Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-09-15 / 26. szám
ELFÁRADTUNK Hányszor mondjuk ki ezt a szót. | ÍTalán éppen a vasárnapi istentiszte- I let előtt, a templomajtóban, mikor mögöttünk van egy kemény munkában eltöltött hét. Ritkábban beszélünk arról, hogy lelki életünkben is megfáradtunk. Pedig keresztyén nagyjaink: Clairvauxi Bernét, Luther, Kierkegaard előtt sem volt ismeretlen a lelki-megfáradás keserű valósága. Most mégse őket vizsgáljuk. Nézzünk a jelenbe és kérdezzük: Miben áll korunk keresztyén- ségének ez a kollektív megbetegedése? Miért éppen a felébredtek között a leggyakoribb? Miért vesztették el a mi ajkunkon a bűn, kereszt, kegyelem, ítélet szavak igazi értelmüket? Mélyek a gyökerek és szerteágazók. Nem vállalkozhatom arra, hogy minden gyökeret kiássak, csak néhányra mutatok rá. Lelki-megfáradásunk egyik gyökérbaja kétségtelenül az, amire Kőberle professzor mutatott rá: Elveszítettük életünk egységét Isten teremtési rendjében mindenütt a legpompásabb összhang lép elénk. Természet és szellem, test és lélek, érzelem és értelem, férfi és nő, erőfeszítés és pihenés egymásra találnak, életteljes egységgé válnak. De mit csináltunk mi belőle? Amit Isten egybeszerkesztett, azt szétválasztottuk. Egyoldalú lelkiségbe estünk, mintha Istent csak lelkünk érdekelné. Kiszakítottuk lelki életünket az Isten teremtette összhangból, a lelkünk emberségünk egy különálló darabja lett és nem az egész életünk lényege. Olyanná lettünk, mint az a gyár, amelyikben az igazgatóság elszakadt az egyes üzemrészektől. Az egyes üzemrészek utasítás híján vagy leállnak* vagy maguk szabják meg, mit is csinájanak. Ha a lelkünk Isten leikétől vezettetve nem lett az egész életünk meghatározója, feje: majd megteszi magát irányítónak az értelem, vagy a vér* Beleesünk valami fölényes szellemiségbe, amely csak az értelemből akar élni, vagy egy őrült 1 estélvezetbe, pedig úgy kezdtük, hogy mindezeket megvetettük. Az emberi élet összhangját, egyensúlyát csak a lélek elsőbbsége, parancsnoksága biztosítja. Persze a lélek parancsnoksága alatt egyszer ezt a parancsot kapom: Állj meg a hitben! Bibliaolvasásodban legyen döntő a Szentírás egésze és a Szentlélek! Imádkozzál! — De mert az egész ember ura, ilyen parancsai is vannak: pihenjél, egyél kalóriadúsabb táplálékot, dolgozzál ésszerűen, legyen időbeosztásod stb.! Vagy: olvassál el egy jó könyvet figyelmesen, de kritikával, keresd életed párját, törekedjél jövőd tudatos eltervezé- Bére. , A másik gyökérhibánkj Nincs látóhatárunk! BSbrlatt gyermekből asszonnyá vagy férfivá érünk, a hit dolgaiban gyermekek maradunk* A konfirmáció után a legtöbb keresztyén inkább szégyelii megmaradó összhangnélküli emlékfoszlányait, sem hogy hitéről beszéljen. Azok a keresztyének is, akiket egyszer Krisztus már maga felé fordíthatott, sokszor csak ennek az egyszeri megtérésnek az emlékéből élnek. Nem látják a növekedés lehetőségét, a megtérésnek a szükségességét, a célt, amiért mindent latba kell vetni: az üdvösséget és végső fokon annak az Urát: Jézus Krisztust. Ez az állapot csontosodik meg a legtöbbünknél a fásultságba, sokaknál sajnos egészen a sírig. Egy másik gyökér: nem vagyunk engedelmesek. Bizony igaz: „Boldogok akik hallgatják és megtartják Isten beszédét.” Megvan az életünkben a büntetése annak, hogy semmibe vesz- szük Isten rendjét. Mintha a törvény nem számítana, mert van evangélium. Pedig Isten evangéliumát azért adja, hogy a teremtésben felállított rendjét, amit a bűn teljesen megrántott, újra helyreállítsa. Ha az evangéliumot Isten Szentlelke előttünk naggyá tudja tenni; akkor tudunk engedelmesek lenni. Az evangélium a legjobb orvosság lelki aszályunk leküzdésére. Közönyünk fő gyökere: a hitetlenség. Emiatt kérdezzük sokszor a magunk és más életére nézve: Isten igéje ilyen keveset tud elérni? Hadat kell üzenni minden hitetlenségnek. De hogyan, hiszen éppen ehhez nincs erőnk. És ki törődik egy fáradt emberrel?! Jézus mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok!. 3 Ö hadat is üzent minden hitetlenségnek Igéjét azzal a szándékkal mondja, hogy higgyünk. Vigyázzunk azért, hogyan hallgatjuk. Ha csak arra vagyunk kíváncsiak, vajon hogyan írja le a Biblia a hit útját, még jobban elfáradunk és nem érjük el, amit akarunk. Az igét azzal az igénnyel kell hallgatnunk, hogy hitre jussunk. Hűségesen és tartósan kell ennek megtörténni. A tegnapi hit talajtalanná válik, ha nem erősödik meg. Fel kell eleveníteni naponként a kérdést: Mit adott Isten, amiben hinnünk kell? S a választ, ha még oly halk is bennünk, erősen kiáltsuk: Uram, hiszek, hinni akarok. Erről a hitről mondta Luther: ,,A hit az egész természet megváltozása és megújítása. Szem, fül és szív is mást lát, hall és erez, mint a többi emberé. Mert a hit hatalmas és eleven valami: nem rest megfontolás; nem úszik a szíven, mint a kacsa a vizen; hanem olyan, mint a tűz által felforralt víz* Víz marad ugyan, de nem hideg víz többé, hanem meleg és merőben más víz. Így a hit is, mely a Szentlélek műve, más lelket teremt, más érzéket és új embert.” Bolla Árpád A ,,százlépcsős templom" jubileuma Ahol mindig füstöl a völgy és száll 'az ég felé a gőz párája — így szólt hozzám a Karancs felé mutatva a Mátra-bércen barátom — ott van a hegy mögött Salgótarján! 75 évvel ezelőtt Ruttkay Sándor Volt a kicsiny nógrádi falu kicsiny nyájának pásztora. Lehet, hogy látnoki szeme látta a fejlődésnek indult faluban a mai ipari központ lüktető életű, eleven, szorgalmas városát és az örökké pipáló völgyet!... a domboldalon akkor épült — számtalan lépcső fölé — a templom, melyet „százlépcsős templomnak” kereszteltek el. 1957. augusztus 19-én megtelt a híres templom tornáca helybeli és szórvány hívekkel. A 75 esztendős jubileumot ünnepelte a gyülekezet. A vendégek sorában Tur óczy Zoltán, az északi egyházkerület püspöke, az ünnepi nap igehirdetője is helyet foglalt. A bányász-gyárvárosi gyülekezet a 84-ik zsoltár 5-ik verséről hallgatott igehirdetést. Az embernek van szüksége a templomra — mondá a püspök — nem az Istennek. Itt nyílik a kegyelem forrása a bűnös ember számára, a bűnbocsánatban. Ebből újul meg az ember mindennapi élete; itt tanulja meg az ember Isten dicséretét. Itt merül el a csendben a lélek; innen emeli fel a gondokból, bűnökből az Isten kegyelme (— magához! Hullott az ige a hívek szívére akkor is, am.íkor a záró oltári szolgálatban a megválasztott új egyházi tisztikar beiktatása következett. Mint 75 esztendőn keresztül mindig, úgy most is megtalálta az egyház azokat a férfiakat, akik magukra vállalták az egyház gondját. Vi- szoczky János felügyelő, Höcker Viktor másodfelügyelő és 14 új presbiter tett esküt a gyülekezet színe előtt. Az istentiszteletet követő közgyűlésem Boros Károly lelkész arról szóU. molhatott be, hogy az elődökhöz hasonlóan a mai gyülekezetben is él az egyház szeretete és az áldozat- készség. Az anyaegyház öröméből — a délután folyamán — a zagyvapálfalvi filiának is jutott. A püspöklátogatásra nagy gonddal készült a kicsiny gyülekezet. Budavári István gondnok és Markovics Gusztáv önzetlen munkájukkal kicsinosították a templomot, mint egy nógrádi menyasz- szonytl — A püspök arra biztatta Lukács 2,32-vel a gyülekezetei, hogy Istennek sokszor több gondja van a kicsinyre, mint a nagyra, a gyengére, hogy sem az erősre, örüljenek templomuknak és becsüljék meg. Este a tarjáni evangélikus kultúr- házban találtuk együtt a gyülekezetét: szeretetvendégségen! Itt Dr. Csengődy Lajos a gyülekezet nyugalmazott lelkésze vette kezébe az emlékezés és emlékeztetés fáklyáját. A templomépitő lelkészre, Gerber Frigyes felügyelőre és Weisenbacher János gondnokra emlékeztette a gyülekezetét. A templomépítő lelkész emlékét nem csak a tarjáni temetőben sírjára helyezett koszorú örökítette meg. Ott él Ruttkay Sándor ezer és ezer nógrádi evangélikus testvérünk szívében. Versben írt konfirmációs kátéjából vajon hányán tanulták „evangélikus hitünk igazságait”? A múltra való hálás emlékezés gyűjtötte össze a „régi gárdát“ is. Nem harcos, hanem énekes gárda ez. öreg dalosok ajkán, de még inkább szívéből csendült fel Beethoven örökké szép himnusza: Dicsőit téged nagy égi Teremtő... Az ünnep elmúlt! A nagy égi Teremtőt dicséri a tarjáni völgy soha nem szűnő munkája is. A domboldal százlépcsős temploma mégis mindig arra figyelmezteti ezt az eleven, nyüzsgő, termelő várost: Emberé a munka, Istené az áldás! Drs K. ?. GyilMezel! fairéi» — Szentháromság ünnepe utáni vasárnapokon a liturgikus szili: zöld. ■— Rádiós félóra lesz szeptember 15-én fél 9 órakor a Petőfi-rádióban. Igét hirdet: Danhauser László budai esperes. —■ Alapfokú kántorképző tanfolyam kezdődik Foton november 5-én. A tanfolyam 4 hónapig tart, mely után a hallgatók hivatalos egyházi bizottság előtt vizsgát tesznek, és segédkántori bizonyítványt nyernek. Jelentkezési határidő: október 25. Jelentkezéskor mellékelni kell: 1. Lelkészi ajánlólevél. 2. Orvosi bizonyítvány. 3. Rövid életrajz. A tanfolyamon a bentlakás kötelező. Részvételi díj: havi 150 Ft és kb. 150 Ft értékű természetbeni élelmiszer. A tanfolyam részletes tudnivalóit a jelentkezőkkel közöljük. — A nagykanizsai templomban szeptember 1-én zenés áhítat volt. J. S. Bach, Fr. Bach és J. M. Bach műveiből adtak elő Noll Ferenc (orgonán), dr. Tardos Lászlóné (orgonán), dr. Tardos László és ifj. Tardos László (hegedűn). A gyülekezeti éneket Horsetzky Márta vezette. — A fóti Belmissziói Otthonban szeptember 15-én és 29-én egésznapos csendesnapok lesznek. — A kardoskúti egyházközség a lelkészlakásba bevezette a villany- világítást. CSALÁDI HÍR: özv. Krug József- né, szül. Wolf Paula 63 éves korában hosszú szenvedés után Mátra- szentistvánon elhunyt. A temetési szertartást Hegedűs Lajos és Németh Zoltán, a mátraszentistváni és bagolyirtási üdülők lelkész„gondno- kai végezték. Az elhunytban D. Ordass Lajos püspök nővérét gyászolja. — Dolgozó házaspár megbízható, gyermekszerető háztartási alkalmazottat keres. Családtagnak tekintjük Cím: Molnár Barna, Bp. XVII. (Rákosliget), ül. u. 19. — A Szai vas-ótemplomi egyházközség orgonista-kántort keres. Lehetőleg olyan nyugdíjast, aki egykor mint kántortanító, egyházi szolgálatban állt, aki szlovák—magyar szolgálatra alkalmas és jó egészségben van. Szolgálati lakás biztosítva. Egy 140x80 cm-es oltárkép (felül ovális) eladó. A kép a getsemáné-kerti jelenetet ábrázolja. Cím: özv. Láng Gyuláné, Tarrós u. p. Vásárosdombó (Baranya m.). Sajtóosztály HIKEI Felhívjuk a hitoktatást végző lelkészek figyelmét, hogy október hónapban a következő hiftankönyvek fognak megjelenni: általános iskola I—II. osztálya számára Bottá István: Bibliai történetek I. c. könyve, a III—IV. osztály számára Bottá István: Bibliai történetek II. c. könyve, az általános iskola felső tagozata számára dr. Sólyom Jenő: Hazai egyháztörténet c. könyve, a közép- iskolások számára Groó Gyula: Szentírás c. könyve. Mivel a hittankönyvek szétosztása sürgős, ezért kérjük leíkésztestvéreinket, hogy szeptember 26-ig küldjék el megrendeléseiket a Sajtóosztály iratterjesztése címére. A csoportos megrendelések után 10 százalék iratterjesztési kedvezményt adunk. A hittankönyvek ára még bizonytalan, ezért a megrendelések kézhezvétele után kérjük majd a számlát kiegyenlíteni. A hittankönyvek igen gondos kivitelben, művészi illusztrációkkal készülnek. JOOOCOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO ISTENTISZTELETI REND Deák tér: de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) D. Ordass Lajos, du. 6 Hafenscher Károly. — Fasor: de. V2IO (gyerm.) Gyöngyösi Vilmos, de. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Mezősi György. — Dózsa Gy. út 7.: de i/210 Mezősi György. — Üllői út 24: de. ValO» de. 11. — Rákóczi út 57/b.: de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de 3A12. — Karácsony S. u. 31.: de. 10. — Thaly K. u. 28.: de. 11 Sülé Károly, du. 6 Sülé Károly. — Kőbánya: de. 10 Takács József, du. 5 szeretetvendégség. — Utász u. 7.: de. 9 Koren Emil. — Vajda Péter u. 33.: de. ,-*^1.2 Koren Emil. — Zugió: de. ' 11 (úrv.) Vámos József du. 6 Scholz László. — Gyarmat u. 14.: de V2IQ Vámos József — Rákosfalva: de. y212 (úrv.) Scholz László. — Fóti út 22.: de. 11 (úrv.) Havasi Kálmán. — Váci út 129.: de. 8 Havasi Kálmán. — újpest: de. 10 Blázy Lajos. — Dunakeszi: de. 9 Matuz László — Pesterzsébet: de. 10 Bencze Imre, du. 7 Szabó István. — Soroksár-újtclep: de. y29 Bencze Imre — Rákospalota MÄV- telep: de. -y29. — Rákospalota: de, 10. — Rp. Kistemplom: du. 3. — Pestújhely: de. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákosszentmihály: de. V21l Tóth-S7öllös Mihály. Bécsikapu tér: de. 9 Turóczy Zoltán, de. 11 Várady Lajos, du 7 (evangólizáció) Gádor András. — Toroczkó tér:' de. V2 9 Várady Lajos. — Óbuda: de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos. de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Schreiner Vilmos. — XII., Tar- csay V. u. 11.: de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. V* 7 Ruttkay Elemér. — Budakeszi: de. V2IO Ruttkay Elemér. — Pesthidegkút, (Szent István u.): de. V2II Csonka Albert. — Kelenföld: de. 8 (úrv.) Bottá István, de. 11 (úrv.) Bottá István, du 6 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. — Németvölgyi út 138.: de. 9 dr. Rezessy Zoltán. — Kelenvölgy: de. 9 Visontai RóI bert. — Budafok: de. 11 Visontai Róbert. — Nagytétény: du. 3 Visontai Róbert. — Csillaghegy: de. V2IO Kaposvári Vilmos. — Csepeli de, U du. 2* Adományaink a mérlegen SZENTHÁROMSÁG UTÄN 13. VASÁRNAP — MARK 12,41—14. Ebben az igében a gyakorlati, mai szóval élve az életközei keresztyén- séget hirdeti meg a mi Urunk, Jézus. Azt a keresztyénséget, amelyben az adakozó hívek adománya valóban csodákat művel és élteti földi keretek között az egyházat. 1. Gyakorlati keresztyénségünk azért nem könnyű, mert az ada___ közős vonalán rákerülünk Jézus mérlegére. A mérték mindig ez: ha llgat-e adományaink felett Jézus? Néma szemlélője-e áldozatos cselekedeteinknek (de közben nincs egy szava, nincs kritikája rólunk), vagy pedig van szava hozzánk? Kétségtelen, hogy Jézus akkor szól felettünk s annak örül, ha mi a „szegény özvegy“ módján adunk. Amikor nyilvánvalóvá lesz: itt olyasmi történik, aminek Isten előtt és az üdvösségünk szempontjából van jelentősége. 0 Az ige szerint így csak azok adhatnák, akik templomba járnak! Nem megszokásból, illendőségből, hanem úgy, hogy mindazt, ami a templomban történik, hirdetett igét, éneket és imádságot egészen magukénak vallják, tehát élik. Nem elég, hogy néma szemlélői vagyunk a templomban történőknek,, hanem kell, hogy cselekvői is legyünk! A szegény özvegy is templomban volt. A templomiban hallott Istenről, aki az egyiptomi rabságból kihozta népét. Hallott Isten szenvedő szolgájáról* aki „-betegségeinket hordozta és bűneink büntetését viselte“. Az Isten irgalmával és szeretetével találkozott az igében. És találkozott vele személyesen a templomkapuban is. Ezért igy-eikezett ő is irgalmas lenni. Ezért nem igazodott adakozásban emberi mértékhez és véleményhez. A „sok gazdag“ példáját, akik feleslegükből adtak, ezért nem követte. Hanem mindenét, amije volt, egész vagyonát tette a perselybe. 0 Megértjük-e, hogy adományaink mértéke ítélet rajtunk és a mi istentiszteletünkön. Minden adakozásnál az előtt a döntő kérdés előtt állunk: a hallott igének feledékeny hallgatói vagyunk-e csupán* vagy pedig cselekvői? Adományunk értéke ettől függ: hisszü'k-e azt, amit az igében hallottunk?! Mert csak a hitben élők adományainak van Isten előtt értéke. A hitből felgyülemlő anyagiak éltetik csak földi kereteiben az egyházat. Minden istentisztelet annak a p-rédikálása, hogy „legyetek irgalmasak, mint a ti mennyei Atyátok is irgalmas“. Aki az igének nemcsak hallgatója, hanem valóban megtartója, az eszerint is cselekszik. Annak ma is sikerül Isten Szentleikének erejéből úgy adni, mint a szegény özvegy. Nem azt adja oda, ami nélkül maga még simán megélhet* hanem azt, amire néki is nagy szüksége lenne. Ezen a ponton tárul fel előttünk a keresztyénség és az egyház mély sebe. Nem úgy vagyunk-e* hogy szívesebben kiadunk nagy összeget hívságos dolgokra, mint kicsiny adományt a templomperselybe? Nem úgy vagyunk-e, hogy gond nélkül élő gyülekezeteink elnézik, hogy mások nagy szükségben vannak? Pedig ne feledjük: ezt az utat járva, csak a megítéltetés felé sietünk! Minderre nem lehet azt mondani; ha egyszer így áll a dolog* akkor talán nem is szükséges, sőt egyenesen értéktelen Isten szemében a2 irgalmas samaritónusok templomon kívüli, az élet pillanatnyi szükség- letel által előhívott jócselekedete. Isten szemében az ilyen áldozatnak* az ilyen adománynak is nagy értéke van. Sőt Isten várja is ezt tőlünk! De kétségtelen, hogy igazi irgalmasság, Isten szíve szerint való adakozás csak abból a szívből fakadhat, amelyet az Isten háza, a templom iránt való „féltő szeretet emészt“! Olyan szívből, melyet a hallgatott és befogadott ige serkent hitre! Hitre, ami termi az irgalmasság adakozásában megmutatkozó bő gyümölcseit. Ne szűnjünk meg hát azért könyörögni nagy gyülekezetekben élők, talán templom nélküli szorványhívek és betegágyon sínylődök, hogy Isten Szentlelke adjon belénk olyan indulatot, hogy szeressük a templomot. A hirdetett igét mindenkor és mindenütt örömest hallgatva* hittel fogadjuk. Mert így, hittől ösztökélve tudunk csak úgy adni, hogy a mi adományainkat figyelő Jézusnak felőlünk is lesz mondanivalója! Mérlegén megméreve, felénk is így szólhat; Ez „ami tőle telt, azt tévé . Oda* adta mindenét, az ő egész vagyonát.’5 Molnár Lajos II LELKIPÁSZTOR SZÓL „Hisz neked még vallásod sincs!" SÍRVA. PANASZOLTAD, hogy családi életed, amely olyan szépen indult, teljesen felborult. Férjed nem csinál titkot belőle, hogy más nőt szeret. Egyenlőre kis leányotok személye az, aki ezt az egyensúlyát veszített családi életet úgy ahogy fenntartja. Hogy ez is meddig lesz így, nem tudod, de félsz attól, hogy egy napon teljesen egyedül maradsz. Sok megaláztatás ért férjed részéről az utolsó időkben. A sok gyűlölettől izzó mondat közül különösen egy, ami nagyon zokon esett. így hangzik ez a mondat: „hisz neked még vallásod sincs!” ömlött a könny a szemedből és a szó a szívedből. Igen sajnáltalak. Az a beszélgetés, amely szomorú sorsod felett akkor elindult kettőnk között, ide kívánkozik, azért, néhogy mások is elkövessék azt a hibát, amely a te életed épületét összerombolta. EGÉSZ SZÍVVEL tudtam örülni boldog mennyasszonyi álmaidnak. Vőlegényed komoly ‘fiatalembernek látszott. Nem volt veled egy hiten, de nem kért reverzálist sem tőled, mert tiszteletben tartotta meggyőződésedet. Megtörtént a házasságkötés. Én úgy gondoltam, hogy ezután kettőzött örömmel veszel részt a gyülekezet életében, örömmel teszed oda az Úr elé boldogságodat. Csalódtam. Boldogságod elszakított a gyülekezettől, kiszakított a nyájból, az istentiszteleti közösségből. Nem érdekelt semmi és senki, csak a férjed. Évek múltak el anélkül, hogy láttunk volna a templomban. Figyelmeztettelek, hogy ez. az út nem visz jóra. Meghallgattál, de belül — éreztem — mégsem hallgattál rám s a következő vasárnap is a motor- kerékpár zúgásán keresztül hallottad csiak a templom hívó harangszavát. Kirándulásra mentél. Azután nagyon komoly szóval intettelek. Nem használt semmi szó. Nagyon bíztál magadban akkor még. Azt gondoltad, te mindent a családodért, a férjedért teszel, a kettőtök boldogsága érdekében s így semmiféle kellemetlen meglepetés nem érhet. Elképzelhetetlen volt számodra, hogy az isten- tisztelet miatt férjed egy fél órával később kapja meg az ebédjét. Férjed volt mindened, később vele együtt kis leányod. Ök voltak Istened, templomod, gyülekezeted, imádságod, üdvösséged. Minden mozdulatod, minden mosolyod, minden szavad őket szolgálta. Minden összedőlt benned, amikor férjed minden látszólagos előzmény nélkül kijelentette, hogy nem kellesz neki. A hevessé fajuló és meg-megismétlődő_ jeleneteknél mindig nyilvánvalóbbá vált, hogy férjed szíve meghalt irányodban és teljesen idegen vagy számára. Azt kérdezted tőlem, höl hibáztad el? Láttad, hogy a hibának benned kell lennie. A válasz egészen egyszerű volt: ott azon a ponton, ahol férjed bírálata ez volt. „hiszen neked még vallásod sincs.” Ebben az egyetlen mondatban benne van férjednek az a vágya, az az igénye, hogy a házas életben is any- nyira vallásosnak szeretett volna látni, mint amennyire leánykorodban az voltál. Soha nem kérte tőled, hogy érte és kislányodért mindezt feláldozd. Nem lett volna szabad lelkednek az élethez való jogát, azt a kis időt, amit a templomi istentiszteletet, a gyülekezeti életben való tevékenység igénybe vett volna, azt a pénzt, amit Isten országa ügye megkívánt volna, odadobnod a boldogság elképzelt oltárára. Itt buktál meg leányom! összeomlott életed felett te csak sírni tudsz, én pedig csak azt tudom megtenni, hogy imádkozom értetek. EZ A SZOMORÚ ESET intés minden vegyes házasságban élő testvérnek. Ragaszkodjatok a más vallasd házastárs mellett is a magatok hitéhez, templomához, gyülekezetéhez. A „békesség” oltárára ne dobjátok oda ezeket. Mindig jobb egy kis harc árán is, de elismertetni házastarsam- mal a lelkiélethez való jogomat, mint alapot adni az ilyanféle, sokszor ki nem mondott véleményhez; „hiszen ennek még vallása sincs.” Az elközönyösödés minden esetben csatavesztés, emberi értékünk devalválódása. Erős Sándor