Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-11-24 / 36. szám
(Jlepedh a temp lam (alán A kép a Deák-téri templom falát csúfító és gyengítő repedésről készült. A talaj mélyebb rétegeinek megbolygatása miatt a templom fundamentuma megrendült s évekkel ezelőtt repedések keletkeztek a falon. Most még nem veszedelmesek ezek,, két év óta nem szélesednek, nyilvánvaló azonban, hogy a megrendült templomot betonkoszorúval kell összefogni, s meg kell erősíteni fundamentumát. A Deák-téri gyülekezet a reformáció ünnepén foglalkozott ezzel a kérdéssel. Visszaemlékezett azokra a rongálódásokra, melyek a második világháború végén keletkeztek a templomon, s azokra az erőfeszítésekre, melyeket akkor meg kellett tennünk a templom megmentése érdekében. Néhány nappal később a presbitérium is foglalkozott ezzel a kérdéssel s megalakította a templomépítő bizottságot. A gyülekezet nemcsak saját tagjainak áldozatkészségére számít, hanem a Műemlék Bizottságnak s más szerveknek a segítségére is. Az alapvető kérdés azonban nem a pénzügyi kérdés. Az „ország templomának“ sorsa és minden épülő vagy megrongálódott templom sorsa azon múlik, hogy a hívek Krisztust koldusnak tartják-e, akit ki lehet elégíteni odavetett fillérekkel, vagy Királynak, akinek joga van sokat kérni, néha mindent kérni azoktól, akiknek naponként kenyeret, eró't, békességet és reménységet ád. De miért foglalkozunk ezzel a kérdéssel vezércikkben? Miért nem a gyülekezeti hírek között közöljük? Két okból. Az egyik az, hogy központi jelentőségű templomról s nagyon értékes műemlékről van szó. Á. másik az, hogy a , templomfal repedéseit jelképnek tekintjük, s alkalomnak árrá, .hogy más,'Veszedelmesebb repedésekre is felhívjuk,a figyelmét. Uan repedés azon a templomon is, melynek neve magyar evangélikus v egyház. Sokan ilyennek ítélik a testvérgyülekezet kiválását. Igen, ez is repedés. Most anég nem veszélyes, de azzá válhatik a jövőben. Sokan arra gondolnak, hogy van nemzedék-probléma is. Ez is repedés. Bár az is igaz, hogy nincs olyan szervezet, melynek ne kellene számolnia ilyen belső feszültségekkel. Sokan a papok, presbiterek és hívek közti sokféle ellentétet tekintik veszedelmes repedésnek. Vakság le-nne meg nem látni ezt is. A történelmi változások idején ilyen különbségeknek törvényszerűen kell felszínre jutniok. Minden repedés akkor válik veszélyessé, ha belenyugvással vesszük tudomásul. S most éppen azért írunk, hogy minél többeket felrázzunk a tétlen szemlélődés és a csak romboló kritizálás állapotából. Kitartóan kell imádkoznunk és felelősséggel kell cselekednünk, hogy lelki templomunk falóról eltűnjenek a repedések. Mit kell tennünk? Beszélgetnünk keli egymással. Az eltérő álláspontokat testvéri ráfigyeléssel meg kell értenünk. Gyógyítanunk kell a sebeket akár az igazság, akár a szeretet ír javai. De az alapvető kérdés itt is Krisztus-kérdés. Ez az jelenti, hogy egyházunknak nemcsak a szeretet „betonkoszorújára“ van szüksége, hanem elsősorban arrg, hogy mindnyájan, papok, presbiterek és hívek, sokkal nagyobb bizalommal merjünk mindent ráépíteni az egyetlen fundamentumra, Jézus Krisztusra. Nem az egyház őrzi Öt, mint valami régi, drága kincset, hanem Ö őrzi és tartja az egyházat nem- zedékről-nemzedékre. Az egység legnagyobb biztosítéka mindenkor ez: hitünkkel, életünkkel, szolgálatunkkal ráállni a Kősziklára. A témán gondolkozva egy francia vers-töredék jutott eszembe, szent terpplom a világ, telve a jelképek erdejével, melyek okos szeme meghitten lobog az emberre. Ezekben a meghitt szemekben most nemcsak bölcsesség lobog, nemcsak a jelképek ősi értelme, hanem gyűlölet és félelem is. Mert a világ templomának falán is repedések vannak. Ellentét van Kelet és Nyugat között. Feszültség van fehérek és színesek között. Szakadék mélyül gazdagok és szegények között. Bűn lenne, ha tétlen belenyugvással vennénk tudomásul ezeket a repedéseket. Az igaz, hogy nem a mi dolgunk ezeknek a repedéseknek politikai, társadalmi vagy gazdasági cselekedetekkel való kijavítása. Ez azoknak a kormányzatoknak a dolga, melyekre Isten a világ sorsának felelős intézését bízta. De szavunkat hallatnunk kell és a szavunk nem lehet más, mint a szeretet, igazság és békesség szent kötőanyaga a falakon dolgozó „kőművesek” számára. Az egyház békeszolgálatát végző bizottság elnöksége ezért ült össze novmeber 13-án. Amit határozott, igazán jelentéktelennek tekinthető a nagy világkérdésekhez és a megoldást munkáló roppant erőkhöz képest. Döntött arról, hogy az ország négy helyén. Budapesten. Békéscsabán, Győrött és Miskolcon lelkész! konferenciák lesznek a közeli napokban, hogy az evangélikus lelkészek megszólalhassanak: nem a háborút, hanem a békét, nem a feszültséget, hanem a megegyezést akarják maguk és gyülekezeteik javára. Döntött afelől is, hogy december 18-án teológiai konferencia lesz a lelkészek békeszolgálatának elvi alapjáról és gyakorlati megvalósításáról. Ismétlem, nem jelentős határozatok ezek. De az a meggyőződésem, hogy sok kicsiny határozat és állásfoglalás együttesen mégis erőt és segítséget adhat a repedések kijavításához. M iikor a második világháború után újjáépítettük a Deák-téri templomot, papok és hívek együtt dolgoztak a romokon. A nagy infláció Idején egy asszony karikagyűrűt hozott. „A férjemé volt, amíg élt, most legyen a templomé“ — mondotta. Bízunk abban, hogy most is vannak férfiak és asszonyok, papok és hívek, akik elhozzák a munkájukat és a szeretetüket, hogy minden falon megszűnjenek a repedések. Dr. Kékén András TÁVOL ÉS KÖZEL Örökélet! Fénylő távlataiból mily parányivá aszik jelenünk, s mily hatalmassá nő, hisz* itt dől el: merre megyünk s kit merre vezetünk. Bodrog Miklós Az Evangélikus Világszövetség főtitkára és Teológiai Osztályának igazgatója hazánkba érkezett Egyházunk vezetőségének meghívására dr. C. E. Lund-Qulst, az Evangélikus Világszövetség főtitkára és a magyar származású dr. Vajta Vümos a Világszövetség Teológiai Osztályának igazgatója, feleségével együtt november 16-án több napos tartózkodásra Magyarországra érkezett. Fogadásukra Győrbe eléjük ment D. Ordass Lajos püspök feleségével és Veöreös Imre egyetemes főtitkár. C. E. Lund-Qulst Győrből Ordass püspök társaságában több dunántúli szórványgyülekezetet meglátogatott, így Kesző- hidegkutat, Belecskát és Dombovárt. Dr. Vajta Vilmos, az egyetemes főtitkár kíséretében szülővárosába, Kecskemétre látogatott, ahol a vasárnap délelőtti istentiszteleten igehirdetéssel szolgált. Vendégeink előadásokat tartottak lelkészeknek, teológiai tanároknak és hallgatóknak, Vajta Vilmos meglátogatta a soltvadkerti, pestlőrinci és újpesti gyülekezeteket, ahol annakidején segédlelkészként szolgált és esti istentiszteleteken igehirdetést tartott. KÍNÁBAN JÁRTUNK (III.) A kínai protestáns egyházak élete JERTEK VIDÁM LÉLEKKEL, ÁLDJUK ISTENT ÖRÖMMEL! Ősi kínai ének Minneapoiisban Világszövetségünk egyik vezető embere azt mondotta, hogy az azsiri keresztyénség- gel szorosabb kapcsolatot kell teremtenünk. Akkor még nem gondolhattam, hogy egy hónap múlva magam is e kapcsolatok szerény munkása lehetek. Hálás vagyok Istennek, hogy Kunst Irén és Kunoss Jenő útjából nékem is juttatott egy rövid darabot. Kína messze van és egyházi életéről sok össze-vissza beszédet hallott az ember. Jó volt a helyszínen, személyesen látni a valóságot. Sok. szeretet, jó rendezés, számos utazás és teljes nyíltság tette lehetőve, hogy a hatalmas ország egyházi életéből annyit láttunk, amennyi csak belefért egy hónapba. Ez a beszámoló csak egyházi térre szorítkozik. Karácsonyi szcretetvendégség Sanghaiban Számok beszéde Kínában a keresztyénség első nyomai Nesforius püspök révén már a 7. századiban jelentkeztek. A 13— 14. században a római térítés is megkezdődött. Az evangéliomi misz- szió a múlt század elején indult. — A protestáns keresztyénség lélek- száma Kínában 800 000. Ebből 50 000 az evangélikus. A többi protestáns annyi felekezetben él, ahány nyugati külmissziói egyesület munkájából ered. Bizony több mint 60 felekezet. — Minden nagyobb városban szép számmal élnek protestánsok, s faluhelyeken is sok gyülekezetük van. Sok a templom, az egyetlen Sanghaiban több mint 200. — A lelkészképzés 5 teológiai akadémián folyik. Ezek az akadémiák igen szépek, jól felszereltek; egyiken-mási- koai a hallgatók egyharmada leány. — Kína-szerte 55 Keresztyén Ifjúsági Egyesület működik, de minden gyülekezet is folytat ifjúsági munkát. Az országban 21 ifjúsági titkár végez teljesidejű lelki munkát. A sanghai 10 emeletes Kie-házban több mint 100 ifjúsági vezető dolgozik. A kantoni ifjúsági egyesületben átlag 10 000 fiú és leány fordul meg havonta. Persze nem mind keresztyén. — A gyülekezetekben élénk vasárnapi iskolai munka folyik. — A sanghai biblia-ház évenként 150 000 bibliát, űjtestamentomot ád el. Egyesített kiadóvállalatuk minden évben két — falusi és városi — falinaptárt ad ki, ezenkívül gyermeklapot, ifjúsági, teológus és teológiai lapot, egyházi parasztújságot. A kiadványok száma évi 275 000. — A protestáns keresztyénség átlag évi 20 százalékkal szaporodik. Szolgálataink A kínai lelkészek jól tudnak angolul: szolgálataink ezen a nyelven történtek, angolról kínaira, ha kellett, magyar—angol—kínai fordítással. Prédikáltunk pekingi, sanghai templomokban. Előadást tartottunk Pekingben, Nankingban, Sanghaiban 250—300—500 lelkész, egyházi munkás és teológus előtt. — Szolgálatnak számítom sok beszélgetésünket. Nyilvánosan és négyszemközt! igen sokat beszélgettünk: lelkészekkel, püspökökkel teológusokkal, I laikus egyházi munkásokkal, egyetemi tanárokkal, parasztokkal, államférfiakkal, gyártulajdonosokkal, férfikkal. nőkkel, gyermekekkel és öregekkel. — Sanghaiban három délelőtt mélyreható eszmecserét folytattunk sok egyházi vezetővel. Kicseréltük tapasztalatainkat, megbíráltuk egymás álláspontját’. Mindenütt telt templomok és termek fogadtak. — Csak azért nem szolgáltunk többet, mert nem bírtunk. Sem az időből, sem az erőből nem futotta többre. Tapasztalataink Csou En-laj miniszterelnök egy ünnepélyen kifejtette előttünk a kínai kormány valláspolitikáját. Azt mondotta, hogy az egyház annyi szabadságot vehet szolgálatában, amennyivel csak élni tud. Azt is mondotta, hogy az állam becsüli az egyház szolgálatát. Az állam és az egyház viszonyát a „kölcsönös tisz- telet”-ben jelölte meg. — Több keresztyénnel találkoztunk, akik magas állami tisztséget töltenek be, s az egyházban is szolgálnak. — Mindenütt azt hallottuk, hogy a keresztyének — protestánsok és római katolikusok — lelkesen támogatják kormányukat a ma még bizony alacsony népjólét javításában. — A kínai egyház saját lábára állt: maga gondoskodik az egyházi élet vezetéséről, anyagi ellátásáról és az evangélium terjesztése bibliai parancsának teljesítéséről. Önfenntartásuk anyagi forrása a hívek áldozatkészsége és ingatlanaik bérbeadása Állami' adómentességet élveznek. — Ahol megfordultunk, eleven egyházi életet tapasztaltunk. A kínai egyház az úgynevezett ifjú egyházak közé tartozik. Az ifjú egyházak pedig nagy reménységet jelentenek az egész világ keresz- tyénsége számára. Mott János, a nyugati keresztyénség egyik legjelesebb missziói írója „The present day summons” (= A jelenkor intelmei) című hires könyvében, felsorolva, hogy a missziói egyházak mi minden áldást, jelenthetnek az idősebb nyugati egyházaiknak, ezt írja: „...Nagy igazolása ez a keresztyén hitnek. Hogy az élő Krisztus olyan elevenen közli magát korunk embereivel, hogy ha a kérész* tyénség kihalna Amerikában és Európában^— amitől . Isten őrizzen —, Japánban* Koreában, Kínában, Afrikában és a Csendes-óceán szigetein olyan elevenen el, hogy újra visszaszármaznék hozzánk.” (126. o.) Minneapoiisban is megfigyelhettük, hogy az ifjú egyházak képviselői milyen frissen és súllyal szóltak. Manikám indiai püspök, Ma* realle afrikai főnök előadásai, Si- naipar batak lelkész igehirdetése és felszólalásai, a vitacsoportokban a színes delegátusok hozzászólásai igen emlékezetesek. S mikor a világgyűlés utolsó órájában az ázsiai evangélikusok a Világszövetség elnökségének vállára ajándékul színes gyapjúterítőt borítottak azzal, hogy „melegítse testüket-lelküket”, a jelenet szinte jelképes erővel hatott: a minneapolisi nagygyűlésen a szí* nes keresztyéneké volt az utolsó szó, S az a szó a szeretet szava volt. Adja Isten, hogy kelet és nyugat ke* resztvénei, mint egy test tagjai, kölcsönösen szolgálhassanak egymásmásnak. Kedves emlékek Maga az egész út kedves- emlék az egyházi tapasztalatok értelmében is. Néhányat mégis külön is megemlítek. — Sun Yat-szen Kína Kossuth Lajosa. 1911-ben az ő mozgalma döntötte meg Kínában az erkölcsileg elfajult császárságot, s az ország akkor lett köztársaság. Sun Yat-szen protestáns orvos volt. S a kínai keresztyének nem kis örömmel szemlélik, hogy e hittestvérük nankingi sírjához — mi is láttuk — az egész Kína hordja állandóan a kegyelet virágait. — Kedves emlék a sok telt templom feszülten figyelő gyülekezete, a gyermekbibiiaköri szobák mosolygó apró népe, általában a sok-sok gyermek, az egyház életében is. — Kedves emlék, amilyen szívesen hallgattak bennünket, s ha két óráig beszéltünk, azt is ke- veselték. — Kedves emlék, ahogy ősi kínai dallamokon dicsérték énekszóval az Istent. — Kedves emlék a sanghai 500 összegyűlt lelkész és egyházi munkás érdeklődése hazai dolgaink iránt és a kantoni kicsi evangélikus templom. 85 hívője van, ebből 30 a gyermek, s a (Folytatás, a 2. oldalon) 1
