Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-09-08 / 25. szám

CSENDESEDJETEK EL SZ0RVÄNYHIVEKNEK — BETEGEKNEK Szolgaságból szolgálatra SZENTHÄROMSÄG UTÄN 12. VASÄRNAP. ■— JÁNOS 8,31—36. Tíotránkozva förmednek Jézusra a körülötte álló vallásos zsidóki nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon, mondod te, hogy; szabadokká lesztek?“ S az embernek azóta is, ma is mindig keserves igye­kezete, hogy szabad és független embernek gondolja magát és próbáljon minél jobban ezzé is lenni. Nem lett-e az élet rohanásában megfáradt embernek egyik legforróbb vágya az, hogy — ha rövidé,bb időre is, da néha mégis „kikapcsolódjék“, tehát szabaduljon munkától, emberektől* körülményektől, nyomasztó gondoktól és önmagától? És nem úgy gon-t dolja-e a modern ember, hogy tudásával, erejével mérföldes léptékkel fej­lődő technikájával már nem csupán a természeti törvények fölé kerekedik* hanem az Isten fölé is, hogy függetlenítve magát, korlátlan urává legyen térnek és időnek, láthatóknak és láthatatlanoknak? J^zt a hazugság-hálót tépi szét Jézus szava, amikor kíméletlen őszinte- seggel leplezi le a körülötte büszkélkedőket éppúgy, mint a tudása* ereje és önteltsége ellenére is ezer szállal megkötözött, bűneinek kiszol­gáltatott modem embert. Aki megmarad az Ö beszédében, tehát eleven* élő kapcsolatba kerül az igében Jézussal, az megismeri az igazságot. Ennek az igazságnak fényében lehull a világ és az ember hazugság-álarca. Eléd mered az emberi életnek az a keserű nagy tragédiája, hogy az Isten szolgálatára teremtett ember, kiszakítva magát az Istennek való közös­ségből, elveszítette életének rendeltetését, értelmiét, célját és szépségét és mindezzel igazi szabadságát is és az Isten boldog szolgálata helyett a bűn és halál rabsága és szolgasága lett sorsává. És egyszerre megérted a világ és az emberi élet és benne a te kicsi életed tengernyi visszás­ságát, megkötözöttségét és sok-sok bénító kudarcát. Észreveszed, hogy apró kicsi bűnök, semmibevett kívánságok hogyan hálózzák be életedet úgy, hogy moccanni sem tudsz. Döbbenve látod, hogy a bűn rabságában hogyan lesznek a bűn engedelmes szolgáivá nemcsak a gondolataid* hanem a tested tagjai is: tisztátalan tekinteteddel a szemed, hazugság és csúf beszéd meghallásával a füled, gonosz beszéd által az ajkad és szeretetlen cselekedeteiddel a kezed. Bizony igaz Jézus szava: „aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.“ megérted azt is, hogy ebből a szörnyű rabságból és szolgaságból senki és semmi nem szabadíthat meg, — egyedül Jézus! Ö ezért jötü Vállalta az emberi élet minden nyomorúságát, hogy egészen testvérünkké legyen. Kiszolgáltatta magát a Sátán hatalmának, hogy tökéletes enge­delmességével saját világában győzze le. Amikor könnyet törölt, betege­ket gyógyított, a nyomor és a betegség lándaival a bűn bilincseit is szét­törte. Lázár kinyitott sírjánál s a naini temető kapujában Isten győzel­mes új világának erői áradtak éhbe a halál hatalmától fogvatartott világba. És ott a középső kereszten, ahol szétfeszített karjait bűneink mérhetetlen, súlya alá tartotta s az Isten ítélő haragjának kellős közepébe vetette magát, nemcsak az Istent engesztelte ki, hanem a Sátán, a bűn és halál hatalmát is megtörte. Szenvedése szabadulásom, keresztje új életem fundamentuma, halála és feltámadása üdvösségem záloga lett. Így; lett Szabadítóin, „’aki engem elveszett és megítélt embert megváltott* vagyis minden bűntől, a haláltól és az ördögtől megszabadított...“! • T gy tett magáévá, „hogy egészen az Övé legyek, az Ő országában Ő 1 alatta éljek és Néki szolgáljak...“ Mert azért szabadított ki a bűn rabságálból, hogy örvendező szívvel most már az ö boldog foglya legyek* azért oldott fel testem kívánságainak szolgaságából, hogy hálából egy életen át Néki szolgáljak, szememmel az ö tisztaságát lássam, fülemmel az ö szavára figyeljek, ajkam az ö dicséretét zengje és kezem érette fáradozzék, önként, boldogan! S azóta is, valahol csak igéje hirdettetik és nyomába életek hajolnak győzelmes uralma alá, ma is, közöttünk is szabadító erői áradnak ebbe a világba; az élet hazugságaiban összekuszált életutak eligazodnak* beteg életek meggyógyulnak, csüggedt szívek reménykedni kezdenek; ütésre emelt kezek könnyet törölnek, gyűlölködők szeretni kezdenek és szitkozódó ajkakról az Isten dicsérete zendül. Mert akiket a Fiú meg­szabadít, valósággal szabadok lesznek. — Szabadok a szolgálatra. Hogy én is így élhetek, Néki szolgálhatok — itt az emberek között ideig, ott majd az angyalok seregében örökké — ez az én boldog szabad­ságom! S arasznyi életem igazi értelme és boldog szépségé! Dubovay Géza Néhány ezer éves ez a latin ere­detű mondás: kenyeret és cirkuszi játékokat A hagyomány szerint a római császárok palotái előtt kiál­toztak kenyérre és szórakozásra éhes tömegek. Nem volt más vá­gyuk, mint hogy jóllakjanak és szó­rakozzanak! Kenyér és szórakozás az emberi igény teljessége! A XX. század embere kezd ve­szedelmesen hasonlítani ehhez az ismeretlen római polgárhoz! Körülöt­tünk roppant iramban folyik a ke­nyérért való küzdelem és ugyanakkor soha nem tapasztalt mértékben bon­takozik ki a szórakozás utáni roha­nás. Mi sem lehet tőlünk távolabb, mint a munkában elfáradt fiatal emberek természetes szórakoaásvágyának el­ítélése. Sok igazság van abban,.hogy a derű, öröm, vidámság erőt kölcsö­nöz, — de csak kölcsönöz! Az igazi erőnyerés, felfrissülés, megújhodás forrása nem a szórakozás, hanem a: csend! Az embernek szüksége van csend­re, mert a csend alkalmat ád a befelé fordulásra! •— Egész életünk azzal telik el, hogy rohanunk. Ma már nincsen ebben különbség városi és falusi ember között. A proletariátus nagy költője, József Attila is így ír: . . . csüggeőő szívvel loholok egyre keresek valakit a végtelenbe loholok egyre . . . Szükségünk van a csendre, hogy a „végtelenbe” ne keressünk hiába. Kell a csend, amikor az ember ön­magába, befelé tekintve felméri az életét; mennyit ért el a vágyaiból, mivé lettek legjobb szándékai. El kell készíteni a mérleget: ezt akartam, ide vágytam s ez lett belőle, ide jutottam! Ilyen felmérés, mérleg nél­kül a továbbindulás lehet helytelen! Vagy talán azért keresi a lármát, a tömeget, a „cirkuszt” a mai ember, mert fél a felméréstől és a mérleg­től? Sokszor bizonyára igen. Sok em­ber önmagával nem akar egyedül lenni, nem kíván leikébe beletekin­teni, mert „nem jó gondolkodni“! A keresztyén keresi az elcsendese- dés idejét, mert Isten szavának meghallására tezüksége van. Nem tagadhatjuk, azt, hogy Isten Lelke a lárma és zaj kö­zepette is megragadhatja az embert,. de a normális mégis az, hogy .az ige I A fóti Mandák-otthon előadó ter­mébe belépőt különös kép fogadja. A fal mellett felállított asztalokon szakállas Konfucse bálvány, kínai messzi, ismeretlen világok darabjai: selyérn, faliszőnyeg, fonott kosár, sás­szőnyeg Mánusz szigetéről, ópium pipa, tengeri kagylók. Mellettünk fény­képek, bélyegek, folyóiratdk, köny­vek. A táblán nagy színes világtér­kép, a világ vallásairól tájékoztat. Vetítőgép és magnetofon a múlt mellett a jövendőt idézik. Missziói konferenciára gyülekeztek egybe a misszió barátai. A reggeli áhítatokon az isteni kül­detés igéi szólalták meg: „Kit küld­jék el?” „En veled vágyók!” „Szól­jad az én beszédeimet!” A személy szerint megszólító igében bizonyos­ságot nyertünk afelől, hogy a misz- sziói felelősség több, mint érdeklő­dés. Isten gyermekének lenni azt jelenti: örökké és mindenütt kül­detésben lenni! A misszió múltjának ismerete nél­kül könnyen romantikává lesz a misszióval való foglalkozás. Ezért tekintettük végig a misszió történe­tét a missziói parancs kiadásától a missziói munka erőteljes megindu­lásáig. Bizony nem az evangélikus diadal útja volt ez. De Krisztus Urunk századról századra átmen­tette az ő igéjét. Emlékezetünkbe idéztük magyar misszionáriusainkat. Egyházunk missziói adósságának törlesztői voltak: Pilder György, Böhm Sámuel (1857. augusztus 30-án *— száz évvel ezelőtt — szentelték misszionáriussá a bécsi belvárosi evangélikus templomban), ■ Hermann Adolf. Róth Henrik, Kunst Irén, Pauer Irma, Kunos Jenő. Hálás szív­vel emlékeztünk azokra, akik egy­házunkban a missziói felelősség éb­resztői voltak: Wimmer Gottlieb Ágoston, Schmidt Károly, Scholz Ödön. Gáncs Aladár, Podmaniczky Pál. A vetítőgép segítségével, mint egy csodálatos messzenézö távcsőn át, szemlélhettük a missziónáriusök mai munkáját. Bájos, színes diapozitív képek Mánusz szigetének életébe s az ott folyó missziói munkába adtak bepillantást. Walter misszionárius dolgozik itt, a vértanú halált halt j magyar misszionáriusnő Molnár Mária munkáját folytatja. Végig kí­sértük Schweitzer Albert afrikai or- posmissziónárius küzdelmes életét az csendben növekszik bennünk, mint ahogyan a földbe hullott gabona­mag is csendben indul csírázásnak; a lisztbe elegyített kovász is csend­ben járja át az egész tésztát. Nem véletlen az, hogy minden magasabb rendű vallás lelki gyakorlatai között | szerepel a magánosság, böjtölés, a I lélek csendje, amikor az ember egye­dül lelki életének dolgaival foglal­kozik. Nem azért kell a csend, hogy az ember „magához” jöjjön; ön­magából erőt merítsen, hanem azért, hegy kitárulkozzon a szív Isten előtt, igéje előtt. Az ige felett való elmél­kedés csendjéből Isten erejétől meg­erősödve jöjjön elő. Az embernek szüksége van a csend­re, mert ekkor lesznek nyilvánvalóvá hibái, botlásai, tévedései, bűnei. Aki­nek soha nincs ideje önmagába te­kinteni, önvizsgálatot tartani, igen hamar abba a tévedésbe esik, hogy a mások hibái, vétkei naggyá nőnek szemében. — mert az emberek rcsz- szak — s nem veszi észre, hogy a saját élete sem jobb, mint a meg­ítélt másiké és nincs joga az „embe­rek“ vétkeinek megítélésére, mikor ő maga ugyanazon vétkekben bűnös. A befelé, önmagába fordult ember, az Isten igéjét meghalló ember jut el a csendesség óráinak önvizsgála­tában annak meglátására: vétkez­tem; én sem vagyok különb ember­társaimnál. Isten bocsánata nélkül én is elveszett ember vagyok. Az embernek szüksége - van a csendre, mert a csendben békesség születik A lélek békessége az Istentől ka­pott békességből fakad. A minden­napi élet sok erőfeszítéséhez szüksé­günk van arra a belső békességre, mely az Istentől kapott mindennapi kegyelemben a mienk. „Loholunk” egyre! így van. Annál inkább törekednünk kell arra, hogy csendünk is legyen s a csendben izmosodjék bennünk: az ember. Reményik Sándor egyik szép verse így végződik: Orkán ordíthat aztán odakünt Robbanhat ezer bomba: kárbament De kárt nem okozott. Bent: Csend. A Béke itt kezdődik. Bent: Csend. Isten kozott! őserdőben. Megláthattuk azt is, hogy milyen nyomorúságos körülmények, milyen áldozatos munkát végez kö- között élnek Dél-Afrika feketéi s zöttük a misszió. Az előadások a misszió világhely­zetét vetítették elénk. A misszió munkájában forduló pontnál va­gyunk. A fehér ember életének tel­jes elvilágiasodásával kell ma szá­molnunk. ■ A mindenfelé újjáéledő vallások missziói lendülettel indul­nak hódító útra. Ázsiában, Afriká­ban és a szigetvilágban a misszió munkájának gyümölcseképpen egy­házak születtek. Ezek a fiatal egy­házak elevenek, frissék hitük meg­váltásában és a szeretet gyakorlásá­ban. „Ázsia egyházai készek a misz- sziói felelősség vállalására világmé­retekben is" — hangzott el ez évben az egyik ázsiai ökumenikus konfe­rencián. Fehér és színes ember a misszió munkájában ma már egyenrangú testvér lett. A jövendő útjai is bon­takozni kezdenek. A misszionáriusok áldozatos szolgálata mellé odake­rül mind inkább a gyülekezet viisz- sziói élete. Minden gyülekezeti tag­ra ránehezedik a missziói felelősség. Az egész gyülekezet a misszió hor dozója. Éppen úgy, mint az apostoli időben. A hirdetett ige mellé oda kerül a só és kovász csendes bizony­ságtétele. A konferencia utolsó délutánján, a legutóbbi egyetemes közgyűlésen megválasztott missziói bizottság tar­totta első ülését. Az esti áhitatok a személyes misz- sziői felelősség ébresztését munkál­ták. „Térdre!” — hangzott a fellú-- vás. A könyörgés az örök missziói szolgálatunk. Ferenczy Zoltán MEGJELENT A IIITVAI.r.ASI IRATOK I.—II. KÖTETÉNEK DlSZKIADASA Az új fordítást a teológiát tanárok munkaközösége végezte. Az egészvászonkötésben. aranyozott nyomással megjelent könyv ára kötetenként 45.— Ft. A négy kötetből álló sorozat megren­delése esetén 20% kedvezmény. Iratterjesztéseknek 1—1 kötet után 10% kedvezmény* Gyülekezeti hírek — Szentháromság ünnepe utáni vasárnapokon a liturgikus szín: zöld. Közöljük olvasóinkkal, hogy a 21/1957. (III. 24.) Korm. számú ren­delet határozata szerint a vallások­tatás az iskolákban a hitoktatásra jelentkezettek részére szeptember 15-én kezdődik és május 31-én ér véget. — A kisbaboti gyülekezet augusz­tus 25-én ünnepelte volt lelkészénék, Ihász Lászlónak 50 éves lelkészt jubileumát. A zsúfolásig megtelt templomban Papp Imre gyülekezeti felügyelő, Bárány Gyula helybeli lel­kész, Hegyháti János és Baráth József vendéglelkészek, valamint a gyüle­kezet tagjai közül többen köszöntöt­ték a jubiláló lelkészt. — A rudabányai gyülekezet au­gusztus 25-én az istentisztelet kere­tében új oltár-,- szószék- és keresz- telőkútterítőt szentelt fel. Az isten- tisztelet szolgálatát Balikó Zoltán esperes végezte. Egy buzgó család kedves meglepetésként egy másik oltárterítőt is ajándékozott. — Foton alapfokú kántorképző tanfolyam kezdődik november 5-én és négy hónapig tart. Jelentkezni az illetékes lelkészi hivatal ajánlásá­val a Manc!ák Otthon gondnoki hi­vatalánál lehet. — A Pesti Egyházmegye Lelkészi Munkaközössége szeptember 11-én ülést tart a Deák téri gyülekezeti teremben. CSALÁDI HÍR: özv. Kaczián Ja­ncsiié született Kurz Irma 81 éves korában Budapesten elhunyt. A meg­boldogult néhai Kaczián János espe­resnek, a fasori1 templom első lelké­szének özvegye volt. — Baeeur Kálmán, 68 éves korá­ban, rövid szenvedés után Nagy- velegen elhunyt. Az elköltözöttben Kajos Jánosné édesapját gyászolja. íooocoooooo°ooooax»ooo(»ooooooooooooooooocxx)ix» A féli jegenyék Mint fölfelé mutató ujjak, A felhőtlen égre nyúlnak. Nézem a derűs, tiszta kéket. Nézem a fóti jegenyéket. Messziről jöttünk... megfáradtán. Bennünket ott ezer alakban Lefelé húztak bűnök, terhek, Gondok... kötöztek, letepertek Annyi kudarc, annyi hiába Húzott alá a föld porába Lefelé, lefelé, lefelé. Most itt vagyunk: sok tikkadt, tépett Vándor.., iszunk élő igéket. És Krisztusunk irgalmas arca Ráhajol sebre és kudarcra. Szívek gyógyulnak és újulnak. És a nagy, zöld mutatóujjak, Amint köröttünk jelnek állnak, A jegenyék is prédikálnak: „Fölfelé! Fölfelé! Fölfelé!“ Főt, hitmélyítő konferencia, 1957. Túrmezei Erzsébet, ^OOOOOOOOOOOOOOCOCOOC)C<XX3COOOOCOOOOOOOOOOOOOCOOO> — Dolgozó házaspár keres családtagként négy éves kisleányuk mellé alkalmazottat. Érdeklődés este: Bp. I-, úri u. 68., fsz. 5. — Egy nagyszénási gyermektelen gazda- család örökbe fogadna 3—4 éves fiúgyer­meket. Cím: Evang. Lelkészi Hivatal. Nagy­szénás. — Harangállványokat és harangkoronákat és régi rendszerű koronákat új rendszerűre átalakítok. Ducsák István harangszerelő, Budapest. XIII., Diós u. 2. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, szeptember 8-án Deák tér: de. 9 (úrv.) Sárkány Tibor, de. 11 (úrv.) Dóka Zoltán, du. 6 Dóka Zoltán. — Fasor: de. fél 10 (gyerm.) Gyöngyösi Vilmos, de. 11 Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Me­zősi György. — Dózsa Gy. út 7.: de. fél 10 Mezősi György. — üllői út 24.: de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b.: de. 10 (szlovák) dr. Gaudy László, de háromnegyed 12, — Karácsony S. u. 31.: de. 10. — Thaly K. u. 38.: de 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya: de. 10 Koren Emil. — Utász u. 7.: de. 9 Takács József — Vajda Péter u. 33.: de. fél 12 Takács József. — Zugló: de. 11 (úrv.) Scholz László, du. 6 Scholz László. — Gyarmat u. 14.: de. 10 (úrv-) Vámos József. — Rákosfalva: de. lél 12 Vámos József. — Fóti út 22.: de. 11 (úrv.) Gádor András, du. 5 Szeretetvendég- ség — Váci út 129.: de. 8 Gádor András. — Újpest; de. 1*0. Blázy Lajos. — Duna­keszi: de. 9 Matuz László. — Pesterzsébet: de. 9 (gyerm.) Bencze Imre. de. 10 Szabó István, du. 7 Szabó István — Soroksár- Újtelep: de. fél 9 Szabó István. — Rákos- palota-MÁV-telep: de. fél 9. — Rákospalota: de. 10. — Bp. Kisteplem: du. 3 — Pestúj­hely: de. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákos­szentmihály: de. fél 11 Tóth-Szöllős Mihály. Bécsikapu tér: de. 9 (úrv.) Madocsai Mik­lós, de. 11 (úrv.) dr. Benes Miklós, du. 7 (evangélizáció) dr Kosa Pál. — Toroczkó tér: de. fél 9 dr. Benes Miklós. — Óbuda: de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos. de. 10 (úrv.) Schreiner Vilmos, du Í5 Schreiner Vimos. — XII., Tarcsay V. u, 11.: de. 9 Csonka Albert, de 11 Csonka Albert, du- fél 7 Ruttkay Elemér. — Diana ú. 17.: de. fél 9 Ruttkay Elemér. — Pesthidegltút (Szent István u.): de. fél 11 Muncz Frigyes. — Kelenföld: de. 8 dr. Rezessy Zoltán, de. 11 dr. Rezessy Zoltán, du. 6 Kendeh György. — Németvölgyi út 138: de. 9 Kendeh György. — Kelenvölgy: de. 9 Visontai Ró­bert. — Budafok: de. 11 Visontai Róbert. — Nagytétény: de. 8 Visontai Róbert. — Csillaghegy: de. fél 10 Kaposvári Vilmos. — Csepel: de. 11, du. 7. Felhívjuk kedves híveink figyelmét, hogy a nyári hónapokban Siófokon minden vasár­nap de. fél 11 órakor istentisztelet van Fő-utca 111. számú helyiségben. Igazad van, Testvér — valóban csak akkor érdekelnek az életünk cselekedetei, ha már felragyogott előttünk a kegyelem. Nagyon is értem, hogy zavarban vagy.. Sokszor hallottad: az üdvösség kegyelemből van és mégis folyton előtted van a sok biztatás: „keresd“, „szerezd meg”, „térj meg“! Egyszer azt hallottad, hogy mindent Isten cselekedett meg az üdvösségedért, — máskor meg azt hallod, hogy tegyél meg mindent az üdvösségedért... Hogyan lehetséges ez? Hát figyelj csak ide. Ruotsalainen Pálról, a finn pa­rasztprófétáról jegyezték fel élet­rajzírói, hogy amikor egyszer egy gazdag ember kereste fel az üdvös­ség útját tudakolva tőle, ennek azt mondta: csak akkor ad neki meg­felelő felvilágosítást, ha előbb vas­tag aranyláncával és zsebórájával megajándékozza. Megbotránkozva fordult ki a gazdag szomszéd a pa­rasztpróféta udvaráról. Egy idő múlva azonban visszatért és fel­kínálta a láncot és az órát. Annyira vágyott megismerni az üdvösség út­ját, annyira értékesnek tartotta a maga üdvösségét, hogy a lánc és az óra értéke eltörpült mellette. Üjra beállított a parasztprófétához, aki­nek felajánlotta az ajándékot, de ő mosolyogva hárította el magától és nem fogadta el. Most már látom, hogy értékeled az üdvösséget,, mon­dotta és most már szívesen beszél­getek az üdvösség útjáról Én is itt szeretném kezdeni: mit „ér“ nekünk, mit „fizetünk” mi az üdvösségért? Isten a legnagyobbat, Fiát adta üdvösségünkért, hát te mit vagy hajlandó érte adni? Havonta néhány forint egyházfenntartási já­rulékot, hetenként egy istentiszteleti órát, naponta néhány imádságos per­cet, hát csak ennyit ér az üdvössé­ged? Mennyivei több időt, e!*őt, pénzt és fáradságot áldozunk azért, hogy biztosítsuk télire a lekvárt, aZ ecetes uborkát, meg a tüzelőt. Hát az üdvösség nem több ezeknél? Milyen könnyen talál az ember ki­fogást, amiért elmarad az istentisz­teletről, mennyi elfogadható okot ta­lálunk konferenciáról való távol­maradásnak, milyen jól tudjuk in­dokolni a naponkénti csendes órá­nak másodpercekre való zsugorítá­sát, vagy teljes elmaradását! Vegyük észre, hogy az üdvösség olyan érték, amelyért áldozatot is kell hoznunk* esetleg a kényelmünkről, a terveink­ről, a bűneinkről, az életünk sok hamis értékéről kell lemondanunk* Üdvösségre azonban csak az juthat, akinek az életében az üdvösségre jutás válik a legégetőbb kérdéssé, akik az üdvösségért nem sajnálják meghozni a legnagyobb áldozatot is. Hát nem kegyelemből, Jézus Krisz­tus érdeméért, ingyen nyerjük el az üdvösséget? De igen. Az üdvösség kegyelmi ajándék. Amit mi „fize­tünk” az üdvösségért, az nem az ára, nem az ellenértéke az üdvös­ségnek, hanem csupán hála Krisztus értünk hozott áldozatáért. Aki helye­sen értékeid az üdvösséget és azt el­fogadja, annak az élete boldog hálá­val van tele az üdvösséget ajándé­kozó Isten iránt, egész életét Isten iránti hálaadásban tölti. Jóformán észre sem veszi és mégis — min­denét Isten kezébe tette, mert tudja, hogy mindenét Istennek köszönheti. Felragyogott már néked a kegye­lem? Ragyogjanak hálából életed cselekedetei és adj oda mindent kö­szönetül az üdvösség ajándékául. így lesz hálás válasz szolgáló éle-' ted a kegyelemért. ___________________ Jávor Pál MEGJELENT Káldy Zoltán Bevezetés az Üjszövetségbe című könyve, lelkészek és gyüle­kezeti tagok használatára. Ára 30 Ft. Dr. Kosa Pál Tegyetek tanítványokká minden népet! A lelkipásztor szól

Next

/
Oldalképek
Tartalom