Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-12-08 / 38. szám

XXII. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM 1957. DECEMBER *. ÁRA: 1,40 FORINT­Felpécen Az ádventi Király diadalát ja „Uram, a Te beszéded drágább nekem sok aranynál és ezüstnél“ — ez a felirata annak az úrvacsorái keihe-lynek, mely a felpéci gyüleke­zet születésének legrégibb tanúja. Az 1565-ös évszámot írták rá készítői. Mátyás király országa három da­rabra törve idegenek országútja, tö­rök janicsárok, német zsoldosok, ma­gyar végbeli vitézek bajvívó helye. 1550 táján Enyingi Török Bálint pártfogása mellett indul el Felpé­cen az evangéliumi gyülekezet élete. A hívek az ellenreformáció idején is megtartották hitüket. Nem ingat­ja meg őket lelkészük hittagadása sem. Temploma 1777-ben épült, de beleépítették a régi templomot is. Felszentelése után 35 évvel leégett, de újjáépítették. Azután tornyot épí­tettek, majd lelkészlakást, harangot szereztek, orgonát, toronyórát. Na­gyobb renoválások voltak 1926-ban, 1952-ben, s 1957-ben, a templomépí- tés 180 éves fordulóján. Ezt az alkalmat nemcsak renová­lással ünnepelte a gyülekezet, ha­nem egyhetes jubileummal is. Októ­ber 21—27-ig sorozatos előadások voltak, melyeket Jézusnak a temp­lomot, minden földi épület fölé eme­lő igéje fogott össze: „Az én házam imádság házának mondatik.” Dombi László, Lukácsy Dezső, Jakab Sán­dor, Tóth Sándor, Mitykó Zoltán lel­készek szolgáltak ezen a sorozaton. Október 27-én délelőtt Weltler Rezső esperes hirdette az igét Jn. 9,24—41. alapján. Ez az ige azt a kérdést veti fel: kicsoda a Krisztus? A vakonszületett nem elméleti érve­ket hoz fel, hanem gyakorlati ta­pasztalatot: „Vak voltam és most látok-” Életünk valóságos lényeiben kell meglátnunk Jézus istenségét. Békességünk, egészségünk, terített asztalunk erről beszél. S ezt hirdeti a gyülekezet közel négyszáz éves múltja is, Erről kell bizonyságot tennünk! t Aznap délután Túróczp püspök érkezett Felpécre. ahol Zathureczky Dénes felügyelő köszöntötte őt. A püspök Jakab 5,13—20 alapján azt a kérdést vetette fel: ki jöjjön a temp­lomba? Az ige így felel: egy csendes órát, gyermekeink evan­gélikus hitben való megtartását kéri tőlünk. Sokan ezt is sajnálják. Ne feledjük el, milyen drágák vagyunk mi az egyház Urának. Szeressük, védjük, keressük fel minél többszőr a templomot, az imádság házát. Dombi László Vany arcon November 11-én ünnepe volt a va- nyarci gyülekezetnek. Hálaadásra várta új köntösbe öltöztetett templo­ma. Gondos ízléssel festett falak, ol­tár és szószék, s új szőnyegek be­lelkész került ebbe a kis gyülekezet­be, s most ő lett a gyülekezet első lelkipásztora. Beiktatása, melyet Stk- ter András esperes végzett, megható ünnepség volt. Az új pásztor 1. Kor. 13,11—13 alapján arról szólott, hogy szolgálatának fundamentuma Isten­nek Jézus Krisztusban megmutatott szeretete lesz. Az egyházmegye pap­jai és hívei közül sokan ott voltak a családias, kedves ünnepen, a „kis testvér” ünnepén. A kisapostagi gyülekezet tagjainak száma alig háromszáz. Templomuk már van, de szerény lelkészük egy téssel intézték el a kérdést: soha­sem lesz többé ilyen szép templo­munk, amilyen ez volt. De hamarosan mégis megkezdő­dött valami. Nagybocskai Vilmos segcdlelkész odaállt a romok közé s elkezdje a takarítás munkáját. Elő­ször egyedül, azután jöttek az asz- szonyok, majd a férfiak Is. 1945 ELEJÉRE a templomot hasz­nálhatóvá tették. Jelentkeztek az adakozók. Nevük fel van írva a gyülekezet arany könyvében, de az „élet könyvében” Is. Jöttek a meste­rek, jöttek a hívek, ki kézierővel, ki fogattal, mindenki segített, aho­gyan tudott. Felemelkedett az orom­fal, cserép került a tetőre. Az újjá­építés évekig tartott. 1947-BEN a két új lelkész Nagy­bocskai Vilmos és Tóth Károly, leg­első feladatuknak a templomépítést látják. Megépült a beomlott bolthaj­tás és a kórus. Í948-BAN új padok kerülnek az elpusztultak helyébe, s megkezdődik a toronyépítés. A külföldi segélyből tízezer forintot kapott a gyülekezet, ennek nyomán megindult az adako­zás. Kemenczei János adományából új harang kerül az akkor még be­fejezetlen toronyba. 1949-BEN kívül-belül megújul a templom. A cserepet palával cserél­tük fel. 1951- BEN megtörténik a templom­tér bekerítése és parkírozása. 1952- BEN újjáépül az orgona. ’ 1955-ben öt új csillár hirdeti, hogy nem szűnt meg az áldozatkészség. 1956-BAN sor kerül a torony be­fejezésére. 1957-ben pedig, tizenhá­rom esztendei munka után tornyos templomunk ismét régi szépségében áll a gyülekezet központjában. To­ronyóra is került az elpusztult he­p: ^ ' V' f * ; 1. v SÉfÉ Jöjjön el a templomba az, aki szenved, mert itt megértő szíveket es gyógyírt talál. Jöjjön el a templomba az, aki örül. Vannak-e örvendezők? Bizo­nyára, hiszen nincsen felhő, amely fölött ne kéklene az ég. Jöjjön el a templomba a beteg, olyan módon, hogy hívja magához a templomot. Ide jöjjenek az anyagi gondokkal küszködök, a bűnösök, az üdvössé­gükért rettegők A templom ki­emelkedik a házak közül s minden­kit hív. Az istentisztelet után a gyüleke­zet lelkésze felolvasta í*z egyházköz­ség történetét, s a végén felvetette a kérdést: Mit ér nekünk ma Isten igéje? Őseinknek drágább volt aranynál, ezüstnél. Ma nem kíván senkitől nagyobb áldozatot ez a templom. Nem kell kockára tenni védelmében otthont és életet. Vasár­naponként egy órát, naponként egy­széltek arról, hogy a hívek szeretik templomukat. Esett az eső azon a napon, sár volt, sötét volt, mégis szinültig megtelt a kivilágított temp­lom a hívekkel és a vendégekkel, akik között ott volt Voipio Márton finn lelkész is. Felejthetetlen élmény volt az ősi lutheri liturgia, melynek szövegét Schultz Jepő helyi lelkész énekelte. Tisztán zengő karének felelt rá, s hullámzott a gyülekezet énéke, mint nagy vizek zúgása: Mindaz, ki re­ményét ... Az áhitatos csendben felhangzott a szószéken Túróczy püspök hangja: Mily szerelmetesek a Te hajlékaid, Seregek Ura. A 84. zsoltár alapján hirdette a „templom szerelmesének” vallomását. A megújított templom az Isten házáért égő szívek szeretetének a jele. Beszédének központja a 4. vers volt. Az óltár és a „fészék”. a családi otthon kapcsolatáról beszélt. Jézus nem tűri. hogy őt templomba zárjuk- Egész életünkre igényt tart. Bele alcar szólni családunk és mun­kánk napi gondjaiba is. A záró óltári szolgálatot hét lel­kész végezte. A gyülekezet megren­dültén hallgatta az ősi „Confirma Deus” szövegét. Az ünnepi közgyűlésen dr. Göttche Ervin felügyelő ismertette a gyüle­kezet példás áldozatkészségét. A hí­vek első kérésre 42 ezer forintot ajánlottak meg a templom renová­lására. Legyen sok áldás forrásává a Ka­nyar ci gyülekezet számára a meg­újított drága hajlék! Garami Lajos Kisapostagon örömünnepiik volt november 10- én a Bács-Kiskun egyházmegye gyü­lekezeteinek. Kisapostag, mely 85 esztendeig Dunaegyháza filiája volt, az önállóság útjára lépett. A mag­vetés munkáját e hosszú idő alatt Margócsy Kálmán, Schultz Aladár és Bakay Zoltán lelkészek végezték. A kicsiny nyáj kedvéért sokszor éle­tüket kockáztatva a zajló Dunán át jártak Kisapostagra igét hirdetni. Bakay Zoltán még megérte, hogy templomot építhetett a filiában, de az önállósulást korai halála miatt már nem ünnepelhette velünk. 1951-ben Komoly Sámuel segéd­kicsiny épületben lakik, közel a Dunaparthoz. „Mesevárnak” nevezi, nagyon szereti, de a hívekben meg­van a törekvés arra, hogy méltó pa- róchiát és hozzá gyülekezeti termet építsenek. Az egyházmegye gyüleke­zetei készek arra, hogy segítséget nyújtsanak ehhez. így épül Krisztus nyája a Duna mentén. Kisapostag annak igazolása, hogy „más a vető és más az arató”, de bizonysága annak is, hogy az Űr mindig küld munkásokat az Ö ara­tásába. ifj. Tóth-Szőllős Mihály őriszentpéteren Az Örségnék ez a nagy kiterje­désű, de kis lélekszámú szórványa, az őriszentpéteri egyházközség, ok­tóber 31-én ünnepelte fenállásának negyedszázados évfordulóját. Szere­tettel készültek a hivek erre az ün­nepre. Kívül-belül megújították az őriszentpéteri és szalafői imaházat, s a paplakot is. Mindkét helyen Túróczy Zoltán püspök prédikált. Őriszentpéteren a 103. zsoltár alapján a hálás emléke­zésről beszélt, s megáldotta az új szószék- és oltárterítőt, melyet Tóth Mihályné készített és adományozott férjével együtt az imaháznak elhunyt fiuk emlékére. Délután Szalafőn pré­dikált a püspök Jn. 2, 13—17 alap­ján arról, hogy Istent jobban kell szeretnünk, mint ajándékait. Az őrségi szórvány marólcnyi népe számára nagy élmény, nagy megerő­södés volt ez az ünnep. Dr. Szikszay Zoltán Pilisen 1944 NOVEMBER 9-én hajnalban három robbanás rázta meg a közsé­get. S amikor az emberek kimerész­kedtek óvóhelyeikről, könnyes szem­mel adták tovább a szomorú hírt: nincsen többé templomtornyunk. Ez volt a német katonaság utolsó tette. Romokban hevert a sudár torony. Darabokra tört az egyik harang. El­pusztult a templomajtó harmadrésze, a tetőn át a kék ég nézett be a templomba, megrongálódott az oltár és az orgona is. A hatalmas temp­lomban minden a pusztulás képét mutatta. Kábult dermedtség ülte meg a gyülekezetét. Sokan bús kézlegyin­HR lyébe. Kőbeíaragott Luther-rózsa és felette az „Erős vár a mi Istenünk” felírás hirdeti a gyülekezet templom­szeretétét TIZENHÁROM ÉV! Mindegyik munkáról, reménységről, imádságról és meghallgattatásról beszél. Októ­ber 20-án volt a toronyszentelési ünnep D. Ordass Lajos püspök szol­gálatával. A hálaadó gyülekezet a vasárnap evangéliuma alapján bizo­nyosságot nyert afelől, hogy „Isten­nél minden lehetséges”! Tóth Károly Csömörön 1957. november 8-án este hálaadc istentisztelet volt D. Ordass Lajos püspök szolgálatával, nagyszámú lel­kész jelenlétében a csömöriek temp­lomában, melyet új falfestményeinek alapján a „kenyér templomának’’ le­het nevezni. Hogy miért adtak hé­azonban a pestis elpusztította a lel­készt. a tanítót s 11 házaspár kivé­telével az összes híveket. Az állam azután elvette a templomot és az összes egyházi épületet. 1787-ben a gyülekezet Cinkota filiája lett, mai templomának alapkövét csak 1874-ben tették le, s 1915-toen lett ismét önálló egyházközséggé. Mostani templomfestési munkáin­kat csak így tudom jellemezni: af Űr akarta! Július 14-én a gyüleke­zet nagy lelkesedéssel fogadta el előterjesztésünket, augusztus 11-én pedig megmutatta, hogy ez a lelke­sedés nem szalmaláng volt Ezen a napon az Útmutató igéjében ezt a mondatot olvashattuk: „Ne félj, örülj és vigadozzál, mert nagy dolgokat cselekszik az Űr!” S ezen a napon kerek 90 ezer forint készpénz ado­mányt hozták be a hivek. Aztán jött a többi, s ma. már 105 ezer forint a beérkezett adományok összege. Ez az összeg elég volt arra, hogy a fes­tési és egyéb munkákat elvégezhes­sük. Kik voltak azok, akiknek az áldo­zatkészségén és munkáján keresztül Krisztus megmutatta, hogy ő ma is Király s Csömörön is Király? Vereszki Pál h. felügyelő' és ifj. Bódis István pénztáros vezetésével működött a templomfestési bizott­ság: Bagyánszki Mihály, Pozsonyi Jó* zsef, Prohászka Pál. Racs-kó István és Szóvszki Pál, Prőhle Károly teo­lógiai tanár adta meg a „kenyér temploma” falfestményeinek alap- gondolatát és részleteit. Mihályi Sán­dor, Prohászka Mihály, Morva János. Dudás Mihály és Dudás Mihályné a munkájukat adták. Ezt adta Blatin Mihály is, aki sokféle munkát vég­zett ajándékképp. Köszönet illeti Krizsán Pálnét, Fazekas Mihálynét és ifj. Bódis Istvánnét, akik az ét­keztetés körül fáradoztak- S ki tud­ná felsorolni azoknak a nevét, akik adományt, fuvart, segítséget, imád­ságot adtak?! Szándékosan hagytam a végére Tábor János festőművészt. Nemcsak művész ő, hanem hitben élő, aláza­tos keresztyén. Amit csinált, nem pénzért csinálta, hanem Isten dicső­ségére. Az ő művészi tudása, hite és lelkesedése nélkül nem készülhetett volna el a „kenyér temploma”, a mi templomunk, ahol hálát adunk, a földi kenyérért, s ahol részesedünk a mennyei kenyérben. Valóban Király, de szegény, — nincstelen. Éppenséggel nincs királyi ábrázatja, ha csak a földi királyok külső pompáját keresed rajta. Pompát, várat, házat, pénzt és jószágot a földi királyoknak engedi át. Ám egyenek, igyanak, öltözködjenek és építsenek fény­űzőbben, mint egyebek. Ahhoz úgysem értenek, amit ez a koldus­király tud. Krisztus segít; nemcsak egy bűn ellen, hanem minden bűnöm ellen, nem is csak az én bűnöm ellen, hanem az egész világ bűne ellen. Azért jön, hogy elvegye, — nemcsak a betegséget, de a halált is, nemcsak az enyémet, hanem az egész világét. Lutheri Jer örvendjünk keresztyének* r cAdo&n ti koszorú Te biztató, te drága fény, csak hullj szívemre s légy enyém. Zöld koszorún négy gyertyaszál, csak volt szívemben bűn s haláL Piros örömre gyúltam én, van új Advent, van új remény, van új ige, van új ének, van új ima, van új élet, és új utak... Sosem leszek már boldogabb! Varga Györgyné Zöld koszorún négy gyertya áll... Ha gyötri szíved bűn s halál, figyeld: Zöld koszorún "égy gyertya ég, tart az irgalom napja még. lát, azt elmondják a dSseközgyűíős elé terjesztett lelkészi jelentés rész- [ létéi. 1727-ben a csömöri gyülekezet Jn- : köbei Sámuel lelkésszel kezdte el önálló egyháziközségi életét, 1740-ben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom