Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-09-15 / 26. szám

Elet az Isten tenyerén bvdapest-PRÁGA—BERLIN—B UCK O W „Hagyjad az Űrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.” Zsolt. 37,5 MOST MAR CSAK AZ ISTEN SEGÍTHET. — Micsoda pogánysá­got leplező „vallásos" mondat. Cser­ben hagyott ügyességem, szeren­csém, nem váltak be az összekötte­tések stb., végül is itt állok a kudarc előtt már ,,csak” az Isten segíthet. Gyere Isten, mutasd meg, mit tudsz. Eddig nem bíztam rád a dolgot, mert még láttam benne fantáziát, most már úgyis mindegy .:. Jellemző „vallásos” pogányság. Akkor fordul az Isten felé, mikor már mindent elrontott, nem gondol arra, hogy milyen más lett volna az út, ha kezdettől fogva Istenre bízta volna magát. Egy vidéki kórházban láttam meghalni egy föidmíves bácsit, aki ha csak egy nappal előbb kerül be, valószínűleg megmenthető lett volna, de korházba kerülése előtt három nappal még biztosan. Ö azonban várt és csak amikor már valóban alig élt, akkor mondta a feleségének, „No anyjuk, most már elhívhatod az orvost...” — Ezt még egyedül is kibírom, majd kivágom magam, — mondja az ember és amikor semmi sem megy, mikor már minden mindegynek látszik, akkor a lottónyeremény, a váratlan elő­léptetés stb álmok mellett jut eszébe az Isten is. IGAZ, LEHET ŐSZINTE BÜN- BÄNAT IS a „csak az Isten segít­het” mondat mögött Isten csődökön keresztül sok embert megragadott már. Krisztusban szerető mennyei Atyánk, aki ismeri bűneinket, meg akar menteni, rendbehozza a leg- elrontottabb életet is, ha sokszor nem is* úgy, mint ahogy az ember elképzelné, de nem lene-e sokkal boldogabb, békésebb, törésmentesebb az életünk, ha nemcsak kudarcok idején menekülnénk őszinte meg­bánással, vagy sokkal inkább pogány „káromlással” hozzá, hanem egész életünket rábíznánk. És miiyen ve­szélyes ostobaság annak az ember­nek a magatartása, akit Isten át­segít a holtponton, megment, és ő utána ismét visszatér a már egy­szer, vagy többször kudarccal vég­ződött útra. Szeptember munkakezdő hangula­tában különösen időszerű ez az ige. Dönteni kell, kire bízzuk Utunkat, a modern élet elsodorja a tétovázó­kat. Magad próbálkozol, pénzedben, szerencsédben, összeköttetéseidben bízol? Az ige belekiáitja életünkbe: „Hagyjad az Úrra a te utadat.. HAGYJAD AZ ŰRRA ÜDVÖS­SÉGED ÜTJÄT. Ugyan, tiltakozik talán megint valami benned, jó, jó, hát beszélni kell az örök életről is, de miért elsősorban, hisz annyi iz­galmas dolog van ... Minek figyel­meztetni az embert az elmúlás „kel­lemetlen” gondolatára, hisz ma még annyi mindent élvezhetünk — Isten épp azt akarja, hogy ne csak ma, hanem holnap is. Ne kelljen, mint a népszerű regény hőseinek pályájuk delelőjén, megállnunk a tükör előtt ősz hajszálainkat nézegetve és meg­állapítva, hogy mit ér minden, mit használnak alkotásaink, vagy akár az utódok szeretetteljes emlékezése, számunkra nemsokára vége. Nincs vége, mert Krisztusban megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek; (Titus 2,11) Isten segít legapróbb hétköznapi gondunkban, de elsősoban a kárhozattól, a nagy katasztrófától akar megmenteni. A kettőt nem lehet elválasztani. Milyen téves az a felfogás, hogy az örök MEGJELENT Káldy Zoltán Bevezetés az Újszövetségbe című könyve, lelkészek és gyüle­kezeti tagok használatára. Ára 30 Ft. élet reménysége elfordít a földi élet­től, nemtörődömmé tesz iránta. Ellenkezőleg.. Az üdvösség remény­ségében beláthatatlan örök távlat­tal bíró ember tud teljes lendülettel földi feladatai felé fordulni. Igénket is így érthetjük tovább: HAGYJAD AZ ŰRRA HIVATÁ­SOD, tanulásod, megélhetésed, kap­csolataid stb. dolgát. Ne csak akkor fordulj hozzá, mikor sehogy sem megy, hanem indulj vele. Ha a ke­zében tudod életedet, nem kell csüggedned akkor sem, ha nem min­den alakul úgy, ahogy elképzelted. Kérd terveidre áldását, végrehajtá­sukhoz erőt. Helyezd az Isten kezébe egész életedet. Akkor egyszerre megválto­zik minden. Nem bénít az idő roha­nása, nem sopánkodó!, hogy a má­siknak jobban megy, nem bíbelődsz folyton önmagáddal, hanem ahogy Esaiás próféta írja az Istenben bízó ifjakról, szárnyra kelsz mint a sas­keselyűk, futsz és nem lankadsz, jársz és nem fáradsz el. (Ésaiás 40,31) HAGYJAD AZ ŰRRA A TE UTA­DAT! Nem ismerek felhívást, mely nagyobb erővel késztetne cselek­vésre, mint ez az ige. Mert nem­csak buzdít, hanem hatalmas lehe­tőséget mutat.. Istennél megnyílnak a lélek és az élet távlatai egyaránt. Az Isten tenyerére kerüléssel a végső kérdések megoldást nyernek, az'ember teljes erővel életfeladatai felé fordulhat. — Hagyjad az Ürra a te utadat! Nem lesz soha zsák­utca. Ha érnek is kudarcok, mindig ad újrakezdéshez erőt, kezében ér­telmet nyer életed a legapróbb, pil­lanatnyi dolgokban és a nagy táv­iatokban, a mában és a holnapban egyaránt, Frenkl Róbert (II.) Majd nagy ipari városok következnek: Brno, Pardubice és délben feltűnik Prága. Pöfögve áll meg a vonat a pályaudvar nagy csarnokában és mi izgatottan ugrá­lunk ki a kocsiból: vajon itt vannak-e a cseh kollégák és csatlakoznak-e hozzánk. De halijuk is már tősgyökeres magyar nyelven: „Hol vannak a magyar lelkész­kollégák?“ — És máris jön felénk egy nagy­bajuszig mongolosarcú magyar fiú: Gyüre Zoli, egy szlovákiai református gyülekezet lelkésze és utánuk a csehek, összesen tizenketten. Zolit különben Buckowban a németek is a legtipikusabb magyarnak néz­ték és be kell vallanunk őszintén, hogy volt is alapja, mert még a nagy sikert aratott csárdást és népi táncokat is ö táncolta a legjobban. Nagy lelkendezéssol ismerkedtünk össze. Arról a szép tervünkről, hogy Prágában körülnézünk, le kellett tennünk, mert húsz perc múlva indult tovább az expressz. így csak annyit láttunk Prágából, amennyit a vonatablakból lehetett. De azzal vigasztal­tuk magunkat, hogy majd visszafelé ki­pótoljuk. Prágától — Drezdáig Prágától következett útunk legszebb sza­kasza. A várost is keresztül szelő folyó völgyében fut vonatunk hosszú órákon ke­resztül. A látottak kárpótolják a már hosz- szúra nyúlt utazás fáradtságait. A kis miniatűr folyó (alig száz méter széles) úgy kanyarog szinte mozdulatlanul, mint egy keskeny ezüstpántlika. És mégis akkora hajók lapátolnak rajta, mint a Dunán. A folyócska két partján gyönyörű üdezöld lankák, meseszép nyaralóhelyek, szép kis faluk. És rengeteg ember. Vasárnap van, mindenki az Elbén fürdik. Mo­torcsónakok tucatja siklik a csendes vizen, a vonatzakatoláson túl már mesz- ßziröl hozza a szél egy-egye faluból a fúvószenekar hangjait, a fürdőzők a par­ton keringőt táncolnak: minden nagyon szép. Olyan, mint egy idill. És ahogy haladunk a délutánba előre, úgy magasod­nak körülöttünk a hegyek, szűkül össze a folyó völgye, úgy, hogy sokszor már vo­natunk se nagyon fér el, mert egészen fölé hajlanak a sziklák. Ez már a Cseh- morva Érchegység, közeledünk a német határhoz. És az idillikus környezetből hát- borzongtatóan szép és fenséges, zord szik­lák lettek. Megérkeztünk a híres-nevezetes Sächsische Schweiz hegyei közé. Magas, függőleges, rétegezödött, fekete, sima sziklák „Személyválogatás nélkül" H ozzád fordulóik, aki olvasod a Szentírást, aki benne élsz a gyülekezetben, aki Istent akarod szolgálni ebben a viliágban. Hozzád fordulok, hogy egészen Isten embe­re légy, szeretetének hordozója övéi az emberek között. Ismerem egy-két gyülekezet ifjú­ságát, tudom, Ihogy nem mai keletű a probléma; diák és paraszt, értel­miségi és fizikai munkát végző ifjak között. Magunk csinálta válaszfalak között éltünk és élünk ma is. S ez a ma is bánt engem. Ennek a ben­nünk levő bűnnek lett „áldozata” egyik gyülekezeti leánytestvérem. Feltűnt nekem, hogy ő, aki a leg­hűségesebbek között volt. egyszerűen elmaradt a bibliaórákról. Kerestem vele a találkozást, s ez egy délelőtt, az utca forgatagában megadatott. Megfogtam a karját és a járda széléhez húztam. Belenéztem a szemébe, tekintetét el nem enged­ve megkérdeztem tőle: ...miért nem jársz közénk? Sejtettem, hogy kitérő választ fog adni. Nem érek rá, sok a munka, felelte. Tudom, hogy nem ez az igazi ok, válaszol­tam, munka máskor is volt és min­dig is lesz, de aki Istennel és az övéivel együtt akar lenni, annak er­re mindig van ideje. Láttam mint lesz szeme fátyolos, aztán lehajtotta fejét és így válaszolt: azért nem já­rok, mert vannak akik lenéznek, mi­vel egyszerűbb vagyok mint ők, meg hogy nincs annyi iskolám mint ne­kik. Cogtam a karját s ahogy néztem * bánatos szemét, arca mögött arcok jelentek ímeg, gyülekezetünk ifjúságának többi elmaradozott tagjai. Megsértett vagy kinézett if­jak. Egyik akadozó nyelvéért, a má­sik kérges kőmíves kezéért és a har­madik? .. Együtt láttam őket a mi gyülekezetünk és a Ti gyülekezete­tek elmaradt ifjait. Lányokat fiúkat, akik miattunk nem járnak ifjúsági közösségbe. Vajon melyikünket ma­rasztal el az Űr azért, hogy ők nem járnak többé közénk? A mi ifjúsági óráinkon Jakab le­velét vesszük. A második fejezet így tanított minket: Egyek vagyunk a bűnben. Egyek az Isten kegyelmére szorultságban. Egyek a szabadulás örömében, egynek kell lennünk a felebarát szeieteté'ben, mert az igazi hit nem lehet személyválogató. Hiszem, hogy itt, az Isten igéjé­nek teljes elfogadásában omlanak le a magunk emelte válaszfalak és leszünk egyek toll- és szerszám for­gató fiatalok Krisztus keresztje alatt; Szabó István Ifjúság HÍREI Lapunk egyik júliusi számában hírt adtunk arról, hogy egyházunk egyik fiatal, tehetséges muzsikusa, Peskó György, a hazai fiatal zene­művészek versenyén első helyezést ért el. Ez a helyezés azt jelentette, hogy részt vehet a szeptemberben kezdődő müncheni nemzetközi zenei versenyen. Peskó György több tár­sával együtt szeptember 2-án már el is utazott Münchenbe. A ver­sen yen 11-én kerül rá a sor. Ha a selejtezőben sikeresen megállja he­lyét, akkor részt vesz a 15-én kez­dődő döntőben is. Kívánunk fiatal barátunknak sok sikert. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság; Főszerkesztő: D. Ordass Lajos. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dr. Kékén András szerkesztő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Puskin u. 12; Telefon: 142—074. Előfizetési árak: Egy hóra 5,— Ft, negyedévre 15,— Ft félévre 30,— Ft, egész évre 60,— Ft. Csekkszámla: 20412—VIII. 10 000 példányban nyomatott _______ ZR ÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. a legelkőpesztőbb alakzatokban kilométere­ken keresztül. Az égből jóformán csak any- nyit látni, amilyen széles a völjy. A kes­keny völgyben mind merészebb kanyarokat vesz az Elbe folyó, hogy minden kanyar után még; merészebb sziklák tűnjenek a lélegzet­visszafojtva figyelő utasok szeme elé. A sziklák tömörségét egy-e;ry tüfok töri meg, rajta egy kápolna, vagy egy várrom. Hogyan jutnak oda fel emberek? Nem tudtuk ki­találni. A szótlan gyönyörködés cs fényké­pezés közben egyszeresak német szó üti meg a fülünket a vonaton. Itt vannak a német vámtisztek! Jón a német határ! És a nagyon udvarias vámvizsgálat után máris német földön robog velünk a von?„t. Még egy pillantás vissza Csehországra, ahol a vidék gyönyörűsége mellett az volt ozr.munkra a legfeltűnőbb, hogy még a legkisebb falu­ban is rengeteg televíziós antennát láttunk — és aztán előre Németországba: Drezda, Berlin felé. Továbbra is az Elbe folyó völ­gyében haladunk, ugyanolyan sziklák kö­zött mindaddig, amíg Drezdát el nem érjük. Drezda hatalmas, többcsarnokos pályaudvarára fut be a vonat. A nagy üvegcsarnokokat most építik, hiszen a régit lebombázták. Nem sokat állunk, tíz perc miilva indul tovább a vonat. Amit az ablakból látunk a város­ból, az elszomorító. Városnegyedek vannak még mindig romban, a háború után 1? évvel, pedig nagy ütemben folyik az újjá­építés. A háború borzalmai álltak itt előt­tünk intő jelként. És a német nép előtt is, hogy együtt mondhassuk: soha többé háborút. Drezdsító! Berlinig már nagyon fáradtak voltunk. Itt már jó­formán csak azt élveztük, hogy a majd 200 kilométeres szakaszt 3 óra alatt, megállás nélkül tettük meg. Mégis volt, ami fel­tűnt. Feltűnő volt, hogy útkereszteződést sehol nem láttunk. Mindenhol két-, sőt háromszoros aluljáróval oldották meg a kereszteződéseket. Láttuk a híre3 ,,auto- bahn“-t is, párhuzamos, széles, nyílegyenes útjaival. Itt élvezet lehet autózni — gon­doltuk magunkban. Huszonhat órai hosszú, de nagyon szép, élményekben gaz­dag utazás után futott be vonatunk a ber- l’ni Ostbahnhof (Keleti pályaudvar) kettős üvegcsarnokába. Több mint ezer kilométerre vagyunk Budapesttől. A számunkra újszerű megoldású pályaudvaron Frau Wegner, az itteni Állami Egyházügyi Hivatal tit­kárnője és dr. Cristoph Hanfe, a lipcsei fakultás docense, a konferen­cia vezetője vártak bennünket cso­korral. Mindjárt bevittek bennünket a pá­lyaudvar Mitropa (itteni Utasellátó) ét­termébe. Mintha csak tudták volna, hogy semmire nincs olyan nagy szükségünk, mint egy korsó jó pilseni sörre, hiszen a torkunk kiszáradt. Jó volt leöblíteni a hosszú út porát. Ez a figyelmesség volt első jele a németek vendégszeretetének, kedvességének és testvéri szeretetének, amelynek annyi jelét tapasztalhattuk egész németországi tartózkodásunk alatt. A sokat emlegetett magyar vendégszeretetet Is felül- j niúló módon viselkedtek. Berlinnek csak a pályaudvar körüli részét, , a híres Alexander Píatzot láttuk ekkor, neonfények vibrálásában, hiszen azonnal j buszra szálltunk és a gyönyörű új Staün- Alcen elindultunk Buckow felé, ahová egy órai utazás után, pont éjfélre meg is ér­keztünk. (Folytatjuk) 1 JUHASZ GÉZA 'Tfálwrlüz — {jenesen Qzelid hegyek lankái nyúlnak fi­nom ujjakkal a komoly néma­sággal heverő víztükörhöz itt, a gye- nesi parton. A Nap elvörösödött arccal közele­dik a nyugati táj felhős horizontja felé, búcsúzó aranyözönnel öntve el a kék eget, a dúsan zöldelő fák közé bújt kicsiny falut. A fehér falu, zsuppfedeles házacs- kák között két egymáshoz bújó, nagy épület hívja fel magára a fi­gyelmet. Zsongó emberlárma száll fel innét a falu fölé. Az ország evan­gélikus gyülekezeti rrnnkásai gyűl­tek ide „Kapernauím” kedves falai közé, hogy tanuljanak, erősödjenek hitükben és megismerjék egymást. A részvevőknek majdnem fele az ifjúsághoz tartozik, és ez itt minden­re rányomja bélyegét. Mikor vége van az előadások elmélyült csend­jének, vidámság, nevetés, felszaba­dult zsivaj hallatszik a nyüzsgő cso­portok között. Vacsorára hív a csengő. Ekkor el­halkul a beszélgetés zaja, és tányér- csörgés, evőeszköz csilingelése tölti be az elsötétedő alkonyat körülfek­vő csendességét. Vacsora után azon­ban ma nem az esti áhitat és az al­váshoz készülődés halk nyugodal­ma uralkodik el az err.öereken, ha­nem az étkezés előtti vidám nyüzs­gés még inkább felélénkül. Jókedvű izgalom látszik az arcokon, a szor­gos, sürgölődő mozdulatokon. Tábor­tűz készül. ll/fire az est sötét szárnyai ráterül- nck a vidékre, felcsapnak a tá­bortűz vörös lángnyelvei. A lángok haragos pattogással veszik hatal­múikba a rőzseralkást, és pirosszemű szikrafeihőket küldenek a fekete ég­re. Egy rövid ideig elcsendesedve ül mindenki, és gyönyörködve nézi a lángok pattogó tűzijátékát. Néhány perc múlva megkezdődik a műsor. Először az a ki nem fejezhető fur- csán jóleső érzés szólal meg az elbe­szélő ajkán, amely a szabad éjsza­kán fellángoló tűz láttán támad, az emberben. Ősi; mélyből felderengő érzés ez. Emlékezés arra a messzi időre, mikor az első tűz nyelvei csap­tak fel az emberek között. Emléke­zés arra a messzi időre, mikor az első tűz nyelvei csaptak fel az em­berek között. Emlékezés arra az örömmel vegyes félelemre, amelyet a nagy, vörösfejű szellem felszabadí­tása keltett a szívekben. Az ember félt a lángok lobogó hatalmától, és mégis bizalommal húzódott melléjei mert a vörös tüzisten elűzte az éj­szaka sötét és hideg szellemárnyait. Vers, próza és énekszárnyakon ha­ladt tovább a műsor. Végigpásztázta az ember küzdelmeit a szellemmel és az anyaggal. Majd egy kicsit elő­re nézett, csak annyira, hogy lás­suk a gombafelhős rémet, mely holnapjainkat fenyegeti. Egy meg- rendítöen szép elbeszélésben az atomháború víziója rebbent át bor­zadó tekintetünk előtt. Aztán meg­szólalt az egyetlen szó, amely ki­vezet bennünket minden emberi kor és sors halálba húzó kátyújából; megszólalt az ajkakon Ö, aki nem hagy elveszni soha senkit a hozzája sietőkből. Aki az egyetlen megoldás, egyetlen élet: aki az ö feltámadásá­nak örök boldogságába hív el és ve­zet mindeneket. Itt, most, az atom­robbanások felhőjének elorevetődó árnyékában nagyon megtaláltuk és megértettük a hívogató Krisztust, és oly jó volt imádságunkban őhozzá menekülni! J/égül a csendes, csillagezreket re­' zegtető éjszakában szelíden hul­lámzó ének emelkedett fel’a tűz kö­rül. A hangok magasba szálltak és Öt keresték, aki mindenütt jelen van. Meg is találták, ö hallotta a szertehullámzó hangokat, látta a ki­tárult lelkeket és megértette a só- várgó hívást: „Fussatok árnyak, jöjj Uram, várlak Lelkemnek fényes csil­laga.” A mélyen hallgató tó, az alvó növénykoszorúval díszített táj, a csillaghalmazókat ragyogtató ég úgy fogott körül bennünket, mindenün­nen, mint egy megnyugtató, mosoly­gó biztatás. Jesze Zoltán A harmadik bibliai rejtvénysorozat megfejtése KEDVES GYEREKEK! Rejt vény pályázatunk harmadik sorozatának (I—IV.) megfejtéseit itt közöljük. Hasonlítsá­tok össze a magatok megfejtéseivel. I. 1. A Szentírás és a Szentírást értelmező Hitval­lási Irataink. 2. 1530-Dan, az augsburgi (Ágostai) bi­rodalmi gyűlésen. 3. Az ún. Egyetemes Hitvallások: az apostoli, a niceai és Athanasius hitvallások: Lut­her Márton Kis- és Nagykátéja, az Ágostai Hitvallás és apológiája, a Schmalkaldeni Cikkek és az Egyez­ségi Irat. 4. Az ő kinyilatkoztatása. 5. Igéjében és a szentségekben. 6. A Szentlélek 7. Isten teremtő sza­vára. 8. Az ember bűne. 9. A hitetlenség 10. Velünk született bűnös állapot: nem bízunk Istenben és ter­mészetünk szerint a rosszat tesszük II. 1. Hogy megtartónk legyen (Lk. 2,11). 2. Krisz­tusért, kegyelemből hit által. 3. Könyörülő szeretetét és isteni hatalmát. 4. Krisztus-hitet ébreszt bennünk és a hívők közösségének: az egyháznak tagjává tesz. 5. Az ige hirdetésén és a szentségek kiszolgáltatásán keresztül. 6. Az egyház a szentek gyülekezete, amely­ben az evangéliumot tisztán tanítják és a szentsége­ket helyesen szolgáltatják ki. 7. Krisztus egyháza egy, de bűneink miatt felekezetekre szakadtán él. 8. 1529- ben. 9. Az embereknek a keresztyén ismeretekben való tudatlansága (lásd: Kis Káté előszavában). 10. Kettő: a keresztség és az úrvacsora. A III—IV. rejtvény megfejtését helyszűke miatt a következő számban közöljük. A beküldött megfejtéseket kiértékeltük és az alábbiakban közöljük, hogy ki, hány pon­tot ért el. Azoknak a névsora, akik mind a négy rejt­vényt megfejtették. (Legmagasabb elérhető pontszám 100.) 99 pont: Homola Anna, Tatabánya, Szerdahelyi Éva és Julianna, Somogydöröcske. 98 pont: Bolla Endre Tatabánya. 95 pont: Foltin Márta, Sopronbánfalva. Kutas Adárn, Szombathely, Péntek Ida Tokorcs 94 pont: Szajki Mihály, Tatabánya. 93 pont: Mencz Zsuzsa, Andoes. 91 pont: Bakonyi Mária, Kötcse, Ele­kes Lászlóné, Budapest, Gyalog György, Budapest, Vélsz Sándor, Győr 90 pont: Molnár Zoltán, Pápa. 89 pont: Bárdy Éva, Esztergom Fejér Gertrud, Szé­kesfehérvár 87 pont: Böröcz Enikő és Gyöngyvér, Szarvas, Bukovszky Miklós, Szolnok. Mesterházy Zsuzsa, Kemenesmihályfa, Sarlós Zsuzsa, Pécs, 85 pont: Fónyad Pál, Nagykanizsa, 86 pont: Harmati Lívia, ősagárd, u. p.: Keszeg. 84 pont: Bóna Etelka, Budapest, Thiering Etelka és Márta, Rákosszentmihály. 83 pont: Kovács Erzsébet Jolán, Bedegkér, Mesterházy Ákos, Keszthely, Németh Emilia, Farád. 81 pont: Nagydorogi Gyermekblbliakör, 80 pont: Prépost Tibor, Köcsk, Prépost Károly Köcsk. 79 pont: Bárdy László. Esztergom, Bajnóczy Mihály, Csesztve, u. p. Szügy. 77 pont: Kozma László, Ba- konybánk. 76 pont: Vrabecz Éva, Albertirsa. 75 pont: Imolái Attila és Zoltán Miskolc-Görömböly. 74 pont: Ferstl János, Tatabánya. 73 pont: Mayer Magdolna, Budapest. 71 pont: Kreidlmayer János, Iklad, Tar Piroska, Ménfőcsanak. 64 pont: Hrabovszky László és Endre, Békéscsaba, Podani Mária, Szarvas 62 pont: Kondacs Anna, Szarvas. 61 pont: Péter László, öri- magyarósd. 46 pont: Lakatos Éva. Tápiószentmárton. Ezek közül könyvjutalomban részesülnek azok, akik legalább 70 pontot értek el. Azoknak névsora, akik három rejtvényt fejtettek meg. (Legmagasabb elérhető pont­szám: 75.) 67 pont: Heib Katalin, Keszőhidegkút, Kiss Jenő, Mihályi. 64 pont; Molnár László, Kaposvár. Kovács Erzsébet, Székesfehérvár. 62 pont: Balassagyarmati serdülő bibliakör. 58 pont: Szabó Ildikó, Pusztavám. 54 pont: Rajki József, Veszprém. 53 pont: Orsy Zol­tán, Újszeged, Mórotz Miklós, Beled. 51 pont: Szabó Anna, Beled, Kiss Péter, Nyergesújfalu. 48 pont: Bede Gábor, Tiszaföldvár. Ezek közül könyvjutalomban részesülnek azok, akik legalább 50 pontot értek el. Azoknak névsora, akik két rejtvényt fej­tettek meg. (Legmagasabb elérhető pontszám: 50.) 49 pont: Vecsési Ifjúsági bibliakör, Fabók Anna, Vecsés. 45 pont: Lukonics Gábor, Aszód 42 pont: .Tancsek Mária, öskü. 39 pont: Sáfár Katalin, Gyoma. 37 pont; Szalay Tamás, Nagyszokoly. 33 pont: Dénes Éva, Tompaládony, Molnár Emma Tompaládony. 16 pont: Szalay Ildikó, Nagyszokoly. Ezek közül könyvjutalomban részesülnek azok, akik legalább 35 pontot értek el. Azoknak névsora, akik egy rejtvényt fej­tettek meg. (Legmagasabb elérhető pontszám: 25.) 25 pont: Kovács József, Főt. 23 pont: Bódis Erzsé­bet, öskü. 22 pont: Schmidt Erzsébet, Majos lóth Irén, Majos. 21 pont: Mód János, Budapest. 20 pont: Pomogács Erzsébet. Ménfőcsanak, Vasgyári Leány­bibliakör, Miskolc. Zátonyi Páí, Csabacsüd 19 pont: Berzsenyi Janovits Éva Celldömölk. 18 pont: Csernák Teréz, Budapest-Cinkota. 17 pont: Fehér Erzsébet, Tápiószentmárton. 16 pont: Ormos Anikó, Mohács, Pusztay Miklós, Tata. 14 pont: Sedró János. Pilis, VenczeU Ibolya, Polány. 10 pont: ifj. Bad.tz Pál, Mis­kolc. 7 pont: Ferenczi Gizella, Rigács u, p. Ukk, Ezek közül könyvjutalomban részesülnek azok, akik legalább 17 pontot értek el. VÁLASZOLJ — IX/2. (Olvasd el hozzá az Apostolok Cselekedetei­ről írt könyv II.—IV fejezeteit) 1. Hogyan élt a pünkösdi gyülekezet? (3 pont) 2. Péter hol találkozott a születésétől fogva sánta emberrel? (1 pont) 2. Hány éves volt a sánta, akit Péter meg­gyógyított? (4 pont) 4. Hogyan gyógyult meg a sánta? (3 pont) 5. Ki volt a főpap, amikor ez a csodálatos gyógyulás történt (1 pont) 6 Miért nehezteltek a zsidó főpapok a tanítványokra? (2 pont) 7. Rövidesen mennyire növekedett a jeru- zsálemi gyülekezet? (2 pont) 8. Miről tett bizonyságot Péter Annás és a többi főpap előtt? (3 pont) 9. Miért könyörgött a gyülekezet az apos­tolok szabadonbocsátása után? (2 pont) 10. A bibliafordító Károli korában mit je­lentett a 4,32-ben előforduló „marha“ szó? (4 pont). A megfejtések beküldésének határideje szeptember 27, A megfejtéseket a szokásos módon küldjétek be.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom