Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-12-01 / 37. szám

Amikor jövendő házasságunkra te­kintve sorravesszük testi életünk kérdéseit, két szélsőséges nézettel találkozunk: az egyik a testet sem­mibeveszi. Testi életünk tényeit és problémáit félretólja. E vélemény szerint a házasságban és az egész életben ezek a tények és kérdések mellékesek. — A másik elgondolást vallók szerint egész életünk közép­pontjában a test áll. Aki boldog akar lenni, mindent tegyen meg, hogy a test követelményeit, kíván­ságait kielégítse. . A körülöttünk: élő emberek zöme a két álláspont egyikének védelme­zője és a másik harcos ellenzője. Nekünk is számot kell vetnünk, hi­szen ezek a kérdések előbb-utóbb mindannyiunk életében felvetődnek. De kinek van igaza? Lássunk néhány tényt: 1. Az em­ber testi fejlődése természetes fo­lyamat. Minden ember végigmegy rajta. Isten akarata és a természet rendje az, hogy a kisgyermek fér­fivá és nővé érik. E fejlődés célja az, hogy az ember alkalmas legyen a házaséletre. A fejlődés gátlása, vagy siettetése egyaránt bűn Isten akarata és a természet törvénye el­len. 2. A férfivá és nővé érés zavar­talanságát csak a lélek és test, a szétválaszthatatlan ember egészsége biztosíthatja. Élj tehát természete­sen, lelked, tested, egész egyénisé­ged művelésén, edzésén, erősítésén munkálkodva. 3. Nem igaz az a meglehetősen elterjedt nézet, hogy a tiszta élet megbetegít; Ilyen betegséget nem ismerünk. A züllött, kicsapongó életmód ezzel szemben forrása le­het olyan betegségek egész sorának, melyeknek gyógyítása sokszor hosz- szú ideig tart, elhanyagolásuk pedig az 'egészség végzetes összeroppaná­sához vezethet. 4. A boldog házasság alapja a tiszta élet. Sok házasság felbomlá­sának oka a házasság előtt folyta­tott könnyelmű életmód. Mi Isten szava? „A ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temp­loma”. (1. Kor. 6, 19) és „Ha valaki az Isten templomát megrontja, meg­rontja azt az Isten.” (1. Kor. 3, IV) Nem középpont és nem is háttér szerepét szánta tehát Isten testünk­nek, hanem'templommá akarja épí­teni, mely az ö dicsőségét hirdeti. Őrizd meg Isten segítségével tisz­tán életedet, hogy ne kelljen ítéle­ténél rettegned, hanem testeden is megnyugodjék Isten építő áldása. , SZOKATLAN ádventnak ez a meghatározása, de ez a meghatáro­zás áll legközelebb az ádventi idő eredeti értelméhez. Karácsony előtti böjti. időszak, melynek Keresztelő János szavai: ^Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa” — adták meg az igazi jellegét. Tudom, hogy ez az ádventi üzenet nem a legkellemesebb csengésű a fülednek. Nem csoda, hiszen az ád­venti gyertyák fényében inkább ád­venti örömről, békességről szoktunk beszélni. A csalódást még inkább mélyíti az a tény, hogy általában félre szoktuk érteni a bűnbánat fo­galmát. Valami kesernyés, egy-egy hazugság, csalás, tisztátalanság, ha­mistanúbizonyság miatt érzett szo- morkodást értjük legtöbbször alatta. S mi fiatalok nem szeretjük a si­ránkozást, érzelgősséget. DE NEM IS ERRE hív az Isten. A „rossz- cselekedetek” feletti bán- kódás lehetett a Krisztus előtti ún. késői zsidóság sajátja, de nem a miénk. Jézus nem azt mondja, hogy ne tegyed ezt meg azt és akkor rendbe jön minden. Sőt még azt se: bánd meg ezt meg azt és nem lesz semmi baj. Isten bűnbánatot munkáló igéje nem ilyen tüneti kezelést ad, hanem a bajt a gyökerében gyógyítja: a bűnnél. EZ PEDIG nem az egyes rossz cselekedeteink, hanem a szívünk romlottsága, Istentől való elszaka­dott állapota (épp ennek következ­ménye minden konkrét bűnünk). Dávid esete a legjobb példa erre. Paráználkodott és mégis így imád­kozik: „Könyörülj rajtam én Iste­nem .. Egyedül Te ellened vétkez­tem és cselekedtem azt, ami gonosz a Te szemeid előtt.” Az Isten által munkált bűnbánatban a bűnt bán­juk. Azt a felismert szomorú igaz­ságot, „hogy én bűnben íogantattam és önmagámban csak merő bűn va­gyok.” Dr. Balogh Péter Sok-sok fiatal élet kudarca vezethető vissza a testi élettel kapcsolatos kérdések területére. Azért indítjuk el most ezen a területen is a beszélgetés fonalát, mert szeretnénk, ha itt is segíteni tudnánk egymásnak. Orvost kértünk meg a kérdés­csoport bevezető cikkének megírására, aki hivatásánál fogva is állandóan találkozik ezekkel a problémákkal. (Szerk.) Hozzászólás a |l€ltö!nCl!c l©Slili című cikkhez KEDVES PALI BARÁTOM! KEDVES FIATAL TESTVÉREIM! Fiatalokhoz írt leveledhez — gondolom nem én leszek az első és egyetlen hozzászóló. A szerelem kérdése nem olyan prob­lémája hz ifjúságnak, amit „elő lehet venni”, amiről „lehet beszélgetni”, több- kevesebb érdeklődésre számítva, mint az élet ezernyi más, többé-kevésbbé érdekes vagy lényeges kérdéséről. Az ifjúság és szerelem olyan szorosan összetartozik, annyira elválaszthatatlan egymástól, hogy néha az az érzésünk, hogy nem a mi kér­désünk a szerelem, hanem mi leszünk a szerelem megkérdezettjeivé. ízlésünkkel, gondolkozásmódunkkal, érzelemvilágunk­kal, akarati képességeinkkel, és minde­nek felett hitünkkel — egész életünkkel i— válaszolunk, reagálunk a szerelemre. Különös vizsga ez. Ha komolyan vész- szűk, izgalmasabb minden érettséginél, és változatosabb minden sportesemény­nél. Maga az Élet — benne hitünk sze­rint annak Ura — vizsgáztat itt sok ne­héz tantárgyból. Így bennünket, fiúkat józanságból, őszinteségből, becsületes­ségből, bátorságból, hűségből és sok más­ból. Roppant változatos vizsgatermek­ben: zsúfolt villamosok lépcsőin és csen­des templomok padjaiban, hangverseny- termekben és gyárakban, munka köz­ben, kiránduláson és tanteremben egy­aránt. Sokszor azt gondoljuk, hogy Itt nagy­szerűen lehet „puskázni”. Fgy-két felszí­nes szellemességgel, ügyes kacérsággal néha — úgy látszik — ki lehet kerülni a „komolyabb” dolgokat, és „komoly si­kereket” lehet elérni. Sokszor csak na­gyon későn — évek vagy akár évtizedek múlva — derül ki, hogy mégis megbuk­tunk. Milyen sok szerelem végére tesz a válóper pontot! Mégis szép ez a vizsga! Alig van szebb nála az életben. Alig van fiatal, aki ezt a vizsgát el akarja kerülni. Leveledet olvasva, most csak egy dol­got szeretnék különösen is aláhúzni. A társaság helyes megválogatása ez. Sok fiatal ugyanis már itt elvéti a dol­got. Egy tót közmondás szerint a féreg belerág a tormába, és mivel mást soha nem (kóstolt, meg van győződve, hogy nincs annál jobb a világon. Legyünk igényesek társaságunk megválasztásában! Az igényesség persze nem azt jelenti, hogy válogatósak legyünk, mintha mi, keresztyének olyan ,.csodabogarak” len­nénk, akiknek semmi sem jó‘a világon, és semmivel nincsenek megelégedve, akik kötelességüknek tartják, hogy az egészséges vidámságon is megbotránkoz- zanak, és ferde szerűmmel nézzenek azokra, akik nem mindenben vannak egy véleményen velük. Az igazi keresztyén hit felszabadít ben­nünket arra, hogy világos különbséget tudjunk tenni az egészséges jókedv és a sikamlós kétértelműségek között. Ne I,,féljünk” a társaságtól. De legyünk bát­rak abban, ami meggyőződésünk, hitünk. Ismerek keresztyén fiatalokat, akik évekkel, ezelőtt hallani sem akartak ar­ról, hogy társaságba menjenek, moziba, színházba járjanak, vagy — kimondani is szörnyű —, táncoljanak, udvarolja­nak, illetve elfogadják mások udvarlá­sát. Gyenge hitüket még a fúvó széltől is óvták, és a hit keskeny útját össze­tévesztették a félrehúzódó elzárkózott- sággal. Később észre kellett venniük, hogy szalad az élet és tűnik az ifjúság. Nosza, szaladjunk utána — gondolták. És azok, aíkik egykor sértődött megbotránkozás­sal bélyegeztek meg minden — szerintük — e világi örömöt, most lázas sietség­gel pótolják — most tényleg hitük rová­sára — az elmulasztottakat. Valóban nehéz dolog keresztyén fiatal­nak lenni! Még sincs könnyebb, szebb ennél a világon! Sok nehéz kérdés fog még elétek állni a szerelem útján is. Mi, keresztyének, derűs bizalommal nézhe­tünk ezekre is. Tanuljunk tovább együtt, hogy az élet iskolájának legszebb osztályát, a szerel­met, kitűnő eredménnyel: boldog csa­ládi élettel zárjuk. Szeretettel: Schreiner Vilmos ADVENT A BŰNBÁNAT IDEJE VAJON megbocsát így az Isten? Hiszen így nemcsak, hogy rossz fát teszek a tűzre-e, hanem eEene láza­dok, az Ö arcát ütöm meg bűneim­mel. Ilyen kétes elemek részére küldte eí Fiát? Ilyeneknek rendezte meg a Golgotha drámáját? ilyenek­hez jön Jézus? — Erre csak az a felelet: igen. Ez a kegyelem csodája. Csak az a baj, ahogyan egy testvé­rünk írta, hogy ez a . csoda számunk­ra magától érthetővé, ez a termé­szetfeletti természetessé alacsonyult Űgyhogy szinte már-már azt vall­juk: „Istennek az a kötelessége, hogy megbocsásson.” Ezért mondjá Jézus a Hegyi beszédben, hogy az éhezők, szomjazok, szegények a bol­dogok. Ezért nem kesergő érzés az Isten által munkált bűnbánat, hanem öröm. Egyedül ezért, a bűnbocsána­tért. Ezért igaz az ,is, hogy ádvent az öröm ideje is. Azért ha bűnbánó ádvent időt kí­vánok neked, akkor nagyon jót: Is­tentől megszentelt örömöt, békessé­get és boldogságot kívánok Jézus Krisztusban. Bolla Árpád 0)1 em htdia az aram, nem vehetem ide a gyereket — vé­dekezik a fiatal asszony, mikor a másik, a!ki 12 éve megához vette a vonatban hagyott csecsemőt, vissza­viszi hozzá a serdülő fiút, hogy nála, szülőanyjánál maradjon. A nevelő­anya annakidején nem akart egye­dül lenni, azért „könyörült meg’’ a szegény kis kitett szerelemgyereken, de most már ő maga is kisbabát vár, attól, akihez férjhez akar men­ni, áki ózonban nem tűri a háznál az „idegen” gyereket. Meg kell sza­badulnia tőle, de a fiú természetes anyja elhallgatta múltját !a férje előtt, s biztosan érzi: minden össze­omlik kis családjában, ha kiderül az igazság. Mindkét asszony „boldog” akar lenni — s ez a mozdony kere­kei alá kergeti a szerencsétlen gaz­dátlan gyereket. DANI — a fiú neve a film címe — a halál mesgyéje felé szorult. Miért? Csak néhány Okot, hogy — akár jóelőre is — felelősnék érezzük magunkat másokért Isten színe előtt. rF isztázatlan múlttal nem lehet tiszta kapcsolatot ápolni. A legkevésbé akkor, ha az férfi és nő kapcsolata, s ha házas­sággá lesz. Amit elhallgatunk, or­vul és borzalmasan megrontja a jó­viszonyt. Élettárscik — vagy leendő élettársak! — között csak a teljes nyíltság vezethet arra, hogy szívük- lelkük egy legyen, egymás felei le­gyenek, valóban társak. Hazudni mindig az önzés szokott, a másik rovására. Ez férfi és nő kapcsolatát is fenyegeti, hiszen a szerelem köny- nyen alacsonyodhat démoni pár­harccá, ha benne az önzésé a vezér­szólam. „Vigyázz a ruhádra, amíg új, s a becsületedre, amíg fiatal vagy” — intették gyermekeiket a régi atyák. Ez így is hangozhatnék: legyen természeteddé az őszinteség, amíg be nem font az alakoskodás, z er etet nélkül mindent hamarabb lehet, mint boldog­ságot találni. Ehhez sohasem a má­sok testén keresztül vezet az út. A szeretet pedig nem valami bi­zonytalan érzetmi hullám, hanem a másik segítésére irányuló megszen­telt akarat. Ha ezt fiatalságunkban Iki nem könyörögjük Istentől, ne a „sorsot” okoljuk, ha egyéni „boldog­ságunk” kierőszakolása közben vég­zetes zsákutcába kerülünk, vagy jut­tatunk másokat. Mert az önzés csak ide vezethet. /~i tthon-inség tör rá Dani- ' * ra: nincs, aki szeresse. Az ál­lami intézetbe kerül, ha egyik anyja sem vállalja. Államilag pedig lakást és ennivalót könnyebb biztosítani, mint otthont, szeretetet. Tudja ezt Dani a „haverjáról”, akinek ez a sorsa s akit cinikussá rontott a ke­serű otthontalanság. Amazt a szok­nyavadász apja nem vállalja. — meg is látszik rajta a „nevelés”; csoda, hogy csak annyira züllött el, ameny- ■ nyíre. Legyünk otthonává: menedé­kévé a másiknak mi, társak, leendő élettársak és szülők. A világnak „otthon-emberekre” van szüksége — ezt a segélykiáltást jeleníti elénk a vászon. C ez magatartást követel tőlünik, s nem csupán egy-egy tetszetős gesztust. A Jézus Krisztus szeretete kell: ez a misszió alap­állása.., A képmutatás nélküli test­véri szeretet. S a másik felé ez nyit meg bennünket igazán s tesz lehe­tetlenné minden hazugságot. Nem lehet alakoskodnom; az én Uram mindent tud — a másik keresztyén társává is ő tud kovácsolni: segítő­jévé, barátjává, vagy akár életepár- jává. Csak engedjük és kívánjuk, hogy ő működjék bennünk. Bodrog Miklós Egyenes úton (Zsoltárok 119, 12.) Ösvényét tisztán hogyan, tarthatja meg az ifjú? Ha megőrzi igédet. Teljes szívvel téged kereslek —1 ne hagyj parancsaidtól eltévelyednem! Szívembe rejtettem igédet, hogy ne vétkezzem ellened. Légy áldott, Uram — taníts meg végzéseidre! Fordította: Bodrog Miklós EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottsági Főszerkesztő: D. Ordass Lajos. Felelős szerkesztő: Dr. Kcken András Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074. ^Csekkszámla: 20412—VIII; * lOvOO példányban nyomatott, ZRÍNYI NYOMDA * Felelős: Bolgár Imre. ÁDVENT z egyházi esztendőnek azt az időszakát, mely december elejétől karácsonyig tart, ádventnek nevezzük. Ez a latin szó azt jelenti: megérkezés. Ebben az időben nagy hálával és nagy sze­retettel emlékezünk arra, hogy az Ür Jézus Krisztus majdnem kétezer évvel ezelőtt■ meg­érkezett a földre, itt élt az emberek között 33 évig, tanított, gyógyított, azután meghalt, fel­támadott és felment a mennyekbe. De ebben az időben arra az ígéretére is emlékezünk, hogy a történelem utolsó napján visszajön hozzánk s ítél élők és holtak felett. Látható módon most nincs itt közöttünk. Nem láthatjátok őt, mint azok a gyermekek, akiket magához hívott és az ölébe ültetett, vagy mint azok a gyermekék, akik Jeruzsá­lem utcáin ünnepelték őt, mikor szamárháton ülve bevonult a városba. e ő most is lát titeket! Mikor a tanító bácsi kimegy az osztályból, akkor sok gyermek rendetlenkedni kezd. Az Ür Jézus is elment a földről, de vigyázzatok: a szeme itt maradt! Ö mindent lát. Azt is, amit akkor csinálsz, amikor egymagad vagy. Ismeri még a gondolataidat is. Azokat is, amiket édes­apádnak vagy édesanyádnak ' sem mersz el­mondani­Nincs köztünk, de most is szól hozzánk. Mi­kor gyermekbibliaórán vagytok s Isten igéjét hallgatjátok, akkor ő beszél hozzátok. Ti azt hiszitek, hogy a tisztelendő bácsi beszél, vagy valamelyik idősebb társatok. Igen ám, de ez csak látszat. Olyankor mindig az Úr Jézus szól, azoknak a szájával, akiket ő maga bí­zott meg szent igéjének hirdetésével. Nincs köztünk, de most is cselekszik ve­lünk. Amikor megkereszteltek titeket, akkor ő csókolt homlokon s ő vett fel gyermekei közé. S amikor majd a konfirmáció napján először vesztek úrvacsorát, akkor az ő testét és vérét veszitek bűneitek bocsánatára. 101 őst nincs köztünk, de visszajön hózzánk! Örömmel készüljetek erre a napra, a második adventre, az Ür Jézus második meg­érkezésére. Milyen boldogok lesznek akkor azok a gyermekek, akik hittel és szeretettel várták őt! Bandi bácsi dóteh-heA aclom magam Ó, én édes Istenem, Te vagy az én mindenem, Reád bízom sorsomat. Te intézzed dolgomat, Soha semmi félelem, Nem ül az én szívemen, Nem félek én attól sem, Ha eltörlöd életem. Bóna Etelka V. o. t. ■<X)CX)OOOOOOCXDOOOOOOOOOOCOOCOOOOOOOOOOOOOOÖOOOOOOOOOOOOC)OOOOr A TEMPLOMBAN A kereszt Lépjünk közelebb az oltárhoz. Necsak a templomajtóból nézzük. A legelső, ami fel­tűnik : az oltár közepén a kereszt. Jézus Krisz­tus keresztje. Az Ö irántunk való szeretetére emlékeztet minket a kereszt. Kerészthalált halt értünk, bűnösökért, gyermekekért, fel­nőttekért. „Ügy, szerette Isten a világot, hogy az Ö egyszülött Fiát adta. hogy aki hisz Őben­ne, el he vesszen, hanem örök élete legyen,” Ezt prédikálja nekünk a kereszt. Ezt a szép igét, amit minden istentiszteleten az oltár elől is hallunk. A kereszt mégsem csupa szen­vedést. Krisztus gyalázatát jelenti, hanem di­csőségét is. Nem maradt a kereszten, a ha­lálban, hanem feltámadott. Keresztfája királyi trón lett Bent a templomban nemcsak az ol­táron levő kereszt beszél erről, hanem min­den prédikáció, igehirdetés. Kint a templom tornyán ugyanezt hirdeti a kereszt. Hegyháti János bácsi KEDVES GYEREKEK! A jutalomkönyvek szétküldése technikai Okok miatt még mindig késik. Arra kérlek Benneteket, ne türelmetlenkedjetek. Még a héten minden nyertes megkapja a jutalom­könyvet. Lesz olyan, aki egyszerre hármat is fog kapni. A mostani rejtvény beküldési határideje december 7. Sok szeretettel köszönt Benneteket Juhász Géza bácsi VÁLASZOLJ! XII/1. (Olvasd el hozzá az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv 18. fejezetét) 1. Miért került Akvila és Priszcilla Korint- husba? (2 pont) 2. Milyen mesterséget folytatott Pál Korint-- húsban? (2 pont) 3. Miért ment Pál a pogányokhoz? (3 pont) 4. Ki lakott a korinthusi zsinagóga szom­szédságában? (3 pont) 5. Mennyi ideig volt Pál Koriníhusban? (2 pont) 6. A korinthusi zsinagógának kik voltak az elöljárói? (2 pont) 7. Beavatkozott-e a római törvénykezés a zsidók vallási kérdéseibe? (3 pont) 8. Ki volt Apollós? (4 pont) 9. Kik mélyítették el Apollós hitét? (2 pont) tO. Hogyan biztatta Isten Pált korinthusi szol­gálatában? (2 pont) Karácsonyi pályázat Kedves Gyermekeink, írjátok meg röviden a választ erre a kérdésre: Mit várok én a ka­rácsonytól? Röviden írjatok, pár mondatban. Akik igazán helyes választ tudnak adni erre a kérdésre, azoknak az írását közölni fogjuk itt a gyermekrovaíban, s a tíz legjobb írást azzal jutalmazzuk, hogy ajándék-könyvet kül­dünk karácsonyra. Azt nem bánjuk, ha egy-egy gyermekbibliakör tagjai közösen adnak vá­laszt a kérdésre, de azt nem szeretnénk, ha a felnőtteket kérdeznétek meg, hogy mit is írjatok. írjatok csak a magatok szíve szerint őszintén. ’ A válaszokat a Deák téri lelkészi hivatal­ba küldjétek Bandi bácsinak, Budapest, V. Deák tér 4. sz. alá. Ügy adjátok postára,' hogy december 10-ig megérkezzenek. A Lélek temploma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom