Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-12-01 / 37. szám

JÓ SZOLGÁLAT VOLT! Pénteken, november 22-én elutaztak egyhetes magyarországi tartóz­kodás után kedves vendégeink: dr. C. Lund-Quist főtitkár és dr. Vajta Vilmos, a világszövetség Teológiai Osztályának igazgatója. Pár nap alatt sók gyülekezetét, egyházi hivatalt és intézményt meglátogattak. Abból, aráit elmondtak közöttünk, legalább szemelvényekben szeretnénk vala­mit megismertetni olvasóinkkal. A JELENÉSEK KÖNYVE m A „titkos kinyilatkoztatás“ A MINNEAPOLISI DELEGÁCIÓ tagjaival tartott összejövetelen Lund- Quist ftitkár elmondta, hogy a vi­lág evangélikus egyházainak képvi­selői és a világszövetség vezetői szá­mára nagy öröm és nagy élmény volt a magyar delegáció részvétele és jó munkája a világgyülésen. Hogy mennyi tisztelet és szeretet árad a megújult életű magyar evangélikus egyház felé, azt a következő tények mutatják: Ordass püspök a világszö­vetség első alelnöke, Prőhle Károly professzor a teológiai bizottság tagja lett. A továbbiakban arról beszélt, hegy az egyes egyházakból kitűnő vélemények érkeznek a világgyűlés­ről. Különösen sokra kell értékelni a teológiai munka eredményét, az 51 tételt. Vajta Vilmos köszönetét mondott a magyar lelkészi karnak azéj t a jó munkáért, melyet a világ­gyűlés teológiai előkészítése terén végzett, s örömét fejezte ki a fölött, hogy a minneapalisi tételek magyar nyelven is megjelentek az Evangé­likus Életben. A magyar delegáció tagjai arról számoltak be, hogy eddig hatvan gyülekezetben tartottak elő­Az élet modernizálódása új lehető­ségeket nyújt az egyház szolgálatá­hoz. A technika óriási tempóban fejlődik és az egyháznak, ha enge­delmeskedni akar a misszió paran­csának, élnie kell ezekkel a lehető­ségekkel, A FILM számtalan esetben hozza közel az egyház történetét a nézőkhöz. Leg­újabban egy német filmvállalat 15 perces dokumentum filmet készített a biblia jelentőségéről. Először szem­léletes módonr mutatja be a biblia­terjesztés munkáját. Azután a bib­liai kéziratokkal foglalkozik. Elve­zet Ábrahám hazájában, Urban végzett ásatásokhoz s ezzel a biblia szavahihetőségére mutat rá. Végül érdekes módon bemutatja a biblia használatát a protestáns, a római katolikus és a zsidó istentisztele­teken. A TELEVÍZIÓ forradalmi helyzetet teremtett és különösen a családi életre van ha­tással, hiszen általában esténként együtt ül a család ott, ahol van te­levízió. A londoni BBC televízió szolgálatába máris 25 lelkész kap­csolódott be. Ez a tény azt jelenti, hogy az evangélium hirdetésére ép­pen olyan ajándék a televízió, mint ahogyan a XVI. században a refor­máció felhasználta a könyvnyomta­tás technikai eredményét. Persze ezzel kapcsolatban atekintet ben is fordulat állott be, hogy sokan, akik a televíziós igehirdetést hallgatják, szükségszerűen kikapcsolódnak a gyülekezet templomi, vagy biblia­órai közösségéből. adást a világgyűlésről, s az a tapasz­talatuk, hogy ezek a beszámolók erősítik a gyülekezetek hitét és esy- házszeretetét. A BUDAPESTI ÉS PESTMEGYEI LELKÉSZEK közösségében a főtit­kár az egyes evangélikus egyházak problémáiról beszólt, s arról a mun­káról, melyet a világszövetség szak­osztályai a következő öt esztendő alatt végezni szeretnének. Segélye­zési programomról beszélt, teológiai konferenciákról, s arról az új misz- sziói szolgálatról, melyet ma már nem lehet a régi módon végezni, ha­nem csakis az ifjú egyházak segít­ségével. A DEÁK-TÉRI GYÜLEKEZET bibliaóráján is felszólalt Lund-Quist főtitkár. Máté evangéliumának utolsó versei alapján arról beszélt, hogy az ige teremti az egyházat. Járt Afrikában bibliaónán, ahol 25 pogányt tanított a lelkész. Ezek kö­zül 18 megkeresztelkedett, s néhány év múlva a hűséges igehirdetés gyü­mölcseképp már 250 tagja volt a gyülekezetnek. Járt Indiában abban az időben s olyan helyen, amikor és A RÁDIÓ már régóta világszerte résztvesz az evangélium terjesztésében. Svájc területén egy nemzetközi protes­táns rádióállomás felállítását terve­zik, különös tekintettel arra, hogy a Vatikánnak már hét rádióadó állo­mása működik s az Izlám tanításá­nak terjesztése érdekében az arab világ is hét adóállomáson sugározza missziói mondanivalóját. Ez a tény mutatja, hogy milyen szellemi küz­delem folyik eszmék és tanítások kö­zött a levegőn keresztül is. A TELEFON ma már természetes és hétköznapi technikai lehetőségeket ad emberek összekapcsolására. Európában a pro­testáns egyházak Helsinki. Kopen- hága, Stockholm, Berlin, Köln, Zü­rich és más városok területén lelki- gondozásra használják fel. Meglepő tapasztalatról kapunk sokszoros tájé­koztatást. Százak és százak hívják fel a telefon állomásokat és kérnek tanácsot és gyakorlati segítséget Ín­ségben, betegségben, családi viszály­ban, munka és lakáskeresésben. De életuntak is keresnek erőt azoknál, akik életüket, bölcsességüket, hitü­ket és imádságukat erre a szolgálat­ra szánták. Az az általános tapasz­talat, hogy ahol először kis irodát állítottak csak fel egy-két lelkész vezetése mellett, ott hamarosan mind a helyiségek számát, mind a munkatársak számát rohamosan nö­velni kellett. A szolgálat annyira kibővült, hogy legtöbb helyen a te­lefonon segítséget kérőkkel postán, vagy személyesen lelkipászíori gon­dozásban fenntartották a kapcsola­tot. ahol tilos volt a keresztyén igehir­detés. Titkos éjjeli biliaórán vett részt a ennek is meglett a gyümölcse. DR. VAJTA VILMOS IGAZGATÓ sok gyülekezetben prédikált, de leg­nagyobb szolgálata az a teológiai előadás volt, melyet a Teológiai Akadémián tartolt az egyházi szol­gálatról. Ez a szolgálat a Krisztus feltámadása és visszajövetele közötti időben a Szentlélek eszköze arra, hogy az ige hirdetésével és a szent­ségek kiszolgáltatásával megtérésre hívja, egybegyűjtse és építse a gyű- lekc4et. Krisztus győzelmét hir­deti ebben a világban, bizonysága a Krisztus vissza jövetelekor megjelenő új világkorszaknak. Ez a szolgálat mindig az eljövendő Krisztusra te­kint, azt kell tennie megalkuvás nélkül, amit Ö parancsolt, tehát hir­detnie kell az igét tisztán és ki kell szolgáltatnia helyesen a szentsége­ket. Itt kell végezni azt a szolgála­tot ebben a világban, tekintettel a mindenkori történelmi helyzetre, megmerevedés nélkül, de a világhoz való kötöttség nélkül. Bűnös ez a szolgálat akkor, ha a világ -változó formáihoz köti magát, de bűnös ak­kor is, ha a világ kedvéért megcson­kítja az evangéliumot s nem köti magát Krisztus rendeléséhez. Jó szolgálat volt, amit közöttünk végeztek. Köszönjük. Tudod, sietni kell! Még játszin ott mosolyg az ajkadon S az arcon, mint a nyila, piros rózsa Az ifjúság, s nem tépte meg vihar, S a hgmva sem szóródott szerte róla. Mégis, mégis telnek a röpke percek, Az évek is surranva tova imennek, Hangtalan, némán, titkon elköszönnek, Tudod, sietni kell! Még zsongó tavasz fénye csókol arcon, És illatosán hamvas a virág — De nyíló szirmait mindig letépi Az elközelgő hófehér világ. És úgy szeretné, úgy vágyna az ember , Itt marasztalni néha titkon, csendben Az életet, de ő éképp felel: Tudod, sietni kell! Sietni kell, az élet elrohan. Pár pillanat csupán a szürke lét — Ne késlekedj bátran ma megragadni Az Ür érted is átszegzett kezét! Ma még! —■ ne később. Holnap már talán Atyánk kegyelme számodra lejár. Az élet rövid és eképp felel: Tudod, sietni kell! Rőczey Ödön A bibliában utolsó helyen János „mennyei jelenéseiről” írott könyve van. A „jelenés" szó a régi magyar nyelvben azt jelölte meg, ami valakinek képben, látomásban „megjelenik”, tehát amit kinyilatkoz­tatásban lát. Ilyen „jelenések”, láto­mások töltik ki az utolsó bibliai könyvet és teszik azt titokzatossá. Ezért is mondják a „titkos”, vagy he­lyesebben titokzatos kinyilatkoztatá­sok könyvének. Titokzatossága mindig izgatta a gyülekezetei. Ezért magyarázták so­kan: ehhez a könyvhöz készült az idők folyamán a legtöbb magyará­zat (idegen szóval: kommentár). De titokzatosságát a magyarázatok soka­sra ga sem tudta megszüntetni. Ma is sokféleképpen értelmezik. AZ ELSŐ VERSEK megadják az egész könyv tartalmát: A Jézus Krisztustól származó kinyilatkozta­tást állítja elénk és pedig meg akarja mutatni Krisztus szolgáinak, azaz tanítványainak mindazt, „aminek meg kell lennie hamar”. A könyv tehát Isten titkozatos akaratát és amit az véghez visz a világban, akarja kinyilatkoztatás alapján ol­vasóival megismertetni- „Aminek meg kell lennie hamar”: ez a jöven­dőre is mutat, mert megvalósul és bekövetkezik. De nem a világ vagy az egyház jövendő történetét pergeli le előttünk, amint azt sokszor gon­dolták. Mi értelme is volna a gyü­lekezet számára, hogy előre tudja a bekövetkezendő eseményeket? Hiszen ezek az események nem úgy váltják egymást, mint valami megváltoztat­hatatlan ’törvényszerűséggel folyó sors. Isten nem teszi az általa terem­tett embert bábúvá, amelyet úgy rángat, mint ahogyan a bábszínház­ban rángatják az előre megírt mese szerint az egyes alakokat, A világ- történet' és az egyes emberek élete és története nem isteni „bábjáték”. Isten inkább azt akarja, hogy az ember a neki rendelt keretek közt alakítsa életét, dolgozzon jövendőjé­ért é,s jusson abban egyre előbbre. „Aminek meg kell lennie”, tehát nem a világtörténelemben vagy az egyháztörténetben bekövetkező ese­ményeket írja le látomások formá­jában, hanem Isten akaratát mu­tatja meg a világra és annak törté­netére, az Isten népére és annak sorsára, valamint benne az egyes emberre vonatkozólag is. A LÁTOMÁSOKBAN kapott- ki­nyilatkoztatást János jegyezte fel. A hagyomány ezt a Jánost azono­sítja János apostollal és a negyedik evangélium szerzőjével. De egyes teológusok már az ókorban is két- só'-bevonták, hogy a negyedik evan, gélium és a Jelenések könyve ugyan­attól a szerzőtől származik. Valóban, a két irat közt főként nyelvi tekin­tetben olyan nagy különbségek van­nak, hogy nem könnyű a két mű szer­zőjét ugyanabban a Jánosban keres­ni. A Jelenések könyve ugyan meg­nevezi szerzőjét, Jánost ég nincs is okunk kételkedni abban, hogy a szerzőt valóban Jánosnak hívták. De seholsem mondja a könyv, hogy ez a János az apostollal azonos. Mégis, a kettő azonosítását nem is lehet végképpen elutasítani. Bérmint le­gyen is azonban, a Jelenések köny­vének tekintélye és értéke nem azon fordul meg, hogy apostol írta-e vagy eem- Sem Márk, sem Lukács nem volt apostol: irataik mégis egyenran­gúak más apostoli iratokkal, mert velük egyformán tanúsítják Krisztust és művét. A Jelenések könyve te­kintetében is az a döntő, hogy Krisz-i tust hirdeti. Jel 1,9—10 tanúsága szerint János, a szerző az Efezushoz közel levő Patmos szigetén tartózkodott „Isten igéje és a Jézusról szóló tanúságté­tel miatt”. Ez valószínűleg úgy ér­tendő, hogy a szerzőt keresztyén misszionáló tevékenysége miatt a római hatóság egy időre Patmos szi­getére száműzte. Ott látta — való­színűleg egy vasárnapi istentisztelet keretében — a látomásokat, amelye- két azután feljegyzett és a hét kis- ázsiai gyülekezetnek — Efczusnak, Szmirnának, Pergamonnak, Tiatirá- nak, Szár'desznek, Filíidelf iának és Laodiceának — megküldött. így a kapott kinyilatkoztatás egy levél ke­retébe foglaiódik bele: az egész „könyv” tulajdonképpen az említett hót gyülekezethez intézett levél. A 2. és 3, fejezetben maga a megdi- csőült Krisztus fordul mindegyik gyülekezethez egy-egy levéllel. MINDAZT, AMI A KÖNYVBEN FOGLALTATIK, látomás, pontosab­ban Krisztus-vízió indítja el. De Já­nos Krisztust nem abban az emberi alakban látja, amelyben egykor Ga-! Ideában járt és tanított. Mint a meg- dicsőült Emberfia jelenik meg elölte főpapi méltóságának ragyogásával (1,12—20), körülvéve egyházától, me­lyet a gyülekezeteket jelképező arany gyertyatartók szemléltetnek. Mint ahogyan egykor Ézsajáa úgy vélte, hogy meg kell halnia, mivel látták szemei a Seregek Urát (Ezs 6,5), úgy erük János halott módjára Krisztus lábához. De a megdicsőült Űr felemeli őt: „Ne félj!... íme élek örökkön örökké és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai!” (Jel 1,17-—a 18). Krisztus az élet fejedelmének bizonyul minden kinyilatkoztatásá­ban, REÄ TEKINT János minden láto­másban, reá feszül a gyülekezet minden várakozása. Az Újszövetség minden lapja erről* a várakozásról tesz bizonyságot. „Ez a Jézus... úgy jön el, amint a mennybe felmenni láttátok!” — hirdeti az angyal a ta-< Hitványoknak és az egész gyülekezet­nek <Csel 1,11). „Az Űr közel!“ — vigasztalja Pál is a gyülekezeteket (Fii 4,5)- János látomásai ennek az Űr Krisztusnak az eljöveteléről szól* nak. Ez az, „aminek meg kell len­nie”. Ez a Jelenések könyvének a tulajdonképpeni és legmélyebb té­mája. Karner Károly — A malomsoki gyülekezet hívei­nek áldozatkészségéből helyreállí­tott orgonát ünnepi istentiszteleten adta át rendeltetésének Halász Béla esperes. — Az újpesti gyülekezetben no­vember 25—30-ig este fél 7 órai kez­dettel „Isten lakomája” címen Zászkaliczky Pál tartott igehirdetés­sorozatot. K. A. A ie&UttiUa Latadá&a és az egyház szolgálata jVTesszi útról jött s emlékei világokat fog- nak át- Európa tizenöt országát baran­golta keresztiil-kasul. Szeme csodákra tárult ki, dómok tornyosultak előtte. Lelke kultúr- kincsek vizében fürdött s kóstolgatta a tudás és művészet borát. A technika hasznos ered­ményeit bőven forgalmazza életében, Mozgá­sa biztos, ■ szava határozott, arca derűs. Dús haját olykor gondtalan mozdulattal simítja végig s balkezét fesztelenül felejti nadrág­zsebében. Krisztusról szól, aki őt elhívta. Sza­va életes, amikor öt hirdeti s ha szól, kitá­gult figyelemmel csüng szaván a hallgatóság. Őt figyeltem, amikor beléptem vele a ka­pun, ahol és amilyen világban még sohasem járt. Szeretetotthon — így regisztráljuk ma- gunkban. Nyomorékgyermekek otthona s ez a kifejezés sem nyitja meg igazán a valóság világát az előtt, aki ezen a kapun még nem lépett át ebbe a zárt, külön világ­ba, a nagy világ eme torz, parányi részébe. Oda, ami olyan a nagy élet összefüggő egé­szében, mint a fonalon a szükségtelen csomó, b mosolyban a merev fintor, az egészséges kacagásban a váratlan csuklás, a melengető dalban a féktelen sikoly, az útvonalak széles forgatagában a szűk zsákutca. Nem járt még ilyen helyen s tudtam, hogy mennyire más erről hallani, vagy olvasni, mint ezt látni. A vezetés kíméletes volt. Ott kezdtük, ahol a gyógyíthatatlanság mégis a javulás lépései felé halad- Tárgyak, játékdarabök ke­rültek cc kezünkbe, amiket az életnek ezek a megdöbbentő szerencsétlenei készítettek. Kis táblák másolt képekkel, kancsókkal, cicákkal, falusi házakkal, primitív vonalakkal. De mű­ködő kicsi daru is, amit ők fabrikáltak —- ideg- és ínzsugorodott kezekkel, esetlen , fej­tartással, úgy ülve az asztalnál, hogy onnan el­mozdulni nem tudnak, mert botvékony, izom- talan, torz lábaiknak parancsolni nem tud­nak. Ezek a gyermekek nem ismerik a lepke után futás örömét, a labdázás felszabadult- ságát, a fogócskázás izgalmát. Ha felnéznek szűikhatárú munkájukból, arcuk olyan kifeje­zésre rándul, amely nem mosoly, csak a mo- soly paródiája. Istenem, ezeknek az egész világuk az ágy s ez az asztal! Megdöbbentően nyomasztó gondolat annak, aki ezer kilométerekkel méri nyári szabadsá­gának útjait. De itt is szétfeszül a világ. Eh­hez azonban belép utunkba még valaki. Az egyik gyermek, aki ingatag, vékonyka lábán lépkedni próbál, arcán a fogyatékos szellemiségnek torz mosolyával, de világokat tükröző szemmel nyújtja felénk a kezét s meg-megtörő kiejtéssel ismétli untalan a há­rom szót: — Gábol — báei — autó — Gábol t— báci — autó —... És Gábor bácsi ott áll közöttük, dús hajá­ban sűrű ősz fürtökkel, természetes, tág moz­dulatokkal, élénk közvetlenséggel, — néven szólítva a szerencsétleneket s szava nyomán artilmlátlan, torz morajlássá zúg a hozzátar­tozás bizonysága a gyermekek torokmélyből jövő dadogásában: — Gábol — báci — Gábol — báci —.. • Igen, Gábor bácsi, aki a diakonia kis csa­ládi autóbuszába, amit a finnek ajándékoztak szeretetszolgálatunknak, ezer sok futkosni- valója közben olykor beteszi ezeket a torz ember-paródiákat s elviszi őket kis köruta­zásra s — Istenem —. hogy tágul a világ: emberek az utcán, házak, fasorok, hegyek, villamos, suhanó járművek — micsoda nagy világ! Ezért ismételgeti hát a gyermék: Gábol — báci —. autó —... eze a zsebében feleitődött most is, Mi többiek, vele együtt, alig merünk a gyermekek felé nyúlni. Istenem! — bocsánat a hasonlatért = kiskutyák előtt tartózkodik így az ember minden mozdulattól, mert nem tudja, mikor harap valamelyik a kezébe. Hát még beljebb a súlyosabb gondozattak szobái­ban, ahol ágyhoz kötötten hevernek, ránga- nak, vonaglanák ezek a' szerencsétlen kicsiny ember-figurák! Némelyik folyamatosan visít, másik szenvedélyes eltökéltséggel rág egy pelenkát, szája széles karéjban kipállott már a nyáltól, a harmadik eszelős tekintettel me­red a kezére, mellyel monoton torz mozdula­tokat tesz szakadatlan folyamattal, mintha történelmet irányító gesztusokat tenne, a ne­gyediknek két karja kikötözve tárul szét, mert ha szabad volna — Istenem, de borzasztó! — saját ürülékét kenné szét és enné meg... Dosztojevszkij tolla kellene ahhoz, hogy az Isten képér# teremtett ember ezen egyetlen torz sátáni vigyorát érzékeltesse .. < Ö zsebre tett kézzel húzódik felesége mellé s szinte oson el az ágyak között. Arcán lá­tom az önuralom parancsát, hogy ne mutassa a szédült döbbenetét, Gábor bácsi élénken magyaráz izomzr.ugo- rodásról, gyermekbénulásról, agyvérzéssel szü­letésről, gyógymódokról, a kicsiny életek meg­rázó történetéről s közben a szeretet biztos mozdulatával simít végig a fejeken, fogja meg a torz karokat, szólítja néven a nyomorulta­kat, veszi egyiket-másikat az ölébe, becézgeti, biztathatja őket. Néhány artikulátlan torok­hang, egy-egy torz mosoly, hálás odasimulás nyugtázza a szeretet gesztusát. Gondolatok őrült kavargása zúg a fejünk­ben ... Mi is az élet igazán? S mi a boldogság? Nem volt-e helyes a görög régiek tajgetoszi tette? Szinte menekülve száll a tekintetünk a derűs nyugalom kiegyensúlyozott mo­solyával mozgó fiatal gondozónőkre = hogyan bírják, Istenem?! — vagy Gábor bácsi ren­dűiét nélküli otthonos lépéseire, szavaira, mozdulataira __Hát lehet ezeket is szeretni? S hon nan van erő ehhez?! Víziószerűen kong bennem egy bibliai tör­ténet, mint Aljosa szívében Zoszima starec ravatalánál, csak más textus és torzabbul, groteszkebbül.. • Ha Jézus korában joggal tették fel a to- ronyösszedűlés nagy katasztrófájakor elpusz­tultakra nézve a kérdést, mennyivel jogosabb itt kérdezni: ,jki vétkezett?” Szüleik-e, vagy vagy nagy szüleik, vagy mely ősük? ... S a vétkeknek mi szörnyű büntetése ez az Utó­dokon? És zsong a szó: sem ö, sem az apja, hanem hogy nyilvánvaló legyen az Isten dicsősége ... Nem, nem, lehetetlen! — pedig ezekért is meghalt Krisztus s a tőle kapott szeretet nagy próbaköve ez az otthon, nyomorult, torz, gro­teszk ember-paródiáival, kiszellpsheletlen, maró bűzével, artikulátlan hangzavarával, egész görcsberándult képével... Mérhetetlen nagy és határtalan a szeretet, melyre Isten tanít... Biztos derűvel állnak a fiatal gondozó fiúk és leányok ■.. A szeretet széles gesztusával simogat Gá­bor bácsi... A mikor elmenőben érintjük a torz kezek- kel dolgozó fogyatékosok asztalát, neki, a messziről jött látogatónak, az egyik kis nyo­morult a szeretet jelét nyögő torokhanggal és borzongató félszeg mosollyal adott át egy maguk-készitette kis festett falitáblát ezzel a felirattal: az Isten szeretet! Csak, fogta a kezében, tétován jött utánunk s amikor a szeretetotthon templomán jöttünk át, nem bírta tovább, meg-megránduló arc­izmokkal intett, hogy csak menjek tovább s az utolsó sorban a szék karfájára borulva sírt Talvitie Simo János. Koren Emil AZ ISTEN SZERETET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom