Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-04-21 / 5. szám
ISTEN KARFÁSA — Emlékezés Gerhardt Pálra — v Á leereszt vallomása Gyalázat, kín, halál jeléül Ácsolt az ember engem össze, Pápai káplánságom idején a templom egyik leghűségesebb látogatója volt az azóta csendben elköltözött öreg Kardos néni. Egész leikével csüngött mindig a prédikációkon. Egy ízben, éneklés közben rávetődött pilalntásom a papi pádból. Boldog szívvel énekelt, — könnyei pedig sűrűn peregtek végig redős arcán. Gerhardt Pál énekét énekeltük. A Keresztyén Énekeskönyv 7. énekét: „Hogyne dicsérném az Istent .. A megboldogult Kardos néni nevének említése csak jelkép. Könnyeiben ott tükröződik Gerhardt Pál mély hite és emberszeretete, — ugyanakkor pedig egyházunk népének hálás-könnyes visszhangja Isten hárfásának szívből fakadó költészetére» Aki nem ismeri élete történetét, azt hinné, az élet napos oldalán sarjadtak csodálatosan szép énekeinek pompázó virágai. Hiszen minden sorát öröm, hit, bizalom és reménység szövi át! Alig tudjuk elhinni, hogy ez a boldog,*bizonyságtevő életút gyászok, szenvedések, üldöztetések tövisei között vezetett. HÁROMSZÁZÖTVEN ÉV ELŐTT, 1607. március 12-én látta meg a kis Pál a napvilágot a szászországi Grä- fenhainichen városkájában — Wit- tenbergtől mintegy öt óra járásnyira — ahol édesapja polgármester volt. Iskoláját Grimmában végezte, majd a wittenbergi Teológiára iratkozott be. A harmincéves háború pusztította ekkor hazája földjét. Ezután sokáig élt házitanítóként ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN ÁPRILIS HO 21-ÉN, HÜSVÉT VASÁRNAP Deák tér de. 9 <úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) D. Ordass Lajos, du. 6 dr. Kékén András. — Fasor de. »AlO Mezősi György, de. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Gyöngyösi Vilmos. — Dózsa György út 7. de. V2IO Takács József. — Üllői út 24. de. ‘AK), (urv.), de. 11 (úrv.) — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szi- lády Jenő, de. s/,12 (úrv.). — Karácsony S. u. 31. de. 10 (úrv.). — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 5 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 (úrv.) Friedrich Lajos. — Utász u. 7. de. 9 (úrv.) Fehér Károly. — Vajda Péter u. 33. de. V2I2 (úrv.) Sülé Károly. — Zugló de. 9 (gyerm.) Scholz László, de. 11 (úrv.) Sgholz László, du. 6 Vámos József. — Gyarmat u. 14. de. >/210 (úrv.) Vámos József. — Rákosfalva du. 5 (úrv.) Scholz László. — Fóti út 22. de. 11 (úrv., áldozati vasárnap) Gádor András. — Váci út 129. de. 8 (úrv) Gádor András. — Újpest de 10 (úrv.) Blázy Lajos. — Dunakeszi de’. 9 Matuz László. — Pesterzsébet de. 10 (úrv.) Bencze Imre, du. 7 Szabó István. — Soroksár-újtelep de. V29 (úrv.) Szabó István. — Rákospalota, MAV-telep de. 729 (úrv.) Bolla Árpád, Rp. Nagytemplom de. 10 (úrv.) Kökény Elek, Rp. kistemplom du. 3 Kökény Elek. — Rákosszentmihály de V2II (úrv.) Tóth-Szöl- 1ŐS Mihály, du. 5 Tóth-Szöllős Mihály. — Pestújhely de. 10 (úrv.) Kürtösi Kálmán, Bécsikapu tér de. 9 Benes Miklós, de. 10 (német, úrv.) Várady Lajos. de. 11. Turóczy Zoltán, du. 6 Madocsai Miklós. Toroczkó tér de. 6 (úrv.), de. Várady Lajos. — Óbuda de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos. du. 5 Komjáthy Lajos.— XII. Tarcsay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. 6 Csonka Albert. — Diana u. 17. de. V29 Mohr Henrik. — Budakeszi de. V2IO Csonka Albert. — Pesthidegkút de. V2II Ruttkay Elemér. — Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 (úrv.) Kendeh György, du. 6 (úrv.) Bottá István. — Németvölgyi út 138. de. V29 dr. Rezessy Zoltán. — Kelenvölgy de. 9’ (úrv.) Visontai Róbert. — Budafok de. 11 (úrv.) Visontai Róbert. — Nagytétény du. 3 (úrv.) Visontai Róbert. — Csillaghegy de. V2IO Kaposvári Vilmos. ÁPRILIS HO 22-ÉN HÜSVET HfiTFÖN Deák tér de. 9 (német, úrv.) dr. Nagy Gyula, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 Hafenscher Károly. — Fasor de. >',10 Mezősi György, de. 11 (úrv.) D. Or- dass Lajos, du. 7 Mezősi György. — Üllői út 24. de. 11, du. 7. — Rákóczi út 57/b. de. 9 (úrv.), de. 10 (szlovák) dr. Szi- lády Jenő, de. 3/,12. — Karácsony S. u. 31. de 10 _ Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyal Sándor, du. 5 Bonnyal Sándor. — Kőbánya de. 10 (úrv.) Fehér Karoly. — Utász u 7 de. 9 Fehér Károly. — Vajda Peter U. 33. de. ‘A12 stílé Károly. — Zugló de. 11 (úrv.) Vámos József, du. 6 Vámos Jo- ~sef — Gyarmat u. 14. de. V2IO Scholz László. —Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Rimar Jenő — Váci út 129. de. 8. (urv.) Rimar Jenő. - Újpest de. 10 (úrv.) Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. erzsébet de. 10 (úrv.) Szabó István du. 7 Szabó István. — Rákospalota MAV-telep de. ‘/,9 Kökény Elek. Rp., Kegytemplom de. lő (úrv.) Bolla Árpád, Rp., Kistemp- lom du. 3 Bolla Árpád. — Rákosszentmihály de. ‘AH (úrv.) Tóth-Szöllós Mihály. du. 5 Tóth-Szöllős Mihály. — Pestújhely de, 10 (úrv.) Kürtösi Kálmán. Bécsikapu tér de. 11 Várady Lajos, du. fi Benes Miklós. — Toroczkó tér de. 8 (úrv.). de. ‘/,9 Madocsai Miklós, du. *A7 Várady Lajos. — Óbuda de. 9 (gverm.) Sárkány Tibor, de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor du. 5 Sárkány Tibor. — XII., Tar- csay V. u. 11. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkav Elemér, du, 6 Húsvéti történet. — Diana u. 17. de. ‘A9 Csonka Albert. — Pcrthidegkút (Szent István u.) de ‘All Danhauser László. — Kelenföld de. 8 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6 Krisztus Feltámadásának története. — Kelenvölgy d“ 9 Visontai Róbert. — Budafok de. lfvisontai Róbert. — Nagytétény du. 3 Visontai Róbert. — Csillaghegy de. 11 Kaposvári Vilmos. SCHÜTZ: Feltámadás (Oratórium) előadja a Lutheránia Ének- és Zenekara 1957. április 2Cbán. nagyszombaton délután 6 órakor a Deák téri templomban. Vezényel: Vaszy Viktor karnagy. Berlinben. Már 45 éves volt, amikor j a Berlin-Mittenwaldei gyülekezet ] 1651-ben prépostjául hívta el. Ekkor meg is nősült. Egykori gazdájának, a hívő Berthold ügyvédnek Anna- Mária lányát vette feleségül. Öt gyermeke közül négyet el kellett temetnie. Mennyi könny, mennyi gyász, mennyi porbahullott reménység! Egyedül Frigyes Pál nevű fiuk nőtt fel egészségben. Ekkor azonban újabb gyász kopogtatott otthonuk ajtaján: 13 évi boldog házasság után hűséges élettársát ragadta el a halál. Ekkor már — 1657 óta — a berlini Szt-Miklós templom lelkésze. A családi tragédiák után újabb csapás vár rá: 1666-ban elmozdítják, mert nem hajlandó aláírni a választófejedelem által megkövetelt kötelezvényt, hogy nem harcol többé a lutheri tanok védelmében a reformátusok ellen. Három nehéz évbe telt, amíg ismét szolgálatba állhatott, mint Lübben archidiakó- nusa. Itt élte le hányatott életét, 7 év múlva, 1676. június 7-én bekö- vekezett haláláig. Ennyi próbatétel közepette született meg 130 csodálatosan szép éneke. Valamennyi gyöngyszeme egyházi énekkincsünknek. Énekeskönyvünkben a legtöbb eredeti ének — számszerint húsz — tőle származik. Egy német kántortanító egyszer így szólt diákjaihoz: „Gyermekeim, ha egyszer minden sötét és reménytelen lesz körülöttetek vagy bennetek, akkor énekeljétek el imádkozva ezt az éneket: „Hagyjad a jó Istenre minden te utadat...“ Imádkozzá- tok el minden versét. Az biztosan segíteni fog rajtatok!“ Három évszázad evangéliumi népének ezrei tanúskodnak: ez bizonnyal igaz! A titok, amely Gerhardt énekeinek páratlan átütőerőt adott: az élő hit ereje. Ezzel tudta könnyes tekintetét újra meg újra a vigasztalás egyedüli forrásához: Jézus Krisztushoz emelni. Ebbe a mélyen hivő lelkivilágba enged bepillantást az az atyai intelem, amelyet egyetlen élet- benmaradt fiának röviddel halála előtt írt: „Imádkozz szorgalmasan, élj békességben, szolgálj becsületesen, maradj állhatatos hitedben "és hitvallásodban, — akkor majd te is készséggel, örömmel és áldottan fogsz meghalni és elbúcsúzni ettől a világtól.“ Dr. Fabiny Tibor Hírek a hazai S mikor Krisztust is rám szegezte, Sátáni vak düh ösztönözte. De Isten sokszor mást határoz. Én rólam is más volt megírva: Hit, élet, üdv dicső jeléül Tűz annyi kéz, toronyra, sírra. Szalay Mihály Ausztrália, Ázsia, Afrika és Dél- Amerika 45 országában 106 lutheránus ifjú egyház él, 3.5 millió megkeresztelt lélekkel. 1 Ázsiában és a Csendes-Óceán nyugati felében 16 országban 38 egyház 1 493 560 lelket számlál, ebből 1 227 817 csatlakozott az Evangélikus Világszövetséghez. Ez egyházakban 839 felavatott lelkész és 4705 egyéb egyházi munkás, 2777 iskolában 8047 tanító szolgál. Afrikában 11 országban 37 egyháznak 1 073 206 a lélekszáma. Ezekből 2 egyház 311 141 taggal a Világszövetséghez tartozik. A lelkészek száma 751, egyéb egyházi mnukások száma 5269, 2797 iskolában 5460 tanító működik. Latin-Amerikában 17 országban 29 egyház él 701 692 taggal. Ezekből 3 egyház tartozik a Lutheránus Világszövetséghez, 543 000 lélekkel. testvéregyházak köréből A MAGYARORSZÁGI METHO- DISTA EGYHÁZ szuperintendensének SZÉCSEY Jánosnak négy évre szóló megbízatása a folyó évben lejárt. Gyenge egészségi állapota miatt újabb megválasztását elhárította magától. Ezért a Magyarországi Methodista Egyház a szuperinten- densi tisztségre HECKER AD ÁM lelkészt választotta meg. Az új szuperintendens életére és szolgálatára Isten áldó kegyelmét kérjük. Ausztráliában 89 000 evangélikus él. Ebből 48 889 tartozik az Evangélikus Világszövetséghez. Rövidesen megjelenik! Káldy Zoltán Bevezetés az Újszövetségbe I című könyve, lelkészek és gyülekezeti tagok használatára. Ára kb. 30 Ft lesz. JEREMIAS (I.) As elhivaiás Hívta a Hang halkan s Anatot szülötte, az ifjú tiltakozott,-hiszen ő gyenge kis korcs — a szónak, „ifjú vagyok még“, dobta az érvek balga hegyére s reszketett, árva levél: Állva az Isten előtt. Ámde az Űr szava szólt s Hilklás magzata tudta, Hasztalan érve, ahány, ime a sorsa betelt. Szíve megnehezült s bár ajkán csend lebegett már, lángszeme sarka tüzelt, könny ült a bőre tején. Indulj el bátran s ujjammal íme illetem ajkad, szádban az ige, ne félj, el ne hagyd s az se hagy el. Irtsd a gonoszt, gyomlálj s plántát tégy, rakj a helyére, s építs új szíveket: Erre küldelek el. Mandulavesszőt és fazekat látsz? — íme a titka: Él az igém s Észak küldi majd, ontja a vészt. Városomat dúlják, lesvén a szálfa pogányok, várva a pillanatot, benn mikor tombol a bűn! Ekkor szólok, ítélet hagyja el tűzzel az ajkam, mind a gonosz feljön s bálványok bűze riaszt. Elhagytak, mondom majd ekkor sorra a hűek s önkezűek isteneit, híven imádja, ahány. Ámde ne félj, csak szólalj, bástya leszel te, vasoszlop. keljenek szörnyű erők, jajnapok ostromai, senki le nem győzhet eh téged bús Anatot-i, meg ne riadj tőlük, én leszek egyre veled. így született meg a Szent, s most róla zendül az ének, ó Uram add az igét, gyatra kis toliam alá. Sorsát felmutatom, tán haszna lészen e furcsa tükörnek, s az ki látni akar, benne is Téged imád. A szószéken Feltáinolyog... akár a részegek... Sápadt arcában csak a szeme él, ez a lázíényű, két nagy tűzgolyó s csontos ujjal, mik ma (görcsbe rángva tapadnak rá a szószék peremére... — Egyébként holt s az arca pergament. Hol van Anatot? ... Rég a sírban lenni ... S a múlt? Gyerekkor? És a csöndes évek? De hát mi történt? Kilépett magából s ki az időből aki belépett szólni akar most... kínok kínja ez... s alant a nép. Nem hall és Mi se lát, de jő a kényszer s néki szólni kell és ajkat nyit s nem ő, az Űr kiált! Jakus Imre Arany nap fénye feljött az égre... Ebeling János György 1666, i Pipi VvrcíaddúUJ 'yái c* LeJJat**. fU,- t^y*LeL jLe-iÁnöU. »Ouo^ ^xA. jLJuA.U.2. Menny boltja kéken hirdeti nékem, Mit Isten művel hatalmas kézzel. Ereje végtelen, mérhetetlen. Kik elpihentek, a hívek és szentek Mind odaérnek és boldogan élnek Odafenn véle a mennyegekben. 3. Zengjen az ének Isten nevének! Mit adott nékünk: javaink, éltünk Oltárán égjen el áldozatul! Öt áldja szívünk: legfőbb javunk, kincsünk! Hála tömjénje hadd szálljon az égre, Mert kedves illatát várja az Űr! 4. Este és reggel mindent elrendel. Végzi csodáit: bút-bajt elhárít, Jóltevő, hű keze 6ckasít, áld. Nyugodni térünk és Ö van mivélünk. Amint felkelünk, megláthatja szemünk Ismét az irgalom fénysugarát. 5. Hozzád emelteim, Atyám a mennyben Szívet és lelket. Tied a kezdet. Nevedben biztosan indulhatok. Vétek és szégyen ma engem ne érjen, Se sátán tőre. Te védelmezz tőle! Segíts betöltenem akaratod. 6. Elmúlik minden, de él az Isten Változás nélkül. Ö meg nem rendül. Igéje, terve mint kőszikla áll. Kegyelme örök sok múló kincs fölött. Halálos sebet a szíven behegeszt, Test-léiek gyógyulást benne talál. 7. Sok adósságom, ó ne tartsd számon! Botlásom, vétkem bocsásd meg nékem! Fordítsd el bűnömről tekinteted! Vezess, kormányozz, amerre kívánod. Te segélj engem a jó úton mennem. Kezedre bízom az életemet. 8. Ha áldasz, védesz, táplálsz és éltetsz, Engedd, hogy vall jam, szüntelen halljam, Ahogyan szívemben cseng e szent szó: Isten a legfőbb, legdrágább, legdicsőbb, Isten a legszebb, leghívebb, legszentebb, Földön és égen a legnagyobb jó. 9. Kereszt, Ínségek mind végeíérnek. Zúghat a hullám. Viharok múltán Sóvárgott, szép napod megláthatom. Öröm, békesség és boldog csendesség Vár nálad engem a mennyei kertben. Odaszáll vágyam és gondolatom. Gerhardt Pál „Die güldne Sonne“ kezdetű éneke. Fordította: Túrmezei Erzsébet. Vessétek ki a hálót! A halászbárka mozdulatlanul feküdt, mintha belefaragták volna a víz sima tükrébe. Arrébb a meleg víz enyhe páráján át más bárkák körvonalai bontakoznak ki. ahogy az éjszaka sötétjét lassan felváltja a hajnali derengés. A bárkában heten vannak. Félig fekszenek, félig ülnek, a meleg víz felett meztelenül, mintha szunyókálnának. Pihennek. Mind ébren vannak, de hallgatnak. Olyan az egész, mint egy kép: minden áll és minden él. Adóst a mozdulatlan kép megelevenedett. Az egyik férfi megmoz- dúlt, lassan felkelt, odament a bárka oldalára, ahol a hálók lógtak a vízbe. — Ott állt egy darabig, mint aki azon gondolkodik, vajon megéri-e a fáradságot, hogy egyáltalán lehajoljon. Aztán megszólalt: „Tamás! Vonjuk ki!" — „Ügy nincs benne semmi" — szólalt meg egy hang a bárka mélyéből, anélkül, hogy a beszélő megmozdult volna. — Az előbbi most lehajolt, megfogta a háló egyik kötelét és kicsit megemelte. „Semmi" — mondta —, „egész éjjel semmi." Szavában nem volt indulat, üresen csengett. — Felegyenesedett, visszament a helyére és újra ülő szoborrá meredt. — Szemei a távolba néztek, ahol mind több és több csónak és bárka vonala bontakozott ki a pirkadat rózsásan derengő fényében. — Majd oldalt fordította fejét a part felé. — A falvak és városok csendesen feküdtek, mint élettelen szürke nagy kövek. — Nézte, nézte és lelkében lassan megtel minden élettel. * "C mberek nyüzsögtek a parton, a város felöl karavánok siettek, ■*-' a vízen gyors evezőcsapásokkal futottak ugyanafelé a pont felé a bárkák. Mind-mind egy helyre, oda, ahol az ő bárkája állt. ö bent állt a bárka közepén, a bárka orrában ült valaki és beszélt. — Hangja zúgva szállt a parton állók felé. Az emberek néha hangosan felkiáltottak, majd olyan csend lett megint, hogy csak a pázsiton arrébb játszó gyermekek hangjának csilingelése hangzott, mint harmonikus aláfestése a mély férfihangnak. — Aztán a hajó orrában ülő elhallgatott és felkelt. Az emberek a parton elkezdtek hangosan kiabálni. De a Mester nem fordult hátra, odaszólt hozzá: „Elég völt mára, evezz a mélyre!’’ — „Evezz a mélyre!" „Evezz a mélyre!” — zúgott benne újra és újra a hang. — Feje lassan a mellére bukott. — Elaludt. * A ztán egyszerre megint ott állt előtte a Mester. „Fiaim, van-e valami ennivalótok?” — kérdezte. Felelni akart, de csak a gondolat, futott át az agyán: „Egész éjjel semmit sem fogtunk." — kérdés újra hangzott: „Fiaim, van-e valami ennivalótok?” — Ijedten ugrott fel. A Mester alakja messze ugrott tőle, de ott volt a partom Ott állt. Alakját betakarta az áttetsző hajnali pára fátyola. — „Nincs” kiáltotta Péter, aztán zavartan körülnézett. — Nem. Nem álmodik. A többiek is ott álltak mellette előrehajolva, a partot kutatva. A víz tükrén újra végigfutott a hang: ,,Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldala felől és találtok!" — Egy pillanatig még állt a hét szobor. Aztán egyszerre ugrottak a hajó bal oldala felé. hogy majd felborult. Péter elsőnek ragadta meg a felvonókötelet. Gyorsan húzta az üres hálót. Aztán át a másik oldalra. Bent volt. Néhány perc csend. — Senki nem mert mozdulni, senki nem mert szólni. — „Húzzuk ki” — törte meg végül a csendet a sokszor elhangzott utasítás, de most valami lázas izgalom remegett benne: Hátha, talán. — A bárka egyet rándult jobbra. — Biztos! — Ketten odaugrottak és húzni kezdték. Izmaik megfeszültek a roppant súly húzásától. Lábuk a bárka oldalának feszült. Már négyen húzták, már hatan. Vad elszántsággal markoltak újra és újra a kötélbe. A bárka recsegett-ropogott, a háló alig mozdult, mintha irtózatos kövek volnának benne. — A néma küszködésbe most egyszerre egy diadalmas kiáltás harsant fel: „Az Ür az!” — Egyszerre engedték el a kötelet és fordultak a part felé. A parton ott állt a reggel fényében mozdulatlanul és szelíd mosollyal Jézus, a Feltámadott. A megcsillanó hullámokban egy ember úszott nagy kemény mozdulatokkal a part felé: Péter a halász. Mögötte messze maradt a bárka. — Fejét most felveti a vízből, hogy el ne vétse a célt: a parton várja öt a Mester. — Közel és távol élednek a városok és falvak, emberek élnek ott. — Fejét megint a vízbe ejti és szívében zúg, egyre zúg a hang: „Vessétek ki a hálót." M. Gy.
