tudod — mon­dotta — még a vízhúzás is komoly kérdés Barcson. Mély a lkát, s áz Otthon fáradt munkása alig bírja fel­húzni naponként a sök vödör vizet. Erre eszembe jutott Bodelschwingh nagy müvének, Béthelnek hajdani helyzete s el is mondottam mindjárt, hogy a szeretetnék ez az áldott em­lékű apostola mint építtetett vízveze­téket Béthel számára egy ilyen című körlevél gyümölcséként: „Ki ád Bét­helnek egy liter vizet?“ A komoly beszélgetést befejeztük s én tovább indultam. Rokonlátogató vonatozgatásom közben azonban is­mételten fülembe csendült Bácsi Sán­dor mondása: Bőrösön mély a 'kút és fáradt a munkás. Összehasonlításul saját háztartásunk képe elevenedett meg élőttem. Otthon is hányszor ürül ki napjában a vödör és a, kanna, s újra meg újra sietni kell a kútra vízért. Pedig a mi kútunik nem Is mély! — S miközben a vonat mel­lett elsuhanó tavaszi határt szem­léltem, valahogy kirajzolódott előt­tem, börcsi öregjeink Otthona víz­húzásban fáradd munkásának képe. Elképzeltem, mint indul, napjában 'ki tudja hányszor a mély kúthoz, ho­gyan sóhajt egyet, mielőtt forgatni kezdi a kútkere'ket. Hányszor figyel­heti vízhúzás közben szíve mind se­besebb dobogását, s talán gyakran fel is szisszen, mert karjában vagy derekában fájdalmas nyilalÁst érez. Ott láttam Öt, a mély kútból vizet- húzó szeretetmuhkást a börcsi Ott­hon udvarán — ahol még sohsem jár­tam — és szívből megsajnáltam. Köz­ben az ugyancsak kúttal kapcsolatos bibliai Igére gondoltam. Valaki ab­ban is arról panaszkodott, hogy fá­radt és a kút mély. (Jn. 4,11) s lám a vele beszélő Jézus megújult és szolgáló élet élő vizével ajándékozta meg őt. Majd gondolatom újra a börcsi mély kútra terelődött s arra, aki a sok vízhúzásban elfáradt. Nem tudtam szabadulni attól az érzés­től, hogy Urunk Jézusunk, aki ne­künk is ajándékozott „élő vizet“, nem csák azt várja tőlem, — de Tőled is Testvérem aki ezeket a sorokat ol­vasod —, hobv valakit, a!ki a szol­gálatban sokat fárad, csak szívből megsajnáljunk, hanem azt is, hogy tevékeny segítéssel könyörüljünk is rajta. Segítsünk hát neki felhúzni egy-egy vödör vizet! A gépesítés korában olyan könnyen megvalósítható dolog ez. Pár ezer forintos villanymotor kell csupán s a gyümölcsözőbb szol­gálatra szabadul fel börcsi Szeretet­otthonunk sokat fáradó munkásának ereje. — Egy motor csupán, >meg minél több könyörületes szív, amely ennek a motornak árát összeadja! GARAM ZOLTÁN Adományok a Börcsi Öregotthon kútjára — megjelöléssel beküldhe­tők a 803.620-as számú, Győri Evan­gélikus Egyházközség Pénztára, Győr című csekken. (Szerk.) 1. Jézus életemnek, öröme szívemnek, Én üdvösségem! Jövel Uram, várlak. Karjaimba zárlak, Édes reményem I Istennek áldott Fia, Tekívüled senki nincsen, Szívem kit szeressen! 2. Bár vész hangja harsa», A te árnyékodban Nem bánt félelem. A föld megindulhat, Szikla leomolhat, Csak te légy velem. Bűn, halál törjön ream, Hatalmával meg nem ejtheti Megtart hív szerelmed, 3. Ha rettent a törvény És bűnöm, mint örvény Élhorítni kész; Ha zúg az ítélet, Én akkor sem félek, Szemem terád néz. Kinyújtod felém kezed*, Te vagy győzhetetlen pajzsonii Üdvöm, bátorságom, l Nem vakít múló kincs. Jézus, kívüled nincs Gyönyörűségem, Világ hiúsága, Fénye, csillogása Nem kábít engem. Szívemet, Jézus tőled A keresztnek gyalázatja, Él nem szakaszthatja, 5. Ne légy hát lelkem, bús, Megváltód a Jézus, Közel van hozzád; Omló könnyeidbe, Keserűségidbe Édes mézet ád. Ha járok tövisek közt, Csak ő öröme szívemnek, Jézus életemnek. (Keresztyén énekeskönyv 4M. ének.) — — — ~ — — — — — — ~ — — — - — — -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom