Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-09-29 / 28. szám
XXII. ÉVFOLYAM, 28. SZÁM 1951. SZEPTEMBER 29. ARA: 1,40 FORINT* SPORTOLÓ KERESZTYÉNEK A cím ellen mindenki tiltakozik. A nem sportoló azt mondja: rám nem vonatkozik. A sportoló így szól: nem keresztyén alapon sportolok. És igaza van mind a kettőnek. És mégis ... beszéljünk róla. Két olyan sportágról beszéljünk, amit mindenki űz. Az egyik a kirándulás, öregek és gyermekek, férfiak és nők, égészségesek és betegek bizonyos keretek között űzik. Ez azonban olyan sportág, amiből hivatásszerűleg, sportnyelven „profi alapon" nem lehet megélni. Senki sem él kirándulásból. És éppen ezen a ponton kell meg állnunk. A természetrajz szerint vannak repülő halak is. A vízben és vízből élnek, de néha-néha jókedvükben a víz mélyéből hatalmas erővel úgy • tudnak kilendülni, hogy a víz felületét elhagyva, néhány métert repülnek is. Megcsillan pikkelyes testük a napfényben, azután ismét visszahullanak a vízbe. A repülés nem életelemük, ez náluk csak alkalmi kirándulás. Kirándulásból senki sem él, mégha sűrűn gyakorolja is valaki ezt a sportot. A kirándulás mindig alkalomszerű. Űzik egyedül is, meghitt családi közösségben és tömegesen is. Nos, nem vagyunk-e sportoló keresztyének? Nyugodtan elmondhatjuk, hogy egész keresztyénségünk nem más, mint alkalmi kirándulások sorozata. Témplomozás, bibliaóra, naponkénti óhitatok csekély percei nem olyanok-é, hogy egy kicsit kirándulunk Isten országába és aztán szépen visszajövünk?! Vannak hétköznapjaink, munkaóráink, kötelességeink. Amikor ezeket elhagyva templomba megyünk, Igével, lelkűnkkel, foglalkozunk, nem azt tesszük-é, amit a kirándulók? Rövid ideig élvezzük a „lelki’’ kirándulás áldásait, azután jönnek a „testi” élethez tartozó dolgok. A keresztyénség pedig nem alkalmilag gyakorolt sport. Gyerünk kirándulni —, gyerünk egy kis keresztyénséget élni! Gyerünk a templomba, hiszen jó annak csendjében pihenni, Igére figyelni, együtt imádkozni, aztán lejönni a kirándulás lelki hegyéről a hétköznapok szürke feladatai közé. "Ezzel vége is mindennek. Vagy gondoljunk anra, hogy a nyár a nagy „LeIki”-kirándulások, a nyári konferenciák ideje. Ezren és ezren űzik ezt a keresztyén sportot. Kirándulnak egy-egy konferenciára, ott megtölte- keznek, aztán ennek az emlékeiből élnek ismét — egy évig! Van ebben áldás is kétségkívül. Van azonban benne óriási kísértés is. A lelki hegytetőn jó nékünk ott lennünk, meg is épül ott a Krisztus sátra és folyik Vele a szent társalgás, de az alkalmi kirándulásról hamar hazajövünk és bizony rövid idő múltán nem nagyon látszik meg az életünkön, hogy hol voltunk. Az „ős konferenciázók’’ évről-óvre megismétlődő vallomásai szomorú képet adnak arról, hogy mennyi közöttünk az alkalmi kiránduló keresztyén. Csak akkor keresztyén, ha konferencián, bibliaórán, vagy istentiszteleten van, egyébként pedig úgy él, mintha Krisztust soha nem ismerte volna. i Beszéljünk a keresztyének másik nagy sportjáról is, a — „szurkolásról”. A futball rajongók űzik. Kimennek minden futball mérkőzésre szurkolni. Azaz, ülnek a padokon bizonyos belépődíj lefizetése ellenében, aztán izgulnak, kiabálnak, biztatnak és engedik, hogy a pályán a tizenegy izzadjon, fusson és harcoljon a győzelemért. Ha győzelem, születik, szinte maguknak igénylik, úgy gondolva, jól biztattak és üvöltöttek, mert íme a biztatásnak eredménye is lett! Ha vereséggel végződött a küzdelem, ékte lenül szidják a játékosakat, mint akikben nem volt kezdeményezés, lendület, küzdeni tudás. Kár, hogy rájuk nem hallgattak, ezért lett a vereség. A keresztyének között is de sok ilyen szurkoló van. Biztatják a lelki- pásztort, a gyülekezeti és missziói munkásokat. Nem mondják ugyan, hogy ti csak végezzétek a munkát, mi csak nézünk benneteket, de ezt cselekszik. Lefizetik a kényelmes bámészkodás árát: adnak gyülekezeti célokra, misszióra, szeretetmunkára és ezzel lefizetnek mindent. Ezt se sűrűn cselekszik, csak olyan „alkalmi” módon. Ha jók a játékosok, jó csapat játszik, kimennek a pályára. Áldoznak pénzt és időt. Ha jó evangelizátor jön, elmennek, áldoznak időt, adnak a perselybe és azt gondolják, majd ezek az Isten jó „sportemberei” elvégzik helyettük az ő dolgaikat is. így alakult ki a mai szurkoló keresztyén típus. De ezek között is kétféle van. Van, aki közömbösen ül a pályán. Öt a legizgalmasabb helyze tek sem hozzák ki a sodrából. Neki ugyan mindegy, hogy melyik csapat, vagy melyik versenyző győz a pályán. Van azonban olyan is, aki izgul, kiált „bravót” és kiált „abeugot”, hadonászik, tapsol és fizet, részt követel a győzelem mámorából, csak ő maga éppen nem sportol, Nos, kedves „ülősportot'’ folytató keresztyén futballisták! Ez nem keresztyénség. Nem keresztyénség Isten országa munkásait biztatni: ti csak szépen dolgozzatok, rajta, rajta, mi pedig a pálya szélén ülünk vagy közömbösen, vagy ordítozva, csali éppen mi magunk nem csináljuk azt, amit kellene. Isten országában nincs alkalmi kirándulás, nincs kényelmes szurkolás, ott „félelemmel és rettegéssel” és „erőszakosan”, de mindenkinek személyesen, állandóan és halálig harcolnia kell és úgy menni be az életbe. Kell a templom, a konferencia, a drága alkalmak, de ne legyen belőle alkalmi kirándulás. És ne elégedjünk meg Isten győzelméért drukkoló, de mégis félre ülő magatartással. Istennek se „alkalmi” kirándulók, se „ülősportot” űző keresztyének nem kellenek! Kellenek a „versenypályán tusa- kodók” (1. Kor. 9.), kellenek az evangélium győzelméért harcbaszállók. Nekik ígérte Isten a hervadhatatlan babért. Zászkaliczky Pál 99A Te hasadhoz való féltő szeretet emészt engem .. (Zsolt. 69,10) Protestáns egyházi küldöttség utazott Kínába. Ting kínai anglikán püspök meghívására Szabó József ny. püspök, Juhász Géza, a Sajtóosztály kiadó-szerkesztője és három református lelkész: Szamosközi István esperes, Nyáry Pál esperes és Huszty Kálmán 'osztály- vezető a magyar ökumenikus Tanács képviseletében egyházunk vezetőségének jóváhagyásával a kínai evangéliumi egyházak meglátogatására három hétre Kínába utazott. Búcsúztatásukon követség képviselője is. Útitervük: a küldöttség három hétig a kínai protestáns egyházak vendége lesz, több gyülekezetét meglátogat-» nak, ahol előadásokat és igehirdetéseket tartanak. Hazafelé, egy hétig az orosz protestáns és pravoszláv egyházak ^vendégeként Moszkvában és Leningrádban is több gyülekezetét látogatnak meg. Útjukra Isten áldását kívánjuk. HAZAFELE. • • — Utolsó tudósítás a minneapolisi küldöttség útjáról — Nem úti élményekről akarok írni ebben az utolsó tudósításban. Nem az America gőzösről, melyre augusztusárán felszálltunk New YorkÚSn, nem a tengerről, mely egy héten át lágyan ringatott, nem ír öbölről, dél-angliai partokról, versaillesi és trianoni palotákról, svájci hegyekről, osztrák Alpokról. Mindez nekünk nagyon szép volt, de az olvasónak talán már unalmas lenne. Hazafelé vezető utunk eseményeiből csak azt írom meg, ami számot tarthat az egyházi közvélemény érdeklődéséreí New-Yorkban is, Parisban is, Pécsben is személyes testvéri kapcsolatok szövődtek az ottani egyházak vezetci és a magyar delegáció tagjai között. Szívesen látott vendégek voltunk Fxv elnök családjában, Meyer elnök asztalánál, May püspök és Althof igazgató otthonában. Fry elnök ^magyaros”-,- vendéglátásában még egyszer megéreztük a világ evangélikusságának felénk áramló szeretetét. Meyer elnök asztali felköszöntőjéből ' s '' Kuliffay Imre párizsi magyar református kollégánk testvéri kalauzolásából azt a következtetést vontuk le, hogy erősítenünk kell a kapcsolatot a hozzánk hasonló történelmi sorsú francia protestantizmussal. May püspökkel arról beszélgettünk, nogy 'a közép- és kelet-európai kisebbségi egyházak képviselőinek gyakrabban kell ösz- szegyülekezniök sajátos problémáik megbeszélésére. Mindez nem hangulat volt. Konkrét tervek is születtek. Párizsban egy francia lelkész magyarországi látogatásáról s magyar teológusok megsegítéséről beszélgettünk. Bécsben kirajzolódtak egy pozsonyi evangélikus konferencia körvonalai. Igen, jobban együtt kell élnünk a világ evangélikus egyházaival, mint ahogyan azt az elmúlt századok során tettük. A magyar sors kérdései is felvetődtek ezeken a találkozásokon. Mivel az Evangélikus Élet példányai nem érkeztek ki hozzánk Mimneapolisba, csak hazafelé utaz- tunkban értesültünk arról az egyházi akcióról, mely a kiskorú magyar gyermekek hazatelepitését célozta. Szabad őszintén megírnom, hogy ezzel kapcsolatban külföldön két aggodalmat és egy kérést hallottunk. Az egyik aggodalom az, hogy a magyar szülők nem nyilváníthatnak szabadon véleményt a tekintetben, hogy kívánják-e kiskorú gyermekeik hazahozatalát; a másik pedig az, hogy vajon nem lesz-e bántódásuk a hazatért gyermekeknek a disszidálás miatt. A kérés arra irányult, hogy a családok együttélésének biztosítása érdekében váljék lehetővé a külföldre távozott szülők itthon maradt gyermekeinek kiutazása. Mi azt mondtuk, hogy a külföldi és belföldi egyházak segítő részvétele ebben az akcióban jó biztosítéka annak, hogy semmi másról ne lehessen szó, csak arról, hogy az elszakított családtagok ismét találkozhassanak. Még csak annyit említek, hogy Ordass püspök May püspök kíséretében felkereste az osztrák belügyminisztériumot is, hogy közvetlen tájékozódást szerezzen az osztrák hatóságok véleményéről és szándékairól a gyermekek hazatelepítésének kérdésében. Az a hittestvéri szeretet, mely egész útunkon hordozott, szeptember 8-án Bécsben búcsúképpen még egyszer megnyilvánult irántunk és rajtunk keresztül magyar evangélikus egyházunk iránt. May püspök otthonában, az istentisztelet után, megjelentek a bajor evangélikus egyház segítő szervének képviselői, lógiai Akadémia és a Sajtóosztály közösen fogja használni. Fénykép is készült az autóbusz előtt azokról* akik ott voltak az ajándékozás meghitt ünnepélyén. Amint látható, mindenki mosolyog, hiszen olyan jó adni, és olyan jó ez is: testvérszere- tetet érezni. Hat heti távoliét után szeptember 9-én du. 6 órakor Hegyese halomnál--átléptük a magyar határt. Hazavágyó szívünknek nagyon jól és átadták az okmányokat és ajándékozó leveleket arról a két kisautóbuszról, melyeken azután másnap hazajöttünk^ Értékes ajancTék és komoly segítség ez a mi kis egyházunk számára. Úgy tudjuk, hogy az egyik autóbusz a békéscsabai egyházközségé lesz, persze térítés ellenében, a másikat pedig a Teo- .. . esett a határon szolgálatot teljesítő honfitársaink kedves, udvarias és gyors ügyintézése. Kár, hogy megkötöttem magam azzal az ígérettel* hogy többet nem írok élményekről* Így most már az olvasó képzeletére kell bíznom, mennyi öröm vara ebben a mondatban: újra itthon! Dr. Kékén András Nagy kapu nyílott ;—1 mondotta Túróczy püspök a lelkészek konferenciáján Az Országos .Lelkészi Munkaközösség szeptember 17-én, kedden, Budapesten nagyszabású konferenciát rendezett a Minneapolisból visz- szatért küldöttség beszámolójának meghallgatására. Mintegy 250 lelki- pásztor ült feszült figyelemmel az Üllői úti székház imatermóben és amikor a küldöttség tagjai' sorra megtartották beszámolójukat s rendkívül komoly eredményeket tártak a hallgatók elé, nem tapsviharral, hanem mély megilletődéssel köszöntek meg lelkészeink minden szót. — A világ lutheranizmusának színpadára lépett egyházunk — mondotta Túróczy Zoltán püspök üdvözlő beszédében, majd így folytatta — szorongó szívvel és forró imádsággal kísértük őket és Isten áldással koronázta meg munkájukat. A tisztségek betöltésénél sok ellen- vélemény volt, de Ordass Lajos püspököt teljes * egyhangúsággal választották meg a Végrehajtó Bizottság első alelnökévé. A küldöttség minden tagja megszólalt. D. Ordass Lajos püspök magáról a nagygyűlésről, dr. Kékén András a springfieldi szociális témákkal foglalkozó konferenciáról, dr. Wiczíán Dezső a teológiai tanárok St. Paul-i (Minneapolis ikervárosa) világkonferenciájáról, Szabó József egy ellentüntetésről, Ha- fenscher Károly az amerikai egyházi életről és az amerikai magyarság sorsáról, végül dr. Nagy Gyula dékán a nagygyűlés teológiai munkájáról tartott beszámolót. A lelkészi konferencián közzétették a lelkészi munkaközösség tiszti-Llelkésa* karára adott szavazatok eredményéi és ezek szerint elnökké D. Ordass Lajos püspököt, ügyvezető elnökké Scholz László zuglói lelkészt, titkárrá Balikó Zoltán esperest választót» ták. A lelkészi konferencia közös úrvacsoravétellel fejeződött be, amelynek szolgálatát D. Ordass Lajos püspök és Scholz László lelkész végezték. Száznál többen hajtottak térdet a testté lett Ige előtt. A minneapolisi küldöttség beszámolója a Deák téri templomban Szeptember 27-én, este 7 óraikor: Oltári szolgálatot végzi Danhauser László esperes. A minneapolisi világgyűlés jelentősége és az Evangélikus Világszövetség munkája címen előadást tart: D. Ordass Lajos püspök. Szeptember 28-án, szombaton este 7 órakor: Oltári szolgálatot végzi dr. Kékén András Deák téri lelkész. A világgyűlés munkája és üzenete címen előadást tart dr. Nagy Gyula teológiai akadémiai dékán. Az amerikai evangélikus egyházi élet címen előadást tart Hafenscher Károly lelkész. Szeptember 29-én, vasár imp este 7 órakor: Oltári szolgálatot végzá Koren Emil esperes. Az egyház intézményei Amerikában címen előadást tart dr. Wiczián Dezső teoló«i giai akadémiai tanár. Magyar evangélikusok külföldön címen előadási tart de. Kékén András Deák téri
