Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-11-17 / 35. szám

Az újságokban egyre több cikket olvashatunk ezekről a kérdésekről. Sok a kisiklott életű fiatal már serdülő korban, cinikusan nyilatkoznak 18—20 évesek a szerelemről, egyre nő a válások száma. Baj van. Hasonló híreket olvashatunk külföldi lapokban. Baj van világszerte. A polgári erkölcs ellentmondásos, sok te­kintetben képmutató felfogását leromboltuk, de az új modern erkölcsiség még nem bontakozott ki. Magára, saját elképzeléseire utalt minden fiatal. Sokaknál zilált a családi élet, a válások rossz példát mutatnak, érthetően áldozatul esik sok ifjú hamis nézeteknek az erkölcs terén. Baj van. Vannak, akik túlzottnak tartják „a felhajtást”, mely egyre nő a kérdés körül, vannak, kik még mindig kevésnek, de abban mindenki egyetért: baj van. Sürgős a segítség. — Ezért indítjuk el mi is most ezt a cikksorozatot. Nem térünk ki a nagy kérdés-csoport minden területére, néhány olyan problémával foglalkozunk, melyekben a helyes tájéko­zódás sokat segítene. Egyes cikkek az ifjúságnak inkább egyik-másik korosztá­lyához szólnak elsősorban, de talán valamilyen formában hasznosak lesznek min­denki számára is. — Kérjük, írjátok meg ti is véleményeteket őszintén a kér­désekről. Kérjük a szülőket, felnőtt olvasóinkat írják meg ők is, hogy látják a problémákat, a kiutat. Elsőnek Rókusfalvy Pál 14—17 éves fiúkhoz írt levelét közöljük. Talán, ha köz vetve, de vet fel kérdéiseket, tartalmaz mondanivalót lányok számára is (Szerk.) Nehéz fiatalnak lenni!? líEDVES FIÚTESTVÉREM! Tudom, hogy sokszor kapcsoló­dott már tekinteted — talán eleinte csak félénken — lányok visszamo- solygó szép szemébe s ilyenor uj­jongott a szíved: jó fiatalnak lenni! De tudom azt is, hogy kétségek között is vergődtél már és sok­szor álltái tanácstalanul. Talán közbejött egy másik fiú, aki „na- gyobbstílű’ mint Te, s nem tudod hogyan felvenni vele a versenyt. Talán válaszút előtt állsz, s olyan jó lenne tudni előre egy egész élet­re: melyik az igazi? Vagy megta­láltátok már egymást, de közbeszólt az élet s egyszerre mintha üressé, értelmetlenné egyetlen sajgó sebbé vált volna ez a világ. Vagy talán lelkiismereteddel vitatkozol, hogy szabad-e vagy sem. Ilyenkor azt érzed: nehéz fiatalnak lenni! Ezekről a kérdéseidről szeretnék most Neked néhány dolgot elmon­dani. Szeretetre, örömre szomjas em­berek vagyunk. Jogunk van erre. Szabad örülni és szabad udvarolni. De vedd komolyan, hogy férfinak teremtett az Isten, s legyen erős a hited, hogy Ö így akarja megáldani az életedet. Igazad van, ha kere­sed a derék és csinos lányok társa­ságát, mert lelkűkből, szívük me­legéből, az élet olyan ajándékait nyújthatják Neked, amelyek pezs- dülő életerő és nagy tettek állandó forrásaivá válnak benned. A szív érzékeny műszer. Nem szabad felelőtlenül elherdálni, de nem kicsinyesen félteni sem. Bár­milyen furcsán hangzik is, meg kell tanulni és el kell viselni, hogy az ember a szerelemben sebeket is kap. Ez néha igen súlyos, soká gyó- gyúl, de nem „halálos”, ahogy azt sokszor hisszük. Csak a dédelgetett sebek nem gyógyulnak be soha. Ne felejtsd, hogy a tavasz feltartóz­tathatatlanul legyűri a telet min­den évben. éves korban még távolinak tűnik a házasság, de ekkor kel] kezdeni, a becsületesen udvarlást megtanul­ni, egymást szeretetben elhordozni, megérteni és egymásra türelem­mel várni. A szerelem igazi örö­mei csak abban a tiszta légkörben lesznek igazán a mieink, amelyben kölcsönösen nyugodt lelkiismeret­tel tudunk egymás szemébe nézni. Légy olyan az udvarlásban és a szerelemben is, hogy fel tudjon rád nézni a másik. Ugyanakkor pedig légy Te is igényes a lányokkal szemben, de ne csak a szépség te­kintetében. Olyant ajándékozz meg igazán a bizalmaddal, a szerelmed­del, akire felnézhetsz. Ez a köl­csönös tisztelet a legjobb biztosíté­ka annak, hogy a szerelem igazi hivatását töltse be kettőtök életé­ben: egész emberré tegyen! E nél­kül minden múló gyönyör csak ke­serű szájízt hagy maga után. Tu­dom, most arra gondolsz: „de jó lenne, ha így lehetne! Hol tudom azonban ma megtalálni a lányok között az ilyeneket?” Vannak ilyen lányok! Sőt többen, mint gondol­nád, és Tőled is függ, hogy még többen legyenek. A lányoknak — ha komolyan beszélgetsz velük, ma­gad is rájössz — éppolyan fontos, mint a fiúknak, hogy ne csak csi­nos és jóalakú legyen az, akit sze­retnek, de becsületes is, akiben bíz­hatnak. De ahhoz, hogy igazán megismerj egy lányt, nemcsak tán­colni kell jól tudni, hanem észre kell venni, hogy van -lelke is, és a szórakozáson túl vannak magasabb céljai is és szeretné, hogy azok megvalósításában is társa légy. Igen, érdemes igényesnek lenni. Sok, nálad idősebb, házasembernek a tapasztalata ez. Próbálj ilyen szemmel körülnézni az életben s akkor még észreveszed azt is, hogy a boldog szerelem nem két ember egymásratalálása, hanem abban mindig hárman vannak együtt: az Isten, ő és te. Szabad szeretni de legyen ízlé­sed! A férfi élete olyan lesz; ami­lyen az a nő, akit társul választott, s megfordítva. Igaz, hogy 15—16 Adja az Űr, hogy Te is ilyen bol­dog ember légy! Szeretettel R. Pali bátyád. A lathatatlan főszereplő jyjűvészet és élet. — Művészet. Nem a „zsidókérdésről”, sem más kérdésről szól a darab. Nem ríktat, nem magyaráz, hanem a ma­gasfokú művészet eszközeivel mu­tatja az életet, úgy, hogy eltűnnek szerzők és szereplők, két család sor­sát figyeljük izgalommal és amikor beteljesedik a tragédia, úgy érez­zük mintha saját ismerőseinket ve­szítenénk el. — Élet. Akkor is nagy­hatású lenne a darab, ha írói mű volna csupán és akkor sem veszí­tene a mondanivaló erejéből — hisz milliók pusztulása a háttér — ha a nyolc ember megmenekülne. De egyik irányban sincs kiút. Nem mondhatjuk mikor összecsapódik a függöny: „de jó, hogy azért mese volt csupán” és nem nyugtathatjuk magunkat: „legalább őíc megmene­kültek.” Nem mese és nem mene­kültek meg. Értjük már, miért visz­nek német fiatalok virágot a sírra, melyben Anna Frank pihen T-Ta a tragédiák összefüggéseit ku­tatjuk, a látható, megmagya­rázható társadalmi és egyéni okok mélyén mindig eljutunk egy ke­gyetlen, romboló erőhöz. Érezzük jelenlétét, ha nem is tudjuk min­dig pontosan meghatározni. Elju­tunk — nincs „korszerűbb”, kifeje­zésünk — a bűnhöz. Ennek a meg­történt drámának is a bűn a lát- hatalan főszereplője. Hisz ki tudná megmagyarázni miért Ikell alkotó­erejük teljében lévő férfiaknak, az életbe most induló fiataloknak űzött vadakként padlásszobában várni tétlenül sorsukat. Tehetetle­nül ülünk a nézőtérm, szeretnénk felkiáltani: de emberek ez őrültség, hát miért, miért nem mehetnek a gyerekek iskolába, a felnőttek dol­gozni, miért nem élvezhetik az élet ezer örömét, kinek jó, ha elpusz­tulnak? A gyűlölet, a bűn kergeti őket halálba, de előbb kegyetlen zsarnokként játszik áldozataival. A bűn a láthatatlan főszereplő. Bár a méretek nem hasonlíthatók össze, de ez megnyilvánul nemcsak a nagy, alapvető tragédiában, de a nyolc ember közös életén belül is. Az apró súrlódásoktól kezdve egész addig, hogy az egyik férfi lopja az élelmet a többiek, köztük nők és gyerekek, köztük a saját fia elől. Hiába az egymásrautaltság a kö­zös teher. Erősebb az önzés. És szinte kísérteties, hogy túl a gyűlölet millióikat halálba kergető nagy „művén", egy konkrét bűn következtében pecsételődik meg vé­gül is a két család sorsa. Betörő hatol be az üzletházba, de elriaszt­ja a padlásról hallott zaj. Gyanút fog és az ő feljelentése nyomán vi­szik el a nyolc embert két év után, amikor már-már felcsillan a sza­badulás reménye. Sok-sok 'prédikáció nem mond ennyit a bűnről. Tsten igéje is megszólal a da- rabban. A zsoltár sorai ebben a helyzetben különösen szívbemar- ikolók. „Szemeimet a hegyekre eme­lem, onnan jön az én segítsé­gem ...” Üjabb fájó miért. Miért engedi Isten a pusztulást, a bűn munkáját? Az Ö titka. Próba, fi­gyelmeztetés, ítélet? Nem tudjuk mi Anna és a többiek útja odaát, de hisszük, aki Benne bízik nem csalódik. A modern ember számára is. menedék az Isten. A két család ünnepét, épp az igeolvasást, veszé­Anna Frank naplója lyes közjáték szakítja meg és az előbb még megszokottan olvasott ige drámai imádsággá forrósodik és a veszély múltán bizakodó hittel csendül fel az előzőleg erőtlen ének. Erőt ad számunkra a nehéz hely­zetben Isten és reményt a holnap­ról, alakuljon bárhogy sorsunk, nna. 13 éves csitri mikor meg­ismerjük és 15 éves felnőtt lány, mikor elhurcolják. Egyéni­ség és így jellegzetesen rajzolódnak ki alakján a fiatalság örök vonásai. I Előttünk serdül fel. Aki nem tudja, hogy érez, gondolkodik egy' fiatal, nézze meg Annát és többet tud meg, mintha sok könyvet olvasott volna el. Nemcsak Péter — aki az ifjú­ságnak egy másik, zárkózott, befe­lé forduló típusát képviseli, a kifelé, az élet felé forduló Annával szem­ben — mi is úgy érezzük Anna szí­vünkből, a mi vágyainkról, érzé­seinkről, kérdéseinkről beszél. Ta­nulunk Annától és felejthetetlen marad a tiszta, induló nagy érzés, az első szerelem. „Mindezek ellenére hiszek az em­beri jóságban.” Kétszer hangzik el ez a mondat. Először Anna mondja két évi rabság, a gyűlölet, az önzés megtapasztalása után. Ez a darab csúcsa. És ha néhány perccel ké-t sőbb nem jeleznék durva hangolj hogy itt a vég, hanem a szabadság érkezne meg, talán valamilyen ■megoldás-tudottal mennénk el. —5 Másodszor az apa, Ottó Frank aj- kán hangzik el a mondat. Egyedid ő jneneküll meg. Anna naplójából olvassa. „Megszégyenít” — mondja, mert ő aki feleségét, gyerekeit, min-* denét elvesztette, már nem tud hin- ni az emberi jóságban, J?el kell tehát adni a harcot? Nincs kiút? Pesszimizmust hir- det végső soron a darab? Anna Frank naplója akkor értékes iga­zán — különösen számunkra, akik hisszük, hogy ha nem is értjük min­dig, de Isten szeretete örök erőfor­rás — ha megacélozza bennünk az elhatározást, hogy ha kell áldozatok árán is, de mindig küzdeni fogunk a jónak, nemesnek, igaznak győ­zelméért és nagyon megbecsüljük az életet, amit Anna Frank annyira szeretett és amit a gyűlölet, a bűn elvett tőle. F. R. A kínai protestáns egyházak ifjúsági munkája A Magyarországi Evangélikus Egyház ifjúsági munkáját most próbáljuk új alapokra helyezni. Ez a munka évtizedek óta sok kérdést vetett fel és sok vitatko­zást eredményezett. Ma világos az, hogy egyházunk ifjúsági munká­ját gyülekezeti ifjúsági munka­ként végezzük. Ezt a munkát a meglévő ' keretek biztosítják. Tar­talmának olyannak kell lennie, amely a gyülekezeti életbe neveli bele a fiatal evangélikusokat. Ifjúsági munkánk ezen túlmenő­en, vagy e mellett kötelességének tartja az evangélikus fiatalok ha­zafias nevelését, hogy ezen a téren a maga módján segítse az államot abban a törekvésében, hogy az-ifjú­ság nevelése jó úton haladjon. Ebben a helyzetben és ezek előtt a feladatok előtt állva nem kö­zömbös számunkra az, hogy más szocialista országokban hogyan végzi az egyház a maga munkáját az ifjúság között. Az elmúlt hónap­ban a Kínai Népköztársaságban járt protestáns egyházi küldöttség­nek volt alkalma tapasztalatot sze­rezni ezen a téren is. A kínai pro­testáns egyházak a maguk sajá­tos helyzetéből adódóan sajátos módon végzik ifjúsági munkáju­kat. A kb. hetven féle protestáns egyház minden más munkáját is közösen végzi gyülekezetközi és fe- lekezetközi alapon, a legteljesebb testvéri egyetértésben. Így az ifjú­sági munkát is. Ezért számukra fel sem vetődött még az a probléma, ami nálunk évtizedes és amire ta­lán most Isten segítségével pontot tehetünk: ti. nálunk még az ifjú­sági egyesületi vonalon végzik ezt I a munkát — mégpedig jól. A leg­több nagy városban külön KIE-ház van, külön laikus ifjúsági vezetők­kel és ifjúsági lelkészekkel, akik itt fogják egybe a protestáns fiata­lokat. E mellett eltörpül az egyes gyülekezetekben végzett ifjúsági munka. Amit a KIE-ben végeznek, az nagyszabású. A sanghai KIE- házban pl. évente 1 millió fiatal kínai fordul meg (!), akiknek ugyan csak egy része keresztyén, de a többiek is érdeklődnek a keresz- tyénség iránt. Ilyen egyesületi alapon végzik a serdülő munkát is. Tapasztalhattuk, hogy munká­juk nemcsak az igehirdetésre, az ifjúság httbelí nevelésére szorít­kozik, hanem igen tevékenyen és pozitívan foglalkoznak a kínai szo­cialista államrend kérdéseivel, fel­adataival és azoknak megoldásában tevékenyen részt is vesznek. Nyári ifjúsági konferenciákat ugyanúgy rendeznek, mint mi, csak tekintet­tel a nagy távolságokra, tájegysé­genként. Gyermekbibliaköri mun­kát gyülekezeteken belül végeznek, sok laikus munkás bevonásával. A protestáns egyházak közös sajtója sok anyaggal látja el az ifjúsági munkát. Mindezt elvileg értékelve; meg­állapítható, hogy a kínai keresztyén ifjúsági munka jó úton halad, és bár sok kérdés számukra még nem vetődött fel — ami nálunk prob­léma volt — előttünk járnak a hét­köznapi gyakorlati kérdések meg­tárgyalásában és a hazafias neve­lésben. Ebben tanulhatunk tőlük. Juhász Géza EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő- D Ordass Lajos. Felelős szerkesztő: Dr. Kékén András Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon* 142—074. Előfizetési ársk: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15,— Ft, félévre 30.— Ft, egész évre 60,— Ft. Csekkszámla- 20412—VT II. 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI nyomda Felelős Bolgár Imre. Óvodásoknak Jézus megmondja, hogyan kell imádkoznunk „ Lukács 11,1—4. Jézus szerette Mennyei Atyját, Egyik nap barátai, tanítványai figyelték őt, miként megy el valahová magában. Tudták, egyedül akar lenni, hogy imádkozbassan. A tanítványok is megakartak úgy tanulni imádkozni, ahogyan Jézus imádkozott. Amikor Jézus visszatért, boldognak látszott. Beszélgetett Istennel, mennyei Atyjával. „Uram, taníts minket imádkozni”, kérte őt az egyik tanítvány. Jézus szerette tanítvá­nyait, azt mondta nekik: „Én is azt akarom, hogy megtanuljatok imádkozni, Isten maga is azt kívánja, hogy imádkozzatok.” Megtanította őket egy különös imádságra, a tanítványok imádságára. Ma is imádkozzuk még ezt az imádságot. Miatyánknak hívjuk. Jézus szeret minket, azt akarja, hogy beszél­gessünk Istennel. Azt akarja, hogy meg­tanuljuk imádkozni azt az imádságot, amire egykor tanítványait tanította: a Miatyánkot. * Lukács 11,1.: Uram, taníts meg minket imádkozni! A HARANG A legtöbb toronyban egy vagy két harang van. Néha három is. Milyen szépen hangzik, miikor mind szol. Ha messze vagyunk is a templomtól, meghalljuk A harang éppen azért van. hogy figyelmeztessen bennünket: közelről éppúgy, mint messziről hív bennün­ket Isten a templomba, igéje hallgatására, az Ö közelségébe. Aztán milyen szomorúan szól a kisebbik harang, a lélekharang, amikor meghal valaki. A harang szava is elsiratja és elkíséri a temetőbe •azt. aki meghalt. Ezért szolktuk azt mondani a harangról, hogy az „élők hivogatója, a megholtak elsiratója”. Sok harangra ezt a mondást reá is írták. Tudod-e, hogy a ti templomotok harangjának mi a felirata? Kérdezd meg tisztelendő bácsidtól! Hegyháti János bácsi A kínai gyerekekről KEDVES GYERMEKEK! M egígértem Nektek, hogy egy-két dolgot elmondok a kínai gyerekekről, életük­ről. Az első, amit elmondhatok róluk, hogy nagyon sokan vannak. Számomra a kínai uta­zás egyik legnagyobb élménye a sok gyerek volt. Bármerre jártunk városban, faluban, lépten-nyomon gyerekek százaiba ütköztünk. A másik, amit mondhatok róluk, hogy kimond­hatatlanul barátságosak és bájosak voltak. Kicsit ferde, fekete gombszemük állandóan barátságosom mosolygott ránk. nyílt utcán, óvodákban, iskolákban, gyermekbibliakörök­ben, ha találkoztunk, megtapsoltak bennün­ket és mindenhova nagy szorgalommal kísér- gettek. 10—15 kínai kisfiú és kislány csim­paszkodott a kezembe és húzott magával, hogy megmutogassák osztálytermüket, vagy ottho­nukat és közben állandóan kedvesen csipog­tak a maguk Itedves, de számomra érthetet­len nyelvén. Igaz, hogy tolmács nélkül nem értettem azt, amit mondottak, de szeretetlek mindennél többet beszélt. Jártunk bölcsődék­ben, óvodákban, iskolákban. Láttuk őket bol­dogan, önfeledten játszani, hallottuk hogyan énekelnek kínai népdalokat és kínai keresz­tyén énekeket. Shanghaiban egyik vasárnap több gyermékbibliakört is meglátogattunk. Elmondtuk nekik, hogy a magyar evangélikus és református gyermekek milyen szorgalma­san járnak gyermekbibliakörre és hogyan tanulják megismerni a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Sokat kérdezgettek rólatok és meg­kértek arra, hogy adjam át nektek sok szere­tettel küldött üdvözletüket. Az egyik temp­lomban rátok gondolva felállva elénekeltek egy szép kínai egyházi éneket és elmondták együtt hangosan a Miatyánkot. Arra kérnek benneteket, hogy imádságaitokban gondolja­tok rájuk, mint ahogy ők is sokat fognak imádkozni értetek. Tőlük 'an' Itv.rk agy kínai mondatot, amelyik magyarul így hangzik: a kínai gyermekek és a magyar gyermekek testvérek. A kínai gyermekek ma még nehezebb körül­mények között élnek, mint Ti. Sok évszáza­dos nagyon nehéz elnyomatás vt’.n ne~n köny- nyű pótolni a hiányokat. Kevés ez iskolájuk, kevés a tanító, sok gyereknek sv~:terie kell a munkában a szülőknek. De az egész kínai nép, keresztyének és nem keresztyének, gyerekek és szülők nagyon lelkesen és komolyan azon törekednek, hogy napról-napra szebb és jobb legyen az életük. Majd ha némelyitekkel egyik-másik gyüle­kezetben találkozom folytatom a kínai gyer­mekekről szóló beszámolómat. Szeretettel köszönt Benneteket Juhász Géza bácsi VÁLASZOLJ! XI/3. (Olvasd el hozzá az Apostolok Cselekedetei­ről irt könyv 16. fejezetét.) 1. Mit tudunk Timotheus szüleiről? (2 pont.) 2. Miért nagyjelentőségű a mi szempontunk­ból Pál második missziói útja? (4 pont.) 3. Vo’t-e Filippiben zsinagóga? (3 pont.) 4. Pál első európai prédikációja alkalmával ki tért meg? (2 pont.) 5. Kinél szállt meg Pál Filippiben? (1 pont.) 6. Mit tanulhatunk a jövendőmondó szol­gálóleány esetéből? (4 pont.) 7. Hogyan viselkedtek Pál és Silás a börtön­ben? (2 pont.) 8. A filippii börtönőr miért akart öngyilkos lenni? (2 pont.) 9. Hogyan mutatja meg Pál az üdvösség út* ját a börtönöméit? (3 pont.) 10. Milyen „állampolgár” volt Pál? (2 pont.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom