Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-09-15 / 26. szám

ELFÁRADTUNK Hányszor mondjuk ki ezt a szót. | ÍTalán éppen a vasárnapi istentiszte- I let előtt, a templomajtóban, mikor mögöttünk van egy kemény mun­kában eltöltött hét. Ritkábban be­szélünk arról, hogy lelki életünkben is megfáradtunk. Pedig keresztyén nagyjaink: Clairvauxi Bernét, Lut­her, Kierkegaard előtt sem volt ismeretlen a lelki-megfáradás keserű valósága. Most mégse őket vizsgál­juk. Nézzünk a jelenbe és kérdez­zük: Miben áll korunk keresztyén- ségének ez a kollektív megbetege­dése? Miért éppen a felébredtek között a leggyakoribb? Miért vesz­tették el a mi ajkunkon a bűn, ke­reszt, kegyelem, ítélet szavak igazi értelmüket? Mélyek a gyökerek és szerteága­zók. Nem vállalkozhatom arra, hogy minden gyökeret kiássak, csak né­hányra mutatok rá. Lelki-megfáradásunk egyik gyö­kérbaja kétségtelenül az, amire Kőberle professzor mutatott rá: Elveszítettük életünk egységét Isten teremtési rendjében mindenütt a legpompásabb összhang lép elénk. Természet és szellem, test és lélek, érzelem és értelem, férfi és nő, erő­feszítés és pihenés egymásra talál­nak, életteljes egységgé válnak. De mit csináltunk mi belőle? Amit Isten egybeszerkesztett, azt szétvá­lasztottuk. Egyoldalú lelkiségbe es­tünk, mintha Istent csak lelkünk ér­dekelné. Kiszakítottuk lelki életün­ket az Isten teremtette összhangból, a lelkünk emberségünk egy különálló darabja lett és nem az egész éle­tünk lényege. Olyanná lettünk, mint az a gyár, amelyikben az igazgató­ság elszakadt az egyes üzemrészek­től. Az egyes üzemrészek utasítás híján vagy leállnak* vagy maguk szabják meg, mit is csinájanak. Ha a lelkünk Isten leikétől ve­zettetve nem lett az egész éle­tünk meghatározója, feje: majd meg­teszi magát irányítónak az értelem, vagy a vér* Beleesünk valami fölé­nyes szellemiségbe, amely csak az értelemből akar élni, vagy egy őrült 1 estélvezetbe, pedig úgy kezdtük, hogy mindezeket megvetettük. Az emberi élet összhangját, egyensúlyát csak a lélek elsőbbsége, parancsnok­sága biztosítja. Persze a lélek pa­rancsnoksága alatt egyszer ezt a pa­rancsot kapom: Állj meg a hitben! Bibliaolvasásodban legyen döntő a Szentírás egésze és a Szentlélek! Imádkozzál! — De mert az egész ember ura, ilyen parancsai is van­nak: pihenjél, egyél kalóriadúsabb táplálékot, dolgozzál ésszerűen, le­gyen időbeosztásod stb.! Vagy: olvas­sál el egy jó könyvet figyelmesen, de kritikával, keresd életed párját, törekedjél jövőd tudatos eltervezé- Bére. , A másik gyökérhibánkj Nincs látóhatárunk! BSbrlatt gyermekből asszonnyá vagy férfivá érünk, a hit dolgaiban gyer­mekek maradunk* A konfirmáció után a legtöbb keresztyén inkább szégyelii megmaradó összhangnél­küli emlékfoszlányait, sem hogy hitéről beszéljen. Azok a keresztyé­nek is, akiket egyszer Krisztus már maga felé fordíthatott, sokszor csak ennek az egyszeri megtérésnek az emlékéből élnek. Nem látják a nö­vekedés lehetőségét, a megtérésnek a szükségességét, a célt, amiért min­dent latba kell vetni: az üdvösséget és végső fokon annak az Urát: Jézus Krisztust. Ez az állapot csontosodik meg a legtöbbünknél a fásultságba, sokaknál sajnos egészen a sírig. Egy másik gyökér: nem vagyunk engedelmesek. Bizony igaz: „Boldogok akik hall­gatják és megtartják Isten beszé­dét.” Megvan az életünkben a bün­tetése annak, hogy semmibe vesz- szük Isten rendjét. Mintha a tör­vény nem számítana, mert van evan­gélium. Pedig Isten evangéliumát azért adja, hogy a teremtésben fel­állított rendjét, amit a bűn teljesen megrántott, újra helyreállítsa. Ha az evangéliumot Isten Szentlelke előt­tünk naggyá tudja tenni; akkor tu­dunk engedelmesek lenni. Az evan­gélium a legjobb orvosság lelki aszályunk leküzdésére. Közönyünk fő gyökere: a hitetlenség. Emiatt kérdezzük sokszor a ma­gunk és más életére nézve: Isten igéje ilyen keveset tud elérni? Hadat kell üzenni minden hitetlenségnek. De hogyan, hiszen éppen ehhez nincs erőnk. És ki törődik egy fá­radt emberrel?! Jézus mondta: „Jöj­jetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok!. 3 Ö hadat is üzent minden hitetlenségnek Igéjét azzal a szándékkal mondja, hogy higgyünk. Vigyázzunk azért, hogyan hallgat­juk. Ha csak arra vagyunk kíván­csiak, vajon hogyan írja le a Biblia a hit útját, még jobban elfáradunk és nem érjük el, amit akarunk. Az igét azzal az igénnyel kell hallgat­nunk, hogy hitre jussunk. Hűsége­sen és tartósan kell ennek megtör­ténni. A tegnapi hit talajtalanná válik, ha nem erősödik meg. Fel kell eleveníteni naponként a kérdést: Mit adott Isten, amiben hinnünk kell? S a választ, ha még oly halk is bennünk, erősen kiáltsuk: Uram, hiszek, hinni akarok. Erről a hitről mondta Luther: ,,A hit az egész ter­mészet megváltozása és megújítása. Szem, fül és szív is mást lát, hall és erez, mint a többi emberé. Mert a hit hatalmas és eleven valami: nem rest megfontolás; nem úszik a szíven, mint a kacsa a vizen; hanem olyan, mint a tűz által felforralt víz* Víz marad ugyan, de nem hideg víz többé, hanem meleg és merőben más víz. Így a hit is, mely a Szent­lélek műve, más lelket teremt, más érzéket és új embert.” Bolla Árpád A ,,százlépcsős templom" jubileuma Ahol mindig füstöl a völgy és száll 'az ég felé a gőz párája — így szólt hozzám a Karancs felé mutatva a Mátra-bércen barátom — ott van a hegy mögött Salgótarján! 75 évvel ezelőtt Ruttkay Sándor Volt a kicsiny nógrádi falu kicsiny nyájának pásztora. Lehet, hogy lát­noki szeme látta a fejlődésnek in­dult faluban a mai ipari központ lük­tető életű, eleven, szorgalmas városát és az örökké pipáló völgyet!... a domboldalon akkor épült — számta­lan lépcső fölé — a templom, melyet „százlépcsős templomnak” keresztel­tek el. 1957. augusztus 19-én megtelt a híres templom tornáca helybeli és szórvány hívekkel. A 75 esztendős jubileumot ünnepelte a gyülekezet. A vendégek sorában Tur óczy Zoltán, az északi egyházkerület püs­pöke, az ünnepi nap igehirdetője is helyet foglalt. A bányász-gyárvárosi gyülekezet a 84-ik zsoltár 5-ik verséről hallga­tott igehirdetést. Az embernek van szüksége a templomra — mondá a püspök — nem az Istennek. Itt nyí­lik a kegyelem forrása a bűnös em­ber számára, a bűnbocsánatban. Eb­ből újul meg az ember mindennapi élete; itt tanulja meg az ember Is­ten dicséretét. Itt merül el a csend­ben a lélek; innen emeli fel a gon­dokból, bűnökből az Isten kegyelme (— magához! Hullott az ige a hívek szívére ak­kor is, am.íkor a záró oltári szolgá­latban a megválasztott új egyházi tisztikar beiktatása következett. Mint 75 esztendőn keresztül mindig, úgy most is megtalálta az egyház azokat a férfiakat, akik magukra vállalták az egyház gondját. Vi- szoczky János felügyelő, Höcker Viktor másodfelügyelő és 14 új pres­biter tett esküt a gyülekezet színe előtt. Az istentiszteletet követő közgyűlé­sem Boros Károly lelkész arról szóU. molhatott be, hogy az elődökhöz ha­sonlóan a mai gyülekezetben is él az egyház szeretete és az áldozat- készség. Az anyaegyház öröméből — a dél­után folyamán — a zagyvapálfalvi filiának is jutott. A püspöklátogatás­ra nagy gonddal készült a kicsiny gyülekezet. Budavári István gondnok és Markovics Gusztáv önzetlen mun­kájukkal kicsinosították a templo­mot, mint egy nógrádi menyasz- szonytl — A püspök arra biztatta Lukács 2,32-vel a gyülekezetei, hogy Istennek sokszor több gondja van a kicsinyre, mint a nagyra, a gyengé­re, hogy sem az erősre, örüljenek templomuknak és becsüljék meg. Este a tarjáni evangélikus kultúr- házban találtuk együtt a gyüleke­zetét: szeretetvendégségen! Itt Dr. Csengődy Lajos a gyülekezet nyu­galmazott lelkésze vette kezébe az emlékezés és emlékeztetés fáklyá­ját. A templomépitő lelkészre, Ger­ber Frigyes felügyelőre és Weisen­bacher János gondnokra emlékez­tette a gyülekezetét. A templomépí­tő lelkész emlékét nem csak a tar­jáni temetőben sírjára helyezett ko­szorú örökítette meg. Ott él Ruttkay Sándor ezer és ezer nógrádi evan­gélikus testvérünk szívében. Vers­ben írt konfirmációs kátéjából va­jon hányán tanulták „evangélikus hitünk igazságait”? A múltra való hálás emlékezés gyűjtötte össze a „régi gárdát“ is. Nem harcos, hanem énekes gárda ez. öreg dalosok ajkán, de még in­kább szívéből csendült fel Beetho­ven örökké szép himnusza: Dicsőit téged nagy égi Teremtő... Az ünnep elmúlt! A nagy égi Te­remtőt dicséri a tarjáni völgy soha nem szűnő munkája is. A domboldal százlépcsős temploma mégis mindig arra figyelmezteti ezt az eleven, nyüzsgő, termelő várost: Emberé a munka, Istené az áldás! Drs K. ?. GyilMezel! fairéi» — Szentháromság ünnepe utáni vasárnapokon a liturgikus szili: zöld. ■— Rádiós félóra lesz szeptember 15-én fél 9 órakor a Petőfi-rádióban. Igét hirdet: Danhauser László budai esperes. —■ Alapfokú kántorképző tanfo­lyam kezdődik Foton november 5-én. A tanfolyam 4 hónapig tart, mely után a hallgatók hivatalos egyházi bizottság előtt vizsgát tesznek, és segédkántori bizonyítványt nyernek. Jelentkezési határidő: október 25. Jelentkezéskor mellékelni kell: 1. Lelkészi ajánlólevél. 2. Orvosi bizo­nyítvány. 3. Rövid életrajz. A tan­folyamon a bentlakás kötelező. Rész­vételi díj: havi 150 Ft és kb. 150 Ft értékű természetbeni élelmiszer. A tanfolyam részletes tudnivalóit a je­lentkezőkkel közöljük. — A nagykanizsai templomban szeptember 1-én zenés áhítat volt. J. S. Bach, Fr. Bach és J. M. Bach műveiből adtak elő Noll Ferenc (orgonán), dr. Tardos Lászlóné (or­gonán), dr. Tardos László és ifj. Tardos László (hegedűn). A gyüle­kezeti éneket Horsetzky Márta ve­zette. — A fóti Belmissziói Otthonban szeptember 15-én és 29-én egész­napos csendesnapok lesznek. — A kardoskúti egyházközség a lelkészlakásba bevezette a villany- világítást. CSALÁDI HÍR: özv. Krug József- né, szül. Wolf Paula 63 éves korá­ban hosszú szenvedés után Mátra- szentistvánon elhunyt. A temetési szertartást Hegedűs Lajos és Németh Zoltán, a mátraszentistváni és bagolyirtási üdülők lelkész„gondno- kai végezték. Az elhunytban D. Ordass Lajos püspök nővérét gyá­szolja. — Dolgozó házaspár megbízható, gyermek­szerető háztartási alkalmazottat keres. Csa­ládtagnak tekintjük Cím: Molnár Barna, Bp. XVII. (Rákosliget), ül. u. 19. — A Szai vas-ótemplomi egyházközség orgonista-kántort keres. Lehetőleg olyan nyugdíjast, aki egykor mint kántortanító, egyházi szolgálatban állt, aki szlovák—ma­gyar szolgálatra alkalmas és jó egészségben van. Szolgálati lakás biztosítva. Egy 140x80 cm-es oltárkép (felül ovális) eladó. A kép a getsemáné-kerti jelenetet ábrázolja. Cím: özv. Láng Gyuláné, Tarrós u. p. Vásárosdombó (Baranya m.). Sajtóosztály HIKEI Felhívjuk a hitoktatást végző lelkészek figyelmét, hogy október hónapban a következő hiftankönyvek fognak megjelenni: általános iskola I—II. osztálya számára Bottá István: Bibliai történetek I. c. könyve, a III—IV. osztály számára Bottá Ist­ván: Bibliai történetek II. c. könyve, az általános iskola felső tagozata számára dr. Sólyom Jenő: Hazai egyháztörténet c. könyve, a közép- iskolások számára Groó Gyula: Szentírás c. könyve. Mivel a hittan­könyvek szétosztása sürgős, ezért kérjük leíkésztestvéreinket, hogy szeptember 26-ig küldjék el meg­rendeléseiket a Sajtóosztály iratter­jesztése címére. A csoportos megren­delések után 10 százalék iratter­jesztési kedvezményt adunk. A hit­tankönyvek ára még bizonytalan, ezért a megrendelések kézhezvétele után kérjük majd a számlát ki­egyenlíteni. A hittankönyvek igen gondos kivitelben, művészi illuszt­rációkkal készülnek. JOOOCOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO ISTENTISZTELETI REND Deák tér: de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) D. Ordass Lajos, du. 6 Ha­fenscher Károly. — Fasor: de. V2IO (gyerm.) Gyöngyösi Vilmos, de. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Mezősi György. — Dózsa Gy. út 7.: de i/210 Mezősi György. — Üllői út 24: de. ValO» de. 11. — Rákóczi út 57/b.: de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de 3A12. — Karácsony S. u. 31.: de. 10. — Thaly K. u. 28.: de. 11 Sülé Károly, du. 6 Sülé Károly. — Kőbánya: de. 10 Ta­kács József, du. 5 szeretetvendégség. — Utász u. 7.: de. 9 Koren Emil. — Vajda Péter u. 33.: de. ,-*^1.2 Koren Emil. — Zugió: de. ' 11 (úrv.) Vámos József du. 6 Scholz László. — Gyarmat u. 14.: de V2IQ Vámos József — Rákosfalva: de. y212 (úrv.) Scholz László. — Fóti út 22.: de. 11 (úrv.) Havasi Kálmán. — Váci út 129.: de. 8 Havasi Kálmán. — újpest: de. 10 Blázy Lajos. — Dunakeszi: de. 9 Matuz László — Pesterzsébet: de. 10 Bencze Imre, du. 7 Szabó István. — Soroksár-újtclep: de. y29 Bencze Imre — Rákospalota MÄV- telep: de. -y29. — Rákospalota: de, 10. — Rp. Kistemplom: du. 3. — Pestújhely: de. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákosszentmihály: de. V21l Tóth-S7öllös Mihály. Bécsikapu tér: de. 9 Turóczy Zoltán, de. 11 Várady Lajos, du 7 (evangólizáció) Gádor András. — Toroczkó tér:' de. V2 9 Várady Lajos. — Óbuda: de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos. de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Schreiner Vilmos. — XII., Tar- csay V. u. 11.: de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. V* 7 Ruttkay Elemér. — Budakeszi: de. V2IO Ruttkay Elemér. — Pesthidegkút, (Szent István u.): de. V2II Csonka Albert. — Kelenföld: de. 8 (úrv.) Bottá István, de. 11 (úrv.) Bottá István, du 6 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. — Németvölgyi út 138.: de. 9 dr. Rezessy Zoltán. — Kelenvölgy: de. 9 Visontai Ró­I bert. — Budafok: de. 11 Visontai Róbert. — Nagytétény: du. 3 Visontai Róbert. — Csillaghegy: de. V2IO Kaposvári Vilmos. — Csepeli de, U du. 2* Adományaink a mérlegen SZENTHÁROMSÁG UTÄN 13. VASÁRNAP — MARK 12,41—14. Ebben az igében a gyakorlati, mai szóval élve az életközei keresztyén- séget hirdeti meg a mi Urunk, Jézus. Azt a keresztyénséget, amelyben az adakozó hívek adománya valóban csodákat művel és élteti földi keretek között az egyházat. 1. Gyakorlati keresztyénségünk azért nem könnyű, mert az ada­___ közős vonalán rákerülünk Jézus mérlegére. A mérték mindig ez: ha llgat-e adományaink felett Jézus? Néma szemlélője-e áldozatos csele­kedeteinknek (de közben nincs egy szava, nincs kritikája rólunk), vagy pedig van szava hozzánk? Kétségtelen, hogy Jézus akkor szól felettünk s annak örül, ha mi a „szegény özvegy“ módján adunk. Amikor nyilván­valóvá lesz: itt olyasmi történik, aminek Isten előtt és az üdvösségünk szempontjából van jelentősége. 0 Az ige szerint így csak azok adhatnák, akik templomba járnak! Nem megszokásból, illendőségből, hanem úgy, hogy mindazt, ami a templomban történik, hirdetett igét, éneket és imádságot egészen ma­gukénak vallják, tehát élik. Nem elég, hogy néma szemlélői vagyunk a templomban történőknek,, hanem kell, hogy cselekvői is legyünk! A sze­gény özvegy is templomban volt. A templomiban hallott Istenről, aki az egyiptomi rabságból kihozta népét. Hallott Isten szenvedő szolgájáról* aki „-betegségeinket hordozta és bűneink büntetését viselte“. Az Isten irgal­mával és szeretetével találkozott az igében. És találkozott vele szemé­lyesen a templomkapuban is. Ezért igy-eikezett ő is irgalmas lenni. Ezért nem igazodott adakozásban emberi mértékhez és véleményhez. A „sok gazdag“ példáját, akik feleslegükből adtak, ezért nem követte. Hanem mindenét, amije volt, egész vagyonát tette a perselybe. 0 Megértjük-e, hogy adományaink mértéke ítélet rajtunk és a mi istentiszteletünkön. Minden adakozásnál az előtt a döntő kérdés előtt állunk: a hallott igének feledékeny hallgatói vagyunk-e csupán* vagy pedig cselekvői? Adományunk értéke ettől függ: hisszü'k-e azt, amit az igében hallottunk?! Mert csak a hitben élők adományainak van Isten előtt értéke. A hitből felgyülemlő anyagiak éltetik csak földi kereteiben az egyházat. Minden istentisztelet annak a p-rédikálása, hogy „legyetek irgalmasak, mint a ti mennyei Atyátok is irgalmas“. Aki az igének nem­csak hallgatója, hanem valóban megtartója, az eszerint is cselekszik. Annak ma is sikerül Isten Szentleikének erejéből úgy adni, mint a sze­gény özvegy. Nem azt adja oda, ami nélkül maga még simán megélhet* hanem azt, amire néki is nagy szüksége lenne. Ezen a ponton tárul fel előttünk a keresztyénség és az egyház mély sebe. Nem úgy vagyunk-e* hogy szívesebben kiadunk nagy összeget hívságos dolgokra, mint kicsiny adományt a templomperselybe? Nem úgy vagyunk-e, hogy gond nélkül élő gyülekezeteink elnézik, hogy mások nagy szükségben vannak? Pedig ne feledjük: ezt az utat járva, csak a megítéltetés felé sietünk! Minderre nem lehet azt mondani; ha egyszer így áll a dolog* akkor talán nem is szükséges, sőt egyenesen értéktelen Isten szemében a2 irgalmas samaritónusok templomon kívüli, az élet pillanatnyi szükség- letel által előhívott jócselekedete. Isten szemében az ilyen áldozatnak* az ilyen adománynak is nagy értéke van. Sőt Isten várja is ezt tőlünk! De kétségtelen, hogy igazi irgalmasság, Isten szíve szerint való adakozás csak abból a szívből fakadhat, amelyet az Isten háza, a templom iránt való „féltő szeretet emészt“! Olyan szívből, melyet a hallgatott és befoga­dott ige serkent hitre! Hitre, ami termi az irgalmasság adakozásában megmutatkozó bő gyümölcseit. Ne szűnjünk meg hát azért könyörögni nagy gyülekezetekben élők, talán templom nélküli szorványhívek és betegágyon sínylődök, hogy Isten Szentlelke adjon belénk olyan indulatot, hogy szeressük a templomot. A hirdetett igét mindenkor és mindenütt örömest hallgatva* hittel fogadjuk. Mert így, hittől ösztökélve tudunk csak úgy adni, hogy a mi adományainkat figyelő Jézusnak felőlünk is lesz mondanivalója! Mérle­gén megméreve, felénk is így szólhat; Ez „ami tőle telt, azt tévé . Oda* adta mindenét, az ő egész vagyonát.’5 Molnár Lajos II LELKIPÁSZTOR SZÓL „Hisz neked még vallásod sincs!" SÍRVA. PANASZOLTAD, hogy családi életed, amely olyan szépen indult, teljesen felborult. Férjed nem csinál titkot belőle, hogy más nőt szeret. Egyenlőre kis leányotok személye az, aki ezt az egyensúlyát veszített családi életet úgy ahogy fenntartja. Hogy ez is meddig lesz így, nem tudod, de félsz attól, hogy egy napon teljesen egyedül maradsz. Sok megaláztatás ért férjed részé­ről az utolsó időkben. A sok gyűlö­lettől izzó mondat közül különösen egy, ami nagyon zokon esett. így hangzik ez a mondat: „hisz neked még vallásod sincs!” ömlött a könny a szemedből és a szó a szívedből. Igen sajnáltalak. Az a beszélgetés, amely szomorú sorsod felett akkor elindult kettőnk között, ide kíván­kozik, azért, néhogy mások is elkö­vessék azt a hibát, amely a te éle­ted épületét összerombolta. EGÉSZ SZÍVVEL tudtam örülni boldog mennyasszonyi álmaidnak. Vőlegényed komoly ‘fiatalembernek látszott. Nem volt veled egy hiten, de nem kért reverzálist sem tőled, mert tiszteletben tartotta meggyőző­désedet. Megtörtént a házasságkötés. Én úgy gondoltam, hogy ezután ket­tőzött örömmel veszel részt a gyüle­kezet életében, örömmel teszed oda az Úr elé boldogságodat. Csalódtam. Boldogságod elszakított a gyüleke­zettől, kiszakított a nyájból, az is­tentiszteleti közösségből. Nem érde­kelt semmi és senki, csak a férjed. Évek múltak el anélkül, hogy lát­tunk volna a templomban. Figyel­meztettelek, hogy ez. az út nem visz jóra. Meghallgattál, de belül — éreztem — mégsem hallgattál rám s a következő vasárnap is a motor- kerékpár zúgásán keresztül hallottad csiak a templom hívó harangszavát. Kirándulásra mentél. Azután na­gyon komoly szóval intettelek. Nem használt semmi szó. Nagyon bíztál magadban akkor még. Azt gondol­tad, te mindent a családodért, a fér­jedért teszel, a kettőtök boldogsága érdekében s így semmiféle kellemet­len meglepetés nem érhet. Elképzel­hetetlen volt számodra, hogy az isten- tisztelet miatt férjed egy fél órával később kapja meg az ebédjét. Férjed volt mindened, később vele együtt kis leányod. Ök voltak Istened, templomod, gyülekezeted, imádsá­god, üdvösséged. Minden mozdula­tod, minden mosolyod, minden sza­vad őket szolgálta. Minden összedőlt benned, amikor férjed minden lát­szólagos előzmény nélkül kijelentet­te, hogy nem kellesz neki. A heves­sé fajuló és meg-megismétlődő_ je­leneteknél mindig nyilvánvalóbbá vált, hogy férjed szíve meghalt irá­nyodban és teljesen idegen vagy szá­mára. Azt kérdezted tőlem, höl hi­báztad el? Láttad, hogy a hibának benned kell lennie. A válasz egé­szen egyszerű volt: ott azon a pon­ton, ahol férjed bírálata ez volt. „hi­szen neked még vallásod sincs.” Eb­ben az egyetlen mondatban benne van férjednek az a vágya, az az igé­nye, hogy a házas életben is any- nyira vallásosnak szeretett volna látni, mint amennyire leánykorod­ban az voltál. Soha nem kérte tő­led, hogy érte és kislányodért mind­ezt feláldozd. Nem lett volna szabad lelkednek az élethez való jogát, azt a kis időt, amit a templomi istentisz­teletet, a gyülekezeti életben való tevékenység igénybe vett volna, azt a pénzt, amit Isten országa ügye megkívánt volna, odadobnod a bol­dogság elképzelt oltárára. Itt buk­tál meg leányom! összeomlott éle­ted felett te csak sírni tudsz, én pe­dig csak azt tudom megtenni, hogy imádkozom értetek. EZ A SZOMORÚ ESET intés min­den vegyes házasságban élő testvér­nek. Ragaszkodjatok a más vallasd házastárs mellett is a magatok hi­téhez, templomához, gyülekezetéhez. A „békesség” oltárára ne dobjátok oda ezeket. Mindig jobb egy kis harc árán is, de elismertetni házastarsam- mal a lelkiélethez való jogomat, mint alapot adni az ilyanféle, sok­szor ki nem mondott véleményhez; „hiszen ennek még vallása sincs.” Az elközönyösödés minden esetben csatavesztés, emberi értékünk deval­válódása. Erős Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom